Népújság, 1953. augusztus (62-70. szám)

1953-08-20 / 67. szám

1953 aucrusztus 26.

NEPÖJSÄG

3

BÁNYÁSZATUNK AZ ALKOTMÁNY TÜKRÉBEN

R ÓZSASZENTMÁR TONBAN

Pirospozsgás, nevet őarcú gyermekek játszadoznak a muskátlis, csinos erkélyeken, a most épült hófehér házak között. Szemük fénye, _ kezük minden mozdulata boldogságról, friss gyermeki örömről beszél, arról, hogy elégedettek, vidámak, gondtalanul pajkosak a bányászgyermekek. De nemcsak a kicsinyek arcán ül e mosoly a rózsaszentmárton-i bányásznegyedben. Vidámak felszabadultak^ felnőttek, a férfiak, ez anyák is. A megváltozott, nagyszerű^ élet, a jólvégzett munka öröme ez. Bizointy egészen más az életük ma a rózsa; bányászoknak, mint 10—20 évvei ezelőtt volt. Akkor rozoga, összedőlni vágyó viskókban laktak, melybe sokszor befolyt a víz és sovány keresetükből még fekete kenyérre! sem tudták elnémítani az éhes gyerekek jajszavét. Ma 40 új bányászlakás épült fürdőszobával, napfényes, virágos ablakokkal, a, házak építése egyre folyik az állam által nyújtott hosszúlejáratú kölcsönök segítségével.

Gondolta-e valaha Vencel Károly elvtárs, a>z 1945-ös szén- csata hőse, hoigy gyönyörű kétszobás, összkomfortos lakásban, szép függönyös szobában, új bútorok között tölheti szabadidejét? A sarokban gunnyasztó gyerekek beteg nyögése helyett, ma rádió hangja tölti be a szobát, kerékpár áll az udvaron, s Vencel elvtárs nemrég hozta haza a hűségjutalomból vásárolt új varrógépet.

Vájjon az egykori Mátravidékj Szénbányák RT urai mit éreznének, ha átlépnék Vencel elvtárs és sok bányásztársa iátá- eának küszöbét vagy megnéznék az egykori 30—32 vagont adó rózsa; akna m-ai teljesítményét. Rózsaszentmárton ma átlagosan 160 vagon lignitet ad naponta a hazának. A különbség azonban nem égi csoda_ szüleménye. Akkor, az ő idejükben, mikor még Kompolthy_ Ödön parancsolt, a szén szállítását is primitív módon, emberi erővel végezték. Ma a legkorszerűbb gépek, gumi- és'

kaparószalatgok teszik könnyebbé, emberivé a bányászok munkáját.

Ma már a rozsai IX-es aknai dolgozói nem szívesen emlékeznek vissza a rabság szörnyű napjaira. Arra az időre, amikor nem is volt életük. Mert életnek lehet nevezni azt, amikor már hajnalban, fí feljövő nappal derengése előtt rótták szakadatlanul, sötét tömegként 3 homályos utakat, s fáradtan, kimerülve kezdték meg a fojtó tárnák mélyén, egészségtelen hőségben az embertelen robotot? Tizenhárom-tizennégy órát dolgoztak naponta, s keresetük csak néha-néha ha'adta meg az öt pengőt. Mit tudtak venni ezen a pénzen, amikor egy kiló zsír 50, egy csizma pedig 120 pengő volt? Most kényelmes, munkásautóbuszok szállítják az akna elé a környező falvak, de távoli községek dolgozóit is, s Rózsaszentmártonben minden bányász, hacsak nem lustái és hanyag, elégedett jövedelmével is. Ma a bányászok nemcsak fizetésükre számítanak. Lehoczky József frontcsillés 2500, Máté Imre pedig 2400 forint hűségjutalmat kapott, de nagyon kevés olyan munkás dolgozik a rózsái aknában, aki még sohasem részesült ebben. Az elmúlt évben, több mint 1,400.000 forint értékű hűségjutalmat osztottak k; a bányászok között.

Az új élet, új munkaviszonyt teremt, ez világosan megmutatkozik a termelés emelkedésében. A rózsaszentmárton; aknai- üzem bányászai néhány nap alatt első helyre küzdötték fel magukat a naigy vállalatok között aiz alkotmány és bányásznap tiszteletére indított versenyben. Szombat reggelig napi tervükön felül 150 tonna szenet adtak népgazdaságunknak. Most elhatározták, hogy eredményeik további fokozásával, a Mátravidéki Erőmű jobb szénellátásával hálálják meg népünknek azt a gondoskodást, melyet napról napra mind nagyobb mértékben éreznek és tapasztalnak.

Veres Aima

Új bánya, új

Mindenütt szőlő, gyümölcsös, néhány helyen kukorica: ez a gyöngyösi határ, s ez volt a legnagyobb kincse. Alig egy esztendeje azonban új kincset termelnek itt, szenet, lignitet, mely szinte kimeríthetetlen telepekben húzódik a végtelenbe nyúló szőlő, gyümölcstáblák alatt. Felül szőlő, alul szén: kincset érő föld, s a legdrágább kincs, az ember termeli.

Üj a bánya, újak a bányászok is. A háború előtt volt a közelben egy kisebb, az úgynevezett visontai bánya, — 140—150 munkást nyúztak itt a tőkések. Ellesték, ellopták itt a bányászmesterséget, nem tanulták. Nem volt idő a „trní- tâsra”, meg nem is vo't ajánlatos. Hátha jobb lesz a tanítvány, mbit a tanító, s akkor az egy-kettőre kívül kerül a kapun.

Nemcsak a munkához va'ó Jogot, de a tanuláshoz, a szakma elsajátításához való jogot, az emberi élet. a test épségének jogát is biztosítja a dolgozó nép alkotmánya. S az alkotmány a gyöngyösi XII-es aknáiban is beteljesül.

Hogyan válik „öreg” bányásszá egy új dolgozó?

Eperjesi József 22 éves detki parasztfiatal már do gozott az iparban, téglagyárban. De a bánya, különösen ez az új, egészen más: gépek és gépek, fúrók, gum'szalag, kaparó. Nem kis do og ez. Felvétel után egy hétig járta a bányát, ismerkedett dolgozótársaival, megtanulta, hogyan lehet a legeredményesebben harcolni a

bányászok

balesetek ellen. Gyakorlat! tapasztalatok lenn a bányában, elméleti oktatás a külszínen, hat napon keresztül, fizetéssel, csak azért, hogy kezébe vehesse végre a szerszámot, hogy leszállhasson végre dolgozni a bányába. Azelőtt olalökték az újat a szerfalhoz, boldoguljon, ahogy tud.

Eperjesi József ezután Szé- ke'y József keze alá került. Tanult. Megtanulta az ácso’at bemérését, milyen fogat kell bennhagyni, miért nem szahrd feltúrni a széntetőre, — műszakról műszakra tanult, csiszolódtak a fogások, a mozdulatok, nyesegette Székely József a munka hibáit. Először, úgy három hónappal ezelőtt 760 forintot keresett, ebben a hónapban már meglesz az 1200 forint. S télen mehet vájáriskolára, hogy valóban jó'kép- zett, magastudású bányász legyen,

Sok ilyen Eperjesi József van a bányában, akiket féltő gonddal nevelnek, vigyáznak társaik, az aknászok, mint Kovács főaknász vagy Demeter frontaknász. Tatár Árpád nél- dául négy hónappal ezelőtt 60—60 százaékot teljesített, most már befejezte augusztusi tervét, a muH hónapban 1436 forintot fizettek ki műszakjai után. Ehhez jön még a havi nyolc mázsa szénellátmány, a munkaruha, bakancs, hűség- jutalom. Megbecsült ember ma a bányász, bizakodó, derűlátó, lelkes: az alkotmány tette azzá!

Gyurkó Géza

Petőfibánya

,'Az ember legdrágább kincse az élete” — így írta ezt a nagy szovjet író, Osztrovszk'j. S itt látszik ez a legteljesebben, a régi Pernyepuszta sivár, roskadozó cselédházakból álló tanyája helyén, Petőfibányán. Közép-Európa egyik legmodernebb bányájában. O yan embe<- rek dolgoznak i't, akik a salgótarjáni szénmed:ncéből, vagy a szomszédos rózsa-zentmártoni aknából kerültek ide, akik görnyedt hátukkal, vagy véresre mart karjukkal tolták 5—60 0 méteres mélységből a cs l éket, rongyos, tönkremart ruhában jártak, s esténk nt holtfáradtan zuhanlak mély tompa álomba a kunyhóban összetákolt dikón.

— 1945 után kezdődött az életem — mondja a 47 év s Andó Albert József, aki 14 éves ko'-a óta lenn dolgoz k a bányában — arról, ami azelőtt volt nem is érdemes beszélni, any- nyira gonosz és szomorú. De milyen jó azt elmondani, hogy pár hónapja vettem rádiót, függönyt, kerékpárt. Van miből, hiszen nem egyszer volt már úgy is, hogy 100 forintot kerestem egy műszak alatt.

Andó Albert József új lakásban lakik, neki is jutott abbéi a 294 nemrég épült szép lakásból, mely oly sok bányásznak nyújt kényelmet és emberi örömei. Itt ma már 2200 ember lakik fürdőszobás lakásban, s a lakóházak építése ma is szakadatlanul fo'yik. De Petőfibányán mást is építenek. A közelmúltban készült el a fúr- dóépület kazánházzaL, készleta dolgozóké

tárók, műhely, anyagraktár. Az altáró iparvágányt és rendező- vasutat kapott.

De nemcsak az építkezéseken keresztül javul, szépül a peiöfi- bányai dolgozók élete, jelentősen megkönnyíti munkájukat a hatalmasméretű gépesítés is, melyre az elmúlt évben

73.816.000 forintot fordítottak Petőfibányán nem ismerik a régi bányáik szörnyű emlékű es il lézés ét, korszerű gumiszalagokkal látják el a szénszállítást. Kormányunk gondoskodásából

99.000 forint értékű Diesel-mozdonyt kaptak, ezenkívül körülbelül 120 motort, kaparóvillát, trafóállomást, meddőkötélpályái és sok más gépészeti berendezést.

Hát még, ha felsorolnánk mindazt, amit a dolgozók sze me y szerint kannak. A vá lilát évente többmitlió forintot fordít munkaruhákra, szoc'á-'is juttatásokra. Tizennyolc aut'bus? száll'fia a munkásokat 50—60 kilométeres távolságból az a'- táró népeséhez. De anyagiakban is megbecsülik a dolgozókat. A magas kereset mellett nagy összegeket kapnak hűségj italomként. A 190 százalékot teljest ő Torják Kálmán például az elmúlt hónapban 32 0 forintot kapott.

Ma már m:nden dolg'zó sa ját sorsán keresztül érzi, hogy kincs, nagy érték az élete. Nem unatkozó kisasszonyok emlékkönyvébe kívánkozó aforizma Osztrovszkij ha ha1 at'an mondata, de az emberi élet, a bányászélet igaz valósága.

Több mht egymillió forint egészségvédelemre a Recski Ércbányában

A Recski Ércbánya sem különbözött a múltban a többi bányától. A bányászt emberszámba sem vették, kézierővel dolgozott, hat-nyolc kilométert kellett gyalogolnia, munkaruhát nem adtak, a sajátját nyúzta, s mire fizetésre került a sor, sokszor annyit sem vitt haza, hogy kétszer jóllakhatott volna belőle a család. A legjobb csapatcsillések háború előtti napi keresete a levonások nélkül 2.80— 3.20 pengő volt, de akadtak olyanok is, méghozzá ’szép számmal, akik jóval kevesebbet kerestek, ugyanakkor Biró Albert bányamester úr minden elsején 325 pengőt vágott zsebre, az egyéb tetemes honoráriumokon felül. A tanulóknak — vagy ahogyan akkor mondták — a tanoncoknak 1.20 pengős bérét pofonokkal, fülrángatással pótolták. Az igazgató úrnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a munkavédelemmel törődjék. „Okos” ember volt ö: ízt számítgalta, ha meghal valamelyik bányász, vagy azt, aki megsérül, kidobja és újat vesz fel — volt munkanélküli bőven — még azt is megcsinálhatja, kevesebb bért kell annak fizetni.

A Recski Ércbányában ma már rendszeres orvosi felügyelet mellett dolgoznak. Megszüntették a bánya jellegzetes betegségét, a szilikózist. A balesetek száma is fokoza osan csökken. A bányát egyre nagyobb mértékben gépesítik, ma már csak a közelítést

végzik kézierővel. Munkavédelmi és szociális célokra igen sokat fordítanak, nemrég kapott az ércbánya új orvosi rendelőt. Az idén egészségvédelemre 1,1460000 forintot, munkavédelemre 105.000 forintot fordítanak,

Uj termelési módszereket ismertetnek meg a dolgozókkal. Ilyen például a Gagyi—Pálfi-féle magazinfejtés, melynél gazdaságosabban lehet kihasználni a nagyiét- jesítményü rakodógépeket, nagyobb kedvvel is

dolgoznak a bányászok. Zám László segédvájár júniusban 173 százalékos teljesítményével 3072 forintot keresett. Horváth Sándor segédvájár havi keresete 1800 forint körül mozog: augusztus 1-én már

1954. évi február havi tervén dolgozott. Határozott szándéka, hogy ötéves tervét még az idén befejezi. Zeller Ferenc sztahanovista is szépen keres, teljesítménye átlagban 120 százalék.

RUBY ISTVÁN

Kétezerötssáz forint hűségjutalom

Az egeresein bányai III. keresztvágat 40-es frontján Nagy H. Sándor csapatában kemény- kötésű bányászok szorítják a csákány nyeiét. „Hét köbméter a normájuk, de tízhez vannak •szokva." — mondja róluk Nagy elvtárs.

A front közepén lévő egyik fülkében erős, barna, javakarabeli bánvás* dolgozik. — Nagy a. János II. vájár. Nagy a. János még nem termelt 100 százalékon alul, általában 150 százalék körül teljesít, de ért már el 220 százialékot is. Nagy elvtárs most dolgozik a hatodik bányában, de nem azért, mert hamar megunt egy helyet, hanem őt unták meg „ gvakran vált létszámfelettivé, írről a régi „jólétről“ beszélgetünk és a 27 éve bányász Nagy elvtárs keserűen mondja el: az ír előfordult, hogv egy hónapban kétszer számolták le, nern^ volt egy nyugodt perce sem, mindig várta az elbocsátást. A régi bá- nyászéleíhez úgy hozzá tartozik a barak, mint a csákány. Nagy elvtárs is 22 évet töltött különböző poloskái barackokban, az is előfordult, hogy öt hétig nem mehetett haza családjához. Most van munka, becsületesen keres, autó szállítja munkahelyére, fizetett szabadságot tölt, hűségjutalmat kap és így tovább.

Bizomv más most a hányás* élet. Pedig nem is esik szó, mindenről, mindenkiről. Egercsehi bányában összesen nvole kocsi

szállítja a bányászokat 19 községből!. Naponta 400 dolgozót visznek munkába 3 kocsik havi 40 farmiért. Istenmezeje 3! kilométer Egereseikhez. A múltban sokan kerékpárral jártak munkába, de olyan is volt aki gyalog. Legtöbben pedSg a ba- rakokba voltak zsúfolva. Istenmezejéről csak a múlt hónapban 217 dolgozót szállított autó a munkahelyére.

Vagy ami a fizetett szabadságot illeti. 1938-ban az Egercsehi bányában áltlagosan 580 fő dolgozott. Ez az 580 dolgozó mindössze 2.556 napot töltött fizetett szabadságon, — ezek is főleg irodaiak voltak. 1952-ben 845 dolgozó 13.581 nap fizetett szabadságot töltött.

A fizetet szabadságon tűi számos más kedvezményt kapnak még a dolgozók. Csak 1952-ben 44.664 forint hűségjutalmat osztottak ki. Nagy a. János elvtárs kétszer kapott hűségjuta mat. összesen 2.500 forintot. Kedvezményes üdülésben is részesülnek a bányászok. Az igaz, hogy azelőtt is volt „üdülés”, — így nevezik a bányászok azokat a napokat, mikor nem dolgozhattak. Csak 1938-ben 2221 napot töltött odahaza kényszerpihenőn, az üzem 500 egynéhány dolgozója. Az idén eddig 23 fő üdült kedvezményesen, teljesen ingyen nyolc dolgozó. Még a bányászok gyermekeit is elviszik pihenni. Párádon és Gö- römbölylapolcán összesen 30

gyermek üdült,

Több és jobb minőségű szenet az iparnak

Pártunk és kormányzatunk gazdaságpolit'kájának célja, hogy a dolgozók szorgalmas munkájuk gyümölcseit ne csak a jövőben, hanem a jelenben is fokozottan élvezzék. A termelésben elért sikereink járjanak együtt a nép, elsősorban a munkásosztály életszínvonalának szüntelen emelkedésével. Dolgozóink örömmel, egyetértéssel, fogadták ezt a programmot. Mind többen és többen határozták el: jó munkájukkal támogatják a Programm megvalósítását. Ahhoz, hogy pártunk és kormányunk programmj.át megvalósíthassuk, megyénk szénbányászainak is több és jobb minőségű szenet kell adni népgazdaságunknak. Bármilyen változások történjenek is gazdasági politikánkban az az igazság semmiképpen sem változik: szén az ipar kenyere.

Kormányunk gazdasági programijának értelmében több ruhát, cipőt, élelmiszert akarunk adni a dolgozóknak, de ehhez az kelt, hogy legyen több és jobb szén az áram fejlesztésére, az ipari üzemek motorjainak meghajtására. Több lakást akarunk építeni, ehhez az is kell, hogy több és jobb szén legyen. Téglagyáraink, cementgyáraink ezt várják. csak így tudják biztosítani a dolgozók részére az újjáépülő lakásokhoz szükséges alapanyagot. Több szenet és jobb szenet kell adni a dolgozók családi otthonába, hogy az télen melegebb, barátságosabb legyen-. Pártunk és kormányunk, dolgozó népünk ugyanolyan figyelemmel, várakozással és megbecsüléssel fordul megyénk szénbányászai felé,- mint eddig.

Mi szükséges ahhoz, hogy megyénk szénbányái teljesítsék ezt a feladatot? Mindenekelőtt üzemeink vezetőinek és dolgozóinak közős akarata és eltökéltsége, hogy változtatnak a hibákon és megjavítják a szén minőségét. Vannak egyes vezetők, akÍK meg- alkusznak. Eltűrik az elővá- jásokon, feltárásokon, fejtésekben és frontfejtésekben, hogy egyes nemtörődöm és hanyag dolgozó szembetűnő meddő és paladarabokat rak a csillébe, vagy enged el a kaparó, vagy a gumiszalagon. Ez mutatkozik meg Petőfibánya Vállalatnál, az egercsehi szénbányánál, ahol a szén minőségét homok szennyezi: a homoktartalom eléri a 18—20 százalékot is. Ennek nemcsak az az oka, hogy dolgozóink egyrésze hanyag munkát végez, hanem az is. hogy a műszaki középkáderek, körletvezető aknászok, frontmesterek, lőmesterek nem foglalkoznak megfeleően a dolgozókkal. Nem hívják fel a figyelmüket arra, hogy sajátma- gukat, saját államukat csapják be, hiszen népgazdaságunknak így ipari üzemeink, de nem utolsósorban iskoláinknak és dolgozó népünk tüzelőellátásának nem egyszerűen több megrakott csillére, hanem több és jobb fűtőanyagra van szüksége.

Megyénk szénbányáinak vezetői ne állítsák szembe a termelés mennyiségének növelését a minőség megjavításával, mert egv az útja mind a kettőnek. Hogyan javíthat juk meg a minőséget? Egyenletes, ütemes termeléssel, a kiadott utasítások pontos végrehajtásával és annak megkövetelésével, a dolgozók szakképzettségének fokozásával, az élenjáró munkamódszerek, versenymozga mák és tapasztalatok széleskörű elterjesztésével. Ugyanez a nódja a termelés mennyiségi növelésének is. Fontos tényező a minőség megjavításánál az egyéni fe.elösség és annak megszilárdítása. A műszaki vezetők részéről de a dolgozók részéről is fokozottan ki kell terjeszteni a termelésben a minőségi ellenőrzést.

Szénbányáink vezetői legtöbbször elsiklanak a szén minőségének megjavítása felett, gyakran még figyelembe sem veszik. Legtöbbször azt tartják szem előtt, minél több szén jöjjön felszínre, nemtörődve azzal, hogy az minőségileg megfelel-e az ipari üzemek követelményeinek. Műszaki vezetőink, pártszervezeteink szakszervezeteink ne té-' veszék szemelől a verseny irányításánál: a minőség megjavítása, a szocialista munka- verseny egyik állandó központi feladata. Szakszervezeteink versenyszervező munkájukban tekintsék központi feladatnak a minőség megjavítását. Figyeljenek fel a munkások által felvetett javaslatokra és támogassák azt jobban. Vannak becsületes dolga' zóink, akik megértették ennek jelentőségét és tudatában vannak, hogy a minőség megjavítása pártunk és kormányunk, programmjának, dolgozó népünk életszínvonalának megjavítását szolgája. Szakszervezeteink foglalkozzanak többet bányászainkkal, különösen a termelőmunkával és vil ágosítsák fel azokat a dolgozókat, akik hanyag munkával hátráltatják a feladat megvalósítását. Indítsanak a minőség megjavítása érdekében üzemek közt, frontfejtések közt, elővájások közt minőségi versenyt. Jutalmazzák meg azokat a dolgozókat, akik mind a termelés mennyiségében, mind a minőségben élenjárnak. Állítsák példaképül azok elé. akik még nem értették meg ennek a feladatnak fontosságát. Foglalkozzanak többet a műszaki vezetőkkel, adjanak több segítséget munkájukhoz, hiszen a műszaki vezetők irányító munkája nem választható el a szakszervezet versenytervező munkájától.

Legnagyobb feladat e?en a téren bányász pártbizottságainkra és pártszervezeteinkre hárul, — mint n indenhoi, itt is a kommunistáknak ke l példát mutatni. Pártbizottságaink. támaszkodjanak a kommunistákra, becsületes dolgozókra, segítsék a szak- szervezetek munkáját, és oldják neg közösen a felmerülő problémáikat.

Pártbizottságaink és szak- szervezeteink e feladatnak megoldására készítsék fei jól a pártcsoportbizalmiakaf szakszervezeti bizauniakat, népnevelőket, élenjáró dolgozókat, tömegszervezetek aktivistáit és alakítsanak ki olyan szellemet bányáinkban, mely harcot indít a több és jobb minőségi szén termeléséért. pártbizottságamk és pártszervezeteink, szakszervezeteink neveljék harcossá bányáink dolgozóit. Neveljék őket arra. hogy minden nehézséget legyűrve eleget tegyenek legfőbb kötelességüknek: adjanak több és jobb minőségű

szenet.

Nyitrai József

MB politikai munkatárs