Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-07 / 10. szám

i 1954 február 7. NÉPÚJSÁG QTQT sz.£gyed Az Ige megtestesülésének 1046. esztendejében, pontosan nyolc esztendővel boldog emlé. kezetű István király halála után — beszélik a krónikások —, a látón újra eltépte láncait; a vér hullott vérre és bűn tolult bűnre. Elsőként egy Vatha nevű főár engedé át magát az ördög­nek. Megnyírta a fejét pogány módra és sokan, sajnos nagyon sokan követték példáját. Lóhúst ettek, rendre gyilkolták a papo­kat, általában a keresztényeket és sok templomot leromboltak. hogy sót nyalhassanak. Ha nem imádkozott a jámbor férfiú, olyankor kis szőlőkertjében fog­lalatoskodott. Borocskáját a „Remete pincéjének’’ nevezett sziklaüregben tárolta. Föld kö­rüli sétahajózása idején ezt a bort maga Noé is megkóstolta és ízlése szerint valónak nyilvá­nította. Hcgy.mint ment végbe Amennyi görbe fa, Mind rajtad egyenesedjék.— Amennyi szalma, Mind alattad roihadjék! Nőjjön a fejeden akkora kelés, Mint az Eged. A pogányok a szent remetét megölték, kápolnáját feldúlták. Ami miatt felgerjedt ám az úr haragja, s tűzhányóvá változ­tatta át e helyet. Eveiken át vi­selt felhökalapot a hegy, s izzó lávafolyamok hömpö yögtek alá a hegy oldalán, elhamvasztva a pogányok telepeit. E lejtőn termett valamikor a híres egri bikavér, amíg a fii_ lóxéra tönkre nem telte Eger határát ( 1888). A színe hara­A lázadás véres hullámai el­borítván az Alföldet, eljutottak Eger a á is. Élt pedig akkor Egerhez kö. izei, magas hegy tetején agy jámbor remete; Egyednek hív. tők... Vén volt már, akár a Mátra; nincs miért félniök tőle sem a nőknek, sem az erdő vad­jainak! Az özek és a szarvasok sűrűn látogatták a kunyhóját\ i pátriárka és a remete talál­kozása, azzal én itt nem szol­gálok, igen jól megolvasható a íolog Bucsánszky uramnak ke- ■eken száz év előtti Magyar, és Irdélyországi Csa ádi Képes iaplárában. Itt csak ennyit em. ílek fel, hogy az ördög, aki leg- zívesebben a szent fér fűik nyo­mában kullog, iddogálás közben mindenkép szerette volna el­se nni Noé elől a csöcsös, hasas ancsót. No, nagy haragra lob­ant az első vándor állatsereg, et tulajdonosa s régi egri szo~ ás szerint ilyenformán átkozta l a gonosz fajzaiot: Hogy a róka szálljon rád átkával, vétkével. Tüzes-francos ménkövei! Amennyi zsák. Amennyi mák, Annyi átok szálljon rád! gosvőrös, mert a szölővessző a hegy tűzgyomrába ereszti gyöke­reit. A hegy tulajdonképpeni neve Sz. Egyed-hegye. (Mons Sz. A eg idi) a mai Eged (Nagy Eged) elnevezése az Egyed szó elferdítése. Sz. Egyed legendáját Mind- szenty Gedeon papköllö (1829— 1877) dolgozta fel elsőnek vers formában. Kolacskovszky Lajos Megyénkben 78 falusi kultúrotthon működik A megye községeiben a lakos­ság szorgalmával és államunk segítségével egyre több kultúr­otthon épült. Különösen nagy lendületet vett a kormánypro- gramm után, mikor a múlt év utolsó negyedében több mint 10 ku túrotthont avattak fel a me­gye területén. Köztük Ivádon, Bodonyban. Egerbaktán és He- vesvezekényen is. Az újonnan létesült kultúrotthonokkat együtt 78 ra emelkedett a falusi kul- túrofthcmok száma, melyekben most a hosszú téli estéken vi­dám kulturális élet folyik. A falusi kuli úrotthonok közül legjobb munkát a feisőtárkányi «végezte, melyben a 110 tagú néo: együttesen kívül különböző szakkörök is működnek. Heten­ként kétszer előadói szakkör míködik, ahol rendszeresen megtartják a Szabad Föld Téli Estéket, ahol 100—120 dolgozó paraszt jelenik meg. A szilvásváradi kultúrolthon- ban tánccsoport, színjátszó­csoport működik. A kultúr- otthonban nagy népszerűség­nek örvend a fotó szakkör is. melynek főbb mint 20 tagja van, s itt már maguk hívják elő és dolgozzák ki saját felvételeiket. Sok látogatója van a gazd- asszony szakköröknek is, ahol főzni, kézimunkázni és szőni tanulnak a részvevőik. Mezőtárkány szövetkezeti köz­ség kultúrotthonában legtöbb látogatója a mezőgazdasági szikiköröknek van. Itt ismertetik a párt- és kormányhatározato­kat — a mezőgazdaság fejlesz­téséről — itt tanulják meg a tudományos földművelést. A szfkkörökörl tanultakat már hasznosítani tudják a tavaszi munkák elvégzésében is. Több szórakoztató, zenés-film kerül bemutatásra Bajza József közöttünk él 1954 január 31-én, hideg téli hófúvásban a falu népe boldogan sietett az iskolába, ahol ünne­pélyre készültek. Az egyik kes­keny utcából róztsásarcú leánykák jönnek népi viseletben, egymást szorosan karolva. így könnyebb a széllel dacolni. Másik úton egy idős bácsika lépeget óvato­san, kerülve a gyermekek ked­veli „csuszkáit”. Ó is ünneplőbe öltözött. Bundasapkáját mélyen fejére húzta, csak nagy bajusza látszott ki a rajta csillogó apró kópélyhetkel. Valamennyien az iskolába siettek, hogy megemlé­kezzenek Bajzárót, aki itt szü­letett Szűcsiben, 1804-ben. A hópelyhek halkan, zizegve zúgnak tovább, s mi, a bácsival együii belépünk az iskola nagy termébe. „Nincs kéz, mely elszakasszon Tőled, te óh, hon” Ez a felírás rögtön a sze­münkbe tűnt és mi éreztük, hogy Bajza József megmaradt a hazánál, hogy itt van közöttünk. Dr. Csabai Tibor előadó egy­szerű, értékes szavaival belopta magát a szűcsi emberek szívébe. Csillogó szemmel hallgatták az előadást, szeretettel gondoltak az ünnepeltre. Idősebb néni óva. tosan szeméhez emelte kis ken­dőjét, meghatódott, ö csak azt érezte, hogy egy kiváló ember, a hazának, nyelvünknek védője nem él már közöttünk. Elvesz­tettük ezt az embert, aki úgy szerette szülőhazáját, aki fárad­ságot nem kímélve küzdött, os­torozott, vágta ellenfeleit. „A literatúra örök respublica, s benne önkény hatalmakat nem gyakorolhat” — mondja ki bát­ran véleményét Döbren;einek, Dessewfjynek. A fiatalság szemében az öröm és büszkeség fénye csillog. Ok már érzik, hogy a jövendölés valósággá vált, hogy „E porba-omlott szép haza Fel fog születni még." Bajza nem tudta túlélni a nagy csapásokat, 1858-ban meghalt. Csak egy kicsiny falusi házacska és rajta egy emlék­tábla jelzi: itt született és élt Bajza József. Ilyen gondolatokat ébresztett beírnunk dr. Csabai Tibor beszé­de, amely után felcsendült egy üde lányhang. A hatvani Bajza Gimnázium növendéke az író egyik legszebb versét szavalta. A vers sorai száguldtak velünk, visszatekintettünk a múltba, újra átéltük Bajza korát. Ml is megértettük és egiplft éreztünk a szörmesapkás idős bányásszal, a büszke gyermek- haddal, a könnyesszemű öreg né­nivel, hogy ö valóban a mi Bajzánk, a szűcsi emberek és a magyar haza együk büszke­sége. NAFRADl IDA A tervszerű kultúrmunkáért A kufcúnforradalom kiszélese­dése az üzemi é® falusi kultúr- csopontok munkájában is hatal­mas fordulatot hozott. Ez a for­dulat nemcsak mennyiség.', de minőségi változást i® eredmé­nyezett, amit a művészeti együt­tesek második országos verse­nyén tapasztalhattunk. A kormányprogramin és az irtánai meghirdetett kultúrver- senv újabb lendületet adott a kultúrmunkáknaik. A Népművé­szeti Intézet és a SZOT 1954- ben még több és jobb műsor­anyaggal kívánja elősegíteni a csoportok munkáját. A kezdemé­nyezés nagyon helyes, hiszen minden kuftúrcsioportnak érdeke, hogy minél jobb és minél több anyagból választhasson. A műsoranyag előfizetés rend­szere megkönnyíti a csoportók, de különösen » csoportvezetők munkáját. Az Alíami Könyvter­jesztő Vállalat most hirdette meg az előfizetést. Az üzemi, falusi csoportok, kultúrotthonok felkéri en ül kapcsolódjanak be az előfizetés hálózatába, mert mű­soranyagot 1954-ben elsősorban az előfizetők kapnak. A könyves­boltokon keresztül csak pár pél­dány kerül forgalomba. Ez ért­hető is, hiszen az előfizetési rendszer felmérhetővé teszi a szükségletet és ezáltal tervsze­rűbbé a műsoranyag előállítást. Az üzemi műsoranyag a kö­vetkezőket tartalmazza: havonta a SZOT műsorfüzetét és szak­mai mellékletét, e Népművészeti Intézet „Színjátszó könyvtára” című sorozatának két füzetét és havonta felváltva táncfüzetet vagy kottaanyagot, amellett kü­lönböző módszertani kiadványo­kat is. Előfizetési díja egy évre 216 forint. A falusi műsoranyag tartalma: a „Színjátszók könyvtára" című sorozat két füzete és havonként felváltva táncfüzet, illetve kotta­anyag. Előfizetési díj egy évre 120 forint Mindkét anyagra félévre is elő lehet fizetni. Az előfizetést a jóléti alap tol túrvon a tkozású összegéből lehet rendezni. Előfizetésit biankó csekkiapon ai következő címre küldjék: AH ami Könyvterjesztő Vállalat 60.539. sz. „Műsoranyag előfize­tés” befizetési számla. Az Egervidéki Borforg-a'm Vállalat a zamatos egri vörös­bor hírnevének megőrzése érde­kében az elmúlt évben szőlőfel­dolgozó telepet létesített Eger­ben. A telepet az idén tovább bővítik. A terv szerint a tavalyi 4000 rházsavat szemben ebben az évben több mint 10.000 má­zsa' szőlőt dolgoznak fel. A kö­zeli jövőben új gépek érkeznek a leiepre, s ezek meggyorsítják majd a munkát. A meglévő bogyózógép és három hidrauli­kus prés mellé még egv bo­gyózógép és három hidraulikus prés érkezik. Az új bogy ózógép óránkén: 40 mázsa szőlőt képes feldolgozni. A hidraulikus prés pedig 10 mázsa szőlőt présel ki óránként. Az idén elsőízben me- legitéses eljárással színesítik a> bort. Ezért még az év első felé­ben három darab 24 köbméteres tartályt építenek. A tartályok­ban 72 jókra melegítik •fel a bo. győzött színes szőlőt, mely az­után tökéletes vörös 6zínt kap. Ezzel az eljárással nemcsak sok időt takarítanak meg, hanem tökéletesebb a bor színe is. Az Egervidéki Borforgalmi Vállalat dolgozói mindent elkö­vet nesk, hogy a lövőben miné! több" zamatos vörösbor kerüljön a dolgozók asz tál ára^ Heves megye dolgozóinak kul­turális színvonala, s igénye az utóbbi években rohamosan meg­nőtt. Filmszínházainknak első­rendű feladata, hogy ezeket a, fokozódó igényeket — lehetőleg a kívánalmaknak megfelelően — kielégítse. Filmszínházaink műsorát egy­re inkább dolgozóinknak kíván­sága szerint állítjuk össze. Hogy ez valóban így legyen, feltétle­nül közelebb kell kerülnie a filmnek a nézőkhöz. Juttassák el kívánságaikat, észrevételeiket, javaslataikat az üzemvezetőkön keresztül vállalatunkhoz. Mi fi­gyelembe vesszük azokat és aszerint fogjuk moziüzemeinket fejleszteni. 1954-ben országosan megszű­nik a különbség a normál és keskeny mozik között. Az el­múlt évben új filmek keskeny mozijainkban sok esetben csak hónapok múltán kerültek bemu­tatásra. Ebben az évben lehető­ség nyílt arra, hogy az új fil­meket egyidöben játszhassak keskeny és normál filmszínhá­zainkban egyaránt. Tehát az ösz- szes újdonságok egyszerre, leg­alább is kis idökülönbséggel je­lennek meg a keskeny mozik vásznán és a nagyobb városi filmszínházakban, mint például Eger, Gyöngyös, Hatvan. Több külföldi filmet mutatunk be ebben az évben, mint 1953-ban, ezek között is jóval több a zenés, szó­rakoztató film. Közelebb visszük a filmet üze­mi és mezőgazdasági vonalon a munkához. A termelőszövetkeze­teket, falugyűléseket rendszere­sen ellátjuk olyan szakmai fil­mekkel, melyek a mezőgazdaság fejlesztéséhez feltétlenül segít­séget adnak, úgy tsz, mint egyé­nileg gazdálkodók vonalán. Ed­digi eredményeink azt mutatják, hogy helyes úton járunk, mert 37 községben közel 4000 dolgo­zó nézte végig mezőgazdasági dokumentfilmeinket egy hónap leforgása alatt. A jövőben ez a szám még nőni fog. Oktató fil­mekben egy-egy rövid kis szórakoztató filmet kapcsoltunk és dokuméntfilmeink színvona­la is állandóan emelkedik, egyre hathatósabb segítséget nyújt a mezőgazdasági munka fejlesz­téséhez és észszerűbbé tételéhez. Az üzemek filméi látása már nem megy ilyen zökkenőmen*e- sen. Itt a szervezéssel még ko­moly bajok vannak. Többnyire az üzem vezetősége nem törődik a szakmai filmek vetítésével. M:ntha feleslegesnek tartanák elfogadni azt a segítséget, amit a dokumentfilm jelent. Pedig szerte az országban számtalan eset bizonyítja, hogy az üzemi filmvetítések az eredményesebb munka és több termelés komoly segítőivé váltak. Nem egy érté­kes újítás született már ennek nyomán; vagy legalábbis új, gaz­daságosabb műszaki módszerek.« kel ismertette meg a dolgozókat. A vállalatvezetők lássák be az üzemi vetítések jelentőségét, hogy a sok gonddal készített do­kumentumfilmek eljussanak a dől gozó khoz. Régi gépeinket ebben az év. ben folyamatosan újakkal cse­réljük ki, hogy a minőségi vetí-i tést mindenütt biztosíthassuk. Az Egri Dózsa filmszínház a kormánvp ragra mm keretében ka­pott két legmodernebb típusú E. XH-es vetítőgépet közel fél­millió forint értékben, ami az eddiginél is jobb képet és han­got biztosít. A nem üzemb'ztos gépek megjavítását a RAFILM- mel kötött szocialista szerződé­sünk biztosítja. Gyöngyösön márciusban úi mozit indítunk be, hogy a meglévő mozi zsúfoltsá-i gát csökkentsük, a műsorellá­tást változatosabbá tegyük. Kormányunk programmja> a dolgozókról való fokozottabb anyagi és kulturális gondoskor dást állította munkánk közép­pontjába. Ezt a szép feladatot szeretnénk az adott lehetőségek­hez mérten legjobban megoldani, ebben a munkában nem maradd hatunk egyedül, mint vállalat. Ebben a munkában segítséget várunka tanácsoktól, tömegszer­vezetektől, ku 11 ú rótt honok t ól, minden egyes mozilátogafótól. A dolgozók kulturális igényének kielégítése, fim vonalán is na­gyon