Népújság, 1953. augusztus (62-70. szám)

1953-08-27 / 69. szám

2 1953 augusztus 27. NÉPÚJSÁG NYÚJTSON NAGYOBB SEGÍTSÉGET A HIBÁK FELSZÁMOLÁSÁHOZ AZ EGRI 63/5 ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT PÁRTSZERVEZETE Kibővített ülést tartott a megyei pártválasitmány Jelentős állami eszközökkel, részben állami támogatással 1954-ben az 1953-as évi 23.000 új lakással szemben 40.000 új lakást fogunk építeni" — mon­dotta Nagy Imre elvtárs, a kor­mány prograromjának bejelen­tésekor. Ez a célkitűzés hataj- mas feladatot ró az egri 63/5- 5s Építőipari Vállalatra is. Egerben az Egészségház-utcá- ban kilenc, a gépállomásnál pedig hét ikerlakást kell felépí­teniük, nem beszélve arról a te fiel dolgozó üzemről, melynek építését már megkezdték a Má- ria-utcában. vagy a káli óvónő­képzőről, melyet sok-sok fiatal lány vár. A közeljövő feladata a bélapáifatvai 12 új lakás, Egercsehiben pedig 36 most épüli hányás zott hon átadása is. Nagyszerű, szép feladatok ezek. De vájjon bízhatunk-e abban, hogy a 63/5-ös vállalat megfe­lel ennek a feladatnak, amikor tervteljesítése már több mint négy hónap óta nem emel­kedik a 100 százalék fölé? Július havi tervüket például csak 76.3 százalékban teljesí­tették. A régebbi hónapokban elmaradásukat könnyedén az anyaghiányra fogták, most azonban, amikor ezt már na­gyobb részben felszámolták, nem használhatják kifogásnak. A legújabb érv: „a munkás­hiány“. Tény az, hogy a válla­lat nem teljesítette létszámter­vét, kevés a segédmunkás és a pótlásukra ideiglenesen beállí­tott diákok nem tudják kellőkép­pen biztosítani a< tervteljesítést A munkáslétszámhiány tehál valóban hozzájárul a vállalat lemaradsához, de nem ez a le­maradás egyedüli oka. A legnagyobb hiányosság mindenekelőtt a műszaki felté­telek biztosításánál tapasztal­ható. Az építésvezetők a leg­több helyen hanyagul, gondat­lanul szervezik meg a- munkát, nem fordítanak elegendő fi­gyelmet ennek gyors előkészí­tésére. Nem foglalkoznak ^kel­lőképpen a Sztahanov-mozga- !om továbbfejlesztésével, nem támogatják » Makszimemço gyorsfalazási módszerrel dolgozó munkásokat, az anyag és szer­szám biztosításával. Akad olyan építésvezető is, mint Mir- köczkl József, az egri gépállo­más építkezésénél, aki hanyag, felületes munkája mellett go­rombán bánik a dolgozókkal Nem pé'damutató Lázók Lajos egercsehi építésvezető erélyte­len, határozatlan magatartása sem, aki ráadásul számos eset­ben elmulasztotta az óvórend­szabályok betartását is. De ho­gyan várjunk elmélyült, komoly munkát az építésvezetőktől, mi­kor igen sokszor a főmérnök, Hevesi Sándor is ingadozik, bi­zonytalankodik? Pedig a dolgozók nagyon sok ká­rát látják elsősorban anya­giakban annak, hogy a ve­zetőség nem áll keményen a sarkára. hiszen a munkaidő jelentős ré­szét azzal kell eltölteniök, hogy a munkahelyre hordják a szük­séges anyagot, mert az építés­vezetőség nem hajlandó meg­szervezni ennek előkészítését. Helytelen lenne azonban, ha­csak a vezetőségben keresnénk a hibát, akadnak a dolgozók között is olyanok, akik selejtes munkával, vagy az anyagtaka­rékosság semmibevevésével aka­dályozzák tervünk teljesítését. Ma még több építkezésen meg­történik, hogy nem falaznak pontosan görbére vakolják az éleket. Rendszerint azok, akik selejtet csinálnak, százalék sze­rint is gyenge teljesítményt ér­nek el. Azok az építőipari dolgozók, akik selejtes munkájukkal nap­min t nap bebizonyítják, hogy semmibe veszik kormányunk programmját, nem 6okat törőd­nék az anyagtakarékossággal sem. A vállalat legtöbb