Népújság, 1953. július (53-61. szám)

1953-07-12 / 56. szám

7 1953 július 12. NÉPŰJSAG A párt, a kormány, a szovjet nép megbonthatatlan egysége A „PRAVDA“ VEZÉRCIKKE X törhetetlen hatalommal és alkotóerővel telt szovjet ország szilárdan halad előre a kommunizmus építésének útján. A Szovjetunió Kom­munista Pártja, valóraváltva a XIX. kongresszus határo­zatait, Központi Bizottságá­nak vezetésével hatalmas fel­lendülést biztosított a nép­gazdaság minden területén. A kommunista építőmunka ha­talmas feladatait teljesítő szovjet nép még szorosabban tömörült a párté® a kormány köré. Szüntelenül erősödik országunk gazdasági és vé­delmi ereje, jelentős sikereket értünk el a munkások, kol­hozparasztok, értelmiségiek, minden szovjet ember életé­nek további javítása terén. Hatalmas szocialista ipar­ral, sokoldalúan fejlett nehéz­iparral: a szocialista gazda­ság alapjainak alapjával ren­delkezünk. Szüntelenül emel­kedik gépgyártásunk, amely biztosítja a népgazdaság va­lamennyi ágának korszerű technikával való ellátását. Nagv sikereket értünk el az élenjáró szovjet tudomány fejlesztésében. Magas színvo­nalat ért el könnyű- és élel­miszeriparunk. Könnyű- és élelmiszeriparunknak most lehetősége van arra, hogy a párt által folytatott árleszál­lítási politika alapján kielé­gítse a városi és falusi la­kosság növekvő szükségle­teit. A háború utáni években helyreállított mezőgazdasá­got a háború előttinél na­gyobb mértékben látjuk el a legújabb technikával. Mindezek a sikerek orszá­gunk munkásosztálya és pa­rasztsága tartós szövetségé­nek, a Szovjetunió népei iz­mosodó barátságának, a szov­jet társadalom erkölcsi-politi­kai egysége szüntelen erősödé­sének, a kommunista párt által kidolgozott politika következe­tes valóraváitásának eredmé­nyei. A szilárd és következetes békepolitikát folytató szovjet kormány nem egy ízben kije­lentette, hogy a nemzetközi élet minden függő és vitás kérdése megoldható az érde­kelt országok közötti tárgya­lások útján. Ez a nyilatkozat minden nép egyöntetű támoga­tására és helyeslésére talált. A szovjet kormány újabb béke- kezdeményezése a Szovjetunió nemzetközi helyzetének to­vábbi megszilárdulását, orszá­gunk tekintélyének növekedé­sét és a béke megőrzéséért és megszilárdításáért folyó világ, mozgalom komoly fellendülé­sét eredményezte. Másként fest a helyzet az imperialista táborban. Itt a kapitalizmus általános válsá­gának további éleződését, az amerikai imperializmus részé­ről a féktelen terjeszkedést és az arcátlan diktátum poli­tikáját, a kapitalista országok közötti ellentétek növekedé­sét és a dolgozók széles töme­geinek mind fokozódó elnyo- morodását figyelhetjük meg. A világhelyzet alakulásának egész menete ilymódon egyfe­lől a demokrácia és a szocia­lizmus erőinek szüntelen gya­rapodásáról, másfelől az im­perialista tábor erejének álta­lános gyengüléséről tanúsko­dik. Mindez mélységes nyug­talansággal tölti el az impe­rialista köröket és nagyfokú aktivizálódásra, arra a lázas törekvésre indítja a reakciós Imperialista erőket, hogy alá­ássák a béke, a demokrácia és a szocializmus nemzetközi táborának növekvő erejét, de mindenekelőtt e tábor veze­tőjének, a Szovjetuniónak erejét. Az imperialisták tá­maszt keresnek maguknak a demokrácia és a szocializmus országaiban, a különböző re­negátok és züllött elemek sze­mélyében és aktivizálják ügy­nökségük felforgató