Népújság, 1954. április (25-33. szám)
1954-04-01 / 25. szám
1954 április 1. NÉPÖJS'ÁG 3 Készülődik megyénk április 4 ünnepére Közeledik április 4, hazánk felszabadulásának kilencedik évfordulója. Erre a napra szorgalmasan készülnek Heves megye dolgozói is. Mindenütt gazdag műsort készítenek elő. hogy ezen a napon vigan, boldogan ünnepelhessék a kizsákmányolástól mentes. szabad és független életet. A megye több városában, községében már április 3-án kezdetét veszi a felszabadulási ünnepség. Egerben szombaton este többszáz fiatal lam- pianos menetben vonul végig a városon, s tesz fogadalmat. hogy megvédi szabad. független életüket. Ezt követően a Dózsa Filmszínházban a párt és a tömegszervezetek rendezésében ünnepi ülésen emlékeznek meg a felszabadító szovjet hősökről. Vasárnap, április 4-én az egész napos műsor Egerben a megye székhelyén több mint 500 fiatal hagyományos váltófutásával kezdődik, majd utáA téli napok mesehallgatásai után jólesik a labdázás. Kovács Aranka, a saihalml napközi- otthonban boldoean öleli magához a labdát, melyet sikerült elkapni. na Eger város dolgozói felszabadítóink iránti hálájuk és szeretetük jeléül megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékműveit. A koszorúzási ünnepségek ut'n gazdag sportműsor veszi kezdetét, melyen résztvesznek a város összes sportolói. A műsoros asztalitenisz egyéniverseny, sakk. talajtorna, az általános iskolák részéről tne- zei futóverseny, ezenkívül kosárlabda. kézilabda, kerékpár és motorkerékpár háztömb- körüli verseny, teniszbemuta- tó a megyei válogatottak részéről labdarúgó, vívó és ökölvívó bemutatók szerepelnek. Április 4-re gazdag műsort készítettek elő a megye többi városaiban és falvaiban is. Petőfibánya fiatallal szintén 3-án este felvonulással és tábortűzzé! kezdik az ünneplést. Hasonló ünnepségek lesznek még Gyöngyösön és Hatvanban is, ahol egésznapos, gazdag műsor keretében emlékeznek meg felszabadulásunk kilencedik évfordulójáról. Kitüntetett temdősiovetkeieti dolqoiók A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács javaslatára kormánykitűntetés- ben részesítette a termelőszövetkezetek legjobb dolgozóit. Megyénkből két termelőszövetkezeti dolgozót tüntettek ki. Munka Érdemrendet kapott Dávid Károly, a felnémeti Petőfi tsz tehéngondozója, Nagy Gábornét. a füzesabonyi Petőfi tsz növénytermelési munkacsapat vezetőjét a Munka Érdeméremmel tüntették ki. Közel 1400 hold cukorrépavetés márc. 25-ig A tavaszi kalászosok vetése mellett jói halad a cukorrépa és egyéb kapásnövények vetése is. A hevesi járás dolgozó parasztjai március 25-ig 557 hold cukorrépa Vetését végezték el. a füzesabonyi j^rás 366, az egri járás 174 holdon végezte él ezt a munkát. A cukorrépa vetésben példát mutattak az átányi dolgozó parasztok, akik 70 holdat vetettek el, a horti Petőfi tsz, a csányi Kossuth tsz, melyek szintén élenjárnak a tavasziak vetésében. A pétervásári járásból jelentés érkezett, hogy a dolgosó párásítók megkezdték a burgonya ültetését. Bükkszéken öt, Pétervásárán három, Tar- naleleszen négy hold burgonyát ültettek el. Egercíehi bánya is teljesítheti tervét ba megjavul a termelés pártellenőrzése TEGNAP ÉS MA- SAJTÓÖSSZEHASONLÍTÁS Pártunk Központi Vezetőségének a bányászok bérrendezéséről szóló határozata jelentősen megváltoztatta az egercsehi bányászok anyagi helyzetét és kereseti lehetőségét is. A határozat előtt egy kisegítő dolgozó napi keresete 26.64 forint volt, utána ez az összeg 34.64 forintra emelkedett. Biró József szállítócsillés napi keresete 23.23 forint volt és ma 30.72 fillér. Éger- csehi bányaüzemnél közel 500 dolgozót érintett a fizetésrendezés. Ezeknek a változásoknak figyelmeztetni kell Egercsehi bányaüzem dolgozóit, hogy az egercsehiekre is mindig számított pártunk, hiszen nem egyszer adtuk ta- nujelét pártunk és dolgozó népünk