szép feladat. De nemcsak vállalatunknak, hanem taná­csainak is azon kell fáradozz ni, hogy munkájukkal nagyobb segítséget adjanak. Közös mun­kával elérjük majd, hogy a dol­gozók csinos, kényelmes mozik- ban. derűs filmeket nézve tölt­hetik el azt a két órát, amelyet szórakozásra szántak. Fink Kálmán Hevesmegyei Moziüzem Vállalat propagandistája MEGYEI TBC-GONDOZÓ INTÉZET EJJ RENDELEM IDEJE Hétfő: 9.30—IS óráig Kedd: 9.30—14 óráig 16.30—19 óráig Szerda: 9.30—15 óráig Csütörtök: 9.30—14 óráig „ 16.30—19 óráig Péntek: 10.30—13 óráig Szombat: 12.00—15 óráig GYERMEK TBC-SZAK RENDELÉS Kedd: 14—16.30 óráig Csütörtök: 14—16.30 ói áig Péntek: 9.30—11 óráig HAZAJÖTT VARGA IMRE A vörösbor minőségéért — Kérem értse meg. hogy megtelt a kocsi, senkit sem ve­het fel. — De nekem el kell mennem, engem várnak Markazon. Elő­adást tartok. — Az engem nem érdekel, hogy mit tart. Megtelt a kocsi. Kész. Gyerünk le a lépcsőről! Bérlettel van még valaki? — Kérem én meg szülésznő vagyok. — Szálljon be! — Hát velünk ml lesz? — kérdezi egy fiatalasszony — könyvtárosok vagyunk, mi is Markazra mennénk. — öt perc múlva jön egy má­sik kocsi, Markazon megvárjuk. Indulás! Ez a kis telenet Gyöngyösön játszódott le a MAVAUT állo­máson. Lehettünk vagy húszán, akik udvariasan feltoltuk az előttünk állókat, míg megtelt a kocsi, azután topogtunk a hi­degben, mini a tökmagárus. A hőmérő mínusz húszat muta­tott, de ha a feléje szálló gon­dolatok miatt szégyenében kel­lett volna sülyednie, elérte vol­na a mínusz ötvenet is. Varga Imre író bele-belehu- hukoli kesztyűjébe, kucsmáját a füle aljáig lehúz'a. Reggel fél kilenckor indult el Budapest­ről, most meg este fél hatot írunk, azaz gondolunk, mert ntegfagy ilyenkor a papír, a ceruzabél, az emberbe belefagy a szó. Szerencsére nem sokat kellett várnunk. Jött az ígért autóbusz. Markazon már vártak. Akik az első autóbuszon jöttek, hoz­ták a hírt: lön az író. Nagy érdeklődéssel várnak itt min­den előadót, hát még egy írót. A falu apraja-nagyfa a kultúr­otthon nagytermében szorongott, még a szomszédos szobákba is jutott bőven az érdeklődőkből. Akik már nem férték be, az autóbuszt állták kórul, hogy legalább lássák az írót, ha már nincs módjuk meghallgatni. Dlabács Bertalan, a kultúr­otthon igazgatója, egyben a fa­lu népkönyvtárosa — nyitotta meg az irodalmi előadást. Me­leget hozott egyszerű szavaival. A hangulatot derűsebbé tette az úttörő énekkar. A gyermekkórus hangja, mint csilingelő szán su­hant, lágyan összefonta a ter­met, finom, simogató szálakkal. Ebben a kellemes hangulatban adta át egy hetedik osztályos a csokor piros szekfűt az író­nak, Varga Imrének. A virágok illatán át érezte belőle a falu szeretetét, üzenetét; írók jöjje­tek falura! Varga Imre mosolyogva emel­kedett szólásra. Az életéről, az életünkről beszélt. Elmondotta, hogyan lett író. Nem röpköd­tek itt nagy szavak. Nem. Var. ga Imre a mindennapi do'gos étéiről, pihenésről szólt. Ma­gunkról, gondolatainkról, tet­teinkről vettünk tudomást. Egy­szerű hősökről, parasztokról be­szélt, akik egy-egy novellájában, mint az éleiben: élnek. Elmon­dotta, hogy többszáz könyvet olvasott, lopkodta a tudományt, míg író telt. Első novellájának alakjait megtalálták Hajdúban éppen úgy, mint Vasban, vagy Hevesben. Mindenki úgy érezte-, ez nálunk