Népújság, 1953. december (97-106. szám)

1953-12-03 / 97. szám

1953 december 3. 3 NÉPÚJSÁG , fezbőli ékesség ! f Nagy úr a király, hát még ^ ' ha istenkirály! Ilyen, te­szem azt, a sziámi uralkodó, Prajadhipok őszentsége, Buddha 600.000 fia, korlátlan paran­csolófa millió és millió nyakig mezítláb ' 1 csokoládéembernek, barátja az angyaloknak, a négy aranynapernyős fehér elefánt­nak, a bölcs lámáknak, s a földi nyomorúságokon víg ke­déllyel elmélkedő szent retne­guru rétikul jében hamarább találhatni aranyat, mint akkor Budán, az államkasszában! A végvári vitézek zsoldját a kincstár hónapokon át nem tud­ja folyósítani. / De hallgat Az Ibusz íme vi­lággá röpíti a hírt, hogy őszent- feisége talán Egert is megláto­gatja. Kíváncsi a lámák szent városára. A főlámára, Lajos ér­sekre szintet féknek. Akkora potentát, hogy legfeljebb Asszíria, Babilónia, Ö-Mexikó és a régi Peru ódon­szabású, kardot nyelt, merev, halszemíí papkirályai hasonlít­hatók hozzá. Meg a tökkirály! Mert a tökkirályt hatalom dol­gában csak a ,,disznó" (az ász) szárnyalja túl. Öszenlfelsége 1934 augusztu­sában Budapestet is úlbaejté európai körutazása alkalmával. Miután végigdőzsölt egy tucat lokált, legkegyelmesebben el­határozni méltóztatott, hogy Mezőkövesdre is ellátogat az ezen alkalomból néprajzi múze­umnak öltöztetett matyók lako­dalmi mulatságának a megte­kintése céljából. Tf' ger irigyelte persze a ma- tyók szerencséjét. Elvégre nem érdemli a város a mellő­zést. Olyan királyok látogattak el valamikor Egerbe, mint pél­dául Zsigmond, Mátyás, illetve 11. Lajos! Utóbbi itt, Egerben követte el azt a bolondságot, hogy a püspök idomVott só­lyommadaráért elengedte a püs­pöknek a kincstárral szemben fennálló 40.000 forintnyi tarto­zását. Pedig a magtalan ken­No, lett nagy izgalom Érsek- Egervárosában! A tyúkok extra- . tojást tojtak. A törzskaszinó­ban, a Szentcsárdában, a Jó­tékony Nőegyletben hosszas megbeszélések folytak. a hálánál díszbeöltöztetett. haj­dú. Egy-két kanonok is megje­lent. A törzstisztek monokli­val a balszemükön vár’ák az udvari vonatot. A ' szájtáti, a feltünnivágyó, a fölfelé dörgölözni óhajtó a'a- kok sokadalmát lehetetlenség lemérni. Feltűnt mégis, hogy a három párka, az Egedi-lányoh nem jö'tek el, pedig azok min­den lében kanalak! Úgy de az­nap dé után két hagy temetés volt Egerben, temetésekről pe­dig az Egedi-lányok sohasem hiányozlak még! (Mert. hogy szavamat ne vét­sem, régen érdemes ám a te­rne4 ésekre ellátogatni! Nem a sírkertek ravatalozó helyiségé­ből, hanem a házból temettek, így alkalma nyílt bárki fiacs­kájának alaposan betekinteni a családi szentélybe, számbaven- ni, hogy van berendezve a la­kás? a szoba ki. van-e taka­rítva rendesen, vagy csak ott sepernek, ahol a papok táncol­nak? rendben van-e az úgy, piszkos-e a lepedő? Nagy cse­mege az ilyesmi a pielykás vénasszonyok délutáni összejö­vetelein!) hoz dukál ilyen kémmozdony. Ennek a feladata a levegőbe re­pülni, ha történetesen aláaknáz­ták a síneket a vörösek. Ahogy aztán feltűnt a kirá­lyi szerelvény, az izgalom- tető­pontra hágott, a szemek kari­kára nyíltak, minden szív a tor rokba'n kalapált. Az urak fe­szes vigyázz állásba merevíti­tek, a dámák féli érdet hajtva bókoltak. Jó próba ez arra az időre, ha majd Ottó királyfi hazatér Amerikából. Mert bizo­nyosan hazatér. Lajos érsek őexcellenciája bizalmával, P. Os'.ay Oswalddal nap mint nap buzgón egyengeti ,,a mártír" hazajövetele útját. Fájdalom, a vonat az állo­máson nem állt meg, öszent- felsége tehát nem kíváncsi a magyar lámák szent városára. A vagon egyik ablakában