Népújság, 1953. június (45-52. szám)
1953-06-28 / 52. szám
Î953 Június 28. NÉPÚJSÁG 3 JOBB MUNKÁVAL A BÉKÉÉRT Javul a műszakiak munkája — emelkedik a termelés Petőfibányán Megyénk ecyik legnagyobb 'bányaüzeme, Petöfibánya hosszú hónapok óta nem tîljeshette ter- v't, több mint 75 ezer tonna szénnel maradt adósa népi államunknak. A műszaki vezetőség nem gondoskodott időben az új frontok, vágatok előkészítéséről, ‘— a régiek túl hosszúak voltak, s állandó baj volt a szállítással. A bányászok egyre sürgetőbb követelésére a műszaki vezetőség hozzálátott a hazafelé haladó frontfejtések előkészítéséhez és a hosszú frontokon újabb szállítószalagok beépítésével, a ,csillepark arányosabb elosztásával meggyorsították a szállítást. Ezek a viszonylag egyszerű intézkedések fellendítették a munkaversenyt, s a bányavállalat májusban már teljesítette kötelességét, sőt adósságából 1503 tonna szenet törlesztett is. Az ereciményhez hozzájárult a gyöngyösi XII-es akna dolgozói* nak jó munkája, kik a régi 60— 70 százalékos teljesítményüket májusra 90, júniusra pedig már 100 százalékra emelték. Petőfi altárón kedden reggel a III-as fronton megkezdték az első hazafelé haladó frontfejtést. Jól haladnak a kétszárnyú Í3-as front hazafelé haladó fejtésének előkészítésével is. A vágat kihajtáson az ailtáró két legjobb csapata, Nagy János és Tajti József csapata dolgozik. A terv szerint július 15-re kell elkészülni a vágatok óhajtásának. A két csapat elhatározta, hogu július 1-re készen lesz az összes vágatok kihajtásával. A bányászok nem is tétlenkednek: a napi 8 méter helyett 11—12 métert haladnak előre. Nagy János és Tajti József csapatának példáját a többi brigádok is követik. A műszakiak javuló munkája, a munkaverseny fe'lendftése egyre inkább megmutatkozik a termelésben. A régebbi 70—80 százalékos tervt’el- jesftés helyett, ma már Petőfi- bánya dolgozói rendszeresen 100 százalék felett teljesítik tervüket. Termelési értekezlet a Zsófia malomban Üzeműnkben most volt ter- fnelési értekezlet. Ezen az-értekezleten az elért szép eredményekről, ai karbantartás sikeres befejezéséről és az elért sikerekhez szorosan hozzátartozó dologról: a békéről volt szó. A termelési értekezleten bejelentették a dolgozók, hogy iplyan rövid idő alatt fejeztük be a karbantartást, amire még pem volt példa. De ezért minden a leg:ökéletesebben megy. Megindulás előtt ópróbáltuk a gépeket és sehol sem mutatkozott hiba. A terv is rövid volt és még azt is megrövidítették dolgozóink, mert a karbantartást két nappa! a határidő előtt befejezték. Az értekezleten elmondották, hogy milyen módszereket alkalmaztak a karbantartási idő megrövidítésére, Mind nagyon szép és gondos Ötlet volt. Az ötleteket ott helyben meg is jutalmaztuk. Nagyon büszkék vagyunk, hogy fizetnünk ugyan kicsi, kevés dolgozót foglalkoztat, mégis plyan elvtársakat jutalmaztunk, $ kiknek ötlete elősegíti a terv teljesítését, az üzem menetét. Dolgozóinkon látszik a szeretet, a gondoskodás, érzik, hogy piténk a malom. Szepesi elvtárs, aiki már a tőkés világban ií a malom dől gozója volt. 30 éve dolgozik az tizemben. A karbantartás ai»tt oivan ötletesen oldotta meg lel adatát, amilyenre nem mindig van példa. Az acélos búzasze- tnek hosszú évek aladt kikoptart- ták a cső alját és igen sok szem ment kárba. Szepesi elvtárs úgy oldotta meg ezt a hibát, hogy fordított egyet a cső. vön, így a szemek a cső