Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-18 / 21. szám
2 NÉPÚJSÁG 1931 március 1®. Az egri városi pártbizottság a város szőlő- és borkultúrájának fejlesztéséért A/fLLÍrtU — A verseny gazdája, szervezője a szakszervezet. Falun Is éppen napjainkban lázas verseny fo'.yik a gépállomásokon, ál" lami gazdaságokban, erdőgazdaságokban. A verseny értékelése, az élenjárók népszerűsítése, kinek is lehetne másnak a feladata itt, mint a MEDOSZ-nak. Tudja ezt mindenki — csak éppen a MEDOSZ megyei bizottsága nem, de azt sem, milyen eredményeket hozott eddig a lelkes verseny, kik a legjobbak, kik az elmaradók. Az SZMT megyei titkársága is többizben figyelmeztette a mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének megyei veze- tőit: kísérjék figyelemmel a mezőgazdaság versenyét — figyelmeztette, csak éppen meghallgatásra nem talált a bírál át. A MEDOSZ vezetői úgylátszik te jesen elvesztek az akták között, csukott szemmel és fülekkel járják a megyét — s nem tudnak semmiről semmit. Súlyos vád ez, olyan súlyos, mint amilyen súlyos vétek a verseny szakszervezeti feladatainak elmulasztása. Itt volna már végre az ideje, hogy a MEDOSZ megyei bizottsága félresöpörje az aktákat, kinyissa szemét és fülét, itt volna az ideje, hogy észrevegye: soha nem látott lendülettel éli dolgos életét a falu. Itt a tavasz, nincs helye téli álomnak! • — A gyöngyösi csemegeboltban 15 deka kolbász helyett 13 és fél dekát mértek ki. A vásárló beírta a panaszkönyvbe sérelmét, sőt levélben is kérte a bolt vezetőjétől, intézzék el panaszát, vonják felelősségre az eladót. Ugylátszik nemcsak az eladó fe'előtlen, mert a levélíró választ sem kapott, de felelős- ségrevonás sem történt. • Az egerfarmosi gépállomás Egerbe költözött, régi helyére a sarudi traktoristák egyik brigádja került. A költözéskor Tóth Albert igazgató kiadta a jelszót a költözőknek: „egy csavart se hagyjatok itt”. S e je'szó értelmében még a padláson is elvágták a villanyvezetékeket, romboltak, pusztítottak, s mindezt a nép vagyonából. Ki a felelős ezért? * — A gyöngyösi körzeti postahivatalnál alszik a verseny, üresek a versenytáblák. A posta dolgozói nem készülnek a kongresszusra? Vagy csak a versenybizottság feledkezik meg erről? Mindkettő nagy hiba! A lanxas egrj hegyoldalakon termelt szőlő levéből sajtolják a világhírű „egri bikavért“. Ez a jó egri bor — ha mértékletesen fogyasztják — felvidítja az embert. De mást is ad az „egri bikavér“: termelőinek jó megélhetést, népgazdaságunknak pedig olyan fontos külkereskedelmi árucikket, amelyért cserébe a szocializmus építéséhez fontos anyagokat kapunk. Városunk gazdasági életében a szőlőtermelésnek igen fontos szerepe van. A város parasztsága mindig nagy szeretettel, gondossággal és hozzáértéssel végezte a szőlőművelés munkáját. A szőlőkultúra még az árpádházi királyok ideién honosodott meg Egerben, és fénykorát a múlt század hatvanas éveiben élte. A kilencvenes években a filokszéra csaknem teljesen megsemmisítette virágzó szőlőinket, de az egri dolgozó parasztság hosz- szú, lelkiismeretes munkával legyőzte a szőlő nagy ellenségét. Az elpusztult területek felújítása után Eger szőlő- és bortermelése ismét emelkedett. A Horthy-korszakban, a harmincas években, hanyatlásnak indult a virágzó szőlőkultúra. Értékesítési lehetőségek híján bortermelési válság tört ki, s megakadályozta a további fejlődést. Népi demokráciánkra már sok kiöregedett