Népújság, 1954. április (25-33. szám)

1954-04-18 / 30. szám

2 Nf PU JS AG 1954 április 18, vasárnap. Nagyobb megbecsülést a nők munkája iránt (Tudósítónktól.) TERMELŐSZÖVETKEZE­TEINK a tavaszi mezőgazdasá­gi munkák megkezdésével is­mételten bebizonyították a nagyüzemi gazdálkodás fölé­nyét. Elsők voltak a munkák- me’kezdésében, elsőnek vé­geztek a vetéssel és élenjár­nak a szerződéses növények termesztésében is. Az atkári Micsurin például területének mintegy 28 száza­lékán termel ipari növényt. ». leszerződött terület után közel nyolc vagon búzakilo­grammal lett kevesebb az idei beszolgáltatásuk és ez a meny- nyiség kis híján a tagság egészévi kenyerét fedezi. Per­sze. ehhez jönnek még az egyéb kedvez..lények, melyek tovább növelik a szövetkezeti tagsá- jövedelmét. A tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésében az el­múlt évekhez viszonyítva nagy r imban veszik ki részüket a termelőszövetkezetek asszo­nyai és leányai. Éppen azért a kezdeti eredményekben máris örvendetesen érezteti hatását a nők bevonása a kö­zös munkába és nem túlzás az az állítás sem, hogy ennek eredményeként nem egy ter­melőszövetkezet erősödött meg az elmúlt évhez képest. A DOMOSZLÓI DÓZSA több éven keresztül a gyön­gyösi járás leggyengébb szö­vetkezete volt. Ezen a tava­szon azonban szinte ugrássze­rűen tört előre a szövetkezet ami annak az eredménye, hogy Domoszlón a szövetkezet min­den asszonya és lánya a kö zösben dolgozik. A hagymá és a mákot Murányi Istvánná munkacsapatvezető kezdemé­nyezésére máris bekapálták és most területet vállaltak az egyéb kapásnövényekből is. Az atkári Petőfi-csoportban Búzás Istvánná példáját kö­vetik a szövetkezet asszonyai. Buzásné már 55 éves, mégis 0 munkaegységet teljesített z elmúlt esztendőben. Az idei unkaegvségeinek száma pe­dig máris megközelíti a szá­zat. A nagyrédei Munka tsz-ben a többi között Oravecz József- né végez igen szép munkát. Craveczné ugyancsak közel van az ötvenhez, mellé még beteges is. mégis több mint kétszáz volt a multévi mun­kaegysége, ez évben pedig már elérte a nyolcvanat. Gyöngyöshalászon a Kossuth tszcs asszonyai is kitesznek magukért. Molnár Illésné kis­gyermekes asszony vezetésé­vel a szőlőben végeznek jó munkát és emellett hiánytala­nul ellátják a házi munkát is. A VISZNEKI BÉKE és az atkári Micsurin termelőszö­vetkezetekben c-aknem min­den asszony és lány kiveszi részét a közös munkából és ennek nyomán például a vlszneki Békét hasonlóképpen a domoszlóihoz, a fellendülés, a megerősödés jellemzi. Rendkívüli hasznos munkát végeznek az asszonyok csak­nem minden csoportban és igen hasznos tanácsokat adnak a termelés fellendítésére, a hi­bák kijavítására is. A domoszlói Dózsa tsz-ben pontosan az asszonyok indí­tották el a tisztasági mozgal­mat Mint ahogyan elmondot­ták, szégyelnék magukat, ha a szövetkezet épületei úgy néznének ki, akár a Csák szalmája. Az elhatározás’ azonnal tett követte és a Dózsa tsz asszonyai a mezőgazdasági munkák mellett szépen kime- .—élték, rendbetették a csoport mind r gardasági épületét. Ez a néhány példa is arra tanít, hogy ahol nem hagyják ki a számításból a női munka­erőt, ahol megbecsülik és érté­kelik az asszonyi munkát, ott ugrásszerűen nőnek az ered­mények. VANNAK AZONBAN olyan szövetkezetek is, ahol a veze­tőség semmibe sem veszi a n munkáját, kezdeményezé­sét. Jellemző ez a nagyfügedi Dózsára, ahol az asszonyokat öt-hat kilométer távolságra küldték dolgozni, ugyanakkor a szövetkezet kertészetét, ahol az asszonyok szívesen dolgoz­tak volna, felverte a gyom. Ilyen mostoha körülmények között egy cseppet sem lehet azon csodálkozni, hogy az asz- szonyok nem szívesen vállal­ták a közös munkát. Sajnos, ez a jelenség nem egyedülálló. Dávid Illés, a vé- csi Rákóczi szövetkezet volt elnöke addig szekírozta Fajt Mihályné és Karcagi Etel tszcs-tagokat, amíg azok ott nem hagyták a szövetkezet tehenészetét. Bűnüket a volt elnök szerint azzal követték el, 1 ogy sok volt a munka­egységük a tehenészetben vég­zett munka után. Persze, a vécsi szőve ..kezet tehenei az­óta sem voltak olyan jól gon­dozottak és a fejési átlag is csökkent, de ez mitsem szá­mított az elnöknek. De váj­jon hol volt akkor Kirczki elvtár., üzemi titkár, aki hangzatosán hirdeti, hogy mindenért mi vagyunk a fele­lősek. Nyilván a Kriczki elv­társnak kötelessége lett vol­na, hogy az elüldözött két nő igazsága mellett síkra szálljon és megvédje őket az elnök fe­lelőtlen, hnnvag magatartásá­val szemben. De mivel nem ezt tette, a vécsi Rákóczi tsz hagyta, hogy a két munka­erő máshol vállaljon munkát. Gyakori az az eset is, hogy a szövetkezet asszonyai késve kapják meg a szülési segélyt. Ennek az a legfőbb oka, hogy a szövetkezet vezetői nem r. .„nütt ismerik az idevo­natkozó rendelkezéseket és természetesen a tagsággal sem ismertetik. így fordulha­tott elő. hogy Molnár Illésné, a evöngyöshalászi Kossuth tsz tagja, dacára annak, hogy 19C munkaegysége volt, mégis há­rom hónap múlva jutott az őt megillető szülési segélyhez. Ezek az esetek természetesen nem hatnak ösztönzően az asz- szonyok munkájára, ellenkező­leg eltávolítják őket a közös munkától. Nincs olvan termelőszövet- k.„ct, amelynek az asszonyai, lányai ne dolgoznának szíve­sen a közösben, ha őket meg­becsülik és olyan munkafelté­teleket teren.t nekik a vezető­ség, ahol hasznos munkát vé­gezhetnek. Ennek az alapja megvan minden szövetkezet­ben, csak egy kicsit szét kell nézni és máris jönnek azok az eddig ismeretlen munkaerők, akikre bizony sok szövetke­zetben nem számítanak. FORDÍTSANAK tehát az eddi";’knél sokkal nagyobb gondot a szövetkezetek az asz- szonyok munkájára, mert pár­tunk és kormányunk nagysza­bású nrogrammjának a meg­valósításához minden dolgos kézre nagy szükség van. Erkí János Hozzászólás a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez A tagdíj a fizetés fél százaléka legyen A Mátraházái Állami Tüdö- beteggyógyintézet alapszerveze­tének taggyűlése megvitatta az MDP módosított szervezeti sza­bályzatát. A hozzászólásokat továbbítjuk. Racskó József elvtárs: nagyon helyesnek tartja, hogy egyévi tagjelöltség után a taggyűlésnek foglalkozni kell a tagjelölt tag­felvételével. Neki is rosszul esett, hogy négy évig volt tagjelölt. Ugyancsak helyesli, hogy a mó­dosított szervezeti szabályzat- tervezet kimondja, hogy csak egyféle pártfegyelem van és az mindenkire egyformán vonat­kozik. Az 54. ponttal kapcsolatban Racskó elvtársnak az vélemé­nye, hogy nem helyes a tagdíj- fizetés megállapítása, mert egy­aránt három forintot fizet az is, akinek fizetése 601 forint és az is, akinek 1200 forint. Úgy látja, hogy ez a fizetésbeni nagy kü­lönbség a tagdíjfizetésben nem jut kifejezésre. Javasolja a fize­tés fél százalékában megállapí­tani a tagdíjat. A 34. ponttal kapcsolatban Katona László elvtárs véleménye szerint hiányosság, hogy a gyógyintézetek pártszervezetei az eddigi gyakorlat szerint a hi­vatali és az intézményi párt- szervezetekhez tartoznak, .pedig azzal nem azonosak és ezért a gyógyintézet vezetőjét és veze­tőségét a megfelelő magasabb pártszervek nem is ellenőrzik. Kétségtelen, hogy a gyógyinté­zet munkája a termelő üzemek munkájával sem azonosítható. Valahol a kettő között van, mert míg a közvetlen gyógyító mun­kát nem tudja a pártszervezet ellenőrizni (például gyógyszer- rendelés), addig a betegek ellá­tásában komoly segítséget adhat és annak minőségét ellenőrizni is tudja (például élelmezés, bá­násmód stb.). Ennek a szerve­zeti szabályzatban tükröződnie kellene. Ez maga után vonná azt is, hogy a gyógyintézetek alap­szervezetei többet foglalkozná­nak a betegellátás minőségével, ami annak színvonalát feltétle­nül emelné. Az alapszervezet vezetősége nevében: Martin Lászlóné titkár. 4hhhÁtu Evés, ivás: 42.000 forint Bürokrácia — sokszor talál­koztunk már ezzel a szóval az élet kisebb-nagyobb kellemet­lenségei közepette. De az aláb­bi történet, melyet Sipos Ist­ván, a nagyfügedi Dózsa párt­tikára mondott el, túlnő a bü­rokrácia minden keretén, ez már súlyos vétek a közös tu­lajdon, a termelőszövetkezeti tulajdon, végső fokon az ál­lammal szemben. A történet rövid, de annál csattanósabb Úgy kezdődött, hogy a nagyfügedi Dózsa ter­melőszövetkezetnek elromlott az ártézi kútja, s mint ilyen­kor tenni szokás, meg akarta javíttatni. A mélyfúróvállalat javítást végző emberei egy derűs napon meg is érkeztek a Dózsa termelőszövetkezet­be — további munkájukra nagy merészség volna a „de­rűs“ jelzőt alkalmazni. Egy hónapig tanyáztak a termelő- szövetkezetben, ebből 24 napon keresztül ettek-ittak, söröztek, valamit babráltak is a kúttal és szerencsés kezüket dicséri, hogy a kút rosszabb lett, mint valaha. Ez még mind hagyján. Utó­végre az ember étellel és ital­lal is él, aztán nem minden munka hoz sikert, de a mély- Eúróvállalat emberei nem vol­tak hajlandók „siker“ nélkül távozni. Közvetlen, szinte ba­ráti hangon 42.000 forintot számláztak, tisztesség ne es­sék, az egyhónapos nyaralá­sért és a kút elrontásáért. A termelőszövetkezet természe­tesen nem vette át a munkát és nem is fizetett. A termelőszövetkezet tervez, a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya azonban végez — jelen esetben igen rosszul. A szövetkezet megkerülésével kiutalta a pénzt a vállalatnak, s a bank ugyancsak a szövet­kezet megkérdezése nélkül le­emelte a Dózsa tsz egyszámlá­járól a 42.000 forintot. És most jön a csattanók csattanója: „hosszúlejáratú hi­telből megy ez a pénz, ehhez nem szükséges a Dózsa szövet­kezet hozzájárulása“ — ez volt a véleménye a banknak. A Dó­zsa szövetkezet tagjainak, de azt hisszük minden józan em­bernek más a véleménye a kútról is, a pénzről is, de az ilyen intézkedésről is. Fiatalok tartsatok velem" /A Egyik napsütéses tavaszi na­pon kisétáltam az egri Kisasz- nyonytemetőbe. A nap beara­nyozta a megkopott márványkö­veket, s a szél valahonnan ibo­lyaillatot sodort felém. Amint ballagtam a sírok között, figyel­memet egy magas sírkő ragadta meg. Az esőtől, vihartól, széltől megkoptatott aranybetük a kö­vetkezőket hirdették: Lenkey N. János Honvéd-Tábornok született 1807. szeptember 7-én Egerben Meghalt: Az aradi-várbörtönben 1850 február 7-én. Ahogy olvasgattam, felidéz­tem történelmi tudásomat. Len­key tábornok a 48-as szabad­ságharc hős vitéze nyugszik itt. Ki is volt ő? Egy igazi hazafi. Ereiben az egri vitézek vére folyt, ez adott neki erőt a har­cokhoz. A szabadságharc leverése után börtönbe került, Aradon. Együtt sínylődött a tizenhárom aradi tábornokkal. 0 lett volna a tizennegyedik vértanú, de a kivégzés előtt megőrült. Megőr­jítette az a tudat, hogy szeretett hazájának szabadságharca elbu­kott, és ö rabságba került, nem tehet érte semmit. Meghalt. Tes­tét elhozták Egerbe. Itt pihen a temetőben, több mint 100 éve. Sírjának helyét már csak a sírkő őrzi, ami nemsokára ki­dől s csak a kis jeltelen, virág- talan hant marad meg, füvei be­nőve. . - Ki. a - felelős . ezért? Vagy ta­lán nem érdemel meg annyit Lenkey az utódoktól, hogy sír­ját gondozzák? — vetődött ben­nem fel a kérdés. Fiatalok, egriek tartsatok ve­lem! Szedjük rendbe a sírt. Ez­zel fejezzük ki tiszteletünket a nagy hazafi iránt. Ruttkay Judit Egri Tanítóképző. OOCOOCOOOOOCXXOOCXOOCJCOOOOCWOCOOOOOCXXXXXlOOOCXXXXXXOEXJOOOOOOOOOOCKWXJOOOOOaxXOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXJOOOac A Gyöngyösi Téglagyárban űf présház épült lejtaknára félmillió forint értékben, minden nagyobb alapozás nélkül. 1KI A FELELŐS? (BRAVEK LÁSZLÓ LEVELE NYOMÁN) AZ UJ PRÉSHÁZ otrombán mered vakolatlan falaival, aj- tótlanul, ablaktalanul, mint a halvaszületett gyermek. Pi­hennek benne az újonnan gyártott gépek, a kéttengelyes keverők, a szekrényes adago­ló és a téglagyártó gép. Meg se kezdhették a munkát, a hóbortos időjárás itt-ott rozs­dafoltokat hagyott rajtuk. Szo­morúan állják a munkások vádló tekintetét. Szomorúan, mintha figyelmeztetnének, ne indítsák el őket, mert ha 250 tonnás erővel lesújtanak, meg­indul alattuk a föld, kárba- vész a drága gép, s emberek élete megy tönkre. A dolgozók mindezért nem a gépeket okol­ják, hanem a lelkiismeretlen, felelőtlen embereket, akik ter­vezték és 470 ezer forintot, népgazdaságunk, s a dolgozók pénzét felelőtlenül kidobták az ablakon. ★ Az újonnan épült présház­nak már 1954 március 20-án kellett volna megkezdeni munkáját. Azóta 30 nap telt el. a prés­ház nem működik, nem ontja a napi 40 ezer téglát. — Negy­venezer tégla kell kétszobás, összkomfortos lakásra. Már 30 lakás építéséhez szükséges anyagot gyárthattak volna. De ne csak ezideig számoljunk. Még több hónapot vesz igény­be a présház újraépítése, gé­pek leszerelése, új alapozása s újraállítása. A nép vagyona, a dolgozók forintjai vesznek itt kárba a Gyöngyösi Téglagyárban. Mindez a felelőtlenség, nem­törődömség. az össze-vissza tervezgetés miatt. ★ NEM SZAKÉRTŐK tervez­ték talán? De, szakemberek, olyanok, akik alig tévedtek még az életben, most azonban igen. Akarva vagy akaratla­nul, ki tudja? 1953 júniusában a gyöngyösi 63/4-es Építőipari Vállalat el­vállalta a présház építését. A vállalat Gajdóczky Dezső fő­mérnököt bízta meg az építés vezetésével. A munka megin­dult. Idézzünk néhány bejegy­zést a téglagyári naplóból és levelezésből, melyet az épít­kezés megkezdésétől vezettek. „1953 június 11. Észrevet­tem, hogy az épület lejtaknára épült. Gajdóczky.“ ..1953 június 16. Gajdóczky Dezsőtől az építésvezetést Nagy Sándor veszi át. Gaj- dóczk" Dezső főépítésvezető lesz. Kozik Ferenc munkave­zető.“ „1953 június 18. Jelentjük, hogy az új présház aláásásá- nál régi szénbányabejáratot értünk el. Hegedűs Ferenc te­lepvezető." „1953 június 19. Tudomásul vettük az akna bejáratát, s felszólítottuk a tervező intéze­tet. hogy az ügyet vizsgálja ki. Hartmann, Téglagyári Egyesü­lés.“ „1953 június 23. Kérem a Tervező Irodát, újra szánja­nak ki kivizsgálni. Nagy Sán­dor.“ „1953 június 26. EAM. Bu­dapest. Tervező Iroda. Érte­sítjük. hogy 24-én kiküldött sz. 1. á- uk kint volt a hely­színen. de az épületalap pro­blémáival nem foglalkozott, mivel közlése szerint erre nem volt megbízatása. Lukács el­lenőr.“ „1953 június 27. Újra sürget­tem a kiszállást, mert az esőzé­sek teljesen eláztatták az ala­pot és így minden késedelem a tervezőt és az építtetőt terheli. Nagy Sándor." „1953 június 29. KATI. Si­pos László kiküldött tervező megállapítja a lejtaknát és módosított tervet ígér. Sipos László tervező megbe­szélést tartott Unger Sándor egyesülési igazgató és Hart­man István műszaki vezetővel, de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy ahol elkezdték az építést, építsék tovább a présház fa­lát. A 63/4-es vállalat részéről jelen volt Nagy Sándor és Ko­zik Ferenc.“ „1953 július 3 __július 6., a t erv még nincs itt. Nagy Sán­dor.” „1953 július 7. Budapesti utamon felkerestem a Tervező Irodát, s a terv még félig volt kész. Nagy Sándor.“ Ilyen sürgetés folyt a kezde­ti időben a présház alapjai­nak építésénél. ★ A TERV nemsokára elké­szült és a falat kútalapokra helyezték. Szilárdan állt, és áll a présház fala. Csak közé­pen húzódik aknajárat, pont ott, ahová a súlyos gépek ke­rülnek. (Vájjon az akkori vezetők és tervezők tudták-e, hogy ide súlyos gépek jönnek, melynek összsúlya körülbelül 30 tonna. Igen, tudhatták, hiszen mi másért épülhetne egy présház.) A falak felhúzása után a Téglagyári Egyesülés a gépe­sítés tervét elkészítette, s át­adta az építkezés vezetőségé­nek, mely a munkamegrende­lést bevezette naplójába A munka folyt, s elkészültek a gépalapok. (Különös, hegy az építkezés vezetősége a présház falainál felhívta a figyelmet a veszély­be, s itt, a gépalapozásnál min­den megjegyzés nélkül elvé­geztette a munkát.) 1954 március 12-én a gyön­gyösi 63'4-es Vállalat nevében ellenőrzést tartott Kozik Pál főmérnök és Gajdóczky Dezső főépítész vezető. Gajdóczky Dezső ellenőrzés után kijelen­tette Sólymos József elvtárs­nak, a Téglagyári Egyesülés műszaki vezetőjének, hogy a gépek nem indulhatnak, mert „csak“ most vette észre, hogy a gépalapok teljesen ráépültek a lejtaknára, minden alapozás nélkül. A jelzett területre az alapo­zási munkát 1953 december 4-én rendelték meg, amit a napló is bizonyít. A munkát megkezdték, Gajdóczky Dezső többször volt kint ellenőrizni, Gajdóczky azt állítja ugyan, hogy december 4-től nem volt kint. Halász elvtárs. a Heves­megyei Téglagyári Egyesülés ellenőre viszont bizonyítja, hogy igenis volt kint, mégis csak akkor vette észre a hibát, amikor a gépalapok teljesen elkészültek, s a gépeket rásze­relték s várták az indítását. Vaiion milyen ellenőrzések voltak ezek? Gajdóczky Dezső kezében rajzok, tervek voltak, ismerhette az egész téglagyár területét, annál is inkább, mert felszabadulás előtt rész- tulajdonosa volt. Az ellenőrzés után Gaj­dóczky Dezső kijelentette, ha átadják neki újratervezésre a présházat, e"v hónapon belül üzemeltetni tudja. Ajánlatot tett, hogy a 30 méteres bon­tásra kerülő m’árkéményt ad­ják el neki 500 forintért, vagy a szabad szárító tégláit selej­tezzék ki, erre számot tart természetesen üzemi önköltsé­gi áron. Mindezért ajándék cí­mén megcsinálja ingyen a ter­vet. (Ugyan, minek kellett volna neki az a sok tégla, mit szeretne építeni, talán olyan villát, amilyen volt neki.) Vájjon nem tudja Gajdóczky Dezső, hotf” néngazdaságunk- nak nincs szüksége ingyen munkára? A TÉGLAGYÁR régi prés­gépje most is működik. Napi két műszak alatt 40 ezer tég­lát syárt. Ez egyedül Nagy Lajos, a Téglagyári Egyesülés igazgatóiának köszönhető, ő nem engedte a régi présházat lebontatni addig, amíg fel nem épül az új. Ha ez nem történik meg. állhatna a gyár, nem gyártanánk egyetlen téglát sem. ★ Az új présház közepén gyen­ge alaoon állnak a gépek. Alattuk a rr^’-ben a lejtakna sötét ürege húzódik s várja a pillanatot, hogy bosszút álljon, s a súlyos gépek megindulá­sakor megrendüljön s a drága gépeket a rajtuk dol­gozó emberekkel együtt még­se misítse. A présház nem működik, de ügye még mindig nem nyert elintézést, a Hevesmegyei Tégla’vári Egyesülés pert in­dított a 63/4-es Építőipari Vál­lalat ellen az énítésügyi döntő- bizottságnál. Első tárgyalás április 7-én volt, amikor a kö­vetkező határozatot hozták: „A bizottság újabb tárgyalást tűz ki április 20-ra. Felkéri a 9, 4 és 7-es igazgatóságokat, együttesen intézkedjenek, hogy a Hevesmegyei Tégla­gyári Egyesülés gyöngyösi téglagyárának présházában a gépalapokkal kapcsolatos hiá­nyos kivitelezés a lehető leg­rövidebb időn belül kijavíttas­sák. Intézkedni kell a tervek elkészítése, s ezt követően ha­ladéktalan kivitelezése iránt. Ez utóbbi intézkedést a ha­laszthatatlan néngazdasági ér­dek indokolja, a présháznak u—anis legsürgősebben be kell indulni’ mert a per tár­gyává tett hibákból a népgaz­daságot eddig is jelentős ká­rok érték.“ ★ IGEN, népgazdaságunkat je­lentős károk érték, gondoljunk a nép pénzére, a miénkre. Gondojunk a még szűk laká­sokban szorongó családokra, akik alig várják az újak épí­tését. Hány kislakást lehetett volna már, s még a présház újjáépítéséi" a gyártott téglá­ból építeni. Ez az eset is mutatja, hogy az ellenség nem nyugszik. Ott igyekszik, ahol lehet, alattomo­san kárt okozni népgazdasá­gunknak. Dolgozóinknak, épí­tőinknek, még éberebbnek kell lennie s minden egyes ilyen munkát azonnal le kell leplez­ni. Nem kell engedni, hogy a néo vagyonát tönkretegyék. Ho"” ki a hibás a gyöngyö­si Drésház építésénél, egy em­ber-e va"v b, ezt még nem 1 lehet eldönteni. De mindegy, akár egy, akár több, a felelős­ség súlyét nem lehet elháríta­ni. A félmillióforintos épít­kezésért .lakinek felelnie kell. Ennek eldöntése már az énítőipari döntőbizottság ápri­lis 20-i tárgyalására vár. Márkus János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents