Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-07 / 18. szám

1554 március 7.

NfPÜJSÄG

3

DOLGOZÓ ASSZONYAINK, LEÁNYAINK ÉLETÉBŐL...

Is

A lassú tavaszi esd cseppjeit már a lépcsöházban lerázom magamról, közben szemem kutatva fut végig az ajtókra szeg- zett címtáblákon. A csengetésemre két göndör, szőke fejecske bújik ki az ajtórésen. Csalódott arcocskájukon látszik, mást vártak, azért kedvesen tessékelnek a szobába, ahol anyu dolgozik.

Anyu — ér. Szeszich Gyuiáné, az egri II., számú gyakorló tanítónője. Barátságos, meleg az •otthona, valóságos puha kis fészek. Falakon családifényképek, festmények, a polcokon sok-sok tönyv, kézimunkák. Beszélgetés közben is fényképeket nézegetünk és a fényképek, mint kis mozaikkockák, lassan elémhoz- zák az egész életét...

16 éves képzős — már akkor v minden gondolatával, szive egész melegével az apró gyér- ' me.kek felé fordult, s iskolán kívül is igen sokat foglalkozott Ï, vitte őket kirándulni — sok-sok kép készüli. Segített leckéket javítani. Milyen t-nagy volt fájdalma akkor, mikor eivegezte a képzőt, s nem he- -lueztik el, mint tanítónőt. Sok . o' abban az időben a dinln.'•rmunkás. De soha. egy pillára -a sem feledkezett meg a

i ‘kékről. Édesapja mi*.»‘•a.■-énéi maga köré hívta a gyermekeket, meséit nekik; a masza- tosacbat megmosdatta, ügyes- large ujjaival bábruhákat varrt é< mulatságos bábszínházzal szórckozlatta őket.-.után férjhez ment. Két kis- i született — a fényképeken mulatja a danái kis babákat — s ez lefoglalta minden idejét. Csak a családjával foglalkozott.

or a kislányok nőni kezdtek rájött, nem szabad ennyire k lennie, hiszen hivatása <> hántás, a gyereknevelés. S ! elszabadulás után most már minden lehetősége meg is volt er-'iez. így került az egri 11. számú, gyakorlóba. „Nincs is szebb foglalkozás a nevelőmunkánál — mondta — olyan mint a kertészé, aki elülteti a

KÉT ASSZONY

A tanítónő

Bácskákat, hogy sudár egyenessé nőjenek, lenyesegeíi a rossz hajtásokat. Úgy érzem, ha lenyeshetek egy-egy rossz ágacskát -v egyenes, nyiltszemü, fegyelmezett gyerekek kerülnek a felsőbb osztályokba, jó mun-, kát végeztem.”

— Sokat beszélgetek a szedőkkel is, így közösen jobban megoldhatjuk a sokszor, súlyosnak látszó problémákat, a dolgozók gyermekének nevelését. Nálunk igen sok a dohánygyári gyerek, egész nap elfoglaltak az anyák, s ezért gyakran előfordul, hogy családlátogatásra a munkahelyre megyek el. Itt beszélgetünk ha röviden is, de szívesen segítek nekik a nevelésben, megpróbálom pótolni őket.

így lett Szeszich Gyuláné 86 huncut, életv'dám kislánynak anyja, nevelője, jópajlása. S / ^

nincs olyan •kislány a IV.-ben. akinek ne csillanó fel szemében a mosoly, mikor belép a tanterembe, ha gyengéd kezeivel végi gsimogatja a kócos, elszabadult fürtöcskéket, megigazítja « kék, rózsaszín szalagokat s gyakran még az orrocskákat is megtörli. De kiváló anyja saját gyermekeinek is. Mind a két kislánya kitűnő tanuló, a nagyobbik. Marika a képzőművészeti gimnáziumba készül. Tele is van az asztal apró, kedves kis meseképekkel, Itt-ott egy „színes”, ecset, tálka vízzel. A kicsi Teri még gondolkozik azon, milyen páluát is válasszon, mikor érdeklődöm, hogy , mi is szeretne lenni — porcelánkék szemeit rámszegzi. Öntudatosan válaszol: „Olyan pályára megyek, mint anyu", s a kis Teri nem választott rossz példaképet.