tőkéjű, kirabolt talajú szőlő maradt örökségül. A szőlőtermelés a felszabadulás után sem fejlődött, sőt jelentősen vissza is esett. Kedvező esztendőkben a szőlő szép jövedelmet biztosított ugyan, de a fejlődést ösztönző feltételek hiányoztak. Gazdaságpolitikánk hibái következtében, az alacsony borbeadási ár, a borforgalmi korlátozások, a védekezőszerek és a karóanyag hiánya miatt a dolgozó parasztság úgy látta, hogy a szőlőtermelés nem eléggé biztosítja jövőjét. Dolgozó parasztfiatalok, de még idősebbek is nagy számban mentek át az iparba. Nem gondozták szakszerűen a szőlőt, nem egy évben erősen ráhagyták, és ezzel veszélyeztették a tőkék terméshozamát. A város dolgozó parasztsága évente sokmillió forint jövedelemtől esett így el. A párt- bizottság és a tanács sem foglalkozott eléggé ezzel a kérdéssel. Nem láttuk, hogy a szőlő- és bortermelés fejlesztése fontos feltétele annak, hogy az egri dolgozó parasztság életszínvonala és jómódja emelkedjék, s külkereskedelmünk szempontjából is nagyjelentőségű. Ennek következtében a munkás-paraszt szövetség és a dolgozó parasztságnak a párthoz való kapcsolata is jelentékenyen meglazult. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozatait, amelyek feltárták gazdaságpolitikai hibáinkat, a városi pártbizottság és a tanács megvitatta, ennek alapján látott munkához, még a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat előtt. A pártbizottság első lépése az volt, hogy szorosabb személyes kapcsolatot teremtett a dolgozó parasztsággal. Rendszeresen meghívta a párt- bizottságra a dolgozó parasztokat, hogy mondják el problémáikat. tapasztalataikat, panaszaikat. / pártbizottság tagjai maguk is kijártak a hós- tyákra. a szőlőhegyekre a dolgozó parasztok közé. Beszélgettünk velük a szőlőtermelésről, a mezőgazdaság kérdéseiről és megvitattuk, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Ez megnövelte a dolgozó parasztok bizalmát a párt iránt. Ezt bizonyítja az is, hogy csak októberben 900 dolgozó kereste fel a pártbizottságot — nagy részük dolgozó paraszt. A szókimondó, őszinte egri parasztok sok hibára hívták fel pártbizottságunk figyelmét. Elmondták, hogy a határban rosszak, néhol egvenesen járhatatlanok az utak. Kevés és rossz a kút, a permetezéshez kilóméterekről kell hordaniok a vizet. Sokszor panaszolták már ezt a tanácsnak, de támogatást még nem kaptak. Szőlőkarót, rézgálicot, kötözőanyagot is nagyon nehezen tudtak idejében beszerezni. A jogos panaszokat nemcsak meghallgattuk, hanem, amit lehetett, azonnal orvosoltattuk is az illetékes szervekkel (tanács, pénzügyőrség stb.) s ez fokozta a parasztság bizalmát. A dolgozó parasztság javaslatai alapján a városi pártbizottság megtárgyalta a szólő- és bortermelés kérdését, s határozataink alapján a tanács végrehajtó bizottsága is napirendre tűzte ezt. Pártbizottságunk javaslatára bevonták a munkába a Szőlőkutató Intézet, a Szőlőkezelési Felügyelőség, a Borforgalmi Vállalat szakembereit, bevonták továbbá a tsz-tagokat, szőlőtermelésben kitűnt egyénileg dolgozó parasztokat. A pártbizottság munkájának eredményeképpen jelentősen fellendült dolgozó parasztságunk munkája a telepítésben, a szőlőgondozásban, a jóminőségű borok termelésében és kezelésében. Tavasszal az egri szőlőterületeknek mintegy 70—75 százalékát veszedelmesen ellepte a gyom- de a kormányprogramm elhangzása után a dolgozó parasztok hozzáfogtak, hogy családtagjaikkal együtt' hajnaltól késő estig irtsák a gyomot. Az eredmény az volt, hogy — bár a pe- ronoszpóra, a lisztharmat és a jég sok kárt okozott — a város területén átlagosan 15 hektoliter 18 cukorfokos mustot termeltek. A termelők újra úgy érezték, hogy érdemes a szőlő kezelésével és fejlesztésével foglalkozni. A parasztság felismerte, hogy a kormányprogramm végrehajtása megerősíti termelésük biztonságát. Örömmel fogadták azt, hogy csökken a beszolgáltatás, hogy emelkednek a borárak, és bíznak abban, hogy kellő mennyiségben kapnak műtrágyát, karókhoz szükséges faanyagot, szabadforgalmú véde- kezőszert és mezőgazdasági kisgépeket. Egerben a volt szőlőtulajdonosok eddig kb. 50 hold földet igényeltek vissza, a tartalékban lévő szőlők bérlete iránt pedig olyan nagy az érdeklődés, hogy — számításunk szerint — még legalább 4—500 holdra volna szükség ahhoz, hogy a legszükségesebb igényléseket ki tudjuk elégíteni. Az egyéni termelők máris igyekeznek pótolni a kipusztult tőkéket, és egyre többen szeretnének új telepítést végezni. Sok dolgozó paraszt végezte el az őszi metszést, amely az előző években teljesen elmaradt, sokan ástak gödröket a tőkék pótlásához, kb. 100—150 holdon pedig befedték a szőlőt, amit az utóbbi években egyáltalán nem tettek. Dolgozó parasztjaink nagymennyiségű szőlővesszőt raknak el a tavaszi pótláshoz. Élénk ütemben hordják ki a szerves trágyát is, még a környező községekből is vásároltak és szállítottak Egerbe. Emellett dolgozó parasztjaink idáig 219 mázsa műtrágyát is vittek ki, túlnyomórészt a szőlőkbe. Jelentős mértékben elősegíti a borkultúra fejlesztését a bor árának és a borbeadásra előírt vörösborszőlő árának rendezése. Ennek következtében az egri borpincészet vörösszőlőben (amely az egri bikavér alapanyaga) 200 százalékon felül teljesítette felvásárlási tervét. Dolgozó parasztságunk a.yörösszölőt.még a niaeL forgalombií is k’ivonta és a Borforgalmi Vállalathoz vitte. Jelentősen megkönnyíti az egyénileg dolgozó parasztságnak a jóminőségű bortermelést és kezelést az, hogy Egerben szüretelőtelep létesült. Ez csaknem két és félezer mázsa vörösborszőlőt dolgozott fel szakszerű borkezeléssel. Ezzel nagy segítséget nyújtottunk a kisebb egyéni termelők préselési és borkezelési munkáihoz. A jóminőségű bortermelés érdekében sok még a tennivalónk. Sok feladat még megoldatlan. A TÜZÉP a központi készletekből nem tud elegendő szőlőkarót adni; önként kínálkozik tehát az a gondolat, hogy a közeli eger- csehi bányából kikerült, elhasznált bányafát szőlőkarónak dolgozzák fel. A permetezés megkönnyítéséhez az szükséges, hogy furassunk kutakat a város különböző határrészein. Ez annál is inkább indokolt, mivel a permetezéshez a dolgozó parasztok és az állami szervek évente több- százezer hektoliter vizet kénytelenek — nem egyszer 4—< km távolságra —.kihordani a város területén lévő kutakból, bár kevés fogaterő áll rendelkezésükre. így a peronoszpóra- veszély a távolabb eső területeken, vagy az igaerővel nem rendelkező gazdáknál kétsze-. resére emelkedik, s ez évente több mint 4—5 ezer hl. veszteséget okoz a bortermelőknek. Az utak rossz állapota miatt a gazdák — félve a korai esőzéstől — korán kezdik a szüretet, és ez a bor minőségének rovására megy. Ezért égetően szükséges az utak karbantartása is. A városi tanács anyagi ereje nem elégséges mindezen nehézségek leküzdésére. Kérni kell tehát pártunk és kormányunk további segítségét; a leromlott szőlők gyorsütemű pótlása és helyreállítása érdekében na^obbmennyiségű műtrágyát, védőszereket, rézgálicot, az új telepítésekhez pedig kisebb állami kölcsönt. Helyesnek tartanánk, ha az egri Szőlészeti Kutató Intézet által termelt kiválóminőségű vörösborszőlők oltványait forgalomba hoznák az új szőlők telepítéséhez. Állami támogatással bővíteni kell a borkultúránk fejlődését nagyban elősegítő szőlőfeldolgozó telepet, amelynek munkája már eddig is kitűnően bevált. Az egri dolgozó parasztok ma már szakemberei a szőlő- művelésnek, amelynek ismerete apáról fiúra szállt közöttük. Ettől a dolgozó parasztságtól a kommunistáknak és a funkcionáriusoknak tanul- niok kell, hogy maguk is a szőlőművelés jó ismerőivé váljanak. Csak így tudunk megfelelni a dolgozó parasztság várakozásának. Akadályt rém ismerve fáradoznunk kell azon, hogy minden dolgozó paraszttal megismertessük a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot, és értessük meg vele: nemcsak az állam érdeke, hanem saját egyéni érdeke is, hogy gondos és szakszerű munkával fokozza a jóminőségű bortermelést. Szívós munkával el kell érnünk, hogy dolgozó parasztságunk lelkesen dolgozzon a határozat végrehajtásáért, szerezze vissza az egri szőlő- és bortermelés régi világhírnevét és ezzel egyben magának is biztosítson olyan jómódot, amilyet azelőtt nem is remélhetettHorváth Nándor az egri városi pártbizottság titkára Adatkérés helyett Gépállomásunk dolgozói határidőre befejezték a gépek javítását, s ebben nagy része van patronáló üzemünknek, a Váltó- és Kitérőgyárnak is. Komoly munkát végeztek a mi javítóbrigádjaink is. Nehéz munkakörülmények között dolgoztak kint az udvaron, mint az ekejavító-brigád Ha- nák András vezetésével. A kezdeti lemaradást sikerült határidőre pótolni, melyhez hozzájárult az is, hogy a gépállomás új igazgatót kapott Lukács Benedek személyében, aki nagy lelkesedéssel fogott a munkához. A gépállomáson mutatkozó szervezetlenséget az állandó brigádok kialakításával felszámolta. A verseny fellendülését segítette az is, hogy a legjobb brigádokat megjutalmaztuk, s ez lelkesítő- leg hatott a többi javítóra is. A párt III. kongresszusának tiszteletére 47 dolgozó és 4 brigád tett felajánlást. Kiss János DISZ-titkár a gépállomás valamennyi fiatalját versenyre hívta, s vállalta, hogy tavaszi tervét 105 százalékra teljesíti, az üzemanyagfogyasztást 95 százalékra csökkenti, gépét szocialista megőrzésre veszi át, s rendszeresen elvégzi a munkaszünetekben a gép karbantartását. Az segítő ellenőrzést idős dolgozók közül Bagi János traktorista indítványozott versenyt, melyhez igen sok traktorista csatlakozott. A gépállomás vezetősége, hogy nagyobb lendületet adjon a versenynek, elhatározta, hogy vándorzászlót készít, melyet a gépállomás legjobb dolgozója, legjobb brigádvezetője, legjobb mechanikusa, vagy legjobb traktorosa nyer el a kongresszusi értékelésnél. A szép eredmények mellett akad néhány hiba is. Gépállomásunkra is jelentkeztek szakemberek, de ezeknek nem tudtunk lakást biztosítani, pedig nagy szükség lett volna rájuk. A felsőbb szervek ígérgetéssel próbálják a hibákat elodázni. Szólni kell még a felsőbb szervek „ellenőrzéséről" is, mely legtöbbször abból áll, hogy a gépállomás vezetőitől adatokat szereznek be, de konkrét segítséget nem adnak a hibák kijavításához. így történt ez a múlt héten is, mikor kint voltak a megyei és a járási pártbizottságról, a járási tanácstól, DISZ-től, s még egy csomó tömeg- és felsőszervektől egész nap adatszolgáltatással foglalkoztunk. Mi ezt nem nevezhetjük segítő ellenőrzésnek. Blahó Istvánná párttitkár. Négyezer dolgozó helyezte el megtakarított forintjait betétkönyvbe Az egj’eni pénztakarékossági mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt. Egyre több dolgozó érti meg, hogy nagyobb összeget igénylő vásárlásait csak úgy valósíthatja meg, ha erre apródonként összegyűjti a pénzt. Ennek pedig egyedüli helyes formája a takarékbetétkönyv. A kormányprogramm végrehajtásában egymást követő ár- leszállítások is még jobban kedveznek a betéteseknek, mert a korábban elhelyezett megtakarításaikkal többet tudnak vásárolni. A napokban mondotta el egy elvtárs, hogy először nem meggyőződésből váltotta a betétkönyvet, csak a propagandistának akart szívességet tenni. Ha már megvolt a könyvecske — elkezdte rakosgatni a 30, 50. 100 forintokat és bizony akkor figyelt csak fel, amikor háromnegyed év alatt 1200 forint egyenleget mutatott a kis betétkönyv. Elmondotta, hogy volt ebben az apró összegből prémiumából, kiküldetési, élelmezési költségből megtakarított pénz, egyszóval olyanok „amiről az asz- szony nem tudott“, de éppen ezzel kedveskedett neki. Karácsonyra egy 1600 forintos világvevő rádióval a hóna alatt állított haza. Az asszony nem akart hinni a szemének. Faggatta férjét, hogyan jutott a szép rádióhoz. A férj csak mosolygott, belső zsebéből előhúzta a kis betétkönyvet, amelyben még bennemaradt a márciusban elhelyezett első 30 forint. Ez lesz az alapja jövőre a hízott disznónak — mondotta — és boldogan kapcsolta be az új rádiót. Gyakrabban találkozunk ilyen esetekkel, amikor az asszony lepi meg az „embert“. El kell ismerni, hogy a nők általában takarékosabb természetűek, mint a férfiak. Nem is baj, ha a ház gazdasági egyensúlyán a család pénzügy- minisztere, az asszony őrködik. A legtöbb esetben jól gazdálkodnak, a hiba csak ott van, amikor a „pénzügyminiszter“ úgy gondolkozik, hogy csak az pénz. ami bankjegyben a fe- hérneműs szekrényben, vagy a ládafiában hever. Ezeknek az asszonyoknak — ha. még van ilyen — meg kell magyarázni, hogy a takarékbetétkönyvbe beírt összeg több pénzt jelent, mint amit a száma kifejez, mert az minden nap a kamataival növekszik. Sokszor komoly nyomozást kell folytatni, hogy egy-egy nagyobb nyereményt kifizethessünk tulajdonosának. Az emberekben különösen a falusi lakosságnál még mindig él a Horthy-rendszer tapasztalata az államkölcsönökkel kapcsolatban. Emlékeznek rá, hogy az ú. n. Erdélyi nyere- ménykölcsönt is befizették ugyan, de vissza nem kaptak egy fillért sem. Sajnos, még nem mindenki értette meg, hogy a mi államkölcsöneink merően eltérnek ezektől a kapitalista kölcsönöktől. A szocialista államkölcsönök a nép érdekeit szolgálják, és államunk tervszerűen fizeti vissza az utolsó fillérig, sokszor százezerszeresen. Vannak még olyanok, akik meg sem nézik a sorsolások alkalmával, hogy nyert-e a kötvényük. Ezért az Országos Takarékpénztár az üzemekben és községekben sorsolási tanácsadó napokat tart. Megyénkben eddig többezer olyan kötvényt kutatott fel, melyeket már korábban kisebb-nagyobb összeggel kisorsoltak. A legutóbb Madarász József újlőrincfalvi 15 holdas egyénileg dolgozó parasztnak 1953 áprilisában 10.000 forintot nyerő Második Békekölcsönkötvényére fizettük a nyereményt. Gonda