Népújság, 1953. május (35-44. szám)

1953-05-01 / 35-36. szám

A Magyar Függetlenségi Arpfroiií választási felhívásából: „Négy esztendő alatt megváltozott az ország, megváltozott a nép“ RÖPTEBEN HAZÁNK FELETT MÁTR AVEDÉKI ERŐMŰ Gyertek velem — üljünk re­pülőgépre, csodálatos lesz az utunk. Beszáguldjuk az orszá­got, épülő, szépülő gyönyörű hazánkat, meglátjuk majd, hogy az ember teremtő ereje hogyan varázsol a pusztaságból virágzó várost, a nyomorból, gazdagsá­got. Vegyük kezünkbe a füg­getlenségi népfront felhívását, ez lesz Útikalauzunk: ,Megépül országunk büszkesége, az új, szocialista Sztálinváros, az új, nagy bányászváros, a szocialista Komló", ★ A Duna kanyargó csíkja fe­lett suhan gépünk. Az egyik ol­dalon végtelenbe nyúló szántó-' földek, a másik oldalon?... alig néhány éve nyomorúságos kis falu. Ma már messziről elénktárul a gyönyörű térkép, a kialakuló szocialista város nyíl­egyenes utcái, a Vasmű épülő hatalmas csarnokai. Játékszer­nek látszanak a parkok közepén a házak, keskeny ösvénynek a 150 hold hosszú. 800 méter szé­les most létesült erdősáv. A nagy alkotás a szovjet nép ön­zetlen segítségével épül, s 1954- re készül el teljesen, négymil- liárd forint értékben. Már ed­dig 75 millió téglát építettünk be, amit ha egy négyzetméter alapon felraknánk, nem tudna repülőgépünk elszállni felette — 15.000 méter magas torony épülne belőle. Még mögöttünk van Sztálin­város, még talán csak egy szempillantás telt el, máris új kép bontakozik ki alattunk. Az erre járó repülőgépek utasai néhány esztendővel ezelőtt alig­ha vették észre a dombok kö­zött csendesen meghúzódó négy­ezer lakosú bányászfalut: Komlót. Most? — az építkezé­sek gigászi nagysága szinte megállásra készteti a száguldó gépet. A közeljövőben 35—40 ezer lakosú várossá fejlődő Komló, mely szénnel látja el Sztálin Vasmű hatalmas kohóit, az egész ország büszkesége. Jól látni az újonnan épített lakóhá­zak sorát, a parkokban játsza­dozó gyermekeket, kik vidáman integetnek a száguldó gépnek. Ha egy év múlva jövünk erre, megláthatjuk az új szénosztály- zót is. a vagonok hosszú sorát, melyekbe a legmodernebb gépek­kel kibányászott szenet, szinte emberi kéz érintése nélkül pa­kolják a gépek. S ha este jö­vünk erre repülőgépen, fénylő, csillogó tengert látunk majd csak alattunk, a Komlói Erőmű villamosenergiája küldi sok-sok ezer apró üdvözletét a magas­ba. Éleset fordul a gép, fel észak felé. Alattunk falvak suhannak el, a földeken traktorok dübö­rögnek, új vonatok suhannak alattunk, új emberekkel. A vég­telen Hortobágy — erre húzó­dik már a hatalmas öntözőosa- torna, újból városok és falvak, s máris a Sajó völgye felett su­hanunk. A hegyek és dombok között, mint ezernyi hangya, emberek nyüzsögnek, teherautó- teherautót ér, vékony pálcáknak látszanak a hatalmas vasbeton­pillérek: épül a borsodi iparvi­dék szénbányászata és ezzel összefüggő szénfeldolgozó ipar dolgozói számára új szocialista városunk — Kazincbarcika. Az első ötéves tervben előrelátha­tólag négyezer új lakás épül fel — igen sok, mint láthatjuk is, készen áll belőle. A város felépítése után 40.000 ember la­kik majd itt, számukra épül a tejüzem, a kenyérgyár, az étel- előkészítőüzem, az ezer személy befogadóképességű teremmel tervezett kultűrház, Száguldjunk tovább. Az ott nem felhő, a November 7 Erő­mű már üzemben lévő gépegy­ségei hatalmas kazánjainak füstje. Várpalota — az ott van, kissé odébb — lignitjéből itt lesz áram a Dunántúl ipari köz­pontjai, falvai számára. Nyolc emelet magas kazánok dolgoz­nak itt, annyi energiát termel­nek, mint amennyi t az or­szág valamennyi felnőti dol­gozója fizikai munkával lenne képes elvégezi. Egy eszten­dővel rövidítettük meg az építkezést — ezt jelentette a szovjet nép segítsége, de azt is, hogy három kis köz­ségből