Népújság, 1954. január (1-8. szám)
1954-01-17 / 4. szám
2 NÉPÚJSÁG 1954 tamtár TT. ^V(p n ész ék ellen ségnek Kiskörén a tszcs-höl kilépett tagakat KISKÖRE kommunistái, népnevelői a legjobb dolgozó parasztok segítségével nagy munkát végeztek, míg eljutottak addig, hogy községük 1952-ben termelőszövetkezeti község lett. Nagy elvtárs beszéde után azonban úgy látszott, hogy hiábavaló munkát végeztek. Alig hangzott el Nagy elvtárs beszéde, az öt I-es típusú tszcs „szétesett“, egyedül a III-as típusú Dózsa tszcs állta a sarat. Az I-es típusú csoportokban kézről- kézre járt a feloszlatást kérő fv, s egyik kéz biztosan, a másik tétován, bizonytalanul írta alá az ivet. A Szabadság 85 tagja közül csak egy volt, aki bátran kiállt a csoport mellett és elutasította a „kilépők ívének“ aláírását — a tanácselnök apja. Esténkint a megbízottak tartottak az állomás felé — vitték az ívet a minisztériumba. A községi pártbizottság nem adta fel a harcot, melyet a termelőcsoportokért eddig folytatott. A tanáccsal közösen tervet dolgozott ki, a csoportok újjászervezésére. Dolgoztak a párttagok, a népnevelők. Nehéz napok voltak ezek. Volt, aki köpködött, ha a csoportról beszéltek, egy asszony Virág elvtársat, a Rákosi-csoport egyik kommunistáját megütötte, mikor a csoport mellett agitált. ERJED AZ ELET. Végül is győztek a csoport hívei. A párttagok után lassan, előbb bizonytalanul megindult a visszalépés. A Szabadságban először csak két tag volt, aztán öt, majd tíz, végül 30, és most mar a 83 tagból 66 dolgozik közösen. Hasonlóan történt a többi csoportoknál is, és október közepére összeszedték magukat a csoportok — de csak 320-an maradtak bent, ; z 567 tagból, 247 kilépett. Megkezdődött újra a munka. Hordták a vetéshez a vetőmagot és nekiláttak a vetésnek Ekkor 50—55 olyan dolgozó araszt kérte felvételét a küiböző csoportokba, akik az>tt nem voltak csoporttagok, í tkó József 12—1.3 f holdas dolgozó paraszt is ebben az időben lépett a Szabadságba. A KILÉPŐ csoporttagokból is kezdtek visszaszállingózni, s novemberben már tömegével jelentkeztek: megbánták lépésüket, vegyék vissza őket a csoportba. Mintegy kétszázan zörgettek a csoport ajtaján, hogy eresszék be őket, a csoportok azonban — helytelenül — megmakacsolták magukat. Először a Rákosi-tsz hozott határozatot, hogy csak egy év után veszik vissza a kilépő tagokat, s a rossz példát követték a többiek is. Egymásután alázták meg a volt csoporttagokat, egymásután utasították el őket. Sokan elmentek ezek közül a pártbizottsághoz, kérték a párt segítségét, de a pártbizottságnak is, csak néhány tag visz- szavételéről sikerült meggyőzni a csoport tagságát. A csoportok sok tagot, azért utasítottak el, mert nem vetettek, illetve nem adták be a vetőmagot a vetéshez. De nem ez volt a döntő. A csoporttagok ellenséget láttak azokban, akik kiléptek, olyan hangok hallatszottak, hogy „ha nem volt jó a csoport eddig, ne legyen jó ezután sem.“ Nem volt igazuk ezeknek. Nem látták meg. hogy ezek megtévedt emberek, s azt is elfelejtették sokan, hogy ők is azok között voltak nem is olyan régen, akik a csoport feloszlatását kérték, A kilépők azért akartak visszamenni és akarnak ma is, mert megszerették a csoportot, és különösen meggyőzte őket az a sok kedvezmény, melyben államunk részesíti a termelőcsoportokat. Jellemző erre Oláh József nyolcholdas dolgozó paraszt példája. OLÁH JÓZSEF azok között volt, akik a Szabadság tszcs megalakításán fáradoztak. Becsületesen dolgozott, de Nagy elvtárs beszéde után ő is megbotlott, s vállalta, hogy felviszi a feloszlatást kérő ívet a minisztériumba. Kizárták ezért a csoportból, azzal, hogy rombolómunkát végzett. Igaz, hogy Oláh József is azok között volt, akik akkor leg'nangosabban beszéltek a csoport feloszlatásáról, de később megbánta. Négyszer kérte személyesen, vegyék vissza. És mikor nem hallgatták meg, elhatározta, továbbra is közösen dolgozik, öntözési csoport létesítésének szervezéséhez látott az egyénileg 'dolgozó parasztok között — nagyobb részt olyanok között, akiket nem vettek vissza a termelőcsoportba. Egy héten belül 38 társa volt, esténkint összegyűltek, tervezgettek. Kivettek a tanácstól 40 hold tartalékföldet, 80 holddal megtoldották a magukéból, s tavasszal már 120 holdas rizstelepük lesz. öten közülük szorgalmasan javnak az öntözési tanfolyamra, az öntözési terület mérnöki, műszaki munkája befejeződött, s ott van már a 120 mázsa műtrágya is, melyet államunktól kaptak, hogy bő legyen a rizstermés. De Oláh Józsefnek távolabbi tervei is vannak. — III-as típusú tszcs-t akar alapítani. Már eddig 10—12 család van. akikkel közösen szövik a tervet, s ezek is túlnyomórészt olyanok, akiket nem vettek vissza a csoportba. Juhász Lajos 12 holdas dolgozó paraszt is csoporttag volt. Most ő is tagja ennek az öntözési csoportnak. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat tanulmányozása után elhatározta, hogy egy 15 soros kombinált vetőgépet vásárol, hogy gyorsabban és jobban menjen a munka, ö sem mondott le véglegesen arról, hogy termelőcsoporttag legyen — egyesek szerint most is az asszony volt az oka, hogy otthagyta a csoportot. EZ A KÉT PÉLDA isbizonyítja, hogy azok a csoporttagok, akik most kiléptek, nem elveszett emberek a szövetkezeti gazdálkodás számára. De az, hogy valóban el ne veszítsük ezeket, a kiskörei termelő- csoportok tagságán múlik. A III-as típusú Dózsában ma is tapasztalható, hogy nem akarnak új tagot felvenni, és hogy helytelen eljárásukat magyarázzák. különböző „elméleteket, nézeteket“- gyártanak. Szántó elv-társ, a csoport elnöke azt mondja: „Most megkell szilárdítani a csoportot, tehát nem kell új tagot felvenni“. Vájjon nem szilárdul-e azzal a csoport, ha becsületes, tapasztalt, a mezőgazdaságban járatos dolgozók erősítik a csoportot? Vájjon nem a szövetkezeti gazdálkodás szilárdságát jelenti-e, ha egyre több olyan dolgozó parasztot fogadnak maguk közé, akik ezt az utat látják helyesnek? Ez bizony a szilárdságot is jelenti. S az, amit Szántó elvtárs hangoztat, az pontosan az ellenkezőjéhez — a szövetkezet gyengítéséhez vezet. Ugyanitt Balogh László elvtárs — aki párttag is — azzal teszi be a kaput a belépők előtt, hogy „elegen vagyunk már, nem kell nekünk senki." Pártunk, az egész dolgozó parasztság — s nem egy-két dolgozó paraszt — felemelkedésének útját mutatta meg a szövetkezeti gazdálkodással. Éppen ezért Kiskörén sem lehet akadályt gördíteni az elé, hogy a becsületes, dolgozó parasztok a szövetkezetben találják meg boldogulásukat. Több olyan szövetkezeti tag van. aki még 10 évvel ezelőtt együtt kubikolta végig az or- .szágot azzal, akit most nem akar a csoportba bevenni. Ha együtt kitartottak a nélkülözésben, miért kell különválniuk most, mikor a jólét útján haladhatnak együtt. A pártszervezetekre, a kommunistákra hárul elsősorban az a feladat, hogy megértessék ezt a csoporttagokkal. Az ellenség azon munkálkodik, hogy a megbántott dolgozó parasztokkal meggyűlöltesse a szövetkezeti gazdálkodást. S ha a párttagok, a csoporttagok nem fogják a becsületes szándékú emberek pártját, az ellenség sok kárt okozhat, elvonhatja a csoportból ezeket a dolgozó parasztokat és néhány hét. vagy hónap alatt évek nehéz munkája vész kárbá. Alaposan mérlegelni kell, hogy kinek utasítják visz- sza a kérelmét, ha a csoportba akar lépni. A becsületes dolgozó parasztoknak a csoportban a helye — legyen ez jelszó Kiskörén is. Papp János Levél a Szovjetunióból „Az új évben még jobban fogunk élni!" r Irta: Iván Filimonov Iván Alekszejevlcs Filimonov, a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársával folytatott beszélgetés folyamán az alábbi üzenetet küldte Magyarországra: — Három év telt e4 azóta, hogy a szovjet bányászok egy csoportjával Magyarországon jártam és et látogattam a Pe- tőfi-bányába. Úgy tűnik, hogy három év nem is nagy idő, mégis nagyon sok esemény játszódott le. nagyon sok változás ment végbe ezekben az években. Ma már a moszkvakörnyéki bányáink nem olyanok, mint amilyeneknek magyarországi tartózkodásom idején leírtam őket. Hatalmas lépésekkel haladt előre nálunk a szénfejtés gépesítése. Bányánkban például jelenleg hat „Donbass/“ kombájn dolgozik a frontfejtéseken, mig egy évvel ezelőtt csak két „Donbassz” kombájn dolgozott. A széntermelés 1953-ban négyszeresre emelkedett bányánkban. Amióta a réselőgé- pek helyét szénkombájnok foglalták ti. még könnyebb lett a bányászok mtinkája és tovább emelkedett a termelés színvonala. Nálunk ma már a munka- szervezés alapja a ctklusgrafi- kon. ami az* jelenti, hogy 24 órás cftkisokban ütemterv szerint végezzük a szénfe jtés, a javító és előkészítő munká'atok és a ducrtás minden műveletét. Az élenjáró technika a ciklusgrafikon szerinti munkaszervezéssel párosulva lehetővé (eszi a termelékenység és a szénkitermelés gyors növekedését Részlegünkön például az elmúlt évben a széntermelés mintegy két é* félszeresére, a numka- termelékenyséff 87 százalékkal emelkedett. Ezáhal ietontéke- nven csökkent az önköltség. 1933-ban részlegünkön egv tonna szén kübánvászása rnint- egv négv r"i>rl'e1 kevesebbe került, mint 1952-ben. Szép eredményeket éri e! az egész bánya. Néha kollektívánk nehéz geológiai viszonyok között dolgozik, az élenjáró technika és a ciklusgrafikon szerinti munkaszervezés segítségével jelentékenyen túlszárnyaltuk az üzem tervszerünk előirányzott teljesítményét. Változások történtek az én munkámban is. Amikor Magyarországon jártam, még ré- selőgépkezelö voltam, ma pedig már „Donbassz” kombájnt vezetek. Tavaly hathónapos gépkezelői tanfolvamot végeztem és «'sajátítottam a különböző rendszerű szénfe jtökombá jnok kezelését. Komplex-brigádunkban igen magas a munka termelékenysége. Jelenleg brigádunkban minden bányász műszakon- kürtt 18—20 tonna szenet fejt ki és havonta öt tonnával túlteljesíti normáját. Műszakunk 1.5—2 ezer tonnával túlteljesíti havi szénfejtési előirányzatát. Részlegünk gépkezelői az elmúlt évben a moszkvai szénmedencében elsőízben értek el Az Egri Lakatosárugyár dolgozói pénteken olvasták a Népuiság ..Megyénk üzemei védőfelszereléseket rendelnek“ című cikkét. Valóban, a dolgozók mindent elkövetnek. hogv a megrendelt áruk minél előbb á rendeltetési helyre jussanak. Tudják, hogy különösen a textilüzemekben nagyon fontos az egészséges, tiszta, jó levegő. Annál érthetetlenebb azonban az a körülmény, hogy az egri vasútállomás nem hajlandó szállítóeszközt adni, így a fontos szellőzőberendezéseket kénytelenek a lakatosárugyár udvarán, a szabad ég alatt tárolni, ahol persze ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A miskolci MÁV igazgatóság — a lakatosárugyár dolgozóinak jogos panaszára — különféle több mint 12 ezer tonnás havi teljesítményt a „Donbassz” kombájnnal. Nálunk egyre több örömet nyújt a bányászélet. Épül és szépül a moszkvai szénmedence. 1953- ban többszáz új bányász- lakóház épült fel. új kultúrpaloták, iskolák, kórházak, éttermek és áruházak épültek. Fejlődnek a bányászvárosok és lakótelepek. Az újságban és folyóiratokban ál'andóan figyelemmel kísérem azokat az írásokat, amelyek beszámolnak arról, hogy milyen sikereket értek el ti. kedves mairvar barátaim az úi élet építésében. Ismerőseimnek gyakran mesé'ek Magyarországról és rólatok. Amikor barátaim megtudták, hogy levelei írok nektek, megkértek, tolmácsol »am testvéri bányászüdvöz- lo+üket és kívántok nektek az 1954- es évben további sikereket a szocialista Magyarország építésében. objektív nehézségekre hivatkozik. Úgy látszik nem értik meg a szellőzőberendezések fontosságát. Az is lehet, hogy nem hallottak az új kormánv- programm egészségvédő intézkedéseiről .. ; Egy biztos: a szellőzőberendezéseket. nem azért gyártották verítékes munkával a gyár dolgozói, hogy azok most az udvaron heverjenek a hó alatt. Ezt értsék meg a vasút dolgozói is. Hiszen nem nehéz, csak egy kicsit több akarat kell hozzá. Melczer János MDP-titkár Németh Tibor igazgató Kalló József ÜB-elnök Zaboreez József DISZ-titkár Tanulnak a dolgozó parasztok Szorgalmasan tanulnak a pélyi dolgozó parasztok, a tanácsházán megtartott kétéves öntözéses és növénytermesztési szaktanfolyamon rendszeresen megjelennek. A tanfolyam hallgatói itt sajátítják el a mezőgazdasági tudományt. Különösképpen a DISZ-tagok járnak élen a tanulásban. Kalmár József, Kovács Miklós, és Magyar Rozália fiatalok egy előadásról sem hiányoznak. Példát mutatnak az öregeknek is. A község dolgozó parasztjai a szaktanfolyam eredményes elvégzése után megkapják az arany-, illetve ezüstkalászos földműves jelvényt. Bozsik Árpád A vadásztársaságok gondoskodjanak a vadak téli etetéséről A vastag hótakaró hasznos vadjaink táplálékszerzését lehetetlenné teszi. Az éhező, legyengült vadat könnyen tizedelik az erős fagyok és ragadozók. A vadásztársaságok a területükön lévő vadak élelmének biztosítására megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt tegyenek az etetőkbe. Egyszerre egy-két napra való takarmányt kell kihelyezni. A fogoly- és fácánetetőkbe pelyvával kevert szemestakarmányt, ocsut, rostaaljat, gyommagvakat, olajosmagvakat és egyéb szemestakarmányt tegyenek. A magas hótakaró alatt a nyulak is nehezebben szerzik élelmüket, ezért a nyúl etetéséről — herefélék és lucerna, szénacsomók kihelyezésével gondoskodjanak a vadásztársaságok. A nagyvadakról sem szabad megfeledkezni. Az etetőkhöz vezető utakról a hótorlaszokat és a hóakadályokat el kell távolítani. Az etetők környékére és a szérűskertek közelébe behúzódott vad védelméről is gondoskodni kell. Válasz egy cikkre Ahol nem akarnak a gyermekeknek örömet szerezni Vastag, puha hó takarja az utcákat. Meleg sapkát borít a háztetőkre, faágakra. A csillogó fehér színt élénk színfoltok törik meg, gyerekek — szánkók. Gombamódjára tűnnek fel, s kettesével, hármasával siklanak le a lejtőn, felhőit — hát persze. A szánkózás sport is, játék is, egész bizonyos, hogy megvehetem lányomnak a szánkót. Kevésbbé barátságos eiadó fogad, sőt mintha egy kissé mérges is lenne a vevőkre, hogy zavarják. Ahoev a Snort- ét Játékbolt eladója gondolja. felborulnak, de annál nagyobb az öröm, hiszen jót hempereghetnek a puha, tiszta hóban. Lányom — még négy éves sincs — apró pisze orrát az ablaküveghez nyomva, vágyakozva nézi a szánkózó gyerekeket. — Mi is menjünk, anyu — rimánkodik. — Nincs szánkónk kislányom — felelek. — Hát vegyünk — jelenti ki kereken, ellentmondást nem tűrve. Hát vegyünk. : t Számot vetek a pénzemmel és elindulok — Szááánkót? — húzza el a szót, mikor megmondom, mit kérek. — Télen szánkót? Félve kockáztatom meg, hogy nyáron egyebet szoktunk vásárolni* Például kis vödröt, homokjátékot. — Nem lehetne esetleg megrendelni? Kislányom még kicsike, sohasem volt része a szánkázás örömeiben és egész biztos, más gyereknek is kellene, kiknek szülei nem voltak eléggé előrelátóak, hogy nyáron szerezzék be a szánkót — próbálom meggyőzni. Ahogy mj elképzeljük. szánkót venni. Barátságos eladó fogad az állami áruházban. Udvariasan érdeklődik, mit kérek. Sajnálkozva rázza a fejét, mikor megmondom, mire lenne szükségem. „Sajnos azt nem adhatok, alig pár darabot kaptunk és az karácsonyra el is fogyott. De talán tessék babát venni, vagy hintalovat — ajánlja. Hm, kedves, ügyes játék, de hogyan is szánkózhatnánk rajta. Az anyák boltjában talán — de hát itt ilyesmivel nem foglalkoznak. Kicsit tanácstalanul álldogálok az üzlet előtt, mikor hirtelen eszembejut — sport és játékMegrendelni? A mai világa ban? Hogy képzel ilyet?! — s haragosan felhúzza szemöldökét. — Az kérem hosszú munka. Míg összeírjuk egy hét, beterjesszük második hét, fel- küldjük harmadik hét, megcsinálják, leküldik, addig kérem kitavaszodik. — Az eladó hajthatatlan. Szomorúan indulok kifelé az Egri Sport és Játékboltból. Nem merek a lányom szeme elé kerülni, hogy is magyarázzam meg neki, hogy még a szánkázás körül is akad bürokrácia, nemtörődömség, hogy is magyarázzam meg neki, hogy nem mindenki akar a gyerekeknek örömet szerezni. Ötven modellben készítenek ai idén férfi és női bőrkabátokat 1954-ben ötven modellben készít a bőripar női és férfi irha. panofix, panolux bandákat és bőrkabátokat. Az új modellek között különösen szép az öves, manzsettás »Eva“ elnevezésű női bőrkabát. A kabátokat a csepeli é* a szegedi Szőrmekonfekció Vállalatok készítik. A tavalyinál százezer párral több bőr- és irhakesztyű is készül az idén a legkülönbözőbb új modellekben.
