Népújság, 1954. március (17-24. szám)

1954-03-28 / 24. szám

1954 március 28. NfPÜJSÄG 3 Petőfibánya befejezte negyedévi tervét Petőfibánya Vállalat dolgozói az év kezdetén azzal az elhatározással álltak a szénfal mellé, hogy ebben az évbe* mind teljesítik tervüket és még az első negyedévben letör- lesztik múlt évi adósságukat. A brigádok kiadták a jelszót: három hét alatt teljesítjük havi tervünket. Hozzá is fogtak Ígéretük valóraváltásához. A kongresszusi versenyben a kis trösztök között megszerezték az első helyéi és jelenleg Is szilárd elhatározásuk, hogy továbbra is megtartják vezetősze­repüket. A szorgalmas munka eredménye, hogy Petőfibánya dolgozói március 25-én délelőtt 10 órakor büszkén jelentet­ték, maradéktalanul teljesítették első negyedévi tervüket. Pászti Gvörevné, az egri Dohánygyár dolgozója az elmúlt hónapban 115 százalékot ért el a szivarbábkészitö-gépen. Jól halad a tavaszi kalászosok vetése A megyei tanács versenybi­zottságának legutóbbi értéke­lése szerint megyénkben jól halad a tavaszi kalászosok ve­tése. Ezidáig több mint 50 község fejezte be a tavaszi kalászosok vetését, Egersza­1. Gyöngyösi járás 2. Egri járás 3. Hevesi járás 4. Füzesabonyi járás 5. Pétervásári járás 6. Hatvani járás A sereghajtó hatvani járás mindössze 180 hold tavaszi- búzavetést teljesített, s tervét 20,6 százalékra teljesítette. Példát vehet a gyöngyösi já­lók, Tarnabod, Karácsond el­sők között jelentették kalá­szos vetéstervük teljesítését. A versenybizottság értéke­lése szerint a járások sorrend­je a következőkép alakult: Mezőgazd. o. vez. főagronómus Protovin Jenő Held László Tóth Flórián Megó Tibor — Szekeres Dénes Fejes János Lotharidesz F. Bakos Sándor Egli Gyula Buzma Sándor Sibak János rástól, melynek dolgozói tava- szibúzavetéstervüket 106, a ta­vasziárpáét 111 százalékra tel­jesítették. Pető Mihály megelőzte versenytársát A hcrti gépállomáson legjobbak közé tartozó Győri Mi­hály és Pető Mihály sztahanovista traktoros párosversenyben állnak a tavaszi munkák gyors, sikeres elvégzéséért. A ver- s-.nyb.tn Pető Mihály tár sz élen 50 százalékban teljesítette már tavaszi tervét, jóminőségí: munkával segíti » hatvani Dózsa termelőszövetkezetet. Alacsony az üzemanyagfogyasz­tása Is, a tavaszi munkák megkezdése óta annyi üzemanya­got takarított meg, hogy azzal mintegy 10 holdat lehetne fel­szántani. ......... * G yőri Mihály generálozott géppel dolgozik, amelynek nem kis mértékben a gépjavító vállalat hanyagsága miatt igen sok a hibája. Emiatt Győri még csak 18 százalékra teljesítette tavaszi tervét, de megfogadta, hogy gépét rendbehozva, rövid időn belül behozza és megelőzi versenytársát. A füzesabonyi járás dolgozó parasztjai megjavítják a legelőket A füzesabonyi járás dolgozó parasztjai célul tűzték ki, hogy az idén legalább kétszeresre növelik a meglévő jószágállo- mányukat. Az állatok bőséges zöld takarmánnyal való ellátá­sa érdekében a legeltetési bi­zottságok megfogadták, hogy a dolgozó parasztokkal karölt­ve még a kora tavasszal gyom- talanítják a legelőket és a gyen­gébb részeket szervestrágyával, valamint műtrágyával megja­vítják. Az ígéret alig egy-két hete hangzott el, s már közel 5000 hold legelőről kiirtották a gyomot, elteregették a vakond­túrásokat és közel ezer holdat megtrágyáztak. Ujlőrincfalva községben például, a mintegy 800 hold legelő készen várja a jószágokat. A letakarításon kí­vül 15 holdat szervestrágyával, közel 10 holdat műtrágyával szórtak felül. A község legelőin az idén már bevezetik a sza­kaszos legeltetést és a legelők egyenletes trágyázását szaka szos legeltetéssel segítik elő. Mezőtárkány községben 30 hol­don trágyázták meg a legelőt, a szakaszos legeltetés érdeké ben pedig 9 holdon elhatároló erdősávot létesítenek. Újabb 60.000 szőlőkarót adnak erdőgazdaságaink A megye szőlőtermő vidé­kein is javában folyik a ta­vaszi munka. Az állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok se­rényen nyitják, metszik a sző­lőt, de itt az ideje a karózás­nak is. A szőlőtermelők segít­ségéből részt vállaltak az egri és a mátrafüredi erdőgazdaság dolgozói, akik elhatározták, hogy a régi korhadt szőlőkarók pótlására, valamint az újtele­pítésű szőlőkhöz többezer ka­rót termelnek. A két erdőgaz­daság üzemegységeiben most kemény munka folyik a terv sikeres teljesítéséért. A karók­hoz szükséges hasábfákat még a tél folyamán kitermelték és már befejezéshez közeledik az első negyedévben tervezett ka­rók hasogatása is. Az egri erdő- gazdaság eddig 16.000, a mátra­füredi erdőgazdaság dolgozói csaknem ugyanannyit szállítot­tak a szőlőtermelőknek. A két erdőgazdaság a második ne­gyedévben újabb 60.000 darab szőlőkaróval segíti a termelő­ket. ­A járások begyűjtési versenyében a hatvani járás tört az élre A megyei tanács versenybi­zottsága március 22-én érté­kelte a járások közötti be­gyűjtési versenyt. A pártkongresszus tisztele­tére indított versenyben a ser­tés-, vágómarha-, zsír-, tej-, tojás-, baromfibegyüjtésben az első negyedévi és az ápri­lisi tervhez viszonyítva a já­rások sorrendje a következő: 1. hatvani járás 736, 2. egri járás 718. 3 pétervásári 705, 4. gyöngyÖM. járás 654. 5. hevesi járás 572, 6. füzesabonyi 562 j ponttal, A kűijcjKk myyüjUsl ver­senyében: 1. GyöfigyössoTymos 2801, 2. Szarvaskő 1919, 3. Gyöngyösomszi 1607, 4. Mo­nosbél 1606, 5. Mátrabalia 1577 ponttal. Begyűjtésben élenjáró ter­melőszövetkezetek: a kápolnai Május 1, az egerfarmosi Uj Barázda, a füzesabonyi Sza­bad Nép, a noszvaji Uj Élet, kerecsendi Kossuth, mezőtár- kányi Szabadság. JJrLiÁtr.* (Lőrinc Béla ludasi tanácselnök március 20-án „felöntött a garatra“ s emiatt nem tudta megtartani a tanácsülést.) — Ezt a keskeny utcát százszor végigjárom, Ide van temetve az én józanságom! Két község begyűjtési munkája GYÖNGYÖSSOLYMOS köz­ség dolgozó parasztjai a községek közötti begyűjtési versenyben az első helyet biz­tosították maguknak. A szép eredményt annak köszönhetik, hogy a kongresszusi verseny jelentőségét minden dolgozó paraszttal megismertették, s nagy gondot fordítottak a fel­ajánlások teljesítésére, értéke­lésére. A község dolgozó pa­rasztjai vállalták, hogy félévi sertésbeadásukat a pártkon­gresszus idejére teljesítik. Március 1-re vállalásukon túl háromnegyedévi sertésbeadá­sukat teljesítették, jelenleg hízottsertés és vágómarha beadásuknak közel 100 száza­lékig eleget tettek. A jó eredmény eléréséhez hozzájárult a tanácstagok példamutatása is. 'A gyöngyös- solymosiak az élenjáró dolgo­zó parasztokat követve, így tudták biztosítani első helyü­SZAJLA a begyűjtésben n legrosszabb községek közé tartozik. A lemaradás okát itt főleg a tanács vezetőinek és a tanács tagjainak rossz pél­damutatásában® kell keresni. Kiss m. János párttitkár, Ko- kovai Lajosné tojás- és ba­romfifelvásárló, Koska József- né, Végh Istvánné, Penyaskó b. József még mindig nem tár­sultak hizottsertés beadással, tojásbeadásukat sem teljesí­tették. Az ilyen példamutatás mellett nem csoda, ha a köz­ség csak három százalékra teljesítette tojásbeadási tervét. A versenyszervezés is igen gyenge lábon áll. A kongresz- szusi versenyhez mindössze öt dolgozó paraszt csatlakozott. A tanács vezetői nem sokat törődnek a verseny szervezé­sével, nem ismertetik a gaz­dákkal kormányunk rendele­téit. s így a szabadpiacon ér­tékesítik a beadásra szánt húsféleségeket HÍREK Madaras! Gyula, az egri MTH inté­zet hallgatója ,,az intézet legjobb motorszerelő tanulója” címet nyerte. — A hatvani Ï. számú álta- lanosiskola 111 b. osztályának t Qnuiui unviCpéij/éá icíca közt emlékeztek meg Petőfi Sándorról, népünk egyik leg­nagyobb költőjéről. (Ifi. Da­rabos István) — Gyöngvösőn a napokban ért véget az állattenyésztő állomás megyei igazgatósága által rendezett hatnapos apa­állat gondozói tanfolyam, amelyen a megye legjobb apaállat gondozói vettek részt. (Misi István) A hegyoldalak puha, süppedő levélszőnye- gén már hosszabb ideje pihent a fehér hótakaró. A mélyen alvó, kopaszágú fák kö­zött az egyforma ruhát helyenkint megsza­kítva büszkén emelkedtek az örökzöld öltö­zetű fenyők. Csend honolt a táj felett, a vidék úgy elnémult, mintha a hegyek belsejének egyre lüktetőbb életét, a bányászok hősies munkájának gyors ütemét akarná egyensú­lyozni. Lent a mélyben, néhány pillanatra megállt a munka — műszakváltás volt — hogy azután még nagyobb lendülettel folyta­tódjon. A délelőtti műszak bányászainak egy része sztahanovista értekezletre gyülekezett. Hoz­zájuk csatlakozott Suszter István II., a 39-es front sztahanovistája is. Amikor bementek a terembe, az ablakhoz lépett, leült egy székre és elgondolkozott. Fejében addig gyülekeztek a szavak, amíg formát öltött a terv, s néhány perccel később ezekről beszélt társáinak: „A pártkongresszus tiszteletére versenyre hívom Biró Kacsa Sándort, a 41-es front vájárát. A verseny győztese az lesz, aki magasabb száza­léka mellett jobb minőségű munkát végez. Megígérem, hogy napi hét csille szén helyett kilenc csillét adok és a fiatalabb bányászok­kal is többet foglalkozom.“ Miért tett a pártkongresszus tiszteletére fel­ajánlást Suszter István II.? Erre élete ad fe­leletet. Pisti lepakolta a malteros lapátot és az edényeket, a deszkákat berakta a kamrába, elindult , hazafelé“. Ma egész nap jobban dolgozott, nagyobb kedvvel végezte munkáját, mint máskor. Reggel elhatározta, hogy munka után meglátogatja testvéreit, hiszen amióta nénjénél lakik, alig találkoz­tak. Haza vágyott, pedig tudta, hogy hideg a konyha, a tűzhelyen üres az edény, mert édesanyja napszámba ment. Elért az üzletig, de a kirakat sok finomsága lekötötte figyel­mét s megállt, csak .nézett befelé, miközben keze akaratlanul zsebébe csúszott, s megra­gadta a szerényen ottlapuló három pengőst. Az ízletes húsfélék láttára összefutott szájá­ban a nyál, néhányat lépett az ajtó felé, meg­fogta a kilincset, de hirtelen visszalépett. Eszé­be jutott, hogy nem szabad elköltenie a pénzt, mert ennyi az összes és sok mindenre kell még belőle. Rongyos nadrágjára nézett, majd a spárgával átkötött színtelen cipőre, azután Suszter István II. a 39-es front sztahanovistája tekintete újból visszatért a kirakathoz. De jó is lenne abból a kolbászból venni, de akkor miből él majdnem egy hónapig, miből vesz egy olcsóbb inget, hogy a régi elszakadozottat le­válthassa — töprengett — és miből ad testvé­reinek, akiket édesanyja napszámán kívül ő is mindig segít? Hirtelen felcsillant a szeme. Most nem pénzt ad haza, hanem vesz érte testvéreinek kolbászt meg kenyeret, és ... és ... este jóllaknak. Né­hány perc múlva kezében csomaggal, vidáman fütyörészve lépett ki az üzletajtón. Boldogan tekingetett kétoldalt az ismerős házakra, majd arra gondolt, hogy jó lenne kibontani és meg­nézni, valóban az van-e benne? Megállt. Ki­bontotta. A kolbász kellemes illata megcsik­landozta orrát. „Ha most ebből ehetne, nem adná semmiért“ — nyeldesett nagyokat, az­után gyorsan becsomagolta, még mielőtt bele­harapott volna. Nem lehet, ezt testvéreinek adja. Nagyobbakra mérte lépéseit, de a gon­dolat nem hagyta el. Néha olyan éhesnek érezte magát, hogy az egészet meg tudta volna enni, máskor meg egy darabbal is meg­elégedett volna. ~AT égre hazaérkezett. Testvérei, a maszatos ’ arcú, agyonfoltozott ruhájú kis árvák mohó kapzsisággal kapták szét a régen nem evett kolbászt. Hiába fájt érte a szíve Pisti­nek, még kóstoló sem jutott belőle, ★ — Nagy udvara van a Holdnak, időváltozás lesz — jegyezte meg egy magas, fiatal legény, miközben vizsgálva járatta körül tekintetét a kék égbolton. A későesti órákban, kezükben a bányászlámpással a baraklakás felé közeled­tek. Lehangoltak voltak, a nehéz munkában elfáradtak, a rendszertelen táplálkozástól le­gyengültek. Dehogy is volt kedvük a mosako­dáshoz, örültek, ha egy kicsit megpihenhettek, lehunyhatták szemüket. Pista ledobta kabátját az „ágyra“, és végig­dőlt rajta. Újból átélte a perceket, melyekben néhány órával ezelőtt része volt. Nem könnyű feladat a nyugati főereszke kapcsosának lenni, komoly, felelősségteljes munkát követel. Úgy érezte, hogy ezt a foglalkozást nemcsak az eddiginél jobban szereti, hanem első naptól kezdve teljes tudásával, odaadóan végzi. És mégis délután . ; ( A lig várta, hogy munkahelyére érjen. A legjobban akarta végezni munkáját, bár néhány dologban érezte a segítés hiányát. Bekapcsolta a kapcsolót, azután nézegette, igazgatta a csavarokat. Hirtelen nagy pattanás — és vége . .. Elromlott a kapcsoló. Gyorsan odaszaladt. Nem tudta, mi lehet a hiba. Hir­telen hátulról erős, markos férfikéz ragadta meg gallérját és vad lendülettel a falhoz vág­ta. A szénporos arcból fehéren villogtak felé a szúrós szemek, majd egy hatalmas ütést ér­zett. Arcán ottmaradt az öt fekete ujj nyo­ma .. : ... Kidolgozott tenyerét végighúzta lázasan égő arcán, amely a haragtól is, az ütéstől is égett. Mégsem tudott a bányászra neheztelni, megértette, az élet ültette szívébe a kegyet­lenséget, az élet kényszerítette a durvaságra. Ha elromlik a kapcsoló, az sem keres, nem tud dolgozni, pedig éhező családjának szüksé­ge van a pénzre. Talán az ő lakása is ilyen, mint ez a barakszálló, szemetes, piszkos, lehet hogy ilyen ágyon fekszik, kabátját feie alá gyűri, mint ők. Olyan az ember, amilyenné környezete, az élet neveli, talán belőle is ez lesz — ezekre gondolt, és saját élete elfelejt- tette vele a nap eseményét. A fal felé fordult, aludni akart, de az éhség most sem hagyta nyugodtan. Egész nap dolgo­zott, késő este nem volt vacsorája. Ha kedve van főzni, akkor eszik, ha nincs kedve, nem eszik. Mozi, szórakozás — hej, de messze álltak ezek a bányászok életétől. A nemrégen felépített lakás ablakán szé- lesen ragyogott be a napsugár. Odabent a Suszter-családnál már ki tudja hányadszor, újból kezdődött a játék. Az asszony a bölcső mellé állította az első lépések kis mesterét, azután kicsit távolabb ment, és kitárta karját. A pici meg-megingott, néhány bizonytalan mozdulattal elérte édesanyját, a kitárt karok­ba vetette magát és vidáman felkacagott. Újból sikerült a játék. Az édesanya egy nagy csók­kal és egy kockacukorral jutalmazta kicsi fiának bátorságát. Nem régen volt az a nap, amikor felesége azzal az örömhírrel fogadta, hogy lépeget a gyerek, nagy már. Suszter István végre el­érte, amire vágyott: dolgozhat, munkájáért megbecsülik és minden este kis családja sze- retete várja. Alig néhány hónapos házasok voltak, amikor feleségével elmentek bútort venni. Nézegették a bútorokat, a nemrégen hárompengős kis kőművesinas zsebe duzzadt a százasoktól. Később szép szoba-konyhás, pincés lakást építettek házhelyükre, s amikor a falu villanyt kapott, rádiót vettek. Milyen más az ő élettik, mint alig néhány évtizeddel azelőtt szüleik családi élete volt, ★ — Jól ismertek, tudjátok rólam, hogy nem dobálódzom könnyelműen a szavakkal. Azt tartom, hogy minden vállalás annyit ér, amennyit teljesítünk is belőle. Annyit vállalja­tok, amennyinek gazdái is tudtok lenni — mon­dotta társainak. És ők annyit vállaltak. Susz­ter István II. jó példával jár előttük, az Ígért kilenc csille szén helyett átlagban napi tíz csillét ad, ezzel március hónapban 143 száza­lékot ért el. De a kongresszus ideje alatt volt nap, ami­kor egy műszak alatt 265 százalékos teljesít­ményével 21 csille keze alól kikerült szén lá­tott napvilágot. Jelenleg 1955 április havi tervén dolgozik, arra törekszik, hogy a minő­ség is jó legyen. Eredménye mindig megmu­tatja, mennyire szereti munkáját, népét, a pártot. De a párt is szereti őt. Az elmúlt év elején megrokkant lábára és a párt két hóna­pig Istenmezejére küldte tanácselnöknek. Ez­alatt az idő alatt teljesen rendbejött egész­sége, most újból dolgozhat. Nyáron kétheti üdülésen volt Csehszlovákiában és ez a né­hány^ nap legkedvesebb emlékei közé tartozik. — Még a gondolatomat is kitalálták — így mesélt társainak élményeiről. Az idén pedig a Balatonhoz szeretne elmenni. Biztosak va­gyunk abban, hogy a -párt jó munkájáért ezt a kérését is teljesíti, megláthatja a szép ma­gyar „tengert!1. ★ 4 z ébredő vidék felett kinyitja az ég kék, vidám szemét. Az erdő dalosa, a kis fülemüle vidáman csattogtatja énekét a hamvas, szürke selymüket kibontó barkaága­kon. A lejtős domboldalak aljában büszkén mutogatja sárgán virító kelyheit a som, mig tövében szerényen húzódik meg az illatos ki­csi ibolya, Őrödnek a jó időnek, a tavasznak, boldogan emelik felfelé parányi fejecskéjü­ket. Alattuk a bópvában egyre gvorsul a munka, fut a szállítószalag a szénnel. A ta­vasz hírnökei, az első virágok nekik nyílnak... Dohai Margit

Next

/
Thumbnails
Contents