z orvosno

Koratavaszi nap .sugara árad be a széles kórházi ablakokon. Szétömlik a szobán. ■ vékony fénycsíkokat vet a gyerekosztály fehérre lakkozott ágyacskáira. Megtörik a gyerekek fölé hajló alorvosnő haján.

orvosnő — dr. Szabó IV re ne magas homlokán trotté-** ráncok futnak keódva figvel egv bá- gjaal, gyermekarcocskát, ziháló lélegzetét. Ügyes, finom ujjaival injekciót nyom a sovány gyermekcombba. Mikor felegyenesedik, már mosolyogva fordul egy másik ágyacska felé — itt már nincs veszély — a kicsi is visz- szamosolvog. Karjaival a fiatal orvosnő fehér köpenye felé kapkod.

Az egri I-es számú kórház gyermekosztályán sok a munka, de a fiatal alorvosnö fáradhatatlan. Anyákat vígasztal, injekciót ad, vizsgálja a kis betegeket, közben telefonon is utasításokat ad az ápolónőknek, néha leül az asztal mellé, feljegyzéseket készít a betegekről. S ilyenkor, a pár percnyi pihenő alatt eszébe jut otthona, háromhónapos kislánya.

így, az asztal mellett ülve találjuk, mikor belépünk az eléggé szűk kezelőszobába. Fiatal arcának határozott vonásai, magas homloka erős akaratra vall, s mégis, barna szemeiben mennyi kedves gyengédség, szeretet rejlik, elárulja, hogy bizony sírva- fakadt, mikor az első súlyos beteg került hozzá, s hihetetlen öröm tölti el, ha édes, életvidám gyermekeket adhat vissza szüleinek. Mióta ő maga is anya lett, sokkal több szeretettel fordul a kicsi, beteg gyermekek felé, még jobban megérti az aggódó szülőket. Sokszor kell még küzdelmet vívnia a babonával, sok tanácsot kell- még nyújtania, hogy megelőzze a súlyosabb betegségeket.

Kint a folyosón a kékruhás ápolónők és a szoptatós anyák sokat mesélnek az önfeláldozó „kis doktornőről”. Milyen sokszor járja végig az osztályt, hányszor ül a beteg gyermek ágyacskája mellett, figyelve lélegzetét. Hűvös tenyerével simítja forró homlokukat, aoró, lázas kezecskéket tart kezében s míg beadja az injekciót, vidám kis történeteket mond, hogy ne féljenek. Hihetetlen erő rejlik ebben a fiatal orvosnőben, minden gyermek szemében saját kislánya pillantása tükröződik vissza. Ez kétszerezi meg erejét. Ez kapcsolja még szorosabbra munkáját otthonával.

Mikor kilépünk a kórház kapuján, a szembenlévő iskolából é'.eterős gyerekek serege özön- lik ki. Nagyokat nevetnek az első tavaszi nap láttára, vígan kiabálnak a cinkéknek: „nyitni kék, nyitni kék”, ilyenkor még hálásabban gondolunk a törékeny doktornénire, akinek ereje annyi kisgyereket adott vissza az életnek, a tavasznak.

Toros Károlyné

„ICA MAMA“

A három kislány Flóra, Marika és Judit a szokottnál korábban ébredt. A mai nap nagy eseményt tartogatott számukra, este bál lesz az iskolában és Ica mama megígérte, hogy elmegy velük. Mindhárman Flóra ágyába bújtak, megbeszélték a napi teendőket. Miklós a legidősebb. Nagy fiú már, öltözködik, s haragosan tekintget a lányok felé: „ugyan milyen huncutságon törik újból a fejüket? Persze öt nem hívják oda, de majd este... majd meglátjuk, ki lesz a legény, felőle bizony árulhatják a petrezselymet.” Gondolatán maga is elmosolyodott, hiszen tudta, hogy húgai nagyon szépek lesznek a krepp bohócruhában, s az csak természetes, hogv az első táncot neki adják. Próbálta maga elé képzelni a jelmezes kislányokat és Ica mama boldog, nevető arcát.

