Népújság, 1953. július (53-61. szám)

1953-07-05 / 54. szám

1953 július 5. NEPÖJSAG 3 Tanuljon az elmúlt félév tapasztalataiból Eger cseh i-bánya műszaki vezetősége SZÉN AZ IPAR KENYERE, legfontosabb alapanyagunk Nagyobb kincs számunkra, min­den drágakőnél, — a szén a mi igazi gyémán­tunk, melyért minden; lehet kapni: villamos­energiát, vasait a mozdonyhoz, jó közlekedést, kátrányt, egy fél világot. Bányász dolgozóink túlnyomó többsége megértette, hogy igaizi front az, ahol dolgozik, ezrekre megy azoknak a szá­ma, akik nap, mint nap túlteljesítik tervü­ket. így van ez Egercsehi bányában is. Az öntu­datos dolgozók döntő többsége becsülettel helyt­áll a munkában, igyekszik több szenet adni a hazának. Igyekszik, — de nem mindenkor siker­rel. Egercsehi bánya első féléves tervét 86.2, második negyedéves tervét 95.1, míg havi tervét 92.8 százalékban teljesítette. Mit jelentenek ezek a százalékok? Pontosan: 1113.8 vagon szén­adósságot, 1743 család egész évi tüzelőszükségle­tét. Súlyos ez a lemaradás, különösen akkor, amikor az egész ország, fejlődő szocialista ipa­runk és közlekedésünk úgy kívánja a szenet, mint éhes ember a kenyeret. MI VOLT AZ OKA A LEMARADÁSNAK? Beszéljenek ismét a számok. Az év januárjában elsüllyedt a szállítást biztosító lejtősakna teteje, majd egy hétig állt a termelés. Június 19-én ugyancsak a lejtősaknában elszakadt a szállító- kötél; 38 órát állt e szállítás. Június 26-án is­mét a lejtösakmaii üzemzavar miatt 32 óra esett ki a termelésből. Három adat ez csak a félév­ről, de 214 munkaórát jelent. Ennyi idő alatt 749 vagon szén hagyja el más esetben a bányát. Az érem másik oldala: januártól június 30-ig 2967 igazolatlan müszakmulasztás történt, szén­re lefordítva 178 vagonnal volt kevesebb a ter­melés. Ha csak ezt a két számot összeadjuk — 927 vagon — máris nyilvánvaló, hogy a súlyos lemaradás oka a műszaki feltételek hiánya, a munkafegyelem lazasága volt. A vállalat műszaki vezetői — elsősorban az azóta már leváltott Kummer Ferenc igazgató — a felelősek ezért a lemaradásért, akik úgy körül­bástyázták magukat az „objektív okok" spanyol­falával, hogy mindent láttak, csak a termelést gátló körülményeket nem. Hiába figyelmeztették többízben a műszakiakat például arra, hogy a lejtősaknában elrohadt az ácsolat, sürgősen ki kell cserélni, csak akkor hallották meg, amikor már valóban cserélni kellett: összeszakadt az akna. Nem harcoltak kellően a fegyelem meg­szilárdításáért, a munkaerő, a munkásvédelem biztosításáért sem. Ötvenforintos pénzbünteté­sekkel akarták csak megszilárdítani a fegyelmet, — mondanunk sem kell, hogy vajmi kevés ered­ménnyel. AZ ADOTT SZÓ VALORAVALTASA sem tartozik - egyes, műszaki -vezető kincsestárába. Lohrmann Keresztély főmérnök régen, nagyon régen ígéretet tett arra: hogy május 17-re szál­lítóképessé teszi az I-es keiesztvágatot s ezzel tehermentesíti a lejtősaknát. Azóta már június 17-e is elmúlt, de a keresztvágat még most sem szállítóképes, következés-kép i-gen sok fennaka­dás van a kitermelt szén elszállításában* a fa­anyag utánpótlásában. # üj félévbe léptünk! Mit szándékozik tenni a műszaki vezetés a terv teljesítése, az adósság lerovása érdekében? Elkészült a júliusi ciklus­grafikon, mely meglévő hibái ellenére (nem tu­dott megoldást találni például az ütemes, körze­tenkénti szállításra) képes biztosítani a terv túlteljesítését is. De volt eddig is ciklus, igaz, hogy éppen a műszaki feltételek tarthatatlan­sága miatt felborult. Lohrmann Keresztély fő­mérnök véleménye szer'nt a lemaradás egyetlen oka: kevés a munkaerő a fenntartásra, ez elő- vájásra. Csodák csodája* mégis a szenelési terv­ben volt a súlyos lemaradás. Olcsó, vásári ki­fogás ez, azt bizonyítja, hogy a vezetők egyrésze még most sem mérte fel felelősségét. A kölcsön­kért tízforintot azonnal megadnák — bár most- már ez is kétséges — de az államnak járó szénadósságról nem szeretnek beszélni Eger­csehi bányán. A CIKLUS NEM „CSODAFEGYVER”, Szi­lárd fegyelmet, szervezettséget követel. Az új félév, az új hónap küszöbén állunk, vonják te az elmúlt időszak nagyon is tanulságos tapasz­talatait a műszaki vezetők. Ne a munakerő hiá­nyában, a különféle tárgyi nehézségekben ke­ressék a terv lemaradás felszámolásának okát; hanem elsősorban saját magukban. Hozzák rendbe az I-es keresztvágatot, javítsák tovább az anyagellátást, s biztosítsák megelőző intézke­désekkel a lejtős aknai üzemképességét, fordítsa­nak fokozottabb gondot az emberre, a mun­kásvédelemre. Ugyanakkor a munkafegyelem megszilárdításában elért kezdeti eredményeket foko-zzák tovább, végezzenek maguk is széles­körű meggyőiző munkát ezen a téren. Naív dolog volna osak a műszakiakra hárí­tani ennek a nagy feladatnak megoldását. A sú­lyos lemaradásért, a műszaki vezetők mellett egyetemlegesen felelős a pártbizottság és a szakszervezet is, mely nem harcolt kellő eréty- 1 yel a párt- és kormányhatározatok végrehajtá­sáért, a dolgozók javaslatainak végrehajtásáért, jogos követeléseik megvalósításáért. A lema­radás felszámolásáért, a tervek teljesítéséért is induljanak „egyetemlegesen” küzdelembe. A kommunisták, a szakszervezeti bizalmiak járja­nak élen. a versenyben és harcoljanak a hibák feltárásáért és azok sürgős kijavításáért. A párt­bizottság a termelés pártellenőrzésén, a szak- szervezet a verseny szervezése s nyilvántartása, a műszakiak versenyének értékelése terén ja­vítson elsősorban a munkán. Ezek a legdöntőbb- feladatok a júliusi, az első negyedévi terv telje­sítése érdekében. Túlteljesítette az új félév elsőnapi tervét a Selypi Cementgyár A Selypi Cementgvár dolgozói ez év első negyedében súlyosan lemaradtak a tervtől, több mint 2500 tonna cement-adóssággal ’éptek a második negyedévbe. A cementgyáriak azonban nem adták fel a harcot, megértették, hogyha nem törlesztik le adóssá­gukat, hatalmas békeműveink építését hátráltatják, veszélyez­tetik ötéves tervünk sikerét. Min­den tudásukat, minden erejüket latba ve tették, hogy kiköszörüljék a csorbát * maradéktalanul tel­jesítsék féléves tervüket. A versenymozgalom fellendü­lése. a tervszerű megelőző kair- bantartás. általában a jó műsza­ki feltételek biztosítása meghoz­ta a maga eredményét és a gyár dolgozói júniusban letörlesztet­ték az adósságot, becsülettel tel­jesítették félévi tervüket. Első­nek teljesítették második ne­gyedévi klinkarégelési tervüket is. Az égetőbrigádok országos versenyének májusi győztese, a Il-es kemence brigádja, ismét élenjárt: havi előirányzatát 117.4 százalékra teljesítette. Maga az üzem az országos verseny élére került. Nagy az öröm a gyárban. De nincs elbizakodottság, adósság nélkül indulnak a harmadik ne­gyedévnek, meg akarják szerez­ni az élüzemielvényt. Mindjárt aiz első nap azonban nehézségek merültek fel. A Il-es kemence erősen megrongálódott falazatát sürgősen ki kellett ja­vítani. Javítás időtartamára, egy egész napra meg kellett te­hát állni a kemencével. A lelkes kőművesbrigád azonban nem várta meg a kemence teljes ki­hűlését. hanem 50—60 fokos me­legben, példás kitartással, fele­idő alatt javította meg a meg­rongálódott falakat. A kemence, amely június 30-án délelőtt tíz órakor állt meg, július 1-én reg­gel hat órakor már megkezdte a harmadik negyedéves terv tel­jesítését. A jó munka eredménye, hogy az új félév első napján, a klin- kerégetők 12, a cementőrlők ói­dig hét tonnával szárnyalták túl előirányzatukat, A cementgyáriak azt üzenik a tatabányaiaknak, hogy már meg­kezdhetik az é! üzem jel vény le­szerelését. mert eredményeik fo­kozásával megtartják elsőségü­ket, s már ők maguk készítik a gyár homlokzatán az élüzemjel- vény helyét. MEZÍTLÁBAS GYEREKEK ■t Harminc évvel ezelőtt halt meg a nagy bolgár költő, Hriszto Szmirnenszki. Fiatalon halt meg. alig 24 éves korában vált áldozatává a nyomornak. éhségnek. Proletárfiú volt. Hal­ványarcú, csendes, szellemes ember, aki megismertette a pro- letárifjúságot mindazzal, amit Nyekraszov csodaszépnek, jónak és öröknek nevezett. Költemé­nyeiben és írásaiban a nép örö­méii, bánatát, saját örömeként és bánataként gyűjtötte és ezért önthette őket olyan erőteljes szavakba, amelyekben az élet diadalmaskodik. Innen szárma­zik ereje. • Esteledik. Lassan, szinte tit­kon liláskék sötét árnyak száll­nak a hegyekre. Arany és vér­piros folyóban fürdik a hatalmas napkorong. Az országút, mint döglött szürke kígyó fekszik az elcsendesült földek között. Es itt vannak a mezít!ába>sok. Há­rom, négy hat. Fával, gallyal rakott talicskákkal gürcölnek fiatal testük minden izma meg­feszül, ahogy húzzák a terhet. Letépett eüenzqjű sapkák, sötét foltok a szürke nadrágokon: kemény spárga módiára meg- feszíi'ő erek. teríték önri’k a homlokokon. Pedig milyen messze még a város. Kicsi rab­szolgák. ősi nyomor jármába fogva. Gyerekek: szemükben öregek gondja ég. Messze a vá­ros, messze... Sok-sok elége­dett ember megv még el mel'et- teíek. Sok autó száguldozik az utón, s a bennük ülők még soha nem kóstolták a nyomor keserű italát. Mit tudnak azok a nyomor­ról? Csamkorija fürdő vendég­lőiben zene szól, a villákban kellemes, gondtalan az élet. Odáig nem ér el az éhség sötét árnyéka. Ott ismeretlen ? nvo- mor súlyos bilincse, nem látták fö-nlöcének rácsait melv''1,- mö­gül nehéz a szabadulás. Mit tud­nak azok rólatok? — Mama, miért vannak be­fogva ezek a gyerekek? — kér dezi egy apró. elégedett ember­ke az autóban. — Fát hordanak télire. — Es nem nehéz nekik? — Nem drágám, megszokták már. A mezítlábasok nehéz sóhaj­jal állnak meg, fáradt, irigy te­kintetet vetnek az autó felé s vonszolják tovább a talicskát. Kezük fejével megtörlik izzadt NE ti A NTSD A FÁT! Megkezdte munkáját az új országgyűlés homlokukat, fekete nyak: kon újra megfeszülnek az erek. újra elindulnak. Porfelhő temeti be őket, szürke és fojtogató, akár az élet. A második talicskán kis­lányka ül ai fa tetején. Lábán sö­tétvörös alvadt vérszalag ktovó- ziik. De ő az eget nézi, a földe­ket s mosolyog. Min moso­lyogsz drága aranyom, kis rab­szolgám? A nyomoron, a kínon? Saját hótiszta gyermeklelked'bő! fakad ai moholy. Puha selymes telkedből a fiatalság ragyog. És holnap? Holnap az étet szürke ária elsodorja fiatalságodat, ne­vetésedet. Es talicskát vonszol­va. izzadtam, porosán meglátod itt a fekete kínt, amott meg az ürességet és örök dőosölést: igen, te sem fogsz mindig ne­vetni. Gvermekarcocskádra rá­telepednek az árnvak. könnyes szemedben gyűlölet csillan és kis fekete össizekarmolt kezed összefonódik a többi kitagadot­téval, rabszolgatestvéreid kezé­vel. Két világ! egyiknek pusztul-] nia kell! A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa július 2. nap­iján tartott ülésén az alkotmá­nyos elveknek megfelelően el- határofcta lemondását. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa » minisztertanács lemon­dását tudomásulvette és az új minisztertanács megválasztá­sáig az ügyek ideiglenes vitelé­vel a most lemondott miniszter- tanácsot bíztia meg. Az új mi­nisztertanácsot az 1953 júli: s 3. naipiára összehívott úi ország- gyűlés választja meg. Az országgyűlés elnöki tiszt­ségére Rónai Sándor, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa el­nökének Dobi István, elnökhe­lyettesének Révai József és Nagy Dániel képviselőket vá­lasztották. Megválasztotta az új országgyűlés az országgyűlés alelnökeit, jegyzőit, valamint ax Elnöki Tanács titkárát és tag­jait is. A kollektív szerződés negyedéves beszámolója az üzem munkájának mérlege Országszerte nagy lendütettei folyik ai fásítás, hogy váro­sainkban, falvainkban szebbé te­gyük a dolgozók lakóhelyeinek környezetét. Minden fáradozás hiábavaló és minden fásításra költött fo­rint kidobott pénz, ha nem szün­tetik meg azt a vandál pusztí­tást, amely Egerben elburján­zott, Ha végigmegy az ember a Népkertben, a Táncsics-úton, vagy a villanytelep melletti Bajza-utcán és még számtalan úton, elszorul a szíve a látottak miatt. Az utak mellé ültetett hársfák úgy meredeznek az ég felé, mintha szörnyű vihar pusz­tított volna ezeken az utakon. A hársfavirág tudjuk, jó gyógy­szer. Ez azonban nem hatalmaz fel senkit arra, hogy barbár mó­don összetördelje és elcsúfítsa az útmenti fákat. Egy fa má­ról-holnapra nem nő meg és vájjon jövőre már nem kell a hársfavirág? A mellékelt fénykép a Tá>n- csics-úton a strandfürdővel szemben készült és megmutat­ja a csúnyán megcsonkított fák egyikét. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató dolgozói Kétszeresére emelkedett a forgalom az egri Állami Áruházban Nagy a sürgés-forgás az egri Állami Áruházban. Heti­piai van, ez azonban nem ad elég magyarázatot a nagy for­galomra. A kifelő jövők kézé. ben cipősdobozok, bent alig fér a sok vásárló. Különösen naigy az érdeklődés a szandálok, cipők iránt, melynek a napok­ban jelentősen csökkent az ára. Az ei'zdók alig győzik kiszol­gálni a rengeteg vásárlót „Egy számmal kisebbéi kérek.” — „Fehéret tegyen szíves” — hangzik innen is, onnan is. Ko-, vács Jánosné dolgozó paraszt­asszony most vásárolt a leá­nyának egy antilop szandált, örömmel mondja: A múlt héten akartam venni, de most jobban járok vele, mert 105 forintról 83 forintra csökkent az ára, így még az autóbusz költséget ,is kifizethetem a pénzből. Nemcsak Kovácsné, hanem a többi vásárló is ezt a szandál fajtát szereti legjobban, ebből fogv el a legtöbb. A többi cipő­félékre sincs panasz, az árle­szállítás óta kétszeres mennyi­séget adnak el az Állami Áru­házban. Csütörtökön 135 pár cipő és szandál cseréit gazdát. Három hónapja, hogy üze­meink megkötötték az 1953-as évi kollektiv szerződést. Hatal­mas lépést jelent ez népünK életében, még jobban bizonyít­ja, hogy hazánkban a dolgozó nép, a munkásosztály ax üzeni gazdája. A kollektív szerződé­seknek felbecsülhetetlen jelentő ségük van, mert a kétoldali vál­lalás az üzem tervteljesítését se­gíti elő, biztosítja a dolgozók bevonását a vezetésbe, a köz­ügyek intézésébe és ellenőrzésé­be. A kollektív szerződésben is kifejezésre jut, hogy népi demo­kráciánkban az egyes dolgozók, és a közösség az állam érdeke egymástól elválaszthatatlan. Az üzem alkotmánya — így is nevezhetjük a szerződést, melynek végrehajtását pártunk és kormányunk kötelezőnek tart­ja a vezető, s a beosztott szá­mára egyaránt. Az Egri Útfenn­tartó Vállalatnál megértették ezt, s nemcsak teljesítették, ha­nem túl is szárnyalták vállait kötelezettségeiket. A vállalás végrehajtásának döntő alapja volt, hogy a szerződést az alá­írás után megküldték minden munkahelyre, hogy a dolgozöx közösen, vagy egyénenként is tanulmányozhassák. A szerző­dés betartására határidős ki­vonatot készítettek, s a végre­hajtást naponta ellenőrzik. Az igazgató, a műszaki értekezle­teken beszámoltatta a műsza­kiakat a szerződés végrehajtá­sáról, s megszabta a feladatot az elkövetkezendő határidőkre is. Ezek biztosították, hogy 52 százalék helyett 80 százalék a versenyben részvevő dolgozók száma, hogy a május havi ter­vet 1H£ százalékban teljesítet­ték. Ehhez hasonló eredmény ta­pasztalható a Selypi Cement­gyárban is, ahol még az elmúlt évben súlyos lemaradás volt a kollektív szerződés végrehajtá­sában. Éppen ez volt az oka an­nak, hogy elmúlt évi tervét csak 93.6 százalékban teljesítette. A szakszervezet támogatásával Kányik elvtárs, a vállalat igaz­gatója naponta értékeli a szer­ződés végrehajtását, megjelölt a végrehajtott pontokat, s így az üzem dolgozói Í6 látják, hogy a vezetőség is szívügyének te­kinti a vállalás teljesítését. En­nek köszönhető, hogy a gyár második negyedéves tervét jú­nius 23-ával' befejezte. Vannak azonban üzemek, ahol csak puszta jelszó, hogy a kol­lektív szerződés az üzem alkot­mánya. Petőfibányán az 1952-es évi kollektiv szerződésben vál­lalt 228 ezer forint munkavé­delmi beruházásból csak 220 ez­ret használtak fel annak elle­nére, hogy a pénz rendelkezés­re állt. Súlyos lAaradás van az 1953-as évi slirződés meg­valósításában is, az eddigi ha­táridős vállalásoknak csak mintegy 80 százaléka van vég­rehajtva. Petőfibányán nem von­ják be a dolgozókat a kollektív szerződés ellenőrzésébe, de a dolgozók maguk sem ismerik ezt a szerződést és a szakszer­vezet 6em követeli annak vég­rehajtását. Még súlyosabb a helyzet a Bélapátfalvi Cementgyárban, ahol az 1953. évi kollektív szer­ződés csak mintegy 70 száza­lékban van betartva. Különösen súlyos a lemaradás a munka- védelmi beruházásokban — még most sem készült el a védöhid, pedig hiánya veszélyezteti a dolgozók testi épségét. A mostani negyedéves beszá­molóknak biztosítani kell ezek­nek a hiányosságoknak a fel­számolását. A beszámolók tár­ják fel a dolgozók előtt az el­ért eredményéket, hogy a kollek­tív szerződéseket milyen fontos kérdések megvalósítását segítet­ték elő. Hogyan segítik a be­ruházások a termelés emelését, a balesetelhárítást, a, dolgozók kulturális igényeinek kielégíté­sét. De mutassanak rá azokra a súlyos hibákra is, amely nem egy helyen megmutatkozik a szerződések végrehajtásában, s kérjék a dolgozók segítségét azok megszüntetésére.. A szakszervezeteknek különö-i sen fontos feladatuk van az ér­tekezletek előkészítésében. Biz­tosítani kell, hogy minél többen vegyenek részt ezen, hogy el­lenőrizhessék saját és vezetőik munkáját. Az értekezletek előtt tartsanak megbeszélést az ak­tívákkal, tárgyalják meg a szer­ződésekkel kapcsolatos kérdése­ket és az aktívák pedig egyéni agitáción keresztül magyaráz­zák meg a dolgozóknak a szer­ződés jelentőségét és mozgósít­sák őket a beszámolókon való részvéteire. A jól megszervezett, negyed­éves beszámoló komoly mérték­ben segíti a III. negyedéves terv sikerét, előkészíti dolgo­zóinkat az alkotmány, augusz­tus 20 méltó megünneplésére. Mudriczki János SZMT-szervezőtitkár^ Egy nap alatt learatta 30 hold árpáját a boconádí Petőfi termelőcsoport A boconádi Petőfi tszcs tag­sága megértette pártunk, álla­munk felhívását, hogy harcol­janak a szemveszteség nélküli gyors aratásért. Harminc hold ősziárpájukat egy nap alatt le. aratták, ,gy akadályozták meg a szemek pergését. Az aratás után nem késlekedtek a behor- dással, csépléssel sem. Az ál­lammal szembeni kötelezettsé­güknek száz százalékig eleget ettek így mutattak példát az egyénileg dolgozó parasztok között. A növényápolás, s az aratás fontos munkája mellett nem feledkeztek meg az álla­tó’ takarmányozásáról sem, 140 köbméter silót készítettek már el. Termelőcsoport példáját látva, az egyénileg dolgozó parasztok is munkához láttak. Pár map alatt befejezték az ősziái-pa ara­tását, már csépelnek, a dús ka­lászokból szinte ömlik az árpa. Simon István négyholdas dolgo. zó paraszt 600 ölről nyolc má­zsa 43 kiló árpát takarított be. Nem késlekedett a beadással sem, becsülettel teljesítette kö­telezettségét. Szépen halad a másodnövények vetése is. Si. mon Ferenc 800 öl csumiszt, 800 öl uborkát, Szabó Bálint 1200 öl kukoricát ültetett el, a többi dolgozó paraszt sem akar szégyenben maradni, ők is igye. keznek, hogy minél több föld­területet beültessenek másod- növénnyel. Juhász István levelező

Next

/
Thumbnails
Contents