Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-14 / 20. szám
f§34 március r*. NÉPÚJSÁG 3 1950 december 21. Késő estébe hajlott már az idő, de a tanács ablakából frissen indult új meg új rohamra a fény a sötétség ellen. Bent a teremben vágni lehetett a füstöt, a zsivaj is megsűrűsödve döngette a falakat. Voltak ott talán ötvenen is, körbejárt a pohár. s talán az abroszon volt lemérhető legjobban, hogy nem egyszer kerülte meg már az asztalt. De a vígságnak megvolt minden oka, nagy eseményt ünnepeltek itt: 45 taggal megalakult a balatoni December 21. termelőcsoport. Aki ilyenkor se vigad, az már aztán tényleg penészes ember. — Ez csak az első lépés. Igaz-e, Matyi? — csapott Be- lányi János elnökhelyettes Kormos d. Mátyás vállára. Megmutatjuk, mit tudunk mi, balatoniak. Mert nagyon szép dolog ám ez a szövetkezés . :. — Bármi baj lesz, itt a tanács, bízzál bennünk — nyugtatta Kormost már előre Bó- táné, a tanács elnöke. Segítünk mindenben, nem lehet az. hogy ne szálljon híre a balatonikknak. Kormosnak a bortól-e, az örömtől-e, nem lehet tudni, vagy talán inkább mindkettőtől, felragyogott a szeme. — Meglesz a hír, de a becsület is, hacsak rajtunk múlik — tette hozzá elkomolyodva. Mert hát azért csak kevesen vagyunk ennyi földhöz..; — Oda se ránts, komám — harsogta valaki az asztal végéről — talán mi is itt volnánk, vagy mi a fene .. « ... meg a járás is, meg a megye is... — röpködtek a bíztató szavak. Kormos szívébe jó mélyen belefészkelte magát a boldogság. De szép is lesz ez az új élet. Együtt, ösz- szefogva a nagy táblákon. Amerre a szem ellát mindenütt a December 21. búzáját, kukoricáját ringatja a szél. Rozsdabarna, nagytőgyű tehe-' nek, rózsáshasú malacok, nagvtokájú hízók — amit a 12 holdján álmodott, azt most közösen, az 500 holdon megcsinálják. — Hát már sose iszunk — harsant fel vidáman egy hang ...sa sötét estében nem is a tanács ablaka, a holnap fénye hunyorgatta bíztató jelét. * Aztán kialudt a fény, meghűltek a nagy fogadkozások, teltek a napok is, méghozzá a téli napok. Azokban meg az a nagy veszedelem, hogy rengeteg időt hagynak a gondolkodásnak. Hogy teszem azt: korai volt még ez ... vannak ott cigányok is ... még hogy az én birkáimat is ... most kezd éppen egy kicsit már jobban menni.. ; Az asszonyok se maradtak tétlenül, fújták, amit Kormos p. Miklós 75 holdas kulák, meg társai hireszteltek: „Nem azért mondom én, de a cigányokkal együtt dolgozni, hogy belőletek éljenek. Meg aztán nem olyan a balatoni nép. hogy megférjen együtt, legyen mindenki úr a saját portáján, úgy az igaz. De hát különben is ők tudják..." — s sokan azt hitték. hogy tényleg „tudják”. Teltek a napok, fogytak a tagok. nem maradt több belőlük, mint tizenhat. — Ha az ég leszakad, akkor is megmutatjuk ezeknek, mit tudunk. Majd jönnek még hozzánk könyörögni, csak belekapjunk. Nem félek én. megígérték. hogy segítenek — nyeldeste mérgét felesége előtt Kormos Mátyás. — Úgy, úgy, fiam — bólogatott rá öreg édesanyja. — Szegény apád is mindig azt mondta ... — öntötte el szemét az emlékezés könnye. ★ — Nem kell azoknak a föld, tavaly se fizettek érte. Mit képzelnek, fejős tehén az állam? — magyarázta szokás szerint idegesen Juhász, a VB- titkár. A csoporté lesz a föld, Kormos elvtárs. Mit szól hozzá? — Hát mit szólják? Jó is, meg nem is. A föld sok így is, de azokba viszont vetve van már a búza. De mit szólnak A becsület hozzá a kisbérlők? Nem lehet azt csak úgy. Ki ezer / négyszögölet, ki kevesebbet, de csak elvetett az állami földből. — De nem fizetnek! Érti? Nem fizetnek. Ilyen törvény nincs... S másnap a falu egy része, azok, akik a tartalékföldből béreltek, elkeseredve rázták öklüket: — Hogy elvették, az még hagyján. De a munka, a vetőmag? Hogy az isten rogyassza rá az eget Kormos Matyira a téeszcséjével együtt! Ez volt a tanács első segítsége. Jóindulatú, de rosszul sikerült segítsége. Vita. harc, küszködés — regényt lehetne írni a tavaszi és koranyári hónapok nem egyszer emberfeletti munkájáról. Kormos Mátyás elnök, egysze- mélyben kocsis is. Felesége kapás, egyben baromfigondozó is. Mindkettő kommunista, az asszony nemrég lett tagjelölt, hát fogukat összeszorítva dolgoztak hajnaltól késő estig. — Minden kezdet nehéz. Majd jövőre — nyugtatgatták egymást, közben melegen ösz- szemosolyogtak alvó kisfiúk ágya felett. így teltek a napok, a csoport megmaradt tagjai — abból se mindegyik — dolgoztak, ahogy tudtak. Sokhelyütt nem járt a kapa, a zab egy részét felverte az acat, az ellenség telt szájjal vigyorgott. Kormos p. Miklós kulák már arról beszélt, hogy megüti az elnök a bokáját, de meg is érdemli, különben is mindenki láthatja, mi is hát az a csudára felfújt kolhoz.;5 Kormos írt, kért, könyör- gött, a község, a járás, a megye vagy ígért, vagy hallgatott. Kormosék izzadtak, vergődtek, dolgoztak — így köszöntött be az aratás, hordás, cséplés, tarlóhántás, másodvetés — még felsorolni is sok. Neki a búzának. Hat pár arató, közte jószándékú, de ehhez a munkához nem értő cigányok, s hozzáértő, de munkával keveset törődő, öregapját is parasztnak valló szövetkezeti tagok. Ha a honvédség nem segít, a gabona nagy része lábon marad. S akkor az aratás után beköszöntött a hetekig tartó, nem várt, százszor elátkozott augusztusi eső. A kevés hozzáértéssel. aljadzó nélkül megrakott keresztek alja kicsírázott, pergett is, a földre nem lehetett rámenni: régi közmondás új köntösbe: „Bajbajutott csoportot még az idő is veri.“ A megyei tanács egyik hivatalos szobájában felpaprikázott hangulatban folyt a beszélgetés. Sorra vették a termelőcsoportokat, hol hogy halad a munka — s megállapították — nem is kellett hozzá nagy ész — nem valami jól. „Gondos“ kézzel azt is kihámozták. hogy a legtöbb helyen az elnökök a felelősek ezért, akik sírnak, panaszkodnak — mintha nem volna amúgy is elég baja, gondja a tanácsnak — ahelyett, hogy intézkednének. utasítanának, szántanának, vetnének — egyszóval dolgoznának. Itt van ez a balatoni eset is. Ez különösen felháborító. Mázsaszám rothad el a búza, a zabbal is van ott valami ... meg kell mutatni már végre!.. s A tanács akkori elnöke teljes mértékben egyetértett ezzel, valóban „meg kell mutatni már végre”. Annyira egyetértett, hogy utasításban adta k* a mezőgazdasági osztály vezetője, meg a tsz-csoport vezetője legnagyobb megelégedésére. hogy „mutassák meg végre...“ V. Hideg szelek nyargaltak már végig Balaton—utcáin. Kormos Mátyás fázósan topogta le lábáról a sarat, aztán benyitott az ajtón. Felesége már otthon volt, fia laposakat pislogott az ágyszélen. ' — Kerestek, fiam — szólalt meg az anyja. — Engem? Kicsoda? — Én nem tudom, nem mutatkozott az be, csak mérges hangon beszól, hol van a fia. Mondtam, hogy a tanyán. Erre azt mondta, küldjelek be a tanácsra. Mikor megkérdeztem, hogy mégis hát ki keresi, rámmordult: ne kérdezze, majd megtudja benn, hogy ki keresi. Mi már tudjuk, ki volt: a megyei tanács tsz csoportjának munkatársa, Cseh Rudolf. Kormos rántott egyet a vállán. — Ha keresnek, biztos okuk van rá. Akkor megyek is. Éjjel két órakor jött haza. Az asszony ébren várta, suttogva kérdezte: — Miért kerestek, te? — Hát tudom én. A könyveléssel nyaggattak egész éjjel, úgy beszélt velem az a Pallagi, meg Kalyinka, hogy én a kutyámhoz kedvesebben szólok. — No, és van valami baj? — A fene van. Megállapították, hogy többletem van, de az is kitudódott a könyvből, hogy miért. Aludj csak, mindjárt reggel van. De ő maga nem tudott aludni. Mit akarhattak tőle? Vizsgálat. Most egyszerre öten is jönnek, de amikor bajban volt, a kutya se jött felé. Becsülettel dolgozott, erre tanította a párt. Igaz, hogy van itt baj esőstől. De hát nem képesek ennyi földet, jószágot megbírni. El is szólták maguk, hogy reggel óta itt vannak a tanácsnál. Miért? Miért nem lehetett vele már reggel' beszélni? Elnök, vagy nem elnök? Becsületes, vagy nem becsületes? Ahogy beszéltek vele — nohát, a tolvajjal sem különben. A vizsgálat folytatása az ügyészségen történt. Ott megtudott mindent. A megyei tanács illetékes vezetői: Papp József, a megyei tanács volt elnöke, Kalyinka János, a mezőgazdasági osztály vezetője, Pallagi Imre a tsz-csoport vezetője és Cseh Rudolf, a tsz- csoport munkatársa a jegyzőkönyvek tömkellegével bizonyították, hogy Kormos d. Mátyás, akinek apja vöröskatona volt, aki maga 1951. óta párttag, felesége tagjelölt — gazember. Jegyzőkönyvekkel bizonyították, hogy a zabvetést felégette, hogy 39 hold kölesvetés kárbament, hogy 170 mázsa búza elpergett — s mindennek teteje, hogy Kormos d. Mátyás részeges, italimádó ember is. A legkevésb- bé sem zavarta a megyei tanács vezetőit, hogy a 39 hold kölesvetés csak három hold volt, az is másodvetés és nem is ment kárba, hogy olyanok írták alá a jegyzőkönyveket, akik haragosai voltak a szövetkezetei szervező Kormos d. Mátyásnak, másrészt olyanok, mint a faluban szélhámosságáról ismert Bartók p. József- né és hasonszőrű társai. Mindegy: „Meg kellett mutatni“. Kormos d. Mátyást megfosztották családjától, anyjától, féltveőrzött, legdrágábbnak tartott becsületétől, kizárták a pártból őt is, feleségét is, nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélték. „Megmutatták.. fW Két táborra szakadt a falu. Az egyik tábor, s itt volt majd minden becsületes ember, felháborodott. — Hát ezt is lehet? Igaz, Matyi se szent, megvan a maga likas kabátja, de végeredményben becsületes, dolgos ember, valóban kommunistaként viselte magát. De hát miért nem jöttek ide azok az okosak, amikor baj volt? Könnyű valakinek elvenni a becsületét, de munka közben segíteni, úgylátszik nehezebb... A másik tábor — nem is tábor, hisz alig voltak egynéhá- nyan — élükön az örömtől hízó kulákokkal, megelégedetten hajtogatták: — Kellett a Matyinak téeszcsészkedni. Mi megmondtuk, hogy nem vezet ez jóra. Majd ott megjön az esze. Jobb csendben maradni, magunk portáján kotorászni, így tesz az okos ember .., Két esztendő telt el. Kormos Mátyás fia elfelejtette már, hogy mivel csúfolták a kulák- gyerekek. Az asszony is, mint rossz emlékre gondolt már csak vissza az egyedül eltöltött nyolc hónapra, amikor feltartott fejjel, büszkén, bízva férje, az ember becsületében, egyedül dolgozott a családért. Mindez a múlté. Kormos d. Mátyás a borsodná- dasdi lemezgyárba járt már dolgozni, becsülték, szerették munkájáért, becsülték, bekerült az MSZT üzemi választmányába is. De esténként, mikor sötétség borult a szobára, s csak a gyerek egyenletes szuszogása törte meg a csendet, akkor az ember is, az asszony is gondolkodott: a becsület, az elrabolt becsület, melyet olyan féltve őriztek, s amelyet tisztán akartak fiúkra hagyni, mint a legdrágábbat. Mondhatja-e majd a fia, az apám becsületesen nevelt? Mondhatja-e a fia, hogy az apám becsületesen élt, tőle tanultam emberséget? Mondhatja-e? S a lemezgyár pártbizottságán — ahol ismerték Kormos d. Mátyás nagy terhét — azt tanácsolták egy alkalommal, harcolja vissza elvesztett becsületét. És az egyik este nekiült az asszonnyal, s megírta fellebbezését a megyei tanácsnak. Választ sem kapott. Eltelt majd negyedév, újból tollat fogott, s most már a megyei pártbizottságnak írta meg: adják vissza tagkönyvét, becsületét, hisz ki adhatná azt vissza más, mint a párt Az ajtóból még egy pillanatra visszanézett az asszonyra, aztán végigfutott szeme az asztalnál