ép oldalán futnak, nem hullnak ki, Ezzel az eljárással komoly ősz- szeget takarított meg, mert különben sokba került volna a cső helyrehozatala. Szepesi elvtárs elmondotta, hogy régen ilyen ötleteket nemigen lehetett alkalmazni, mert az uraik nem szerették, ha egy proli beavatkozik az ő munkakörükbe. Ma már nem így van. Az üzemek vezetői örülnek, ha valamelyik dolgozó ötleíességével A Selypi Cementgyár dolgozói jó munkát végeztek az elmúlt hónapokban. A gyár klin- kerégetői májusban megszerez-, ték az országos első helyet, s most büszkén őrzik az élenjáró klinikerégetők vándorzászlaját. Amikor átvették a kitüntető vándorzászlót megfogadták hogy még tovább fokozzák eredményeiket, s ígéretüket ma már tettek bizonyítják. Június 24-ig havi tervükön felül több mint 15 vagon künkért adtak népgazdaságunknak. A klinker- égetők jó munkáját bizonyítja, hogy a gyár esedékes havi tervén felül június 24-ig több mint 110 vagon cementet termelt, s ezzel ismét nagy lépést tett előre az évelejei adósság törlesztésében. Az üzem klin- kerégetői lelkesen harcolnak a segíti a termelés menetét, sze. reiettel támogatják azokat, sőt még jutalomban is részesítik. Dolgozóink jó munkával készülnek a félévi terv teljesítésére. A főmolnár elvíárs arra tett Ígéretet, hogy a második negyedévi tervet tíz vagon gabonával túlőrük. Ehhez a tét- ajánláshoz minden alimoinár csatlakozott brigádjával együtt és megfogadták, hogy ezt az eredményt túlteljesítik. Takács Éva levelezőnk, Selyp vándorzászló megtartásáért Mindent elkövetnek,* hogy a gépek 100 százalékos kihasználásával növeljék a termelékenységet. A II-es kemencében a napokban négy méter hosszú vastag lerakódás képződött. A kemencének le kelletf állnia, hogy a lerakodást eltávolítsák. Nem sokáig állt, mert három órai kemény megfeszített munkával, kívülről, ■ leszurással eltávolították a termelést akadályozó lerakodást. A három órai kiesés ellenére is, ezen a napon 103 százalékra teljesítették tervüket. Ugyancsak a, II-e« kemencén három helyen vörösödés képződött, most belülről kiestek a téglák. A kiinkerégetők saját anyaggal tapasztatták be a hibás részt', és azóta is túlteljesítik napi tervüket. Lendületesen harcolnak a terv sikeréért a Selypi Cementgyár klinkerégetői Befejezte féléves tervet a Mátravidéki Erőmű Megyénk egyik legjelentősebb üzeme, a Mátravidéki Erőmű hétről hétre, hónapról hónapra rendszeresen teljesíti tervét, példát mutat az egésj: megyének. Az Erőmű dolgozói most újabb tettel öregbítették jó hírnevüket: június 24-én 4 óra 20 perckor befejezték első féléves termelési tervüket. A Mátravidéki Erőműben már júliust mutat a naptár. TAKARÉKOSKODNAK AZ EGRI DOHÁNYGYÁRBAN Az Egri Dohánygyár dolgozói egyemberként harcoltak a Békevilágtanács tiszteletére tett vállalások teljesítéséért. Ezekben a napokban a világ minden tájáról száz- és százmillió szempár tekintett Budapest felé. A Dohánygyár dolgozói jó minőségi munkával, a gépek jó kihasználásával, a munkafegyelem betartásával mutatták meg, hogy elszánt harcosai a békének. Az osztályok versenyben harcoltak egymással, amely igen szép eredményt hozott. A szivarelőkészítési osztály 24 dolgozója egy nappal teljesítette túl tervét. A kocsányozógép dolgozói vállalták, hogy a gépállást 2.5 százalékra csökkentik, ígéretüket túlteljesítették és egy százalék alá csökkentették a gépállást. A szép eredményhez hozzájárult Simon Emiíné, Józsa Györgyné és Horváth Jánosné szorgalmas munkája. Igen szépek az eredmények az anyagtakarékosságban is. Via- dár Józsefné. szivarkészítőnö 1000 szivaranyag megtakarításával ünnepelte a Béke-Vitágta- nács ülését. Kiss Istvánná szi- varbábozó ugyancsak 3000 burokpapírt takarított meg. A szocialista munkaverseny is szép eredményt hozott a tervteljesítésben. Bata Jánosné, Bárdos Ferencné, akik tervüket azelőtt 98 sz.ázalékra teljesítették, a Béke-műszak alatt 124 százalékos te'jesítményt értek el. Minőségi téren a csomagolási osztály végzett jó munkát. Vállalták, hogy a békemfiszakon minőségi pontjukat 96-ra emelik, ezzel szemben 96.3 pontot értek el. Trenka Béláné levelező Füzesabonyi történet Esteledik. Korábban, mint1 a hónapja hozza, dehát a vastag felhők az éj cimborái, hiába bizonygatja a nafüár, hogy most még világosságnak kéne fenni, méterekre nyúlnak a szoba árnyai. A tornác lépcsőjén szikár öregasszony kuporog, le- jebb tejfelhajú tízéves forma lányka pislogat az égre. A tehén, meg a borjú valahol a fa'- lu "végén jár még, üldögélnek hát békésen, csendesen. Az udvar végén egy korhely kakas kaparász — illemből félálomban. — Ezen is túl vagyok — mormoet. inkább csak úgy magának Guiyásné. — Min, nagymama? — neszeit fel az unoka. — Hát a beadáson. Elvittem a tyúkot is, a tojást is. Úgy mondja apád, hogy a békét erősítem ezzel. Biztosan így van, jobban tudja mint én. — Nagymama, mi az, hogy béke? — Mi az, hogy béke? Hát, hogy most itt ülök ilyen nyugodtan, meghogy apádék biztosan most etetik a csoporti jószágokat, meg hogy... hát ez a béke. Na! — Értem ezt. Csak az mi, hogv ha a békét véded, a hazát erősítem. Ez csak úgy ai nyelvemen van. de nem tudom elmondani, milyen is az. Guiyásné hallgat. Ez a baj, neki is csak a nyelvén van, de megmagyarázni, hogy haza, béke, úgy megmagyarázni, hogy azt érezzék amit ő, nehéz ez. Talán nem is lehet. Hetvenkét esztendő üldögél a vállán, négy gyermeket nevelt fel, van t;zen- egv unok'ia, ükunoka is négy. A gyerekei azok igen, de ezek » maréknyiak, hogy értsék meg, miért nem mondta soha azelőtt: hazám — miért mondta csak a legritkábban Füzesabonyra, hogy falum, ölébe ejti kezét, s elgondolkodva mesélni kezd — nagymama az unokának, mint a meséskönyvben. Csak, hogy ez nem mese, 72 esztendős, évszázados igazság. — Ekkora lányka voltam — mutatja — éppen mim te. De én nem jártam iskolába, inkább napszámba. Napszámon, sum- más munkán nőttem fel, úgy is mentem férjhez nagyapádhoz. Megáll egy pillanatra, felidézve az elmúlt jó félévszázadot. A tejfelhajú kislány copfjával babrál, úgy nézi nagyanyja száját. — No, hát azt hittük, hogyha ketten leszünk könnyebb lesz. Parancsolt nekünk mindenki. Summásgazda, nagygazda, ispán, intéző. — Milyen az a intéző nagymama? — Milyen is! Arattunk. Igen nagy volt a meleg, még az ökrök is lihegtek. Inni akartam. Azt mondta az intéző, hogy vegyek a számba, egy marék búzát, rágjam azt, ne töltsem az időt ivással. Hát ilyen volt az intéző. Tőle függőt az avasszalonna., a lebbencsleves, meg az évi sovány kenyér. Nem úgy ettük ám' a kenyeret mint te. hogv vágok, ha kel! akár egy malomkeréknyit. A morzsát i,s feiesipegettük. Emlékszem, egyszer kijött az aratásra Subik kanonok úr, mert érseki földön dolgoztunk, még apád is. Szóval kijött hintóval, de le nem szállt volna róla a világért sem. Búzakoszorút vittünk neki, így volt az szokásban, s az egész bandának egy ötforintost nyomott a markába. Igaz, hogy keresztet is vetett ránk. Az öregasszony szavai lágyan úszkálna ik a levegőben. Hol felröppentek magasra, hol eltompultak, mintha nagyon messziről küldte volna valaki őket. De jöttek, futottak, siettek a szavak s némán, kerekre nyílt szemmel hallgatta, az unoka. — Örökölt nagyapád négyköblös földet. Sírtunk a boldogságtól, hogy magunk urai lettünk. Megszállt bennünket is a mánia, hogv még több legyen, hogy embernek nézzenek a faluban. Csillagnyugtától, csillagkeltéig dolgoztunk mint a barmok. Mindent megtettünk, csakhogy föld legyen, minél több. De bánom azt a robotot, de bánom. Egy szoknyát nem vettem jóformán, csakhogy több legyen föld. Hol fél hold, hol egy hold. Betegen, zuhogó esőben, rongyosan, sokszor éhesen hajtottunk a földért. Nyolc holdat vettünk majd ötven év alatt, a felszabaduláskor is kaptunk négy holdat: 16 holdja volt a családnak. Mégsem volt jó. Nem bizony. De sokszor mondtam, hogy édes jó istenem, hát már sose pihenhetek meg, csak a földben? — S egyszer hazajön apád vagy három éve. Emlékszel már erre te is biztos. Azt mondja: elég volt ebből a gürcölésből bemegy a tszcs-be. beviszi a 16 holdat is. Maid klkaoar- ta,m a szemét. S^'am, átkoztam. azt ai főidet akarta elnrédálni, ígv mondtam, el- prédálni, amiért én meg nagyapád ötven ávet éheztünk. Addig erősködött, hogy végül is ráhagytam, Úgy éreztem, nem sok időm van hátra, vigye a földet, úgy sem látom én már meg, hogyan jut az ebek har- mincadjára. Elhallgatott. — Miért hagyta abba, nagymama? — szökkent fel a némaságból az unoka. — Minek arról beszélni, amit már te is tudsz. Ha sírni látsz, akkor csak a sok feleslege? munkát siratom,, amivel a földet hajszoltuk. Megértem, hogy békében nyugodtan éljek. Soha nem volt ilyen jó dolgom. Nekünk nem telt, hogy házat építsünk, téglaházat, most abba lakom. Villanyvasaló, uramisten, azelőtt sokszor még vasal- nivalóm sem volt. Boldog ez apád is, gyarapodunk. Megértem ezt, s ez nagyon jó. Nagyon jó — motyogta maga elé. Tavaly 49 mázsa búzát hoztak haza, meg töméntelen cukrot. Az idén kukorica is lesz vagy 30 mázsa. Azt, mondta. Van tehén, malac, baromfi a háznál. Van minden bőviben. Csendesen, békésen élek vén koromra. Érdemes, nagyon érdemes élni — sóhajtott fel. Hazám — kóstolgatta a szó ízét. Eszébe jutott, hogv életébe most szavazott először. A hazára, az ükunokákra. — Valahogy így van ez a haza, meg a béke. A haza kenyeret is, békét is, nyugodt öregséget is ad. — Bizony — bólintott rá komolyan. megfontoltan az unoka A kapuban felbődül a tehén. Nagymama, unoka egymással versenyezve rohantak ajtót nyitni a jószágnak. Aztán kéz a kézbe, kisgvermekkéz a ráncos öreg kézben, megindultak a házba. Gyurkó Géza é Kulturált szövetkezeti kereskedelemért Szövetkezeti kereskedelmünk a felszabadulás óta lényegesen megváltozott s az élenjáró szovjet fogyasztási szövetkezet példája nyomán egyre inkább a dolgozók ellátását szolgáló kereskedelemmé válik. A földművesszövetkezetek kereskedelmi tevékenysége kétirányú: egyrészt biztosítani a falu dolgozóinak egyre növekvő igényét, másrészt a begyűjtési és fel- vásárlási feladatok jó megoldásával minél több mezőgazdasági termelvényt továbbítani a városnak. A két főfeladat mellett jelentős még a szövetkezetek Ipari tevékenysége. — a szeszfőzdék, szikvízüzemek, darálók, pékségek, italboltok és egyéb szolgáltató