József Gyöneyössolymos 33. sz. alatti egyénileg dolgozó parasztnak két évvel ezelőtt 5000 forinttal kisorsolt Tervkölcsön- kötvénye nyereményét fizettük ki. Horváth József kiskörei 605. sz. alatti egyénileg dolgozó parasztnak egy évvel ezelőtt 5000 forinttal kisorsolt Második Békekölcsön kötvényét most fizettük ki. Az elmúlt héten az Egri Dohánygyárban tartottunk három napon át sorsolási tanácsadást. Az OTP dolgozók több mint 900 kötvényt vizsgáltak felül, melynek végső eredményeként 106 darab olyan kötvényt találtak, amelyeket már korábban kisorsoltak kisebb-nagyobb nyereménnyel. A dohánygyári dolgozók 25.000 forint nem várt nyereményhez jutottak és ezt az összeget elhelyezték takarékbetétbe. Az OTP a nyeremények felkutatásával olyan örömet szerzett a dohánygyári dolgozóknak, hogy elhatározták, ezentúl megtakarításaikat és esetleges újabb nyereményeiket (az idén kilenc sorsolás lesz) takarékbetétben gyűjtik majd össze. Az Országos Takarékpénztár nemcsak a takarékbetéttel szolgálja a lakosságot, nemcsak az államkölcsönök kifizetésével szerez gyakori örömet a dolgozóknak, hanem kormányunk a takaréknénztár apparátusán keresztül segíti a dolgozókat új ház felépítéséhez. A múlt évben Heves megyében 450 család jutott korszerű új lakáshoz az Országos Takarékpénztár útján nyújtott olcsó, hosszúlejáratú kölcsönnel. A kormányprogramm célkitűzéseivel — a dolgozók életszínvonalának emelésével — kapcsolatban az OTP-re még szebb, még nagyobb feladatok hárulnak. Kormányunk elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül mindçn járási székhelyen OTP fiókot nyit, hogy közelebb kerülve a dolgozókhoz, még jobban kielégíthessük a lakosság igényeit. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a most lezajlott heves- megyei takarékossági napok nagy lendületet adtak a forint takarékossági mozgalomnak. Sokan váltottak betétkönyvet, akik eddig idegenkedtek ettől. Belátták, hogy a takarékpénztár, vagy a postánál elhelyezett pénz biztosabb helyen van, mint otthon. Az értékelésből megállapítottuk, hogy azoknál a vállalatoknál, illetve hivataloknál, ahol helyesen magyarázzák meg a dolgozóknak a takarékbetét előnyeit, a dolgozók nagy százaléka váltott betétkönyvet. Ilyenek például a megyei tanács. Hevesmegyei Terményforgalmi Vállalat. Beruházási Bank, Gyöngyösi Borforgalmi Vállalat. Meg kell javítani a felvilágosító munkát több vállalatnál, hogy a dolgozók a továbbiakban bekapcsolódhassanak az egyéni érdeküket szolgáló takarékos- sági mozgalomba. Dolgozó parasztságunk — mely eddig eléggé bizalmatlan volt — mindjobban megérti, hogy a takarékpénztár — a nép bankja — nem azonos a régi kapitalista bankokkal (amelyektől oly sokat szenvedett), ellenkezőleg, minden tekintetben az ő érdeküket, életük felemelkedését szolgálja. Ezért ma már nemcsak házépítési kölcsön kérelemmel, vagy nyeremények felvétele végett keresik fel az Országos Takarékpénztárt, hanem egyre többen helyezik el megtakarításaikat a postahivatalnál, illetve az OTP fiókoknál. A most lefolyt takarékossági napok sikere azt mutatja, hogy a dolgozók fenntartás nélkül bíznak kormányunk célkitűzéseinek végrehajtásában. Bizalommal néznek boldogabb jövőjük elé, és saját terveik megvalósításának biztosítékát a betétkönyvben látják. Ezen a helyes úton haladva az Országos Takarékpénztár a jövőben móg sok-sok örömet fog szerezni a dolgozóknak. Vadász Károly OTP egri fiókvezető
