Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-07 / 46. szám

J 953 juntos 7. N E PUJ SAG 3 TERVÜNK TÚLTELJESÍTÉSÉVEL KÖSZÖNTSÜK A BÉKE-VILÁGTANÁCS ÜLÉSÉT Jó eredményeket ér el a Németi- és Sütő-brigád Maximenko gyorsfalazási módszerével Uj épületek körvonalai bonta­koznak ki Egercsehi bányatele­pen. A snár két emeletnyi ma­gasságú téglafalak mellett szin­te eltörpülnek a bányászok régi lakása». A terv áldása nyomán épül atz úi, mely 6zebb lesz, mint valaha — 36 bányászcsa­ládnak nyújt majd nyugodt, ké­nyelmes családi otthont. A bánvászlakások elkészíté­sén a:z Egri 63/5 Építőipari Vál­lalat munkásai dolgoznak. Köny- nyedén, lendületesen megy a munka, mert a nehezebbjét ma már elvégzi a gép. A technika fejlődése nyomán nem keli az emberi erőt megfeszíteni míg egy láda malter vagy tégla fel­jut az emeletre. A daru játszi könnyedséggel emeli, szállítja a tetthelyre ai legnehezebb munka­darabokat is — hat ember mun­káját végzi egyszerre. A gép nélkülözhetetlen segítőtársa a dolgozóknak, meggyorsítja a munkafolyamatokat, nagyobb keresetet biztosít, ezért szeretik és féltő gonddal vigyáznak rá. Az építkezői dolgozói már a munka kezdetén harcot indítot­tak az ósdi módszerek ellen, s ma már egyre szélesebb körben alkalmazzák és teszik közkinccsé az élenjárók tapasztalatait. A két épülettömb falazását az első téglától kezdve Maximenko- midszerrel végzik. Nincs ebben semmi ördöngösség, mégis 'gyor­sabban, szervezettebben megy a munka. Reggel g munka meg­kezdése előtt függővel beállít­ják a falazási rész két végére erősített lécet, erre vizszintes- sen egy drótot feszítenek, s ezt úgy emelik feljebb, ahogy a fal magassága nő. Nincs szükség arra, hogy minden téglát külön függőzenek. A Sütő-brigádnak Maximenko módszerével szinte ég a keze alatt a munka. A brigá­don belül mindenkinek meg van a feladata, az egyik a maltert teríti, a másik rakja a . téglát. Míg a régi módszerre! nyolc óra alatt csak három köbméter fala­zást végeztek el. ezzel a mód­szerrel nyolc-tíz köbmétert rak­nak fel. A zsaluzás is eddig na­gyobb mennyiségű deszkaanya­got vett igénybe, két tégla szé- leségű mozgatható zsalu készí­tésével azonban megoldották a nehézséget. A dolgozók az úi módszerek segítségével kimagasló munka­teljesítményeket érnek el. A Né­meti-brigád a választás tisztele­tére 229 százalékos teljesítményt ért el. Németi elvtárs kétszeres sztahanovista az építőipar ki­váló dolgozója, a brigád vezetője 249 százalékkal adta szavaza­tát a népfrontra. A brigád tag­jai ezekben a< napokban általá­ban 98 forintot kerestek. A munka lendülete azonban a vá­lasztás után sem csökkent. Jú­nius 2-án a szakadó eső ellenére is dolgoztak. A Németi-brigád 129, a Sütő-brigád 103 százalé­kos teljesítményt ért el. Németi elvtárs brigádjában fokozott gondot fordít a dolgozóik ne­velésére is. Munkamódszerének átadásával a brigád öt tagja közül eddig már háromból ne­velt sztahanovistát, akik állan­dóan 100 százalékon fejül telje­sítenek. A Béke-Világtanács budapesti ülésének tiszteletére felajánlotta, hogy a brigád átla­gosan 200 százalékos teljesít­ménnyel mutatja meg elszánt békeakaratát. Az alkotmány ün­nepére pedig megfogadta!, hogy a brigád másik két tagja is megkapja a megtisztelő sztaha­novista címet. Az építkezés dolgozói jó mun­kával harcolnak azért, hogy mie­lőbb átadják az új, modern la­kásokat a széncsata hőseinek. A Selypi Cementgyár II. számú