Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-18 / 21. szám
NÉPÚJSÁG 1954 március A BOLDOGI KULTÚR VERSENY TANULSÁGAI-cuis 7-en, vasárnap >• a délelőtt ott álltunk az eletes i .1 óla bejárata ahol felsorakozott a falu ’ működő fúvószcne- -d Jokk il, csárdások- DraKOi^atta az érdeklődő- várta a körzeti kultúrver- érkező kultúrcsoportokat. szonynk gyönyörű népvitette ól : ’« váltó satossá sok fé. apró, házak c kerül- í-psákat. 1 léleiőtl tót. Aztán egy- a hatva i népi ,-atji f<" i műves- khara. z , Csány ősegek kultiirképi'. bigott a ling< t 4u:yp < ablá i fehér fal mü en szép amin id-oda lép' a sarát. s si vízi íkit dekeli, h zdik a erseiiV.t? nek Hí itvani Cí ■fícs znb iát £al i ruha : a. A stta jfolífai ek a itt be ítt a r Nem p.coitak. loom, t yujtott ^nek. , Iménye ázofci n kori: n, az kbó! .régiéit mtvani y-tánc- ■t tán- ájukat ;aí-ani hanein szeálli- í agi és { mákat, .ikeréit t alkot- H a rnód, j|.Tlf C30t épi ha- k nem egy vi- I »againál 'es volt. ,Hatva- zép élés ala- •olt az, r Hátié gazai ren- inytánc ívesnek a stilus azok a melyt üt olyan kjir nyékeit otö 056 ha ■: THorgyár be -Kjs- rre“- cí- Sikerült r: iménvek kis szin- ■ ' a da- ' ’ .dk mon- i ísfaludy kora érdekhájhászó, pénz, vagyon után reszkető főurainak nevetséges figuráit. Különösen jók voltak Márta, Lorányiné, Ozmí Sándor és Adél szerepeinek alakítói. Kár, hogy a szerelmes ifjú vadász, Lajos alakítója fáradtan, átélés nélkül mozgott a színpadon, ezért nagyban gyengült az egész előadás értéke. Szép volt a Hatvani Népi Együttes bemutatója — mely azontúl, hogy munkájával ismét életre keltette a már-már elfelejtett hatvani szokásokat, újra énekelte a régi szép népdalokat, azért is dícséretreméltó, hogy a hatvani kulturális élet hosszú hallgatását megszüntette, s reményt nyújtott arra, hogy egy . életerős kulturális munka veszi kezdetét. Ez persze csak az első lépés, de hisszük, hogy a hatvani tanács ezt a kezdeményezést további erőteljes kulturális fejlődés kiindulópontjának tekinti. Lakodalmas jattot hoztak színpadra. Az előf }ás még nyers, néhol ki- dolf. zatlan, küzd a kezdeti nehéz gekkel, az egész bemutató még nem egy egészet képviselő kom'ózíció, a táncok, énekek még'1 túlságosan bizonytalanok, de aegész hangulata, a nemes dallamok, a vidám jókedv, az akarat, így is széppé, néhol mű- észivé tették a produkciót, s ígéretet nyújtottak arra, hogy az április vége felé lefolyó járási versenyek idejére már komoly népi együtteseink közé so- mijük a hatvani együttest is. Ehhez persze a vezetők és ta- további erőteljes és lanka- da s in munkája szükséges. l'aekhdraszt színjátszói Szig- age.í: „Csikós” című hárornfelvonásosából mutattak be részleteket. Gyenge még a csoport, de a bennük rejtő akarat és tehetség szintén ígéretet jelent a járási versenyre. Valamivel nagyobb eredménnyel mutatták be táncaikat. Ezután a boídogiak következnek. Dícsérnivaló a gyermekzenekar munkája. Jói szavalt Püspöki Győző, aki továbbjutott a járási versenyre. De különösen szép teljesítménye volt a népi együttesnek. Fonójátékoi mutattak be. A gyönyörű dallamok kedvesen csengtek a fonólányok ajkán. Különösen értékes volt az a törekvésük, hogy igyekeztek a régibb, ismeretlen dallamokat is bemutatni, (például „Kimentem a rétre, ibolyát kaszálni”, „Este van inár, késő este” stb.). A játék alkalmával, a fonóház gazdaasszonya — egy 60 éves néni — nagyon szép előadásban énekelte el „Farkas Julcsa” balladáját. Dicséret jár ezért a rendezőknek is és az énekeseknek is. Szép volt a szólótánc, amelyet Püspöki Győző táncolt. Ezt már csak azért is meg kell dicsérnünk, mert az egész népi kultúránkra eléggé jellemző a kollektív megnyilvánulás (még a hívatásos népi művészegyüttesekre is), s eléggé elhanyagolt a szóló művészét. Nem akarom ezzel egy jottányit se csorbítani a kollektív művészi megnyilatkozás értékét, hiszen bizonyos mértékig éppen ebben van művészegyütteseink nagy ereje, csak szeretném hangsúlyozni, hogy az ellentétek ilyen formájú felhasználása is — aminek egyébként hagyománya is van — növelni tudja a produkció művészi nagyságát. A boldogi népi együttes fonójátékának szólótánca kétszeresére emelte az egész produkció értékét, mert szép volt, szorosan beleépült a kollektív táncokba, az egész játékba, mert úgy éreztük, hogy a játék ezzel a szólóval egész. A verseny egyik legsikerültebb száma a boídogiak fonója volt. Mégis néhány kritikai megjegyzés kell illesse Őket. Az egész játék túlságosan rövid volt. I^az, hogy sokkai inkább rövidet és jót. mint fordítva, de azért nézzük csak. mit lehetett vóina ebből a játékból csinálni egy kicsit nagyobb gonddal, törődéssel, több próbával és — esetleg — segítséggel? /Ví«g lehetett volna szólaltatni azokat a szép boldogi népdalokat is, amelyek még élnek az öregek ajkán és amelyeket úgy . vártunk a szereplőktől. Szólóénekeket kórus kísérettel, majd táncot zenével és kórussal, a férfi szóló mellé leány szólótáncot és az egészei olyan ötlettel és szeretettel,, s főleg több próbával megrendezni, mint amilyenre erejük lett volna — ez látszott néhol a bemutatóit játékon — de amit elké'nyel- meskedtek. Túlságosan leegyszerűsítették azt a. gazdagságot és szépséget, amit .a boldogi nép őriz. Nem használták ki, vagy' nem ismefíék fel - eléggé lehetőségeiket. Azt .hiszem, a járási versenyre ilyen, követelménnyé! kell fellépnünk a bal- dogiak félé. A csoport és ar. egész boldogi kulturális élet mozgatója, a tehetséges Püspöki Győző, kultúrotthonigazgató szép munkát végzett, de elvárjuk, r hogy kezdeti sikereit elmélyültebb .nagyobb gonddal élőké’ szített, további és gazdag ered ményű munka jellemezze. A csányi színjátszók a „Nem magánügy” című színdarab egy részletét mutatták be. Örüiünk annak, hogy nekivágtak egy ilyen nemkönnyű feladat megoldásának. Még gyengék. Sok próbára és lelkesedésre van szükség. Ügy hisszük, ez meg is van a csányiaknál. Az ecsédi táncosok táncaiban van mé£ valami „bokréta” íz, nem az igazi ecsédi hangulatot és táncokat mutatják. Orosz táncukban pedig nincs meg az orosz jelleg. Magyar motívumokat igyekeztek oroszosítani ke-, vés eredménnyel. Az orosz ruha egymagában még nem teszi a táncot orosszá. Tanulniok keil, akkor sikeresebben oldhatják meg feladataikat. Színjátszó csoportjuk Szigligeti: „Csikós” című háromfel- vonásosából mulatott be részletet. A fiatalok jól szerepeltek. Rendezői és átélésbeli hiba ugyan akadt a bemutatott rész leiben, de törekvésük feltétlenül dicsérendő. A boldogi körzeti kul. túrverseny külön érdeme, hogy ezen a napon egy szép kis, népművészeti kiállítást is nyitottak a községben, ahol a boldogi népviseletek, hímzések voliak láthatók. Az első körzeti bemutató a megyében, ahol a versenyt népművészeti kiállítással kötötték egybe. Tudjuk, hogy másfele is van ilyen terv és kíváncsian várjuk az’ eredményeket. Az eddig lezajlott körzeti bemutatók általános tapasztalata az — Heves megyében — hogy az eddigieknél sokkal több szakmai segítségre van szükségük a csoportoknak. Sok a jó csoport, ahol megvan az akarat, a lelkesedés, de kevés az olyan csoport, ahol megvan a szakértelem is. A pedagógusok nagyobb arányú bekapcsolódása és lelkesebb munkája szükséges még, s ez nagy lépést jelent előre. Egyre több helyen végeznek derék és dicsérendő szép munkát a pedagógusok. Fontos azonban, hogy ne legyen a megyében egyetlen község sem, ahol akár csak egy pedagógus is akadna, ki nem vállalna részt ebből a szép és komgly kulturális munkából, mely országosan is. megyénkben is most válik igazan színvonalas, kulturális munkává. Szőllősi Gyula „Rákóczi hadnagya 66 II. Rákóczi Ferenc dicsőséges szabadságharcának nagy napjait és alakjait kelti életre filmművészetünk új alkotása, a „Rákóczi hadnagya“. Hőseit, a nép egyszerű fiait és lányait a császári elnyomás, kegyetlenkedés érleli bátor harcosokká. Ezért szöknek a labanc önkény alatt lévő falvakból ezrével a kuruc várakba és rcv- gadnak a fiatalok kardot, fegyvert. Ez vezeti Bornemisz- sza Jánost, az egykori réthelyi jobbágyot is Rákóczi zászlaja alá. A szabadságról és a sze* relémről szól ez a színes, ro mantikus, kalandos film, arról szól, hogy csak szabad nép le het boldog és erős, arról, hogy két fiatal hogyan állja meg az élet minden próbáját. Bornemissza János csak úgy nyerheti el párját, ha faluját, hazáját felszabadítja. Ez az érzé fűti, hajtja őt hősi harcaiban. A filmet az egri Vörös Csillag i ám színház március 18-tól 31-ig tűzte műsorára. Érdemes cukorrépára szerződni A Seiypi Cukorgyárhoz nemrégiben több panasz érkezett Vécsről, az előző évi elszámolásokkal kapcsolatban. A cukorgyár dolgozói helyszínen vizsgálták meg a termelők panaszait és azokat orvosolták is. Szó esett a községben 1954. évi szerződéses cukorrépaier- mesztés továbbfejlesztéséről, annál is inkább, meri a község tavalyi 76 termelőjéből ez ideig csak' 215-én kötöttek szerződést, s-asds egy FésaBsüKiésőkWöifétfé tavalyi--területéi. -Mészáros Ferenc mezőgazdasági előadó és Fajti György: termelési felelős azt kifogásolták, hogy a cukorrépa ára alacsony, tavaly vízkáruk volt, s ezért nem tudtak komolyabb tewnést elérni, s a jövedelmet növelni. Később azonban kiderült, hogy nem is az ár ah ny, hanem jól kell megválásán és előkészíteni a cuk irr .ma- földet, szeretettel kell ápolni ti vetést és az ilyen munka eseiéu a mázsánként!. két kilc nm cukron és a hatforinto:- • .a áron felül könnyen elér t ! a mázsátikénti 25 forinto. -á- miumot is. Emellett répa c-tilletők ICO százalékban Síd- a-terwtény«: «s £0.”Cc . ban az álíatbeadási . köt ség alól. , Mészáros Ferenc és f, jti György mindjárt el is határoz ták, hogy bár eddig még nem kötöttek szerződés t, de F í v - szerződést kötnek ugyanak -:< ■: ■ területre, mint tavaly. vuj! Künk a tetű ellen ís-b ist. : césében t ízül a ro- . agyóbb .unyogok, erjesztik a ; ségeket, - maláriát, iútéses ti- : ne tűrjük : lázunk tá- i ezeket a I ’ sztítsuk : én tart- : . abályo, Ten véli íerjesz- i: egséget, li -nak ne- I > • beteg- *1 •"1 előfor- er, .:!, ahol t'r -i át a betegről óz lej-, runa- szürkés to on, főleg a etű i lasait, :ztó .írök ta- jlek •ke. A ni hat .