Népújság, 1953. május (35-44. szám)

1953-05-28 / 43. szám

va AG PhOLETARJAI S (, Y ESI/JETEK! A mezőgazdasági állandó bizottságok nagy feladata Megái ás nélkül sietnek a csillék Petőfibányáró! a Mátravidéki Erőműhöz. S a széncsata hősei ilyen modern, kényelmes lakásban pihenik ki fáradalmaikat. Egyik nap esik az eső, másik nap melegen süt a nap. A vég­telenül kedvező időjárás szinte marokkal húzza feifelé vetésein­ket, virágzik a rozs. heíyenkínt szárbaszökkent a búza, erőtelje­sen fejlődik a kukorica, napra­forgó, burgonya. Nehéz évek után, bőséges esztendő előtt ál­lunk. Nem szégyeljük, s nem ta­gadjuk, nem mi tehetünk róla: tavaly súlyos aszály tizedelte ve éseinket, s csak pártunk és kormányunk böics intézkedésé­nek, a szovjet nép őszinte, ba­ráti segítségének köszönhettük, hogy volt kenyér és liszt, hogy nemi éhezett az ország, mint- ahogy éhezik ma a jugoszláv nép. Korai azonban még örömtort ülni, — a betakarításig, cséplé- sig hosszú az út, kemény mun­ka: a legszebb és legnehezebb munka vár az egész országra. Nehezíti még, hogy az aratás, hordás időszakára esik. a nö­vényápolás dandára is. Ha száz kezünk volna, az is kevés lenne, hogy megvédiük a' drága kenye­ret, hogy idejében, bőségesen arassunk, hogy jó növényápo­lással biztosítsuk a bőséges ku­korica-, burgonyatermést is. Szemveszteség nélküli, gyors aratás, hordás és csép'és, gon­dos, idejében végzett növény­ápolás: ez a másfél mondat, másfél hónap kemény, küzdel­mes munkája. Nagv tétek forog­nak kockán. Ha a megye gabo­naterületén csak egy százalék a szemveszteség, máris 8 ezer mázsa jutott az ebek hartninvad­jára, annyi, amennyi Gyön­gyöshalász aprajának, nagyiá­nak egész évi kenyérszükségle­te. Ha elhagyunk egy kapálást, (5 ezer mázsával lesz kevesebb kukoricánk, 10 ezer sertéssel hizlalhatunk kevesebbet. Egy­szerű számok ezek. de a tava­lyi aszályos esztendő mindenkit megtani olt az efféle számok tiszteletére. Megrettenésre azonban nincs ok. Olyan fegyver van kezünk­ben a természet legyőzésére, a termés megvédésére, mint a mi­nisztertanács határozata. Ez a rendelet, mely törvény, egész pepi rendszerünk nagyszerűségét tükrözi. Tükrözi azt, hogy ebben az országban, még a búzaszem­re is van, aki vigyáz, hogy eb­ben az országban egyetlen dol­gozó paraszt sem maradt egye­dül a munka nagyjában, hiszen a rendelet többek között előírja: Azoknak a termelőknek, akik ez aratás, behordás, cséplés, másodvetés és tarlóhántás el­végzéséhez elegendő fogat erővel nem rendelkeznek, a községi (városi) tanács kötelezheti az egyéni igaerő tulajdonosokat, hogy — saját gazdaságukban vé zendő munkák igaerőszi'tk- ségtetének figyelembevételével — más gazdaságban is végezze­nek mezőgazdasági munkát." Minden a népért, a több kenvé- rért és búsért, a magasabb élet­színvonalért, — ezt jelenti a minisztertanács határozata. De hiába minden iómdn'at. segíteni akarás, hiába a tör­vény, ha azt nem valósítjuk meg. A 8 ezer mázsa búza. a 65 ezer mázsa kukorica „meg­mentéséért’*, a gyors aratásért és növénváoolásért folyó harc első vonalában most a községi tanácsok mezőgazdasági állandó bizottságai állnak. Nagv kitün­tetés, de hatalmas feladat is ez. Rajtuk a falu. a- város szeme, az ő kezüktől, szavuktól függ, m'yen fehér lesz a kenyér, mi- |'-en kövérre gömbölyödik a hi­tó, hogyan segíti a falu az {pari munkásságot. A mezőgaz­dasági álland' bizottságok tag- Iai a kenyércsata elsőszámú ha­bnál. Az elmúlt esztendőben Hor­ton, Csányban és még több más községben tökkei megrakott sze­kerek vonultak reggeltől, estig Hatvan felé: a dogozó parasz­tok fuvaroztak a gyors pénzért, a mai verébért. Közben a ke­resztek kint álltak a földeken, pergett belőlük a szem. Mennyi­vel több lett volna a kenyér, ha a mezőgazdasági állandó bizott­ságok tagjai keményen harcol­tak volna a hordás meggyorsí­tásáért? Ilyen eseteknek nem szabad előfordulni az idén. Mi tehát a tennivaló? Elsősor­ban alaposan meg kell ismer­kedniük a határozattal, meg keli érteniök annak célját és felmér­ni, melyek a feladatok ezen a téren. Ezután mi következhetne más, mint az, hogy megismer­tessék a határozatot a dolgozó parasztokkal is, hogy lássák és értsék: segíti őket a nép álla­ma, segítsék ők is jó munkával az államot. Kisgyűiéseken, egyé­ni beszélgetéseken, kapálás közben, vagy esti pipaszónál, mindenütt és minden nap meg kell magyarázni a határoza­tot, harcolni annak végrehaj­tásáért. De nemcsak beszélni kell, hanem dolgozni is, példát mutatni az egész falunak, ez­után mehet csak a bizottsági tag ellenőrizni a> határt, figyel­meztetni a gazdát: viaszórés* ben van a kalász, jöhet a kasza Addig is nézzék és tervezzék meg, hogy áll a munkai és fogaterő, hol kel! majd segíteni kaszával vagy szekér­rel, hogyan állnak a termelő- szövetkezetek, milyen ott a munkaszervezet, biztosítva van-e a kombájnhoz a legalább 20 holdas tábla ... Nem volna okos dolog azon­ban. ha az aratásra való fel­készülés mellett bizottságaink megfeledkeznének a növényápo­lásról. A gabona, a mezőgazda­ság jobbkeze, a kapások a bal­kéz. S nekünk, a szocializmus építésében mindkét kezünkre szükség van: sok búza. árpa, de sok kukorica, cukorrépa is kell. M'nket nem fenyeget túlterme­lési válság, mi nem öntjük a búzát a folyóba, nem fűtünk kukoricával, akármennyi is le­gyen. Legyen! — minél több. Éppen ezért rendszeres határ- szemléken kell ellenőrizni, hol maradtak ei a kapálással, egye- léssel, kik azok, akik szándéko­san. vagy akaratlanul az ellen­séget segítik, hanyag, saját gyomrukat is becsapó munká­jukkal. Mert az ellenség nem alszik! A gyermek sem hiszi ei, hogy a. bőségesnek ígérkező termés­től, a választások sikerétől fel- papnkáaott faőusi osztályellen­ség —. mely tavaly például Boldogon a gabonát gyújtotta fel — némán tűri lendületes munkánkat. .4 mezőgazdasági állandó bizottság feladata a-z is, hogy éberen figyelje az ellensé­get, hogy' idejében leleplezze próbálkozásait, hogy megmutas* sa » falunak, mint akarja ki­lopni a dolgozó nép szájából a kenyeret, hogyan tör a megsza­vazott Programm ellen. A mezőgazdasági állandó bi­zottságok azonban csak akkor végezhetnek jó munkát, ha se­gíti őket a: községi tanács, el­lenőrzi munkájukat, ha segíti Őket a járás, s nem utolsó sor­ban a pártszervezet. Minden erőt össze keil fogni, a haza testének minden Izmát meg kei! feszíteni, hogy sikerre vigyük a minisztertanács határozatát. Csak rajtunk áll, mennyi lesz a kenyér, csak rajtunk áll, milyen gyorsan végzünk az aratással, csépléssel, a növényápolással. A mezőgazdasági állandó bi- zo*tságok érezzék ennek a fel­adatnak nagyságát, dolgozza­nak olyan becsülettől és oda­adással, mint amennyit elvár tőlük az ország. A második negyedéves terv feladatairól tárgyalt a megyei ipari üzemek vezetőinek értekezlete meg szociális a építésünk nagy­szerű távlatait, a népfront ra­Heves megye ipari üzemeinek vezetői értekezletet tartottak az elmúlt vasárnap