kemencéjének klinkerégetoi az országos verseny élén „Harc az élüzem címért” — ezt a jelszót tűzték ki a Selypi Cementgyár dolgozói a féléves terv sikeres teljesítése érdeké­ben, a Béke-Világtanács buda­pesti ülésszakának tiszteletére. A dolgozók akaratuk valóra- váltásáért, kimagasló munkasi­kerekért indultak harcba. Má­jusban cementörlési tervüket 105.6. klinkerégetési tervükéit pedig 100.4 százalékra teljesí­tették és ezzel 25 vagon cemen­tet töröttek adósságukból. A ÍI-es kemence, Liptai Kálmán, Szűcs János és Kerek József klinkerégető brigádjai csatla­koztak a Mayer-mozgalomhoz, hogy az üzemidő jobb kihaszná­lásával több és iobb künkért ter­meljenek. Az eredmény nem ma­radt el. mert az eső neguedév ben elért 14.46 kilós átlagos termelékenységgel szemben 15.33 kilós átlagot értek el. A hatszá­zalékos javulás kereken napi 51 tonna künkért .jelent, A kettes kemence künkerégetői havi ter­vüket 108.7 százalékra teljesítet­ték, s ezzel elnyerték az orszá­gos első helyezésért iáró szak- szervezeti elnökség versenyzász. Iáját és az épííőanvagipari mi­nisztérium pénzjutalmát. Kövessék Egercsehi és Petőfi altáró műszaki vezetői a Rózsai IX-es aknát Bányáink dolgozói megértet­ték a tervíeljesítés jelentőségét, hogy a szén legfontosabb alap­anyaga, kenyere növekvő nehéz­iparunknak. Lelkes versenyt in­dítottak ezért megyénk bánya­üzemeinek dolgozói. E verseny­ből elsőnek a rózsái IX-es akna került ki győztesnek: 110 ! szá­zalékra teljesítette havi és 118.6 százalékra teljesítette június 3-án napi tervét. Újból bebizo­nyították itt a dolgozók, hogv a bányászatban is meg lehet való­sítani, a hó elejétől kezdve az egyenletes termelést, s ki lehet kerülni a hóvégi noha mmun kát A műszakiak a dolgozókkal összefogva teremtették meg a termelés előfeltételeit. A szak- szervezet is eredményes szer­vező és értékelő munkát végez: A DISZ-fronton megszer­vezték a péntek-mozgalmat, melynek eredménye, hogy már csütörtökön 150.7 szá­zalékos eredménnyel befe­jezték heti tervüket. A péntek-mozgalomhoz csatla­kozott Nagy Lajos MSZT-titkár és csoportja is, amely 130 szá­zalékra teljesítette elővájási ter­vét s az eiővájáson kívül 100 köbméter szenet termelt a front­fejtésen csapatával. Korponai Mihály vájár és csapata pedig, arra tett felajánlást, hogy min­den péntekre 120 százalékra tel­jesíti heti tervét. A Béke-Világtanács budapesti ülésének tiszteletére békeőrséget tartanak a dolgozók: ez alkalom, ból 2-án Kiss János 187. Koczka János 184.6, Laczik József 175 százalékra teljesítették tervüket. A rozsai IX-es akna dolgo­zóiról példát vehetnek Egercsehi ,és Petőfi, altáró műszaki vezetői is. Különösen arra ügyeljen Petőfibánva műszaki vezetése, hogy a Gyöngyösi XILes akna fokozott segítése mellett, ne hanyagolja el a.z altáró tervtel­jesítését sem. Egercsehi műszaki vezetői! Lehetetlen az az állapot, amely hosszabb idő óta fennáll a 20-as siklófrontfejtésen. Mikor akarják itt a levegőt és anyagellátást megoldani! Kevesebb ígérgetést, több tettet várnak a bánya dol­gozói és népgazdaságunk. Csak ígv lesz jobb levegő, anyagellá­tás és több szén. Gondoljon ar­ra Nagy üzemvezető, hogy mit tenne, ha neki kéne ilyen leve­gő és anyagellátás mellett dol­goznia! Egész biztos akkor le­rövidítené e probléma megoldá­sának kéthetes határidejét Mi van a százalék mögött? *" Bővül a füzesabonyi vasútállomás ­Sokan tették már fel a kér­dést, mi épül a füzesabonyi vasútállomás mellett, mit jelent az a sok munkáskéz, nagy­halom kitermelt főid, a sürgés­forgás? A vasútépítő vállalat munkásai dolgoznak itt akik május 30-ig 104 százalékos, terv- teljesítést értek el, s a Béke- Világtanács ülésszaka tisztele­tére júniusban 120 százalékos tervteljesítésre tettek ígéretet. Mit jelentenek ezek a száza­lékok? Megyénk iparosodása; közle­kedésünk fejlődése egyre erő­sebben döngeti vasutjaink múlt­hoz szabott méreteit. A füzes­abonyi vasútállomás is össze­hasonlíthatatlanul nagyobb for­galmat bonyolít le, mint azelőtt, ezért vált szükségessé, hogy a tíz stopáras állomást, tizennégy stopárasra építsék ki, modem pályaudvart létesítsenek. A bővítési munkákat már megkezdték, a Laskó-patakon felépítették az új vasbeton-hidat. Az állomás területén közel 22 ezer köbméter földet szállítottak az új sinpárak alá, ezzel a föld­munkák 50 százai »kát fhár el­végezték. A bővítéssel együtt az eddigi hosszúságának kétszere­sére építik ált magát a vasút­állomást is, hogy a leghosszabb tehervonatok is beférjenek. Az ipari üzemek és vállalatok szá­mára külön csonka be, — és ki­rakodó vágányokat építenek. A személyszállításinál, a balesetek elhárítása érdekében a> sínek alatt aluljárókat építenek, hogy az utasoknak ne kelljen a vágá­nyokon közlekedni. A füzes­abonyi vasútállomás megyénk egyik legjelentősebb pályaud­vara lesz. Falusi tanító külföldön A pedagógusnapra Jelent meg a Művelt Nép kiadásá­ban a „Nevelők” című kötet, mely tanítóink boldog és fel­szabadult életéről szól. Ma­guk a nevelők, valamint ki­váló klasszikus és élő ma­gyar íróink mondják el benne, az iskolával, a tanítókkal kapcsolatos élményeiket, em­lékeiket. A könyv előszavát Darvas József közoktatás- ügyi miniszter Irta. Ebből a műből közöljük az alábbi írást. Tizenkilenc esztendő apró- cseprő eseményei önmagukban is elegendők ahhoz, hogy a já- lékoskedvű gyérebből gondol­kodó férfit formáljanak, s a gyámoltalanul lépkedő időt gyor­sabb mozgásra ösztökéljék, de ahhoz, hogy sarkaiban mozgas­sák meg a fejlődés és a válto­zás erőit és új világ születhes­sen, történelmi fordulatnak kel­lett jönnie, olyan időnek, amely­ben a pedagógusok életében is sorsdöntő változás történt. Ez az idő annyi keserves vá­rakozás után be is következett s a nemzet napszámosából neve­lésügyünk megbecsült dolgo­zóivá váltunk, akik jószívve; munkái kódunk gyermekeink jö­vőjéért és építjük, szépítjük is- isboláínkat, formáljuk a szocia­lizmus épületét, s annak új la­kóit. Az elmúlt évtizedek keser­veiről, bújáról-bajáról, megpró­báltatásaikról sokat írtak már. En a má-ró! szeretnék elmon­dani egyet-mást, ami velem, fa­lusi tanítóval történt, s ami örök emléket jelent nemcsak’ nekem, hanem velem dolgozó kartár­saimnak is, akik részesei vol­tak a munkának, s most része­sei a jutalomnak is. 1952 augusztus. Itthoni mun­kám végeztem, amikor autó állt meg az iskola előtt. Csak úgy a magam módján fogadtam ven­dégeimet: .jó szívvel, ió szóval, szerelttel. Elbeszélgettünk. Az iskolánk munkájáról, eredmé­nyekről s örömmel mutattam meg mindazt, amivel a szülök segítik gyermekeiket. Láttam, tetszik az iskolánk s ez fokozott kedvet jelentett ne­kem. Aztán csak úgy mellesleg, megkérdezték 6zereínék-e vilá­got látni? Gyenmekáilmaim szí­nes, eleven képei rajzolódtak ki bennem, s valami melegség szállt a szívem köré. — Szeret­nék. Aztán elfelejte-tem az egé­szet. A napok múltak, új mun­ka, új feladatok foglalták el idő­mé1 s lassan őszre fordul? a nyár. Apró gyerekcipők' koptatták újra az iskola lépcsőit, a hegye­ken megszínesedett a szőlő, s a Mátra tövén sárgulni kezdtek a leve’ek, amikor megint felszínre került a külföldi út, — ezúttal már konkrétabb formában: Bul­gáriát emlegették. En, aki Bak’án fúl még nem' igen jártam, azt hittem, tréfa az egész, s hogy kedvét ne szegem azoknak, akik a lehetőségeket megcsillogtatták, hozzáfogtam Bulgáriát tanulmányozni... Azután az események már gyorsan követték egymást: hi­vatalos felszólítás, útlevél, s 1952 december 16-án délelőtt 11 órakor a kétmotoros utasszállító repülőgép felszállt velem a feri­hegyi repülőtérről, hogy Bul­gáriába vigyen. S ott fenn, a végtelen levegő­tenger sima országútján érez­tem, hogy valósággá váltak gyermek ál maim: világot fogok látni, én, a falusi tanító. Hogy mit láttam Bulgáriában, arról szeretnék beszélni s ezzel aláhúzni, hogy a bulgáriai út kilométerkő az életemben, de úgy érzem, rávillant mindnyájunk életére is. Erre gondoltaim akkor, amikor autónk a világhírű Rila-hegy- ség szerpentinjein kapaszkodott az égbenyúló havasok felé, vagv a Fekete-tenger partján, ahol ai hullámok csendes és nyugodt egyformasággal koptatják a ho­mokot, és » bolgár közoktatás­ügyi miniszter: Demirjanev elvtárs irodájában, ahol több mint egy óráig beszélgettünk iskoláinkról, gyermekeinkről s arról, hogy a bolgár-magyar ba­rátság nemosupán jelszó, hanem testet öltött valóság, hiszen mi, magyar és bolgár pedagógusok is személyesen cserélhetjük ki tapasztalatainkat. Bulgáriai tartózkodásom célja a.z volt, hogy mint a magyar közoktatásügyi minisztérium ál­tal kijelölt pedagógusküldött- ség egyik tagja, tanulmányoz­zam az egységes iskola terén elért eredményeiket, a bolgár közoktatásügy kérdéseit 6 ta­pasztalatokat, gyűjtsék, az isko­lákban a bolgár pedagógusok között, olyan tapasztalatokat, melyekkel itthon, a mii falunkban i_s gazdagíthatom közoktatás- ügyünket. Mindezeken felül, hogy közelebbről és személye­sen is megismerjem a bolgár népet, hazájukat: a bolgár föl­det, azt a földet, amelyet ezer meg ezer partizán vére öntözött, s ahol most éppúgy folyik a szorgalmas mindent átfogó szo­cialista építőmunka, mint ná­lunk Magyarországon. A sok színes mozaik közül, amiből bulgáriai utam emléke összetevődik, érdekes epizódként válik ki a következő kis törté­net: Mojanov elvtárs. a közokta­tásügyi minisztérium iskolai osztályának vezetője örömmel közölte, hogy elkísér bennünket rilai kirándulásunkra. Gyönyörű napsütéses szombat délután egy hatszemélyes autó állt meg a szálló előtt, benne a tol­mács, meg Mojanov elvtárs. Mikor beszálltunk, delegációnk vezetője ligyelmeztotte Mojanov elvtársat: üres hely van a ko­csiban, hozza magával kisfiát, — aki az egységes iskola har­madik osztályának tanulója. Mo- lanov elvtárs ai fejét csóválta, s haározottan jegyezte meg: nem Jobb munkával köszöntsék fiataljaink a IV. Világifjúsági Találkozót Két évvel ezelőtt, az 1951-ben megrendezett berlini Világifjú­sági Találkozón a világ ifjúsá­gának színe java képviselte a világ fiataljait. Ott volt az im­perialista országokban, a gyar­mati országokban sínylődő fia­talok és a béke országainak lel­kes ifjúsága és egységesen fe­jezték ki gyűlöletüket a háborús gyújtogatok eiien. 104 ország fiataljai nyújtották kezüket es­küre, 104 nyelven zúgott két­millió fiatal ajkáról: „Eskü­szünk, hogy minden erőnkkel támogatjuk: az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megköté­sét célzó mozgalmat, mert tud­juk, hogy ez az egyezmény meg­teremti a népek békés együttélé­sének alapját. Esküszünk, hogy hűek maradunk a béke ügyé­hez.’’ Ez év június 25-én ismét összeül a Világ Ifjúságának II. kongresszusa, majd augusztus­ban Bukarestben rendezik meg a IV. Világifjúsági Találkozót. E találkozóra határtalan lelke­sedéssel készülnek a fiatalok a világ minden táján. A tőkés or­szágok fiataljai úgy készülnek, hogy szembeszállnak kormá­nyuk háborús politikájával, a gyarmati országok fiataljai har­cot folytatnak a függetlenség, a szabadság és az emberi jogok kivívásáért. Méltóan készülnek a VIT-re a szabad országok, a béke orszá­gainak fiataljai, köztük a ma­gvar ifjak is. A magyar ifjúság tízezrei az elmúlt hetekben ta­núbizonyságot adták a párt és államunk iránti szeretetüknek és ragaszkodásuknak. Nem csak szavaztukkal, hanem munkájuk-, kai is erősíiették szabad hazán­kat. Most úgy készül ifjúságunk a negyedik Világifjúsági Találko­zóra', hogy minden erejével a választási békeverseny eredmé­nyeinek megszilárdításáért, to­vábbfejlesztéséért harcol. Fia­taljaink tudják, azzal köszönt­hetik legméltóbban a világ if­júságának seregszemléjét, a bé­ke nagy demonstrációját, ha munkával harcolnak a békéért. A wtőíibáijyai. Sjtráayi DISZ- brigátí I7d— lŐO'százal&ot tél - jes-ít naponta, a hatvani járás üzemi fiataljainak 85 százaléka vállalást tett a VIT tiszteletére, a selypi Cementgyár két DISZ- brigádia 180 százalékot teljesít és vállalta hogy a VIT-ig állan­dóan 150 százalék felett telje­síti tervét. A gyöngyössólymosi kőbányában Gyenes Imre és Nádudvari László között páros- verseny folyik. Mindketten azt vállalták, hogy félévi tervüket 180 százalékra teljesítik. A hat­vani járásban hét alapszervezet csatiakozott a nyírbátori disz- isták felhívásához, harcolnak azért, hogy több kukoricát és burgonyát adjanak a hazának. A csányi állami gazdaságban az ifibrigádok abban versenyeznek, hogy melyikük kezdi korábban a munkát Domoszlón a DISZ- szervezet tagjai elhatározták, hogy a VIT-hónap alatt 100 fiatalít nevelnek DISZ-taggá. A petőfibányai DlSZ-fiatalok pe­dig amellett, hogy nap, mint nap megvívják a békeharc nagy csatáját, 12 fiatalt küldtek tiszt­nek néphadseregünkbe, a béke hadseregébe, hogy ott őrizzék békénket. Megyénk fiataljai előtt az a feladat áll, hogy kövessék azoknak a fiataloknak példáját, akik nap, mint nap jobb mun­kával köszöntik a Világifjúsági Találkozót. Munkásifjúságunk feladata, hogy hatalmas mérték­ben szélesítse a szocialista mun­kaversenyt, el kell érni, hogy n Inden DISZ-brigád és minden ifjúmunkás versenyben legyen, minden bányászfiatal harcoljon a tervek maradéktalan teljesí­téséért. Ne legyen egyetlen fia­tal sem, aki ne teljesítené ter­vét, ne legyen egyetlen igazo­latlan mulasztó se fiataljaink között. A diszisták példamuta­tásukon keresztül, lelkesítsék a DISZ-en kívüli fiatalokat és az idősebb dolgozókat. A DISZ-bi- zottságok és alapszervezetek fordítsanak az eddiginél na­gyobb gondot a versenyben élenjáró fiatalok népszerűsíté­sére. Falusi DISZ-szervezeteink leg­fontosabb feladatai napjainkban, hocrv a növényápotási munkák­ra mozgósítsa a parasztfiatalok széles tömegeit, a szocialista szektorokban dolgozókat és az egyénileg dolgozókat egyaránt. Érjék el. falusi DISZ-szerveze- jeink a VIT-re való felkészülés során, hogv már most hozzáfog­nak az aratási és a cséplési munkák felkészüléséhez, hogy DISZ-szervezeteink falun is egyre inkább a párt szilárd, minden akadályt legyőző segéd­csapatai legyenek. Az esztergályosok versenyében továbbra is Dienes József vezet Tovább tart a két kiváló esztergályos: Major Ottó petőfibányai és Dienes Jó­zsef között a választások óta tartó verseny. A ver­seny lendülete most kezd újra kibontakozni. Major Ottónak még most sem si­került mesterét megelőzni: lehet, mert délután még van egy órája az iskolában. A gyerek nélkül indultunk el. Útközben elgondolkodtam: ke­gyetlen apa ez ai Mojanov elv­társ, s valahogy úgy éreztem, mégis csak el kellett volna hoz­nia a fiát. Harmadnap aztán megint találkoztunk. Ezúttal a minisztériumban, ahol a hiány­zások kérdése szerepelt napi­renden. Úgyszólván alig van igazolatlan mulasztó, lemorzso­lódás. Számuk az egész ország­ban aiüg négyezer, — hallom a hivatalos jelentést. Aki ismeri Bulgária földrajzi viszonyait, tisztában van ennek a számnak a jelentőségével. $ ott, akkor egy kicsit elszégyeltem maigam, hogy Mojanov elvtársról olyan hirtelen véleményt formáltam — megértettem, hogy mennyire fontosnak és törvénynek tartják az iskolába járást, s minden ere­jükkel harco'nak a mulasztások és lemorzsolódások ellen. Két hetet töltöttem Bulgáriá­ban. A két hét nagyon gyorsain elszaladt. S én tele sok-sok ked­ves emlékkel, ami egy beszá- moiió szűkreszabott keretei kö­zött nem fér meg, — tértem haza. Sokat láttam, 6okat hallot­tam, tapasztaltam, örültem az­alatt a két hét alatt. A sok zsongó, kellemesen kedves em­lék közt mindenfajta akadt. S ha válogatni kellene köztük, ne­héz lenne a legkedvesebbet ki­választani. De ha arról lenne szó, hogy mi volt az a benyo­236 százalékra teljesítette május havi tervét. Dienes József pedig, aki a Kole- szov-féle gyorsvágás alkal­mazásának megyei úttörője, 321.6 százalékra teljesítette május havi tervét. A nemes vetélkedés tovább tart. .....................•...............................1 más , ami mindvégig megmaradt bennem, azt mondanám: a bol­gár nép csodálato® szeretete a gyermek iránt, ami iskoláinkban mindenütt érzik — aimit a fen­tebb emli-ett külső elemek is mutatnak, s az a különösen me­leg barátság, amj a magyarok­kal szemben él a bolgár nép­ben .... Elszaladt a két hét, — s én a falusi tanító hazatértem. A szófiai repülőtéren a bolgár nép, a bolgár pedagógusok képvise­letében Genzseve elvíársnő bú­csúzott tőlünk azzal ai szeretet­tel, amivel egész idő alatt el- haimozott bennünket. Hangjá­ban, szemében és kézszorításá­ban az igaz barátot éreztük, — aki gondoskodással kísérte min­den lépésünket az alatt az idő alatt, míg Bulgáriában vol­tunk. S amikor repülőnk fel­emelkedett, hogy a Balkán ha­vas csúcsain átrepülve vissza­hozzon bennünket, Magyaror­szágra; sokáig láttunk integetni a sírna repülőtér ködbevesző be­tonján. Akkor, abban a búcsúzó szeretetben éreztük, hogy még találkozni fogunk, — hiszen a távolságot, ami a két ország közt volt, a történelem örökre eltüntette, s új szocialista vilá­gunk lehetőséget adott airra. hogy az azelőtt a földhöz, falu jához,'és az iskolaszékhez kötői falusi tanító is felkerekedhessék és láthasson, tanulhasson. NAGY GYULA ált. isk. igazgató Gyöngy össolymos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents