Népújság, 1953. december (97-106. szám)
1953-12-20 / 102. szám
4 1953 december 20. NÉPÚJSÁG A SELYP) CEMENTGYÁR ÉLHARCOSAI — Tudósítónktól — A RADÍÚ DECEMBER 10-EN esti hírei között beszámolt arról, hogy a Seiypi Cementgyár I-cs és Il-es klinkerégetö kemencéje ■ói novemberi értékelés során az országos klinkerégetö kemencék versenyében az első és második helyezést nyerte. Másnap elindultam, hogy közelebbről megnézzem, mii is van e néhány.soros, de sokatmondó közlemény mögött. Azért, hogy szétnézhessek az üzemben, felkerestem az üzem főmérnökét, Leffelholcz István elvtársat. Leffelholcz alvtárs bizony már tu! van élete delén, de szeme fiatalosan csillog különösen akkor, amikor megemlí- tem, hogy hallottam a rádió közleményét. Beszélgetésünk során szívesen magyarázza, hogy április óta az ország valamennyi klinkerégetö kemencéiével versenyben vannak és ezalatt az idő alatt kiinkerégetés; tervüket mindig túlteljesítették. Két kemencéjük június kivételével mindig az élsö három helyezett között van. Ezen szép eredmények elérése nem könnyű munka. A siker az égetők: Szűcs János, Fazekas Gábor, Liptai Kálmán elvtársak és brigádjuk érdeme. Az 8 érdemük az is, hogy novemberben, amikor a II -e« kemence kivörösödött, a fala kiégett, egy percig sem álltak le, hanem munkai közben náolvasz- tottak megfelelő tüzadagoláasal, külső tapasztassál tudták elkerülni a leállást és így mintegy 40 tonna künkéit nyertek, ami 60—70 tonna cementet jelent. LEFFELHOLCZ ELVTÁRS serény ember, egyetlen szóval sem említi, hogy ő is pontos tanácsaival, technológiai utasításaival és « brigádban tartott megbeszéléseivel nagyban hozzájárult a í-es kemence megjavításához. Leffelholcz elvtárs pe_ dig méltán dicsekedhetne, volna is mi’-"!, de ha ő nem dicsekedik, beszélnek helyet1* az irodáiéiban bekeretezétt sztahanovista oklevél, a szakma legjobb dolgozója” és az „építőipar ki- váó dolgozója" című oklevelek. A dolgozók szeretik őt, szívesen fordulnak hozzá tanácsokért, még egyéni problémájukkal ie. AMILYEN A GAZDA, ojvan a vetése. így van ez mindenütt és így van a Cementgyárban is. Amilven a főmérnök és, ahogyan foglalkozik a dolgozókkal, olyanok a hozzája beosztott dolgozók és, aizűk munkája. $züc« János, Fazekas Gábor, Liptai Kálmán égető brigádvezetők is jó munkát végeznek, mert van kitől tanulniok. Három műszakiban dolgoznak. A Mrom műszak novemberi átlagteljesítménye 110.2 százalék volt. Mind a hárman a szakma legjobb dolgozói és Fazekas elvtárs már elnyerte az „építőipar kiváló dolgozója’' címet is. Ezekután természetes, hogy keresetük minden hónapban 1400 forinton felül van. Ahogy 'felmegyünk a kemencékhez, láthatjuk, hogy éppen Liptai dvtárs 'brigádjaVan műszakban. Nagy hőség és dübörgés. fogad bennünket. A hőség a kemencéktől, a dübörgés a kőtörőktől jön. Ho.gy valamennyire is megértsük egvmá« szavát, egy félreeső fülkébe megyünk, ahol viszonylag tompább a> zaj és a hőség is eävieeühetöbb. Miikor beszélgetésünk során megkérdeztem Liptai efvtársait-, hogy mi a titka sorozatos jó eredményeiknek. ellentétben Bélapátfalvával, aha! fcl inkerégetési tervüket csak 89—90 százalékban teljesítik, egyszerűen válaszolja, hogy a jó együtt működés a bri. gád tagjaival, a kollektív munka az üzem vezetőségével és nem utolsósorban Leffelhői ez elv- társ helyes irá,nyitása. Minden munkafüyam-atç't közösen beszélünk meg és ahol csak lehet, a javításokat menetközben végez, zük. Például a keverőteknő karijait két-három hetenként cserélni keM és ilyenkor a legutóbbi időkig leálltunk — mondja Liptai elvtárs —• most nem állunk meg, hamm a melegítés közben apródorcként cseréljük ki és így sikerül elkerülni 2—3 órai állást, ami 2 tonna klinkert, azaz 3—4 tonna cementet jelent.„ Már pedig Sztálinváos nagyon várja tőlünk a cementet. ’ NEMCSAK AZ EGETŰK harcolnak ilyen nagy lendülettel a terv teljesítéséért, hanem a cementgyár minden dolgozója. Erről beszél nekünk a közben ide érkezett Szabó István sztahanovista szémmolnár, aki elmondja, bogy a gyár minden dolgozója azz a,' a meggyőződéssel dolgozik, hogy minél több cementtel segítsék elő az új kormányprogramon megvalósítását és úgy mint a második negyedévben, isimét elnyerjék az élüzem címet. Ezen túlmenői eg gyárunk minden dolgozójának az a célkitűzése, hogy- éves tervünket december 25-re befejezzük. A Seiypi Cementgyár koúlek- tívájániaik eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy ha vallóban akarják, ezeket a neme« célkitűzéseket meg is tudják valósítani és a közeljövőben már újabb sikerekről Hallhatunk a rádióban. Sárközi Miklós. HÍM Értesítjük olvasóinkat, hogy december 24-i (csütörtöki) és december 27~i (vasárnapi) lapszámaink helyett december 25-én (pénteken) és december 31-én (csütörtökön) nyolc- nyolc oldalon jelenünk meg. Szerkesztőbizottság. ★ Egri Vasas hadnagy utcai jégpályája megnyílt. Nyitva mindennap délután 5-től. Jobb áruellátást kérünk A párt- és kormány- programira célul tűzi ki a dolgozó nép életszínvonalának emelését, valamint a jobb áruellátást. Ez Átány községben, sajnos, nem tapasztalható. Nálunk már három hónap óta nincs ecet, másfélhónap óta nincs vaniliás- cukor, másfélhét óta nincs petróleum, borspótlót is egy hónapja, hogy nem szállít a FŰSZERT. Dolgozóinknak borspótlóért és petróleumért nyolc kilométerre kell menni Heves községbe. A felsőbb szervek mindent ígérnek, hogy majd adnak árut, de Átány község dolgozói nem ígéretet várnak a felsőbb szervektől, hanem cselekedetet, árut. Ezt kérik Átány község dolgozói az illetékes szervektől. Sürgős intézekedést a jobb áruellátás érdekében! Együd József Átány. elmélyítenénk a falu és a város közötti kapcsolatot Szeretném ha Kém is gondoltam arra, amikor az én munkám segítségével is létrejön a Hevesmegyei Népújság és a rotációsgépböt kikerül a tízezres példánylap, hogy milyen messzire is viszi á hírt a dolgozóknak. Mikor a de- cember 10-i számot mci-gatn is készítettem, kétszeres öröm fogott el, amim elolvastam még a „nyers levonatról” a „Levél Kanadából” című cikket, illetve idézetet. Elgondolkodtam és elhatároztam, még jobban vigyázok a lap minőségére. Több megyei és egyéb lapokat elolvasok, de nem túlzók, amikor kijelentem: a sok megyei lap közül a legjobban nekem a Népújság szerkesztése, tartalma tetszik. Miért? Ezt a lapot valóban a dolgozók, nem hivatásos írók írják. Èz a szerkesztőség részéről igen jó munka és példamutató, mivel jól tartja kapcsolatát az olvasókkal és leveleiket mindig közli, A bolsevik sajtónak fő jellemvonása: állandóan együttműködik az (rivas ókkal. Kedves eíviársak! Most rátérek kérésemre. Nagyon szeretném, ha megvalósulna. Üzemünk párt- és DlSZ-szervezeté- nél már említettem, de ehhez szükségem volna az elvtársak segítségére is. Igen sokat olvasok lapukban a megye dolgozóinak munkájáról, a termelőszövetkezetek, a Mátfavidéki Erőmű dolgozói, a málrafiiredi DISZ fiataljai stb. életéről. Még nem láttam termelőszövetkezetet és igen szeretnék ott. egy-két napot eltölteni, hogy meglássam, hogyan dolgoznak és milyen is egy termelőszövetkezet. Tapasztalataimat pedig nyomdánk dolgozóinak — amit ők el is várnak tőlem — elmondanám és a szerkesztőségnek is, mivel egy napot Egerben szeretnék tölteni. Üzemünktől négy napol kaptam és ezt szeretném hasznosan eltölteni. (1953. december 30. és 1954 január 2. között). A pártiól már segítséget is kaptam, mint népnevelő, hogyan végezzem munkámat. Azt a tanácsot adták, hogy írjam meg mindezt a Népújság szerkesztőségének, hagy ehhez hozzásegítsenek. így kérem az elvtársakat, írják meg, hogy lehetséges-e Heves megye gozóiné közt a kapcsolatot fenntartani és a város és vidék dolgozói között a barátságot megerősíteni. A magam részéről széremém elmondani a megye dolgozóinak, hogyan lesz szebb a ml életünk az ő munkájuk állal és azt is, hogy hogyan készül a Népújság. Ehhez a munkához kérem az elvtársak segítségét. Válaszlevelüket várom és üzemünk pártszervezete is. Elvtársi üdvüzlettel: Kandikó Ottó. Szakad Nép (Szikra Lapdolgozói közt és a ml üzemi dőlnyomda) ifjúmunkás dolgozója. 1951 Őszén gépállomásaink nagy munlkaerőüiiánnyal küzdöttek. A lőrinci gépállomáson is alig volt olyan dolgozó, aki megállta a helyét, mint felelős vezető. A traktorok nem jártak, a gépszínben vesztegelve vártak, hogy elindulhassanak, megköny- nyítsék az ember munkáját. Szeptember volt. A nap utolsó sugarai még a nyarat hirdették, de ü levegőben útrafcésizülö fecskék, már a1 közeledő őszről beszéltek. A lőrinci gépállomás műhelyénél egy elárvult traktor pihent. Olyan csendes volt a tájék, mintha mindenki nyugalomra tért volna. Ezen a szeptemberi napon egy idősebb parasztember baik- íaitott az állomásiról a gépállomás felé vezető úton. Kezében görbe bot, vállán az elemözsiás tarisznya. Kalapja, fiatalosam félrecsapva. Az utas egyenesen a gépállomás műhelyéihez tartott. A bejárathoz érve megállt, gondolkozott. Végre elszánta magát, s határozott léptekkel Hinduit keresztül a. hosszú udvaron, hogy felikeresse a főgépészt. A javitómiiáielyliez érve, csak egy talpig olajos fiút ta1 ált. Kelemen János volt az, aki éppen valami kisebb javítással, szorgoskodott. Megkérdezte tőle: ..Hallod-e, fiam! Hol találom én meg a főgépészt’1. A fiú 'köszönésképpen rnegib iccén tett e a lejét, majd ai válla fölött a főgépműhely ajtajára bökve mondta: „Benn van, csak tessék bemenni Zeke István, — mert ő volt az érdeklődő, most a megye második traktorosa és könnyen lehet az első is — megigazít«. " fején kalapját, rendbeszedte nuAz elsőség felé yezető út báját — mert nagy dologban jár ő most, traktoros akar lenni — s belépett a műhelybe. Egy traktor fölé hajolva találta Szűrszabó Sándort, a gépállomás főgépészét, aki az erélyes csizunakopogásra felütötte fejét, majd közelebb ment ai vendéghez. Zeke István annak rendje és módja szerint bemutatkozott, majd előállt szándékával. Az úton annyiszor elmondotta már magában mondótkáját, de most valahogy egészen más szavak jöttek ki a száján. „Szeretnék a gépállmnásra kerülni, elvtárs — kezdte — ha szükség lenne rám. Egész életemben efféle fúró-faragó ember voltam, s különösen szerettem volna már a gépekkel is megismerkedni.” A főgépész örömmel fogadta Zeke Istvánt, aki elsp pillanatban megtetszett neki. Arcéról már a.z első látásra őszinteséget, becsületességet olvasott le. Szűrszabó István figyelmeztette: „Gondolja meg, nem fiutal már maga traktorra ülni, s még hozzá szántani szélben, esőben. Nem kis dolog az.” Zeke Istvánt azonban nem lehetett eltántorítani szándékától. Egyszer a fejébe vette, hogy traktoros lesz, akkor nem sokat ad a nehézsé- ‘ge'kre. „Miért? Nem vagyak én még öreg! — mondotta sértődötten. Alig haladtam meg az 55 évet. így lett Zeke István, a lőrinci gépállomás traktorosa. Másnap megismerkedtek a gépállomás dolgozói a Fatales k?d- vű, fürgén mozgó Zeke [stvír nai. Az első négy nap lassan tett. A műhelyben dolgozott, hogy megismerje a traktorkezelés „mottóját” Türelmetlenül várta a pillanatot, mikor traktorra kerülhet. Négy nap múlva, mint segéd- vezető, került ki a műhelyből Zeke István. A1i.g telt el egy hét, a főgépész észrevette, milyen ügyesen, szorgalmasan bánik a géppel az új ember. További egy hét elteltével alig lehetett Zeke Istvánnal beszélni, olyan boldog volt. Felelős vezető lett. Kapott egy gépet és segédvezetője, első ismerőse. Kelemen János lett. Zeke István napról napra bámulaitba ejtette a gépállomás dolgozóit. Hamarosan maga mögött hagyva társait, az első helyre küzdötte fel magát. Tanulni vágyás, a gápek iránti érdeklődése nem lankadt egy peoig sem. Mikor műszaki iskola indult, elsőnek jelentkezett, az Oktatásra pontosan eljárt. A vizsgán messze maga mögött hagyott olyan traktorosokat, akik már nyolc-tíz éve gépekkel foglalkoztak. Tudását szívesen átadta másoknak is. így lett egy év múlva 1952-ben, segédvezetőjéből, Kelemen Jánosból Is felelős vezető. Kelemen János után Huszár István lett a gépkezelője. Egy évig tanította, oktatta a „gyereket’* 1. Most már ő is érdemes arra, hogy traktort vezessen. Zeke István szeretettel ápolja a gépet. Mióta felelős vezető, egy traktoron dolgozik, s eddig mindössze 'egy folyója.vításra .olt szüksége a gépének. Meg is lát«zfk a> gépen ■. g mdoskodás. Minden este, reggel, tetőtől talpig bezsírozza, átvizsgálja ai traktort. Azok közé az emberek kö2é tartozik, akiknek fáj a szívük, hai kárbaa'éS'Z az idő, a nyersanyag. Nem tudta nézni, hogy mennyi üzemanyag megy kárba, hai a hordóiból egyenesen a vederbe öntik. Ezért, sgy olyan hordódugót alkalmazott a tankolásnál, melyből a görbe- csövön keresztül folyik az üzemanyag, s így nem áll fenn az a veszély, hogy akár egy csepp is elcsorog’jon. Ze'ke István szorgalmas, dolgos és főleg szerény dolgozója a gépállomásnak. Mikor jó eredményét dicsérik, csak azt mondja: „Semmiség, bárki megteheti ezt, csak szorgalom hell hozzá.” Jellemző szerénységére, hogy az üzemi . értekezleten, miikor felkérték, mondja el, hpgyan érte el ezt a jó eredményét, a hosz- szá szónoki beszéd helyett csak ennyit mondott: „Hogy ériem el? — Hát úgy, ahogy bárki elérheti. Reggel és este lezsírozom a gépemet és állandóan vizsgálódom, nincs-e valami baja. A munkaidőt meg nem a kuckóban, hanem annak minden percét a traktorülésen töltöm. Ez a titka az én eredményeimnek.” Zeke István jó munkáját elismerés kíséri. A gépállomás, mint aiV legjobb traktorosnak, néorádáót ajándékozott. A megyében is közismert Zeke István heve és ugyancsak igényt tarthat „a megye legjobb traktorosa” címre, s a velejáró 1600 forint jutalomra. Még a fővárosban sem feledkeztek meg róla. A Budapesten ülésező Béike- Vi'l ágian.ács is oklevéllel fejezte ki elismerését megyénk egy: legjobb traktor 1 ránt* Bözsit Gyű a Egyenletes imánkévá! a terv sikeréért! A Központi Vezetőség ok^ tóber 31 -i határozata nagy feladatokat jelölt meg az ipar vezetői szántára. Biztosítani kell az iparban az 1953. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését ős az 1954. évi terv alapos, átgondolt előkészítését Ez a gondolat nagy feladatok elé állítja az ipar minden vezető tagját. Szívesen hosszabbítanánk az év hátralévő napjait és gyorsítanánk a terv teljesítésének ütemét. Kemény munka folyik az üzemekben az éves terv teljesítéséért, a lemaradások., behozásáért. Kemény munka folyik Petőfibánya Vállalat aitáró munkahelyén, ahol a tervteljesítés ai hónap első napjaiban november hónaphoz képest nagyon visszaesett, azonban december 16-án már 110.3 százalékra emelték teljesítményüket. Kemény munka folyik Gyöngyösön a XII. aknánál és Egeresein bányaüzemében. Műszakiak és fizikaiak, idősebbek és fiatalok együtt harcolnak a terv tel jesítéséért. Derekas helytállást tükröznek a decemberi 2. dekádterv teljesítései. Heves vetélkedés folyik üzemeink, dolgozóink, frontok és munkacsapatok között az évvégi tervek teljesítéséért. Mem mindig a legszeren' ' csésebb módon ér véget az éwégi termelési csata. Ha nem készülünk fel alapos terv- szerűséggel erre a csatára, akkor a következő év első negyedévi terv teljesítése sínyli meg, rrint ahogy ezt az elmúlt években iparunk minden dolgozója tapasztalhatta. Megyénk üzemeinek vezetői és dolgozói emlékezzenek vissza arra, hogy az év első napjaiban milyen nehéz helyzetben voltak a kapkodás, a tervszerűtlenség, a holnapról való nem-gondoskodás, a gépek, felszerelések karbantartásának elhanyagolása miatt. Ez volt az alapvető oka annak, hogy ez év januári tervét Petőfibánya, Seiypi Cementgyár és Egereseiti nem tudta teljesíteni. Dolgozó népünk élete megköveteli, hogy a terv mindenáron való teljesítése helyett egyenletes, átgondolt. munkával hajtsuk végre a tervet. Ez nem zárja ki a munka ütemének tokozását. A feladatok nem könnyűek. ^ Az üzemi bizottságok versenyszervező munkájára nagy szükség van. hogy a minőségi tervek teljesítése mellett ráirányítsák a dolgozók és a vezetők figyelmét a karbantartásokra, az anyagtakarékosságra és az ötödik tervévre való felkészülésre. Üzemi bizottságaink készüljenek fel alaposan, Jiogy a versenylendületet az első hónapokra megfelelően át tudjuk vinni. Az utóbbi időben üzemeinkben sok problémát okozott aiz árammal való ellátás, *az anyaghiány és több üzemünk rátért a közszükségleti cikkek hulladékanyagból való gyártására. Sok nehézség elé állította üzemünk vezetőit és dolgozóit az év utolsó szakasza. Munkásosztályunk, műszaki dolgozóink keményen és becsületesen harcolnak a nehézségek leküzdéséért, a tervek teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért. Hatalmas erő az, amely most összefogott a havi tervek maradéktalan teljesítésére és az adósság törlesztésére. Nagy hőstettek elvégzésére képesek ezek az erők, ha helyesen irányítják és vezetik őket. Ezért helyes az, ha üzemeinkben már most kidolgozzák a vállalat vezető szervei közös ütemterveiket, és meghatározzák, hogy mit tesznek az 1954. első negyedévi tervének teljesítéséért, alaposan dolgozzák ki a december hónapból való átmenetet a január hónapba. Minden akadály leküzdhető, ha a meglévő lendületet, amely most dolgozóinknál kibontakozott, helyesen irányítjuk, ha gondot fordítunk bányáinkban a feltárási tervek teljesítésére, üzemeinkben és bányáinkban egyaránt a gépek karbantartására és üzemeltetésére. A tervszerű vezetés parancsol ól ag követeli meg, hogy ugyanolyan mértékben üzemeltessük a gépeket januárban is, mint az év utolsó hónapjában. h olgozó népünk minden w üzemtől elvárja, hogy az ötéves terv utolsó évében derekasan teljesítse tervét, hogy ezzel elősegítsék azoknak acél- kitűzéseknek a megvalósítását, amelyet a Központi Vezetőség iúnius 28-i határozata elénk tűzött. A ícrvteljesítés mellett állandóan szem előtt kell tartanig az anyagíakarékosságotés aiz önköltség csökkentését. Népgazdaságunk számára nem mindegy az, hogy üzemeink milyen önköltségi áron állítjákefo termelvényeiket. Üzemi bizottságaink segítsék a gazdaságvezetést azzal is, hogy az anyagtakarékosságért és az önköltségcsökkentésért folyó harcban rendszeresen értékeljék aiz erre irányuló felajánlások teljesítését. Nagy segítség lesz az is, ka üzemi bizottságaink következetesén harcolnak a beruházások felhasználásáért, a kollektív szerződés betartásáért, ami egyet jelent a munkafeltételek javításával. Az üzemi bizottságoknak és igazgatóknak nemsokára számot kell adni arról, hogyan teljesítették kötelezettségüket, hogyan hajtották végre azokat a vállalásokat, amelyeket egy évvel ezelőtt az üzem dolgozói előtt tettek. Erre a beszámolóra akkor tudnak jól felkészülni, ha következetesen harcolnak a még meg nem valósított pontok végrehajtásáért. Ez nagyban elősegíti a jövőévi tervre való felkészülést, növeli a dolgozók munkakedvét és biztosítja a még nagyobb termelési eredmények elérését. Igen sok az a feladat, aime1 lyet rövid időn belül az üzem vezető szerveinek végre kell hajtani. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtására azonban csak akkor képesek, ha alapos, átgondolt tervvel készülnek fel és több segítséget kapnak a felsőbb gazdasági szervektől. A pártszervezetek irányítsák a tömegszervezeti vezetők figyelmét a legfontosabb feladatok végrehajtására. Az észszerűen szervezett, egyenletes, megfontoltan irányított munka, ha párosul a dolgozók mindennapos, kis ügyeinek lelkiismeretes elintézésével, akkor ez a december hátralévő napjaiban megteremtheti a győzelem feltételeit. Ezt csak ak'kor tudjuk üzemeinkben biztosítani, ha egyemberként harcolunk az ellen a helytelen irányzat ellen, amely az elmúlt évek során tapasztalható volt, hogy a hajrá «tunikával, a mindenáron való tervteljesítéssel lehetetlenné tették az év első napjainak, hónapjainak tervteljesítését. Azt várja iparunk minden vezetőjétől és dolgozójától a haza, hogy minden lehetőséget használjanak ki annak érdekében, hogy az év hátralévő részében teljesíthessék terveikéiés készüljenek fel megfelelően a jövőévi terv teljesítésére. Furucz János SZMT megyei titkár A vasutas dolgozók komoly feladata Mi, Hatvan vasutas dolgozói tudatában vagytink annak, hogy fontos szerepet töltünk be országunk gazdasági életében. Közelünkben van a salgótarjáni szénmedence, a seiypi és hatvani cukorgyár. Ezeknek a tervteljesítését mi is elősegítjük a szállítások zavartalan végrehajtásával. Eddig is igyekeztünk biztosítani a salgótarjáni szénmedence üzemeinek az üres kocsi ellátását, de ezután még jobban biztosítjuk, hogy jobban elősegítsük a városi és falusi dolgozóink szénellátását. Hatvan állomás dolgozói már 1953. év első felében jó munkájuk eredményeképpen az élüzem jelvényt és a miniszter- tanács vándorzászlaját nyerték el. mellyel országunk dolgozói e'őtt elFmert vasutas dolgozókká váltak. Az utóbbi idő-1 ben, sajnos, munkáink hiányossága folytán ezt a szintet nem tarthattuk, de igyekezünk a hibák kijavításán keresztül országunk dolgozói előtt újból elismert vasutas dolgozókká válni. Legfontosabb feladatunk: a vonatok késésének megszüntetése, a balesetmentes forgalom biztosítása és a vasúton történő szállítmányok megvédése. Ha igyekszünk úgy dolgozni, mint 1953. év első felében, akkor hozzájárulunk a kormányprogramra sikeres megvalósításához, életszínvonalunk emeléséhez és a szocializmus mielőbbi megvalósításához. Szűcs Ferenc- vonatkísérő dolgozó, Hatvan.