új, szocialista város szü­letik az inotai kombinát szom­szédságában. Nézzük csak, mennyi új ház hirdeti már ter­vünk dicsőségét: 500 lakás ké­szült már el eddig. Ott! — ezt nevezik óvárosnak — az új vá­járiskola. egy kicsivel odébb az SZTK-rendelő. Az meg, ami ott épül, a kultúrház, a várpa­lotaiak régi vágya, kívánsága. Gimnázium, szálloda, 800 sze­mélyes mozi, áruház, trolibusz­közlekedés — ki tudja mind fel­sorolni, amit tervünktől kap a majdani 40.000 lakosú új, szo­cialista város. * Nem tettünk meg időben hosszú utat. Csak egy része volt alkotásainknak, amit lát­tunk. Hol van még az a sok­ezer lakóház, bölcsőde és kul­túrotthon, az a sokszáz gyár és üzem, amely még szerte az or­szágban épül. Útikalauzunkat most otthon lapozzuk tovább, olvassuk és véssük szívünkbe a gyönyörű út után a népfront felhívását: „Kis nép vagyunk, de nagy teltekkel tudunk hozzá­járulni és járulunk is hozzá, saját hazánk hűséges szolgálata révén az emberi haladás ügyé­Lőrincin, az egykori kukori­cás helyen hazánk egyik leg­szebb alkotása, a Máitravidéki Erőmű termeli az áramot, adja az energiát többszáz üzemnek a gépek meghajtásához, többmillió munkáslakás megvilágításához. Az Erőmű építésére több mint 500 millió forintot fordítottunk. Korszerű gépek, szovjet mód­szerek segítik itt a dolgozókat. Az üzem hét kazánja és öt gép- egysége állandóan dolgozik, szakadatlanul fut az áram a hatalmas vezetékeken, hogy könnyebbé tegye az üzemben a dolgozók munkáját, kultúrát, fejlődést vigyen a legkisebb faluba is. Az üzem mellett terül el a lakótelep. Több mint 34, emele­tes, modern munkáslakás nyújt kényelmet a dolgozóknak, csak­nem minden házban rádió szól, számos helyén villanytűzfaély segíti az asszonyok munkáját. Szép itt a: gyermekek élete is. Bölcsődékben, napköziben, mo­dern -iskolákban gondoskodnak nevelésükről. A del goz'clk -közt élénk sport- és kultúráiét fo­lyik — lehetővé tette ezt a modern sportpálya, a korszerű kultúrház. ■ Az üzem. a telep népnevelői gyakran előveszik a Magyar Eü-ggetlenségi Népfront felhí­vását és idézik a dolgozóknak: „a tegnap még gondoktól űzött magyar nép nem reszket többé a betevő falatért, nem ismeri többé a félelmet a bizonytalan jövőtől, nyugodtan néz a holnap elé”. S a dolgozók itt is, mint szerte az országban, jobb mun kával köszönik meg megváltó- zoft életüket. A választási béke- versenyben olyan eredményt ért el az üzem, hogy ezzel nemcs-ak az ország, han-em egész Közép- Európa legnagyobb termelésű erőművévé vált. Huszonharma- diká-n, huszonnegyedikén egyet­len óra alatt annyi áramot ad­tak a hazának, hogy egy családi házban 340 évig éghetne belőle négy . darab hatvanas égő. Az Erőmű 26-án havi tervének ese­dékes részét 106.5 százalékban teljesítette. Takács József szta­hanovista esztergályos 140.4, Bakos Tibor villanyszerelő 148, Cseke István lakatos 129.4. Re­gős János 152 százalékos telje­sítménnyel készül a választá­sokra.; hez... DIÁKÉLE T A MÚLTBAN ÉS MA A múlt életkörül mén vei és a .hihetetlen nvomor miatt igén kevés munkás, vagy paraszt- fiatal juthatott tovább ai négy, va°v hat eleminél. Azok, akik tovább jutottak, olyan sanyarú helyzetbe kerültek, mint hazánk legnagyobb proletárköltője, Jó­zsef Attila-, akit egyetemista ko­rában a nélkülözés arra kény- szerített, hogv az Országos Ma­gvar Dliáknyomor-e-nyhítő Ak­cióhoz folyamodjon kölcsönért. Kérését azzal indokolta, hogy mindössze tizennégy fillérje van. s másfél hónapja nines la­kása. Az egyetemi és főiskolai hallgatóik ha túljutottak a diák­évek nélkülözésein, két lehetőség állt előttük: vagy k'szolgálták a Horfhy-rendszert, vagy gya­rapították az állástalan diplomá­sok népes táborát. Nem csoda hát, ha 1930-ban 22-en pályáz­tak a három egri tanítói állásra. Megdöbentő képet tár elénk dr. Földes Ferenc: „Munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon" című 1941-ben megjelent könyve. „1930—31 évben 844 szegényparaszt gyer­mek járt középiskolába. Ez a középiskolai tanuló ifjúság 1.3 százaléka s a 40 magyar főisko­lán 256 szegényparaszt fiú a főiskolai tanuló ifjúság 1.5 szá­zalékát” tette ki. Még 1937—38- ban is „a boldog békeidő alatt" csak 4 százalék munkás — és dolgozó paraszt gyermeket bo­csátott be az úri osztály a kö­zépiskolákba. A munkás és pa­rasztfiataloknak 2—3 év'g kel­lett várni —.a főiskolai, egye­temi végzettség után — s csalt ezután kérhették elheh-ezésükét „a nagyméltóságú ikultusz-mi- niszter úrtól” valamely iskolá­ban segédtanítói, vagy gya­korló mérnöki állásba. A letűnt világban az járta, hogv ,.a suszter maradjon a kaptafánál". Ez a múltéi Amit ígértünk, teljesítettük: megszün­tettük a kiváltságos osztályok műveltségi monopóliumát! Ma már megyénk általános iskolái­ban 39.520 fiatal tanul, 2.920 középiskolai hallgatónknak 78 százaléka munkás és paraszt­származású. A Pedagógiai Fő­iskolán 720 fiatal, -t- 70 száza­léka munkás és'paraszt — akik minden támogatást megkapva készülnek a nemes hivatás rat a legnagyobb érték, ifjúságunk, az ember nevelésére. Havonta 260.000 forint ösztöndíjat, s az 1952—53-as tanévre 18.000 fo­rint tanisizer-segélyt és 20.600 forint ruhasegélyt oszlottak szét a hallgatók között. Három hall­gatójuk a legmagasabb kitünte­tésben részesült: jó tanulásu­kért 820 forintos Rákosi ösztön­ül" alt kapnak. Forgács Béla a Pedagógiiiai Főiskola orosz tanszékének má sodéves hallgatója nagyon ne­héz körülmények között élt a múltban, kilencen voltak testvé­rek. Minden nyáron dolgozott a szünetben, hogv tovább tanul­hasson. A felszabadul ’ után tudott leérettségizni, 1951-ben, mert tanulmányi ösztöndíjat ka­pott. Ezután került a Főiskolára, ahol szorgalmasan tanult: első évben jó. jeles, most kitűnő eredményt ért el, s a 420 forin­tos ösztöndíjon kívül 50 forint tanulmányi prémiumot is kap. „Én vagyak a nyolcadik, de nem utolsó gyermeke szüleim­nek da minden testvérem ren­des állásban vám. A legidősebb bátvám a budapesti kenyérovár- ban pék. a következő rendőr,... a legfiatalabb Ded'- a Gyön­gyösi Váltó és Kitérőgyárban ip-aritanuló.” Nemsokára én is kikerülök tanítani, s részt vehetek a neve­lés alkotó munkájában. Várnak bennünket a falusi-városi isko­lák gyermekei, hogy szocialista hazánk aktív, harcos, építő tag­jává neveljük őket. Mint orosz­szakos tanár legfontosabb fel­adatomnak tartom, hogy a világ­béke legszilárdabb őre és legha- ladottabb kultúrával rendelkező szovjet nép nyelvét — már az iskola oadiaibam — népünk leg szélesebb rétegeivel megismer­tessem . Eresei Csaba a Dobó IsPván gimnázium IV. osztályának ha li­ga tója. Édesapja nyugdíjas ta­nító. fizetése nagyon kevés volt hat gyermek felneveléséhez. Mai három gyermeke jár isko­lába: Attila, másodéves építész­mérnök hallgató, ösztöndíjat kap. hoo-v zavartalanul tanul­hasson, Csaba a Dobó István gimnázium utol solves kitűnő tanulója, amiért tandíjmentesen tanulhat, Erzsébet’ pedig a köz­gazdaság gimnázium második osztályának a hallgatója. Erősei Csaba orvos lesz. A debreceni Tudomány Egyetem orvoskarán folytatja tanulmá­nyait. Gyermekkora óta orvos­nak vágyott. „Édesanyám sokat beteweskedeít — mondja — s ez ébresztette fel benem az ember­társaim iránti szereteket, hogy elmélyült tudományos munkával felkészülve enyhítsem, tanulmá­nyaim befejezése után a dolgo­zók millióinak fájdalmát, szen­vedését. libben az évben itetteffri 19 éves, most szavazhatok először. Boldog vagyok, mert a fiatalság a szocializmus építésének ro- bamcsapata, saját boldog jövőn­ket építjük, s erre szavazunk. 'tokezer proletárgyerek életé­vel együtt megváltozott Bóta Fe­renc élete is, aki jelenleg a ’köz- gazdasági gimnázium utolsóéves hallgatója. „Nem a Iegrózsásabb volt az életünk a múltban, apám a Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgozott, de 1933-tól 44:ig ti­zenegyszer hívták be katonának. Alig tudjunk ötről hatra haladni. A hosszú katonáskodás, s a műit rendszer embertelen robot- ia teljesen tönkretette. Egyedüli gyermek vagyok, nincs több testvérem, de mégsem tudtak volna tovább taníttatni, ha nem hozzák el számunkra a szabad­ságot a szovjet hadsereg hős ka­tonái.” A közgazdasági gimnázium­ba 1949-ben került, s mint ki­tűnő tanuló, tandíjmentességet és ingyenes diákotthoni ellátást kap. „Ebben az évben végzek, a továbbtanulás tehetősége bizto­sítva van. A miskolci Rákosi Mátyás Műszaki Egyetemre sze­retnék menni, de a közgazdasági egyelem, a Külügyi Főiskola aj- tajajs nyitva áll előttem. Május 17-én választjuk meg az országgyűlési képviselőinket, akik az új ötéves tervet fogják jóváhagyni. Mint mérnök, a hosszú tanulás után én is dol­gozni, alkotni akarok a második ötéves tervben, s -még nagyobb szorgalommal leszek azon, hogy a tanultakat, a tudásom -javát adjam szocialista hazánk -mi­előbbi felépítéséért, egész né­pünk boldogabb jövőjéért. A rendkívüli kedvező időjárás nyomán a füzesabonyi Petőfi termelőcsoportban is lendülete­sen folyik a tavaszi mezőgaz­dasági munka-. A gazdasági ud­var. az épületek szinte vissz­hangzanak az ürességtől, csak az istállókban tartózkodnak em­berek, akik féltő gonddal vi­gyáznak a közös jószágállo­mányra, harcolnak a kétéves állattenyésztési terv sikeres végrehajtásáért. Hídvégi Péter, a csoport öreg, de örökké jo kedvű fejőse is ott tevékenyke­dik a jó állapotban lévő tehe­nek között, s szinte gyermek módjára ápolgatja, dédelgeti azokat. T Az utóbbi hetekben különös odaadással végzi munkáját, mert csatlakozott a kemenes- szentmártoni Úttörő termelő szövetkezet fejőseinek verseny- kihívásához, s a jó hírnév meg­őrzése nem közömbös számára. 1 Vállalta többek között, hogy május 17-re az 5.8 literes is­tállóátlagot nyolc literre emeli. Ennek sikere érdekében nagyobb gondot fordít a tehenek érdem- szerinti takarmányozására. Áp­rilis 25-től a zöld futószalag biztosításával fokozatosan át­tér a zöldíakarmány etetésére. Ezenfelül Ígéretet tett arra is, hogv a magasabb tejhozam ér­dekében naponta háromszor eteti és itatja a jószágokat, valamint minden tehénnél alkalmazza a háromszori fej-est, a tőgymas-z- százst és az utócsepegtetést. A fejest mindig az etetés előtt végzi, hogy a tehenek figyelnie a 'tejleadásra összpontosuljon. Elkészítette a tavaszi intálló- rendet, a tehenek takarmányo­zási normáját, amely ott függ az istálló falán, hogy mindig szem előtt legyen. Az istálló- rend a kővetkező: reggel négy­től hat őrá'g trágyakihordás, já- szőitakarítás, tisztogatás, feiés, borjűitaiás. 6-tól 6.30-ig az álla tok itatása, 6.30-tól 7.30-ig is­tállőtakaritás, trágyáéi ter eget és a telepen, 11-től 12 óráig déh etetés, fejes, borjúitatás, 12-től 17.30- ig az állatok legeltetése, 17.30- tól 18-ig az állatok ita­tása, 18-tól 19-ig istállátakari- tás, trágyakihordás, elteregetés. Az elmúlt, aszályos esztendő megnehezítette a Petőfi termelő­csoportnál az állatok téli takar­mányellátását. Az elegendő mennyiségű siló mellett Hídvé­gi elvtárs lelkes odaadó mun­kája biztosította, hogy a tehén- állományt nem érte kár. A zöldtakarmány segítségével, szovjet módszerek alkalmazásá­val most már -azért harcol, hogy napról napra fokozza a hoza­mot. s -még több tej jusson a dolgozók asztalára-. Tizennégy fejőstehene van a csoportnak, s ebből négy szárazon áll. Ami­kor csatlakozott a versenykihí­váshoz, 5.8 liter volt az istálló- átlag, s április 25-re már elérte a kilencliieres átlagot. 4 > ■ EGY KIVÁLÓ FEJŐS MUNKAMÓDSZERE

Next

/
Thumbnails
Contents