Népújság, 1953. július (53-61. szám)
1953-07-16 / 57. szám
vilJg PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG AZ MDP H EVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM. Ára 50 fillér 1953 JÜLIUS 16. A,z egri Balázs Ignác termelőcsoport aratási ebédszünetében az Állami Faluszínház két tagja szórakoztatja a dolgozókat. Dolgozzunk bátran, jó ügyünk igazába és helyességébe vetett hittel Rákosi Mátyás elvtárs beszéde o budapesti pártaktivaértekezleten A Magyar Dolgozók Pártja budapesti szervezete szombaton délután aktivaértekezletet tartott az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének székhazában. Az aktivaértekezlet elnökségében helyet foglaltak: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gero Ernő. Hegedűs András, Hidas István, Földvári Rudolf, Kristóf István, Ács Lajos és Zsofinyecz Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Szalai Béla, a Politikai Bizottság póttagja, Végh Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, továbbá az MDP Központi Vezetőségének több tagja, köztük Révai József, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese. Farkas Mihály hadseregtábornok, Kiss Károly, Házi Árpád, Rónai Sándor, Horváth Márton, Apró Antal, Piros László, Harustyák József és Dénes István. Az aktivaértekezlet elnökségének tagjai közt voltak: Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Urban Ernő Kossuth-díjas író, Osztrovszki György, a Tudományos Akadémia főtitkára, Páter Károly, az Agráregyetem rektora, Pioker Ignác Kossuth-díjas gyalus, Gazda Géza, Kossuth-díjas művezető és többen mások. Az aktívaértekezletet Földvári Rudólf, a Budapesti Pártbizottság titkára nyitotta meg. — Tisztelt Pártaktivaütés! Kedves Elvtá'rsak! A Központi Vezetőség és a Budapesti Pártbizottság azzal a céllal hívta ösz- sze a budapesti pártaktivaülést, hogy a jelenlévő elvtársakkal megvitassa a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének anyagát, valamint kormányunk nyilvánosságra hozott programmjával kapcsolatban felmerült kérdéseket — mondotta. — Pártaktiva- üiésünk előadója Rákosi Mátyás elvtárs. Az aktivaértekezlet részvevőinek nagy tapsa közben emelkedett szólásra Rákosi Mátyás elvtárs. Központi Vezetőségünk gazdasági intézkedései Elvtársak! Összehívtuk a Magyar Dolgozók Pártja budapesti szervezetének pártaktíváját, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozólag pártunk Központi Vezetőségének június 27-én és 28-án megtartott teljes ülése határozatokat hozott. Ezek a határozatok foglalkoztak pártunk és népi demokráciánk legfontosabb kérdéseivel, külön részletesen foglalkoztak azokkal a hibákkal, amelyek pártunk munkájában és néni demokráciánk gazdasági területein mutatkoztak. A Központi Vezetőség kidolgozta a hibák kijavítására vonatkozó rendszabályokat. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óra eltelt időben igen komoly eredményeket és sikereket ért el. Â mi pártunk vezette ki a magyar nemzetet abból a szinte reménytelen helyzetből, amelyet a háború pusztításai okoztak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a mi pártunk vitte győzelemre a harcot a régi rend, a tőkések és nagybirtokosok ellen s a mi pártunk vezetésével kezdte meg dolgozó népünk lerakni jobb, szocialista jövőjének alapjait a városban és a falun egyaránt. S ami az eredményekben a legfontosabb: a dolgozók életszínvonala, munkásoké és parasztoké egyaránt olyan fokot ért el, amilyenre soha a Horthy-idcben még megközelítően sem volt péld'a. Minden párttagunk, minden elvtársunk, az egész magyar dolgozó nép joggal büszke azokra az eredményekre, amelyeket ezekben a nehéz időkben elértünk. S hozzátehetem, elér- tüK őket, mert segített, támogatott bennünket minden téren felszabadítónk és barátunk, » hatalmas Szovjetunió. Központi Vezetőségünk azonban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egy része pártvezetésünk helytelen módszereire vonatkozik. Központi Vezetőségünk ülésén kidolgozta a rendszabályokat, amelyek a jövőben biztosítják a valóban koílektív vezetést,_ érvényre juttatják a vezetésben a pártdemökráciát, egészséges fejlődésünknek ez elengedhetetlen biztosítékát, a kommunista kritika és önkritika szellemét. Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia, az egészséges kritika és önkritika érvényesüljön az egész pártéletben, a Központi Vezetőségtől le egészen az alap-szervekig és segítse megerősíteni, megszilárdítani pártunk kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. A pártounka megjavítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittük, s az elvtársak meggyőződhettek belőlük, hogy el vagyunk szánva a hibák gyors kijavítására és kiküszöbölésére, Én ezen az aktíván elsősorban azokkal az intézkedésekkel kívánok foglalkozni, melyeket Központi Vezetőségünk gazdasági kérdésekben dolgozott ki s amelyeket Nagy Imre elvtárs az országgyűlésen ismertetett s amelyekkel mi, mint pártunk irányvonalával, természetesen mindannyian egyetértettünk. Kezdem mindjárt a szocialista iparosítás kérdésével. Mióta befejeztük a háború romjainak eltakarítását, az újjáépítést és miután a politikai harcban megvertük a régi kizsákmányoló osztályokat és rátértünk a szocializmus építésére, dolgozó népünk áldozatkészsége, hazaszeretete és -szorgalma olyan műveket hozott létre, olyan teljesítményeket mutatott fel, amilyenekről a- régi kapitalista időkben szó sem lehetett. Minden munkás, minden értelmiségi, pártunk minden tagja, de az egész dolgozó nép méltán büszke az olyan alkotásokra, mint Sztálinváros, mint Inota, Komló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt valóban nagyot alkotott és joggal hivatkozhat e térpn a szocialista építés komoly sikereire. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy az alkotó munka hevében komoly hibákat is követtünk el. Hibát követtünk e! elsősorban azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó iparok fejlesztésében túl gyors iramra tértünk át és a tervezés munkájában gyakran figyelmen kívül hagytuk hazánk gazdasági erőforrásait, reális lehetőségeit. Figyelmen kívül hagytuk nem egyszer azokat a nagy lehetőségeket, melyek a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való együttműködés jobb kiépítésében rejlettek. A legkomolyabb hibát azonban ott követtük el, amikor 1951 februárjában túlságosan megemeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk eredményeinek, valamint az ötéves tervünk első évének jó teljesítményei alapján megállapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak, mint ahogy ezt eredetileg gondoltuk. és további tervünkbe több beruházást vehetünk fel. Ennek megfelelően » beruházás összegét 50 milliard-rod 80 mUliárdra emeltük fel. És itt történt a hiba. Emelni lehetett és emelni kellett a tervet, de a 30 milliárdos emelés túl sok volt. Kevesebbel kellett volna emelnünk. Természetesen ezzel az emeléssel párhuzamosaa azt is elhatároztuk, hogy megfelelően emelni fogjuk a dolgozó nép életszínvonalát. A tervünk szerint öt év alatt az életszínvonalnak 50 százalékkal kellett volna emelkednie és 220 ezer lakást akartunk ez idő alatt építeni. De ismétlem, megemelt tervünkbe már a kezdetén olyan hibák csúsztak be, amelyek eleve lehetetlenné tették az életszínvonal ilyenirányú emelését. A megemelt terv ugyanis tízszerannyi beruházást írt elő a nehéz- és gépipar számára, mint a köny- nyű- és élelmiszeripar számára. Kevés volt a mezőgazdasági beruházásokra szánt összeg is. Márpedig a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság termelése lett volna hivatva jelentékeny részben biztosítani az életszínvonal emelését Amikor kezdett mutatkozni hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatt nem marad elég erőnk arra, hogy egyidejűleg növeljük nehéziparunkat és a dolgozó nép életszínvonalát, akkor is változatlanul folytattuk túlzott iparfejlesztésünk iramát. Amiből viszont az következett, hogy egyre kevesebb beruházás jutott a dolgozó tömegek, különösen az ipari munkások élet- színvonalának emelésére. A gyárak építése miatt kevesebb lett a lakásépítés és mint látni fogjuk. a mezőgazdaság beruházásai is viszonylag csökkentek a túlzott iparosítás következtében. Ezeket a hibáinkat még tetézte a tavalyi rossz termés. A kettő együttvéve odavezetett, hogy ipari munkásságunk élet- színvonala az utolsó esztendőben már nem emelkedett, hanem csökkent. Megsértettük a szocializmus építésének azt az alaptörvényét, hogy az építéssel párhuzamosan szakadatlanul emelkednie kell a dolgozó tömegek és különösen az ipairi munkásság életszínvonalának. Azok a gazdasági rendszabályok, amelyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, ennek a komoly hibának kijaivíMegállapíthatom, hogy dolgozó népünk, de különösen ipari munkásságunk lelkes helyesléssel ve'.te tudomásul ezeket a javaslatokat. A magyar dolgozó nép újra meggyőződhetett róla, hogy pártunk a kellő pillanatban meg tudja remii a kellő lépéseket és ha felismeri az el követet' hibákat, azokat bátran feltárja és megteszi a kijavításukra szükséges rendszabályokat. Ez történt most is. Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák e kijavítása népi demokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez vezet. Tudja ezt az ellenség is és ezért igyekszik megzavarni ezeket az intézkedéseket. Azt hirdeti, hogy most már nem. érvényes a terv, hogy már nem kell tartani a normákat, nincs szükség munkafegyelemre. Abból a ~ tényből például, hogy megszüntettük a pénzbírságot, azt a következtetést vonják le. hogy most már mindenki azt csinálhat az üzemben, amit akar. Nekünk élesen szembe kell szállni és vissza kell verni az ellenségnek ezt a demagóg kísérletét, amellyel dolgozó né tására irányulnak. Minden elvtársunk, egész dolgozó népünk értse meg. hogy a mi javaslataink a szocializmus változatlan továbbépítését jelentik, de olyan módon, hogy kijavítjuk azokat a hibákat, amelyeket az ipair fejlesztése közben elkövettünk azzal, hogy nem gondoskodtunk a dolgozók jólétének megfelelő emeléséről. Ha az utolsó két évben háttérbe szorult a dolgozó nép, az ipari munkásság életszínvonalának emelkedése, most ezen változtatunk. Hibánkon okulva, most úgy kívánjuk folytatni a szocializmus építését, hogy a munka közben egy pillanatra se veszítsük el szem elől dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalának, jólétének, kulturális és szociális szükségletei kielégítésének sza kiadatlan emelését. Ebben ál! Központi Vezetőségünk határozatainak lényege. A dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelkedését biztosító rendszabályok jelentékeny részét Nagy Imre elvtárs az országgyűlésen már ismertette, ezért ezekre nem térek ki. Lényegük az, hogy összes beruházásainkat, jövendő terveinket felülvizsgáljuk, s átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minél többet tudjunk fordítani a dolgozó nép, az ipari munkásság életszínvonalának emelésére, s ugyanakkor, ha lassúbb iramban is, de folytatjuk szocialista építésünket, s benne nehéziparunk fejlesztését is. Többet fogunk költeni a munkásság szociális céljaira, a munkavédelemre, a minimumra csökkentjük a túlórázást, biztosítjuk a szabadnapot, eltöröljük a helytelen pénzbírságot és így tovább. Mindjárt megemlítem, hogy e rendszabályok nyilvánosságra hozatalánál nem követtük azt a régi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertessük. Az elmúlt néhány nap tapasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat eiőször pártunk nevében közölni, mert így sok elvtársunk nem volt tisztában azzal, hogy a Nagy elvtárs által az ország- gyűlésen előterjesztett javaslatok pártunk Központi Vezetőségének határozatai alapján készültek. életszínvonalának, jólétének emelését akarja meggátolni. Minden öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogy életszínvonalunkat nem lehet emelni akkor, ha termelésünk csökken. Mi át fogjuk állítani és át fogjuk szervezni iparunkat úgy, hogy belőle szocialista építésünk további folytatása mellett a dolgozók életszínvonalának emelésére a lehető legtöbb jusson. De mindenki előtt világos, hogy nem emelhetjük az életszínvonalat akkor, ha a termelés — és mindjárt hozzátehetem: a termelékenység — nem emelkedik, ha az önköltség nem csökken. Ahhoz, hogy több lakóház, ahhoz, hogy több lakás, több kerékpár, "több ruha, több cipő, több cukor, több élelem lecrven. több szén is kell, amely egész iparunkat fűti, több vas és acél is kell, amely nélkül nincs gépgyártás és nem lehetséges a dolgozó nép jólétének emelése. Mi tehát jövőre is több szenet és több acélt akarunk termelni, mint az idén, és többet is kell termelnünk, mert csak így tudjuk népünk élet- színvonalát emelni. A különbség az eddigi állapothoz képest az lesz, hogy a vais, az acél, a szén termelést kisebb mértékben fogjuk emelni, mint eddig és ugyanakkor meggyorsítjuk a fogyasztási cikkek termelését. Ebből viszont az következik, hogy minden öntudatos munkás változatlanul teljesítse a mostani tervét, változatlanul tartson fegyelmet, takarékoskodjon az anyaggal, vigyázzon a minőségre és ne tűrje a selejtgyártást. Világos, hogy mindezek a tényezők alapjai és elengedhetetlen előfeltételei saját jóiéte növelésének és az egész dolgozó nép életszínvonala emelkedésének. Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy most már engedjünk a munkatempóból, hogy lazítsuk a normákat, hogy most már nem fontos a terv teljesítése, aki azt hirdeti, hogy pazarolhatunk az anyaggal, gyárthatjuk a selej- tet, az lényegében az ellenség kezére játszik. Az a régi jelszavunk: „termelj többet, jobban élsz” most is változatlanul érvényes, sőt most érvényes csak igazán. És Változatlanul érvényes az a jelszó is „a munka nálunk becsület és dicsőség dolga”. Ennek megfelelően változatlan eréllyel fel kell lépni a fe- gyelemsértőkkel, különösen a tervfegyelem megsértőivel szemben, a lazaságokkal, az igazolatlanul hiányzókkal, a selejtgyár- tókkal szemben. Erre annál is inkább szükség van, mert már hallatszanak olyan hangok — és kétségkívül az ellenség hangjai — melyek azon az alapon, hogy a pénzbírság helytelen rendszerét megszüntettük, azt hirdetik, hogy most már senkit sem lehet büntetni, hogy aki hanyagságból vagy tudatosan selejtet gyárt, attól nem lehet kártalanítást követelni, hogy nem lehet felelősségre vonni azt, aki fegyelmezetlenségével, igazolatlan kimaradásával zavarja szo- cial i$ía termelésünket, kárt okoz és megnehezíti dolgozó népünk jólétének emelését. az ilyen nézetekkel erélyesen* szembe kell szállni, fel kell világosítani a jóhiszeműeket, hogy éppen mert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipari munkásságunk és dolgozó népünk jólétét és életszínvonalát emeljük, gondosabban kell ügyelni a fegyelemre és erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, Sitik szocialista termelésünket egyik vagy másik módon zavarják, dezorganizálják. Beruházásaink átcsoportosítását, jövő terveink olyan átállítását, mely népjólétünk leggyorsabb és legjelentékenyebb emelkedését eredményezi, az Országos Tervhivatal és az illetékes minisztériumok végzik. Nem áll az, hogy a mi terveink általában túlfeszítettek: ezt igazolják az idei első félév számai, amelyekből kiderül, hogy féléves te-melési tervünket, a januári és februári komoly lemaradások dacára, túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a teljesíthető tervekben túl- nagy a nehézipar beruházása és túl kevés az, amit a dolgozó nép életszínvonalának közvetlen emelésére szántunk. Éppen ezt a hibát akarjuk most kiküszöbölni. Ha> azonban a már végrehajtás alatt lévő terveket nem teljesítjük vagy önkényesen, egész népgazdaságunk érdekeire és a termelés továbbra is elengedhetetlen koordinációjára, egybehangolására való tekintet nélkül változtatunk a terven, változtatnak a terven az egyes üzemek, úgy ebből nem a nép jólétének emelése, hanem zűrzavar, dezorganizáció keletkezik. Ezt értse meg minden elvtársunk, minden öntudatos munkás, minden igazgató, minden minisztérium és együttesen gondoskodjunk arról, hogy ezek a helytelen sőt ellenséges han* gok elnémuljanak. Mindent meg kell tennünk arra, hogy a tervfegyelem, a munkafegyelem, a munkalendület a szocialista munkaverseny erősödjék és segítse dolgozó népünk jólétének emelését minél gyorsabban végrehajtani. Biztos vagvok benne, hogv ebben a célkitűzésünkben támogat bennünket öntudatos ipari munkásságunk, értelmiségünk, az egész dolgozó nép. Ismétlem: hadat kell üzenni azoknak az ellenséges üzelmek- nek, amelyek dolgozó népünk javát szolgáló rendszabályaink végrehajtását fegyelmezetlenséggel, zavartkeltéssel, helyes intézkedéseink túl haj fásával, vagy félremagyarázásával meg akarják akadályozni. Külön kívánok szólni ezzel kapcsolatban a mi derék bányászaikhoz, akik a felszabadulásunk óta annyiszor megmutatták, hogy tudatában vannak a fontos szerepnek, melyet gazdasági életünkben, szocialista hazánk építésében betöltenek ésen- n-k megfelelően áldozatot nem kímélve mindig biztosították gazdasági életünk alapanyagát, iparunk kenyerét, a szenet. Ugyancsak szólni kívánok külön Ózd, Diósgyőr, az RM Müvek kohászaihoz, akiknek további jó, fegyelmezett munkájától és terv- teljesítésétől függ jórészben, hogv milyen iramban tudjuk emelni dolgozó népünk és benne az ipari munkásság életszínvonalát. Bányászaink, kohászaink álljanak ' az élre, mutassanak példát fegyelemben, tervteljesítésben az egész ipari munkásságnak, az egész dolgozó népnek, és biztosítsák nemzet- gazdaságunknak a széles tömegek életszínvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges alapanyagokat. Biztosak vagyunk abban ísj h^gy dolgozó népünk életszínvonal ának és jóléte emelésének terveit helyesli és támogatja az a hazafias értelmiség is, amely a felszabadulás óta egyre fokozódó mértékben mutatta meg, hogy bizton támaszkodhatunk együttműködésére, odaadó munkájára és szaktudására országunk összes fontos kérdéseinek, megoldásánál. Minden ipari munkás, minden, a termelésben dolgozó értelmiségi legyen tudatában annak, hogy elsősorban az ő öntudatos, fegyelmezett, jó munkájától függ, hogy milyen iramban tudjuk a dolgozók jólétét emelni. Minden kommunista, pártunk minden tagja, népnevelőink, agitátoraink, a DISZ ifjúságnak százezrei, a szakszervezetek másfélmilliót számláló dolgozói lépjenek sorompóba, végezzenek jó felvilágosító munkát, bátran leplezzék le, szigeteljék el az ellenséget és példamutatásukkal biztosítsák új célkitűzéseink teljes sikerét. (Hosszantartó taps.) Az elmúlt napok alatt mindannyian meggyőződhettünk, hogy az ipari munkásság, a műszaki értelmiség zöme lelkes helyesléssel fogadta azokat a rendszabályokat, amelyeket pártunk az életszínvonal megjavítására kidolgozott. Sok munkás azzal válaszolt 'javaslatainkra, hogy többtermelésre tett felajánlást. Gondoskodnunk kell arról. hogy most, amikor irányt veszünk a munkásosztály, a dolgozó nép élet- színvonalának erőteljes emelésére, a szocialista munkaver- seny, szocialista építésünk minden egyéb módszere új lendü- (Folytatás a második oldalon) Változatlan eréllyel kell fellépnünk a lazaságokkal szemben pürnk és az ipari munkásság 1 k i
