Népújság, 1953. június (45-52. szám)
1953-06-21 / 50. szám
7 1953 június 21. _______________________________________ ________N t P U i 5 A G H álálják meg jobb munkával nagy kitüntetésüket a gyöngyösi Váltógyár fiataljai A Megyei DISZ-bizottság június 11-i ülésén értékelte a gyöngyösi Váltó és Kitérőgyár DISZ-szervezetének munkáját. Az értékelés feltárta azokat a hibákat, melyek munkájukban tapasztalhatók és megmutatta azt az utat, mely a jó szervezeti élet megteremtéséhez, a fiatalok helyes neveléséhez, mozgósításához, az igazi DISZ élet megvalósulásához vezet. Ezzel az értékeléssel nagy segítséget kaptak a váltógyári fiatalok további munkájukhoz. Tíz nap nem nagy idő. Nem lehet kívánni, hogy ennyi idő alatt gyökeres változás álljon be a munkában. Azt azonban el lehet várni, hogy a bírálat alapján hozzáfogjanak a hibák felszámolásához, a jobb munkához. Mindez eddig nem történt meg, s úgy gondoljuk nem árt egy-két olyan dologra felhívni a figyelmet, amely nem a munka javulását, hanem további rosszabbodását igazolja. A váltógyár fiataljai is éppúgy, mint a többiek jobb munkával akarják meghálálni boldog életüket. Ezt bizonyítják azok a lelkes vállalások, melyeket a Béke-Világtanács budapesti ülésére tettek, — ezért tartanak békeműszakot. Ko- vács Gizella, Szántó Ilona, Tóth Mária, előkészítő lakatosok 169 százalékra teljesítették napi tervüket. Nagy Győző 126 százalékot ért el, Tábi János 170, Nádudvari István 190 százalékos tervteljesítéssel készült a Béke-Világtanács budapesti ülésére. Deli István gyalus 15-én 148, Safrankó Lajos marós 10-én és 11-én 190, 12-én pedig 200 százalékra teljesítette napi tervét. Történtek már vállalások a VIT tiszteletére is. Tizenöt fiatal és két ifjúsági brigád csatlakozott a péntek-mozgalomhoz. Szilágyi Sándor és Bozsik Benedek arra tett vállalást, hogy két 100 százalékon alul teljesítő fiatallal foglalkoznak, hogy a VIT-et ezek is tervük túlteljesítésével köszöntsék. Mező Imre DISZ-tag két gépen dolgozik, ezév első öt hónapjának átlaga 143.1 százalék. A VIT tiszteletére vállalta, hogy állandóan 150 százalék fölött teljesíti tervét Mindezek a többtermelésért vívott harc az egymáson való segítés szép példái, melyek azt bizonyítják, hogy a váltógyár fiataljai között is vannak már olyanok, akik nem sajnálják az erőt. a fáradságot, hogy minél többet adjanak a hazának. De rögtön tegyük is hozzá: kevés még itt az ilyen fiatal. Az üzemben 240 ifjúmunkás dolgozik, köztük 140 DISZ-tag, de ebből 70 még nincs átjelentkezve. S ezek közül is mindössze 20 tett vállalást a VIT tiszteletére, —: de a békeműszakra se több. Vájjon mi az oka ennek? Oka elsősorban az, hogy nem tudják még valamennyien, mivel tartoznak pártunknak, népünknek, szép. boldog életükért. Nem tudják, mert nem magyarázták meg nekik! Elhanyagolják nevelésüket, nem lelkesítik őket jobb munkára. íme néhány példa. Hétfőn délután taggyűlést tartottak a fiatalok, hogy megválasszák küldöttjüket a VIT- re, megbeszéljék, hogyan ünnepelhetik legméltóbban a világ ifjúsága színe javának találkozóját. A taggyűlés nem sikerült. A lélektelen, hanyag szervezés miatt csak 30 fiatal jelent meg. Nem volt jó a beszámoló sem, melyet Vágó Gizella elvtársnő, a DlSZ-bizott- ság munkatársa tartott. A fiatalok megismerték ugyan e beszámolóból a VIT jelentőségét, hallottak a bukaresti készülődésről is, elképzelhették a szavak nyomán a VIT minden szépségét, a gazdag sport- és kultúrrendezvényeket, csak egyet nem mondott meg Vágó elvtársnő: azt, hogy a váltógyári fiataloknak mit kell tenniük, hcfeyan készülhetnek legjobban az ifjúság e nagy ünnepére. Ezért nem történt itt vállalás, ezért hallgattak arról, hogy a több, mint 100 DISZ-en kívüli fiatalt hogyan nyerjék meg szövetségük számára, ezért nem esett szó arról, hogy a 70 százalékos tag- díjfizetést hogyan javítják 100 százalékra. S ami különösen szégyen, egyetlen szó sem hangzott el a Sztálinvárost építők kéréséről, akik azt kívánják a váltógyáriaktól, hogy 15 csoportkitérőt készítsenek terven felül számukra. Vájjon hol mutathatnák meg jobban a váltógyár fiataljai, hogy mit jelent rohamcsapatként dolgozni, mint ott, ahol hazánk büszkeségéért ötéves tervünk legnagyobb építkezésének mielőbbi befejezéséért kell harcolniok. De ezt sem magyarázta meg nekik senki. Vájjon érzik-e a váltógyár fiataljai, hogy milyen kitüntetés érte őket azzal, hogy üzemükből Megyeri Mária és Szilágyi Sándor képviseli őket a bukaresti Világifjüsági Találkozón? Gondolnak-e arra, hogy az ő szüleik 18 éves korukban, így nyár derekán (vagy akár télen is), Világifjúsági Találkozó helyett sum- másnak szegődtek, summásként gürcöltek valamelyik földbirtokosnál. Kérdezzék csak meg szüleiket, milyen volt az ő életük, akkor látják csak igazán. mit jelent ma fiatalnak lenni. S ha látják fiataljaink a múlt ifjúságának keserves sorsát, ha felmérik a jelent és a jövőbe néznek, akkor tudják; mit kell tenniök, hogy többé vissza ne térjen a múlt és még szebb, még ragyogóbb legyen a jövő. „Ifjúmunkások előre a munkaverseny élére“. Ezt hirdeti a váltógyári DISZ-szervezet faliújságja. E jelszó megvalósításáért dolgozzanak úgy, hogy újabb és újabb fiatalok írják be nevüket ifjúságunk dicsőségkönyvébe. A népiegyüttes Gyöngyösön Az elmúlt héten szerepelt először Gyöhgyösön a Magyar Állami Nép’együttes. A Dimitrov népkertben több mint kétezer ember jött össze, hogy megnézze a fél világot bejárt népiegyüttes műsorát. A hatalmas nézőtér minden számnál dübörgő tapssal jutalmazta az együttes tagjait. Nehéz a választás, hogy melyik tetszett a közönségnek a sok szép műsorszám közül legjobban. Boros Lajos a zenekar vezetője lendületesen, átérzéssel vezényelte a zenekart. A legnagyobb sikert a bihari verbunkos és csárdás aratta. Az énekegyüttes Bárdos Lajos népdal feldolgozásával átfutott nagy sikert. A táncegyüttes műsorából, akár a pántlikázó tánc színes fergetegét nézzük, akár a végvári vitézek szédületes ügyességű harci táncát — mind nagy élményt jelentett. Hiányolható, hogy a műsorban csak két nagyobb tánckompozíció szerepelt. A műsor befejezésekor a nagyrédei tánccsoport lakodalmasai üdvözölték a népiegyüttest és megköszönték művészi műsorukat. Bognár Pál Nem támogatják a Koleszov-féle gyorsvágást Petoflbánya gépműhelyének műszaki vezetői A jó munka egyik követelménye a tisztaság. De a pe- tőfibányai esztergaműhelyben példátlan rendetlenség található. Ezt írja a műhelyből egy dolgozó: „Ha valaki belép a műhelybe, meg kell neki fontolni, hogy valóban hova jutott — ócskavastelepre, vagy előkészítő raktárba.“ Ez bizony nem a legfényesebb bizonyítvány a gépműhely vezetősége és dolgozói részére. Arról, hogy a közlekedés milyen a műhelyben, némi képet kaphatunk a levélből. „A járás olyan bizonytalan, hogy bármelyik pillanatban kificamodhat az arrajáró dolgozó lába. Sosem lehet tudni, mikor buknak orra a sok hulladékban.“ Pénteken volna a mühelytakaritás, de csak volna, mert ritka esetben történik meg. A fenti tapasztalatokból okulva, a műhely dolgozóinak és vezetőségének az a feladata, hogy műhelyüket tisztítsák ki, hogy nyugodtan dolgozhassanak tervük teljesítéséért. Nemcsak a takarítással van baj a műhelyben, a dolgozók sokszor anyaghiány miatt kénytelenek leállni. Máj er Ottó esztergályos versenyben van Dienes Józseffel, de az ő részére sem biztosítják a versenyhez szükséges feltételeket. Rossz minőségű ócska anyagokkal dolgozik. Ugyanez elmondható azokra az esztergályosokra is, akik átvették Májer Ottó módszerét és igen szép eredményeket értek el vele. Tarr József 155, Fácán János 132, Sisa Mihály 146 százalékra teljesíti tervét Mégsem tudják mindig à Koleszov-módszert alkalmazni, mert mindig más-más munkát adnak nekik. Az üzem- vezetőség és a szakszervezet feladata, hogy gondoskodjon az anyagról. Biztosítsa a versenyhez szükséges feltételeket és továbbsegítse a Koleszov- féle gyorsvágás alkalmazását. JAVASLAT A MŰSZAKIAK FELÉ: Vezessék be a gépműhelyben a gólyalábon való közlekedést, ez sokkal egyszerűbb, mint a pénteki nagytakarítás. Es is sneg történhet ? Esik eső, hadd essen... csak a hasam telhessen. Június 13-án este félnyolc körül két autóbusz állt a vá- mosgyörki vasútállomás előtt, utasokra várva. Amint bejött a gyöngyösi vonat, körülbelül 20—30 ember állta körül beszállásra várakozva. Várakozva, mert Czudor gépkocsi- vezető kijelentette, hogy nem törődik a szakadó esővel, (vagyis az ázó emberekkel), de amig a pesti vonat be nem jón, nem enged senkit beszállni. Legnagyobb szeren- rencsénkre körülbelül 40 percet késett a pesti vonat. így módunkban állt élvezni a nyakunkba hulló eső hűsítő csepp,jelt. Mi az említett hűsítő hatására sem hunytuk be szemünket, hanem a kocsi belsejébe szegeztük, ahová egyenként szállingóztak az utasok. Lehettek már fent vagy tizen, amikor a körülöttünk állókkal együtt megkérdeztük Czudort, hogy miért nem szállhatunk mi is be, mire kijelentette, azok bérletesek és felmehetnek. Nagyon gyanúsan hangzott. Azok, akik ismerték a fentlévőket. tudták, hogy nem mond igazat. Egyikünk felkérte őket, hogy mutassák fel bérleteiket. Czudor azonban ellenezte a felszólítást és értésünkre adta, hogy ha sokat követelődzünk, kirekeszt az utazásból. Kérésünkkel a gyöngyösi főnökség részéről ellenőrzést gyakorló Kovács kartárshoz fordultunk, aki kijelentette, hogy ő nem ért az ilyesmihez, Czudor tudja mit csinál. Közben bejött a pesti vonat is, fölszállhattunk. Megfigyeltük, hogy a bérleteseknek nevezettek mindannyian váltottak jegyet. Felháborodásunkra Czudor és a kalauz a következő szavakkal Igyekezett megnyugtató választ adni: kár annyit beszélni, Itt volt a főnök és ha az nem ellenezte, akkor maguknak nem lehet szavuk. Egyébként örüljenek, hogy elvisszük magukat ... Nem akarunk kommentárt fűzni a történtekhez, csak annyit, hogy Czudor gépkocsi- vezetővel kapcsolatban már nem egyszer érkezett panasz a gyöngyösi főnökségre. Aro- gáns, durva és kivételező magatartása miatt nem nagy tiszteletnek örvend Jászárok- szállás dolgozói körében. Elegük van a jászárokszállásiaknak az ilyen kivételező Czu- dorból. A gyöngyösi épületkarbantartó KTSZ dolgozói nevében Szabó József Részlet Hja Erenburg a Béke-Világtanács keddi ülésén elhangzott beszédéből Ellentmondás, vagy felelőtlenség Két jelentés érkezett hozzánk. Egynapon kelt mind a kettő, a Megyei Tanács Mező- gazdasági Osztálya küldte. Az egyik jelentésben a jó termelőszövetkezetekről van szó, idézünk: „Jól dolgozik még Füzesabony Szabad Nép. Eger- farmos Uj Barázda..." A másik jelentésnek csodák-csodá- ja ez a címe: „Lassan halad a munka az egerfarmosi Uj Barázda termelőszövetkezetben“. A nyilvánvaló ellentmondás arról tanúskodik, hogy a Mezőgazdasági Osztály nem végez minden téren lelkiismeretes munkát, nem fordít kellő gondot az ellenőrzésre. Az aratás, cséplés nagy munkája megköveteli, hogy ezen a téren is lényeges javulás álljon be. Rendkívüli napokban gyűltünk össze: megszűnik a koreai lidércnyomás, véget érnek az égő városokról, meggyilkolt gyermekekről szóló újsághírek, vége szakad egy békés ország pusztításának, véget ér a meggyötört emberiség szégyene. Befejeződik az a háború, mely azzal fenyegetett, hogy más országokra és világrészekre is átterjed, ezeket is magával ragadja. A béke első nagy győzelme ez, a mi győzelmünk, barátaim! Most már mindenki előtt világos, hogy a tárgyalások megegyezéshez vezethetnek. Most már mindenki megérti, hogy ha véget lehetett vetni a véres koreai háborúnak, akkor véget lehet vetni egy másik háborúnak is, a hidegháborúnak, amely ugyan nem hat annyira’, a képzeletre, de amely minden nép számára anyagi romlást jelent és amely minden becsületes ember számóra visszataszító. Világos, hogy a tárgyalások szelleme a háborús politikának fölébe kerekedik, s ez is a békeharcosok nagy sikerét jelenti. Emlékezzünk vissza a közelmúltra, mozgalmunk kezdetére. Milyen egyedül állóknak tüntet tek fel bennünket akkor! Emlékezzünk a gúnyolódásra, rágalmakra, fenyegetésekre, erőszakoskodásokra’. 1949 áprilisában elítéltük a hidegháborút és kitartottunk a nagyhatalmak közötti tárgyalások mellett. 1953 áprilisában erről beszélt Eisenhower elnök is. Varsóban az ázsiai háborúnak befejezését és Kínának az ENSZ-be való felvételét követeltük. Ahogy visszaemlékezem, Attlee-nek nem volt rokonszenves a varsói kongresz- szus, most azonban támogatja a békeharcosoknak azt a javaslatát, hogy szüntessék meg a háborút Ázsiában és a legrövidebb időn belül ismerjék el az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság képviselőit. A Népek Békekongresszusán kijelentettük, hogy az államok szuverenitása szorosan összefügg biztonsáCzapik Gyula egri Amit itt szándékozóim elmondani, tömören összefoglalhatom két rövid szóban: Békét akarok! — Békét akarok, mert ember vagyok! A természet több vágyat oltott belé az emberbe E vágyak közül az egyik erős és sokszor ádáz küzdelemre kényszeríti az embert, de e küzdelemben is az a remény erősít, hogy utána nyugalom lész és a béke napjait élvezheti. Ezt békevágyait sohasem lehet megfojtani és kiirtani, mert az, amíg emberi természet lesz, és amíg áll a föld, annak minden táján ott szunnyad a becsületes emberek lelkében, és csak alkat, mat kapjon, fölszítódik, mint a parázs a levegőtől és lángra, kap. Ha több parázsszem kerül egymás mellé, nagyobb hőt fejtenek ki és jobban izzanak: ha ezer és millió ember fog kezet a békéért, lelkűk parazsa még nagyobb és erőtadóbb tesz. Széles e világon százmillió és százmillió ember érez így, és ezek vágyai egyesült izzásának lángja odaírja az egész világ égboltjára: békét akarunk! — Békét akarok, mert keresztény vagyok! Már a betlehemi jászol fölött is felcsendült a békességet hirdető angyali ének, húsvét napján ugyancsak az első köszöntés, a „Béke veletek!" kívánsága. Az evangéliumnak is igen sok lapja a békét hirdeti. Ezért kell a beosületes keresztény lel- kületének világgá harsognia: Békét akarunk!- Békét akarok, mert egy. házamnak hű fia vagyok!- Ezt fejezi ki egyházaim tevékenységének az a része, amikor főpásztorai ajkára azt az üdvözlést adja: Pax vobis! Béke veletek! S amikor mindennap, minden szentmisében, naponta többmi! hószor rebeg- teti el a fohászt: don a nobis pacem! — adj nekünk békességet! Az egyház lerontaná az emberi természetet, nem fejezné ki a hívek vallását, levetkőzné gunkkal. Erről beszélnek most a skandináv országok miniszte- rei, Mendes-France és Nagy-« Britannia miniszterelnöke. Nagy utat tettünk meg, nagy dolgo- kát vittünk véghez és nem árt többször szólnunk erről itt a Béke-Világtanács ülésén, amely magára vonja a háborút gyűlő- lő minden ember figyelmét. Természetesen nem szándékom zom a békeharcosok közé so--* rolni azokat a politikusokat, akik valamilyen oknál fogva ilyen vagy olyan fenntartással most elfogadják Párizsban, Varsóban, Becsben tett néhány javaslatunk kát. De az ilyen megnyilatkozá-: sok figyelmet érdemeinek: azo- kát a népek akarata diktálta. A „United States News and World Report” a következőket írja: „Az a kérdés, hogy a nyugateurópai kormányok és politikusok meddig tudnak ellenállni a népek békére és a hidegháború befejezésére irányuló törekvéseinek," Az amerikai lap hozzáfűzi, hogy azok az állam-" férfiak, akik ellenszegülnek a közvélemény békés hangulatán nak, nem maradnak sokáig ha- talmon. Úgy gondolom, a „Uni- ted States News” szerkesztősén ge egy dologban téved: abban, hogy a népek békés hangulata nemcsak sok nyugateurópai ál- lamférfi magatartásában mutat-, kozik meg, hanem visszhangra talál más világrészeken, a brit nemzetközösség országaiban, La- tin-Amerika több köztársaságában, sőt magában az Egyesült Államokban is. Ami bennünket, békeharcosokat illet, nem forn múltunk és nem formálunk szem zői jogot a béke programmjára, nem akarjuk megszégyeníteni a tárgyalások eszméjéhez késve csatlakozókat, mi készek vagyunk támogatni bármely nemn zet, bármely államférfiénak bármiféle kezdeményezését, ha az a becsületes szándék vezeti* hogy enyhítse a nemzetközi légkör feszültségét és módot tan láljon a méltányos megegyezésre, ersek felszólalása hivatásának pásztori feladatait, ha nem erezne együtt hívei szándékával, akik fennen hirde. tik: Békét akarunk! Békét akarok, mert magyar hazámnak hű polgára' vagyok! — Hazám népe immár két v’lágégés és két világrengés távlatából nem romantikus lélek, ke] emlékezik a háborúra. Kétszer szenvedte át az anyagi és erkölcsi pusztulások vészét, érthető, ha irtózik egy harmadik világháború szörnyűségeitől. Azok a bombák, azok az ágyúgolyók és azok a pusztító tárna, dások, amelyek rajtunk végig- viharzottak. bizony nem nézték, vájjon istennek temploma, kultúrának csarnoka, vagy családi boldogságnak fészke, amelyet rombadöntöttek. A magyar haza népe tudja, hogy az elesettek halálhörgéséné'l is borzasztóbb az édesanyák sikolya, az özvegyek és árvák sírása. — A magyar nép, országának rombadöntése után, nem állott ki a világ országútjára és nem nyújtotta könyörögve kezét alamizsna után. A magyar nép talpraállott, elhordta a romokat és hozzákezdett az újjáépítés erőfeszítést és áldozatot kívánó munkájához, éspedig nem alkalomszerűen, hanem előre kidolgozott, gondos tervek szerint. — Ebben a tagadhatatlanul páratlan munkában, amelyben nemzetközi erők összefogtak — a kormánytól, a kezét és eszét csak valamennyire is használni tudó becsületes polgárig — olyat alkotott, amelytől az elismerést a rosszakarat sem tagadhatja meg. — Ezek ismeretében nem ke'l papnak lenni, hogy bárki megállapíthassa, miszerint a magyar nép, amelyet ezer esztendő küzdelme edzett meg, békeóhajjail van tele. A magyar nép nem kívánja és nem is kezdi a háborút, de őrzi a békét és annak megtartásáért 6ÍkraszáJiva, kiáltja a világ népei felé: Békét akarunk) & I t