kö­zéptermetű, barnaarcú férfi je­lent meg egy pillanatra, a frakkja *e’e rendjelekkel. Ö az, Prajadhipok őszentsége! Vi- dámulj szem, hogy láthatod! Örülj ajk, hogy magasztalha­tod! Öh, Buddha fia! Oh, az angyalok, a_ szent lámák, s a négy aranynapernyős fehér ele­fánt barátja! Oh, lótuszbeli ékesség, az irgalmasság forrá­sa! Om! Mani pad-me-htmg! Hogy, mint fogadtassák a nagy király? Célszerű volna tán este mind kivilágítani az ablakokat! De hány szál gyer­tya gyújtandó ablakonként? Kettő, négy? A nagy kántor unta a smucigoskodást, ö bi­zony 25 gyertyával világit, el­végre huszonötöt megérdemel a jó király! A füzesabonyi állomást fel- cifrázták persze. Zászlók­kal, címerekkel, virágfüzérekkel csinosították. A főispán, az al­ispán. Eger polgármestere, a já­rási főszolgabíró frakkban, ci­linderben parádéztak; mindnek A királyvárók sokadalmában egyik egyenruhás úr fényes baltát viselt az oldalán. Úgy illegetíe-billegette magát, akár a mo'.ukki kakadu. Találgatták a jó füzesabonyiak, kifele le­het? „Brazíliai generális!" — vágta ki a községi kovács. „Lo­vastengerész’’,' — vélekedett a bakler. A községi írnok . azon­ban rögtön tetorkolta: „Nem lehet. Lovastengerész csak egy van a világon, az pedig senki más, mint a mi kegyelmes nagy jó urunk, az ország kormány zójaj’ „Ámen", — mondta rá az állomásfötiök, aki jelenteni jött a főispánnak, hogy az udvari vonatot Kálból elindították. Ç'sakugyan, kisvártatva, na^y robajjal, csattogással a*- rohant az áldomáson. a kém- mozdony. Minden udvari vonat­A m az ablakban bámészko- dó férfiú nem a király vota, csak annak egyik lakája. Öszenlfelsége, az elefántok, az angyalok, a bölcs lámák barát­ja ugyanekkor legkegyelmeseb­ben a trónon méltóztatott ütni, a OO-val jelölt keskeny fülké­ben. KOLACSKOVSZKl LAJOS SZÜRET UTÁN NAGY JANOS EGRI DOLGOZÓ PARASZTNÁL Több évtized óta ásott kőpince lapui Nagy János egri dolgozó paraszt udvarában. A hosszú, több részből álló pincé­ben most 30 hektó bor várja, hogy gazdát cseréljen. Nem ke! fé1 ni, marad a gazdának is. Az idén olyan termés volt, hogy jut is bor, marad is. Nem bántotta a fagy meg a jég, a többi ve­szedelemtől pedig biztosan meg­védte a szorgalmas szőlőm ű- velő, — Nagy János. Megvédte, mert tudta, hogy az ő jóléte emelkedik, mert több ruhát, ci­pőt vehet így apró gyenmekei- nek. A föld megkívánja a magáét. Nagyék nem is saj­nálják tőle a kapát, a szőlőtő a permetet. Az idén is négyszer kapálták, permetezték szőlőjü­ket, nincs is'panasz a termésre. A peronoszpora csak éppen hogy bele tudta ütni az orrát, Nagy János és családja egy­kettőre elbánt vele. Egy hold szőlőről a beadás teljesítése után 15 hektó bor került a pin­cébe. Édesanvt'ának, özvegy Nagynénak is 13 hektó bora so­rakozik kisebb-nagyobb hordók­ban. Borbeadását szőlőben teljesí­tette, a 352 liter bor helyett, 520 kilogramm szőlőt adott be. Cso­dálkozva nézte, hogy ;öbb mint 1200 forintot számolnak el érte. hiszen tava'y 400 forinttal ka­pott kevesebbet ugyanennyi sző­lőért. Ott tudta meg, hogy az, idén 50 százalékkal fölemelték | a borbeadásba átadott szőlős árát. A három gyereknek kevés f toldással cipőt tudott venni az{ árkülönbözetből. | Időközben mást is megtudott. ♦ Az újságok írták, hogy jövőre | 25 százalékkal csökkentik a bor-1 beadást, hogy neki is 90 liter- f rel kevesebb bort kell becdni.\ tojás-, baromfibeadása is jóval t csökkent az új rendeletek után. Úgy hirtelenében számolva 1000 forint körül van az a> kedvez­mény az egy hold szőlő után, erre jön még az édesanyja sző­lője utáni elengedés, a kettő együtt annyi pénzt jelent, mely­ből a hattagú család egész évi lábbeli szükségletét meg lehet venni. — Szép dolgok ezek ­ismeri el Nagy János — én el 6em akartam hinni, hogy eny­nyi kedvezményt kapunk mi, szőlőtermelők. A múlt év na­gyon elkedvte'enített bennünket, el fagyott a szőlő, mégis köve­telték a beadást. Most már ez is máskép van, az idén figye­lembe vették az elemi kárt. Sokszor hallottam mondogatni, hogy az ősszel elveszik tőlünk az .összes bort, ez mindannyiun- kat elkedvetlenített, mosj meg­győződtünk róla. egy szó 6em volt igaz a rémhírekből, hiszen szabadon adhatom e! boromat, Öntsünk tiszta vizet a pohárba — Hozzászólás egy cikkhez A Népújság több cikkben fog- 4*- lalkozott a gyöngyöshalá­szi állami általánosisko’.ai mu­lasztások szomorú tényével. Jól eső érzéssel tapasztaljuk azt. ■ hogy nem egyedül vívjuk a har­cot népünk kulturális felemelé- séér’ Pedagógiai optimizmusunkat nagy próbára tette az a küzde­lem. melynek célja a beisko'úzás biztosítása voit. Családlátogatá­saink. felvilágosító munkánk során a felső tagozatú tanítvá­nyaink szüleinek nagyobbik fe’e azzal indokolta gyermekének az iskolából va'ó visszatartása', hogy „most dolgozni kell, ráér tanv’ni gyermekem a té'en is" A z e'ső hé* kevés s:k°re nem d* csökkentette a cSaládlálo- ga'ásokat, felvilágosító, nevelői munkákat azoknál a szülőknél, akik e’vonták gyermekeiké* 'az iskolától. Ebben a munkában nem egyszer éreztük a község tanácselnöknél jenek támogató­sát. Az Elnöki Tanács 15 számú törvényerejű rendele­té alapján iskolánk igazgató­iának írásbeli intése, majd a fe'ielen'és, semmit sem ké­se*!. Erki e’vtár- b'zonvárc kezeit akarta mosni, midőn meg­győződés nélkül pa cát tört és elsősorban tantestületünkben vélte felfedezni a bűnbakot. Visszautasítjuk a tényeket nél­külöző „bírói ítéletet, a fűhöz-fá- hoz való kapkodást, az Elnöki Tanács 15. sz. rendeletében elő­írtak alkalmazásának elmulasz­tását. Az oktatási osztály nem hagyo’t magunkra. Vezetői több­ször jöttek le hozzánk megbe- szé'ni, hogyan harcoljunk a le­morzsolódás . megszünle'éséért. Munkánk nem volt eredményte- *en. Napról napra népesebb lett iskolánk, de a tankötelezett séget megérteni nem akaró szu őkkel szemben a iárási tanács bünte'ö bírójának közbelépése segített. Jelen piVanátban már le. tudjuk mérni, mit jelent et f a beiskolázás számára ez a segítség. A Vili. osztályban például nem egyszer 'á’juk a ,.irányzás mentes osz- *á'y” feliratú zász'ót. mely büsz­kén hirdeti, hogy hiányzó nincs. A z eredmények számunkra nem jelentenek pihenőt. Egyetlen fegyverünkkel, a fel­világosító munkával vívjuk a harcot továbbra is. Gyöngyöshalászi ált. isk. tantestülete. csak arra várok, hogy végleg kialakuljon az ára.” A munka most sem szünetel a szőlőben. Készülni kelj a kö­vetkező évre, hogy még nagyobb hordók teljenek meg és 6zebb legyen a Nagy-család élete. A gazda kijárogat a szőlőbe „or- tózzai” a szőlőt, hogy kevesebb maradjon tavaszra, ha netalán rossz idő lenne. PóTásra szorulnak a tőkék is, 500 tőkét kell helyrehozni, karózni, de nincs karó. Nagy János valamennyi szőlőtermelő gazda panaszát mondja el, — Úgy gondolom segíteni kellene ezen a bajon. Hiszen évek ôta* nem kapunk szőlőka­rót, tavaly is minden 100 gazda közül öt kapott, az idén sincs {kilátásban. így , hamar tönkre- ♦ mennek a szőlők, ha nincs tni- -vel pótolni az elpusztult karó­kat. : Nagy János hiányolja azt [:s, hogy nem kapnak elegendő t védekező szert. A rézgálicot is [rosszul osztják el, mert min­idig egyformán és ugyanannyi [mennyiséget adnak, pedig nem [mindig egyformán szükséges és tsok gazdának a legutolsó per- [meíezés elmulasztása miatt imént tönkre a szőlője, mivel ke- [vés rézgálioot kapott. Nagy János panasza nem ! egyedül álló. A többi szőlős [gazda is nagyon várja, mikor [tudják pótolni az elpusztult ka- [ rókát, hogy a következő évben [a nagyjánosok élete jómódban, [boldogságban messze túlhalad- íjon minden eddigi esztendőt. Kovács Endre Túl vagyunk a nehezén Szövetkezetünk, a hevesveze- kényi Béke tsz 1950 február 19-én alakult 14 családdal és 284 kataszteri hóid földdel. Ez a 14 család a falu legszegé­nyebbjei közé tartozott, kik ai múltban cselédségből tartották fenn családjukat, osztályrészük a nyomor volt, a cselédélet hű kísérője. Jóezágáüományunk és gazda­sági felszerelésünk kezdetben bizony igen gyenge volt. Csak a tagság munkaakarata, fárad­ságot nem ismerő kitartása ered­ményezte, hogv megteremtettük azt az életmódot, amely egy dolgozót munkája után meg­illet. Ezt természetesen nem volt könnyű elérnünk. Annál is inkább, mert földünk szétszab­dalva, 96 parcellában volt a köz­ség határának különböző ré­szein. A tagság azonban lehe­tetlent nem ismerve szállt szembe a nehézségekkel, s már az első év eredménye megmu­tatta a közös gazdálkodás elő­nyét. 1951 februárban ennek eredményeképpen újabb 28 csa­láddal és 296 hold földdel növe­kedett termelőszövetkezetünk. Államunk 6em feledkezett meg rólunk. 1950 őszén hat lovat és 150 darab juhot kaptunk. Ebben az időben szövetkezeti alapunk 200 ezer Ft volt. Majd a követ­kező évben 10 tehenet és 20 da­rab anyasertést kaptunk ismét államunktól. Ekkor már volt mire építeni és mire számítani. Az 1951-es zárszámadáskor már olyan jövedelme volt a tagság­nak, amilyen a Horthy-időben két évre sem mindenkor voit a cselédeknek. Búzából három és fél, árpából egy és fél, kukoricából 1.4 kilo­grammot és hét forintot osztot­tunk ki egy munkaegységre. Ezenkívül még széna, szalma, cukor, olaj és más termény ke­rült kiosztásra. Ekkor újabb 41 család határozta el, hogy belép a tsz-be és ismét 325 kataszteri hold földdel gyarapodott cso­portunk. A harc tovább folyt az eredményeként. A növényter­mesztésben alkalmaztuk az agro­technikát, kukoricánál, napra­forgónál a pótbeporzáist. A te­henészetben bevezetett három­szori fejes is meghozta a gyü­mölcsét. A következő évben is szélt volt a jövedelmünk. Búzából öt kg, árpából 60 dkg, szénából hat kiló került kiosztásra munka- egységenkint. Ezenkívül cukrot, és még 6ak mást osztottunk ki. Voltak olyan tagok, mint Veres József, aki csaik búzából 48 mázsát kapott, s ha részesedését pénzbe számítjuk át, közel 32 ezer forint volt a jövedelme. Özv. C,sufcó.s Béláné egyedül dol­gozik a csoportban, s 16 mázsa 60 kiló búzát kapott zárszáma­dáskor, évi jövedelme neki is meghaladta a 18 ezer forintot. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy érdemes a szövetkezetek­ben becsületesen dolgozni. Eredményeink mellett nem szabad megfeledkeznünk hibá­inkról sem. Az idén egy kissé elmaradtunk a növényápolúsi munkákkal, ami részben az esős időnek, részben pedig a rossz munkaszervezésnek köszönhető. A területet nem osztottuk fel időben. Hiba inkább a kap ás nö­vények ápolásánál mutatkozott. Kalászosainknál nem voltak hiá­nyosságok. Búzavetésünk most is szépen fejlődik. Nem bántuk meg, hogv a múltban kereszt- sorosán vetettünk. Búzevetésünk 14 és fél. ősziárpánk 16, tava- sziárpánh meg 10 és } élmázsás holdankénti átlagtermést adott. Ezért az idén is alkalmaztuk a keresztsoros vetést Ez évben is szépen részesen dett a tagság. Búzából öt és fél, árpáiból egy és fél, szénából négy kilót,-cukorból 15, búr gon nyálból 30 dekát, ezenkívül ola­jat és öt forint készpénzt, sza­lonnát, diót és még sok mást osztottunk ki munkaegységen-' kint. Fejlődésünk gyors ütemét bizonyítja, hogy károm év alatt szövetkezeti alapunk 200.000 fo­rintról közel másfélmillió forint­ra növekedett. Nagy Imre élv- társ beszéde után bizony a mi szövetkezetünkben is a kilépés hangulata lett úrrá. Csoportunké bői 12 tag adta be kilépési nyi- Iaíkozatát. Miikor azonban meg­jelentek a szövetkezeti dolgozók életét szebbé tevő kormányrend deletek, mind a 12-en visszavon* tők kilépési nyilatkozatukat. Azok mellett a kedvezmények mellett, melyeket pártunk és kormányzatunk adott számunk­ra, túlzás nélkül megáltepithaU juk, hogy szövetkezeti tagsán gunk életszínvonala túlhaladja a jól dolgozó iközépparasztok é! etsz'ín von al át. Termel ős zövet- kezetünk most szilárdabb, mint valaha volt. A tagság még oda- adóbban végzi munkáját. Bizo­nyíték erre az is, hogy az őszi betakarítást és vetést október 25-re befejeztük. A mélyszán­tásnak is már ai vége felé já­runk. ' A tagság most a törek és szalma hazaszállítását végzi, mivel fogataink a trágyázás befejezése után felszabadultak. Termelőszövetkezetünk tagsága elhatározta, hogy jövőre még jobb munkát végez, mint eddig, s nemcsak a családfő, hanem a családtagok is résztvesznek majd a közös munkában. Szövetkeze­tünk a többtenmeléssel akarja meghálálni pártiunk és kormá­nyunk szerető gondoskodását, ami lehetővé teszi, hogy boldog és gondtalan életet éljünk. Fülöp Sándor, kiváló növénytermesztő, a hevesvezekényi Béke tsz tagja. A lemaradás oka — a tanácstagok rossz példamutatása Detk község az ősziek begyűj­tésében a sereghajtók közt kul log. Kukoricabeadási kötelezett­ségének 55, burgonya 78 és napraforgóbeadási tervének 89 százalékban tett eleget. Mi okozta ezt a lemaradást? Hiszen régen befejeződött a ka­pásnövények begyűjtése, a ter mésre sem volt panasz. A begyűjtési állandó bizott­ság, melynek feladata, a be­gyűjtési tervek teljesítésének segítsége lenne, nem tölti be fdada'át. Az állandó bizott­ság tagjai maguk is tartoz­nak beadásukkal. Az 51 ta­nácstag mindössze 40 száza­lékban teljesítette beadási köte­lezettségét. Vezetőjüktől vettek példát, Simon János az állandó bizottság elnöke 343 kilogramm kukoricával tartozik, s az ő „példája" nyomán késlekednek a többiek is a beadással. Salgó Fe­renc 635 kilogramm kukoricája, Németh Antal 18 kiló tojása így került a hátralékos listára. A jó alkalmat nem szalassza el az ellenség sem. Tóth István 28 holdas kulák a falu hangadó­ja, maga is hátralékos, több mint 10 múzsa kukoricával, öt mázsa. napraforgóval, 803 liter tejjel, s jóformán valamennyi termény- féleségből több mázsa hátraléka van. Az utcájában lakó dolgozó parasztokat is lebeszéli beadási kötelezettségük teljesítéséről. Mi­kor az elszámoltató bizottság megjelent nála, durva szavakkal támadt rá. A fatu becsületes dolgozó pa­rasztjai elítélik a hátralékosok tétovázását, akik akadályozzák a községet tervének teljesítésében. A község élenjáró dolgozó pa­rasztjai Juhász Sándor. Gál Já­nos, Bagi József, idejében ele­get lettek begyűjtési kötelezett­ségüknek, sőt adójukat is határ­idő előtt kifizették. A tanácstagok*, a begyűjtési állandó bizottság tagjai, aktívái tanulhainak az élenjáró dolgozó parasztoktól, hogy kell meghá­lálni államunknak szerelő gon­doskodását. Kormányunk nagy engedményeket tett a beadást kötelezettségnél is, állandóan se­gíti a dolgozó parasztok munká­ját, de a törvény betartását is megköveteli minden dolgozótól. TÓTH FERENC levelezőnk

Next

/
Thumbnails
Contents