Ica mama már a konyhán foglalatoskodott. Az asztalon fehér csészékben párolgóit az illatos tejeskávé. mellette egy tányérban vajaskenyér. Ö pedig az ebéd készítéséhez kezdett, lisztet szitált, vizet öntött a

leveseslábasba és a tűzhelyre tette. Sietett, mert ma pontosan 12-kor lesz az ebéd. Egész délelőtt gondolkozott: mivel tehetné még boldogabbá a négy gyermek napját. Megtakarított pénzéről senki nem tudott, elhatározta. hogy ezért ajándékot, cukrot vesz és ebéd után odaadja nekik. Még egy meglepetést tartogat számukra: dióskalácsot készít, ebből este magukkal is visznek.

Végh Dezsőné nagyon szereti testvére gyermekeit, azért is nevezték el Ica mamának. Amióta húga hosszadalmas betegsége megkezdődött, ő neveli a négy kis „árvát”. Úgy szereti, gondozza őket. mint valamikor saját gyermekeit. Mindig arra törekszik, hogv ne érezzék az édesanya hiányát: egy-egy csomag cukorral, vagy gyümölcscsel kedveskedik nekik. Reggel már hat órakor náluk van, délelőtt elkészíti az ebédet, a nap többi részében pedig takarít, mos, vasal, rendbehozza ruhájukat. Nemcsak ő igyekszik sze- retetben részesíteni a gyerekeket, hanem azok is arra törekszenek, hogy meg legyen velük elégedve. Miklós VIII. osztályos tanuló, az elmúlt évben jótanulási érdemrendet kapott. Hogy örült neki Ica mama! A lányokra sincs semmi panasz, mindhárman jól tanulnak és a füzetben. bizonyítványban csak nagyritkán csúszik a sok ötös közé egy négyes. A jó nagynéni sokat foglalkozik velük a tanulásban is, jó eredményeikért hálával tartoznak neki.

A gyermekekkel szórakozásban is mindig együtt van, szívesen megy velük télen ródlizni, nyáron sétálni, vagy fürödni, ellátogatnak édesanyjukhoz a kórházba, vagy a moziba. Legjobban mégis meséjét szeretik hallgatni, amikor este. sötétben ülve egy-egy szép könyvről, vagy valamit az életéről mesél. Ilyenkor a kislánykák ölébe- hajtva fejecskéjüket, addig hallgatják, míg el nem-alszanak. Ica mama pedig szeretettel simogatja meg őket. s még akkor is arra gondol, hogy a következő napon mivel szerezzen nekik örömet. Dobai Margit

Csipei Sándorné jobb munkával köszöni a pártnak szép életét

Nem egyszer hallottunk már arról, hogy az egri dohánygyár az özeinek között megnyerte a minőségi versenyt. Gépeiből jó- minőségű cigaretta kerül forgalomba. de hasonlóan megfelelő a szivargyártás munkája is.

A kongresszusi verseny megkezdése előtt több dolgozótársával Csipei Sándorné is felajánlást tett, amit az azóta eltelt időben mindig teljesített, sőt túlteljesített. Különösen a minőségre és az anyagtakarékosságra ügyelt, s február végére a kongresszusi hétig ígért'6000 boríték 50 százalékát megtakarította, minőségben pedig 0.3 százalék javulást ért el. „Nagyon szeretheti a pártot” — mondogatták felettesei, s amikor egy alkalommal megkérdezték tőle, így válaszolt:

„Nem tudok nagy szavakat mondani, hiszen egyszerű munkásasszony vagyok. A párttól kapott segítséget otthonomban, családi életemben keresem. Szoba-konykás lakásban lakom, kicsi, de rendes, tiszta, ahol férjemmel munka után megpihenünk. Mindketten szeretünk dolgozni és munkánkért meg is becsülnek bennünket. Alig egy éve sztahanovista éremmel és 200 forinttal jutalmaztak, később a jelvényt is megkaptam, újabb

Bar íz Jánosné a Gyöngyösi Viltógyir sztahanovista elírajzolöja, két ív* még a mezőgazdaságban dolgozott. Az özemben egyévi munka után sztahanovista lett.

Boldogabb lett a családi életük

Szőke-, barna hajú, fekete- cs kékszemü — akad a Kovács- családban mindenforma. A legidősebb gyermek: Zsuzsi

12 éves, a többiek két-három évvel fiatalabbak, a család kedvence: a legkisebb, Agi.

nemrégen töltötte be az első évét. Zsuzsi kivételével — aki tanítás után a kertészeti otthonban tölti idejét — mindaz öt kicsi az Egri Dohánygyár napközijének jólismert kis vendégei.

Kovács Istvánná, alig négy hónapja dolgozik a dohánygyárban és ismerősei máris úgy mondják: megváltozott a természete, nyugodtabb lett. Igazat ad nekik. Régebben vidéken dolgozott, gyermekeit nem vihette magával, a lakásba zárta őket. Egész nap nyugtalan volt, mindig otthon járt gondolatban. nem tettek-e már valami kárt, mi leket velük, míg ő és férje dolgozik. Beszélgettek erről férjével, s végül úgy döntöttek, hogy Egerben keresnek munkát, így jöttek a dohánygyárba és már az első napon nagy öröm érte őket. Az öt gyermeket szeretettel fogadták az üzem otthonában. Ma sem tagadja. az első napokban még mindig aggódott értük, hogyan gondozzák őket, kapnak-e ebédet. Néha leszaladt hozzájuk,

benézett az ablakon, vagv kicsit be is ment. Piroska kezében nagy darab vajaskenyérrel és egy csésze kávéval, Imi meg a kislányokkal incselkedett, egyiknek a kötény- masliját, másiknak a szalagját húzta meg. Vidámak voltak és ez nagyon jó volt tudni, eltűnt aggodalma. Családi életében is nagy változás történt. Férje — aki szívesen es gyakran a borosüveg aljára nézett, egy idő óta több időt tölt a családdal, jobban szereti gyermekeit. Reggel a két fiú öltöztetését nem bízza a feleségére, és este is sokszor

leül melléjük, megnézi a feladatokat, segít nekik olvasni, számolni.

Amikor a családi élet harmóniája nyugodt, nincsen nagyobb gond, jobban halad a munka is. Kovácsné munkája megjavult, teljesitmenye egyre emelkedett, most már gyakran a 140 százalékot is eléri. A felajánlások előkészítésénél beszélgettek vele társai életéről, otthonáról. Kérdésünkre, hogy mit köszönhet a pártnak, röviden csak annyit mondott: liât gyermekem boldog, örömteli életét, és ez egy édesanyának mindennél többet jelent.

Álbmuok megbecsüli a fiatalokat és a nőket is

A régi Magyarországon a nők, valamint az ifjúság nem számítottak teljesér,tékű embereknek. Ez megmutatkozott a fizetések körül is. Hiába végezte ugyanazt a munkát egy fiatal, vagy egy nő, mégis csak egy töredékét kapta érte, mint egy férfimunkás.

A Szovjetunió feszabadította hazánkat s ezzel megadta az egyenjogúságot is. Egyenlő munkáért egyenlő bér is jár. mindegy, hogy férfi, vagy nő végzi el. Bizonyos állások betöltéséhez . régen évtizedekig kellett a ranglétrán botorkálni,

ma már ez sem alapkövetelmény.

Ën, mint nevelő boldogan vállaltam a gyermekek nevelését abban az iskolában, melynek nem is olyan régen még tanu’ója voltam. Szeretem a gyermekeket, szeretem munkámat, de erről még álmodni sem mertem, hogy igazgató legyek. Ezt is annak tulajdonítom, hogy népi demokratikus államunk megbecsüli a fialalo kát és a nőket

Fcrencfalvi Kaim armé Gyöngyös.

A gazdaság jobbkeze

A vezetékes rádió és kedvenc újságom, a Szabad Föld hozzám is elhozta a nemzetközi nőnap hírét — újságolja Majoros Bernátné, egri parasztasszony. Ide, a pallosuícai házba más örömhír is érkezeit a múlt hónapban. Nagy megbecsülés érte a ház gazdasszonyát, az V. körzet termelési bizottságába is megválasztották.

Asszonv a termelési bizottságban, Ez ma már nem hangzik furcsán, de tíz évvel ezelőtt hitetlenkedve, lebecsülcen torkolták volna le, ha valaki a szájára vesz ilyen javaslatot. „Az

asszonv csak maradjon a fakanálnál.” Ezt az elvet ma már kezdik elfeledni, mert a mai asz- szonyok nemcsak a fakanál melleit állják meg a helyüket. Elő példa erre a sokezer közül Ma- jorosné is, aki nemcsak a konyhában, de a szőlőben is helytáll. Férje munkaképtelen. így fiával műveli közel három hold földjét és egy hold szőlőjét. Minden szőlőmunkát jól végez, a metszóolló és a fedőkapa egyformán jól áll a kezében. Asszony létére férfias munkát végez. Kis földje terméséből nevelte fel öt szép gyermekét, kik közül a legkisebb még iskolába jár, kettő pedig kirepült a meleg családi fészekből és máris otthont alapított.*

Azt hiszem, elég bizonyíték jó munkájára, hogy ezt a szerény, halkszavú parasztasszonyt javasolták a körzet gazdasági vezérkarába, a legjobb gazdáknak kijáró helyre — a termelési bizottságba.

Majorosné nemrégen vesz részt a mozgalmi életben. Kezdetben csak a békekísgyfílések- re járt el, itt tudta mea és azóta érzi, milyen megbecsülés jár országunkban a dolgozó nőknek, anyáknak. Azóta mindig ott van, ahol. a körzet ügyeit intézik. Gazdagyűléseken, béke- kisgyüléseken.

Sokat fejlődött azóta. Most már a politikában is kezdi kiismerni magát. Amit eddig csak sejtett, most már tisztán érzi: ezt a megbecsülést, az egyenjogúságot, a nyugodt gazdálkodást a pártnak köszönheti. Gondolkozott már rajta, mivel hálálja meg ezt a sok jót. Erre is rájött: mint szétszakíthatatlan

összekötőkapocs, úgy akarja ösz- szekötni a pártot a parasztsággal. ügyes-bajos dolguk orvoslásáért a párthoz fordulnak, tőle kérnek tanácsot, s a párt szava után haladnak már mosi is. ezt akarja továbbra is elö- segíteni Majorosné.

A legutóbbi gyűlésen bátran tett eleget szíve parancsának, felajánlást tett a párt harmadik kongresszusa tiszteletére. Ígérete nem maradt puszta szó, a vállalt munkát — a szőlő metszését — még a hét elején megkezdte.

Ilyen asszony Majorosné. Fejlődő hazánk asszonya ő, aki nem rabja többé a főzőkanálnak. Ugyanolyan hozzáértéssel kezeli a metszőollót, vagy a permetezőgépet, de bátran beleszól a parasztság sorsának alakításába is.

AAajorosné fejlődó életünk neveltje.

200 forinttal. Lillafüredi üdülésre éppen a napokban jelentkeztem, szeretném, ha férjemmel együtt tölthetnénk azt a hetet is. A jövőre nagy tervünk van: ház■ helyet veszünk és szép két szoba■ konyhás lakást építünk. Mindezt a pártnak köszönhetem, ezt aka, rom még jobb munkával meg■ hálálni.”