üzemágak megfelelő üzemeltetése, továbbá az állaim tartalékföld területek kezelése, hasznosítása, valamint a melléktermékek és hulladékanyagok összegyűjtése, A szövetkezeti kereskedelem különösen az elmúlt időszakban fejlődött hatalmasat, s megyénk területén is jelentős részét bonyolítja le az áruforgalomnak. Egyre több községben találunk korszerű kiskereskedelmi áruházakat és vegyes boltokat, külsejében is szép, tetszetős, bő áruválasztékkal rendelkező üzleteket. Míg a múltban az áruházak a városok kiváltságosainak kielégítésére szolgáltak, a falvakban a kulákok és egyéb spekulánsok által vezetett Hangyaszövetkezetek voltak lényegében ,.hivatva" a falusi dolgozók áruellátását biztosítani, — addig ma merőben más a helyzet. A mi szövetkezeti kereskedelmünk célja nem a profitszerzés, hanem a dolgozók egye fokozódó áruigényének minél tökéletesebb kielégítése, szocialista iparunk által gyártott iparcikkek bő vá'asztékának rendelkezésre bocsátása. A kétségkívül elért eredmények mellett sürgősen fe.l keil számolni a szövetkezeti, kereskedelemben még meglévő hibákat. Fel kell számolni a mechanikus tervezési munkát, ki kell javítani a hálózatrendezés hibáit, észszerűen kell bővíteni a kötelező cikklistát. A kiskereskedelem áruforgalmi tevékenysége tényleges részese legyen a begyűjtésnek, mutassa meg bő áruválasztékával mit kap a dolgozó paraszt termelvényeiért. Távolról sem kielégítő még a szövetkezeti kereskedelem dolgozóinak munkája. Nem harcolnak következetesen az ellenséges és egyéb spekuláns áru- halmozó elemek ellen, megalku- vóak, népszerűtlen feladatnak tekintik ezt. Még mindig sok a panasz az áruválaszték hiányosságaira, a figyelmetlen kiszolgálás, a magasabb áron történő árusítás, a dolgozók jogos panaszainak és észrevételeinek semmibevevése rmatt. Dolgozóinknak szakítani kell mindennel, ami visszamaradt még a kapitalista kereskedelemből. Rajtuk áll, hogy dolgozótársaik életét szebbé, gondtalanabbá tegyék. Legyenek figyelmesek, udvariasak a vásárlókkal szemben, segítsenek a vásárlóknak az áru kiválasztásánál, mutassanak rá az áru minőségére, hívják fel figyelmüket az új árukra, kívánságaikat jegyezzék fel és továbbítsák a nagykereskedelmi vállalatok és a gyárak felé, hogy azok a vásárlók igényeiknek megfelelő árut tudjanak gyártani és szállítani. A vásárlók fogadásánál ne a kapitalista kereskedelem, áludvariassága jelentkezzen, amivel a becsapásra szánt embert fogadták, hanem az udvariasság, a szocializmust építő ember megbecsülését juttassa kifejezésre. Pártunk és kormányzatunk nagy megbecsülésben részesíti a szövetkezeti kereskedelem dolgozóit is. Ingyenes üdülés, becsületes .munkáért becsületes bér és a szakma legjobb dolgozóinak „Kiváló szövetkezeti dolgozó", jelvény a jutalma. Szövetkezeti kereskedelmünk dolgozói érezzék ezt a megbecsülést és fokozott jobb munkával viszonozzák. Igen fontos feladat még: a legmesszebbmenő takarékosság. a jövedelmező gazdálkodás biztosítása. Mutatkozik ugyan Itt is eredmény, de távolról sincs kihasználva minden lehetőség. Növelni kell a szövetkezeti kereskedelemben is a helyes munkaerőgazdálkodással, az egy főre eső forgalom növelésével a munka termelékenységét. Csökkenteni kell a túlzott fuvar- költségeket, biztosítani a helyes, tervszerű árurendelést, továbbá az áruk romlástól való megóvását, a csomagoló anyagokkal való takarékosságot. Fokozni kelt az iparcikkforgalmat, meg kell javítani ezzel az élelmiszer-iparcikk forgalom arányát. Minden eszközzel biztosítani kell a költség normatívák betartását a jövedelmezőség emelését, növelve■ ezzel is a szocialista akkumulációt. A szövetkezeti kereskedelem hibáinak mielőbbi felszámolása érdekében döntő mértékben meg kell javítani a tanácsok és a szövetkezetek közötti kapcsolatot. Al! ez elsősorban a járási tanácsok kereskedelmi csoportjaira és járási szövetségeinkre. Segítsék egymás munkáját, elemezzék a területük áruforgalmát, vásárlóerejét, számolják fel a tervezés fogyatékosságait. A fanácsszervek ne avatkozzanak bele operatíve a szövetkezetek belső ügyeibe, ne fejük felett, hanem rajtuk keresztül irányítsák a kereskedelmi munkát. Építsenek rájuk, ne kisebbítsék, hanem növeljék a szövetkezeti dolgozók önállóságát, felelősségét. Munkánk megjavításával megnövekedett feladataink jó végrehajtásával legyünk mé'tó követői a fejlett szovjet fogyasztási szövetkezeti kereskedelemnek. CSEH ANTAL MÉSZÖV-titkár Pótolhatatlan emberek... Sok olyan emberrel találkozunk napjainkban, ki azt hiszi magáról, munkája pótolhatatlan. Olyan helyen dolgozik, olyan a munkaköre, hogy onnan egy percre sem teheti ki a lábát, mert jaj tatán akkor1 megáll az élet, megáll minden. Mit is tennének, ha valamilyen oknál fogva nem állna a helyén. Hiába csengne a telefon, nem kapna választ a sok levét, nem lenne kiutatás, jóváhagyás, — szóval nélküle megállna az élet. Ez a kérdés most, amikor elkövetkezett a szabadságolások, és üdülések ideje, fokozottabban előtérbe kerül. Sok olyan dolgozó van, aki mikor megtudja, hogy munkája hita'maként üdülni megy, zsörtölődik, kifogást emel, semmi áron sem akar elmenni .hogy miért, — lehetetlen, hiszen pótolhatatlanok, egy pillanatra sem hagyhatják abba munkájukat. A napokban megismerkedtem egy ilyen elvtárssal. Nem akarta fiát úttörőtáborba engedni■ Akkor mentem el hozzájuk, mikor kitünően tanuló fia segítségemet kérte apja meggyőzéséhez. A fiú már mindent előkészített. együtt volt a szoba egyik sarkában a felszerelés, fürdőruha, varródoboz, csak a szülői jóváhagyás hiányzott. Az apa álláspontját nem tudta megfelelően indokolni, de hosz- szas beszélgetés során meggyőződtem róla, hogy a pótolhatod- * lanság elve hajtotta. Ezt az elvet fiára is ki akarta terjeszteni. Nem engedheti el, hiszen szükség van otthon a gyerekre, most lehet hasznát venni, messze van Siófok és sok más hiába való érvet hozott jel. Megkérdeztem, hogy ő gyermekkorában merre járt, vitték-e üdülni és kiderült, hogy bizony csak katonáskodása ideién ismerte meg az országot• Sokat beszélgettünk, és lassan megértette, hogy a fia sem pótolhatatlan és ö is jó munkája után megérdemli a pihenést, hiszen alkotmányunk biztosítja az üdülést felnőttnek, gyermeknek egyaránt és ezzel a joggal élnünk is kell. Azon a verőfényes nyári reggelen, amikor az úttörők elindultak, ezt az elvtársat is az állomáson találtam. Kikisérte a fiát, ellátta utasításokkal és azután mikor a vonat elindult egy darabon elkísért. A gyermekről egy szó sem esett, de azt elmondta, hogy ő is nyaralni megy. Tréfásan megkérdeztem mi lesz a munkájával9 — megnyugtatott hogu elvégzik azt helyette azok akik itthon vannak, és ő is így tesz majd, ha munkatársai részesülnek ilyen kitüntetésben. A vonat már Siófok felé járt és mindketten azon gondolkoztunk milyen szép is a mi életünk, NAGY SÁNDOR tanító » A