tevékeny­ségét. A „Pravda” július 10-i szá­mában jelentést közöl a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tel­jes üléséről. A közleményben ez áll: „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága teljes ülése meghall­gatta és megvitatta a Köz­ponti Bizottság elnökségének — G. M. Malenkov elvtárs­nak — L. P. Berija pártelle­nes és államellenes, külföldi tőke érdekében e'követett, a szovjet állam aláaknázására irányuló bűncselekményeiről szóló beszámolóját. L. P. Be­rija hitszegő módon megkísé­relte, hogy a Szovjetunió bel­ügyminisztériumát a Szovjet­unió kormánya és Kommu­nista Pártja fölé helyezze. A Központi Bizottság teljes ülése úgy döntött, hogy L. P. Beriját, mint a Kommunista Párt és a szovjet nép ellensé­gét eltávolítja a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottságából és kizárja a Szovjetunió Kommunista Pártjának soraiból.” A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége megvizs­gálta a Szovjetunió Minisz­tertanácsának e kérdéssel kapcsolatos közleményét és elhatározta: 1. L. P. Beriját leváltja a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének Bszt- ségéből és a Szovjetunió bel­ügyminiszterének tisztségé­ből; 2. U. P. Berija bűncselek­ményeinek ügyét a Szovjet­unió Legfelső Bírósága elé utalja. Berija, a nép most leleple­zett ellensége, különféle kar­rierista mesterkedésekkel bi­zalmat keltett maga iránt, be­furakodott a vezetésbe. Mig Berija korábban mélységesen leplezte és álcázta bűnös, pártellenes és államellenes tevékenységét, az utóbbi idő­ben elszemtelenedett, féke­vesztetté vált és kezdte felfed­ni igazi arcát, a párt és^ a szovjet nép gonosz ellenségé­nek ábrázatát. Berija bűnös tevékenységének ez a meg­élénkülése az államunkkal szemben ellenséges nemzetkö­zi reakciós erők szovjetelle­nes aknamunkájának általános fokozódásával magyarázható. Aktivizálódik a nemzetközi imperializmus. aktivizálódik ügynöksége is. Berija a hatalom megraga­dására irányuló gálád mes­terkedéseit azzal kezdte, hogy megpróbálta a belügyminisz­tériumot a párt és a kormány fölé helyezni, fel akarta hasz­nálni a belügyminisztérium központi és helyi szerveit a párt és annak vezetése, va­lamint a Szovjetunió kormá­nya ellen és a személye irán­ti odaadás alapján léptetett elő funkcionáriusokat a bel­ügyminisztériumban. Mint most megállapítást nyert, Berija különféle ko­holt ürügyekkel, minden le­hető módon akadályozta a mezőgazdaság területén fel­merülő legfontosabb, halaszt- ha*at!an kérdések megoldá­sát. Mind ezt azért tette, hogy aláássa a kolhozokat és nehézségeket támasszon az ország élelmiszerellátásában. Berija különféle alattomos fogásokkal alá akarta ásni a Szovjetunió népeinek barátsá­gát, a soknemzetiségű szo­cialista állam alapjainak alapját, a testvéri szovjet köztársaságok minden sikeré­nek fő feltételét, viszálvt akart szítani a Szovjetunió népei között, aktivizálni akar­ta a szövetséges köztársasá­gok burzsoá-nacionalista ele­meit. Berija, miután kénytelen volt teljesíteni a párt Köz- oonti Bizottságának és a szovjet kormánynak a szov­jet törvényesség megszilárdí­tására és a törvénytelenség, valamint az önkény egyes té- nyeinek felszámolására adott egyenes utasításait, szándéko­san gátolta ezen utasítások végrehajtását, több esetben pedig igyekezett meghamisíta­ni ezeket az utasításokat. Megdönthetetlen tények