az egri Szak- szervezeti Székház Rákosi ter­mében, ahol megtárgyalták a választási békeverseny tapasz­talatait, megjelölték azokat a feladatokat, melyek előttünk áll­nak a második negyedéves terv végrehajtásában. A megnyitó után Laczkó András elvtárs a megyei pártbizottság ipari osz­tályának vezetője tartott beszá­molót. — A párt- és szakszervezetek, DISZ-szervezetek. üzemeink igazgatóinak, műszaki vezetői­nek, fizikai dolgozóinak, egysé­ges, odaadó, lelkes munkája olyan eredményeket hozott áp­rilis hónapban, melyet az 1953- as tervévben még csak először értek el, — mondotta bevezető­ben. A megye ipara április havi teljes termelési tervét 104.9 százalékra teljesítette, több olyan üzemünk teljesítette túl előirányzatát is, amely ed­dig súlyosan le volt maradva. A továbbiakban arról beszélt, hogy a választási békeverseny sikere nem volt véletlen, a népfront programmja lelkesítette a megye dolgozóit szoros egységbe kovácsolta » fi­zikai munkásokat és ai műszaki vezetőket. Jelentős segítséget a.txak tervük teljesítésében az általánosságban jól megszerve­zett, lelkes termelési értekezle­tek is. Meg kell azonban állapí­tani, hogy a választási békever­seny május 1 utáni időszakában visszaesés volt tapasztalható, — a kezdeti sikerektől el bizakodót - tá, önelégültté váltak az üzemek vezető szervei. Egercsehi bánya május első harmadában 93.5 százalékban, a második harmad­ban 89.5 százalékban teljesí­tette csak előirányzatát, elma­radt a tervíeljesiitéstői a megye két cementgyára, valamint a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár Laczkó elvtárs élesen bírálta a lemaradt üzemek vezetőit, s felhívta figyelmüket, hogy nem elég csak vállalást tenni, hanem elsőrendű feladat annak végre­hajtása is. — Nem egy üzemünknél a le­maradás igazolására, az igaz­gatók egyrésze még mindig na­gyon szereti az „objektiv*’ oko­kat emlegetni — mondotta a továbbiakban. Példákká] tá­masztotta alá, hogy a vállalati Igazgató, sőt nem egy esetben, a hangulatukat átvevő párt- és szakszervezeti vezetők hivat­kozása csak részben, vagy egy­általán nem állja meg a helyét. A lemaradás oka döntő több­ségben ai szervezetlenség, a munkafegyelem lazasága, a po­litikai munka hiánya. A választási békeverseny, különösen az április hónap termelési eredményei min­den kételkedőnek bebizonyí­tották, hogy a terv vala­mennyi üzemünknél reális, teljesíthető. — tehát teljesíteni is kell. Ez el­sősorban azon múlik, milyen lendülettel, akarással indulnak harcba a tervek teljesítéséért. Ezután a feladatokról beszélt, hangoztatta, hogy a tervek teljesítése elsősorban a vállalat igazgatóján és főmérnökén múlik Rajtuk áll, hogyan tudják biz­tosítani a műszaki feltételeket, hogyan szervezik, irányítják a munkát. A pártszervezetnek az a feladata, hogy jó politikai munkával segítsék a vállalatok műszaki vezetőit, hogy a tömeg- szervezeteken keresztül mozgó­sítsák a dolgozók széles töme­geit, a legfontosabb feladatra: az évi terv maradéktalan, rész­le. eiben való teljesítésére, ezen be ül a második negyedéves terv teljesítésére, a lemaradás beho­zására. Beszélt ezután a sztahano­vista iskolák és értekezletek, a különböző szakmai továbbképző tanfolyamok, a munkamódszer- átadási mozgalom, . az egyéni bérezés jelentőségéről. Harcol­ni keli a minőség megjavítá­sáért, a selejt csökkentéséért, a takarékosság széleskörű beveze­téséért. A szakszervezet verseny- szervező munkája megjavításá­ra, a szakszervezeti bizalmikon kérésziül értékelje elsősorban a dolgozók vállalását, teljesítését. Különösen fontos feladat a műszakiak bevonása a ver­senybe, s nem utolsó sorban a műszaki vezetők versenyé­nek értékelése és nyilván­tartása. — Az elmúlt vasárnap vala- menylen egységesen szavaztuk gyogó programmját, most pedig fogjunk hozzá annak megvaló­sításához. Rajtunk múlik, hogy ezt mikorra valósítjuk meg — fejezte be beszámolóját. A hozzászólásokban Hagy János egercsehi bánya mérnöke elmondotta, hogy a lemaradás­ért elsősorban a műszaki veze­tőket terheli a felelősség. Le kell vonni a tanulságot a mai értekezletről — hangoztattál —, s itt ígérjük, hogy kisöpörjük üzemünkből azt a szemetet, mely gátolja a munkát. Ebben a hónapban tel­jesítjük tervünket, töri eszi j ük adósságunkat. Soós Károly intéző. Hatvan vasútállomásról arra tett ígére­tet, hogy a második negyedév­ben is megtartják az élüzem jelvényt. Blizsinszkij Lajos a Gyöngyösi Váito- és Kitérögvár igazgatója után Varga János Petőfibánya főmérnöke számolt be arról, hogy a közel hathóna­pos lemaradás után a bányavál­lalat minden üzemrésze egyre lendületesebb tempóban harcol a tervek teljesítéséért. Elmon­dotta milyen tervei vannak a műszaki vezetőségnek a munka további megjavítására, hány he­lyen vezettek he a hazafelé való frontfejtést, végezetül hangoz­tatta, hogy a pártbizottság ál­landó és rendszeres segítséget ad nemcsak a műszaki vezetők­nek, de a miiszaki középkáde­reknek is. Külön is foglalkozik ai sztahanovistákkal, az élenjáró dolgozókkal. Csömör József a Bélapátfalva: Cementgyár párttitkára arról beszélt, hogy a gyár lemaradásának egyik döntő oka a pártbizottság gyenge munkája volt, mely nem ellenőrizte kellően a vezetést, nem harcolt azért, hogy felelősségre von:ák a sok üzemzavar e ő dézöit. Ha a párt­szervezet jól mozgósít, élenjár­nak a kommunisták, nem va­gyunk önelégültek — jó a tervteljesítés — mondotta. Ez­után hangoztatta, hogy a ter­melés megjavítása érdekében röpgyüléseken beszélték meg a kommunistákkal, a dolgozókkal soron következő feladatokat, üzemrészenként röpgyűlést tar­tottak a műszakiakkal is, külön népnevelőértekezleten is foglal; koztak ezzel a kérdéssel. Az eredmény nem maradt el, május 22-ig 62 tonna cementet hozlak be a lemaradásból, a javítóüzem 10.000 forint megtakarítást ért ei. Csömör elvtárs fogadalmat tett, hogy a második negyedév; ben a tervet részletekben is tel; jesítik. Hermann Ferenc a recski érc-, bánya igazgatója, Vendrei Géza az egri Dohánygyár igazgatója:, Varga József a Selypi Cement; gyár párttitkára felszólalása után Jebelóczky Gyula elvtárs az egri járási pártbizottság ré­széről a népnevelőmunka meg; javításának fontosságáról be­szélt. Furucz János elvtárs az SZMT megyei titkára hozzászól lásában kihangsúlyozta, hogy még mindig sok a bürokrácia a versenyszervezésben, sokhelyen megfeledkeznek arról a szak; szervezetek, hogy legdöntőbb feladatuk a munkaverseny szerve; zése és nyilvántartása Érmek egyik legalapvetőbbmód» szere, hogy a bizalmiakon ke; rész.ül biztosítsák a versenyfel» ajánlások szervezését, az egyé; nek, munkahelyek teljesítményé; nek értékelését. Több hozzászólás után Laczkó elvtárs foglalta össze a hallót» takat, s adta meg a választ. A megye ipari vezetőinek ér» tekeziete abban az időszakban ült össze, amikor a választási békeverseny lendülete után bizo­nyos megtorpanás, önelégültség volt tapasztalható. A részvevők kivétel nélkül mind számoíve» tettek ezzel és ígéretet tettek, hogy május hónapban nem lesz egyetlen egy üzem sem a me­gyében, amely ne teljesítené a tervet. Ennek az ígéretnek azon. ban van egy veszélye, amely itt az értekezleten is megmulatko. zott: az üzemek vezetői még mindig — bár más k szavukkal elismerik e#nek helytelenségét —- a 2 objektív okokra igyekez* nek kenni minden felelősséget. Ez az értekezlet is félrehúzta az objektív okokról az álarcot, s megmutatta, hogy mögötte min­dig szervezetlenség, fegyelme­zetlenség húzódik meg. Az üze­mek vezetői szívleljék meg a hallottakat, tekintsék kötelező érvényűnek az egész megva előtt tett fogadamutoat Köszönti megyénk a békemozgalom vezérkarát A magyar nép mindig szíve­sen fogadja azokat az embere­ket, akik igaz ügyben, őszinte barátsággal közelednek feléje. Most is jóbarátként, szeretette! fogadjuk a június 15-én kezdődő Béke-Vi! ágtanács ülésére ér­kező békeharcosokat, a földke­rekség népeinek ezine-virágát. a békemozgalom vezérkarának tagjait. Nagy megtiszteltetés ez számunkra, elismerése edd’g végzett munkánknak és továbbra Is erősít bennünket az a tudat, hogy jó munkánkkal járultunk hozzá a béke nagy ügyéhez. Megyénk régi hagyományai­hoz híven nagyszerű ajándék­kal fejezi ki háláját a békehar­cosok iránt A békeharcosok szorgos keze készítette azt a gyönyörű tulipános ládát, mely­nek gazdag tartalma megyénk fejlődését, a dolgozók megvál­tozott életét mutatja be. Ebben a ládában helyezik el a kis mi­niatűr traktort, mely a mező- gazdaság gépesítését’, a nagy­üzemi gazdálkodást fejezi ki. A föl dművesszövetkezet bol tj árra k kicsinyített mása, a bőségesen megrakott k'rakattal szocialista, kereskedelmünk hatalmas fejlő­dését érzékelteti. A kicsi zsá­kokba töltött rizs és gyapot, azokat a növényeket képviseli, melyeket az utóbbi években ho­nosítottak meg megyénkben. Az asszonyok gyönyörűen hímzett kendőket, térítőkét kül­denek a békeharcosoknak. Az egercsehi bányászok kis csiliét. bányásziámpát küldenek a Béke-V.’lágtanács ülésére. Ostróczki János gyönyörűen faragott dobozt készített a szov­jet békeharcosoknak. A hatvani Kossutb-tszcs, a selypi Zsófia- maíom békeharcosalnak aján­déka szalaggal díszített kis zsák búza. Az ajándékokkal a kevelek százai érkeztek a megyei béke- irodára. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy megyénk békeharcosai jó munkával, több termeléssel állnak helyt a béke­frontján és tervük túl teljesíté­sevei teszik a béke védelmének szilárd bástyájává szabad orszá­gunkat. Ezt fejezi ki bányá­szaink, dolgozó parasztjaink, út­törőink beküldött levelei. A dol­gozó parasztok levelükben meg­fogadják a növényápolási mun­kák jó elvégzésével, beadásuk túlteljesítésével készülnek a BYT ü ésére. Zilahi Janos nagy- kökényesi dolgozó paraszt leve­lében a következőket írja: „ügy készülök a Béke-Világtanács ülésére, hogy a növényápolás gondos és gyors elvégzésével növelem a terméshozamot és így a kapásnövényekből 110 szá­zalékra teljesítem beadási köte­lezettségemet. A kalászosokat a cséplőgéptől szállítom a begyüj. töhelyre és kö'elezettségemel szintén 110 százalékra teljesí­tem." Ugyanezt válla:'la levelé­ben Katona István 18 holdas nagykökény esi dolgozó paraszt Legfeltet.ebb kincsünk a gyermek. Népi államunk szerető gondosko­dással veszi körül, s teszi gondtalanná aranytartalékunk életét, jö­vőjét. Képünkön az egri Uttöröház rajzszakkore.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents