Népújság, 1953. december (97-106. szám)
1953-12-25 / 103-104. szám
1953 december 25. NE^UJbAG LÁTOGATÁS A VENCEL-C SALÁÉNÁL December a disznóölés hónapja. Ilyenkor falun disznó- sivalkodástó! hangosak a kora reggeli órák. Még alig piíy- maüi’k Kisnánán, amikor az alvég felől már a disznóölés vidám zaját lehet hallani. A . gazda villával kezében igazgatja a lángoló szalmát, hogy minél alaposabban megtisztítsa a már néma disznót. A gyermekek szinte örömtáncot járnak, a háttérben a gazdaasszony kavargatja fazékban a vért. nehogy megaludjon. Lassan virrad. Egymásután világosodnak ki a házak ablakai. Ébredezik a falu népe, hogy megkezdje napi munkáját. Ven- czel József kisnánai középparasztnál is mozgolódik a család. Hátul, a kis konyhából már kora hajnal óta világosság szűrődik ki, özvegy Kovács Miklósné, Venczel József egyik lánva készülődik itt kenyérsütéshez. Venczel József maga már megette kenyere javát. Kemény, barázdáktól szántott, becsületet sugárzó arca'sokat tudna mondani a múltról. Földjét, szőlőjét •lányai művelik. Igaz, hogy 80 éves létére még maga is ki-kijár. tesz-vesz valamit a földön. Azok közé tartozik, akik megbetegednének, ha nem dolgoznának. Bizony művelni kell a földet, ha termést vár az ember. Különösen itt Kisnánán, ahol kavicsos, agyagos a szántóföld. Venczel Józsefnek is köves, agyagos a földje. Unokája, s két lánya szorgalmasan művelik, igyekeznek a lehető legtöbbet kicsikarni belőle. Esténként munkavégezié- vef a nagyapa pipára gyújt, csendesen leül az asztal mellé, s gondolkodik. Szemei előtt elvonul 80 év története, látja magát, mint kis zsellér gyermeket, kinek mindenki parancsol. Még a lányainak sem jutott jobb sors. Igaz, hogy mire fei- cseperedtek a lányok, már megvolt a földje, szőlője, de saját erejéből nem birta művelni. özvegy Zvara Jánosné, idősebb lánya, a domoszlói Fleisman .Henrik birtokára járt nap- ' számba. Te'tek az évek, megfehéredett Venczel József haja, érces, fiatalos' hangja meggyengült, öreges lett. Elérkezett 1945, a felszabadulás. A rákövetkező években nagy változások történtek a mezőgazdaságban is. Termelő- szövetkezetek alakultak, jött a tagosítás. Az idők folyamán sok olyan doiog is történt, ami sértette az egyénileg dolgozó parasztokat, így Venczel Józsefet is. A kormányprogramm megjelenése után Venczel József és a többi dolgozó paraszt megkönnyebbülten lélegzett fel. Megszűnt a tagosítás. Beadási kedvezményekkel könnyiíenek a sorsukon Lehetőség nyílt a terményfelesleg értékesítésére. Ezt meg is kel! valamivel hálálni — gondolkozik Venczel József. Beadását pontosan, már a betakarítás után pár nappal "teljesítette. Nem fordulhat már elő az sem, hogy jogtalanul többe! követelnek a beadásba, hiszen minden dolgozó paraszt három évre előre tudja, mi lesz a beszolgáltatása. Most már gondolni mer Venczel József arra is, hogy valamelyik vásáron kicseréli a Tarkát egy másik tehénre, mert bizony ez a jószág igen keveset, csak három liter tejet ad naponta. Venczel József az ősszel nagyobb kedvvel végezte munkáját. ökrével már kera ősszel kint látjuk a földeken, végzi a mélyszántást. November első hetében már minden talpalatnyi földjét felszántotta. Mikor a magáéval végzett, nem hagyta pihenni ökrét. Lakatos Miklósné- nak segített a szántásban, aki szívesen segített neki is, ha úgy hozta a munka sora. A jól megmunkált föld azonban még nem előfeltétele a bő- termésnek. Táplálékra is szüksége van a talajnak. Az ősszel nem is volt rest Venczel Józsei unokája, Zvara Pál. A földre és az egy hold szőlőre 40 kocsi trágyát hordott ki. Fiatal, 18 éves a fiú. Azon gondolkodik, szőlőt kellene telepíteni, szólt is a nagyapjának, mire ' Venczel József megértőén bólintott. „Most már érdemes, úgy gondolod? No, majd meglátjuk, de ne felejtsd el, hogy a fordítást neked kel! végezni, mert én már öreg vagyok nem birom” — mondotta. Egyelőre a meglévő szőlőről gondoskodtak. Éppen a napokban végezték el a fedést, nehogy megfagyjon egy hűvös éjszaka a tőke. Már befejezték a kinti munkákat. Egyedüli gondot a házkörüli jőszágállomány okoz. Zvara Pál azonban még most sem henyél. Dolgozni jár az erdőgazdasághoz, s ai fából, melyet munkájáért kap, ruhát szeretne vásárolni. Az asszonyok sem tétlenkednek. Esténként összeül a család. Az asszonyok fonják a kendert, hogy a hosszú téli estéken elkészített fonálból méi? a tavaszi munka beállta előtt vásznat szőjjenek. Venczel József ilyenkor kedvenc szórakozásának, a pipázásnak hódol. Néha-néha felüti fejét. Az istálló felől lánccsörgést hallott. „Csak nem az ökör szabadult el?” S már ballag, hegv megnézze a jószágot. Így folynak a téli esték a Venczel-családnál. Várják a tavaszt, hogy ismét megkezdjék munkájukat, kinn, a földeken. Bozsik Gyula A KÖNYV NYOMÁBAN A Füzesabonyi Földművesszövetkezeti Áruházban nagy a sürgés-forgás. Konyhaedényt, rádiót, készruhát vásárolnak a dolgozó parasztok, asszonyok. Az áruház közepén külön állványon szép könyvkiállítás van. Többen állnak itt is és válogatnak ai könyvek között. — Különösen a meséskönyveket és az ifjúsági müveket keresik most az ünnep előtt — mondja Erdősi János, az áruház vezetője. — De nehogy azt higyjék, hogy csak most van nálunk könyvforgalom. Egész éven át nem múlik el nap, hogy ne vásárolnának könyvet a falusiak — és mintegy igazolásul az állvány közepén díszelgő vörös selyemzászlóra mutat. „A megye legjobb földművesszövetkezet könyvterjesztőjének” Nézzünk meg egy kisebb falut. A markazi Földművesszövetkezet kirakata olyan, akár egy könyvesbolté. Itt téli könyvvásárt rendezett Kresó József boltvezető', aki szintén arról számol be, hogy egyre szaporodik a könyvvásárlók száma. — A hosszú téli estéket mindig több dolgozó paraszt használja fel a leghasznosabb szórakozásra, az olvasásra — mondjai Kreskó József. A népkönyvtárat Beckó Erzsébet vezeti Verpeléten. Elmondja, hogy napró! napra nő a beiratkozott olvasók száma. Legszorgalmasabb látogatói a Népkönyvtárnak Nagy Gy. Béla és Molnár János bácsi, egyénileg dolgozó parasztok. Sokat olvas az ifjúság is. A Télapó ünnepe előtt vándor könyvvásárt rendezett Kuckó Erzsébet és 28 meséskönyvet adott el. Ugyanakkor a Szövet kezeti Boltban, 40 ifjúsági és meséskönyvet vásároltak a falu dolgozói. Wessey Ferenc ! Traktoros vagyok Irta : Dudás József Tratoros vagyok én. Kinn a mezőt járom. Tavasszal és ősszel A földeket szántom. I Büszke is vagyak én I Nem szégyen a munkám, : Igaz, piszkos néha És nehéz is talán. Feladatom az nagy, De ez nem rettent meg. Mert a gépem az jó És vjszi a tervet. Gépem karbantartom És üzemeltetem. Nem hagy cserbe engem Tervem teljesítem. Tervteljesítéssel Nagyobb fizetésem És a mezőgazdaságot Előbbre lendítem. Minden új barázda Üj győzelmet jelent. Ami bosszantja is Az osztályidegent. B ánatos a kulák, Mint a kivert kutya, Mert így már megszűnik Az iga uzsora. Szántok a melegben. Télen a hidegben, Hogv a jövő évi termés Sikerét segítsem. Ha jó lesz a termés Jobb a megélhetés. Ami biztosítja, Népünknek jobb létét. Ez kötelessége Minden traktorosnak Ezt kívánja pártunk, Amely utat mutat. »0000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000 ,oooöooooooooooocxDoooooooooooooo(x>ocoooooooe»oooooooooooooooocxxxxxxxxx]OoooooooocooooooaixiooooooGoc*50ooc»o^^ IDE FIGYELJETEK GYEREKEK... Képrejtvény 'Minelk van a hátán füle? Vadonatúj, mégis lyukas, Ha befoltozzák, semmit se ér... Minőig nyílik, sose virágzik... , Ha járok is, ha nem is, Mi nőiig egy helyben maradok... Egy lyukon babújsz, Két lyukcn kibújsz, Mikor belebúj tán Már ki is bújtál ... Hegyen-vlögyön táncot jár, Hazaiv iszik, szegen hát... Hold elejti — Nap felkapja ... ( muíiSnpi) (í/suopaj V) (v)sotf) (°l!v) (TUQ) (Svjpvfj) (vzsoyi) Melyik fának nincs árnyéka? Xqmjyjaji y) Miikor lehet a vizen száraz lábbal átmenni? (fíSopq vu) TALÁLÓS KÉRDÉSEK A világot áfáiért, Mégis egy tyúk átaMépi... (uom zv owofíu tfsjey v) Melyik kakas nem kukorékol? (snyvyjzs y) Kis malacom zöld kötélen hízik... (un!apui zv ifo) y) Kerek, de nem alma. Piros, de nem rózsa, Rétes, de nem bélés, Kóstoltam, de nem édes ... T/ olt egyszer egy szegény ' ember. Nagyon sok gyermeke volt, már talán a számukat sem tudta. Avval kereste a kenyerét, hegy a Drávára járt halászni. Egyszer, hogy kimegy a Drávára, kihalász a vízből egy karikás valamit. Kezébe vette, nézegette, hazavitte. Gondolta, hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottak vele, az mindig fényesebb lett. F.gy- szercsak látta, hogy aranykarika. Összeszedte a cók-mókját, a karikát egy ruhába göngyölte, s felment a királyhoz. A kapunál megállították, nem akarták beereszteni. — Mi járatban van kend? — kérdezik. — Hoztam a királynak ajándékot, azért akarok fölmenni! — mondja az ember. — Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted? — Fö’.séges király, nem vettem én azt sehonnét; halásztam a Drávában és ott fogtam. A kifály elfogadta az arany- karikát, de megparancsolta, hogy adjanak a szegényembernek ezüstöt, meg papírpénzt, amennyit csak elbír. A szegény ember hétrét görbült, olyan sok péiizt kapott. Mikor• hazaért, az egyik fiát elküldte a bátyjához, hogy kérje el a mérőt. Azt mondja a bátyja a gyereknek: — Ugyan minek nektek a mérő. amikor még egy falat kenyeretek sincsen! A gyerek nem szól qçmmit. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól bekente, úgy adta oda. — Nem mennek el kend ek rögtön a dolgukra! — mondják a katonák. — Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyom-asszony elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, hogy itt olyan sok az egér, még a király fülét ts rágják és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az 'de nem elég! Ok hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. De mégis csak beeresztették. tkor a király elé ériek, el sem mondták, hogy miben járnak. Azt hitték, olyan nagy M (pnajnrif y) ^ Arra felengedték. Mikor az aranykarikái átadta a királynak, azt kérdezte az tőle: Mikor a pénzt megmérték, a gyerek visszavitte a mérőt, de sem otthon nem látták meg, sem 5 nem vette észre, hogy egy ezüsipénz a szurokba beíe- ragadt. Kérdezi a bátyja a gyereket: — No, mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek: — Borsói! — Tudta is a gyerek, hogy mit mérnek! Nem előtte csinálták. Mikor már a gyerek hazament, az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Hát látja, hogy egy ezüst pénz van a szurokba beleragadva. Azt mondja, magában: — Dehogy mérlek ezek borsót! Hiszen itt pénz van! A zon nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg neki, hol szerezte azt a sok pénzt. A felesége is vele ment Gondolta a szegény ember, megtréfálja ezt a zsugori testvéréi, aki olyan rideg volt mindig hozzá. Azt mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége: — No. ember, vegyünk m. is macskát! Azt mondja a szegény ember, figyelmeztetőül: — Ángyom-asszony. ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De aa nem hallgatott rá. Hazamentek, minden vagyonokat eladták, a pénzükön meg macskát vettek. Egy ' nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. Kérdezik a kapunál a katonák: — Hová mennek kendtek? — A királyhoz!-r Mi járatban? örömet okoznak neki. Egyéné* sen kioldozták a sok zsákot. A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak, karmolta, tépte, az meg nem ‘lufott hová menekülni előlük: ajgatott, ahogy a száján kiféri! beszaladtak a testőrök, alig ‘adták a sok macskát agyonverni, meg kikergetni. Akkor ztán az embert is jót megverték és kikergették. Mehetett az ember feleségével — Hát macskát hoztunk ne- haza. Sose lettek többé gazda- ki! gok.
