Népújság, 1953. július (53-61. szám)
1953-07-02 / 53. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? NÉPÚJSÁG MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM. Ára 50 fillér Termelőszövetkezeti tagok! Gyorsan és szemveszteség nélkül végezzétek el az aratást és a cséplést! Példamutatóan teljesítsétek legelső kötelességeteket, adjátok az első gabonát a hazának! 1953 július 2. VJ FÉLÉV K Hihetetlen tempóval, lendülettel építi népünk az országot. Nem évekkel — félévekkel, hónapokkal, sőt napokkal mérjük az időt. Negyedéves, — féléves terv: naptári idővé vált számunké Üj „naptári” időszak, új félév küszöbén vagyunk. Gigantikus feladatokat kell megoldanunk a hátralévő hat hónap alatt, sokkal nagyobbakat,- mint eddig. Következésképpen nagyobb erőfeszíié- sekre is van szükségünk, mint építésünk eddigi időszakában bármikor. Az elmúlt félévben üzemeink többségében a párt- és tömegszervezetek, a műszaki vezetők becsülettel harcoltak adott szavuk valóraváltásáért, második negyedév teljesítéséért. A Bükkhegységi Ásványbánya, május 13.án befejezte féléves tervét, a helyi ipari vállalatok 22 nappali előzték meg a határidőket. A Mátra. vidéki Erőmű június 24-én lépett át a második félévbe. Ezek a példák azt igazolják, hogy terveink reálisak, a dolgozók lendületére, képességeire épültek, de azt is, hogy megyénk üzemi munkásainak nagy többsége tisztában van a tervteljesítés jelentőségével, helyével a békéért folytatott harcban. A tervek reálisak, — mégis egész sor üzemiünk lemaradt a terv teljesítésében, adóssággal lép át a második félévbe. Talán valami különleges nehézség, előre nem látott hatalmas akadály tornyosult Egeresein Bánya, a Tatarozó Vállalat, vagy éppen iá Hevesmegyei Téglagyári Egyesülés elé? Ha az ottani vezetőket meghallgatjuk, szekérderéknyi objektív okokkal hozakodnak elő, készen áll a száz. és ezerféle kifogás. Valóban hatalmas akadálya van ezekben az üzemekben a terv teljesítésének, s ez nem más, mint a megalkuvás, a kényelmeskedés, a szer. vezeilenség. Ezekben az üzemekben nem sokat törődnek a párt és a kormány határozataival, s kézlegyintésekkel intéztek el száz és száz tonna szenet, ezer'és ezer téglát. Következetlenség az ellenőrzésben, terv. szerűtlenség a munkában, — s -mindez azért, mert a párt- szervezetek elmulasztották a termelés pártellenörzését, mert nem foglalkoznak megfelelően a töme-gszervezetekkel sem. A Mátraderecskei Téglagyárban nincs bekötve a transzformátor —- gyakorlati intézkedés helyett a Téglagyári Egyesülés levelez, adminisztrál, csak éppen nem tesz következetes lépéseket a műszaki hiányosság felszámolására,. Egeresein bányában még mindig a szállítással, aiz anyagellátással vannak komoly zavarok. A pártszervezetek mégsem tettek meg itt mindent, hogy a nyilvánvaló hibákat minél előbb megszüntessék — nem is lehet ezután csodálkozni, hogy mindkét üzem adósa a nép államának. Váczi Sándor e’.vtárs, a megyei pártbizottság titkára, a megye üzemi vezetőinek legutóbbi értekezletén világosan leszögezte: dhol nem teljesítik a tervet, ott az igazgató a hibás. Üzemeink igazgatói nem szereznek mindenkor érvényt a párt és kormány határozatainak — mert nem is ismerik azokat. Hiányzik az egyszemélyi felelős vezetés, a következetes állandó ellenőrzés: a végrehajtás ellenőrzése. Nem kell szerénykednünk, értünk el komoly eredményeket az elmúlt negyedévben. A választások, a Béke.Vil ágtanács ülésszaka tiszteletére indult versenyben egész sor üzemünk teljesítette magasan túl előirányzatát, a munkások ezrei teljesítették túl napi normájukat. De ezek az eredmények nem szédíthetnek meg bennünket. Több eredményre: több szénre, vasúti váltóra, téglára, cementre van szüksége a hazának. Az elmúlt félév hibái, a sokezer tonna szén, a sok százezer tégla adósság úgy nyomja vállunkat, mint a mázsás teher. Ha a tehertől meg akarunk szabadulni, ha azt akarjuk, hogy ne csak letör. lesszük az adósságot, hanem a terven fe’üí is adjunk — minél többet — a hazának, -akkor elsőrendű feladat a szép számmal fellelhető, egyáltalán nem valami titkos, ismeretien hiba, gyors, erélyes felszámolása. Az egész félév, a harmadik negyed, év sikere július hónapban dől el. A legdöntőbb feladatot már kitűzte elénk Rákosi elvtárs: mindenki, mindennap teljesítse száz százalékig a tervét. Ez a cél, amelyért -küzdünk, de hozzátehetjük, fegyver is van kezünkben — csak jól forgassuk — a cél eléréséhez. Augusztus elején Bukarestben gyűl össze a világ ifjúsága, hogy immár negyedszer tegyen hitet a béke, az ifjúság megdönthetetlen egysége mellett. Kell.e ennél nagy. szerübb lehetőség a mi fiataljaink számára? Itt' az alkalom megmutatni, ki a legény a gáton, s a „gátoná-Más", a vetélkedés száz tonnákban adja meg erre a választ. Augusztus 20, alkotmányunk nagy ünnepe! Kell-e ennél nagyszerűbb lehe. tőség a megye minden dolgo. zőja számára, hogy bebizonyítsa, élni tud az alkotmány adta ■jogokkal? Egész biztos, hogy nem lesz hiány a lendületben, -küzdeniakarásban. De ehhez még kel! valami: tovább kell javítani a vezetés színvonalát, a párt tér. melési ellenőrzését, biztosítani keli a jó műszaki feli'teleket. Az üzemek igazgatói ínélyedje. nek el alaposan a párt- és -kormányhatározatok tanulmányozásában, szervezzék meg a végrehajtás ellenőrzését. Az igazgatónak tudnia kell,, hogy minden egyes gép teljesítette-e a 100 százalékot, milyen eredményeket értek el az üzemben. ki nem hajtoita végre a reábízott feladatokat. Minden egyes kérdésben naponta tájékozódnia kell és felelősségre vonni azokat, akik nem biztosítják a tennivalók sikeres végrehajtását. Az igazgató felelős a műszakiak jó, vagy rossz munkájáért is, s éppen ezért fel kell lépnie minden „technikai obejkií-vum”, minden kényelmeskedés, lazaság ellen. Gondoskodni kell a munkaerő tervszerű elosztásáról, a szilárd munkafegyelem megteremtéséről, s nem utolsó sorban a szocialista bérezés érvényrejutásáról. Az igazgató, a műszaki vezetők azonban csak úgy birkózhatnak meg a feladatokkal, ha lehető legtöbb segítséget nyújtanak ehhez a pártszervezetek, elsősorban a termelés párt. ellenőrzésén keresztül. Mit jelent a pártellenőrzés? Elsősorban is azt, hogy a vállalat, az üzem előtt álló minden egyes feladat végrehajtását nyomon kövessék, ellenőrizzék pártszerveink. Amenyiben az igazgató, a műszakiak nem hajtották végre a párt és a minisztérium határozatát, akkor vonják felelősségre őket. De azt is jelenti a pártellenőrzés, hogy felfedje a gazdasági munkában tapasztalható hibákat, hogy rá. mutasson miért következhettek azok be, s ugyanakkor megmutassa a hibák kijavításának egyedüli útját is. A pártszervezetek feladata, hogy a szakszervezetek versenyszervező munkájának ellenőrzésével, a DISZ-fiatalok len. dületes, példamutató termelési eredményeinek biztosításával közvetlenül is harcoljanak a tervek -teljesítéséért. Harcban az új kenyérért Megyénkben is megkezdték a kombájnnal való aratást Kövesse Halmajugra példáját a detki tanács (Tudósítónktól.) A viszneki dolgozó parasztok versenykihívása nyomán, a gyöngyösi járás községei versenyében, váratlanul, szinte ugrásszerűen, egy hét ’alatt Halmajugra került a kilencedik helyről a másodikra. A begyűjtésben és adófizetésben legjobb község a járásban. A járási tanács versenybizottsága néhány nappal ezelőtt adta át a halmajugrai dolgozóknak ,„4 járás legjobb községe" kitüntető táblát. Nyilván ez a megtisztelő cím még jobb munkára serkenti a halmajugrai dolgozó parasztokat, s most már nemcsak a növényápolásban, ha nem az aratásban, cséplésben, begyűjtésben is elsők lesznek. Detk egész közeli szomszédságban van Halmajugrával. De az eredménye már igen távol esik, mert Detk a járás utolsó községe. A detkiek nemcsak a növényápolásban, hanem ,a begyűjtésben és az adófizetésben is az utolsók. így került „A járás legrosszabb községe” szégyentábla a detki tanácsháza falára. A gyenge munkának ai tanács vezetői az okai, nem támaszkodnak a tömegekre, nem tartanak kisgyűléseket, nem dolgoznak a népnevelők sem. Detk-en megfeledkeztek a kulá- kok mesterkedéseiről is. Nincs a községben egyetlen kulák sem, akinek ne lenne adóhátraléka, aki rendbe lenne a begyűjtéssel. Visznek, mint versényfeihívó fél még mindig nem tudott felkerülni az első helyre. Növény- ápolásban a negyedik, begyüj- . tésben pedig középen halad a versenyben. Versenykihívásukban azt vállalták, hogy félévi tojásbegyüjtési tervüket június 30-ig 105 százalékban teljesítik. A fogadalom valóraváltá- sával azonban elmaradtak, mert a vállalt határidőre mindössze 60 százalékot értek el. Nem teljesítették vállalásukat az adófizetés terén se. A viszne- kiek nem szokták hagyni magukat, nem szoktak adósai lenni az államnak. Lényegesen megjavulna a munka, ha a községi tanács összehívná a legjobb dolgozó parasztokat, megbeszélnék, mi a teendő az elmaradás felszámolására, hiszen a visznekiek is jól tudják: a felajánlások teljesítése hazafias kötelesség. Másfél nap alatt ötven hold őszíárpa A kömlői Szabadság termelőcsoport 400 hold kalászost vetett ' az őszön, mely most igen szép termést ígér. A bő termés egyik döntő alapja azonban az aratás, hordás és cséplés szemveszteség nélküli gyors elvégzése. Erre gondoltak a csoport tagjai, mikor június 27-én nagy lendülettel hozzáláttak az őszi- árpa aratásához. Negyvenöt kaszás, s ugyanannyi marokszedő versenyzett a kiosztott 25—25 holdas brigádterületen. A brigádok között Garanc Jánosé végezte a legjobb munkát, elsőnek végzett az aratással, még segíteni is tudott Veréb Béla brigádjának. A lelkes verseny eredménye volt, hogy szombat reggel 9 órától vasárnap délig 50 hold ősziárpát arattak le. Kovács Ferenc agro-propagandista Példás munkát végeznek a verpeléti Dózsa-szövetkezet asszonyai Dolgozó parasztságunk előtt sokrétű fontos feladat áll. Erik a gabona, sürget a gyors aratásra, mégis egyes helyeken még a növényápolást sem végezték el, ami azt eredményezi, hogy erőnket a két'-három féle munka könnyen szétforgácsolja. Nem lehet gazdaságosan felhasználni a meglévő munkaerőt. Ipari dolgozóink örömmel mennek segíteni dolgozó parasztságunknak. Sóskúti Ferenc, levelezőnk arról számol be, hogy az egri Dohánygyár dolgozói munka után több mint két hold szőlő ■kötözéséi végezték el az egri November 7 tszcs.nek. Az egyénileg dolgozó parasztok is harcolnak a még elmaradt növényápolási munkák elvégzéséért. Bélapátfalva községben 112 egyéni dolgozó paraszt áll párosversenyben. A maklár- tályaiak által kezdeményezett versenyben a kihívó község egy. ideig lemaradt a növényápolásban, de június második felében a jó népnevelő munka eredményeként felsorakozott az élenjáró Bélapátfalva és Felnémet község mellé. Andornoktálya és Balaton az utolsó helyre került a versenyben, mert lebecsülték a kisgyűléseket, nem ismertették a versenyt a dolgozó parasztok között, szájtáti módon beletörődtek abba, hogy víz áll a földeken, a kaszálón, nem gondos, kodtak a víz levezetéséről, hanem lépten-nyomon az esőre hivatkoztak. A termelőcsoportok tagsága sem alszik a verseny, ben. A verpeléti Dózsa isz.ben a női dolgozók példásan kiveszik részüket a növényápolás, bál. Varga Istvánná 220, Fehér Györgyné családtag 170 munkaegységet teljesített. Gondoskodtak az állatok takarmányozásáról, 105 köbméter zöldsilót készítettek. A felnémeti Petőfi tszos-ben veszteség nélkül takarították be szénatermésüket. A gyümölcsösben is elvégezték a permetezési munkákat. Nem mondhatjuk ezt el a nagyvisnyói Uj Etet tszcs.ről, mely a növényápolást csak részben végezte el. vagy a kerecsendi Kossuth tszcs.ről, ahol most is száraztakarmányt etetnek a jószággal, mikor a záldtakarmány ott vénül meg a réten, a legelőn. Az egészévi fáradságos munkának már látszik a gyümölcse. A kalászosok igen biztató termést ígérnek. Erről ír Tóth László is a hevesvezekényi Béke tszcs-ből. „Megkezdtük az őszi árpa aratását és bebizonyítjuk a keresztsoros vetés előnyét, mert becslésünk szerint lß mázsás termésre lehet számítani.” A megye területén hétköznap, vasárnap egyaránt lelkesen ío. lyik az aratás. Szabó József. Hevesi József makláriályai dolgozó parasztok községükben elsőnek indultak harcba a szem. veszteségnéiküii aratásért. De nem halad megfelelő ütemben fa tarlóhántás Maklártályán. Va. sárnapig egyetlen darab földön sem végezték el, ezt az igen fontos munkát. A néhány napja tartó kedvező időjárás alkalmat ad arra, hogy eddigi hibáinkat jóvátegyük, hogy megteremtsük a jövőévi bő termés alapját. Hatvanon túl, a pesti műút mentén akácoktól és jegenyéktől csaknem teljesen eltakarva húzódik meg Kerekharaszt. Az egész községet telt kalásszal ringó búzatáblák, gondosan ápolt kukorica- és cukorrépaföldek ölelik körül, a házak között, füves, gyomos területek bizonyítják, hogy itt még a természet harcol, hogy visszavegye az embertől, amit az elvett tőle. A kis falu lakói egyszerűek, szerények, de mint emberek, sokmindenben különböznek. Egy részük — 6 ez a döntő rész — már az újban, a csoportban dolgozik, a másik rész még egyénileg műveli földjét. A csoporton beiül is vannak örökké morgó „nekik semmi sem jó” emberek, az újért lel- kesedők, a fejlettért rajongók. Az egyéniek is mások. Itt főleg abban mutatkozik különbség, hogy az egyik földje tisztább a gyomtól, mint a másiké, az egyik tisztázta az államnak járót, a másik még tartozik. Vannak aztán itt is mint mindenütt, szerények és nagyhan, gúak, kötekedők és békítgetők, őszinték és kevésbbé őszinték, dolgosak és húzódozók, derűsek és örökké sírók — a munka az élet által kialakított emberek minden fajtája megvan hát itt is. Egyben azonban egyformák ezek az emberek: egyforma a múltjuk, a jelenük, közös a céljuk. Egyforma a múltjuk. A KEREKHARASZTIAK A BÉKÉT SZOLGÁLJÁK valamennyien egy urat, Hatvani bárót szolgálták — a község minden egyes lakosa az aprókat kivéve, hosszú éveken át cseléd volt. Tűrték az intéző urak pofonjait, mert tűrniök kellett, egyformán éheztek, egyformán kínlódtak. Egy volt az életük, egy volt a bűnük. Sándor István azért került a törvény elé, mert egy-két répasze- letet akart hazavinni, Urbán Istvánt azért verték meg a csendőrök, mert szalonnát követelt. Cselédnép lakta Kerekharasz- tot — valamennyien a tízezerholdas birtok semmibevett zsellérei voltak, akiknek osak a munkája volt becses, de mint embereket semmibevették őket. Mennyivel más ma a helyzet. Az egykori uradalom most község, a tízezer holdból 1260 hold tulajdonosai az egykori cselédek. Akik azelőtt éheztek és előre megették a jövőévi kommenciót, most a szabadpiacon értékesítik feleslegeiket. Az elmúlt évben az Uj Élet tszcs tagjai közül Kasziba János 15, Ösz;i István 10, Urbán István 6 mázsa terményt adott el. Gohér János, a Szabad Nép csoport tagja csak búzából 30 mázsát kapott, s a többi terményből 15 mázsa kukoricát adott el ‘mázsánként 300 forintért és hét mázsa árpát 500 forintjával. A Béke csoport 36 tagja pedig másfél vagon terményt értékesített. A csoporttagok háztáji gazdálkodásában Kurják Józsefnek a Szabaid Nép csoport tagjának két tehene, két sertése, gazdag baromfiállománya van — a három csoport tagsága 90 százalékának van tehene, sertése. A község minden egyes dolgozójának közös a célja: harcolni a még szebb jövőért, a békéért. Különbözőek a területek, különböző munkával harcolnak. Sándor István, aki 32 évig volt cseléd és most tanácselnök, a törvény betartásával, a három termelőcsoport tagja jobb munkával, Nadelczki Pál, Kocsis János, Kurják József cselédek fiai a néphadsereg tisztikarában, az egyetemek padjában, az egyénileg dolgozó parasztok időben végzett munkával, a pontos beadással. A kerekharasztiak kihasználják az idő minden percét. Valamennyi csoport és egyénileg dolgozó végzett a növényápolással, megkezdték az aratást. Az Uj Elet tagjai közül vasárnap több mint húszán dolgoztak, a Béke valamennyi tagja kint volt a határban és délelőtt 11 órára levágták a 10 hold ősziárpát. Az egyéniek közül Sátrán János 15 holdas végzett a növényápolással, teljesítette háromnegyedévi tojás- és baromfibeadását, ifjabb Bugyi István egész évre lerótta tojásból és baromfiból az államnak tartozását, s növényápolásban is példát mutat. Hosszan sorolhatnánk még azoknak a számát, akik elősegítik a jó munkát, akik hozzájárulhattak ahhoz, hogy Sándor elvtárs, a tanácselnök szerényen megjegyezhette: „Növényápolásban körülbelül első helyen állunk.” A falu, a tszcs-k dolgozói sokat beszélnek a békéről. Először csak általánosságban, később egyre határozottabban mondják el, mit is jelent nekik a béke, nehezen tudják ezt szavakban kifejezni. Nekünk a béke azt jelenti, hogy a magunkéban nyugodtan dolgozhatunk, gyarapodik a vagyonunk, egyre szebb az életünk. A béke jelenti a csoportot, az államtól kapott földön a jó gazdálkodást. Azt jelenti a béke, hogy betakarítjuk a gazdag termést, moziba megyünk, rádiót hallgatunk, tanulunk, melyben a múltban nem volt részünk, gyerekeket nevelünk — de nem Hatvani bárónak cselédet — a hazának megbecsült embereket Ezeket háláljuk meg jobb munkával. A kerekharaszti dolgozók most is szolgálnak. Nem kínos, nem szenvedésteli ez a szolgálat, nem alázatosan és lehajtott fővel, hanem büszkén, felemelt fővel, a jövőbe vetett hittel — a békét szolgálják, I ■
