Népújság, 1953. július (53-61. szám)

1953-07-16 / 57. szám

Meqyénk doboséi lelkesen követik a cárt felhívását úi ayőzelmek kivívására

A PÁRTNAK MÉG A LEGAPRÓBB KÉRDÉSEKRE IS KITERJED A FIGYELME

A régi és az erőteljesen fejlődő új értelmiség vállvetve segítik egymást

Jó félóra hiányzik 1 még a nyolcból, de a II. számú pártkörzet előtt már csoportosulnak az emberek. A csoport egyre nő, egyre többen jönnek, öregek, fiatalok, van aki most jön a munkából, van aki a vacso- raíőzést fejezte be, vagy az olvasást hagyta félbe.

Még tíz perc és felhangzanak Rákosi elvtárs szavai. Erre várnakitt a körzet kapuja előtt a munkások, parasztok, háziasz- szonyok és diákok. A sarkon most fordul be az öreg Sziloc- kiné, vállán fekete hárászkendő, fehér haja csillog az alkonyaiban. Asztalos Marika vezeti, hogy meg ne botoljon a macska-köveken, hiszen rosszul lát — de ő is hallani akarja Rákosi elvtárs szavait.

— Sokszor ültünk már a rádió mellett így közösen — mondja Ladányi József. — Sokszor szólt hozzánk Rákosi elvtárs és mindig több és több hitet öntött belénk. Szavai vezettek akkor, amikor teljesítettük tervünket, mikor leküzdöttük a nehézségeket.

Az óramutató közeledik a nyolcashoz, megtelnek a körzeti helyiség padjai íelhangza- nak Rákosi e^társ első szavai. Feszült csendben hallgatják vé

gig, néha elmosolyodnak, bólogatnak, vagy hirtelen tapsra verődik kezük. Mindenkihez szól Rákosi elvtárs, munkáshoz, paraszthoz, öreghez, fiatalhoz. Útmutatást ad a további munkához, biztat, segít keményebb harcra szólítja a kommunistákat. Mikor befejezi beszédét, senki sem siet az ajtó felé, csak hirtelen megtörik a csend. Megnyílnak a zsilipek, zuhog a szavak áradata. Mindenkinek van valami mondanivalója, özvegy Kocsis Ignácné, aki a dohánygyár dolgozója, különösen azokat a szavakat ismételgeti, amelyeket Rákosi elvtárs a tervfegyelem megsértőiről mondott. „Nagyon helyesnek találom, hogy továbbra is erélyesen kell fellépnünk a fegyelemsértőkkel, az igazolatlan hiányzókkal, a selejtgyártókkal szemben, hiszen csak így tudjuk megvalósítani terveinket, így tudjuk biztosítani szocialista termelésünket" Oláh Sándorné háziasszony, gyerekei dolgozni járnak. Ó legjobban azoknak a szavaknak örül, ahol Rákosi elvtárs bejelentette, hogy milyen gyors iramban javítják meg dolgozó népünk életszínvonalát. „Hiszen már most is mennyivel olcsóbb lett az élelem — mondja. — Tavaly egy szem burgonyát sem láttunk, most meg akár mindennap is ehetünk belőle. Nem beszélek arról, hogy mennyivel olcsóbb lett a cipő, a ruha és ahogy Rákosi elvtárs mondotta, őszre a jó termés betakarítása után még nagyobb iramban javul életszínvonalunk."

Asztalos Lajos 63 éves, lakatos. Ö is feszült figyelemmel hallgatta végig Rákosi elvtárs beszédét, hiszen az ellenség már azt híresztelte, hogy semmi sem válik valóra abból, amit Nagy Imre elvtárs az iparosokról mondott. „Most Rákosi elvtárs szavai megnyugtattak bennünket — mondja. — Részesévé válhatunk annak, hogy a dolgozók életszínvonalának emelését mi is, ha csekély munkánkkal is, de előbbre segítjük. Csodálatos ,az, hogy a pártnak még a legapróbb kérdésekre is kiterjed a figyelme és törődik, segít ezeknek a dolgoknak a megoldásában."

Lassan hazafelé indulnak a dolgozók, boldogan, bizakodva, hiszen a párt megint hosszú időre útmutatást, segítséget adott a munkához,

A kormányprogrammot melvet kormányunk, pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján meghirdetett, minden becsületes magyar értelmiségi dolgozó őszinte örömmel és lelkesedéssel fogadta. Rákosi e!v*árs szombatesti beszéde eloszlatott minden kétséget a politikai értelmezése téves nézetei körül és megvilágította, hogy pártunk célkitűzése továbbra is változatlanul a szocializmus építése, dolgozó népünk élet- színvonalának, jólétének, kulturális és szociális szükségletei kielégítésének szakadatlan emelése.

Népünk életszínvonalának emelése nemcsak fokozottabb anyagi juttatásokat jelent, hanem kulturális életünk elmélyítését, iskolapolitikánknak még demokratikusabb alapokra helyezését is jelenti. — Pártunk politikájának alapelve, — mondotta Rákosi elvtárs — hogy nálunk legfőbb érték az ember. Ennek a legfontosabb termelőerőnek, ennek a legfőbb értéknek a kicsiszolásai, haizafiságra való nevelése lesz iskolapoiiti- líánk soronlévő fő feladatat.

Az eddiginél nagyobb mérijk- ben kell fejleszteni tehát Milanos iskoláinkat, hiszen itt nevelődik minden magyar gyermek, minden kis magyar. Az iskola központi alakja nálunk: a nevelő. — A kormányprogram«! szükségképpen az értelmiségi munka, ezen belül különösen a pedagógusmunka fokozottabb megbecsülését is jelenti.

Mi, pedagógusok örömmel vállaljuk azt a feladatot, hogy a munkások és dolgozó parasztok gyermekeinek még jobb nevelést adjunk, hazaszeretetre, hősies helytállásra neveljük őket. A magunk részéről mindent el is követünk majd, hogy ez valóság legyen. A pedagó-. giai főiskolák és a több; nevelőképző intézmények tanárai pedig kitüntetésnek érzik, hogy nekik jutott az a szerep, hogy

a megépülő sok új általános !»• kola számára jólképzett, harcos, szocialista nevelőket formáljunk.

„Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy népi demokráciánkban a képzettségnek, a tudásnak nagyobb megbecsülés jár ki, mint bármikor a régi úri uí- lúgban", mondotta Nagy Imre elvtárs parlamenti beszédében, S ezt Rákosi elvtárs a párt szavával is megerősítette. Ez a lejelentés, mely pártunk és kormányunk megbecsülését tükrözi, népi demokráciánkhoz kapcsolja a régi értelmiségnek azokat a tagjait is, akik egyetértenek pártunk céljaival és hűséges polgára; a hazának. A régi es az erőteljesen fejlődő új értelmiség vállvetve segítik egymást. Összeforrva népünk érdekeivel dolgozunk pártunk é« kormányunk kormányprogrammja nagy jegyében a szocialista Magyarországért.

Dr. Némedi Lajos főisk. igazgató

Többet akarok termelni, hogy több élelem jusson a dolgozók asztalára

„Mikor én ezt az utat választottam, tudtam, hogy ez a leghelyesebb“

Húsz kasza suhintására engedelmesen dől ai súlyos kalászt! búza, húsz marokszedő hajladozik fürgén a frissen vágott renden: a hevesvezekényi Béke tszcs tagjai. Nem várták meg, hogv túlérjen a búza, hanem az aratógép segítségével hozzáfogtak a 220 hold őszibúza aratásához.

Öszibúzájukat niár learatták, egvrésze el is van csépelve, beadási kötelezettségüket becsü- le tel teljesítették be'őle. íA beadod részből a tagoknak osztanak szét munkaegység arányában

Érdemes szólni a csoport fejlődéséről is. 195Ó-ben 14 család alakította meg, jószágállomá- nvuk két tehénből és két lóból állott, ezzel indultak neki a nagyüzemi gazdálkodásnak. A csoport évről-évre gazdagodott. Jöttek az új tagok. Tavaly az aszály ellenére is 45 család lépett be a csoportba. Az évvégi elszámolás mégjobban megerősítette a. csoport egységét. Szépen részesedtek a tagok. Vas Gábor csoporttag 530 munkaegységére 27 mázsa búzát, több

mint kétezer forint készpénzt, 32 mázsa szénát, árpát, kukoricát, cukrot és más természetbeni juttatást kapott. Veres Józsefek 960 munkaegységet teljesítettek: 48 mázsa búzát vittek haza a zárszámadáskor. Nemcsak a tagok gyarapodtak, hanem a csoport is. Jószágállományuk szépen fejlődik, 65 szarvasmarha, 550 ju/h, 20 ló, több mint 200 sertés és 500 baromfi jövedelmez a csoportnak.

— Most már elmondhatjuk, hogy a magunk gazdája vagyunk. Rendeztük a kölcsönöket, többet fordíthatunk a tagok életszínvonalának emelésere. Természetes, ehhez, aiz szükséges, hogy a tagság kivegye részét a munkából — mondja Fülöp István, a termelőcsoport elnöke, ügylátszik, ezen a téren nincs is hiba, mert a mun- kaegységkimutatáshan ott láthatjuk Barna István fogafost, kinek 400 munkaegysége van már idá'g, vagv Törőcsik Gábort, aki 420-at teljesített. A többi tag is szívesen dolgozik, | mert az ország kenyeréről van I sző, arról, hogy népünk ne is-|

merje meg a nélkülözést, hogy bőségesen jusson kenyér minden dolgozó asztalára.

Az elnök az érdeklődőknek elmondja: — Kezdetben nem

volt jószágunk, gazdasági felszerelésünk, kezde t nehézségekkel küzdöttünk, mégsem gondoltunk arra^ hogy visszalépünk erről az útról. Most, mikor jó- szágállománnyal rendelkezünk és megismerkedtünk az új gazdálkodással. csak nem lépünk vissza? Továbbra is így akarunk élni, gazdálkodni.- így gondolkodik a csoport tagsága is. Barna István loga- ,tos egyik legszorgalmasabb tagja a csoportnak, ő is a szövetkezetben látja élete javulását. — Mikor én ezt az utat választottam, tudtam, hogy ez a leghelyesebb, legegyenesebb út. ügy érzem, hogy a csoport ellen áskálódóknak úgy tudok legméltóbb választ adni, ha a tavaivi 500 munkaegység helyett az idén 600 munkaegységgel erősítem a csoportot. Tavaly 27 mázsa bú iát kaptam, az idei bő termés míg több jövedelmet biztosít nekem is.

Megértettük, hogy még sokkal jobban kell dolgoznunk, niég több szenei keli adnunk a hazának

Mi,• bányászok is érdeklődéssel vártuk Rákosi elvtárs beszédét, Különösen azért érdekelt bennünket, mivel sok téves nézet járt köztünk szájról szájra s tudtuk azt, hogy választ ka punk rá. Voltak olyanok, akik azt gondolták: lazább lesz a

munkafegyelem, nem kell a normát teljesíteni, nem érvényes a terv. Egyszóval: azt tehetnek, amit akarnak. Ak:k így gondolkodtak és cselekedtek tévedtek.

Rákosi elvtárs ' szavai után megértettük, hogy még sokkal jobban kell dolgoznunk, még több szenet kell adnunk a hazának, nehéziparunknak, mert a szén .ezután is az ipar kenyere.

mint volt. Mikor több szenet termelünk, életszínvonalunk növekedését segítjük elő. •

De helytelen volt az is, hogy vasárnap is termeltünk a bányában és nagyon helyesnek tartottam, hogy ez megszűnik. Ez az állandó, kapkodó munka éreztétte hatását nálunk is a termelésben. Kevés gondot fordított a műszaki vezetés a fenntartásra, s ezért sok esetben volt üzemzavar hét közben. A lejtős aknán állandóan szállítottunk, de nem biztosítottuk. Mi lett az eredménye? — Mikor a legjobban ment a termelés, akkor szakadt be s nény műszak alatt nem tudtunk szenelni. Ez a mi rovásunkra ment, mivel

(

minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk tervünket teljesíteni. A többtermelést nem tudtuk volna a régi módon fokozni, Pedig szeretünk dolgozni: a 42-es front 32 bányásza mind részt- vesz a péntek-mozgalomban. Én is június havi tervemet 130 százalékra teljesítettem, július 10-ig pedig elértem a 145 százalékot. Ezentúl még inkább azon leszek, hogy még több szenet termeljek, mert tudom: életszínvonalunk felemelkedését segítem ezzel elő. Több szén, több keresetet, több árut jelent számunkra.

Tar p. István Ege-rcsehi vájár

Nem tűrjük, hogy bárki gátolni merészelje boldog jövőnk építését

(Tudósítónktól)

Hatvanban szombat e»te 8 órakor mintha kihalt volna- a város, olyan néptelenek voltak az utcák. Csak néha-néha lehetett egv-egy tovasiető embert látni. Most nem az utcán sétálgattak, hanem a rádiókor® ültek az emberek. Érthető ez. hiszen ki nem kíváncsi ai uárt szavára, Rákosi elvtárs beszédére? A hatvani II-es körzet párthe- Iviségében, mint most annvi sok helyen, figvelőarcú dolgozók ülték körül a rádiót.

A beszéd elhangzása után még sokáig ott maradtak a dolgozók és egymással versenyezve mondták el, mit éheztek a beszéd alatt, miben és mennyiben látják tisztábban feladataikat. Gyimesi elvtársnő a II-es körzet párttitkára mondotta: „Nagyon helyeslem, hogy pártunk, mint annyiszor, most is bátran és . idejében feltárta előttünk, a 'dolgozók előtt a hibákat és azon leszünk, hogy még' jobb, még fokozottabb munkával járuljunk hozzá fogyatékosságaink kijavításához és egyben életszínvonalunk emeléséhez is. Mikor a kútökokról beszélt, Rákosi elvfárs, mintha csak Hatvanról beszélj volna: hogy megnőtt a kulákok szarva. Azt hiszik, hogy már övék a vezetés és gátolhatják szocializmust építő munkánkat. De mi nem tűrjük, hogy bárki pá- to'ni merészeljen bolton é'e- tünb, ragyogó jövőnk építésében." Varga Ferencné 'elvtársnő felszólalásában elmondta: „azok a nagyszerű távlatok, amelyeket Rákosi elvtárs tárt fel előttünk a jobb munkára* ösztönöznek.“ Ezután Kovács Pál, a Cukorgyár dolgozója szólalt fel: többek közt ezt mondta: „én

mint népnevelő az elmúlt napok kérdéseit nem láttam egészen tisztán. Sok kérdésre nem is tudtam válaszolni a dolgozóknak, bizonytalan voltam. De most, Rákosi elvtárs beszéde után tisztán látok mindent és azon leszek, hogy Rákosi elvtárs szavaival érvelve felvilágosító munkám nyomán minden dolgozótársam tisztán lássa feladatát."

Nyugodtan hangzik a bemondó hangja: ... ma este 20 órakor közvetítjük Rákosi elvtárs beszédét... A dormándi dolgozó parasztok is ha'lották, már jó- előre készültek Rákosi elvtárs beszédére, hogy az ő beszéde nyomán a következő napokban a munkában mutassák meg: nem csak a szavak emberei.

Az eső még délután kizavarta a táblából a szorgos aratóikat, ázott emberek igyekeztek a falu felé. Estefelé gyakran lehetett látni, amint a rádióval rendelkező dolgozó parasztokhoz, vagy ped:g a községi tanácshoz mentek. A fa'u közepén, Fülöp Sándornéná! nagy világosságot látni. Nézzünk be kit köszönt ez a fényáradat. A családon kívül már ketten vannak a szobában Hegedűs, Ferenc és Tőzsér Gáspár dolgozó parasztok beszélgetnek bent a szobában. Közelebb húzódnak a rádióhoz, mert

új emberek jönnek, rázzák magukról a vizet, melyet a nyári zivatar bőségesen zúdított a nyakukba. Itt láthatjuk már Nagy Marikát, Pintér Józsefet akik az ifjú nemzedéket képviselik. Eljött Nagy Gáspár hétholdas do'gozó paraszt feleségével együtt. Már alig van hely. a szoba teljesen megtelt. — már 17-en vagyunk újságolja' Kis Ica —, de szavát félbeszakítja Rákosi elvtárs nyugodt, magabiztos hangja. Szavai bizakodást öntenek az emberekbe. Mikor Rákos-i elvtárs a dolgozó parasztokról kezd beszélni. Hegedűs Ferenc odaint a szomszédjának — na komám, most figyelj jó; — figyelnek is. minden szó. eljut a maga helyére, hogy a következő napokban 170—200 százalékos teljesítményben, a gyors, szemveszte- ségnélkü'i aratásban mutatkozzon i-simét meg.

Jóval elmúlt 9 óra. Befejeződik a beszéd. A figyelő emberek kiegyenesednek, megoldódnak a nyelvek. Nagy Gáspár szava töri meg a csendet. Arról beszél, hogy a jó terméskilátások iehe tővé teszik a kormány pro-, grammjának megvalósítását már a másod vetést is elvégezte főbbet alkar termelni. ho<zy több élelem jusson a dolgozók asztalára.

Godó Albert vasutas dolgozó szavai a jelenlévők hangulatát tükrözi — ha Rákosi elvtárs mondja, akkor biztosan úgy is lesz az ő szava elég biztosíték.

Szó szót követ, észre se vettük, már tíz óra lett, az emberek szedelőzködtek, a nyári éjszakában halkan vitatkozó emberek indulnak hazafelé, hogy másnap új erővel, lelkesedéssel foghassanak a programút megvalósításához.

„De szivünkből beszél“

A kasza a nyél mellé, az meg a kerékpárra kötve. A kerékpár tulajdonosa Nagy János, meg társa, Sikura István, az elmúlt napról beszélgetnek. Esteli számvetés ez, jólesik az embernek 1752 öl learatása után békésen fűzögetni a szót. Az udvar felső végén megint mások beszélgetnek, pedig már be is sötétedett, közel jár a nyolchoz.

— Van-e még sok híja? — kérdi egy hang. —-Nem a, mehetünk is beljebb — jön rá azonnal a válasz.

A Rákosi-beszédet akarják meghallgatni a Dózsa 1 szövetkezet tagjai. Nem akármilyen . beszéd ez, hiába a nehéz aratás, a fáradság az izmokban, akinek nincs rádiója — igaz, hogy nincsenek sokan az ilyenek — itt hallgatja meg az irodában, közösen. Azt várják most már jónéhányan, benn a rádió előtt, abbahagyva a beszélgetést, türelmetlenül tekintgetve a;z órára. A rádió már bekapcsolva: szerbnyelvű hírek.

— Abbahagyhatná már — jegyzi meg türelmetlenül Kovács Zsigmond, s vagy egy félcentit odébb húzódik a lócán. S mintha csak meghallották volna a stúdióban, már jelenti is a bemondó: „Helyszíni közvetítést adunk a Nagybudapesti Pártbizottság aktívaértekezletéről ...”

Aztán kerekre nyílnak a szemek, csak a cigaretta füstje úszkál egykedvű lomhasággal a szobában. Szépen, katonás sorrendben jönnek a szavak, a Rákosi- beszéd, mint az eső, úgy termékenyíti a lelkeket. Sapkák, kalapok hol felkúsznak ai fejbúbra, hol meg még a szemet is eltakarják. Izegnek, mozognak, tapsolnak, nevetnek, újra nagyot hallgatnak a tagok.

— De a szívünkből beszél — tör ki hangosan Toldi Mihályné. Megboíránkozott 6zemek merednek rá. Miért szót ez most bele? A következő pillanatban aztán a legjbbban megbotránkozott vágja hí: „Ajnye, de jól mondja.”

Az óra mutatója kíméletlenül halad előre, de senki sem veszi észre az idő múlását. Már meg Nagy elvtárs is befejezte: alig két óra alatt évek peregtek le a kis irodahelyiségben.

— Már, hogy én kilépjek? — töri meg felháborodott hangon a pillanatnyi csendet Kovács Zsigmond, pedig igazán senki sem vádolt. — Nem vagyok én lógós, naplopó! Világéletemben cseléd voltam, most élek csak igazán — néz körül diadalmasan. Aztán mintha kétkedő tekintetet látott volna, nagyot nyel, felvágja fejbúbjára a sipkáját.

— Mert igen. Tavaly is jó volt, pedig aszály volt. Hát ntég az idén. Tizennégymázsás a rozs, párja kevés a burgonyának. Itt a helyem, nem másutt.

A fehérbajuszú Nagy János, akit úgy ismernek a szövetkezet-' ben. hogy esküdt ellensége ai felesleges szónak, helyeslőén rábólint:

— ügy van az, ahogy mondod. Mi járjuk a jó utat, megmondta Rákosi elvtárs, lesz nálunk még jobban is, lesz még kevesebb hiba is.

Megfordul, egyenesen Kovács- nénak, az elnöknek szánja a szót:

— Eiküidtetek boronával a kukoricához, oszt eke-kapa kellett volna. Szervezetlenség, igen ez még megvan nálunk. De a jövő — nyomja meg a szót — olyan lesz, mint amennyit a múlttól tanultunk. Ha mindenki érzi a felelősséget 'a másikért, no meg magáért, nem lesz itt h-ba.

— Becsülnek minket emberek, nagyon becsülnek. — Veszi át s:aféta bot ként a szót Pesti György briigádvezető. Beadási mérséklés 10 százalékkal! Pontosan ennyivel jut több mindenkinek. Keményen meg kell állni a lábunkon, nem szabad tűrni a lógást, a fegyelmezetlenséget. Aki lóg, minket lop meg — annyival később valósítunk meg mfwient a kormány programmjáhól.

Hanyec István eddig hallgatott, de hogy a munkára terelődik a szó, csak kifakad mérgében.

— Dolgozhatunk mi, ha nem segít kellően a gépállomás. Most is kiküldtek a másod- vetéshez egy vetőgépet, csak éppen dolgozni nem lehetett vele, mert hiányzott az egyik fogaskereke. Micsoda munka ez? Rákosi elvtárs azt mondta, hogy most legfontosabb a fegyelem, a tervíeiiesités. Beszéljünk csak a gépállomás vezetőivel, hogy nekik a mi a véleményük errőL

Mindenünnen helyeslés a válasz. A szövetkezeti tagok bírálnak tervezgetnek. Röpködnek a szavak: fnasodvetés,

fegyelem, osztozkodás, megnőtt a kulik szarva — ha nem lenne éjszaka, talán nekivágnának a határnak, folytatni az aratást. Megértették a Dózsa termelő- szövetkezet tagjai: „Dolgozzunk bátram, magabiztosan, jó ügyünk igazába és helyességébe vetett hitte! és a siker, a győzelem, mint annyiszor, újra a miénk.’*