Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-28 / 24. szám
1954 március 28. NfPÜJSÄG 3 Petőfibánya befejezte negyedévi tervét Petőfibánya Vállalat dolgozói az év kezdetén azzal az elhatározással álltak a szénfal mellé, hogy ebben az évbe* mind teljesítik tervüket és még az első negyedévben letör- lesztik múlt évi adósságukat. A brigádok kiadták a jelszót: három hét alatt teljesítjük havi tervünket. Hozzá is fogtak Ígéretük valóraváltásához. A kongresszusi versenyben a kis trösztök között megszerezték az első helyéi és jelenleg Is szilárd elhatározásuk, hogy továbbra is megtartják vezetőszerepüket. A szorgalmas munka eredménye, hogy Petőfibánya dolgozói március 25-én délelőtt 10 órakor büszkén jelentették, maradéktalanul teljesítették első negyedévi tervüket. Pászti Gvörevné, az egri Dohánygyár dolgozója az elmúlt hónapban 115 százalékot ért el a szivarbábkészitö-gépen. Jól halad a tavaszi kalászosok vetése A megyei tanács versenybizottságának legutóbbi értékelése szerint megyénkben jól halad a tavaszi kalászosok vetése. Ezidáig több mint 50 község fejezte be a tavaszi kalászosok vetését, Egersza1. Gyöngyösi járás 2. Egri járás 3. Hevesi járás 4. Füzesabonyi járás 5. Pétervásári járás 6. Hatvani járás A sereghajtó hatvani járás mindössze 180 hold tavaszi- búzavetést teljesített, s tervét 20,6 százalékra teljesítette. Példát vehet a gyöngyösi jálók, Tarnabod, Karácsond elsők között jelentették kalászos vetéstervük teljesítését. A versenybizottság értékelése szerint a járások sorrendje a következőkép alakult: Mezőgazd. o. vez. főagronómus Protovin Jenő Held László Tóth Flórián Megó Tibor — Szekeres Dénes Fejes János Lotharidesz F. Bakos Sándor Egli Gyula Buzma Sándor Sibak János rástól, melynek dolgozói tava- szibúzavetéstervüket 106, a tavasziárpáét 111 százalékra teljesítették. Pető Mihály megelőzte versenytársát A hcrti gépállomáson legjobbak közé tartozó Győri Mihály és Pető Mihály sztahanovista traktoros párosversenyben állnak a tavaszi munkák gyors, sikeres elvégzéséért. A ver- s-.nyb.tn Pető Mihály tár sz élen 50 százalékban teljesítette már tavaszi tervét, jóminőségí: munkával segíti » hatvani Dózsa termelőszövetkezetet. Alacsony az üzemanyagfogyasztása Is, a tavaszi munkák megkezdése óta annyi üzemanyagot takarított meg, hogy azzal mintegy 10 holdat lehetne felszántani. ......... * G yőri Mihály generálozott géppel dolgozik, amelynek nem kis mértékben a gépjavító vállalat hanyagsága miatt igen sok a hibája. Emiatt Győri még csak 18 százalékra teljesítette tavaszi tervét, de megfogadta, hogy gépét rendbehozva, rövid időn belül behozza és megelőzi versenytársát. A füzesabonyi járás dolgozó parasztjai megjavítják a legelőket A füzesabonyi járás dolgozó parasztjai célul tűzték ki, hogy az idén legalább kétszeresre növelik a meglévő jószágállo- mányukat. Az állatok bőséges zöld takarmánnyal való ellátása érdekében a legeltetési bizottságok megfogadták, hogy a dolgozó parasztokkal karöltve még a kora tavasszal gyom- talanítják a legelőket és a gyengébb részeket szervestrágyával, valamint műtrágyával megjavítják. Az ígéret alig egy-két hete hangzott el, s már közel 5000 hold legelőről kiirtották a gyomot, elteregették a vakondtúrásokat és közel ezer holdat megtrágyáztak. Ujlőrincfalva községben például, a mintegy 800 hold legelő készen várja a jószágokat. A letakarításon kívül 15 holdat szervestrágyával, közel 10 holdat műtrágyával szórtak felül. A község legelőin az idén már bevezetik a szakaszos legeltetést és a legelők egyenletes trágyázását szaka szos legeltetéssel segítik elő. Mezőtárkány községben 30 holdon trágyázták meg a legelőt, a szakaszos legeltetés érdeké ben pedig 9 holdon elhatároló erdősávot létesítenek. Újabb 60.000 szőlőkarót adnak erdőgazdaságaink A megye szőlőtermő vidékein is javában folyik a tavaszi munka. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok serényen nyitják, metszik a szőlőt, de itt az ideje a karózásnak is. A szőlőtermelők segítségéből részt vállaltak az egri és a mátrafüredi erdőgazdaság dolgozói, akik elhatározták, hogy a régi korhadt szőlőkarók pótlására, valamint az újtelepítésű szőlőkhöz többezer karót termelnek. A két erdőgazdaság üzemegységeiben most kemény munka folyik a terv sikeres teljesítéséért. A karókhoz szükséges hasábfákat még a tél folyamán kitermelték és már befejezéshez közeledik az első negyedévben tervezett karók hasogatása is. Az egri erdő- gazdaság eddig 16.000, a mátrafüredi erdőgazdaság dolgozói csaknem ugyanannyit szállítottak a szőlőtermelőknek. A két erdőgazdaság a második negyedévben újabb 60.000 darab szőlőkaróval segíti a termelőket. A járások begyűjtési versenyében a hatvani járás tört az élre A megyei tanács versenybizottsága március 22-én értékelte a járások közötti begyűjtési versenyt. A pártkongresszus tiszteletére indított versenyben a sertés-, vágómarha-, zsír-, tej-, tojás-, baromfibegyüjtésben az első negyedévi és az áprilisi tervhez viszonyítva a járások sorrendje a következő: 1. hatvani járás 736, 2. egri járás 718. 3 pétervásári 705, 4. gyöngyÖM. járás 654. 5. hevesi járás 572, 6. füzesabonyi 562 j ponttal, A kűijcjKk myyüjUsl versenyében: 1. GyöfigyössoTymos 2801, 2. Szarvaskő 1919, 3. Gyöngyösomszi 1607, 4. Monosbél 1606, 5. Mátrabalia 1577 ponttal. Begyűjtésben élenjáró termelőszövetkezetek: a kápolnai Május 1, az egerfarmosi Uj Barázda, a füzesabonyi Szabad Nép, a noszvaji Uj Élet, kerecsendi Kossuth, mezőtár- kányi Szabadság. JJrLiÁtr.* (Lőrinc Béla ludasi tanácselnök március 20-án „felöntött a garatra“ s emiatt nem tudta megtartani a tanácsülést.) — Ezt a keskeny utcát százszor végigjárom, Ide van temetve az én józanságom! Két község begyűjtési munkája GYÖNGYÖSSOLYMOS község dolgozó parasztjai a községek közötti begyűjtési versenyben az első helyet biztosították maguknak. A szép eredményt annak köszönhetik, hogy a kongresszusi verseny jelentőségét minden dolgozó paraszttal megismertették, s nagy gondot fordítottak a felajánlások teljesítésére, értékelésére. A község dolgozó parasztjai vállalták, hogy félévi sertésbeadásukat a pártkongresszus idejére teljesítik. Március 1-re vállalásukon túl háromnegyedévi sertésbeadásukat teljesítették, jelenleg hízottsertés és vágómarha beadásuknak közel 100 százalékig eleget tettek. A jó eredmény eléréséhez hozzájárult a tanácstagok példamutatása is. 'A gyöngyös- solymosiak az élenjáró dolgozó parasztokat követve, így tudták biztosítani első helyüSZAJLA a begyűjtésben n legrosszabb községek közé tartozik. A lemaradás okát itt főleg a tanács vezetőinek és a tanács tagjainak rossz példamutatásában® kell keresni. Kiss m. János párttitkár, Ko- kovai Lajosné tojás- és baromfifelvásárló, Koska József- né, Végh Istvánné, Penyaskó b. József még mindig nem társultak hizottsertés beadással, tojásbeadásukat sem teljesítették. Az ilyen példamutatás mellett nem csoda, ha a község csak három százalékra teljesítette tojásbeadási tervét. A versenyszervezés is igen gyenge lábon áll. A kongresz- szusi versenyhez mindössze öt dolgozó paraszt csatlakozott. A tanács vezetői nem sokat törődnek a verseny szervezésével, nem ismertetik a gazdákkal kormányunk rendeletéit. s így a szabadpiacon értékesítik a beadásra szánt húsféleségeket HÍREK Madaras! Gyula, az egri MTH intézet hallgatója ,,az intézet legjobb motorszerelő tanulója” címet nyerte. — A hatvani Ï. számú álta- lanosiskola 111 b. osztályának t Qnuiui unviCpéij/éá icíca közt emlékeztek meg Petőfi Sándorról, népünk egyik legnagyobb költőjéről. (Ifi. Darabos István) — Gyöngvösőn a napokban ért véget az állattenyésztő állomás megyei igazgatósága által rendezett hatnapos apaállat gondozói tanfolyam, amelyen a megye legjobb apaállat gondozói vettek részt. (Misi István) A hegyoldalak puha, süppedő levélszőnye- gén már hosszabb ideje pihent a fehér hótakaró. A mélyen alvó, kopaszágú fák között az egyforma ruhát helyenkint megszakítva büszkén emelkedtek az örökzöld öltözetű fenyők. Csend honolt a táj felett, a vidék úgy elnémult, mintha a hegyek belsejének egyre lüktetőbb életét, a bányászok hősies munkájának gyors ütemét akarná egyensúlyozni. Lent a mélyben, néhány pillanatra megállt a munka — műszakváltás volt — hogy azután még nagyobb lendülettel folytatódjon. A délelőtti műszak bányászainak egy része sztahanovista értekezletre gyülekezett. Hozzájuk csatlakozott Suszter István II., a 39-es front sztahanovistája is. Amikor bementek a terembe, az ablakhoz lépett, leült egy székre és elgondolkozott. Fejében addig gyülekeztek a szavak, amíg formát öltött a terv, s néhány perccel később ezekről beszélt társáinak: „A pártkongresszus tiszteletére versenyre hívom Biró Kacsa Sándort, a 41-es front vájárát. A verseny győztese az lesz, aki magasabb százaléka mellett jobb minőségű munkát végez. Megígérem, hogy napi hét csille szén helyett kilenc csillét adok és a fiatalabb bányászokkal is többet foglalkozom.“ Miért tett a pártkongresszus tiszteletére felajánlást Suszter István II.? Erre élete ad feleletet. Pisti lepakolta a malteros lapátot és az edényeket, a deszkákat berakta a kamrába, elindult , hazafelé“. Ma egész nap jobban dolgozott, nagyobb kedvvel végezte munkáját, mint máskor. Reggel elhatározta, hogy munka után meglátogatja testvéreit, hiszen amióta nénjénél lakik, alig találkoztak. Haza vágyott, pedig tudta, hogy hideg a konyha, a tűzhelyen üres az edény, mert édesanyja napszámba ment. Elért az üzletig, de a kirakat sok finomsága lekötötte figyelmét s megállt, csak .nézett befelé, miközben keze akaratlanul zsebébe csúszott, s megragadta a szerényen ottlapuló három pengőst. Az ízletes húsfélék láttára összefutott szájában a nyál, néhányat lépett az ajtó felé, megfogta a kilincset, de hirtelen visszalépett. Eszébe jutott, hogy nem szabad elköltenie a pénzt, mert ennyi az összes és sok mindenre kell még belőle. Rongyos nadrágjára nézett, majd a spárgával átkötött színtelen cipőre, azután Suszter István II. a 39-es front sztahanovistája tekintete újból visszatért a kirakathoz. De jó is lenne abból a kolbászból venni, de akkor miből él majdnem egy hónapig, miből vesz egy olcsóbb inget, hogy a régi elszakadozottat leválthassa — töprengett — és miből ad testvéreinek, akiket édesanyja napszámán kívül ő is mindig segít? Hirtelen felcsillant a szeme. Most nem pénzt ad haza, hanem vesz érte testvéreinek kolbászt meg kenyeret, és ... és ... este jóllaknak. Néhány perc múlva kezében csomaggal, vidáman fütyörészve lépett ki az üzletajtón. Boldogan tekingetett kétoldalt az ismerős házakra, majd arra gondolt, hogy jó lenne kibontani és megnézni, valóban az van-e benne? Megállt. Kibontotta. A kolbász kellemes illata megcsiklandozta orrát. „Ha most ebből ehetne, nem adná semmiért“ — nyeldesett nagyokat, azután gyorsan becsomagolta, még mielőtt beleharapott volna. Nem lehet, ezt testvéreinek adja. Nagyobbakra mérte lépéseit, de a gondolat nem hagyta el. Néha olyan éhesnek érezte magát, hogy az egészet meg tudta volna enni, máskor meg egy darabbal is megelégedett volna. ~AT égre hazaérkezett. Testvérei, a maszatos ’ arcú, agyonfoltozott ruhájú kis árvák mohó kapzsisággal kapták szét a régen nem evett kolbászt. Hiába fájt érte a szíve Pistinek, még kóstoló sem jutott belőle, ★ — Nagy udvara van a Holdnak, időváltozás lesz — jegyezte meg egy magas, fiatal legény, miközben vizsgálva járatta körül tekintetét a kék égbolton. A későesti órákban, kezükben a bányászlámpással a baraklakás felé közeledtek. Lehangoltak voltak, a nehéz munkában elfáradtak, a rendszertelen táplálkozástól legyengültek. Dehogy is volt kedvük a mosakodáshoz, örültek, ha egy kicsit megpihenhettek, lehunyhatták szemüket. Pista ledobta kabátját az „ágyra“, és végigdőlt rajta. Újból átélte a perceket, melyekben néhány órával ezelőtt része volt. Nem könnyű feladat a nyugati főereszke kapcsosának lenni, komoly, felelősségteljes munkát követel. Úgy érezte, hogy ezt a foglalkozást nemcsak az eddiginél jobban szereti, hanem első naptól kezdve teljes tudásával, odaadóan végzi. És mégis délután . ; ( A lig várta, hogy munkahelyére érjen. A legjobban akarta végezni munkáját, bár néhány dologban érezte a segítés hiányát. Bekapcsolta a kapcsolót, azután nézegette, igazgatta a csavarokat. Hirtelen nagy pattanás — és vége . .. Elromlott a kapcsoló. Gyorsan odaszaladt. Nem tudta, mi lehet a hiba. Hirtelen hátulról erős, markos férfikéz ragadta meg gallérját és vad lendülettel a falhoz vágta. A szénporos arcból fehéren villogtak felé a szúrós szemek, majd egy hatalmas ütést érzett. Arcán ottmaradt az öt fekete ujj nyoma .. : ... Kidolgozott tenyerét végighúzta lázasan égő arcán, amely a haragtól is, az ütéstől is égett. Mégsem tudott a bányászra neheztelni, megértette, az élet ültette szívébe a kegyetlenséget, az élet kényszerítette a durvaságra. Ha elromlik a kapcsoló, az sem keres, nem tud dolgozni, pedig éhező családjának szüksége van a pénzre. Talán az ő lakása is ilyen, mint ez a barakszálló, szemetes, piszkos, lehet hogy ilyen ágyon fekszik, kabátját feie alá gyűri, mint ők. Olyan az ember, amilyenné környezete, az élet neveli, talán belőle is ez lesz — ezekre gondolt, és saját élete elfelejt- tette vele a nap eseményét. A fal felé fordult, aludni akart, de az éhség most sem hagyta nyugodtan. Egész nap dolgozott, késő este nem volt vacsorája. Ha kedve van főzni, akkor eszik, ha nincs kedve, nem eszik. Mozi, szórakozás — hej, de messze álltak ezek a bányászok életétől. A nemrégen felépített lakás ablakán szé- lesen ragyogott be a napsugár. Odabent a Suszter-családnál már ki tudja hányadszor, újból kezdődött a játék. Az asszony a bölcső mellé állította az első lépések kis mesterét, azután kicsit távolabb ment, és kitárta karját. A pici meg-megingott, néhány bizonytalan mozdulattal elérte édesanyját, a kitárt karokba vetette magát és vidáman felkacagott. Újból sikerült a játék. Az édesanya egy nagy csókkal és egy kockacukorral jutalmazta kicsi fiának bátorságát. Nem régen volt az a nap, amikor felesége azzal az örömhírrel fogadta, hogy lépeget a gyerek, nagy már. Suszter István végre elérte, amire vágyott: dolgozhat, munkájáért megbecsülik és minden este kis családja sze- retete várja. Alig néhány hónapos házasok voltak, amikor feleségével elmentek bútort venni. Nézegették a bútorokat, a nemrégen hárompengős kis kőművesinas zsebe duzzadt a százasoktól. Később szép szoba-konyhás, pincés lakást építettek házhelyükre, s amikor a falu villanyt kapott, rádiót vettek. Milyen más az ő élettik, mint alig néhány évtizeddel azelőtt szüleik családi élete volt, ★ — Jól ismertek, tudjátok rólam, hogy nem dobálódzom könnyelműen a szavakkal. Azt tartom, hogy minden vállalás annyit ér, amennyit teljesítünk is belőle. Annyit vállaljatok, amennyinek gazdái is tudtok lenni — mondotta társainak. És ők annyit vállaltak. Suszter István II. jó példával jár előttük, az Ígért kilenc csille szén helyett átlagban napi tíz csillét ad, ezzel március hónapban 143 százalékot ért el. De a kongresszus ideje alatt volt nap, amikor egy műszak alatt 265 százalékos teljesítményével 21 csille keze alól kikerült szén látott napvilágot. Jelenleg 1955 április havi tervén dolgozik, arra törekszik, hogy a minőség is jó legyen. Eredménye mindig megmutatja, mennyire szereti munkáját, népét, a pártot. De a párt is szereti őt. Az elmúlt év elején megrokkant lábára és a párt két hónapig Istenmezejére küldte tanácselnöknek. Ezalatt az idő alatt teljesen rendbejött egészsége, most újból dolgozhat. Nyáron kétheti üdülésen volt Csehszlovákiában és ez a néhány^ nap legkedvesebb emlékei közé tartozik. — Még a gondolatomat is kitalálták — így mesélt társainak élményeiről. Az idén pedig a Balatonhoz szeretne elmenni. Biztosak vagyunk abban, hogy a -párt jó munkájáért ezt a kérését is teljesíti, megláthatja a szép magyar „tengert!1. ★ 4 z ébredő vidék felett kinyitja az ég kék, vidám szemét. Az erdő dalosa, a kis fülemüle vidáman csattogtatja énekét a hamvas, szürke selymüket kibontó barkaágakon. A lejtős domboldalak aljában büszkén mutogatja sárgán virító kelyheit a som, mig tövében szerényen húzódik meg az illatos kicsi ibolya, Őrödnek a jó időnek, a tavasznak, boldogan emelik felfelé parányi fejecskéjüket. Alattuk a bópvában egyre gvorsul a munka, fut a szállítószalag a szénnel. A tavasz hírnökei, az első virágok nekik nyílnak... Dohai Margit
