Népújság, 1954. február (9-16. szám)

1954-02-21 / 14. szám

NÉPÚJSÁG

1954 FEBRUÁR 2!.

A kedvezmény arra való, hogy éljenek vele

AZ ÖREGEK beszélik, hogy régen, még az ő gyerekkorukban a falu legnagyobb része — a szegények — csak úgy jutottak húshoz, ha valamelyik ku- lák padlásáról szerezni tudtak. Az ilyen „füstről levett” húst farkasétvággyal fogyasztották el a csíny részvevői. Leveshez szokott gyomrukat ólomként nyomta a ritkán látott eledel és ha rájöttek a turpisságra, keményen csattogott arcukon a csendőrök ápolt keze.

A mai embereknek szinte mesének tűnik ez a világ. Egyre inkább hozzászoktak ahhoz, hogyha húsra, vagy más hentesárura van szükségük, az élelmiszer- üzletekben ízletes, étvágygerjesztő szalámik, kövérre hízott sajtok, különböző húsféleségek várják őket.

A húsfogyasztás napról napra emelkedik, egyre több húsra van szükség, hogy ezt a növekvő szükségletet biztosítani tudjuk, igen komoly, felelősségteljes munkát kell végezni begyüjtő- és tanácsszerveinknek. Pártunk és kormányunk mindenben segíti őket. Alig múlik el hét, hogy ne jelenne meg valami rendelet, mely a dolgozó parasztok nunkáját teszi könnyebbé, jövedelmezőbbé. A sajtó, rádió gíakran foglalkozik ezeknek a kelvezményeknek ismertetésével. Dcjgozó parasztságunk így értéséi azokról a kedvezményekről, melyekkel államunk köny- nyebté akarja tenni a begyűjtési tervek teljesítését.

A legutóbbi hízottsertésbe- »dással kapcsolatos rendelkezés síerint kukoricabeadási kedvezményben részesülnek azok a termelők, akik az első három negyedévben teljesítik hízottser- tésbeadásukat. Ez a kedvezmény nagy jelentőségű, hiszen az a három mázsa kukoricabeadás elengedése, melyet az

első negyedévben beadott hízó után kap meg a termelő, nem kis szó. Ezer forintot jelent. Községi tanácsaink nagyrésze még sem ismerteti ezt a jelentős kedvezményt. Persze vannak kivételek, ahol nagyobb gondot fordítanak a rendelet ismertetésére. Ezeken a helyeken nem is lesz baj a hízottsertés- begyüjtéssel.

HALMAJUGRÁN igen kevés gazda van, aki ne ismerné a hizottsertésbeadás kedvező feltételeit, de hogv megismerték, abban nagy' része van a községi tanácsnak és az állandó bizottság szorgalmas tagjainak is. Alig, hogv megjelent a rendelet, a röplapok máris a dolgozó parasztok asztalain voltak. A gir- be-görbe utcákban kisgyűlésekre jöttek össze a gazdák, hogy közösen tárgyalják meg a rendeletben foglaltakat.

„Főképpen a középparasztok közt nagy az érdeklődés a rendelet iránt, mivel nekik van több húsbeadásuk, nekik jelent legtöbbet a kukoricabeadási kedvezmény" — mondotta Kaszás János, az állandó bizottság elnöke.

Tőle tudtuk meg azt is, hogy az állandó bizottság tagjai és a párt népnevelői is azon fáradoznak, hogy minél több sertést adjanak be a falu dolgozó parasztjai az első negyedévben. A népnevelők hetenkint számolnak be a végzett munkáról, leginkább a VB-üléseken. A tanácsülésen is szó esett a rendeletről, ezért ismerik olyan sokan a hízottsertés beadásával kapcsolatos kedvezményeket.

A falu gazdái nemcsak megismerték a rendeletben biztosított kedvezményeket, de élnek is vele. Szepes József, mikor meghallotta, hogy sokkal jobban jár, ha most adja be a hízóját, elment a tanácshoz, hogy bejelentse, nem év végén adja be a hízóját, hanem májusban. Amint mondja, jól jön az a 260 kilogramm kukorica, melyet beadá sából elengednek. A hízottsertés beadása csak 60 kiló, de a többit beszámítják a tej-, tojás-, baromfibeadásába, így kettős hasznot hajt a korai beadás.

Szomszédja, Holló Ferenc középparaszt szintén kedvezményben részesül. Igaz, neki csak 220 kilogrammal csökkentik kukoricabeadását, mert a harmadik negyedévben akarja beadni hízóját. Szeretné, ha hamarabb meghízna, több lenne a kedvezmény, nagyobb a jövedelem.

Szepesiék és Hollöék példáját többen is követni akarják. Med- veczki Pál, aki most ölt disznót saját részére, második hízóját most adja be, ha társakat talál, mivel az ő beadása sokkal kevesebb, mint a hízó súlya.

A FALUBAN társulnak a gazdák a sertésbeadásra. A fő beadókat állandóan unszolják a társak, hogy szerezze be a disznót; hogy ők is részesüljenek a kedvezményben.

Csernyák György is azt tervezi, hogy az orosházi vásáron vesz disznót, nem várja meg a novembert, mert bolond ember az, aki az ablakon dobja ki a pénzt azzal, hgy később adja be a hízóját. Társai is így gondolkoznak, de vele együtt a fat'.u középparaisztjainak nagyrésze is

Flalmajugrán is bebizonyosodott, hogy dolgozó parasztjaink érdeklődnek a rendeletek iránt. Csak az érdeklődés tüzét kell állandóan szítani a tanácsnak és az állandó bizottságnak, akkor nem marad el az eredmény, dolgozó népünk olcsóbb s nagyobb mennyiségű húsáruval lesz ellátva, gazdaasszonyaink ízletesebb, jobb ételekkel örvendeztetik meg a család apraját, nagyját. Kovács Endre

A leszerződött tinókért 11 forintos kilónkénti árat is fizet az Állalbegyiijtö Vállalat

Alig múlt néhány hete, hogy megyénkben é megkezdődött a szarvasma: zlalási és neTl\í& :ó, , máris arról érkeznek a jelentések, hogy a mezőgazda; 5gl dolgozók megértette,. „ tinó-hizlalás,

valamint a tinónevelés jelentőségét.

Több egyénileg dolgozó paraszttal beszélgettünk erről mostanában, akik főleg abban látják a szerződés előnyét, hogy a begyűjtő vállalat a legalább 300 kilogramm súlyban átadandó hizottbikának, tinónak többféle osztályozást biztosít, melynek alapján kilónkint 11 forintot is kaphatnak. Az állat leszerzödésekor egy ösz- szegben 600 forint kamatmentes előleget utalnak ki, ezenkívül minden állat után 60 liter tejbeadást engednek el a szerződő gazdáknak. E kedvezmények emelik a szerződők jövedelmét, készpénzt biztosítanak, de az egyéni érdekeken túl az sem lehet közömbös a becsületes falusi termelők számára, hogy ezzel hozzájárulnak az ország dolgozóinak jobb húsellátásához.

Megyénk dolgozó parasztjai igyekeznek ezt a kedvező lehetőséget kihasználni. Zaránkon Lővei Gyula, Vig Vendel, Ka- kuk István. Hevesen ifj. Hodai András, Oravecz, Péter Szajlán két-két hízottbikára kötött szerződést. Igen sok azoknak a gazdáknak a száma, akik egy- egy hízottbika szerződésével járulnak hozzá népünk húsellátásához.

Kedvező lehetőség a megye régi szerződői számára, hogy az 1952 és 1953-as évben leszerződött tinókat is „átszerződiet- hetik" az 1954. évi hízottbika éa tinó akcióba és így a vállalat magasabb átvételi árat fizet a beadott állatokért.