építkezé­sén 1000 tégla után 50 megy veszendőbe. Ez azt jelenti, hogy 20 háznál éppen égy új kétszobás, össz­komfortos családiház felépítésé­hez szükséges iéglamennyiség megy tönkre. Az anyagpazar­lásban azonban nemcsak a dol­gozók követnek e! komoly hibá­kat, mulasztás észlelhető e téren az építésvezetőség részéről) is. Nem követelik meg munkaidő után ai téglák rendes eirakását. Felelőtlenül végzi munkáját a 63/7-es szállí.tóipari vállalat is a tégiatárolás terén. Nagyon sok hiányosság ta­pasztalható tehát a 63/5-ös épí­tőipari vállalat munkájában. Ezek a hibák azonban koránt­sem nyújtanak teljes képet a vállalat egészéről. Vannak ki­váló dolgozók, minőségi bri­gádok is, melyek sztahanovista teljesítményükkel példát mutat­nak az elmaradóknak. Nem is kel! mást említenünk, mint a gépállomás építkezés kiváló dolgozóját, Nagy Józse­fet, aki zsaluzást újításával nagy deszkamegtakarítást ért el. Vagy Csanádi János, az egercsehi munkahelyen, aki be­csületesen dolgozik, s rendsze­resen 150 százalék fölött telje­sít. A vállalat büszkesége Né­meti elvtárs. kétszeres sztaha­novista munkamódszerátadó, aki Makszimenko-íéle gvorsfala- zási módszer népszerűsítésével maga is nagyon népszerűvé vált. A művezetők között is akadnak példamutató dolgozók. Gál János a feidebrői munka­helyen a munkai jó megszerve zésével érdemelte ki társai megbecsülését. Nagyszerű mi nöségi munkát végez a káli ácsoknál a Vincze-brigád, mely 137 százalékot teljesít, 6 min den tagja megkapta a sztaha novista jelvényt. A kiváló brigádok és telje­sítmények arról tanúskod­nak. hogy fel lehet és fel is kell számolni a vá'lalat ál­talános elmaradását. Ehhez azonban szükséges a ve zetőség és minden doigozóerős; határozott akarása, a műszaki vezetőség felelősségérzetének növekedése. Mindezt úgy érik el, ha a pártszervezet nagyobb segítséget nyújt a hibák felszá múlásához, ha fokozottabban érvényesül a pártellemőrzés, a politikai meggyőző munka, pártszervezet számoltassa be rendszeresen a műszaki vezető­ket a munkafeltételek biztosí­tásáról, érje el, hogy a műsza­kiak adjanak a dolgozók véle menyére, javaslatára, alulról jövő kezdeményezésükre. De jobban támaszkodjon a párt szervezet vezetősége a tervtel­jesítésben, a takarékoskodás­ban, a munkafegyelemben pél­dát mutató dolgozókra is, ezek mozgósításával teremtsen olyan hangulatot, hogy mindenki előtt világossá váljon: a kormány- programm megvalósítása, dolgozók életének további ja­vulása nagy mértékben rajtuk, az építőipar dolgozóin is áll. Veres Anna Megerősödött a boldogi Vörös Hajnal tsz A boldogi Vörös Hajnal tsz 1950 tavaszán kezdte munkáját. Szépen fejlődött, gazdaságilag, politikailag egyaránt. Taglétszá­ma megtízszereződött, földterü­lete eléri a 450—500 katasztrá- lis holdat. Különösen meggyor­sult fejlődése, amikor Boldog szövetkezeti község lett. Nagyon sok becsületes dolgozó család lépett be akkor a szövetkezetbe. A tsz gyorsütemű fejlesztése idején azonban a becsületes dolgozók mellett ellenséges ele­mek, kulákok is befurakodtak a Vörös Hajnal tsz-be. Az ellen­ség munkájai hamar érződött a tsz életében. 1950—51-ben gaz­daságilag meggyengült, a rossz vezetés, a munkafegyelem laza­sága, a közös vagyon szétforgá- csolódását idézte elő: a becsü­letes dolgozók is nagyon keve­set kaptak az évvégi jövedelem- elosztásikor. A tagság látta, hogy az ered­ményes munka előfeltétele a jó vezetés. Ezért új vezetőséget választott s kérte a felsőbb szer­vek támogatását is. így a mun­ka némileg megjavult, Most is akadtak azonban olyanok, akik’ akadályozták a szövetkezeti munkát, különösen megmutatkozott ez a legna­gyobb munkaidőben. Nagy Imre elvtárs beszéde után világosan kitűnt, hogy ki az ellenség. Ka­tona János, Molnár József, Hor­váth János — akik erős kulák- befolyás alatt- álltak — szeret­ték volna szétrobbantani a cso­portot, követelték az állatállo­mány, gabona szétosztását. Munka helyett ők szervezték meg a csoportban az aláírás­gyűjtést. ők jártak a miniszté­riumban a feloszlatást enge­délyért — mindezt természetesen a tagság hátamögött tették, Laczkó András kulák is „ébe­ren” őrködött, mint éjjeliőr, hogy társai zavartalanul lopja­nak a csoport közös vagyoná­ból. A kormányprogramul meg­jelenése ufán ő követelte vissza leghangosabban lovát, felszere­lését, a kuláklista megszünteté­sére hivatkozott. Nagv hibát követett el a tsz tagsága és pártszervezete, hogy nem utasította ki őket maguk közül. A járási pártbizottság és a járási tanács hosszú kivizs­gálás után segítette eltávolítani az ellenséget a termelőszövetke zet-ből. A csoport tagsága fel vette a harcot az ellenség által terjesztett rémhírekkel is. Leg■ nagyobb csapást a gabonane■ müek kiosztásakor mértek a kár■ tevőkre. A csoportban nem egy tag több mint 20 mázsa búzát és 600 kiló árpát vitt haza jó munkája eredményeképpen. Pej gerbeck Sándor DISZ-tag 225 munkaegységére 11 mázsa bú­zát és 338 kilogramm árpát ka­pott. A csoportban az idősebb tagok munkáját is megbecsülik: idős Morvái Józsefné 284 mun­kaegységére 14 mázsa búzát és 426 kiló árpát vitt haza. Az ilyen eredmények láttán megvál. tozott az ingadozó tagok véle­ménye is. Püspöki Mihályné megfogadta, ezután még jobb és odaadóbb munkával segíti elő a csoport fejlődését. DUDÁS MARIA levelező Síép jövedelem a bessnyötellti Szabad föld tsi ben Besenyőtelek befejezte a csép­iéit és ezzel egyidőben teljesí­tette az állammal szembeni kö­telezettségét is. Megkezdődött termelőszövetkezeteinkben a mun­kaegységre járó gabona kiosz­tása. Tsz-eink közül legszorgalma- sabban a Szabad Föld dolgozik, elnöke minden szem gabonáért harcolt. Megmagyarázta a tag­ságnak, hogy a vízkárengedmény 35. a négyszázalékos kedvez­mény 34 mázsái terményt jelent számukra. A szövetkezet ió munkájának meg lett a gvümölcse. Ivánkovics János 16 mázsa búzát, 15 mázsa árpát kapott munkaegységei után. Csőre Antal csoport! a g járandó­sága 10 mázsa búza, 10 mázsa árpa. A Szabad Föld tsz minden tagjai boldogan szállítja haza terményét, mert látja, hogy ezévi szorgalmas munkájának máris bőven meglett a jutalma. Vadnai László levelező A SZOT mátrai gondnokságok kultúrcsoportjai 18-án. este Pá­rádon tartották meg kultúrver senyüket. A versenyben négy kultúrcsoport vett részt, első he­lyezést a galyatetői, második he­lyezést a mátrafüredi kultúrcso- pori ért el. (Bodor Imréd Kecskére a káposztát... Egercsehi 1953 augusztus 17. Hétfő. Délután 4 óra. A Beniczki aknatorony lábán hatalmas piro£ betűkkel írott plakát: „Most, amikor pártunk és kormányunk életszínvonalunk emelését tűzte ki célul, még jobban harcolj az ellen ég el­len"! Világos, olvasható írás, az utolsó két szó még nagyobb be­tűkkel is van írva, mint a többi és a felkiáltó jel is jókora, ha­talmas. Ez van a papíron, de nem ez a valóságban. Az akna irodáinak ajtói m'nd zárva — még az ablakok is. Ide aztán kulccsal nem rendelkező ember be nem teszi a lábát. I - ha kulcsa van, még akkor sem. mert őr is van ám! Méghozzá nem is akármilyen. Negyvenöt- ötven év körüli életerős, piros­pozsgás. iókarban lévő őr ez. hatalmas görbe bottal, minden­kit gyanúsan vizsgáló két szem­mel. A füle is töké'é es, egyből meghallja ha valaki az ajtók mögé akar jutni. De a formai tö­kéletesség mellett mégis van egy kis tartalmi hiba. Még pedig az, hogy az örök-őre. a kucsrok kulcsára nem más. mint B if/i Lajos bekölcei kulák. D há‘ Bekö'ce messze van. több mint két kilométer, s azt kívánni. hogy utánanéznének, hogy kire bízzák a fontos italokhoz es nem kis értékekhez vezető ai'ók kulcsát — az naivság, s egyben feles’eges is lenne. így aztán a kutaknál lévő kulcsok segítségé­vel kinyílik a „szézám", s bá ki bemehet az irodába. Itt az újabb megcsúfolása az éberségnek! Az asztalokon olyan a rendetlenség, min'ha szándé­kosan csinálták volna, ügye­letes könyvtől az elbocsátó te vélig. SZTK-köwmföl a műszak naplóig, aknászjelentéstől a ter­melési eredményekig minden van itt, mintegy jól menő MEH-le- rakatban. A másik szó'óban már jobban vigyáznak. Egyetlen papircetli se hever az asztalon, csak az íróasz'al minden fiók a van nyitva. De ebben igazán nincsenek fontos dolgok. Az ér­kező és kimenő levelek iktató- könyve, meg az a könyv, amely­be a fegyelmi ügyeket vezet k vagy a bánya bélyegzője, iga zán nem árt, ha szellőzik — mert biztos azért hagyd nyitva Morvái István számvezelö. Ugyan mi másért. Ezt talál uk, hát Egercsehi­ben. Alig egy héttel ezelőtt — tíz méterre az ellenség ellem harcra és az éberségre mozgó­sító plakáttól. Háromszáz nyerő Petöfibányán a Tervköhön VII. sorsolásán Petőfibánva dolgozói a terv kölosönjegyzés idején több mint egymillió forinttal járultak hoz­zá ötéves tervünk sikeréhez. Ezt az összeget azóta már sokszoro­san visszakapták. A bányába új szállítószalagokat, kaparászala- gokat szereltek be. Pár hónapja két F—4-es fejtőgépét kaptak. Befejezéshez közeledik a hatal­mas kultúrotthon építése, amely többszázezer forintba került. Mindez ötéves tervünk ajándéka a Petőfibányai dolgozói részére. Most pedig a tervkölcsönhú- zások alkalmával többszáz bá­nyász közvetlen is visszakapta az államnak kölcsönadott pénzét. A Tervkölcsön VH. sorsolásán több mint 300 bányász kötvé­nyét húzták ki kisebb-nagyobb nyereménnyel, melynek összege 50.000 forintot tesz ki. Építők napja Egerben — Gyöngyösön Másodszor ünnepeljük már az építők napját. Ez az ünnep, vidámságával jelképesen szem­beállítja az építőipari dolgozók mai életét a műit nagy nyomo­rával. Az elnyomatás éveiben augusztus végén kezdődtek meg a bércsökkentések, tömeges el­bocsátások, most ped:g vidáman ünnepelnek az építők, ünnepük az ipar hatalmas fejlődését, boldog életüket. Ebben az évben az Építők Szakszervezete két helyen ren­dezi meg megyénkben az épí­tők napját. Egerben a Népkert­ben, Gyöngyösön a Dimitrov— kertben augusztus 30-án reggel kilenckor kezdődik a nagy­szabású sport- és kultúrműsor­ban gazdag ünnepély. Újítási kiállítások, könyvkiállítás, tex­tilkiállítás, az állami gazdasá­gok terménykiállításai teszik színesebbé, gazdagabbá a mű­sort. Segédmunkásokat budapesti építkezésekhez 1—2 hónapra is felveszünk. Vidékiek útiköltsé­gét megtérítjük. Szállást és 3 — Ft-ért ebédet biztosítunk. É. M. 41/1. Építőipari Vállalat. Buda­pest, V., József Attila*u. 18. III. em. 14. Szakmunkás felvétel! Házi ke­zelésben végzendő állandó épít­kezésekhez építésvezetőt, kő­műves és lakatos szakmunkáso­kat keresünk azonnali felvétel­re. Jelentkezés munkakönyvvel: Hevesmegyei Tejipari Vállalat­nál, Eger, Kertész-u. 170. Elveszett 20-án reggelre, egy darab nagyméretű Bendzsó, nagy fekete tokkal együtt. Megtaláló­ja adja le Koszorú-u. 31. Eger. A Magyar Dolgozók Pártja heve&megyéi választmánya augusztus 22-ém kibővített vá­lasztmányi ülést tartott. A vá­lasztmány előtt a megyei párt- bizottság nevében Váczi Sándor elvtárs. a megyei pártbizottság ‘titkára tartott beszámolót i Központi Vezetőség június 27— 28-i határozatának alapján. Vá­czi elvtár« beszámolóját egész- na.pos vita követte, s a vita után határozatot hozott a megyei pártválasztmány. A helyi ipar megtisztelő feladata A város és a failu napi köz­vetlen szükségleteinek kielégí­tését, a helyiipar, a kisipari termelőszövetkezetek hivatot­tak biztosítani. A kormány pro­gramija. érteimében most kü­lönösen megnőtt a helyiipar szerepe, ki terebélyesedett fel­adatköre, igen fontos alkotó pil­lére a szocializmus építésének. Megyénk kisipari szövetkezeiei- nék- hálózata az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresz­tül. a 60 szövetkezet 2200 tagja egyre több, egyre hathatósabb segítséget nyújt dolgozó né­pünknek Népi államunk, a dol­gozó nép megbecsüli a kisipari szövetkezetek munkáját, számit rájuk, szívvel-lélekkel támogat­ja fejlődésüket. Meg kell azonban mondani, bogy a szövetkezetek, részben a túlhajtott fejlesztés miatt is, nem töltötték még be minden téren a hozzájuk fűzött rémé. nyékét. Az önálló kisiparosok sokszor erőszakos kiszorítása odavezetett, hogy ' több közsé­günkben, mint Ostoroson. Bükk- szentmártonban nincs borbély, másutt kovács, vagy éppen ci­pész hiányzik a faluból, s emiatt nem egyszer kilométere­ket keil gyalogolni a, dolgozó parasztoknak. A szövetkezetek ugyanakkor nem növelték meg­felelően szolgáltatási hálózatu­kat, vagv ha igen. akkor is terv- szerűtlenül. Egerben például az úgynevezett kanadai részen nincs borbély, az olt lakóknak, majdnem a város szívébe kel! begyalogolni egyszerű borot­válkozásért. Nem kevésbbé döntő hiba. hogy egves. szövetkezeik még ma is abban a tévedésben rin­gatják magukat, hogy nekik » nagyipar segítése, « nem a dől gőzök napi igényeinek kielégí­tése a feladatuk. Jellemző erre. hogy a. gyöngyösi és egri Epü- lefkarbantairtó KTSZ munkájá­nak hét Százalékát fordítja a város lakóinak közvetlen szol­gálatára, hogy a szabószövet- keze'ek ruhagyárnak képzelve magukat, sorozatban gyártották a konfekciós öltönyöket, de he­tekig kellett' várni egy fordí­tásra, vagy egyszerű stoppo- ‘ásra. Sotk a panasz a minőségre is. A dolgozók, ai megrendelők le­becsülését jelenti, hogy félbe­hagyott munkát, rosszul vasait ruhát adnak ki kezükből egyes szövetkezeteink. A parádi é« verpeléti vegves KTSZ-nél, pél­dául a gojzervarrásos cipőkön nem tisztították le a ráma szé­lét. jóllehet ez csak két-három perces munka! Pénzéért minden­ki nemcsak jó. de tetszetős árut. munkát is kíván, s ai szövetke­zetek dolgozóinak elsőrendű kő telessége, hogy ezeket a kíván­ságokat kielégítse. Beszélni kél! arról is. hogy a megye szövetkezetei nagy álta­lánosságban figyelmen kívül hagyják a vásárlók kívánalmait, Tészta reszel őt, habverőt, dugó­húzót vagy konzervnyitót — mind egyszerű, s mindennapi hasznait konyhaeszköz — jófor­mán alig lehet kapni. A gyön­gyösi vásárra 40 paradicsomi passzírozót vittek a szövetkeze­tek, •— egy óra alatt elfogyott, még sem vontak le ebbő! mesz- szemenő következtetést. Hiány­zik a mi szövetkezeteinkből a megfelelő nagyvonalúság, talá­lékonyság, csukott szemmel jár­nak, nem akarják észrevenni a város és a falu igényeit, — pe­dig ez volna a legdöntőbb fel­adat. Tartozunk azzal is az igaz­ságnak, hogy 6ok helytelen in­tézkedés, megoldásra váró pro­bléma is akadályozza eredmé­nyes munkájukat. Nem egyszer szemére vetették a szövetkezei teknek, hogy drágábban dolgoz­nak, mint a magán kisiparosok. S ez nem véletlen! Sok javítási szolgáltatásnál igen magas a forgalmi adó. A gyúródeszkánál például 42 százalék; ez a szánj maga helyett beszél. Akadályoz­za aiz olcsó munkát az is, hogy a szövetkezetek lényegesen drá­gábban vásárolhatják meg a szükséges nyersanyagot, mint'az állami vállalatok. A fenyőfű­részáru például 870 forint az állami vállalatok számára, de a szövetkezetek 2000 forint fe­lett kapják, a cementet 60 forint helyett, 180 forintért. A könnyű­ipari, valamint a pénzügymi­nisztérium előtt áll aiz a" fel­adat, hogy felszámolja ezt a kirívó ellentétet. Az „objektív” okok azonhaii sémjriiképpen sem lehetnek fé- kezői a munka megjavításának. Elsőrendű feladat, hogy első sorban a szolgáltatási hálózat kibővítésében álljon be döntő változás. Meg kell javítani a mi­nőséget és fel kelt számolni a „nagyipari* módszereket. A he­lyiiparnak a dolgozók napi szükségletei kielégítése a leg­fontosabb feladata. Szervezett és tervszerű piackutatást kell végezni, fel kell mérni milyen igényei vannak a vásárlóknak, a megrendelőknek. Mindezekhez azonban az is szüksége* hogy fegyelmezetteb­ben, gondosabban dolgozzanak a szövetkezetek tagjai. Megen­gedhetetlen az olyan eset, mint* amilyen a gyöngyösi férfiszabó KTSZ-ben történt, hogy a tagok egyszerűen szétosztották egy­másközt a csináltatott ruha árár. Adjon a munka megjavításá­hoz komoly segítséget a megyei tanács, de adjanak a járási és községi tanácsok is. Hívják fel a figyelmet az észlelt hibákra, segítsék ai szövetkezeteiket napi problémájuk megoldásában. Csak is így érhetik el, hogy valóban betöltsék megtisztelő és_ fontos szerepüket: a dolgozó nép sokoldalú szolgálatát. Gyurkó Géza Katonának lenni nagy kitüntetés A gyárakban, vagy tárnák mélyén, munkapad mellett és künn ai földeken sok-sok olyan fiatal dolgozik, akik alig pár hónap múlva elbúcsúznak mun­kahelyüktől, hogy átvegyék az őrséget, elvtársaik, barátaik, hazájuk felett a néphadsereg soraiban. Itt új, nagyszerű har­ci feladat vár rájuk; meg kell ismerkedni a korszerű fegyve­rekkel, lövészettel, harcászattal. Igen nagy segítséget nyuit eb­ben a leendő ifjú harcosoknak a Szabadságharcos Szövetség, melynek keretén belül megis­merkednek a fegyverforgatás alapjaival. Ha bevonulni ké­szülő elvtárs szívvel-lélekkel készül katonaidejére, még a nyár folyamán könnyűszerre! elsajátítja az első hónap anya­gát. Sok helyen azonban más ké­pet mutat ez a készülődés. A múltból visszamaradt rosszem­lékű katonaélet képeivel el­ijesztik a fiatalokat, idézve azokat a mende-mondákat, me­lyeknek központi tartalma: „Majd megtanítanak katonáik­nál kesztyűbe dudálniT Pedig katonának lenni nagy kitünte­tés! Néphadseregünk iskola minden fiatal számára, hiszen politikai tisztjeink és parancs­nokaink tudásuk legjavát nyújt­ják beosztottaiknak. Ma már nem dzsentrik és lecsúszott arisztokraták töltik be a pa­rancsnoki helyeket, hanem a dolgozó nép fiai állnak őrt ezen a fontos vártán. Ma nem „kesztyűbe dudálni”, hanem a hazai föld igazi szeretetére, az ellenség izzó gyűlöletére, szü­lői szeretetre és elvtársiasság- ra tanítják fiatal katonáinkat\ Készüljetek bevonuló elv-tár1 sak! Uj barátok, új fegyverek) ruhák várnak rátok, együtt ta1 nulunk és egyért tanuluní mindannyian ... Szeretettel vá1 runk benneteket. Sz. Kovács János törzsőrmester & I i

Next

/
Thumbnails
Contents