történt. Miért? Varga Imre maga is kalapálta a ka­szát, ballagott a barázdában az eke után. Szereti a földet, sze­reti a munkát, a munkából élő parasztot. Úgy éreztük, egy család ült össze hosszú távoliét után. Egy család, amelynek, minden tagja egyformán érezte az ostorcsa- vást. a hazátlanságot, most egy­formán szereti egymást. Mint a beszélni tanuló gyermek az anyja szavát, úgy hallgattuk az írót. Horváth István gyakran bó­lintott: így van, róluk beszél Horváth csakr öt elemit végzett, abból is többet járt a temető árkában, mint az iskolába. Csak negyvenhatban kezdett el olvas­ni. Azóta a fiától is — aki most végzi el a középiskolát — el- lopkodja a tankönyveket. Az előadást soha nem mulasztja el, ott van és hozzászól. Most itt ül a harmadik sorban, s elgondol­kozva figyel. Néha megdörzsöli az állat, tetszik neki az író. ö is így mondaná. Az íröl nem zavarta, hogy néha a helyeslő gondolatok hangosan buggyantak ki. in­kább boldog volt. Beszélt a tiszta szerelemről. Nemcsak a fiatal lányok, legények, de az idősebbek is felélénkülve hall­gatták. Egy-egy ajtónyitásnál a hideg iparkodott uralmát bi­zonygatni, de visszaverte a csillogó szemek melege, mint ahogy visszaveri a békétlenke- döt az igaz ember. Az idegen kis, eldugott falu­nak nézi Markait. így gondol­kozott Varga Imre is mielőtt elindult, de mást érzeti, mire be­széde végére ért. A kemény kéz­fogások, az őszinte tekintelek új vért csorgattak szivébe. Az el­dugott kis falu eleven egésszé nőtt. Varga Imre megérezte, nem egy idegen faluba, hanem hazajött. Ezt mondták el neki a népi láncok, ezt küldték fe­léje a termet álható dallamok, s versek. Sokáig maradt még együtt író, olvasó. Markazon szeretik a könyvet, nem csoda, jó nép- könyvtárosa van a községnek. A téli szünetben házról-házra járt, hozta-vitte a könyveket Dlabács bácsi. A mostani ün­nepséget tulajdonképpen az ö tiszteletére rendezték. A járás első könyvtárosa lett. Lelkesen tapsolt a falu apraja-nagyfa, amikor átadták neki a me demelt könyvjutalmat, me; , zászlót. így válaszolt: ide lesz ez a zászló! Horváth f> még ráduplázott: Ez nem dór zászló! Kösse fel jól a ragját, aki ezt innen el c vinni. Varga Imre ilyen kis eiau­gottnak vélt községbe jött, amely ugyan szerényen húzódik meg a Mátra keleti csücskében, de an­nál nagyobb az új iránti szere tele. Szeretik itt a könyvet, c irodalmi terméket. Héiszáz k tétből négy van benn a köm tárban. Dlabács bácsi biiszk jelentheti: Megteltem a kö Iességemet. 0 azonban szf nyen csak így mondja: * /’ kodiam elvégezni a munka úgy érzem, ez kötelességen, A tíz könyvtáros, aki n veti az irodalmi előadó az ünnepségen, büszke a gy gyösi járás legjobb könyviá sára. Iparkodnak Dlabács bái nyomába lépni, sőt a versen> a többi járás felé is meghird tik. Varga !mre nem győzte a po harat emelgetni az újabb é újabb ötletekre. Tiszta szívbi harsant a dal, tiszta embert dúdoltak. Szebbnél, szebb note kerültek elő a népi muzsi kincsestárából. Ide jött h, Varga Imre, novelláinak > közé. Heggel boldog érzésekk ta az autóbuszt. Gazdag, nes élményekkel indult Budapestre. A felkelő mégegyszer megnézte í Zsebkendők lengtek úti tovatűnő fehér galambé kaz, a kis eldugott falt az Íróknak. Gál Sápi megyei könyt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents