Népújság, 1954. január (1-8. szám)
1954-01-31 / 8. szám
7 NÉPÚJSÁG 1954 január 81. Volt-e elmélete a lenini „Harci Szövetségnekt< ? Az SZKP történetének első évfo- lyarnán több helyen vitatkoztak arról, volt-e a lenini „Harci Szövet, ségnek” elmélete. Több helyen nem sikerült tisztázni ezt, s volt olyan hely Is, ahol rosszul tárgyalták meg a kérdést. A kérdés helyes megértéséhez adunk segítséget az alábbi válaszban. Először is tisztázzuk: mi az elmélet? Elmélet, vagy teória (görögül: teória — megfigyelés, vizsgálódás) — a vezéreszmék rendszere a megismerés valamely területén, az emberek általános tapasztal a* a a természetről és a társadalomról: a társadalmi, történeti élet folyamán felgyülemlett ismeretek összessége. Az elmélet a tapasztalat általánosítása, mely távlatokat ad az embereknek gyakori ati tevékenységükhöz. A marxi-lenini elmélet valamennyi ország munkásmozgalmának általánosított tapasztalata. Volt-e tehát elmélete a lenini „Harci Szövetségnek?" A lenini „Harci Szöveteég’-et 1895-ben Lenin elvtárs szervezte meg Péterváron. A „Harci Szövetség” előtt Oroszországban már voltak marxista csoportok. Az első marxistái csoportot Pleha- nov 1883-ban Genf ben szervezte meg a „Munka Felszabadítása” néven. Ez a csoport Marxnak és Engelsnek több müvét (Kommunista Kiáltvány, Bérmunka és Tőke stb.) oroszra lefordította és azt titokban terjesztették. De Pleütanov maga is több könyvet írt. mint például: „Nézeteltéréseink”, „A momsta történetíeifogás fejlődése” stb.. melyet Lenin elvtárs úgy értékelt. hogy ezeken a müveken az orosz marxisták egész nemzedéke nevelkedett fel. A „Munka Felszabadítása” csoportnak, az akkori marxis:a köröknek még nem volt gyakorlati kapcsolata a munkásmozgalommal, Ez még csak a marxista elmélet, a marxista eszmék, a szociáldemokrácia programmtéíelei keletkezésének időszaka volt. Ezek a csoportok csak elméleti alapot készítettek elő a szociáldemokráciának és az első lépést tették meg a munkásmozgalom télé. A pétervári „Harci Szövetség” először kezdte megvalósítani a szoclal'zmus egyesítését a munkásmozgalommal, az cl- méle:et összekötni a gyakorlattal. A „Harci Szövetség” a munkásosztály gazdasági követeléseiért folytatod harcot ösz- szekapcsolta a cárizmus megdöntéséért vívott harccal. Élére állt a sztrájkmozgalomnak. Harcolt a meglévő marxista körök egyesítéséért, egy forradalmi párt létrehozásáért, melyben nagy szerepe volt a Lenin által szerkesztett és 1900-ban megjelent „Iszkrá”-nak. Lenin, mint a „Harci S'övet- ség” megalapítója több művében kíméletlen harcot vívott az opportunista és más ellenséges nézetek ellen. („Mivel kezdjük?”, „Mi » teendő?” stb.) Mindebből láthatjuk, hogy a . Harci Szövetségnek” volt elmélete és ez az elmélet marxi elmélet volt. JJíLLÁm A selypi DISZ-szervezet elnyerte a DISZ KV vöröszászhját Nagy ünnepség színhelye volt 23-án szombaton délután a Selypi Cementgyár kultúrterme. A gyár DISZ-szervezete a jó munka jutalmául ezen a napon kapta meg a DISZ központi vezetőség vörös várdorzászlaját. A 'ezet fiataljai jelentősen elösc ; tették, hogy az üzem óccemb-r '5-re befejezte 1953 évi tervét. \ terv sikeres vég rebajtasa -de kében párosver- senyt indító iak a fiatalokból aló brigádok között. A verseny magával ragadta az idősebb dolgozókat is. Jó munkájukat dicséri, hogy pontosan megtartják az ifjúsági napokat és egyöntetűen bekapcsolódnak az oktatásba és a kultűrmunkába is. Az ünnepségen Tajti Ferenc, a gyár DlSZ-szervezetének titkára ismertette a vándorzászló elnyerésének nagy jelentőségét, majd Rudas Ferenc, a DISZ központi vezetőségének tagja átadta a vándorzászlót. A gyár fiataljai ígéretet tettek, hogy a jövőben még fokozottabban harcolnak tervük sikeres teljesítéséért, a vándorzászló megtartásáért. — BHehler András, a Gyöngyösi Borforgalmi Válla'at dolgozója írja: „Két ágyat vettem a gyöngyösi Bútorértékesítö Vállalatnál Odahaza láttam csak, hogy az egyik ágy eleje más színű, mint a háta. Mikor visszamentem az üzáeibe, az árudavezető nem volt hajlandó kicserélni az ágyat, mivel szerinte már egyszer választottunk így aztán vettem két olyan ágyat 1200 forintért, amelyikből az egyik két vége felemás" ' Tényleg csak egyszer szabad választani 1200 forintért? Mi úgy hisszük, nem! J. j " ! I \ ^ nuoj 1M E-PBOL r I »v#£fO C* Távolugrási verseny a bolt előtt. 1953 novemberben a Sztálin-útj 10. számú Népbolt előtt az Útfenntartó Vállalat mintegy 100 méter hosszúságban jő mélyen kiásatta az út melletti árkot. Helyes! Biztos okuk volt ró. De az már sehogysem helyes, hogy így gyalogátjáró nélküli maradt a Népből: bejárata és az artézi kút is, mint Írja levelében Anga László. Az emberek, tekintettel arra, hogy nem zergéü, nem mindenkor birkóztak meg sikerrel az árok mélységével és szélességével és egyre inkább expedíció jellegűvé vált a Népbolt, meg az artézi kút megközelítése. Anga László telefonált az Útfenntartónak, a Kiskemek, a városi tanácsnak, a megyei tanácsnak, de egyikre se tartozott a híd ügye — legalább is ezt mondták s azóta is folyik, a harc a 70 centi mély 6 majd másfélméter széles árok leküzdéséért. Hozzátehetjük, majdnem ugyanolyan sikerrel, mint amilyen sikerrel folyik az átjáróért a harc. Komolyra fordítva a szót, valóban nincs gazdája a Lajos- városi dolgozók ügyének? Lelkes vállalások a III. kongresszusra A nagyrédei kommunisták kedden tartották taggyűlésüket. A taggyűlésen a párttagok a Ili. kongresszus tiszteletére lelkes vállalásokat tettek. Sze- lenszki László az egész párttagságot versenyre hívta a beadás teljesítésiében. Barosi Istvánné Csuka Sándornét hívta párosversenyre. Vállalta, hogy április 4-re évi tojás- és baromfibeadása 60 százalékának eleget tesz. Erdélyi János dolgoizó paraszt a tavaszi vetéstervét 10 nappal a határidő előtt elvégzi, hó végéig teljesíti egész évi tojás- és baromfibeadását és versenyre hívta öccsét. Erdélyi Istvánt és Deák László tanácselnököt. He- gede János Szelenszki Lászlót hívta párosversenyre mind a tavaszi munkában, mind a beadásban. ÚJ MÉRNÖK A RÉGI GÉPÁLLOM ÁSÓN FIATAL, alig 26 éves ember Nagy Ferenc, a pusztaszikszói gépállomás új, gépesítési mérnöke. Most végezte el az egyetemet. A négy esztendő emléke, a mai egyetemisták életének minden szépsége még friss, eleven, alig tegnapi benyomás benne. S ezek a friss emlékek, mint tavasz vége a nyár elejével, egyre inkább eggyé olvadnak, összekeverednek az új benyomásokkal, az új, nagyszerű feladatokkal; a gépállomással, a gépállomás munkájával. Tízegynéhány esztendővel ezelőtt, aki kilépett az egyetem kapuján, ha nem volt protekciója, szépen összehajtogatta az oklevelet, letagadta egyetemi végzettségét, s alkalmi munkát keresett. Igaz, hogy még az alkalmi munkához is kevés volt az alkalom, de ha szerencséje volt, címezhetett borítékot, lapátolhatott szenet vagy éppen havat. A szabadságról ágáló Horthy-világban szabad volt az értelmiségnek, akár havat is lapátolni. Ma nem „szabad“. Még hosszú hetek választották el az oklevéltől Nagy Ferencet, de már tudta, hogy hová mehet dolgozni, választhatott a számtalan munkahely között és mindenütt épp oly szívesen fogadták volna, mint itt, Pusztaszikszón. Mert ezt választotta a gyöngyösi dolgozó paraszt egyetemet végzett fia. S most a kis szobában beszélgetünk. Helyesebben mondva, én kérdezem, méginkább faggatom, s ő szerényen, kissé vontatottan válaszolgat. A szoba nem nagy, sőt kicsi, ráadásul hatan alszanak benne, nincs ruhásszekrény, asztal — egyszóval igen rideg otthon ez. — Nincs más lehetőség — vonja meg a vállát. Igaz, hogy arról volt szó: lakást is biztosítanak. De hát — tárja szét a karját — ha nincs, nincs .., Hogyan fogadták itt a gépállomáson? — Ha új munkahelyre kerül az ember, különösen, ha ez az új egyben első is, bizony kényelmetlen érzés. Itt azonban nem került sor erre, örömmel fogadtak a dolgozók is, a vezetők is, meg aztán nem kerültem teljesen idegenek közé sem. Most jött a gépállomásra Kiss Imre agronómus is, aki két évvel előbb érettségizett közös iskolánkban, a gyöngyösi mezőgazdasági középiskolában. Amikor megfordul a szó és a gépállomáson tapasztaltakra, tervére terelődik a beszélgetés, mintha csak száműzték volna a vonakodást, a vontatottságot, gyorsan, lendületesen beszél, alig lehet jegyezni, amit mond. — Már én is hallottam, hogy sok a panasz a gépállomásra. Nem ok nélkül! Rövid ideje vagyok itt, de van már néhány tapasztalatom, melyek kétségkívül hozzájárultak a rossz hírnévhez. Elsősorban is az, hogy a dolgozók jelentős részének nincs meg a megfelelő szak- képzettsége. Az volna a helyes — lendül bele egyre jobban — ha a traktoristák maguk javítanák gépeiket, de hát még a kisebb hiba is nehéz feladat elé állítja őket. Kevés is a munkaerő, nem volt helyes a bérezési rendszer. Aki egy kicsit is jobb szakemberré vált, elment innen az iparba. így aztán soha sem érte utol magát a gépállomás, meddő harc volt a munkafegyelem megszilárdítása, a traktoristák nevelése is. ELGONDOLKODIK egy pillanatra, látszik, töpreng valamint. — Igen. És az ellenőrzés. Itt sem ment minden jól, sőt gyakran csak rosszul. Hiába vette át a traktorista jegyzőkönyvileg munkagépét és tartozékait, a munkák utáni átadásnál nem nagyon ellenőrizték, hogyan bánt azokkal. A traktoristák mellett az illetékes szervek is tetézték a hibákat. Kevés az anyag. Előfordult, hogy egy ötkilós csapágyért vontatóval mentünk Boconádra. De kellett, mert hiába kértünk, nem kaptunk. Egyszóval van hiba bőven, s azok kijavítása, meg a párt és a kormány mezőgazda- sági határozatának végrehajtása nem kis feladat elé állít. Ezután a terveiről kezd beszélni. Óvatosan, néha meg- megállva egy pillanatra, látszik, nem akar elhamarkodottan tervezni, látszik érzi, hogy az elméleti tudás még nem minden, gyakorlat és nem is kevés gyakorlat kell, hogy valóban értékes gyümölcsöket teremjen. — Bevallom őszintén — mo- solyodik el félszegen — még éjjel is azon töprengek, mit is kell tennem, hogy valóban értelme legyen ittlétemnek. Bár ez nem kimondottan szakterület, de mégis a munkafegyelem terén kell megtennem az első lépéseket. Elemi dolog, hogy ne maradjon el a felelősségre- vonás azokkal szemben, akik nem tartják be a gépek üzemeltetésével kapcsolatos utasításokat. Meg kell szervezni ezen a területen is a fokozott ellenőrzést — a segítő ellenőrzést. — Aztán meg... a szakmai képzés. Talán itt a legtöbb a javítanivaló. Most folyik 14 fővel az alapfokú traktoriskola, ez azonban még valóban csak az alap. Az itt a feladat, hogy az innen kikerült traktoristákat körzeti szerelők, brigádvezetők mellé osszuk be, hogy továbbtanuljanak, elsajátítsák a traktorista tudomány minden csiny- ját-binját. — Nem tagadhatjuk, elég gyengén állunk a gépjavítással. A munka megjavítására nemcsak brigádokra bontottuk fel a tervet, hanem hetekre is, így időrendben is tudják a dolgozók mit, mikorra kell elvégezni. A javulás máris észlelhető... — Természetesen — teszi hozzá — ezek túlnyomórészt még szervezeti kérdések. Dehát úgy érzem, itt kell kezdeni a munka megjavítását. Távolabbi terveim is vannak, de ezek valóban még távolabbiak, addig még nekem is igen sok gyakorlati tapasztalatra van szükségem. EDDIG A HIVATALOS beszélgetés. De van ehhez még hozzáfűznivaló, az, amiről nem beszélt, talán szerénységből, talán mert nem is tartotta olyan fontosnak — de nekünk beszélni kell róla. Az egyik az, hogy még most sem tudja pontosan, mi a fizetése. Az egyetemen 1475 forintról beszéltek, a minisztérium 1800-at ígért, a gépállomáson 1300 forintról szól a nem hivatalos, félfüllel hallott vélemény. A másik — valóban a lakáskérdés. A szoba, ahol hatan laknak, kicsi, levegőtlen és nem is a legtisztább. Alkotó munkára sem az irodában, sem ebben az úgynevezett „otthonban“ nem nagyon lehet gondolni. S végül, de nem is utoljára, hogy sem a járási pártbizottság, sem a járási tanács nem beszélt még a fiatal, ambícióval teli mérnökkel, talán nem is lenne nagy merészség azt állítani, hogy nem is tudnak megérkezéséről. Mindezek a problémák pedig elsősorban ezekre a szervekre tartoznak és még az is, hogy segítsék, tanácsaikkal támogassák az életbe kilépett új, nagy feladatok előtt álló, Nagy Ferenc fiatal gépesítési mérnököt. (gy.. .6.) Heves megye ifjúságához Heves megye ifjúságai! Ifjúmunkások, ipari tanulók és diákká faiak! Mezőgazdaság ifjú dolgozói és úttörők! Ez év áprilisában tartja III kongresszusát a Magyar Do.go- zók Pártja, egész dolgozó népünk vezetője, irányítója. Ez a kongresszus újabb mérföldköve lesz annak a győzelmes útnak, melyet születésétől kezdve pártunk megtett. Minden fiatalnak a legszebb, legdicsőbb példát rmuitatja a párt harca, akár az elnyomás, akár a szocializmus építésének időszakát tekintjük A párt mindenkor kiáll] az ifjúság mellett és ennek köszönhetjük azt a hatalmas fejlődést, melyet a fel szabadul ás óta elértünk. A hősies bátorság, az áldozatkészség, a haza, igazi eze- reiete, mindig jellemző a kommunistákra. Hősök voltak a börtönökben. a fasiszták elleni harcban és bősök most az építésiben is. Ennek a pártnak a III. kongresszusára készül most egész dől,gozó népünk és készülünk mi íiatailok is. Üzemi fiatalok! Az elsők között vegyetek részt a termelési tervek teljesítéséért vívott harcban. Segítsétek' azt a küzdelme, melyet pártunk, s a dolgozók életének fokozottabb javításáért folytat. , Gépállomások, állami gazdaságok ifjú dolgozói1 Termelőszövetkezetek fiatat tagjai, egyéniig dolgozó parasztíiatailakl Készüljetek a> mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párthatározat végrehajtásának segítésével a pártkongresszusra. Végezzétek a gépek javítását, segítsétek elő a magasabb terméshozamot a földek jó megművelésével, a tavaszi munka megfelelő eilöké- szí'.ésével. Ipari tanulók, ftüsko’ai és középiskolai fiatalok, úttörök! Még nagyobb lelkesedéssel sajátítsd tok el a tudást, javítsátok tanulni "nyi eredményeteket, harcoljatok a fegyelem megszilárdításáért. Ifjú pedagógusok, mérnökök és agronámusokl Segítsétek az ifjúság munkáját, hogy miné1 nagyobb eredményeket érhessenek el a tanulás, a termelés és kultúrái területén. A DISZ- és ú11örőszenvezélek segítsék és irányítsák az ifjúság munkáját. Ne legyen egyetlen olyan fiatat se megyénkben, aki a maga munkahelyén ne ünnepelné jobb eredményekké1 pár* tűnik kongresszusát. Legyenek, a fiatalok a kulturáJis munka fel- lendítésének harcosat a kongresszus előtt. Ne legyen egyetlen kuli úrház, vagy DISZ-heJyi* ség sem, melyet most kihasználatlan: u,I hagynának a fiatalok. Minden DISZ-szervezet harcoljon a munka során kiváló eredmények eléréséért. Május elsején a munkásosztály nagy ünnepén Egerben, megyénk székhelyén a fiatalok élén a legjobb üzem ifjúsága bálád majd a DISZ központi vezetőség vörös vándorzászlajával és a legjobb mezőgazdasági DISZ- szervezet, a VIT-zászlóvail. A DISZ megyebizottság vár dór - zászlóval ju ataiazzai a legjobb fizetni, ifjúsági brigádot, továbbá a legjobb gépállomás, átjárni gazdaság, termelőszövetkezet, község és iskola, ifjúságát, vala- nrnt a legjobb kultúrmunkát végző szervezetet. Fiatalok! C sa flakozzatok az országszerte kibontakozó kongresszusi versenyhez, készüljetek méltóan pártunk, egész népünk n.agy ünnepére! DoJgozó Ifjúság Szövetsége Hevesmegyei Bizottsága ooooooooocoooooor30°ro<X)oo(xjoooooooooooooooooooooocoooooooooooooooocooooooooc JAMPEG A Szakszervezeti Székházban láttam. A zene vad ütemére „vugi-bugif táncolt. Ügy. ahogy valamely nyugati „haladó" fi’men látta. Alakja, mint egy dr&ion rángatott viaszbáb ú, szinte vonaglott, az ajka néha-néha meg-megrándult,... borítja. Néha saját maga sem tud eligazodni a sok huzóka között. Ilyenkor aztán kölcsön kell még zsebkendőt is kérnie. Frissen dauerolt haját nagy- szé'ü, fç.tünô fehér zsinórral ellátott kalap fedi. Ezt tánc közben sem veszi te. hogyisne... egyszóval élvezte a zene hipnotikus gyönyöreit... Hogy ki 6? Egy pillantás széles nyakkendőjére, melyen egy bájos, fiatal hölgy, kissé mesztelen vállait mutogatja, s ujjával a cigarettafüstből kibontakozó „Coca-Coa” hírnevét reklámozza, máris megállapítható egyénisége. Lábain vastag, szivacsfalpú cpót visel, s hogu feltűnőbb legyen, néha krétával szokta elindulás előtt felújítani. Keresztcsbkos. többszínben ragyogó bokafix zoknija nem érdemel hosszas magyarázatot. Annál inkább a nadrágja. Itt már baj van. Már úgy értem, az öl özködésné'. Ha véletlenül a cipőjét húzza fel előbb, nem iön fel a nadrág, ha ellenkezőleg, nem bír lehajolni a szűk nadrág miatt. „ Kordbársony, térdigérő „zakóját" « zipzárak tömkelegé Ez adja a tekintélyt. Emlékeim között keresve rövidesen ráiöitem, hot is láttam ehhez hasonló alakot — a nagycirkuszban. Most már emlékszem — „Paprika-Jancsi" a bohóc. De sokat nevettem rajta, kési koromban, amikor fehér, fekete zsinóros kalapjával „ugra-bugrált”. Ö már lassan elvész az élet forgatagában, de öröksége, a kalap fennmarad fordított szinszegél'yel. A táncszám lassan befejezéshez közeledik, s az énekhármas hangja újra felharsan a mikrofonban: „Hosszú lábú selodon, jam- pecnek becézik. Végig megy a főúton, undorodva nézik ügyan kitől származik a csó- nadrágos bajnok, Hiszen minden rokonságot tagadnak a majmok... Márkus Járta«