iránti hűségünknek. Egercsehi dolgozói is már számos esetben bebizonyították, hogy tervünk teljesíthető. Most itt az ideje, hogy bátran kimondjuk és feltárjuk hibáinkat, mert ezek felett nem lehet megalkuvó módon napirendre térni. A hibák abban mutatkoznak meg, hogy a belüzemi alapszervezetek vezetői elsiklanak a hiányosságok felett, eltűrik a lazaságot, amelvek megmutatkoznak egyes üzemrészekben. Például, ha a hármas keresztvágaton az alapszervezet titkára a pártcsoportbizalmiakon keresztül jobban aktivizálná a párttagságot és biztosítaná a termelés pártellenőrzését, akkor az eredmények megmutatkoznának a munkafegyelem. az önköltségcsökkentés, a takarékosság és a minőség megjavításában. Nagyobb figyelmet kell fordítani például a szén tiszta termelésére, mert ez a 150 vagon homok, ami havonta Monosbélbe átmegy, nagyon sok csillét kivon a forgalomból, amire úsrvis nagy szükségünk lenne, azonkívül feleslegesen koptatja a sodronypálya köteleit, s ezzel tetemes károkat okoz népgazdaságunknak. Gondoljatok erre egercsehi bányászok és gondoljatok arra. hogy mit szólnátok, ha ti ilyen höfnokns szenet kapnátok az illetmény szénbe. A hibák feltárásánál meg kell említenünk az üzem műszaki vezetőinek hibáit is, akik nem tesznek meg min- deht, hogy a termelés zavartalanságát biztosítsák. Ok a termelés parancsnokai és -ártunk el is várja tőlük, hogy szíwel-lélekkel dolgozzanak tervünk teljesítése érdekében. A fennálló hibák megszüntetésére a pártbizottság február Végén kibővített aktívaértekezletet tartott, melyen résztvett a műszaki vezetőség minden tagja. Ez az értekezlet határozatot hozott és az azóta eltelt idő alatt már történtek némi intézkedések, azonban az eredmény még korántsem kielégítő. A pártbizottság elmulasztotta a határozat végrehajtásának ellenőrzését és így a meglévő hibákért a -ártbizottság is felelős. A versenyszervezés és a versenynyilvánosság területén is bőven akad hiányosság — amiért a bányüzem versenyfelelőse is felelős, aki sokszor nem megfelelő adatokat közöl. A szakszervezet feladata, hogy irányítsa és ellenőrizze a verseny folyását és követelje meg a versenyfelelőstől a valóságos és reális adatokat. Amint látjuk, hiba van bőven, de ezek megoldhatók és ehhez kommunista példamutatás kell. Műszaki vezetőink érezzék azt a felelősségteljes munkát, amivel pártunk és dolgozó népünk őket megbízta. Tervünk reális és teljesíthető, csak fokozott munkakedv, kommunista helytállás, a hibák bátor feltárása kell ahhoz, hogy üzemünk elfoglalja azt a helyet, amit dolgozó népünk az egercsehi bányászoktól is joggal elvár. Szecskó Kálmán a pártbizottság titkára „A Galyatetőn megindult építkezések arra indították az egri érseki uradalmat, hogy az üdülő központjához kö2eleső területét parcellázza azok részére, akik ott nyaralókat, villákat szándékoznak létesíteni... a minisztériumok és a nagy állami intézmények és pénzintézetek tisztviselői közül kerül ki a legtöbb vevő és komoly érdeklődő.” (Eger, 1938 szeptember 10-i számából.) Kormányunk programmja lehetővé teszi, hogy egyre nagyobb méretekben bontakozzon ki a kislakásépítés, melynek elsősegítésére hosszúlejáratú állami kölcsönt biztosít. Megyénkben eddig 1300 dolgozó (munkások, parasztok) kért állami hitelt. ,,A részletes kimutatás szerint az Irgalmasrendl Kórházban 120 ágy áll > beteg rendelkezésére” ... írja az Eger 1939 március 5-én. Államunk nagy gondot fordít az egészségvédelem fejlesztésére. A megyei tanács l-es számú (a régi Irgalmasrendi) kórházában jelenleg 483 ágy áll a betegek rendelkezésére. „Bekölce nagyközség önállóságának megszüntetését kérte, mivel nem bírja elviselni önállóságának költségeit’' — írja Heves vármegye 1930 szeptember 18-án. Államunk községfejlesztő politikája értelmében Bekölce a fel- szabadulási évek folyamán két tantermes iskolát, kultúrotthont, mozit, munkás- és utasszállító buszt és önálló közigazgatást kapott. ........az Idők folyamán egyre jobban drágul a könyv, s a kiadóvállalatok nem hoznak olyan árú könyvet forgalomba, amely népszerű lehetne” (Eger. 101« lúnlus .'U A könyv ma már minden dolgozó segítője, szórakoztatója. Egerben az elmúlt évben 187 nagy népszerűségnek örvendő könyvnapot rendeztek, melyen 9824 könyvet vásároltak a város dolgozói „Ma teljesen áll Egerben az építőipar. A nagyobb építkezési vállalkozók is teljesen munkanélkül állanak. Beszélgetünk városunk egyik legnagyobb építkezési vállalkozójával. 30—40 inasa, 50 segédje dolgozott máskor ilyen időben e vállalatnak és többszáz munkása. Ma senki, még egy inas sincs itt munkában” — írja a Hevesmegye 1930 szeptember 14-i száma. A kormányprogramm után egyre nagyobb méretekben bontakozik ki a kislakásépítkezéseken kívül az üzemek, vállalatok építkezése. jelenleg megyénkben 3300 építőipari dolgozót foglalkoztatnak a különböző építkezések. Jól teleltek, szépen fejlődtek a miskolci állami gazdaság pusztaszikszói üzemegységének sertései. IWHMIIinilMIHIIHtnt Egy példamutató szakszervezeti bizalmi Gvorskezfl munkásnők válogatják. simítják és osztályozzák a jóillatú sárgásbarna dohányleveleket az Egri Dohánygyár szivareiőkészítő osztályán. Szaporán dolgoznak a munkáskezek, hiszen kongresszusi versenyvál- laiásuk is megköveteli ezt az igyekezetét és szorgalmat. A szép felaSnlások végrehajtói az itt dolgozó munkásnők. szervezője és irányítója pedig Hagy Mária szakszervezeti bizalmi, aki példamutatóan végzi munkáját és állandóan szoros kapcsolatot tart fenn a veié egy munkahelyen lévő 23 dolgozótársával. Már a kongresszusi verseny megkezdése előtt tájékoztatta munkatársait a verseny több célkitűzéseiről, így a termelés mennyiségének emelése mellett a jóminőségű termelésről, az anyagtakarékosságról, s az új munkatársak neveléséről. Ugyanakkor beszélgetett velük arról is, hogy mit köszönhetnek a pártnak és ők ezért, a párt iránt érzett hálából és tiszteletből tettek versenyvállalásokat. Ezeket azután szépen bejegyezte a versenynyilvántartó kis könyvébe, s abban állandóan nyilvántartja eredményeiket és mindig közli is a dolgozókkal azokat. A reggeli munkakezdés előtt, vagy a déli ebédszünetben naponként látható, hogy a szivarelőkészítőnők Nagy elvtársnő köré csoportosulva. megbeszélik elvégzett munkájukat, következő feladataikat. Ezeken a rövid gyűléseken Nagy Mária ismerteti az elért eredményeket, a párosversenyben állók versenyének állását. Ugyancsak itt közli velük az ÜB-üléseken elhangzott határozatokat is. Hozzáértéssel, nagy türelemmel és szeietette! neveli az új dolgozókat. Azt akarja elérni, hogy ezek minőségileg is kifogástalanul dolgozzanak. Felhívja a figyelmüket a gyors és pontos munkára és arra, hogy ne hagyjanak a kocsányon dohányt, a bélnekvalóba ne rakjanak borítékot és fordítva. Munkájának eredménye, hogy Szarvas Sán- dómé és Simon Emilné új dolgozók 102, illetve 127 százalékot érnek el 97.3 minőségi pont mellett. Nagy elvtársnő már 27 éve dolgozik itt és élete, egyéni sorsa teljesen összefonódott a dohánygyári kollektívával. Jó nevelő és példás szakszervezeti bizalmi munkáját bizonyítja a munkahelye mellett a falon díszelgő kitüntetése, a kongresz- szusi emléklap. Képkiállítás Egerben A Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből értékes kép- kiállítást nyitottak meg vasárnap délelőtt Egerben a Pedagógiai Főiskola dísztermében. A kiállításon a magyar festőművészet mestereinek kiváló munkáiban gyönyörködhetnek Eger város dolgozói. A kiállításon közel 50 történelmi kép, több magyar tájkép, portré, s egyéb mesterien megalkotott kompozíció tanúskodik a múlt század nagy magyar festőinek tehetségéről. A képkiállításon Barabás Miklós, Gyárfás Jenő, Lotz Károly, Székely Bertalan, Szinnyei Merse Pál és Munkácsi Mihály festményei mellett ott látható korunk legidősebb nagy festőművészének, Csók István Kos- suth-díjasnak munkái is. Az értékes és tanulságos kiállítás megnyitásán megjelentek az egri képzőművészek is, akik a megnyitás után még hosszú ideig tanulmányozták a magyar festőművészet mestereinek nagyszerű munkáit. A kiállítás április 23-ig tart, s ez idő alatt minden egri dolgozónak alkalma lesz arra, hogy megismerkedjen a múlt század nagy festőművészeinek munkáival. A PÉNZ ÖRDÖGE A széles rekamién jól megtermett férfi nyúlik végig. Reverendája a nyakán nyitva van, mégis nehezen lélekzik. Pedig nem alszik. Fellegi Sándor szi- halmi plébános úr hiába akar, nem tud nyugodtan szunyókálni. Vájjon mi zavarhatja egy ilyen tisztalelkiismeretű férfiú ebédutáni nyugalmát? Az ebéd kitűnő volt és hogy bőven táplálkozott, a csendet meg-megtörö böfögése bizonyítja. Talán a vasárnapi prédikációra keres magyarázatot? A, dehogy. Jó az úgy, ahogy megírta. Minek azon különösebben gondolkodni, minek fárasztani az agyat. Elég volt azt egyszer bemagolni. S a prakszisában eddig tapasztalt gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a dogma kitűnően megfelel. Sokkal hétköznapibb, sokkal kézzelfoghatóbb a plébános úr gondja. Nem túlvilágai problémák furdalják az ő oldalát, hanem az általa oly sokszor hitványnak emlegetett dolog kísérti most az úr szolgáját: pénzszerzés. Mert, hogy igen kiköltekezett a plébános úr. El-eljárt Égerbe, Miskolcra s bizony ez mind pénzbe került. Száraz torokkal, kisebb nagyobb szórakozás nélkül nem lehet megúszni ezeket az utazásokat. (És igaza van a plébános úrnak, ha már kikerült a hívek látósugarából, éljen is az alkalommal. Node nem kel! öt bíztatni.) A motor is sokba került, mégse jó soha. A mezőkövesdi strandfürdő gyakori látogatása se degesztette pénztárcáját. De nehogy azt gondolja valaki, hogy csak a plébános úr a hibás, hogy ez a pénzügyi csőd bekövetkezett, amely most nem hagyja aludni, ö, a legkevésb- bé. Akkor mondhatnánk, hogy ő a hibás, ha semmit nem tett volna azért, hogy ezt elkerülje. Már pedig ő tett. Tett bizony és nem is keveset. Hittől átforrósodott baritonját nem egyszer hallatta a szószékről: ne húsz fillért, hanem legalább egy forintot rakjanak a perselybe. És ehhez a perselyt is biztosította. A templom bejáratánál a lour- desi szűz előtt lévő persely egy szál gyertyára valót kunyerál a hívektől. Egy másik a papnő- vendégek segítésére, a harmadik a rózsafüzér társulat számára tátogatja bádogszáját. Szent Antal és Szent Terézke lába alatt szintén egy-egy persely kuporog. De ez csak egy példája a fáradozásának. Isten a megmondhatója hányszor, de hányszor nyakába vette már a falut és kereste fel híveit pár- bérért. És bizony nagyon sokszor hiába. Arra még a vaskos biblia sem adott választ, hogy miért nem fizetnek. Pedig van pénzük. Még a fenyegetés se használ. Krizsai Lászlónét már ki is tagadta az egyházból, mert nem hajlandó fizetni. Mindent megtett a plébános úr, hogy Krizsainét megtartsa az egyháznak, még se sikerült. Több mint félóráig alkudozott Kri- zsainé férjével, hogy a 80 forintból csak 20 forintot fizessen ki, a többit elengedi és még ez a nagylelkűség se hatotta meg őket. özvegy Farkas Jánosné és még néhányan, de hányán, egyszerűen kijelentették, nem hajlandók párbért fizetni. Dör- gött a szó a szószékről a falu hívei felé: ez és ez az utca, ez és ez a házszám lakója megfeledkezett keresztény kötelességéről — hiába. A misénél külön felszámolta, ha gyertya helyett villany égett — mégis feltartóztathatatlanul ürült a papi kasz- sza. És most itt a tavasz, közeledik a nagyszerű lehetőségeket ígérő nyár — és nincs pénz. A plébános úr arcáról izzadság csurog a megtágított keménygallér alá. Szinte fizikai fájdalmat érez a szokatlanul nagy gondolkodástól. S lám, nem hiába! Arca felderül, mintha angyalát látná. Hirtelen felugrik. (A kalitkán eddig békésen szunnyadó törpepapagáj ijedten röppen a breviáriumra.) Roppantul meg van elégedve magával a nagyszerű ötletért. Nem Is időzik sokáig, már is az ötlet megvalósításához kezd. Néhány perc és már a tanács- házán van. A sietéstől lihegve aziránt érdeklődik a tanácselnöktől, hogy a jövőhét keddjén lesz-e valami gyűlés, vagy műsor a kultúrházban, mert ő akar gyűlést tartani. Papp Lajos fiatal tanácselnök nemrégen van a faluban, nem ismeri — nem is ismerheti — a pap izgatott kérésének okát, így azt válaszolja: „Nem lesz semmi... semmi kifogásunk ellene”. A plébános megnyugodva távozik: az első lépés sikerült. Most már csak az a fontos, hogy mindenki ott legyen a gyűlésen. De azt sem bízza a véletlenre, hogy menynyien lesznek ott. Gyorsan üzen egy-két kedves asszonyának. Néhány óra múlva már terjed a hír — gyűlés lesz, a plébános úr tartja. Nagy dologról lesz szó. A fullajtárok nem végeznek rossz munkát. Kedden a kultúr- ház zsúfolásig megtelt. Lehetnek vagy háromszázan. S a plébános úr amellett, hogy ö alaposan felkészült, még egy jó pár embert is felkészített. Először az állam és az egyház közötti megegyezésről beszél, számítva arra, hogy itt olyanok is vannak, akik komolyan veszik ezt. Aztán a lényegre tér. Most dől el, hogy ragyogó-e az ötlet vagy semmit nem ér. A kálvária újjáépítéséről van szó. A kálvária a falun kívül fekszik, körülbelül egy évszázaddal ezelőtt épült. Módosabb parasztok készítettek oda különböző emlékműveket (stációt) s ezért az adatott nekik az égtől, hogy nem kell a szegényebbekkel egy temetőben feküdniük, ha végez velük a henyélés, hanem itt a szegényektől távol várhatják az ítélet napját. A kálvárián a kápolnát már megette az idő vasfoga. Ezt kellene újjáépíteni. (Természetesen közösen, adományokból.) Azért kell adományból, mert „mi nem járhatunk ki végrehajtani” — mint ahogy a plébános úr magyarázza. De azt is szükségesnek tartotta megemlíteni. mert már az ilyen gyűjtésekről, adományokról van egyeseknek tapasztalata, hogy „nehogy azt gondolja valaki, hogy én a motort adományokból vettem". Majd. hogy biztosabb legyen az eredmény kijátszotta aduját, a szihalmiak önérzetéhez, büszkeségéhez szólt. „Ha a szihalmi nép nem csináltatja meg, akkor a mezőszemereiek hozzák rendbe. És természetesen, akkor ők is használják.” Ez aztán hatott az előbb még nem nagyon lelkesedő tömegre. .Még hogy a szemereiek. zúdulnak fel főbben. Csik Pál harangozó, mintha elkéste volna a harangozást, úgy ugrik fel és már ajánlja is száz forintját. Kiss István, a templombíró a második. Vince Joáchim a harmadik, Farkas József a negyedik: mind-mind kínálja 100 forintját. Koós Pál régi jegyző is hallatja szavát: „No vájjon egy templomot tudtak a hívek felépíteni, mi egy kápolnát ne tudnánk?” És ő is felajánlja a magáét. Csak a harangozó, meg a templombíró, meg a volt jegyző ember a faluban? — gondolják többen. Egymásután szólalnak meg az emberek. Egyik fuvart ajánl, a másik pénzt. A plébános úr sápadt arcán kigyúl a kapzsiság fénye. De a számító ész figyelmezteti valamire. Jó lesz vigyázni és megállni, mert még valaki elkezd számolni, hogy mennyi is gyűlik és még utána néz, hogy hová lett a pénz. „Majd a plébánián, kedves híveim, majd ott folytatjuk” — rebegi átszellemültem És másnap megkezdődött a munka. A fogatosok hordták a követ, a homokot, a plébánián gyűlik a pénz. A plébános úr felzajdult idegei kezdenek megnyugodni. A Sándor-napját már igen kellemes hangulatban ülte meg barátaival. S ebéd után, mikor a kálvárián a nyirkos földben a kápolna alapját ássák, nem zavarja már semmi nyugalmát. „Megint sikerült. Kár volt úgy kétségbeesni. Nem kell félni amíg itt vannak ezek a kedves emberek” — dünnyögi félálmában és a másik oldalára fordul. Papp János
