Népújság, 1954. április (25-33. szám)
1954-04-18 / 30. szám
Î954 április 18, vasárnap NÉPÚJSÁG B Oly BEKOLCEI VIHAR lyan termelőcsoportból érkezett hozzánk levél, melynek nevét nem sokat hallotta a megye dolgozó népe. A környékbeli falvak lakói azonban jól ismerik a bekölcei Uj Élet termelőcsoportot. Ismerik azért is, mert a környéken ez az egyik legjobb tszcs, dolgos tagjait dicséri a beküldött levél is. „Az Uj Élet tszcs tagsága elhatározta, hogy nagyüzemi gyümölcsöst telepít egyelőre 24 holdon. Az elmúlt évben már négy holdat beültettek téli almafával, az idén újabb öt holdat telepítettek, közben a tavaszi szántás, vetési munkákat is rendes időben elvégezték ...“ — írja Rapcsák László agronómus. A dicséretet megérdemelték, derekasan dolgoztak a tavasszal, de ha valaki néhány évvel ezelőtt látta volna ezt a csoportot, bizony nem sok dicsérő szó hagyta volna el ajkát. A tehenek rossz bőrben voltak, meddőn álltak a jászlak mellett, kevés ember dolgozott a hegyekkel teletűzdelt szövetkezeti földön, sokszor felverte a gaz a kukorica-, meg a burgonyaföldeket, ha egy kicsit ösz- szetorlódott a munka, egyszóval a kezdeti nehézségekkel küzdő szövetkezetek közé tartozott. Olyanok voltak, mint az új házasok, akiknek meg kell szokni egymást, akiknek még sok bútoruk, felszerelésük hiányzott, s néha az élet apró problémái még összeszó- lalkozásra is késztetik őket. * így éltek együtt közös örömben, közös bajban, gyarapították a kevéske szövetkezeti vagyont, közben még hallgatni kellett a falubeli „suttogok“ rosszmájú megjegyzéseit, akik felhasználtak minden lehetőséget arra, hogy egymás ellen uszítsák a csoporttagokat. Mi tagadás, kezdetben néhányszor sikerült is tervük, de később a szövetkezés ereje ércpajzsként fogta fel a támadásokat. Egyre jobban erősödött, terebélyesedett a szövetkezeti mozgalom. Rövidesen új hajtása fakadt: az I-es típusú Haladás tszcs, ezzel a falu szövetkezeti község lett. Győzött az új gazdálkodás, a bekölcei dolgozó parasztok a nagy bizalmatlanság után megbarátkoztak a szövetkezés gondolatával, megszerették, s ezen a tavaszon még a rosszakarók sem pletykázhattak róluk. Példásan dolgoztak, jóformán gépi segítség nélkül, saját igájukkal szántottak, vetettek. S most, hogy a szépen elmunkált, zöldelő vetéseket nézik, a jól végzett munka örömével gondolnak vissza a távolba vesző útra, melyet az utóbbi néhány év alatt tettek meg a nadrágszíj nagyságú parcelláktól a hatalmas szövetkezeti táblákig. Még javában doigoztak a határban, a vetőgép után békésen ballagtak a fogatosok, a nap, hogy segítse a szorgoskodó embereket, tavaszi igyekezettel sütött. Csalogatta a gyenge hajtásokat, s gyanútlanul nézte a völgybe húzódó falut, nem is sejtette, hogy mikor fáradtan bukik le a nyugati látóhatáron, milyen különös dolog történik a kis faluban. Ahogy mondani szokás, nem mindennapi eset. Mikor az Uj Élet elnöke, Zsólyom Bertalan még egyszer körülnézett a nagy gazdaságban és hazafelé készült, néhá- nyan hozzácsatlakoztak. Arcuk elfojtott titokról árulkodott, s mikor átadták az elnöknek a kúsza, vagy iskolás betűkkel írt papírlapokat, az hitetlen- kedve forgatta. — Nem, semmi kétség, Dorkó D. Sándor, Bartók József, Gál Sándor, az ősszel ott akarják hagyni a csoportot. „Indok“: egyénileg többet tudnak termelni, meg a szövetkezet belső rendjét is kifogásolják „Na jó, néhány fecske nem csinál nyarat“ — gondolta az elnök — maradunk még 38-an, majd meggondolják magukat. Ám legyen olyan optimista ember valaki, aki nem jön zavarba, mikor a kilépni szándékozók közt ott látja a csoport párttitkárának, ifjú Dorkó Imrének a nevét is. Azét, akit nemrégen választottak meg vezetőjüknek, a csoport kommunistái, aki ezek bizalmával élt vissza. Azt várták tőle, hogy megmagyarázza a kilépni szándékozóknak, milyen helytelenül cselekednek, hogy szól hozzájuk: „Emberek, gondolkozzatok, képesek volnátok itthagyni a csoportot, a gyönyörű állatokat, a bevetett, szép tábla földeket, a közös munkát? Sokévi küzdelem után meghátrálnátok a harc elől, most, mikor állandóan emelkedik a jövedelem? Hiszen tavalyelőtt még csak egy kiló búzát osztottunk, az őszszel pedig már három kilogrammot, azonkívül 1.80 kg árpát, két kiló burgonyát, cukrot, zabot, meg 14 forintot tudtunk adni çgy munkaegységre, de hiszen ezt ti is tudjátok. Most hagynátok itt a csoportot, mikor végre jövedelmező a tehenészet, ahol sokévi meddőség után gyönyörű borjakat ellenek a tehenek? Mikor 10 holdon terebélyesednek, nőnek az újonnan telepített almafák, nem gondoltok arra, mi lesz a sok szép jószággal, a 400 birkával, a tanyával, mi lesz a becsülettel? Igen a becsülettel, azt akarjátok, hogy mindenki kárörvendve mondja — oda a tszcs? Hátrafelé menjünk, mint a rák, vissza az egyéni gazdálkodáshoz?. — Legalább ezt várták tőle. De nem tette, hanem ő is megírta a kilépési nyilatkozatát. Utána vállvonogatva mondta: „Most már hiába is beszélnék, ha egyszer én is kilépek.“ Valóban, így nem sok látszata lenne a beszédnek, a cselekedete viszont nagy hatással volt a többiekre. Sorra jöttek az emberek: ősszel én is kilépek ... én is ... Hozták a kérelmet, melyen a mesterkélt indokok árulkodóan mutogattak szerzőjük felé. Hozta Dorkó D. István, Tóth Sándor, s rajta kívül még vagy 10 csoporttag: kommunisták, pártonkívüliek, középparasztok, ipari munkások feleségei, egyszóval megmozdult a falu. Holló Ernőhöz, a Haladó tszcs elnökéhez mintegy vezényszóra 17-en jelentették be, hogy az ősztől egyénileg akarnak gazdálkodni, se; előtte, se utána, csak pontosan egy nap alatt. Ilyen felfordulás láttán bárki azt gondolná, hogy igen nyomós ok van a kilépésre. Szó sincs róla. Nagy ok? Mi lehetne egy fejlődő, gazdagodó szövetkezetben arra, hogy ennyien otthagyják. Kisebb hibák, melyeket joggal kifogásolnak a kilépni szándékozók, akadnak itt is. De ezek legnagyobb részét a tagság rövid időn belül ki tudná javítani, nem is kerülne nagy erőfeszítésbe. Csak akarni kellene. Dorkó D. Sándor, de a többi kilépni szándékozó is joggal kifogásolja, hogy egyes cso- porttagoK csak a háztáji földért léptek be, s nem dolgoznak rendesen. Azt elvárják, hogy ingyen felszántsák a földjüket, behordják terményeiket, de hogy dolgoznának is érte, arra nincs idejük. Persze ezeket nem lehet csak úgy kidobálni, inkább meg kell győzni őket a közösségi munkára. Ha ez nem sikerül, a tagságnak joga van ahhoz is, hogy a taggyűlésen kizárja sorai közül azokat, akik a csoport vagyonából élősködnek. S ha a vezetőség ellen van kifogás? A tagság választotta, a tagság hívhatja vissza, s választhat olyan vezetőt, akiben az egész tagság bízik, ez tehát megint nem ok. Joggal panaszolják, hogy ez évben még nem kaptak pénzelőleget. Ez a csoport tagjain és vezetőin is múlik, mert saját erejükből is tudnának pénzt előteremteni, ha igazán akarnák. A fogatosok, mikor a csoport földjével végeztek, segíthetnék az egyénileg gazdálkodókat, ez bizonyítaná a szövetkezés erejét, s pénzt is hozna a csoport kasszájába. Utolsó „érvként“ mondják, hogy nem tudják, milyen lesz a termés és a jövedelem, ezért biztosították magukat, hogy kiléphessenek az ősszel. De kérdezzük a csoport tagjaitól, kin múlik az, hogy jó termés legyen? Elsősorban is a csoport tagságán és másodsorban is a csoport tagságán múlik. Hogy lehet úgy jó termést várni, ha már eleve nem harcolnak érte, ha már most csüg- gedés bénítja a munkát? Az ilyen gondolkodás nagyon káros, de az egész falu, a megye minden becsületes dolgozója bízik abban, hogy az Uj Élet tszcs tagjai úgy dolgoznak, hogy az ősszel ez az utolsó „ok“ se legyen meg a kilépésre. Az igaz tjogy a viharban sokan elvesztik a fejüket, mint ahogy ez Bekölcén is történt. De azok, akik az igaz ügyért harcolnak, nyugodtan állják a vihart. Nyugodtan, mint Dorkó Bege János, aki kezdettől a csoportban dolgozik, s most is bátran kiáll a szövetkezés ügyéért, és jól dolgozik. Ezt bizonyítja, hogy ez évben már 170 munkaegységet szerzett. Persze, nem ő az egyedüli, Végh János, Bóta István, Bartók Imréné, Utassiné és a többiek továbbra is a csoportban látják boldogulásukat.. A kilépni szándékozók terve nem megmásíthatatlan, ezt ők is elmondják, hiszen legtöbbje a földművelés mestere, akik be tudják bizonyítani, hogy a csoportban többet lehet kihozni a földből, mint egyénileg. Már pedig, ha ezt bebizonyítják, az ősszel biztos szégyenkezve néznek a kilépési kérelmükre, s ha mint boldog nagyapák a térdükre ültetik az unokákat, s mesélnek életükről, szövetkezetükről, biztos nem dicsekednek a kiváncsi gyerekeknek azzal, hogy „bizony fiacskám, egyszer én is majdnem otthagytam a cső portot, de szerencsére gondolkodtam, meg a párt is segített megtalálni a helyes utat a boldogulás felé“. Nem kis dolog ez a ki_ lépés, érdemes rajta rágódni úgy munka után, ha összeül a család. Olyan dolog ez, mintha valaki a szép, csinos házból visszamegy a kunyhóba lakni mert a szép lakásnak az egyik kilincse nem ragyogott elég fényesen. Könnyebb a kilincset kifényesíteni, mint a kunyhóban szorongani egész életen át. A csoporttagok, de még a kilépni szándékozók is, magukénak érzik a közösség vagyonát, úgy beszélnek róla, ez a mi földünk, vagy mint Bartók József, aki olyan lelkesedéssel beszél a közös jószágállományról, mint ahogy igazi, jó gazda beszélhet saját állatairól. Igazán rajtuk múlik, hogy továbbra is a magukénak érezhessék, őket boldogítsa a közös föld és a szép jószágállomány. Az emberek gondolkozását könnyen rossz útra lehet vezetni. Példa erre a bekölcei eset is. De ugyanannyi erővel jóra is lehet változtatni. Ehhez adjon segítséget a helybeli tanács és a pártszervezet, ne hagyják magukra a csoportot most a legnagyobb vihar idején, mint igazi bajtárs legyenek velük jóban és rosszban, a csoport pedig ne idegenkedjen, bátran fogadja el a párt segítő kezét. A vihar után mindig szélcsend, jó idő várható. így is van ez rendjén. Bekölcén is lassan elcsitul a vihar zaja, hadd jöjjenek a boldog napsütéses napok, a vidám, megelégedett emberekkel. így is lesz ez. Ez jutott eszembe, mikor a szövetkezet tanyájával szemben, békés egyetértésben álltak a barázdához Dorkó D. Sándor, Dorkó István, Bartók József és Tóth Sándor, akik néhány napja még egészen másképpen gondolkoztak, s beadták a kilépési kérelmüket. Most szép csendesen ballagnak az eke után, nógatva a lovakat, gondolatokba merülve nézik a jó barna szövetkezeti földet, amint porhanyósan omlik szét bakancsuk alatt, s várja a magvakat, hogy bő terméssel jutalmazza az igyekvő csoporttagokat. Kovács Endre Akikre büszkék vagyunk Danyi István a gyöngyösi XII-es akna vájára 188 százalékra teljesítette tervét a kongresz- szusi versenyben. Jó munkája jutalmaképpen pártunk felvette tagjelöltjei sorába a kiváló bányászt. Basa Lajos az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat hatvani üzeménél mint villanyszerelő van alkalmazásban. Sztahanovista munkáját a nagyfeszültségű távvezetéken mindig 135 százalékon felül teljesíti. !X»0000000CXXXi0CX300000000000<XXD000C)0000CXXXXXXX)00C)CX>X)C)0000000000000000C)0<XXXXXXXXX»0COCO000000CXXXXXXXXXXD0000C)0l DOOOOOOOCOQQC Szarvaskőn 29 dolgozó paraszt teljesítette évi sertésbeadását Heves megye északi részén, hegyekkel körülövezve, szerényen húzódik meg Szarvaskő község. Az alig 1000 lelket számláló falu dolgozó parasztságának szorgalma azonban messze vidéken is ismert. Kiváló munkájuk elismeréseként ők kapták meg a megyei és a járási tanács legjobb községet megillető vándorzászlaját. A falu dolgozó parasztjai a tavaszi mezőgazdasági munka mellett példát mutatnak az állam iránti kötelezettségük teljesítésében is. Első négyhavi beadási előirányzatukat tojásból 106, baromfiból 131, hízottsertésből 250, vágómarhából 13 százalékra teljesítették. A község jó eredményének a tanács lelkiismeretes munkája, az állandóbizottság tagjainak személyes példamutatása, valamint a széleskörű kongresszusi verseny a titka. \ tanácstagok a kongresszus tiszteletére párosversenyt kezdeményeztek és vállalták, hogy példamutatóan teljesítik beadásukat. Barta István 12 holdas dolgozó paraszt, állandóbizottsági tag Tóth Miklóssal lépett párosversenyre. Nemes vetélkedésük eredményeképpen még az első negyedévben mindketten teljesítették egészévi tojás-, baromfi-, hi- zottsertés- és vágómarhabeadásukat. Kezdeményezésüket rövid idő alatt közel 40 dolgozó paraszt követte a faluban, melyek közül naponta új nevek, friss eredmények kerülnek a versenytáblára. Az elmúlt héten például Barta Albert 16 holdas középparaszt neve is felkerült a dicsőségtáblára, mert egészévi beadási irányzatát teljesítette. A községi tanács a népsze: rűsítés minden formáját fel- használia a begyűjtés sikere érdekében. A versenytábla mellett dobszó hirdeti és az úttörők nap mint nap köszöntik a példamutatókat. A jó versenyszervezés, az élenjárók népszerűsítésének eredménye, hogy eddig már 29 gazda teljesítette egészévi sertésbeadását, 39-en pedig eleget tettek évi tojásbeadási kötelezettségüknek. A községi tanács dolgozói gazdag tapasztalataikat nem tartják meg maguknak. Elhatározták, hogy patronálják az egri járási begyűjtésben leggyengébb községet, Andornak- tályát, mely első négyhavi tervét baromfiból eddig 21, sertésből mindössze hét százalékra teljesítette, özvegy Tóth Ferencné, a szarvaskői tanács elnöke már többízben ellátogatott Andornaktályára és a gazdag tapasztalatok átadásával segíti, hogy az andornaktá- lyaiak is az élenjárók közé küzdjék fel masukat. „Az erdőgazdaság dolgozói legyőzték az időjárást“ Megyénkben is megelevenedtek a mezők, szántóióldek, dolgozó parasztjaink serényen munkálkodnak. A kongresszusi verseny jelentőségét megértve küzdenek a több kenyérért. Ezeknek az embereknek nagy része pár héttel ezelőtt még a magas hegyekben végezte nehéz, s nem éppen veszélymentes munkáját. Az idei rendkívül zord tél1' időjárás komoly feladatok elé állította az erdők dolgozóit, &z erdőgazdaságok irányító szerveit. Alig pár hete még 60—70. centiméteres ho borította a Mátra köves, sziklás hegyoldalait, a Bükk-fennsík lakott helyektől távoli erdőségeit. Sokan azt gondolták, hogy a tavaszi kikelet előtt senki nem lép ezekre a területekre, pedig nagy harc előtt álltak megyénk erdőgazdaságai. A dolgozók tűzifája mellett az ipar ellátása is növelte az erdőgazdaságok előtt álló feladatokat. Az első negyedévi tervet teljesíteni — ez volt a jelszó mindenütt. Emellett központi kérdéssé vált a fülledékeny iparifa kitermelése és szállítása is. Megindult a harc az időjárással, küzdelem a pártkongresz- szus tiszteletére tett felajánlások teljesítéséért. Az eredmények nem maradtak el, zord téli napokon, 28 fokos hidegben indultak a hegyekbe és kezdődött a munka! Dőlt a fa, emelkedett teljesítményük. Szekrényes Ferenc, Nagy Mihály, Csontos b. János és még sokan a Mátrában, a Boross- brigád a Bükkben dolgozott egy célért: a boldogabb jövőért. Dolgoztak azért, hogy a megye erdőgazdaságai, Recsk, Mátrafüred, Eger büszkén jelenthessék, hogy a kongresszusi felajánlást teljesítették, legyőzték az időjárást. Köszönet illeti mindazokat a dolgozókat, termelőket, szállítókat, műszakiakat, akik a kegyetlen hideg időjárás ellenére állták a harcot, megállás nélkül dolgoztak. Ezekre a dolgozókra méltán számíthatunk. Ahogyan az erdőgazdaságban, úgy a szántóföldeken is szívből, teljes igyekezettel dolgoznak. Sági István Recski Erdőgazdaság főmérnöke Felemelték a kártérítést jégkár esetén A minisztertanács március 10-i 16-os számú rendeletével a kötelező biztosításról szóló eddigi rendeleteket dolgozó parasztságunk javára lényegesen módosította. Változatlan biztosítási díjak mellett jégkár esetén nagyobb kártérítést kapnak a termelők, mint a múlt évben. Eddig az egyénileg gazdálkodók szántóterületén termett minden növény egyforma értékre volt biztosítva. Mindegy volt, ha lucernát, búzát, vagy mákot vert el a jég, a gazda az illető járás területi besorolása szerint 360 forinttól 480 forintig terjedő kártérítést kapott — 100 százalékos jégkár esetén. Ebben az évben a módosító rendelet a szántóföld5 növények terméshozama értéke alapján a kártérítést négy növénycsoportba sorozta. 1. A napraforgó, takarmány- félék stb, — biztosítási összege egységesen, katasztrális holdanként 500 forint. 2. A búza, kukorica, borsó, bab stb. — biztosítási, összegét a területi besorolástól függően 700 forinttól 1000 forintig állapították meg. 3. A cukorrépánál, repcénél, burgonyánál, szintén a területi besorolástól függően a rendelet 1200 forinttól 1800 forintig határozza meg. 4. Végül a rizs, hagyma, mák stb. — biztosítási összege országosan, katasztrális holdanként 2000 forintig. A rendelet a biztosítási értéket a tavalyi 1100—1700 forint helyett szőlőnél területi csoportok szerint holdanként 1650-től, 2550 fórintban, a gyümölcsnél egységesen, 1500 forintban állapította meg. Száz- százalékos jégkár esetén a teljes biztosítási összeget, kisebb ‘égkárnál annak aránylagos részét kapja a termelő, A rendelet egyidejűleg csökkentette a szerződéses dohány, gyapot és fűszerpaprika biztosítási díjat, Kedvezőbb lett a biztosítás új rendszere termelőszövetkezeteink számára, mert a kártérítés felemelésével egyidejűleg a rendelet csökkentette a fizetendő díjtételt. Minden termelő- szövetkezet és dolgozó paraszt terményeit a kötelező biztosítási értékhatáron felül a várható teljes terméshozam értékéig az Állami Biztosítónál önkényesen biztosíthatja. A kötelező biztosítás alapján az elmúlt évben több mint 2500 tűz- károsult és mintegy 130 ezer jégkárosult kapott sokmillió forint kártérítést. A biztosítási díjak felemelése mellett a biztosítás csak úgy nyújthat többet, ha dolgozó parasztságunk kötelességének tartja a biztosítási díj pontos megfizetésétj