ülőn. Komoly, de meleg, végtelenül emberi pillantásokkal találkozott tekintete. Olyan „otthoni“ szemek voltak ezek, mint az anyjáé, a testvéréé, olyan, de mégis komolyabbak, higgadtabbak. Érezte rögtön, amint belépett, hogy itt kijön az igazság, bárhogy rejtegetik is. Itt... megnyugodva ült le a székre. Figyelmesen, de a múlt keserű ízével a szájában hallgatta a megyei titkár hangját: „Kormos elvtársat, a balatoni December 21. tsz. elnökét a megyei és járási szervek felületes kivizsgálása alapján a járásbíróság 1952 február 26-án nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte...“ Hallotta a szavakat, s emlékezett: a díszvacsorára, az első hónapokra, arra, mikor fente a kaszát Csikós Zoltánnak, mert az nem értett hozzá — hallgatta a nyugodt hangot, a párt hangját és eszébe jutott az az éjszaka ott, a tanácsházán, aztán meg a tanácselnöknő, aki elzavarta a csoport földjéről a részesaratókat mondván: csak társadalmi munkában lehet aratni. Meg a fia szőke feje, apja, a vöröskatona, eszébe jutott egész élete .. ; „Kormos elvtársat rehabilitálva vegyük vissza tagnak és feleségének adjuk vissza a visszatartott tagjelölt igazolványát”. — ... A becsület. Ember, becsületes ember, párttag vagyok megint. A párt tagja. — s a kapához, gyeplőhöz, utóbb vaslemezekhez szokott kemény kéz óvatosan, hogy senki ne lássa, letörölt egy könnycseppet. Mindenki látta, de senki se vette észre. Szíve tele volt boldogsággal, őszinte, mély bizalommal a becsületét visz- szaadó párt iránt. Azt már csak félfüllel hallotta, hogy a megyei pártbizottság ülése Kalyinka János és Cseh Rudolf elvtársakat dorgálásban Pallagi Imre elvtársat szigorú megrovásban részesítette. Az ajtóban ott várta az asz- szony. Megfogta a kezét, egymásra néztek, bólintott: „Megvan“. Aztán mosolyogva, kézenfogva, mint évek óta any- nyiszor, elindultak — haza. Gyurkó Géza Az Egri Bútorgyár dolgozói a kongresszusi versenyben Németh Sándor és Dobos Mátyás okleveles sztahanovisták dohányzó- asztalt állítanak össze. A kongresszusi versenyben vállalták, hogy a pucolóüzemrész dolgozóit mind minőségi, mind százalékos tervteljesítési versenyre hívják. A munkafegyelem szigorú betartását is vállalták Sándor Vilmos jelvényes sztahanovista fényező a kongresszus tiszteletére a munkaidő 100 százalékos kihasználását és tervének maradéktalan teljesítését vállalta 98 százalékos minőség mellett \z Ifjúsági-brigád gyermekszékeket állít össze. Ezeket a kis székeket a dolgozók terven felül, hulladékból gyártották a kongresszusi verseny tiszteletére. Balról jobbra: Joó András, Gyenge István, Kovács László, Pallagi Árpád és Lezsák Miklós A fiatalok járnak az élen A Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár kongresszusi versenyében a fiatalok járnak az élen jó példával. A brigádok versenyében jó helyezést ért el az ifjúsági brigád, amely március 10-re 10 százalékkal emelte február végi 119 százalékos teljesítményét. A többi brigád közül március első napjaiban a Szántó szegecselőbrigád ért 225 százalékos eredményt. Lendületes párosverseny folyik két fiatal, Bernáth Ferenc és Górta Sándor között is. Jelenleg Bernáth Ferenc, aki 166 százalékot teljesít, 22 százalékkal előzte meg versenytársát, A gyalúgépesek párosversenyében Cékány Imre öt százalékkal előzte meg versenytársát, a 154 százalékos eredményt elért Csiba Imrét. A női dolgozók között továbbra is Baráz Jánosné előrajzoló munkásnő jár az élen. Jelenlegi tervteljesítési eredménye 207 százalék. A gyár dolgozói között kialakult és megindult lelkes versenyt nagy mértékben gátolja és hátráltatja az anyaghiány. Most is acélöntvény hiányában csak félkészárukat tudnak előállítani, s ennek következtében március hó első dekádjának tervteljesítési eredménye csak 6.9 százalék volt.