mutatják, hogy Bérijéből el­tűntek a kommunista jellem­vonások, burzsoá korccsá vált, ténylegesen a nemzet­közi impe-ializmus ügynökévé lett. Ez a kalandor, a külföl­di imperialista erőknek ez a bérence olyan terveket szőtt, hogy kezébe kaparintja a párt és az ország vezetését annak érdekében, hogy ténylegesen szétzúzza kommunista pár­tunkat és a párt által hosz- szú évek alatt kidolgozott po­litikát olyan kapituláns-poli- tikával váltsa fel, amely vég­eredményben a kapitalizmus visszaállításához vezetett vol­na. Hála az SZKP Központi Bizottsága Elnöksége által hozott, a párt Központi Bizott­ságának teljes ülése által egyhangúlag és maradéktala­nul jóváhagyott, idejében megtett, határozott intézkedé­seknek, Berija bűnös, párt-és államellenes terveit leleplez­ték. Berija bűnös kalandjának felszámolása újból bebizo­nyítja, hogy a külföldi impe­rialisták bármilyen szovjet­ellenes terve szétzúzódott és a jövőben is szét fog zúzódni a párt, a kormány és a szov­jet nép megingathatatlan ere­jén és nagy egységén. Ugyanakkor a Berija-ügy- böl le kell vonni a- politikai tanulságokat és a szükséges következtetéseket. Vezetésünk ereje a kollek­tivitásban, az egybeforrott- ságban és az egyöntetűségben rejlik. A vezetés kollektiv volta pártunk vezetésének legfőbb elve. Ez az elv teljes mérték­ben megfelel a személyi kul­tusz ártalmas és megenged­hetetlen voltáról szóló ismert marxi tételnek. „Mindenféle személyi kultuszt gyűlöltem — írja Marx — s ezért az Internacionálé fennállása ide­jén soha nem engedtem nyil­vánosságra hozni azokat az írásokat, amelyekben elismer­ték érdemeimet, s amelyekkel a különböző országokból el­halmoztak. Soha nem is vála­szoltam rájuk, legfeljebb rit­kán megróttam íróikat. Engels és én azzal a feltétellel lép­tünk be első ízben a kommu­nisták titkos társaságába, hogy a szervezeti szabályzat­ból kiirtanak mindent, ami elősegíti a tekintélyek előtti szolgai hajlongást.” Csak a kollektív politikai tapasztalat, csak a Központi Bizottságnak a marxi—lenini elmélet tudo­mányos alapjára támaszkodó kollektív bö'.csesége biztosítja a párt és az ország helyes vezetését, a párt sorainak megingathatatlan egységét és egybeforrottságát, a kommu­nizmus sikeres építését ha­zánkban. Minden funkcioná­riusnak, bármilyen tisztséget töltsön is be, a párt szüntelen ellenőrzése alatt kell állnia. A pártszervezeteknek rend­szeresen ellenőrizniük kell az összes szervezetek és hivata­lok munkáját, minden vezető funkcionárius tevékenységét. Ezen belül rendszeres és lan­kadatlan ellenőrzés alá keil vonni a belügyminisztérium szerveinek tevékenységét. Ez nemcsak joga, hanem egyenes kötelessége is a pártszerveze­teknek. A párt- és szovjet szerveze­tek egész munkájában min­den eszközzel fokozni kell a kommunisták és az dolgozók forradalmi gét. Amíg fennáll a kapita­lista környezet, addig most is és a jövőben is elküldi hoz­zánk ügynökeit kártevő mun­kára. Ezt eszünkbe kell vésni, soha nem szabad elfelejteni és fegyverünket mindig meg­köszörülve kell készenlétben tartani az imperialista kém­szolgálatok és bérenceik ellen. A leghatározottabban be kell tartani a funkcionáriu­sok politikai és szakmai ké­pességek szerint történő ki­válogatásának pártelveit. Pártunk ereje és legyőzhe­tetlensége a tömegekkel, a néppel való szoros és elsza­kíthatatlan kapcsolatban rej­lik. Feladatunk megerősíteni és kibővíteni ezt a kapcsola­tot, figyelemmel lenni a dol­gozók igényeire, állandóan gondoskodni a munkások, kolhozparasztok és értelmisé­giek, az összes szovjet embe­rek életének javításáról. A párt legszentebb kötelessé­ge tovább erősíteni a Szovjet­unió népeinek megbonthatat­lan barátságát, szilárdítani soknemzetiségű szocialista államunkat, a proletárnem­zetköziség szellemében ne­velni a szovjet embereket, erélyes és engesztelhetetlen harcot vívni a burzsoá nacio­nalizmus minden megnyilvá­nulása ellen. A párt- és szovjet szerveze­teknek, a szakszervezeteknek és komszomol-szervezeteknek mozgósítaniok kell népünk al­kotó erőit és úgy kell iránví- taniok azokat, hogy teljes mértékben kihasználjuk tar­talékainkat és lehetőségein­ket a XIX. pártkongresszus által kitűzött feladatok sike­res megvalósítására. Határo­zottan meg kell javítani a pártpropagandát és a töme­gek körében végzett politikai tömegnevelő munkát. Propa­gandánk feladata nem betű­rágó és dogmatikus módon tanulmányozni a marxi-lenini elméletet, nem egyes formu­lák és idézetek megtanulá­sára törekedni, hanem elsajá­títani Marx—Engels—Lenin —Sztálin mindent legyőző, világot átalakító forradalmi tanításának lényegét. Az egész párt és az egész ország osztatlan lelkesedéssel és helyesléssel fogadja az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésének határozatait. A moszkvai területi és városi pártbizottság tegnap együttes ülést tartott a moszkvai és a Moszkva-területi aktivistákkal s ezen mélységes és hara­gos felháborodását fejezte ki Berija áruló tevékenysége miatt és egy emberként he­lyeselte az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésének határozatát. Ugyanilyen ha­tározatokat hozott a kievi te* rületi és városi pártbizottság aktivistákkal együtt tartott ülése, valamint számos más pártszervezet is. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, amelyet 50 eszten­dővel ezelőtt a lángeszű Lenin teremtett meg, gigászi erővé fejlődött, megedződött a harcokban Lenin vezetésé­vel, Lenin tanítványa és nagy ügye folytatója, a nagy Sztálin vezetésével és küzdő­társaik vezetésével. A szov­jet nép a kommunista párt vezetésével, szilárdan tömö­rülve a párt harci zászlaja körül, megvalósítja naov tör­ténelmi feladatát. Hazánk a párt, a kormány és a nép szoros egységében tántorít' hatatlanul és biztosan foly­tatja útját előre, megy a dia­dalmas kommunista építés dicső útján. Kruglov Szergsj Nyikihrovics a Szovjetunió belügyminisztere összes ébersé Moszkva, 1953 július 10. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége, Kruglov. Szergej Nyikiforovicsot a Szovjetunió belügyminiszte­révé nevezte ki. Javítsa tovább a vezetés színvonalát a tiszanánai pártbizottság TTszamenti nagyközség Ti- szanána, gazdag földjein szorgos munkáskezek építik a jövőt. Az építés lendületének irányítója, a munka végzésének ellenőrzője a fair si pártbizott­ság. községi, üzemi alapszerve­zetek. A falusi pártbizottság az utóbbi időben egyre nyugodtab ban tehet számvetést. — javul munkája, szervezeti élete, s ez természetesen visszatükröződik az alapszervezetek életében is. Gondos terv alapján készül el a pártbizottsági ülés napirendié, a megtárgyaláson résztvesznek az alapszervezetek titkárai is. Ezeken a gyűléseken nem üres szócséplés folyik. a legutóbb például az iskola' igazgatójá­nak kellett beszámolni az iskola év eredményeiről, tapasztala­tairól. De éppen így sor kerül a tanács, a szövetkezet, vagy éppen valamelyik termelőszö­vetkezet munkájára is. Élénkek ezek az ülések, hozzászólnak a pártbizottság tárnái, javasla tokkal élnek a munka megjaví­tására. páríbizottsági ülések fe­gyelme, rendszeressége megmutatkozik az alapszerve­zeteknél is. Itt is rendszeresek a vezetőségi ülések, ai legfon­tosabb kérdések kerülnek meg­vitatásra. — segítséget nyújt ebben az a pártbizottsági tag is. aki éppen az illető alapszer­vezet munkáiéért felelős. A ve­zetőségi ülések nyomán egyre aktívabbak. színvonalasabbak a taggyűlések is. A titkári beszá­molót Barna' András pártbizott­ság t:tkár rendszeresen külön Is megbeszé'i az alapszervezeti titkárokkal, segítséget, útm'" tatást nyújt a taggvű'ések szer­vezésében. lebonyolításában. A pártbizottság rendszeres se­gítsége, útmutatása megmutat­kozik a politikai munka; más te­rületén is. Állandóan ellenőrzik a községi tanács munkáját, nyo­mon kísérik az aratás, csépi és nagv csaláját, rendszeresen foglalkoznak a párttagokkal, s ennek eredménye, hogv a be­takarításban. begyűjtésben élen. járnak a falu kommunistái. Az elmúlt időszakban megjavult a pártcsoportok munkája, a vá­lasztások alatt eredményes har­cot vívott a község közel 200 népnevelője. A belső szervezeti élet meg- szilárdulása maga után vonja, hogy a párt helyi veze­tői többet ‘ tudnak foglalkoz­ni a tömegekkel, hogy köze­lebb kerülnek a dolgozó pa­rasztsághoz s azok őszintén feltárják ügyes-bajos dolgai­kat. Naponta tíz-tizenöt dolgo zó paraszt fordul meg a párt- bizottság irodáján, s kér taná­csot, segítséget — mint leg utóbb ai 73 éves Vadász István­ná — a párttól. Része van eb­ben természetesen a népneve­lők munkájának, akiket a pártbizottság is ellenőriz, s akiknek irányításához módszer beli segítséget nyújt az alap­szervezeteknek. A pártbizottság, az alapszer­vezetek javuló munkája azon­ban mégsem tükröződik vissza kellő mértékben a termelésben, a munkában. Pedig falun a jó politikai munkát elsősorban a jó beadás, napjainkban a növény­ápolás, a gyors aratás eredmé­nye méri. Igaz, hogy az utóbbi időben meggyorsult az aratás, de komoly a lemaradás a nö­vényápolásban, valamint a to­jás és baromfibegyűjtésben. Va Iahol hiba van. valahol rés van a párt munkája s a tömegek között! A hiba legdöntőbb alapja: 1* hiányzik a kollektív vezetés a tiszanánai pártbizottságnál, s mint a jó, úgy ez is visszatük- röződ'lk az alapszervezeteknél. — ott is a titkár elvtársak sze­retnék száz kézzel végezni az ezernyi munkát. Nagv hibái ez, különösen Tíszanánán, ahol a régi tanácselnök és a volt párt­bizottsági titkár hibájából a dolgozók nem kis része elide­genedett a falu vezetőitől. Varjú Ferenc volt tanácsel­nök kiskirályként uralkodott a faluban. Szántás ideién vitette el a dolgozó parasztok igás- áüatait, Godó Béla dolgozó pa­raszttól úgy vitetett el a két mázsa búzát a beadáson felül, hogy még ma sincs nyoma. IA községi tanács a négyezer lakosú faluban másfélmillió fo­rint kártérítést vetett ki a leg­különbözőbb címen. Varjú Fe­renc egyszerűen megfenyegette azokat, akik kritizálni meré-< szelték a tűrhetetlen helyzetet. Mindezt nyugodt egykedvűség­gel nézte Kovács Ambrus elv­társ. a volt pártbizottsági tit­kár; úgy érezték egyes dolgozó parasztok hogy nincs hová menniök, ha igazságukat kere­sik. Ilyen légkörben, a jogos em­beri érzések ilyen vandál pusztí­tása közben vette át munkáját az új vezetőség. Komoly adós­ságot kell letörleszteni a falu dolgozóival szemben, — s ez a „törlesztés”, a dolgozó tömegek megnyerése, az új gazdaságpo­litika sikeres végrehajtására való mozgósítása nem lehet egy ember, a párttitkár feladata. Nem lehet, mert mint a tények is igazolták, nem képes elvé­gezni. JJarna András elvtárs sokat lót-íut. igyekszik maga csi­nálni mindent. „Úgysem végzik el" intézi el, ha arról van szó, hogy dolgozzanak a pártbizott­ság tagjai is. Ez a túlságosan „lelkiismeretes" munka a párt­bizottsági tagok, az alapszer­vezetek vezetői önállóságának, nem egyszer tekintélyének ro­vására megy. Gombos Imre eivtárs, a Vörös Csillag ter­melőszövetkezet párttitkára nem tudta mozgósítani a párt­tagokat a taggyűlésre. Az út­mutatás, a módszerbeli segítség helyett — nosza — Barna elv­társ futkosott a tagok után, s valóban^ sikerült összehozni a taggyűlést. Látszateredmény ez ! Megkerülése a pártcsopor­toknak. átnyulás az alapszerve­zet vezetőinek feje felett, pilla­natnyi sikert eredményez, amely semmiféle javulást nem hoz a iövő számára. Egyedül végzi az ellenőrzés igen komoly munkáját is, egye­dül beszélt a kiválogatásra' ke­rülő propagandistákkal — álta­lában egyedül csinál mindent. Két szem keveset lát, a kilenc tagú pártbizottság tizennyolc szeme meglátta volna;, ho'gy Benkocs József, a községi alap­szervezet titkára milyen lélek- telenül bánik a párttagsággal. Kizárásra javasolt a tagdíjfize­tés elhanyagolása miatt öt olyan párttagot, — köztük két idős házaspárt — akiket egyetlen egyszer sem keresett fel a párt- csoportibizalimh akikkel senki sem^beszélt a tagdíjfizetés je­lentőségéről. Nem veszi észre azt sem a pártbizottság, hogy a Vörös Csillag szövetkezet pártszervezetében az aratásra hivatkozva, éppen mikor a leg­fontosabb a nevelőmunkai, nem dolgozik a vezetőség, elhall gattak a népnevelők is. ^íol nincs biztosítva a kol­lektiv vezetés, ott súlyo­sabb hibák, visszaélések, túl. kapások is észrevétlen marad­nak, ott nem képes ai párt moz­gósítani a széles tömegeket, ott elérhet egy bizonyos szintet a politikai munka színvonala, de előbb-utóbb megtorpan, vissza­esik a lendület. Ezt nem akar­hatja s egész biztos nem is akarja a tiszanánai pártbizott­ság. éppen a kezdeti eredmé­nyek megőrzése, fokozása érde­kében. z új gazdaságpolitika ke­mény bírálat a múlt hibái­val szemben. De a bírálat csak akkor ér valamit, ha ki is ja­vítjuk a hibákat, ha sikerre visszük a kormány nagyszerű programmiát. A falu dolgozói nagy megelégedéssel és lelke­sedéssel fogadták ezt a pro- gra.mmot, — további megma­gyarázásai, a tömegek végrehaj­tásra' való mozgósítása 3 párt- bizottság és az alapszerveze- tek feladata. Nagy és szép ez a feladat, de csak úgy felelhet meg ennek a pártbizottság, ha elsősorban a vezetés módszerén javít. Barna elvtárs ossza meg a munkát a pártbizottság tag­jaival, osszák e! a feladatokat, a tennivalókat és a; munka vég­zéséről számoljanak be a párt­bizottsági ülésen. Adjon bát­ram megbízatást a vezetőségi tagoknak, mert csakis közős erővel vihetik sikerre most a betakarítás nagy csatáját. Ne feledkezzen meg az alapszerve­zetről sem. nevelje úgy a- titká­rokat. hogy ők is biztosítsák a vezetőség tagjainak aktivitását, a kollektiv vezetést.

Next

/
Thumbnails
Contents