örömmel állapítjuk meg, hogy a megye dolgozó parasztsága megértette az akció jelentőségét és előnyeit. Bízunk abban. hogy minden gazda, akinek csak lehetősége van, de főleg a termelőszövetkezetek igyekeznek kihasználni a kormányzatunk áltál megteremtett lehetőségeket, hogy az előnyös árban részesülve növeljék jövedelmüket, és hozzájáruljanak az országos húsellátási és tenyésztési terv megvalósításához.

Rabóczki János Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat.

Korai zöldségféléket termel a felnémeti Petőfi termelőszövetkezet

A felnémeti Petőfi termelő- szövetkezet tagjai az Eger-pa- tak vizének segítségével az elmúlt esztendőben hét holdon termeltek zöldségféléket. • Az öntözéses termelés jól jövedelmezett a termelőszövetkezeteknek. Eredménye mázsákban, ezer forintokban volt lemérhető. A tsz konyhakertészei különös nagy gonddal nevelték a korai zöldségféléket. Már május első napjaiban csak korai fejeskáposztából közel 200 mázsát szállítottak piacra, azonkívül a későbbiek folyamán paprikából, kései fejeskáposztából. paradicsomból, uborkából több mint 550 mázsát termellek.

. A tsz konyhakertészei Antal Tibor munkacsapatvezető irányításával az idén is nagy szorgalommal készülnek, hogy már május első napjaiban elláthassák a környék dolgozóit vitamindús zöldségfélékkel. A palántákat 99 metegágyi keret alatt nevelik majd, melyhez már összegyűjtötték az istállótrágyát. A melegágyakhoz szükséges szarvasmarhatrágyát az idén lótrágyával keverik, hogy ezzel megakadályozzák a palánták gyors felmelegedését, illetve lehűlését. A kertészet munkacsapat taodai elhatározták, hogy február 25-re a melegágyba elvetik a magvakat és valamennyi zöldségféleségnek kipalántázását április 15-re elvégzik.

A tsz öntözéses kertészetében

sokezer korai zöldségféleséget termelnek az idén. Fejeskáposztából május első felében 360.000, kelkáposztából pedig köze! 500.000 darabot szállítanak a piacra.

Kedves ajándék

A Bélapátfalvi Cementgyár DISZ-szervezete — a pártbizottság és a vállalatvezetöség segítségével — szép ajándékkal kedveskedett az általános iskola tanulóinak: elektromos osztályozó berendezést készítettek a pajtásoknak, hogy jobb tanulásra serkentsék őket.

— Révész Bertalant keresem.

'— Én vagyok. Mit tehetünk egymásért — nyújtja kezét, miközben a másikkal az asztalra teszi a mosogatófazekat.

Megmondom mi járatban vagyok.

— Ne tessék rólam írni. Sokkal értékesebb emberek is vannak nálam —- mentege- tődzik, majd szégyenkezve hozzáteszi — azt különösen ne írja meg, hogy mosogatok. Tudja, beteg a feleségem, hát segítem, ahogy tudom.

Hellyel kínál azért, közben kötényt köt maga elé, nekilát a mosogatásnak. Néhány szó az időről, a közelgő tavaszról, erről-arról, elsősorban beteg feleségéről, s észre sem veszi, maga kezd beszélni életéről. Mert hiába tagadjuk, félévszázad után jólesik visz- szapillantani a megtett útra: Diósgyőrtől Füzesabonyig, a vasgyári munkás otthonától a tanítólakásig. Fogynak a tányérok, hül a mosogatóvíz és fogynak a kimeríthetetlen tartalmú szavak. Nincs is, más dolgom, mint hogy lejegyezzem Révész--Bertalan. 53 éves

Talán nem lesz mindenütt összefüggő a jegyzet, de hát az emlék nem ismer különbséget a „tíz esztendeje“ meg a „húsz éve“ között. Régen volt, tegnap volt — és én ma leírom.

■ír

Szorgalmas, serény nép lakja Tavdot, ott van a község nem messze Mezőkövesdtől. Itt tanítóskpdtam vagy 13 évig. Nagyon megszerettem az embereket és azt hiszem, ők is engem, de kölcsönösen sajnáltuk is egymást. Volt is miért. A tanító épp oly ág- rólszakadt volt abban az időben, mint bármelyik szegény paraszt, így aztán meg is értettük egymást szépen. Sokat tanultam ott a szegénységből, a magaméból, a máséból is.

Felhívom feleim például az egyik gyereket, irtó Zavarosan, hebegve beszél. „Mi van veled, te?“ — kérdem tőle. „Velem? — éppen semmi“ —

&

Érdemes-e rostkendert termelni?

A korríiányprogramra, a pártós kormányhatározat a mező- gazdaságunk gyorsüteimű fejlődését biztosítja. E nagyszerű célkitűzések szükségessé teszik hogy iparunkat, Különösen a könnyűipart, ez eddiginél még nagyobb mennyiségű aliap- anyagga! lássuk el. Az egyik ’egfentosabb alapanyagunk, a rosíksnder töbfotarmeilése biztosítja, hogy dolgozó népünket bőséges, négy választékban, olcsó áron, jómhőségfi vászon, zsák, kötéláru és ruházati cikkekkel lássuk el. A dolgozó népünk ruházati igényei megnövekedtek. s ezzel természetesen megnövekedett a kereslet, illetve a vásárlók száma is. Ahhoz, hogy dolgozó népünk igényeit gyáraink tó tudják elégíteni, szükséges, hogy termelőszövetkezeteink, egyéni dolgozó parasztjaink még több rost kendert termeljenek.

A rosfkender termelése előnyös és ’kifizető, mert nem munkaigényes növény, és nagy jövedelmet biztosít. A .minisztertanács rendelete értelmében nagyobb alapárat, prémiumot és több textilt kapnak a rostkendert termelők.

Egy hold rostkenderkáróért

30 mázsás átlagtermés esetén elsőosztályú minőségben 1953. évben 41 forintot kaptak mázsánként. 1954-ben viszont egy mázsa rosthenáertóró értéke

prémiummal és text! ljuttat ássa! 108 forint. Amíg 1953-ban egy hold rostkender 1236 forint jövedelmet hozott, addig 1954- ben a felemelt árak mellett prémiummal és textiljutt áfással

323.1 forint jövedelmet biztosít. Ezen felül minden hold rost- kender *és még további fél hóid föld mentesül a terménybeadási kötelezettség alól. A szerződött terület teljes egészében mentesül méga tojás-, állat-, valamint baromfibaadási kötelezettség alól is. Mindén átadott 100 kilogramm rostkenderkóró után 50 forint értékben féláron lehet vásárolni zsák, kötél és ' vászon- árut, bármelyik állami és szövetkezeti boltban. A termelési szerződés megkötésekor természetbeni előlegként holdankint 200 forint értékű textilárut vásárolhat, aki rostkenderre köt termelési szerződést.

Ezek a kedvező feltételek mind azt mutatják, hogy pártunk és kormányunk fokozott gondossággal hiztosítja termeméi őszövetkezeti csoportjaink és egyénileg dolgozó parasztjaink magasabb jövedelmét.

Geréb Mihály közp. felügyelő

i,® ' :/

A pétervásári AMG munkagépjavító-brigádja a kongresszusi versenyben t 120 százalékot ért el.

ft

i/

Megjelent a „Propagandista“ legújabb száma

A Propagandista februári száma közli a Központi Vezetőség határozatát a párt népnevelő munkájának megjavításáról. A határozat sokoldalúan elemzi pártunk politikai iö- megmunká iának jelentős eredményeit, feltárja^, milyen hiányosságok mutatkoznak agi- tációnk tartalmában és módszereiben. Ezután részletesen ismerteti, a párt és a tömegek kapcsolatának megerősítése érdekében a politikai tömegmun- ka kiszélesítése és magasabb színvonalra emelésével kapcsolatos feladatokat.

Számos cikket is .közöl például. Antes István: „Az önköltségcsökkentés döntő forrása” leimmel.

Halász Józí.efx,,A helvi taszabadpiaerdi és az állami piacszabályozó szerepéről” írott cikkei.

„A propagandamunka tapasztalatai” rovatban közli a lap Hajdú József megyei párttitkár cikkét. „A pártoktatás tapasztalatai Nógrád megyében” címmel. Varga István; „Na- gvobb figyelmet az elsőéves politikai gazdasági tanfolyamokra". Hunyor Erzsébet: „Közvetlen elvtársi beszélgetéseket a politikai iskolákon” című írásai, valamint az ismét megnyílt „A magyar munkás- mozgalom története” című közleményt találjuk meg ebben a rovatban. A „Mit olvasson a propagandista” rovatban, „Lenin Magyarországról” című művét ismerteti a folyóirat.

nácsok páríirán vitásának és párt ellenőrzésének kérdéséhez” címmel.

Tóth József1 „A szocialista munkaverseny egyes kérdései"

Vértes Imre; „A bolsevik taktika néhány vonása a pro- letáríorradalom előkészítése idején”

Gaál Albert; „Hogyan tanítsuk a fiataloknak a népköztársaságunk , alkotmánya című anyagot” címmel írt cikkei A „Válasz a propagandista kérdéseire” rovatban közölt cikket több fontos, a pártpropagandában felmerülő kérdésre adnak választ. így Fekete Ferenc: „A kis- és középparaszti ga zdaságok kibővített újratermeléséről”, Ripp Géza; „A

NEHÉZ ÉVEK y

válaszolta a gyerek, de akkor már láttam rajta, hogy ittas. „Ki ivott bort reggel?“ — kérdeztem meg rögtön, s erre felállt majd az egész osztály. Bortermő vidék, bor volt, más nem, hát bort. meg ha volt, kenyeret reggeliztek a gyerekek. El lehetett képzelni, hogy tudtak tanulni, mikor otthon is dolgoztak, amennyit csak elbirt a fiatal testük.

Hadakoztam én mindkettő ellen, de itt aztán merev volt a falu. „Fontosabb a megélhetö- ség, mint a tanulás“ — vágták vissza, meg „Adjon jobbat, mint a bor reggelire, tanító úr“. Adtam volna én, de miből.

Mert papíron nem volt kevés a mi fizetésünk: 160—170 pengő. De a turpisság itt is kijött. Az állam ennek csak 30 százalékát fizette, a többi a község dolga volt. Már pedig a község csak akkor fizetett, ha neki is fizettek, az pedig csak ősszel esett meg, az adófizetéskor. így hát hónapról hónapra 50 pengőt kaptam, és nem többet. Ma sem tudom, hogy bírtam ki becsületesen.

Mert a becstelenségre volt kísértés bőven. Az egyik tanyasi nagygazda fia, pedig a munkától igazán járhatott volna, többet járt az iskola mellé, mint oda. Elő-előszede- gettem a gyereket, míg egyszer be nem jött az anyja.

— Tanító úr, hoztam egy kis vajat, meg tojást, de hagyja most már békén a fiamat. Magának is megéri...

Azóta sem beszéltem olyan csúnyán asszonnyal, mint akkor. így mérték abban az időben a tanító becsületét: vajjal, tojással. De nemcsak a nagygazdák, még feljebb is, ott gztán különösen. Elég volt egy merészebb vélemény, örök időre megfeledkeztek az emberről — s még ez volt a jobbik eset.

Lejött az esperes az iskolához, mert hogy egyházi iskola volt. Izgett, mozgott, kérdezgetett, ontotta az áldást, aztán egyszerre hozzám fordult;

„mondja kedves tanító úr, melyik tantárgyat szeretik légjobban a gyerekek?“ — s áj- tatos arccal, de vizsla szemekkel várta a választ. Én egyből kivágtam: „a természetrajzot, kérem, azt szeretik“. Hittant kellett volna mondanom, tudtam, de egyrészt nem is lett volna igaz, másrészt jól is esett ezt mondanom. Azóta sem láttam az esperest. ; ;

Nehéz volt, nagyon nehéz tanítónak lenni. Olyanok voltunk mint a kertész, aki ültet, ültet, de a jég mindig elveri a termést. Nagy község Tard, a 13 év alatt megfordult a kezem alatt egy falura való gyerek, de kettő, ha jutott felsőiskolába. Ezerből — kettő —, így számoltak akkoriba, amikor velünk más „számtant“ taníttattak.

Pedig de szép dolog is gyermeket nevelni, megnyitni agyát, szívét a tudásnak. Harminchárom éve csinálom, s minden nap új, izgató élmény számomra a tanítás. Itt az iskolapadban dől el, kiből mi lesz, rajtunk, tanítókon is áll, hogy becsületes embereket neveljünk.

S elég egy meggondolatlan lépés...

Nem mondok nevet, mert most is itt él Füzesabonyban, becsületesen dolgozik, szeretik és tisztelik is azt a kisfiút, akiről most beszélni akarok. A tintát akkor még magunk vettük, úgy gyűjtögette rá a pénzt az osztály. A pénz benn volt a szekrényben, vigyázott rá az osztály becsülete. S ez a fiú, lehetett talán kilenc éves, elvette a pénzt, mert fókuszos lámpát akart venni. Egy-kettőre kitudódott, hogy ki a tettes, s akkor előttem állt- a nagy kérdés: mit tegyünk. A gyerek lopott, ez nem vitás, de ... Aztán ráhagytam az osztályra, ítéljenek ők. Egy álló hétig szóba sem álltak vele. Természetesen én sem. Nem játszott vele senki, nem hallgatta meg senki. S a fiú, aki emellett még rossz tanuló is volt, megfelelő eredménnyel

végezte el az iskolát, talán már el is felejtette gyermekkori botlását. Ma becsületes apa. Nem kellett volna más, csak szólni az akkori rendőrségnek, oda egy drága emberélet.

Más, nagyon más ma a tanító élete. Nem természetrajzot, hanem természettudományt tanítunk falum is, nem kell hazudni, letagadni az élet igazságait. S örömmel látjuk, hisz vakok lennénk, ha nem látnánk, milyen más a mai falu élete. A múlt évi VIII. osztály jó 60 százaléka felsőbb iskolába ment. Azok közül, akik annak idején a nagyobbik lányommal jártak egy osztályba, hatról tudok, hogy egyetemen vannak.

Egyetemista az én lányom is, Sopronban. Ha mondom neki, hogyan tanultam annak idején, kissé értetlenül néz rám. Sokszor az az érzésem, nem is hiszi. Neki már természetes, hogy könyvet, lakást, kosztot, mindent ingyen kap, sőt még ösztöndíj is jár. Ma már valóban természetes ez. épp úgy, mint Tardon az, hogy nem bort reggeliznek a gyerekek.

Hosszú a harminc év. De ha így visszanézek, hamar elröppent, különösen az utóbbi néhány esztendő. Az nagyon gyorsan. Sokat gondolkodtam már rajta, miért van, hogy olyan gyorsan telik az idő, ha boldogságot hoz? Nem tudom, csak azt, hogy most nagyon jó tanítani, hogy nagyon szeretnek minket, és mi is nagyon szeretjük az embereket.

★

Megígértem, hogy nem, de mégis megírtam, hogy mosogatás közben leltem a tanítóra. Biztos megbocsátja ezt nekem, hisz aki húszegynéhány esztendő után is .annyira szereti asszonyát, családját, az valóban nagyon szeretheti az embereket, az életet is. S nem igaz, hogy ezt a szeretetet csak a nagy tettek bizonyítják — néha még az őszülő tanító otthoni mosogatása is.

Gyurkó Géza