Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-11 / 19. szám
t?ö4 március It. NÉPÚJSÁG 5 Cukorgyáraink melléktermékei a mezőgazdáság szolgálatában (Tudósítónktól.) A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényerejű határozat valóraváltása komoly feladatokat ró dolgozó népünkre, de elsősorban dolgozó parasztságunkra. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a nagyjelentőségű határozat csak a mezőgazdaság ügye, az ipar dolgozóinak is — a lehetőséghez és erejükhöz képest — komoly segítséget kell nyújtani. Ennek jelét tapasztalhatjuk máris, amikor egész sor üzem melléktermékeiből kisebb-nagyobb mezőgazda- sági gépeket, vagy háztartási cikkeket állítanak elő. Ebben a nagyszerű mozgalomban résztvesz a cukoripar is. Megyénk cukorgyárainak mellék- termékei igen nagy szerepet játszanak a mezőgazdaság két legnagyobb ágában, a talajművelésben és az állattenyésztésben. Régebben a cukorgyárak a gyártelep félreeső részére hordták ki a mésziszapot, s aztán senki sem törődött vele. Ma, amikor a kor- mányprogramm mezőgazdaság- fejlesztési terve előírja, hogy három év alatt 180.000 hold szikes földet kell megjavítani — nagy mértékben hasznát vehetjük a cukorgyári mésziszapnak is. A mésziszapnak az a sajátossága, hogy a nvers cukorléből kivonja a cukorrépa által felszívott szerves anyagokat s emiatt rendkívül nagy talajjavító hatással rendelkezik. Ma már többszáz holdat tettek termővé az azelőtt legelőnek is sovány, szikes hortobágyi pusztákból a cukorgyári mésziszap segítségével. Nem kevésbbé hasznos és nagyjelentőségű a cukorgyárak mellékterméke a takarmányozás terén. A melasz, a száraz és nedves répaszelet nagy mértékben biztosítja az egyéb, önmagukban gyenge takarmányok helyes felhasználásával. a zavartalan téli takarmányozást. A melasz, mivel 45—48 százalékos cukrot tartalmaz. olyan tápanyagokkal rendelkezik, melyek a szemes, vagy épp a szálastakarmányban alig találhatók meg. Ezért kiválóan alkalmas a szecska ízesítésére, sőt a gyengébb minőségű törekszalma felhasználására is. A silózásnáí, különösen a ragy fehérjetartalom miatt lassan erjedő pillangós növényeknél, a melasz megfelelő adagolásával gyorsítjuk az erjedést Hasonlóan hasznos a takar. mányozásban a szárított répaszelet, egyrészt mert könnyen tárolható, másrészt igen magas a tápértéke: egy mázsa száraz szelet 30—35 kiló szemestakarmány tápértékével ér fel. Nem kis előnye az is, hogy puhítja a keményebb takarmányfélesége- ker ezzel is növeli a takarmányértékesítési százalékot. Ugyancsak nagyszerűen fel lehet használni a nedves répaszeletet is, bár tápértéke valamivel kevesebb, mint a száraz szeleté, de keverésével kitűnő silótakarmányt készíthetünk. A hiba ott van, hogy dolgozó parasztságunk egyrésze még nem látja ezeket az előnyöket, ezért nem is használja fel megfelelően. Igen sokan, akik isme- t'k a melléktermékek előnyét, viszont azt szeretnék, ha 100— 200 négyszögöl cukorrépa után korlátlan mennyiségben kaphatnának melaszt, száraz, vagy nedves répaszeletet. A cukorgyár ezeket a hasznos melléktermékeket a termelt cukorrépa mennyisége után juttathatja e' a termelőkhöz. Az szükséges tehát, hogy i termelők az amúgy is nagy jövedelmet biztosító cukorrépa- szerződésnél vegyék azt is figyelembe, hogy mennyi a cukorgyári melléktermékszükségleíük. Sárközi Miklós A Gépjavító Vállalat a tavaszi munkák sikeréért A Gépjavító Vállalat dolgozóitól lelkiismeretes, szorgalmas munkát követelt a tél. Kónya József, a hevesmegyei Gépjavító Vállalat igazgatója, örömmel írta levelében, hogy vállalatuk januári tervével 118,5 százalékban végzett, februári tervét pedig, amit 25-ig vállalt, 27 traktor kijavítása mellett öt darab erőgéppel túlteljesítette. Ezenkívül dolgozóik 94 félgenerál munkát végeztek a gépállomások és az állami gazdaságok részére február 23-ig. A jó eredmények elérését sokban segítette a kongresszusi versenyre tett vállaláS. Dolgozóik nagyrésze külön felajánlást is tett. Zele Pál brigádvezető tervét egy darab erőgéppel és egy Sztáíinyec erőgép megjavításával túlteljesítette. Ipacs József brigádvezető szintén két erőgépet javított ki. így segítik a Gépjavító Vállalat dolgozói a tavaszi munkák sikerét. / Évi nagyjavítások a Bélapátfalvi Cementgyárban Lázas munka folyik a Bélapátfalvi Cementgyárban. Az üzem dolgozói március 1-től a gépek és berendezések évi nagyjavítását végzik. Hétfőtől szombatig szétszedték az ösz- szes gépeket, s nagy szorgalommal láttak hozzá a hibák kijavításához. Az üzem dolgozói okultak a múlt évi nagyjavításokon, mert akkor sok hiba maradt hátra, melyek egész évben zavarták a gyár tervének teljesítését. Most elhatározták, hogy minden kis hibát minőségileg megjavítanak és ők is beleszólnak a kongresz- szusi zászlóért folyó versenybe. A Bélapátfalvi Cementgyár műszaki vezetői és dolgozói arra is gondoltak, hogy a nyersanyagellátást is biztosítják az üzem részére. Ennek érdekében a kőbányát teljesen gépesítették. Kaptak egy új Ganz 10-es törőt, osztályozót, szállítószalagokat és egyéb gépi berendezéseket. Teljesen átépítették az I-es számú kötélpályát is, melynek kapacitása a tavalyihoz viszonyítva 30 százalékkal nagyobb lesz. Jelenleg a kötélpálya tartóoszlopainak felállításán dolgoznak. Az újonnan gépesített kőbánya próbaüzeníieltetését március 15-én megkezdik. Sok baj volt a múlt évben az új szénőrlő malommal is. Most itt is komoly átrendezést terveznek. Többek között a dolgozók egészségvédelme érdekében egy portalanítót is felszerelnek a szénoldalhoz. Gyors ütemben folyik a munka a kemencék javításánál is. A Il-es és III-as kemencén jelenleg a köpenycserét végzik, az I., III. és a IV-es kemencét pedig teljesen átfalazzák. A nagyjavítási munkálatok gyors ütemben folynak, mert a terv szerint március 20-án a Bélapátfalvi Cementgyár dolgozói megindítják a termelést és a jól kijavított gépekkel egyre több cementet termelnek épülő országunknak. Bürokráciaellenes kiállítás nyílt meg Egerben BürokráciaI Aki ezt a szól hallja, már előre borsózik a háta, végigjut a hideg rajta, mert mi tagadás, nem egy embernek kellett végig járnia a labirintusok labirintusát, teker- vényes ytakon szaladgálnia, itt rekedtségig kiabálni, ott könyörögni, míg ügyét elintézik. A bürokrácia elleni harc jegyében nyílott meg Egerben a megyei tanács kultúrtermében „Irtsd a bürokráciát" kiállítás. Magyar József elnökhelyettes megnyitójában többek között ezeket mondotta: „Ki kell irtani egyre szépülő életünkből a bürokráciát, erre nevel a sztálini tanítás, melynek jegyében a megyei tanács dolgozói ezt a kiállítást megrendezték. Nemcsak a régi bürokráciáról van szó, hanem a mairól is, amely- h/el gyakran találkozunk még hivatalainkban és egyéb állami apparátusban. Ha véletlenül ráismerünk egy-egy karikatúrában magunkra, javítsuk ki hibáinkat, intézzük szeretettel és odaadással dolgozó népünk ügyeit." A múltból és jelenkorunkból vett konkrét, megtörtént, lelketlen bürokratikusi munkát kifigurázó kiállítást az első órákban már több mint kétszázan nézték végig. Az egyik karikatúra humorosan éles bírálatot mond a 63/2-es Építőipari Vállalat és a Beruházási Vállalat felett, melynek „jóvoltából" még mindig nem épült jel az 1952-ben tervezett selypi nyolctantermes általánosiskola. Egy másik kép azt mutatja be ötletesen, hogy egy dolgozó parasztnak a tanácshoz irt panaszos levelét legalább 15—20 helyen iktatják, láttamozzák, míg végül is nem egyszer orvoslás nélkül tűnik el a bürokrácia végtelen útján. De nem kis hiba az sem, amit a kiállítás anyaga bizonyít, hogy Egerben elkészült az új piac, ahol többezer ember megfordul, de 1VC sehol nincs. Vagy ugyancsak Egerben az utóbusz- megállónál volt egy italbolt, most azt is bezárták, s így az utasok esőben, sárban kénytelenek várni kinn az utcán a gyakran pontatlanul közlekedő buszokra. A kiállítást látogató közönség elé tárul a jelen még meglévő bürokráciáját leleplező karikatúrákon kívül a maltrendszer hivatalainak szégyenletes, kiábrándító, lelketlen munkája is. A hegy mindkét oldalán magas jegenyefák állnak őrségben. Az út kisebb erdőn halad keresztül, majd a hegyek lábánál, a síkságokon folytatódik. Az erdő széle megritkult, a meleg nyári délutáni órákban csak egy-két terebélyes fa vet árnyékot a fáradt út-vándorok- nak. A néha felhangzó vonatfütty, egyre hangosodó gépzakatolás megzavarja a vidék fenséges csendjét, itt futnak a va- sútsínek. Néhány méterre van az egyszerű váróteremből és kisebb irodahelyiségből álló állomás. Munkásszállító vonatra várnak. Az utasok egy része a teremben ül, többsége kívül, fű- redobott kabátjára heverve beszélget. Jól ismerik egymást. Egy faluban laknak és évek óta együtt dolgoznak, így bőven akad beszédtéma. A sín mellett nyúlánk, fiatal fiú bandukol. Szórakozottságában olykor meg-megbotiik a kavicsokban, amikor köze! ér az emberekhez, újból megfordul, nem megy oda hozzájuk. Nem azért, mert nem jutna mellettük hely, vagy mert valamivel megharagította őket. Miklós, aki másfélévé a Szilvásvárad! Mészgyárban. dől gózŰC~'"megszokta már. hogy messzire elkerülje az embereket, mert kátrányos ruhájának kellemetlen szaga van. Alig néhány napig dolgozott munkahelyén, amikor FICZERE B. MIKLÓS ELETE hazafelé menet a vonatban ezt kiabálták neki. Azóta a vonat utolsó kocsijának sarkába húzódik, ott van állandó helye. Később a munkásokhoz sem ment közel, attól félt, hogy ők is megszólják kátrányos ruhájáért. Pedig ő sem szerette ezt, de neki meg kellett szokni, mert csak ez az egy ruhája volt, nem tudta cserélni. Megérkezett a vonat, az utasok felszálltak. Miklós most is az utolsó kocsi lépcsőjére kapaszkodott fel és ott is maradt. Ma még ebbe a kocsiba se akart bemenni, hiszen ha meglátják a mészportól kimart, sebekkel borított kezét és fedetlen lábát, még itt sem tűrik meg. Attól félt, hogy fertőzéssel vádolják, és kinevetik, mint tegnap este a bálban, a falubeli legények. Azok, ha egész héten dolgoznak is. de megvan az ünneplő és köznapi ruhájuk, neki meg nincs, ezért mindig csúfolják őt. A lányok meg, amikor feléjük közeledik, elszaladnak, nem táncolnak ilyen szegény legénynyel. Miből is venne valamit. Fizetését haza kell adni anyjának, hiszen ebből élnek, annyi van a háznál, amit ő és édesanyja mosással és napszámmal keres, ez bizony együtt sem sok. Egyedüli megértője édesanyján kívül a falu másik szegény családjának szép. barna lánya, akii a vonat ablakából látott meg követ hordani. Esténkint utcájuk felé vette az utat, később meg a. lány munkahelyénél szállt le a vonatról. Ugv találta, hogy együtt ez az átkozottól hosszú út is megrövidül, különösen ha ez a copfos hajú ■■kislány mesél is valamit a napi eseményekről. A falu nem jó szemmel nézte a két fiatal összemelegedését. Hiszen olyanok, mint az ágról- szakadtak, mihez kezdenek majd hozomány nélkül, — mondogatták egyesek. Mások meg szánalommal gondoltak rájuk és saját ifjú életük jutott eszükbe. A két fiatalt mégsem lehetett egymástól elválasztani. Tudták, hogy nincs mire várni. Életük nem lesz jobb később sem. csendben, minden vígság nélkül megesküdtek. Nekik is csak a legszükségesebb volt meg, egy szekrény, asztal, -ágy, mint sok más ifjú házasnak. Mindketten dolgozni jártak, a fiatalember a bányába, az asz- szony pedig napszámba járt kapálni 80 fillérért... Ficzere B. Miklós, egercsehi bányásza ölébe ültetve unokáját, Mártikát, így mesélt fiatalkoráról, gyermekéveiről. Azóta sok gonddal, szenvedéssel teli év elszállt már, barna hajában fehér szálak csillának meg, de szemében most is fiatalos fény van, mintha állandó mosolygás bújkálna tekintetében. Pedig régen elmúlt már az ifjúság, életéveiben nemrégen felváltotta az ötödik tizest. Néhány hete nagy ünnepet tartott a család, Fiez - re B. Mihályt jó. munkájáért a magyar szénbányászat 200 éves jubileumára éremmel tüntették ki. Együtt van a család, körülülik az asztalt, úgy mint két évvel ezelőtt. A házigazda végignéz gyermekein, milyen délceg két legény, nem látszik meg rajtuk a régi idők nélkülözése. Miklós a nagyobb, most katona, büszke rá, mert becsületesen elvégezte tanulmányait a Miskolci Gépipari Technikumban, azután mint segédműszak- vezető is megállta a helyét. Néhány hónapja hívták be katonának, biztos ott is a legjobbak között van. Józsit is szemügyre vette, ez a gyermeke hasonlít rá legjobban. A fiú szavai megzavarlak gondolatát. — Édesapám, szeretnék mérnök lenni, továbbtanulni. Megbirkóznék én azzal is, hiszen a kétéves ipari tanuló évem alatt is jól tanultam. Azt a 20 százalékkal magasabb díjat, amit én kaptam, valamivel csak ki kellett érdemelni. Engedjen tovább tanulni, mert a tanult emberekre nagy szüksége van bányánknak. A családfő végigsímított de- resedő haján: „Tanuljatok, amíg kedvetek tartja, tinéktek már nem mondják azt, amit valamikor Malvinnak, nővéreteknek mondott az igazgató: hiszen apád bányász, minek akarsz tanulni. A gyors- és gépírótanfolyamot is csak azért tudta elvégezni, mert szívós akarata van. Mi azt gondoltuk, hogy az ő sorsa is az lesz, ami édesanyjáé: napszámba megy, vagy cseléd lesz, de azt, hogy gyönyörű szoba-kbnyhás lakása, szép bútora, meg 2000 forinton felüli havi jövedelme lesz, még álomnak is szép lett volna”. A beszélgetés csak ebédidő alatt szünetelt. Ficzeréék kétmázsás disznót vágtak, bőven jutott ebből az asztalra minden, hiszen a bányászbérrendezés óta Ficzerééknél 400—500 forinttal több pénz kerül a konyhára. A jó vörösbor sem hiányzott. Összecsendültek a poharak, boldogan emelték édesapjuk jó munkájára, szép, gondtalan életükre. Az édesanya leszedte az asztalról a tányérokat és helyébe újabb tányérokkal sütemények kerültek. Asztalbontásnái csendesen megjegyezte — elkelne már nálunk egy fiatal teremtés, aki segítene a munkámban. A nagyobbik fiú, Miklós, nevetve válaszolta: majd, ha a kölcsönnel felépítjük három szoba-, konyha, fürdőszobás lakásunkat akkor mi is asszony után nézünk ... Dcbai Margit KÉPEK A PARÁDI GYERMEKSZANATÓRIUM ÉLETÉBŐL Sok gyermeknek rendszeres pihenést rendelt el a párád! gyermekszanató- rium főorvosa. De így sincs elmaradása tanulásban, Suba János tanító korrepetálja a betegeket. A szanatórium alsó tagozatában számtanórát tart Zsomboly! Valéria tanítónő. Jóízűen uzsonnáznak dolgozó népűnk gyermeke!. „ Dr. Barnaházi Jenő főorvos nap mint n?p rendszeresen ellenőrzi a gyermekek egészséges fejlődését.
