Népújság, 1953. július (53-61. szám)
1953-07-19 / 58. szám
7 T953 július 19. . __________________________________________________ NE PUJ SAH________ N éhány szó megyénk kereskedelmi szerveinek munkájáról Ä parlamentben 2 héttel eze- **_ lőtt ismertette Nagy Imre eivtárs a kormány programmját, mely a dolgozók életszínvonalának további emelését tűzte ki céljául, s mint nyolc év óta már annyiszor, a szót most is követte a tett — az eltelt pár nap alatt máris számos törvényerejű rendelet látott napvilágot, mely jelentős árleszállításról, adósságok eltörléséről, kedvezményekről szói. Nincs hazánkban egy dolgozó sem, aki a programmot ne örömmel fogadta ' volna. De nincs hazánkban — s megyénkben — egy dolgozó sem, ki ne bosszankodna azon, hogy a Programm megjelenése után is sok helyütt még mindig lélek- telenül bánnak velük, az üzletekben nincs só, eltűnt a petróleum, rossz a kenyér minősége. Egerben is, kereskedelmi szerveink egy héttel a nyilatkozat elhangzása után — vasárnap — úgy ünnepeltek, hogy egyes vendéglőkben nem szolgáltak ki sört, s a júliusi melegoen nem árúsítottaik fagylaltot. Elképesztő és érthetetlen a MEZÖKER munkája is. Soha annyi zöldségféle nem termett megyénkben, mint az idén, — s a városok piacain, de Petőfi- bányán, Bélapátfalván, Éger- csehiben és még hosszan sorolhatnánk — egyszerűen nem lehet kapni zöldségfélét —s ha igen, úgy csak magas áron. A MÉSZÖV árudáinál is bábeli zűrzaivar uralkodik, nem értik egymás hangját. Min dig hiányzik valami az üzletekből, pedig már rendelést a a központnál megejtették.” Mint egy öreg bohém, örök pénzzavarral küzdenek. Emiatt nem tudnak árut „ diszponálni", s emiatt hosszú ideig a páter- vásári járásban nincs cukor, másutt elfogyott a petróleum stb. Nagy dolog ez a diszponálás. A Textilnagykereskedelmi Vállalatnál meg a szállításokkal van örökké baj. A Kiskereskedelmi Vállalatok rendelései ott ért k egymást utói a pultjukon. No meg a*z árufom’.ás. Több- százezer forintra rúg — nem vicc — a megromlott paplanok értéke. A Fűszemagykereskedelmi Vállalat a maga fellegvárában az új etikett ezerint csak megelőző, négynapos bejelentéssel hajlandó fogadni vendégeit. S akkor is hogyan? Kerek-perec módra, mint az atkári gépállomás dolgozóit a gyöngyösi vállalatnál. Mit bánják ők, hogy a falusi boltosok üres kézzel és kocsival térnek haza, fő a „rend". A vágóhidakon a tisztaság és rend helyett a piszok és a rendetlenség ült a trónra, mert itt ,,lelkiismeretesen" vigyáznak a dolgozók egészségére. A Uzemélelmezési Vállalat- ** ról néha az az ember benyomása, hogy nem tud mást mint » dolgozókat bosszantani, — nyáron, rosszul elkészített szárazbabfő zeí ékkel. Az itt felsoroltakkal még nem mondtunk el mindent. — csupán egy hurt pengettünk. Még nem beszéltünk arról, hogy üzleteinkben, vendéglőinkben továbbra is gyakran találkozunk udvariatlan, durva kiszolgálókkal. Arról sem esett szó, hogy a gyöngyösi vágóhídon, de máshol is, egyesek lopnak, csizmaszárba rejtve hordják haza a zsírt, meg a húst. De a hibák feltárásánál máris leszögezhetjük: kereskedelmünkben nagyfokú szervezetlenség, a bürokrácia és lélek- telenség uralkodik. És ezért felelős — kimondjuk — a megyei .tanács. Ott is elsősorban a kereskedelmi osztály, élén Szűcs György elvtárssal. De nem kisebb a felelősségük az elkövetett hibákért a vállalati igazgatóknak sem. És azt hisszük helyes lesz, ha itt rögtön meg is mondjuk: a párt a dolgozó néppel a hátamögött ezt nem tűrj tovább. Hogyan is tűrhetnénk. Hiszen politikánk középpontjába ha valaha, úgy most került igazán a dolgozó nép. Ezek a vezetők meg azt hiszik, hogy ők vannak a középpontban. Elszakadtak a tömegtől, mert nekik nincs anyagi problémájuk. Nem harcolnak a nehézségek megszüntetéséért. Orruk előtt rontja a levegőt az ellenség — mit számít az!? — Mi erősek vagyunk, én magam is igazgató, osztályvezető lettem! —■ Nem veszik, vagy nem akarják észrevenni, hogy a dolgozók igényei megnőttek, s nekik ezek kielégítését kellene igazgatniok. Kereskedelem? Ej, megy az magától is. Hoci, készítsünk el egy-k'ét ütemtervet, Írjunk alá egy-két papírt és kész. 'T1 évednek az igazgató elvA társak . „Jó szatócsnak lenni — ezen azt értem, hogy tudjunk müveit kereskedők lenni. Ezt jól véssék az agyukba azok ... akik azt hiszik, hogy ha valaki kereskedik okvetlenül ért is hozzá. Ez egyáltalában nem áll. Kereskedni kereskedik, de attól, hogy müveit kereskedő legyen még nagyon messze van. Egyelőre még ázsiai módra kereskedik, már pedig ahhoz, hogy müveit kereskedő legyen európai módra kell kereskednie" — ezt írta jó harminc évvel ezelőtt Lenin. Meg kell ezt érteniök a mi kereskedelmi dolgozóinknak és vezetőinknek is. S egyes vezetők mit nem hisznek — hogy a nép van őértük, s nem ők a népért. — Én a nagy vezető, nein adok árut, mert csorba esnék tegkintélvemen — miért nem kérték hamarább, időben?! — Ilyen ember nem lehet vezető, ez nem a népet szolgálja. Nincs só, petróleum, romlik a kenyér minősége, fogyasztásától megbetegszenek a gyerekek? Na és? Szűcs György elvtárs és a kereskedelmi osztály angyali nyugalommal tiiri ,ezt. Hogyisne, jelentéseket kell adni „felfelé", most ilÿen apróságokkal nem foglalkozhatunk. [V incs idő halogatásra! A kereskedelem rendkívül fontos szerve államunknak. A dolgozók ezrei, millióinak életét lehet itt megkeseríteni, vagy könnyebbé tenni. A kereskedelmi osztály rázza le magáról ezt a nyavalygó lustaságot. Szűcs elvtárs álljon fel a fotelból és menjen 'ki vidékre, de vele- együü a'z egész osztály. Segítsenek a vállalatoknak. De a megyei tanács végrehajtó bizottsága se legyintsen kezével. ha a kereskedelemről esik szó A vállalati: igazgatók pedig legyenek emberek. A sütőipar területén azonnal teremtsenek rendet. Ne rakjanak több élesztőt a kenyérbe, s ne dobálják piszkos kocsikon egymás hegyére, hátára a frissen sült, meleg kenyeret. Ne engedjék, hogy továbbra is megtörténjen az, ami megtörtént Gyöngyösön. A földreesett nyers tésztát ismét összegyúrták, úgy piszkosan, megsütötték, & amikor ezt a különös „mákoskalá. csőt“ egy dolgozó asszony visz- szavitte, még ők voltak megsértve. A MEZÖKER meg ne játssza a vasúti bakterház szerepét, ahol a zöldségfélék jönnek, mennek, de soha meg nem állnak. Ne hagyja az igazgató, hegy a községekben megrothadjon az áru, ugyanakkor városi dolgozóink, bányászaink hiányt szenvedjenek. Ne tűrje Indig eivtárs, hogy a vállalatnál nagy számban megtalálható ellenség garázdálkodjék. Teremtsenek rendet, legyen mindenütt tök. és kapor, burgonya és petrezselyem. Kiskereskedelmi vállalatoknál a vendéglátó iparban a vezetők támaszkodjanak a becsületes dolgozókra és leplezzék le a tolvajokat. F5 feladat most a kereskedelmi szervek irányító munkáiénak megjavítása. A dolgozókkal közösen tárgyalják meg a jövő feladatait. A kereskedelmi dolgozók zöme becsületes ember, s megértik: a szocialista kereskedelem a dolgozók igényeinek kielégítésére szolgál. Most kell igazán a dolgozók véleményét figyelni, lesni. A múltban órák'" ke’lett beszé'ní egv-env árn etsiSzásánál. Ma csupán udvariasságra és ez ember iránti megbecsülésre van szükség. 2^ dolgozók jobb ellátásának érdekében a vállalatok hangolják össze munkájukat. A mi korunk hősi korszak, s e kor népét is hős=é formáim. A legkevesebb, amit meg kell tennünk: a munkában hőssé alakult emberek mindennapi igénveinek kielégítése. Fz nem utolsósorban kereskedelmi szerveinken múlik. Harcoljanak fokozottabban a hatvani pártszervezetek jövőévi kenyerünkért ■— Tudósítónktól — Országszerte nagy lendülettel folyik az aratás. A nagy termés és az aratásra kedvezőtlen időjárás fokozott erőfeszítést követe) dolgozó népünktől, elsősorban pártszervezeteinktől, kommunistáinktól. Hatvanban a júniusi taggyűlések azonban nem ezt tükrözték vissza. Természetesen nem arról van szó, hogy pártszervezeteink semmit sem Ivettek az aratás sikeréért — tettek, de nem eleget. A bő termés mellett következetes és kemény harcot kell folytatnunk minden szem gabonáért. Ebben a harcban nagy szerepe van minden kommunistának, minden párttag és pártonkívüli népnevelőnek. Ezen a téren hiányosságok tapasztalhatók a júniusi taggyűléseken. Például olyan jelentős alapszervezet, mint Hatvanban az I. körzet, néhány sióban átsiklott volna az aratás kérdésén, ha nincs ott a VB ellenőre, A hatvani állomás első alapszervezetének beszámolója, mint a legtöbb üzemi alapszervezet is foglalkozott az aratással, azonban nem határozta meg konkrétan a feladatokat ezzel a munkával kapcsolatosan. Nem határozta meg annak módszerét, így nem is mozgósíthatott olyan mértékben, ahogy azt a szükség megkívánja volna. Ott, ahol a beszámoló pontosan meghatározta a tennivalót, feltárta a hiányosságokat, mint például Nagytelken Cserna elvtárs beszámolója, ott lehetett mozgósítani a tagságot. A ió beszámoló eredményének tudható be, hogy az aratási munkálatok első vasárnapján békemüszakot tartottak. Alapszervezeteink egy része még mindig nem látja elég tisztán, nem látja elég világosan, hogy jövőévi kenyerünk kérdése nem csupán a gabonatáblákon és cséplőgépeknél dől el, hanem elsősorban azon, hogyan végzik a Felvilágosító munkát pártiszervezeteink, hogyan vezetik harcba a népnevelőket. Hatvanban a múlt év végén 400 népnevelő működött. A választás előkészítésén már 800, és ez a 800 népnevelő szinte kivétel nélkül megmutatta, hogy kész harcbaszállni a nép ügyéért. Ezek a népnevelők kiállták a próbát, megedződtek. Elsajátították az agitáció helyes módszereit, ugyanúgy, mint az ellenség elleni kíméletlen leleplező harc módszereit. Pártszervezeteink támaszkodjanak bátran ezekre a kipróbált harcedzett elvtársakra, jelöljék meg számukra a konkrét feladatokat, vezessék harcba őket minden szem gabonáért. Ehhez természetesen a népnevelőértekezletek rendszeres megtartása is szükséges — hetenként legalább egyszer. Ott, ahol még a minisztertanács aratás, cséplés és begyűjtésre vonatkozó határozatát nem beszélték meg, ezt sürgősen pótolják, dolgozzák fel. Mikor már minden népnevelő tisztán látja ezt, vigyék ki a dolgozó tömegek közé röp- gyűléseken, egyéni agitáción keresztül. Ez azonban a sikernek csak egyik feltétele. Nem szabad elfeledkeznünk az ellenség elleni harcról. Jól mondta Gál elvtárs az állomás második alapszervezetének ülésén, „az ellenség nem alszik, éppen ezért fokozottabb éberségre van szükség". A reakció valóban nem alszik. Azon törj a fejét, hogyan tudná dolgozó népünk egész évi verejtékez munkájának gazdag gyümölcsét még az utolsó napokban megsemmisíteni. Emlékeznünk kell a tavalyi esztendőre, mikor az ellenség a gyújtogatástól sem riadt vissza. Ezek azok a fontos, döntő jelentőségű feladatok, amelyekkel pártszervezeteinknek foglalkoz- niok kel! az elkövetkezendő napokban. Ennek a munkának megszervezésével adjunk méltó választ dolgozó népünk ellenségeinek és ugyanakkor harcos kiállásunkról is tanúbizonyságot teszünk pártunk, kormányunk programmja mellett, amely a dolgozó nép felemelkedésének programmja. A megyei tanács jelenti: Az ország kenyeréért folytatott harcban nagy szerepe van gépállomásainknak, traktorosainknak. Az aratásban már eddl!g is születtek szép eredmények. Kiss János, az atkári gépállomás kombájnvezetője 146 hold aratásával segítette a környék termdőcsoportiajt ás ezzel az eredménnyel az első helyet biztosította a gépállomások koméájnvezetői között. Az arató- gép kezei ők közül Füiöp János boconádi traktorista bizonyult a legjobbnak, 100 holdat aratott le gépével. Berecz Tibor 93 hold !e- aratá'sával került a második helyre. Nem sokkal maradt le mögötte Roháe® Gyula lőrinci és Pető Mihály horti traktorista sem. A cséplésnél változatlanul az első Lá/er Erzsébet, tarnaszent- miklósi traktorista, aki 1070-es gépével 687 mázsa gabonát csépelt el. A második helyet Dudás János egerfarmosi traktorista 656 mázsa elcséplésével érte el. Szászi Imre és Krizsán József alig pár mázsával maradt le mögötte. Kiváló teljesítményt ért el Szdlcsák Benedek, az atkári gépállomás traktoristája, aki 14-én 208 mázsa gabonát csépelt el, s ezzel napi tervét 180 százalékra teljesítette. A gépállomások közötti versenyben a július 14-i állapot szerint az aratásban első a boconádi gépállomás 71, 2. Sarudi 44, 3. Lőrinci 40, 4. Hort 33. 5. Egerfarmos 32 százalékos teljesítményével. Legjobban lemaradt a káli gépállomás, mely tervét mindössze nyolc százalékra téliesítetté. Tarlóhántásban első Atkár 36. 2. Detk 24 3 Kál 18, 4. Boconád 18, 5. Sarud 14 százalékkal. A pétervásárai, füzesabonyi, horti gépállomás mindössze négy százalékot teljesített DISZ-esek a tszcs-ben A megbeszélt időben gyüle- 3 kezik a DíSZ-tagság, túlsúly- < ban a sportolók. Egyik DISZ- 1 tagunk, aki most budapesti ta- ! nuló, karikázik el mellettünk, J érdeklődik hová tartunk. A fia- ] • talok feltalálva magukat ko- j ; moly hangon felelik: „futbal- ! : iozni Dotnoszlóra". Az érdek- 3 lödő kerékpárját belöki egyik j : házba s mire a kocsi megérke- ; I zik, ő ugrik elsőnek a teher- ; : autóra. Nólázás — és a csa- j : pat „felállításán” kacagnak j : egészen Domoszlóig. Itt be- 3 ; száll a kocsiba egy eivtárs, j : újabb merész forduló a mezei 3 ; úton és a kocsi hirtelen biok- 3 i kai a 25 holdas kukoricák mel- 3 : lett. j ; A fiúk leugrálnak és a fát- ; > ball ista megkapja beosztását, j • <5 a jobbszélsö a kukoricássor- : j ban. Vidáman, lelkesen folyik ! ; a munka a hatalmas kukorica- j : táblán és a mellette lévő fibl- : : dón, ahol az arató tszcs búza- J ; kévéit hordják a fiatalok. ; A nap utolsó sugarai a Ki- j : kést fürösztik és a mátrafüredi i : fiúk boldog mosollyal fognak : : kezet a tszcs-tag ok kai. A kö- : : szőnést elhárítják, kacagó : : kedvvel lendülnek fel a kocsi- \ ; ra, Feri és Öcsi nagyban fo- ] : gadkoznak, hogy 80-as, 100-as : : sebességgel mennek hazafele. : Bodor Imre levelező 1 HÍR A Magyar-Szovjet Társaság egri szervezete a miskolci Déryné. Színház művészeinek fellépésével július 20-án, hétfőn délután hat órakor és este nyolc órakor a színházban „Kacagj velünk" címmei vidám estet rendez. A műsoron fellépnek a miskolci Déryné Színház művészei. Műsoron ope- rettdaiok, táncszámok, vidám jelenetek, villámtréfák, paródiák. Jegyek az üzemi MSZT és a városi MSZT titkárságán kaphatók 3, 4, 6, 8 és 10 forintos árakban. Ismerd meg a Szovjetuniót Legelső kötelességünk — a beadás A „Molotov”-kolhozban idén is bő termés ígérkezik. A kolhoz tagsága kitartóan harcol a beadási terv határidőelőtti teljesítéséért. Minél több elsőrendű terményt és terméket akarunk adni a hazának. Befejeződtek a gabonabeadás előkészületei. A kolhozvezetőségnek és a pártszervezetnek az a legfőbb gondja most, hogy bármilyen időjárás esetén biztosítsa a sikeres gabonabetakarítást és beadást. Megszerveztük a gabona szárítását. Két nagy fedett szérűt építettünk. A szérűkön fél méter magasságban álló fapadlóra ömlesztjiik majd a gabonát. Száraz időjárás esetén a déli oldalon megnyitjuk a tetőt. Egy-egy szérű befogadóképessége legalább 800 mázsa. Egy szárítógépünk is van. Teljesítőképessége tíz óra alatt 250 mázsa. A zerkalszkojei gépállomás a betakarítás idejére 15 kombájnt irányított a „Molotov”- kolhozba. Nyolc tehergépkocsi és 18 szekér szállítja el a gabonát a kombájnokról. A tartályok kiürítése menetközben történik. A tehergépkocsik és a szekerek a szérűkre szállítják majd a gabonát s ott tartályokba ömlesztik. A mag a tartályokból felvonókon kerül a gabonatisztító gépekbe. A gabonatisztítás meggyorsítása végett a kolhoz észszerű- sítői átalakítottak két kiselejtezett cséplőgépet és házilag nyolc nagy osztályozógépet készítettek. A gabonatisztító gépeket villanymotorok fogják hajtani. Három tehergépkocsi és több szekér fogja szállítani a gabonát a begyüjtőhelyre. Éjjelre azokat a tehergépkocsikat is munkába állítjuk, amelyek nappal a kombájnoktól a szérűre szállítják a gabonát. A beadási terv szerint naponta 1500 mázsa elsőosztályú gabonát ad be, tehát 25—30 munkanap alatt teljesítheti beadási tervét. Az ügy sikerét az emberek, a káderek döntik el. A kolhozvezetőség és a kolhoz párt- szervezete ezért kommunistákat, kiváló dolgozókat irányít a gabonabeadás döntő területeire, hogy biztosítsa a beadási kötelezettség példás teljesítését. Már kijelölték azokat a kolhoztagokat, akik a beadásra kerülő gabonát fogják szállítani és mázsálni. Szállítási ütemtervet is készítettünk. A „MoIotov”-kolhoz kitartóan harcol, hogy a gabonabeadással párhuzamosan folyamatosan teljesíthesse a hús-, zsír- és tejbeadását is, megjavítsa a beadásra kerülő állati termékek minőségét. Száz sertést és nyolcvan szarvasmarhát hizlalunk. A tejgazdaságban jelenleg 160 fejőstehenet tartunk. Év végéig 220-ra emeljük a fejőstehenek számát. A tejgazdaság dolgozói jobb gondozással és tartással harcolnak, hogy a tavalyi 2 ezer 400 literről 3 ezer literre emeljék a tehenek átlagos tejhozamát és növeljék a tej zsírtartalmát. Tejbeadási ütemtervüket túlteljesítik. Júniusi feladatukat már májusban teljesítették és kizárólag négy százalék zsír- tartalmú tejet adtak be. A kolhoz évről-évre több és egyre jobbminőségű gyapjút ad be. Tavai- «8 mázsa finomgyapjút adiunk be terven felül. Azóta gyarapodott a juhállomány és megnőtt a gyapjúhozam is. A számítások szerint idén a tavalyi 5.2 kilogramm helyett 5.5 kilogramm lesz a nyírósúly. Ennek alapján tervbevettük, hogy idén 156 mázsa gyapjút adunk be. Már megkezdődött a juhnyírás és a gyapjúbeadás. A nyírás gépekkel, villanyerővel történik. A kolhoz vezetősége és pártszervezete egy pillanatra sem feledkezik meg a beadásról. A termény és az állati termékek beadási ütemtervének teljesítése rendszeresen szerepel a vezetőségi ülések és kolhozközgyűlések napirendjén. (F. Grinyko) Külpolitikai jegyzetek Munkásvér Párizs utcáin Miközben a francia külügyminiszter Washingtonban újabb amerikai hadisegélyért könyör- gött, minisztertársai odahaza ismét bebizonyították, hogy lankadatlanul folytatják a háborút — saját népük ellen. A július 14-i párizsi vérengzés újból lerántja a leplet a burzsoá demokrácia valódi ábrázatáról és arról a veszett hajszáról, amely- iyel a mai Franciaország vezetői a nép akaratának, szabadság- vágyának legkisebb megnyilvánulását is el akarják fojtani. Július 14: Franciaország legnagyobb nemzeti ünnepe. A dicsőséges 1789 nagy dátuma, a feudális önkényt jelképező Bas- tiile-börtön lerombolásának emlékezetes évfordulója. De mit érdekli a lanieleket és rendőrfőnökeiket, hogy ez a nap az egész francia nép számára drága ünnep, hogy ez a nap minden igazi francia számára a szabadságot, a szabadságért folyó harc nagy ügyét jelképezi, olyan hagyományt ápol, amelyet megőrizni minden francia hazafi szemében a nemzethez való hűség, a haladásban rejlő nemzeti nagyság követelménye? A francia burzsoázia, amely valaha büszkén származtatta magát 1789-től, most gyáva gyilkosságokkal szennyezi be július 14-ét és valósággal büszke arra, hogy a nép meghurcolásá- ban, a szabadsághagyományok megtiprásában tünteti ki magát. Mit követeltek 1953 július 14-én a francia dolgozók? Igen keveset. Mindössze annyit, hogy a demokrácia megtiprásának szabjanak határt, hogy az ártatlanul elhurcolt hazafiakat bocsássák szabadon és biztosítsák a politikai szabadságjogokat. A mai Bastille mostani kiváltságosainak még e szerény követelés is sok volt. Washington francia helytartóiról, akik főnökeikkel együtt oly szívesen szavalnak szabadságról, szabad világról, igazi demokráciáról, nyomban lehull az álarc, ha a szabadság valódi biztosításáról, a nép akaratának tiszteletbentartásárói van szó. A népakarat megnyilvánulására csak egy válaszuk van: a rendőrsortűz. 1953 július 14 a francia reakció tobzódásának egyik legsötétebb napjaként kerül be a történelembe. De nem kétséges, hogy a dicső francia nép egységes akciójának erősítésével méltó választ ad a mai Bastiiie-ok urainak eszeveszett garázdálkodásaira. Az egyiptomi helyzetről Egyiptomi sajtó jelentések szerint a „legfelső forradalmi tanács” július 14-én tartott ülésén megvitatta a Szuezi-csatorna övezetében lezajlott eseményekkel kapcsolatban Egyiptomban kialakult helyzetet. Az ülés után Szalah Szalem propagandaügyi miniszter sajtónyilatkozatot adott. A „legfelső forradalmi tanács” — mondja nyilatkozatában — fontos határozatokat hozott. „Ezek a határozatok szerves részét jelentik annak az általános tervnek, amelyet akkor valósítunk meg, ha bekövetkezik az alkalmas pillanat”. Szalah Szalem a továbbiakban kijelentette, hogy a „legfelső forradalmi tanács” által hozott határozatokat később hozzák nyilvánosságra”. Sajtójelentések szerint Egyiptom július 15-én tiltakozó jegyzéket küldött Angliának az angol katonai hatóságok izmailiai cselekedetei miatt. Július 15-én Kairóban az angol-egyiptomi kapcsolatok kiéleződése következtében továbbra is élénk diplomáciai tevékenység folyt. Hartkey, Anglia egyiptomi ügyvivője, július 15-én délelőtt Caffery amerikai nagykövettel tárgyait, majd felkereste Favzi egyiptomi külügyminisztert. Július 15-én este Favzi fogadta Cafferyt. Mint az „A! Akhbar’1 című lap jelenti, a kairói angol nagykövetség egyik hivatalos képviselője kijelentette, hogy az angol parancsnokság mindaddig nem vonja vissza intézkedéseit, amíg az angol pilóta elő nem kerül. a /
