Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-22 / 31. szám

1954 április 22, csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 Petőfibánya életéből SZEREZZE VISSZA BECSÜLETÉT A SELYPI CEMENTGYÁR Tavaly még mindenki úgy ismerte a Selypi Cement­gyárat, mint a megye és az or­szág legjobb cementüzemét. Az éveleji nagyjavítások si­kerrel kiállták a próbát, egész év folyamán, hónapról hónapra teljesítették ' tervüket, sohasem maradtak a száz szá­zalékon alul. Olyan kiváló klinkerégetőkkel rendelkezett és rendelkezik most is az üzem. akik az elmúlt év fo­lyamán hatízben nyerték el a klinkerégetők országos ver­senyében az elsőséget. Nem is kellett sségyenke/.niök az adósság miatt. A termelés megindulásakor műszakilag átszervezték az egész üzemet, kemény kézzel eltávolították a rendbontókat, kiterjesztették az egyéni felelősséget, s a ter­melésben nem volt semmi zök­kenő. A jól dolgozó párt- és szakszervezet mindenben se­gítette, támogatta az üzemve­zetés munkáját. Októberben azután esőstől szakadt rájuk a baj. Mintha csak parancsolták volna, egy­másután törtek a tengelyek, hat tengelytörés volt ebben a hónapban. A műszakiaknak és a karbantartóknak ugyancsak derekas munkát kellett vé­gezni, de megállták a helyü­ket, odaadó munkával biztosí­tották a 660 órás. üzemelte­tést. A hibákat azonnal kija­vították. Az egészévi sikerek nem maradtak jutalom nél­kül. Élüzem címet nyert a vállalat, s nem kevesebb, mint 50.000 forint jutalmat osztottak szét a legjobb dolgo­zók között. Sajnos, az idén már nem hallottunk ennyi szépet és jót a Cementgyárról. Az üzem termelési eredményei arról tanúskodnak, hogy most adós­sága van az üzemnek. Az első . termelési napok sikerte­lenségei, üzemzavarai sodorták bele a gyárat az adósságba. Az idén is jóformán minden segítség nélkül jól elvégezték a nagyjavításokat, azonkívül több műszaki újítást is beve­zettek. Ojszerű és jó a granu­láló tányérok alkalmazása. A cementpadokon működik ez a két új „csoda“, hatalmas tá­nyérhoz hasonlítanak, melyek állandóan tengelyük körül fo­rognak, s a rájuk hullott nyerslisztet apró golyókká formálják. A nyersliszt ilyen alakban jut be a kemencébe és így gyorsabban, egyenlete­sebben és tökéletesebben ég ki. Liptai Kálmán égető is jog­gal büszke egyik újítására. Az égetőkemence belső falazatá­ban négy téglasort kiemelve épített be. Ez azt eredményezi, hogy a kiégetésre szánt aríyag forgás közben beleütközik a kiálló téglasorokba, s az üt­közés jobban szétszórja, meg­forgatja, az anyagot. Ez az égetés az energia jobb kihasz­nálásához vezet. Április elsején gyújtottak be először az egyes kemencé­be, de még aznap este meg­állt a termelés, a keverőpad a túlterhelés miatt megrepedt. Másnap a minisztériumból egy bizottság felülvizsgálta a dolgot, s a javításhoz Buda­pestről gerendát, Tatabányá­ról pedig cementet isért. A selypiek nem vártak erre. Saját gerendájukkal és az e célra külön előállított nagy- 'szilárdságú cementtel hatodi­kéig helyrehozták a hibát. Másnap, -hetedikén újra üze­melt az egyes kemence, de az ez idő alatt történt lemaradás megmaradt. Az üzemállás miatt a cementmalom is hat napot vesztegelt, a kettes ke­mence pedig csak 11-én dél­után indult meg. Ez a kiesés azt jelenti, hogy a klinker- adósságból 1115 vagon ce­mentet lehetett volna előállí­tani. a cementlemaradás pe­dig 550 kislakás építésére len­ne elegendő. Beszélgettünk az üzem kiváló főmérnökével, Leffel- holcz Istvánnal. Szavai és tet­tei szinte biztosítékok arra, hogy az üzem, ha a kongresz- szusig nem is, de behozza le­maradását. Ez nagy mérték­ben függ a műszakiaktól, s ami azt illeti, ők ezután is megteszik a magukét. Leffel- holcz elvtárs igazi gazdája üzemének, parancsnoka a ter­melésnek. 1952-ben került Hejőcsabáról Selypre, azóta meg is látszik az üzemen a keze nyoma. A munkában el­töltött kemény évek mély ba­rázdákat vontak arcára, haját is megritkították, de bensőleg még mindig friss, fiatal, tele ötletekkel. Mint a tenyerét, úgy ismeri a gyár legkisebb zugát is, mindig tud minden­ről, semmi sem történik az ő beleegyezése vagy irányítása nélkül. Nem az irodát tartja igazi munkahelyének, hanem az üzemet, s a papírmunkák intézése helyett pedig a gya­korlatban szeret irányítani. Reggel első dolga végigjárni az üzemet, a gépházat, a ce­mentmalmot, a keverőpadokat, s a kemencéket. Hangosan be­köszön, s az első szava „mi újság fiuk?“ Ezután átnézi a napi jelentéseket, megbeszéli az esetleges rendellenességek elhárításának módját és sor­rendjét. Ellenőrzés közben tiszta képet nyer mindenről, reálisan tudja mérlegelni az üzem teljesítőképességét, ter­melési lehetőségeit. Ilven pa­rancsnok irányítása mellett a gyár jó kezekben van, s ez a vezetés biztosíték az adósság mielőbbi törlesztésére. Leffel- holcz elvtárs büszke rá, hogy a minőséggel még sohasem volt baj Selypen. A legutóbbi műszaki beruházás keretén belül gépesített kőrakodás és kőszállítás naponta 20 ember munkáját takarítja meg. Ez nagyban hozzájárul az önkölt­ségcsökkentés sikeréhez. A kemencék égé tői pedig azzal igyekeznek segíteni a lemara­dáson, hogy napi kilenc va­gon klinker helyett egy va­relavatták a megye legszebb kultúrházát Petőfibányán. Megindult a munlu; A színjátszók Schiller: „Ármány és szerelem** c. darabját próbálják gonnal többet, tehát tizet Î égetnek. J ♦ A Cementgyár vezetősége, ♦ párt és szakszervezete elfe- ♦ ledkezett arról, hogy az adós- ♦ ság törlesztésének egyik leg- i hatásosabb eszköze a kon- | gresszusi munkaverseny. A i kongresszusi felajánlások itt ; is, mint Bélapátfalván, csak a ♦ javítási munkák elvégzésére $ történtek, most pedig a ter- | melési szakaszban még nem » nagyon igyekeztek újabb ter- | melési felajánlások szervezé- J sével. } ♦ A pártszervezet sem képes | a termelés pártellenörzését j következetesen végrehajtani, ♦ mert az új vezetőség még » mindig tájékozatlan az üzem J vezetésének kérdéseiben. Bar- j ta József párttitkár elvtárs, ♦ aki nem függetlenített, beosz- ♦ tása mellett becsületesen vég- Î zi a pártélet irányítását, azon- Î ban sok mindenről tájékozat- | lan, mert az üzem vezetősége $ nem vonja be őt eléggé a szak- j vezetésbe és így az üzemi | pártszervezet nem kapja meg ♦ azt a kellő súlyt és vezetősze- t repet, ami megilletné. Hely- • telenül járt el a vállalat veze- i tősége akkor is, amikor a ; prémiumokat mindig ugyan- | azoknak az embereknek adta. | A jövőben az üzem vezetősége • ne egyedül, hanem a párt- i és szakszervezettel karöltve i harcoljon tovább az adósság ♦ törlesztéséért, s a Lábatlanon ♦ megtartott cementgyárak or- ♦ szágos értekezletén hozott ha- i tározatok megvalósításáért. I Szép feladatok állnak eb- \ ben a tervévben a Selypi Ce- ♦ mentgyár előtt, hiszen a dől- Î gozók kislakásépítkezéseihez j szükséges 400-as szilárdságú î cementet gyárt. Az elmúlt ; évihez hasonló, az üzem jó | munkáján is múlik, hogy az ♦ idén hány dolgozó család jut Î lakáshoz, és hány embernek j lesz saját háza, boldog csa- î ládi otthona. • Császár István ! Megindult az élet a könyvtárban is GYÖNGYÖSPATAI ÜGY szerződéssel járó nagyarányú i kedvezményeket, Gyöngyöspa- | tán is termeltek volna cukorrá- f pát, dohányt, hiszen éppen elég I fogy éhből a földművesszövetke- ♦ zeti boltban is. | A HIBÁKNAK egyik legdön- I több oka. hogy a községi tanács j nem támaszkodik a tömegekre, i A termelési bizottság csak papi- | ron létezik, Varga István bízott- | sági elnök, aki egyben agronó- ♦ mus is a községben, nem gon- ♦ doskodott eddig összehívásuk- t ról. Ugyanúgy papíron léteznek I az állandó bizottságok is, me- » lyek ebben az évben csak egy- l szer tartottak összevont ülést, j Nem kielégítő a VB-ülések elő- | készítése sem. A legutóbbi, áp- » rilis 6-i ülésre az utolsó órákban Sportszerű keretek között, nehéz küzdelem közepette tartják edzéseiket I birkózószakosztály tagjai küldték ki a meghívót, de azon | sem volt feltüntetve a napirend. 2 Petőfibánya dolgozói államunk újabb ajándékát jó munkával hálálják meg. Az emelődaru új lakóház alapját szedi ki Egyhetes tanfolyamon vettem részt (Tudósítónktól.) GYÖNGYÖSPATA dolgozó parasztjainak több mint 70 szá­zaléka nincstelen volt a múlt rendszerben, szerte az ország­ban jónéhány úribirtokon keres­ték szűkös megélhetésüket, vagy pedig odahaza az ügyvédeknek, kulákoknak robotoltak. A fel- szabadulás után megváltozott itt is az élet, földet kaptak a nincs­telenek, sokan az iparba mentek dolgozni. Sokat fejlődött a köz­ség kulturális, községpolitikai helyzete is. Háromszáz dolgozó parasztnak van már rádiója, a körzeti kultúrversenyeknek már régen Gvöngvöspala a székhe­lye, nagy az érdeklődés a kisla­kásépítések iránt. Ezekután mindenki azt gon­dolhatná, hogy Gyöngyöspatán szorgosan folyik a munka, be- • csülettel teljesítik a dolgozók államiránti kötelességüket. Ha valaki egy napot eltölt Gyön­gyöspatán, mindennek ellenkező­jéről győződhet meg. Annak el­lenére, hogy gazdag, jómódú a község, szőlőjének, gyümölcsé­nek jó ára volt az őszön is utolsó a begyűjtésben, adófize­tésben egyaránt. Az állam se­gítségét mindenki szívesen ve­szi, sőt meg is követelik a ta­nácstól a kedvezmények bizto­sítását, de ha a törvényesség „másik” oldaláról esik szó, azok gyártják a legtöbb kifogást, akik leghangosabbak a kedvezmé­nyek követeléseben. Természetesen Gyöngyöspa­táin nemcsak ez a hiba, a gyö­kerek sokkal mélyebbek, régebbi keletűek. A volt tanácselnök, Tábi Alajos munkájához nyúl­nak vissza, akinek tanácselnök­sége idején úgy éltek a kulákok, mint hal a vízben. Nem követelte még tőlük a kötelezettség telje­sítését, sőt azt hajtogatta nyak­ra-főre. hogy szegények azok, mint a templom egere. A volt tanácselnök elment, tevékenysé­gének halálsa, a hibák és a ba­jok megmaradtak, melyeknek ki­javítása az új tanácselnökre, a budapesti Gáz- és Kokszművek­től a községbe jött Géher Jó­zsefre várt. AMIKOR AZ UJ tanácselnök megérkezett a községbe, a kulá­kok egy kicsit visszavonultak, elvégre nem tudhatták, milyen ember is az új tanácselnök. Cso- dák-csodája, alig néhány hét múlva már úgy beszéltek Géher- ről, hogy nagyon finom, jó em­ber, valósággal kenyérre lehel kenni. Es, hogy a tanácselnök valóban „jó ember", azt mi sem bizonyítja jobban, mint Iványi János, aki közkegyelem során szabadult a börtönből és egyet­len holdat sem vetett, vagy Ra- csek Alajos kulák, aki a múlt évről 138 kiló tojással, ugyan­annyi baromfival, 310 kiló ser­téssel, valamint 379 kiló vágó­marhával van hátralékban, ar­ról nem is beszélve, hogy hosszú idő óta egy deci tejet sem adott be. Többé-kevésbbé ez a helyzet a többi kulákoknál is. Ezek után lehet-e arról beszélni, hogy a tanácsnál követeljék meg a tör­vényességet a dolgozó parasz­toktól, mikor még a kulákokkal szemben is tehetetlen a tanács? A fehiba ott van, hogy a gyön­gyöspatai tanácsházán még most sem tudják, ki a kulák. Az elnök szavai szerint 11, a be­gyűjtési nyilvántartó szerint egy, a mezőgazdasági előadó szerint egy kulák sincs a köz­ségben. Úgy gondolták, s ez a hangulat, hogy a kormánypro- gramm módot adott a kulákök- nak arra, hogy rendes, becsüle­tes dolgozó paraszt módjára foglalják el helyüket a társa­dalomban, kihagyták a számí­tásból, hogy a kulák a kormány­programul után is kulák marad. s ott bomlaszt, szabotál, ahol éppen tud. Így történhetett meg az is, hogy Sóhajda Ferenc kulák ön­kényesen visszafoglalt hat hold földet az Aranykalász termelő- csoporttól, melyet már évekkel ezelőtt leadott az államnak, hogy Kovács Lajos volt postamester, a kulákok egyik támasza, a ta­nács ellen hangolja a dolgozó parasztokat. Megfeledkeztek a tanácshá­zán a legfontosabb feladatukról, az osztályharcról. Tervszerűt­len. kapkodó munkát végeznek, alig lehet egyéni felelősségről, még kevésbbé állami fegyelem­ről beszélni. Rendkívül bot­rányos az is, hogy még min­dig osztják az állami földeket. Még ezév márciusban is 42 dol­gozó paraszttal kötöttek haszon- bérleti szerződést, április 5-ig újabb hét ilyen szerződés szü­letett. Ilyen körülmények között nem érzik biztosan lábuk alatt a földet a dolgozó parasztok, s nem tudják jól megmunkálni a talajt, s ez nagy terméskiesést okoz. Felföldi János ötgyerme­kes dolgozó parasztnak például egy csepp földje sincs, s április 5-én panaszolta, hogy a tavasz­búza vetőmag a zsákban van, s földet még ma sem kapott. Az állami fegyelem durva megsér­tése az is, hogy Szedmák Pál VB-titkár 20—30 forintot kér a dolgozó parasztoktól kérvény- megírásra. s bár a tanácselnök figyelmeztette ezért, Szedmák Pál mitsem törődött ezzel. RENDKÍVÜL gondatlanul és felületesen foglalkoztak a szer­ződéses növények termesztésével is. A 35 hold cukorrépából há­rom holdra, a 10 hold dohány tervelőirányzatból semmit sem szerződtek. A tanácselnök és a mezőgazdasági előadó azzal a felháborítóan hazug érvvel ho­zakodik elő, hogy „a konnány- programm elrontotta a dolgozó parasztok termelési kedvét, azért nem szerződnek”. Nyilván, ha megmagyarázták volna a így aztán nem lehet csodálkozni, hogy a VB saját határozatait sem hajtja végre, nem szervez­ték meg a kongresszusi ver­senyt, nem értékelik az élenjá­rókat. A versenytáblán ilyen feliratok találhatók: „Juhász János 819” — de hogy ez a szám százalékot-e, vagy házszá- inot jelent, az még a községi ta­nács előtt is rejtély. A hibák súlyosak és nagyok, de nem legyőzhetetlenek. A köz­ségi tanács haladéktalanul hív­jon össze VB-ülést a legjobb pa­rasztok bevonásával, s azokkal együtt kimélellenül tárják fel a hibákat, $ azok okait. Flatároz- zák meg a hibák kijavításának módját is, lépésről lépésre har- cpljanak ezek ellen, s az osztály- harc viszonyai között a dolgozó parasztsággal vállvetve végez­zék munkájukat. Igényeljék bát­ran a pártszervezet segítségét, de kérjenek segítséget a felsőbb szervektől, elsősorban a járási tanácstól, mert az is felelős a gyöngyöspatai hibákért. Erki János Március 28-án reggel indult Heves megye DlSZ-szervezetei- nek vezető csoportja Balassa­gyarmatra. Éjjel érkeztünk, de azért mégis fogadott bennünket a DISZ-iskoIa egyik vezetőségi tagja. Egyhetes tanfolyamra küldött bennünket a DISZ me­gyebizottság. Dolgozó népünk és a párt szeretete az ifjúság iránt ebben az esetben is megmutat­kozott. Úgy gondolhatja mégis valaki, mit lehet tanulni egy hét alatt? őszintén szólva, so­kat. Megismertük a párt és a kormány legutóbb hozott hatá­rozatait és intézkedéseit, az ifjú­sági szervezetek működésének el­vét. Megtanultuk a hazát sze­retni, mely nagy feladat szá­munkra. Megismertük a DISZ- szervezetek előtt álló feladato­kat és a vezetés egyes kérdéseit. A DISZ-vezetőnek öntudatos­nak. népszerűnek kell lenni az ifjúság széles tömegei között. Tudni kell hazáját szeretni, mert a hazaszeretet nem választható el a párt harcaitól. Mindezeken kívül igen nagy jelentősége van a fegyelmezett munkának, mert ha megvan a fegyelem, akkor lehet igazán eredményesen dol­gozni, tanulni és szórakozni. Ategtanultuk, hogyan kell egy ifjúsági napot levezetni: jól meg kell választani a beszámolót^ úgy, hogy ne legyen unalmas. Utána pedig lehet néhány játé­kot és szavalatot beiktatni, hogy színessé tegyük az ifjúsági na­pot. Fontos dolog a terem ünne­pélyessé tétele, hogy valójában magukénak érezzék a fiatalok a szervezetet. A DISZ megtanítja az ifjúságot az ellenség, a hibák elleni harcra, mely gátolja az ifjúság nevelését, fejlődését. Az egyhetes tanfolyam nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a DISZ-szervezet vezetőségei foko­zottabban és jobban megállják helyüket és hogy az ifjúság való­jában a párt segítőtársa legyen. Kormos András, Egercselii MTH DISZ-tilkára

Next

/
Thumbnails
Contents