ékből kel ki k. Táplálé- 1norodása la alan lhet. visz- em- enmuh eltetv letkeznek. A fejbőr sebes lesz, a haj összetanad. a testen jellegzetes vakarási csíkok láthatók. Az eltetvesedéstől leginkább a tisztaság és gyakori fehérneműváltás óvja meg az embert, bár önhibáján kívül is bárki tetveket szerezhet. A hetenkénti alapos hajmosás és mindennapos fésülködés is fontos. Állandó és gondos tisztálkodás, mosdás és fürdés, ruha- és fehérneműváltás mellett még a véletlenül felszedett tetű is hamar elpusztul. Tetvesség vagy annak gyanítja esetén a fehérneműt alaposan ki kell mosni forró vízben, a felsőruhát, kötött holmit pedig meleg vasalóval jól ki keli vasalni. A fejtetűt elpusztíthatjuk alapos forróvizés, vagy petroleumos mosással és ecetes átöblítéssel. Jó szer az Ergo is. Igen alkalmas a tetvek elpusztítására a Matador (DDT) nevű, rovarirtó por, amellyel a fehérneműt, ruhát, ágyneműt, hajat, esetleg a falakat és általában a tetű tartózkodási helyét be kell porozni, mert ha a tetű a Matador porral érintkezésbe jut, liamar elpusztul. Végül mindenki tartsa kötelességének azt, hogy ha elhanyagolt, tetves egyénről tudomást szerez, erről azonnal értesítse az illetékes hatósági közeget, főleg a körzeti orvost, vagy védőnőt, esetleg egészségért. Z AUGUSZTUSI nap perzselő nyilai elöl a bokrok árnyékába menekült munkacsapatunk, amely a javosz- lavlj-arclíangolszki autóút építésén dolgozott. El sem hittük volna, hogy ift fent északon is ilyen meleg tud lenni a nyár. Kis csoportok alakultak ki. Egyik helyen az örök téma: az otthon körül repkedtek a gondolatok, másutt kártyaszóval ütötték el a pihenés idejét. Kovács Janiék Ady és József Attila verseket diktáltak egymásnak. Ez a poétalelkű gárda volt a tábor magyar részlegének a „kuitúrigazgatósá- ga“, hangversenyeket, irodalmi esteket rendeztek çs így az oly távoli hazát közelebb hozták hozzánk. Működésüket a tábor parancsnoksága igen sokra értékelte, minden támogatást megadott a rendezvényekhez és gyakran jelen voltak családtagjaikkal együtt a hangversenyeken. Ez a kis csoport jelenleg a legközelebbi műsor összeállításán fáradozott, amelyben költészetünk forradalmi hagyományait igyekeztek megszólaltatni. Magam nem vegyülök e! egy csoportban sem.. Egyedül ülök egy kimagasló helyen. Tekintetem a végtelen látóhatáron járatom végig. Csodálatos táj! Mintha egy őstenger éppen abban a pillanatban merevedett volna meg, amikor a vihar többszáz méteres hullámokat korbácsolt fel. Hatalmas jéggyalulta hajlatok, amelyeknek a mélyén a völgyekben végnélküli fenyvesek húzódnak, ki tudja honnan és meddig? ... oldalaikon feltört szántók, vagy üdezöld legelők, tetejükön pedig kolhoz, vagy szovhozfalu. Magas helyről a láthatár eléri a 10 kilométert is. És ameddig ellátsz, mindenütt az élet lüktetését ta- ’ 1 “ Tál— erdeiben viUanyíurtsssek döntik az évVOLOGDAI PIONÍROK százados fákat, hogy a folyón leúsztatva hatalmas építkezésekhez • szolgáljanak anyagul. A szántókon traktorosok hasítják fel a gazdag anyaföldet, hogy Micsurin álmait valóra váltva, ez a hajdani elhagyatott vidék is kenyeret teremjen. A legelőkön tarka színfoltban legel a csorda, aminek tejéből a világ legmagasabb zsírtartalmú vaja készül a vologdai tejkombíhát- ban. Esténként a távvezetékek által hozott áram villanyfénynyel árasztja el a legeldugottabb falut is, melynek nyomában kigyúl a kultúra fénye. GONDOLATAIMBÓL hirtelen szokatlan látvány zökkent ki. A vologdai út kanyarulatánál vidám nóta hangzik fel, majd előbukkannak a nó- tázók is: tarka-barka gyermeksereg. Cérnavékony-hangú aprócska lányok, fiúk lelkesen fújják a pionírok dalát. Mindnek a nyakán vörös nyakkendő, aminek színével arcuk üde pirossága bátran versenyezhet. Iíözelünkbe értek, látszik, észrevették a pihenő hadifoglyokat. Megálltak... tanakodnak. Na, most mi lesz? Hirtelen eszembe jut a régi propaganda, jnilyennek festették a szovjet gyermekeket. Ha csak fele is igaz lenne, most gúnyolódásnak, esetleg hajigálásnak kell következnie, hiszen a háború alatt otthon nem egyszer láttuk, hogy még felnőttek is mit műveltek egy-egy városon átvonuló hadifoglyokkal. Rövid tanakodás után — úgylátszik döntésre jutottak — megindultak felénk. Baj- társaim is abbahagyták eddigi foglalatoskodásukat és kíváncsian fordultak a közeledők felé. Igen vegyesen vannak, négy-öt éves kislány, 1C.-Q fiú PS "I l.-ót pontja közt minden változat. Kilenc gyermek és felnőtt egy sem. „Zdrasztvujtye!“ — barátságosan cseng az üdvözlésük. Ez a hang előző aggodalmamat teljesen eloszlatja: nem, itt csúfolódás nem lesz. „Ki tud közületek oroszul?“ — kérdezi a legidősebb fiú, aki láthatólag a vezetőjük. „Valami keveset én tudok“ — jelentkezem. „Ugye, ti magyar hadifoglyok vagytok? Mi Vologdából jöttünk úttörő kirándulásra. Sokat hallottunk rólatok, örülünk, hogy most találkoztunk is. Szeretnénk még jobban megismerkedni veletek, ezért kérünk, meséljetek a hazátokról, népetekről, életetekről!“ BAJTARSAÍM, amikor megértették miről van szó, ugyanazt a forró hullámot érezték, ami elöntötte az én testemet is. Mosolyos könny ragyogott mindannyiunk szemében és pár pillanat múlva a két csoport már teljesen ösz- szeolvadt: mi a kiskorú felnőttek és a hozzánk viszonyítva nagyon is felnőtt, de mégis igazán gyerekek. A kis ötéves Vera, Tóth Laci bácsival beszélgetett, akinek otthon egy hasonló kislánya van. Kovács Jani, a falusi tanító Pavellel vitatkozott, aki most végézte a VII. osztályt és szintén tanítónak készül. Surát, a csoport vezetőjét hárman is körülfogták, kérték: tanítsa meg őket arra a szép dalra, amit az úton énekeltek. Igen belemelegedett mindenki a beszélgetésbe, pedig a legtöbben oroszul csak két-három szót tudtak. De akik „megértik egymást“, azok megértik egymás gondolatait is és szavak töredékéből, szemek csillogásából, arcok ragyogásából a legtökéletesebb párbeszéd alakul ki AmtirrtK ideje bőven mindenkinek elmondani a mondókáját, Sura rongál so? intette pajtásait és pár szabni megbeszélés után bej elem te hogy a találkozás emlék me néhány dalból és táncszamból álló műsorral ajándékoznak meg. Nagy érdeklődéssel - gyeltük a gyermekeket. Pár pillanat múlva megszólalt a harmonika és kíséretével egymásután hangzottak a szebbnél szebb orosz népdalok, amelyek a könnyes múltat és ragyogó, boldog jelent szólaltatták meg. Egy-egy tánc a nép hatalmas erejét tükrözte, örökös bizakodást a szebb jövendőben, ami az ő földükön már megvalósult. A népi táncok mellett csodálatos volt a kis Mása menüettje, amit egy csaknem akkora játékbabával lejtett, mint ő maga. Felejthetetlen élmény, a legszebb ajándék, amit kaphattunk! S az idő oly gyorsan rohant. Észre sem vettük, s már megszólalt a munkába hívó gong. Kis barátainktól nehéz volt elbúcsúzni. Mindegyiket megöleltük, megsímogattuk, ők pedig minél előbbi hazautazást kívántak. ,Ha hazaértek, legyetek a népek közötti barátság harcosai. Építsetek hozzánk !— rnlóan szaba ;ot. mi segítőn) e';. Ili \ sétek a szovj a ma£> ép örök baráts Lt!u ezekke búcsúzott e ura. S ák ekkor érte: K még in. miért harci ik ö!v »rí a szovjet kímélték e féltón ríkét és hazái”:; meg, hogy ■sZOVTf’* nem mint eil« hm . mint jó bar jött el k. felszabadítai az 93 elnyomás a! i népüni E találko; óta b k átlagos napi r'ljesíimt >0 százalék fele volt. *ss>
