Népújság, 1953. május (35-44. szám)

1953-05-14 / 39. szám

1953 május 14. 3 NEPÜJSAG »Éljen Rákosi elvtárs! Éljen a párt!” — kiáltják lelkesen a nagygyűlés részvevői Dolgozóink Rákosi elvtárs beszédéről Boldog vagyok, hogy építhetem az ifjúság boldog, szocialista jövőjét Eger legöregebb, ma is dol­gozó kőművese Bata András, aki közel 60 évvé] ezelőtt sajá­tította el a szakmáját. — ... Nem vagyok mai gye­rek, a 71. életévemet taposom, de újult erővel, fiatalos lendü­lettel fogtam munkához Rákosi elvtárs választási beszédének meghallgatása után — mondja —, amikor meghallottam, hogy milyen hatalmas eredményeket értünk el az eltelt négy év alatt és mit kell még elérnünk az építés terén. Idős korom ellenére is dolgozhatok, megbecsülik // A főiskota második emeletén folynak a kémiaórák. Figyelő szemek hajolnak a mikroszkó­pok, a lombikok fölé Maró sa- uak szaga árad szét a teremben és behatol az adjunktus Török Lajos szobájába is. Nagy mun­kára készül Török Lajos. Uj szérummal kísérletezik, hogy dolgozó emberiségünk tíz­ezreinek menthesse meg életét. Apja még Erdély vaskohóinál dolgozott és ő mint „ingyenes'* tanult a kolozsvári református gimnáziumban. Mikor 1946-ban elvégezte az egyetemet, még kilátástalannak, értelmetlennek vélte az életet, nem tudta meg fogja-e találni a helyét ebben az új világban, vájjon meg­becsülik-e munkáját? — Mintha egyenesen - hozzám szőtt volna Rákosi elvtárs — mondja — én is, mint sok más értelmiségi meggyőződtem arról, hogy kétségeim alaptalanok. Évről évre változott körülöttem a világ, kutatómunkámhoz egyre több és több segítséget kaptam. Mikor az egri főiskolához kerül, tem, fokozódott az örömöm, hisz kutatómunkám mellett taníthat­tam a fiatalokat és velem tanít­hatott feleségem is. Sok csillogó szem fordul felém naponta, sok kérdés hangzik el és milyen nagyszerű érzés felelni ezekre a kérdésekre, tanítani, nevelni, segíteni az új, növekvő értelmi­ségünket — Tanítás után a kórház la­boratóriumában elmélyedhetek Mintha egyenesen hozzám szólt volna Rákosi elvtárs" Népünk szilárd egységét hirdették a vasárnapi választói nagygyűlések Letették az esküt a szavazatszedő bizottságok tagjai Megyénkben lelkes hangulat­ban zajlottak le a szavazatszedő bizottságok alakuló gyűlései — lelkes hangu'at tükrözi azt, hogy a szavazatszedő bizottsá­gok tagjai mindent el fognak követni a szavazás zökkenőmen­tes és zavartalan lebonyolításai érdekében. Egerben a városi tanács nagy­termében gyűltek össze a szava­zatszedő bizottságok tagjai. Nagy Sándor tanácselnök előtt letették az esküt arra, hogy biz­tosítják a választás törvényes­ségét. Az eslkü elhangzása után Dr. Rózsa Sándor ismertette a szavazatszedő bizottságok fela­datát, majd szemléltetően meg­mutatta a választási munkához szükséges nyomtatványok hasz­nálatát. A szavazatszedő bizott­ságok tagjai megválasztották az elnökeiket, s közösen megbeszél­ték a' szavazással kapcsolatos feladatokat. A választás során nagy mun­ka vár a szavazatszedö bizottsá­gokra, ezért kell felkészülni a bizottság tagjainak, hogy bizto­sítani tudják a választás tiszta­ságát és törvényességét. Lendületes harc folyik a felajánlások teljesítéséért megyénk bányaüzemeiben Örömmel fogadom, hogy a beadást több évre előre állapítják meg lük a versenyt, s rendszeresen 110—130 százalékos teljesít* ményt érek el, keresetem pedig — 260 forint nyugdíj mellett — eléri az 1300 forintot is. Nem tudok munka nélkül élni, dolgo­zom is míg a kezem fel bírom emelni és szaktudásom, élet- tapasztalatom átadásával segí­tem a fiatal szaktársalmat, hogy a szocializmus építését, azt a hatalmas építkezési tervet, me­lyet Rákosi elvtárs választási beszédében elénk tárt, minél hamarabb, sikeresen megvalósít­suk. ,,A béke megvédésének nálunk mindenki közvetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját" — így mondta Rákosi elvtárs és mi így is akarunk cselekedni. A csengő éles hangja ketté­vágja a beszélgetésünket. Török Lajos adjunktus felveszi fehér köpönyegét, órára indul. utasították el a Szovjetunió­nak azt a megegyezésre törek­vő javaslatát, hogy a felvételre jelentkező valamennyi országot, köztük hazánkat is, felveteyék az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe. Ezért mi e téren is ah­hoz a magyar közmondáshoz tartjuk magunkat, hogy „az ígéret szép szó. ha megtartják, úgy jó“. (A tömegben új jelszó születik: „Népfrontra szava­zunk — ez lesz a mi vála­szunk!" — kiáltják.) Az elnök beszédében úgy áhította be a fegyverkezési versenyt, mintha az Egyesült Államok vezetői fájlalnák leg­jobban, hogy iskolák, kórházak *s l,lak. helyett bombázókat és hadihajókat kell gyártaniok. Nagyobb nyomaték kedvéért fe.soroita, hogy egy-egy ilyen gyilkoló eszközből mi mindent lehetne a polgári lakosság szá­mára készíteni A hiba csak ott van, hogy az amerikai tőkések — és a tőkések általában — nem azt termelik elsősorban, amire a dolgozó tömegeknek legjobban szükségük van, ha­nem azt, ami a legnagyobb, a maximális hasznot biztosítja számukra. A legnagyobb hasz­not pedig a hadiszállítások adják. Emiatt a háborúk, benne a hidegháború is, a hadiszállí­tók,^ a haiálgyárosok számára valóságos aranyesőt jelentenek. A napokban olvastam egy ame­rikai egyetemi tanár cikkét, aki rámutat arra, hogy a koreai háborút követő két év alatt, a legfontosabb 100 amerikai nagy- vállalat 44 milliárd dollár értékű katonai megrendelést kapott. E hatalmas vállalatok, melyeknek vezetői ma miniszterek az ame­rikai kormányban, sokmilliárdos jövedelmük kétharmadrészét e háborús megrendelésekből szer­zik. Hogy ez mennyire köz­tudomású. arra idézem Hughes angol országgyűlési képviselő cikkét, aki két héttel ezélőtt a következőket írta: „Bármit mondjon vagy tegyen is a Szovjetunió a béke érde­kében ... a hadügyi tárcák mi­niszterei mindig készen tartják emlékirataikat .és szakértői véle­ményeiket, amelyekkel bizonyít­gatják, hogy a Nyugatnak foly­tatnia kell a fegyverkezést. El­végre az ő kenyerük a háborús híresztelésektől függ. Ugyanez áll a fegyverkezési iparokra is. Azok a cégek, amelyek zsíros megrendeléseket kaptak drága, új fegyverek gyártására, nem szeretnék, ha ezek a tervek megváltoznának. Mind az Egye­sült Államokban, mind más nyugati országokban is bizonyos üzleti körök kész szerencsétlen­ségnek ■ tekintik a nemzetközi helyzet bárminő javulását”. Ezekután érthető, hogy t Szovjetunió komoly békelépé­seire a newvorki tőzsdén két nap alatt hatmiHiárd dollárral esett a részvények értéke. Az amerikai tőkés lapok valóságos „békepánikról” írtak. „Mi lesz, ha kitör a béke”, ilyen címmel cikkeznek a lapok. (Nagy de­rültség.) A halálgyárosok a béke létrejöttét ugyanolyan szeren­csétlenségnek tartják, mint munkásember a háború kitö­rését. A tények tehát azt mutat­ják, hogy a tőkés országok gazdasági vezetői nem nagyon óhajtanak békés fogyasztási cikkeket gyártani gyilkos hadi­szerszámok helyett. Ellenkező­leg. Megvannak rettenve, hogy a koreai béke létrejötte le­apasztja jövedelmük véres for­rását. Eisenhower beszéde óta az Egyesült Államok egyik­másik politikusa új. uszító, kardcsörtető szónoklatot tartott, ami arrai mutat, hogy nem akar számolni a nép és az egész világ békevágyával. Nem két­séges viszont, hogy maga az amerikai nép zöme a koreai há­ború békés befejezését követeli. Az angol tőkések folyóirata, az „Economist” ez év május má- sodikl számában például meg­állapítja, hogv az amerikai közvélemény soha még nem várta úgy a koreai fegyverszü­neti tárgyalások békés és sike­res befejezését, mint ma. A népek békevágvának növe­kedését mutatja, hogv ma már a tőkés országok lapjainak ha­sábjain is egyre gyakrabban ol­vashatunk olyan kijelentéseket, amelyeket egy-két hónappal ez­előtt hiába kerestünk _ volna Anglia legnagyobb polgári lap ja, » négymilliós példányban megjelenő „Daily Express”, a „Pravda” vezércikkével kapcso­latban például azt írta: „Minden nép szenvedélyesen áhítja a békét, de állandóan nö­vekednek a kételyek, vájjon a nyugati, főként az amerikai po­litikusok viselkedése és beszéde a Szovjetunióval való ellen­tétek elhárításához vezetnek-e. Állandóan erősödik az a félelem, hogy ezek a politikusok nem ápolták, hanem földbe tiporják a béke zsenge hajtását". Sokasodnak tehát a jeliek, melyek mutatják, hogy egyre nehezebb folytatni azt a régi imperialista taktikát, amely bé­kéről beszél, de háborút készít elő. Egyre szaporodnak a tőkés országokban is azok a hangok, amelyek vezetőiktől „ügyes fo­gások”, „sikerült trükkök” he­lyett tetteket várnak a béke kérdésében. Egy sor választás, amely az utóbbi hetekben zaj­lott le, ugyancsak azt mutatja, hogy a tömegek békevágya fo­kozódott. Japánban a választá­sokon megbukott az a kormány, amely a felfegyverzést képvi­selte. Dániában kisebbségbe ke­rült az a kormány, amely az amerikai bombázók számára repülőtereket akart 'engedélyez­ni. A francia községi választá­sokból a kommunista párt ke­rült ki győztesen (Nagy taps. „Éljen Thor ez!”-kiáltások), s ő most Franciaország első pártja: azok a pártok, amelyek a fel­fegyverzést hirdették, vesztet­tek. Az a hosszú huzavona, amely Nyugat-Npmetországban a felfegyverzés kérdésében ta­pasztalható, ugyancsak a nyu­gatnémet tömegek növekvő békevágyára és ellenállására mutat. összefoglalva megállapít­ható, hogy a béke híveinek tá­bora az utolsó hetekben, hála a Szovjetunió szívós, következetes, fáradhatatlan béketörekvéseinek, megerősödött. Erősödött az a remény is. hogv a békét köve telő százmilliók nyomása visz- sza tudja szorítani azokat, akik a hidegháborút szítják vagy új háborúra spekulálnak. Mit tehetünk mi, magyar dolgozók a béke megvédésének ügyéért, a béketábor erejének további növeléséért? Hogyan já­rulhatunk legjobban hozzá, hogy a béke táborának reánk­bízott szakaszát legeredménye­sebben megőrizhessük? A béke megvédésének nálunk mindenki közvetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját. A május 1-i felvonulásokon ezrével vittek dolgozóink ilyen feliratú táblá­kat: „150 százalékos teljesít­ményemmel védem a békét!”. „220 százalékos teljesítménnyel harcolok a békéért!”. E feliratok mutatják, hogy dolgozó népünk tudja, hogy jó munkává! nem­csak a saját életszínvonalát emeli, nemcsak hazájának fejlő­dését és jólétét mozdítja elő, de egyben erőteljesen támogatja a béke frontját. Mint minden jó ügynél, a béke megvédésénél is egybeesik az égvén érdeke és a haza, az emberiség haladásának nagv kérdése. Mindnyájan aktív harcosaivá válunk békénk meg­védésének, amikor a magunk helyén, a magunk posztján jól végezzük munkánkat, teljesítjük és túlteljesítjük hazánk szocia­lista építésének tervét, éberek vagyunk és határozottan, ke­ményen fellépünk a háborús uszítok ügynökeinek minden megnyilvánulásával szemben. A béke nagy ügyéért dolgozunk, amikor őrködünk a népi demo­krácia minden vívmánya felett, amikor küzdünk a fegyelmezet­lenség, a pazarlás ellen, a száj- tátiság megnyilvánulásaival szemben. Harcolunk a békéért, amikor még szorosabbra vonjuk az őszinte, baráti viszonyt fel­szabadítónkkal, a hatalmas Szovjetunióval, a testvéri népi demokráciák országaival, az egész világot átfogó sok-száz­milliós béketábor minden hű katonájával. A népfrontválasztás is a béke­harc nagy csatája. E választá­son nemcsak a hazánk további felemelkedését és felvirágzását célzó nagy alkotások, a második ötéves terv hatalmas célkitűzé­sei melléjt állunk ki. A válasz­tás egyben népszavazás is a legfontosabb célkitűzés, a béke megvédése mellett. Ezért a május 17-i választás nemcsak a dolgozó magyar nép belső ügye, de rendkívül nagy nemzetközi jelentősége is van, elsősorban a béketábor megerősödése szem­pontjából. Az ellenség a leg­nagyobb figyelemmel, árgus szemmel kísérte eddig is ennek a választásnak előkészületeit. Még jobban figyeli magát a vá­lasztást, és a szavazás meneté­ből, számaiból mint nyitott könyvből fog olvasni. Ha dol­gozó népünk zárt sorokban, lel­kesen vonul fel a függetlenségi népfront zászlaja alatt, ha egy- emberként szavaz le jobb, szo­cialista jövőnk és a béke meg­védésének nagy ügye mellett, úgy ez újabb győzelmünket és az ellenség súlyos vereségét jelenti. (Felkiáltások: „Békét akarunk — Rákosira szava­zunk!"). E győzelem új erőt ad a béketábor katonáinak itthon és szerte a világon. A magyar nép a választás napján ezt is tartsa szem előtt, Erre gondoljanak a magyar anyák, a magyar nők, béketábo­runk e hű, lelkes katonái, akik annyit szenvedtek a háborútól s minden áldozatra készek a béke megvédéséért. A mi ele­münk a teremtő béke! (Nagy taps.) A mi hazánk a béke or­szágai A magvar nép a béke népe! („Harcolunk a békéért”, „Békét akarunk — a népfrontra szavazunk”-kiáltások.) Ezért nyilvánítsa ki szavazatával egy­ségesen, elszántan az egész nemzet azt az akaratát, hogy tántorítha'.atlanul halad tovább a béke megvédésének, jobb jö- vőnbnek szocialista útján. Azon az úton, melyet eddig is köve­tett és amelynek annyi eredmé­nyét köszönheti. Legyen e vá­lasztás békés, szocialista feilő désünk új határköve, új gvőze! mek úi sikerek, új virágzás forrása! (Percekig tartó vthat « taps. Zúg végig a Kossuth-íren a kiáltás: ..Békét akarunk — a népfrontra szavazunk!”. „Hurrá! Hurrát”, „E'jen Rákos’! E'jrn Rákosi! Hurrá! Hurrá!”). Komoly adóssággal indultak a választási békeversenybe a petőfibányai bányászok. Foga­dalmat tettek, hogy a választás napjáig elérik a 100 százalékos teljesítményt. A dolgozók foga­dalmát tettek követték, olyanok jártak élen ebben a harcban, mint Hercegh Lajos sztahano­vista vájár, aki legutóbb is 140 százalék felett teljesítette nor­máját. Május 9-én a rózsái bá­nyászok 106 százalékban teljesí­tették tervüket. A munka lendü­letét tovább fokozták, s másnap, május 10-én, már 129.5 száza­munkámat, szaktudásomat, s boldog vagyok, hogy építhetem az országot, az ifjúság boldog, szocialistái jövőjét. — ...Ha nem hozzák el szá­munkra a Szovjet Hadsereg ka­tonái a szabadságot, kilátás­talan lett volna az életem. Öreg koromra a nyomor, nélkülözés lett voinai az osztályrészem, hisz még a fiataloknak sem tudtak elég munkát adni a múltban. Ma más a helyzet: sohasem volt annyi munkám, mint most. Még most is az ifjak brigádjá­ban dolgozom, de felveszem ve­kutató munkámban, hogy az emberek millióinak segítségére lehessek. Azt hiszem, ezt várja tőlünk Rákosi elvtárs, mikor hozzánk, értelmiségiekhez is be­szélt, mikor elmondotta: mit je­lent az értelmiség munkája az ország építésének szempontjá­ból. Csanádi Ignác egri egyénileg dolgozó paraszt: — Vasárnap este az utcabeli dolgozó parasztok velem együtt a vezetékes rádión hallgatták Rákosi elvtárs beszé­dét. Feleségemmel együtt alig vártuk a nyolc órát, mert tud­tuk, hogy Rákosi elvtárs nem feledkezik meg rólunk, hozzánk is lesz szava. Rákosi elvtárs beszélt arról, hogy mennyi mindent építettünk fel négy év alatt. Itt Egerben is mindenfelé látszanak az új épü­letek. Mégis legjobban akkor figyeltem, mikor Rákosi elvtárs az egyénileg dolgozó parasztok­ról beszélt, mert rólam is szólt, mikor azt mondta, nagyot vál­tozott a dolgozó parasztság és, hogy mennyi dolgozó paraszt került az üzemek élére, az államigazgatásba, a néphadsereg tisztikarába!. Az én fiam is az államvédelmi szer­veknél teljesít szolgálatot. A múltban munkanélküli, esetleg napszámos lehetett volna. Helyesen mondta Rákosi elv­lékos ragyogó termelési ered­ményt értek el. Ezen a napon kitettek magu­kért a gyöngyösi XII-es akna dolgozói is. A sok szégyenkezés és le­maradás után 125.4 száza­lékos eredményt értek el. A Petőfi altáró teljesítménye volt ekkor a „leggyengébb”, — 115 százalékban teljesítette napi tervelőirányzatát. Megyénk másik bányaüzemé­ben is lelkes harc folyik a má­jus 17-i fogadalmak valóra­társ, hogy a tanácsokban még most is van megbújva egy-két gazember. Bizony sokszor elő­fordult, hogy feleslegesen zak­lattak — vontak el a munkától. Rákosi elvtárs szava biztosíték arra, hogy megszüntetik ezeket a visszaéléseket és nem nehezí­tik többé a dolgozó parasztok munkáját. örömmel fogadtam Rákosi elvtárs bejelentését, hogy a be­adást több évre előre állapítják meg, mert ezzel megszabadíta­nak bennünket ai bizonytalan­ságtól. így számíthatunk arra, miből mennyit vessünk, hogy a beadás teljesítése mellett jus­son a szabad piacra is. Jól mondta Rákosi elvtárs, hogy ez fokozza jövedelmünket és ser­kent a többtermelésre. Én már eddig is nagy gondot fordítot­tam a tavaszi munkák elvégzé­sére és félévi beadásomat is tel­jesítettem. Most Rákosi elvtárs szavai nyomán minden erőmmel azon dolgozom, hogy minél na­gyobb termést érjek el. váltásáért. Ennek a harcnak volt egyik kimagasló állomása a május 10-i nap, amikor 107.1 százalékban teljesítették a csehi bányászok napi tervüket. A hátralévő, jóformán órákkal mérhető idő, a nagy tettek ide­je. Megyénk minden bányászai, minden műszaki vezetője száll­jon harcba, hogy május 17-én a szavazócéduia mellett ragyogó termelési eredményeinkkel is köszöntsük a választás ünnep­napját. Az elmúlt vasárnap megyénk számos községében választási nagygyűléseket tartottak. Heve­sen Molnár Erik elvtárs kül­ügyminiszter, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezető­ségének tagja beszélt a több- ezeríőnyi részvevő előtt eddig elért eredményeinkről, az új öt­éves terv nagyszerű távlatairól. Füzesabonyban Úszta Gyula elvtárs, néphadseregünk vezérőr­nagya mondott választói beszé­A belügyminisztérium utasítása A belügyminiszter, az ország- gyűlési képviselőválasztásokra vonatkozó utasítása lehetővé teszi, hogy azok a választó- jogosultak, akik május 17-én, a választás napján nem tartóz­kodnak állandó lakóhelyükön, választói névjegyzék-kivonatta! tartózkodási helyükön szavaz­hatnak. A névjegyzék-kivonatra minden olyan választó jogosult, aki a választás napján előre­láthatólag nem tartózkodik ál­landó lakhelyén, személyesen, igazolt meghatalmazottja útján, vagy levélben kérheti az állandó det. Poroszlón köze! 2000 ember hallgatta meg Váczi Sándor elvtá-rsat, a hevesmegyei párt. bizottság titkárát, aki rámuta­tott arra, hogy eddigi eredmé­nyeink megszilárdítása, az előt­tünk álló feladatok sikeres meg- oldása fokozott helytállást köve- te| megyénk minden dolgozójá­tól. A vasárnapi választói nagy­gyűlések népünk szilárd egysé­gének fényes tanúbizonyságai voltak. lakóhely szerint illetékes tanáé* végrehajtó bizottságától. A meg­hatalmazást, illetve a levelet a tartózkodási hely végrehajtó bizottságával láttamoztatni kell. — A GYŐR—SOPRON ME­GYEI képzőművészeti munka- csoport május 21 és 30 között cserekiállítás keretében az egri Szakszervezeti Székház föld­szinti helyiségében tart kép- ki á: i ít ást. Megtekinthető dél­előtt 9-től 1-ig és délután 3-tói este 7 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents