Népújság, 1953. május (35-44. szám)

1953-05-14 / 39. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉP UJSA G AZ MDP HEVESMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM. Ára 50 fillér 1953 MÁJUS 14. 99 J ,Legyem e vúlas szocialista fejlődésúmk új határköve, új győzelmek, új sikerek forrása Egy héttel a szabad magyar nép történelmének nagy ese menye, május 17-e. az országgyűlési választás elölt a Magya. Függetlenségi Népfront választási nagygyűlést hívott össze Buda pesten, a Kossuth Lajos-téren. A hatalmas, ünnepien feldíszített teret zsúfolásig megtöltik Budapest dolgozói. Az énekszóval, zászlók alatt felvonuló sok­százezres tömeg nem is fér el a téren — az emberáradat megtölti a környező utcákat, egészen a Szabadság-térig terjed. Szűnni nem akaró éljenzés és tapsvihar, újra, meg újra fel- viharzó lelkesedés köszönti a magyar nép első képviselőjelöltjét, Rákosi Mátyás elvtársat, aki 10 órakor foglalja et helyét a dísz- emelvényen. A tér percekig visszhangzik a hurrától, a Rákosi elv­társait üdvözlő kiáltásoktól. A Himnusz elhangzása után Földvári Rudolf elvtárs, a Buda­pesti Pártbizottság titkára, a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti bizottságának elnöke nyitotta meg a választási nagy­gyűlést, majd Dobi István elvtáns tartotta meg beszámolóját. Dobi István elvtárs felszólalása Tisztelt Nagygyűlés! Elvtársak! Választásokra készül az or­szág népe. Számbavesszíik ered­ményeinket, népünk győzelmei­nek hosszú sorát. Számbavesz- szük a tennivalókat is, eljöven­dő győzelmek kivívásának útját. Engedjék meg, hogy e nagy számbavételből kiemeljek egy tényezőt: a munkások és parasz­tok szövetségét, amely népünk minden győzelmének alapja volt és marad. Évszázadokig a ma­gyar paraszt minden hősies erő­feszítése, hogy lerázza magáról az urak igáját, hiábavaló volt. mert nem, volt hű , és odaadó szövetségese. Ma már az egész dolgozó­parasztság előtt világos, hogy a munkásosztályban megtalálta azt a következetes harcostársat, aki biztos kézzel vezeti előre a fel- emelkedésnek útján. Meggyőzte erről a felszabadulás, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom első rohambrigádjának, a Szov­jetuniónak köszönhetünk: meg­győzte erről a földosztás, amely mindörökre visszajuttatta a föl­det azoknak, akik megművelik — a dolgozóparasztoknak; meg­győzte erről a néphatalom győ­zelme hazánkban, amelynek gyakorlásában a munkásosztály mellett résztvesz a dolgozópa- rasztság_ is; meggyőzte erről a sokoldalú gondoskodás, amely­ben a népi demokrácia évek óta részesíti a dolgozóparasztságot. Amíg a magyar városok a tőkések kezén voltak, addig ná­lunk i® elnyomta!, kiuzsorázta a város a falut. Mióta a ma­gyar városok a munkásosztály, a dolgozó nép kezén vannak, azóta a városból szüntelenül áramlik a segítség a falu dol­gozói felé. A falu népe bizal­matlanul tekintett a városra, amíg ott a bankárok és a tőké­sek uralkodtak, akik utolsó tu­lajdonából kiforgattak sokszáz­ezer dolgozóparasztot és a gyű­lölt kulákot támogatták. Ma a város anyagilag és erkölcsileg 6egíti a falut, a modern techni­ka és a kultúra vívmányait vi­szi a falura. Ezért a mi paraszt­ságunk bizalommal tekint a vá- k>.s felé. A munkások és dolgozópa­rasztok harci szövetsége a régi rendszer ellen, a föld, a gyár, az ország birtokbavételéért mindinkább mély és melegebb barátsággá válik az ötéves ter­vek és a szocializmus megváló sításáért folyó küzdelemben. A magyar parasztok milliói min­denekelőtt a népi állami hata­lom iránti hűséggel tesznek hi­tet e barátság mellett. Egyre nö­vekszik azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak száma, akik példásan tesznek eleget ál­lami kötelezettségeiknek, határ­időre és gondosan végzik el a mezőgazdasági munkákat, min­taszerűen gondozzák állatjaikat. Az egyéni gazdáknak és a termelőszövetkezeti parasztság­nak egyaránt köszönhetjük, hogy az elmultévi súivos aszály ellenére is biztosítani tud kik az ország é'elmezését. A műnk is-pa­Kedves raszt szövetség mellett tesz hi- " tét termelőszövetkezeti paraszt­ságunk, amely felismerte, hogy a mezőgazdaság szocialista útja a dolgozóparasztság számára a jómód és a kulturált élet útja, egész népünk számára a közel­látási kérdések végleges megol­dásának útja. Büszkék vagyunk, hogy ma már közel 340.000 paraszfcsalád lépett önként erre az útra és 2,600.000 hold szántóföldön foly­tat nagyüzemi gazdálkodást. De továbbra is őrködünk azon, hogy a termelőszövetkezetek fej - lesztésénél szigorúan betartsák az önkéntességet, mert a mun kásosztály — ahogyan a nép­front választási felhívása hang­súlyozza — nemcsak a termelő- szövetkezetekben egyesült pa­rasztságnak, hanem az egész dolgozóparasztságnak szövetsé­gese és barátja. A közös építőmunka lázában elválaszthatatlanul eggyéforr a magyar munkás és a magyar paraszt, a választáson szavaza­tával csak megerősíti, amit az életben, mindennapi alkotómun­kájában megvalósít. Ezért biz­tosak vagyunk: minden honfi­társunk, minden becsületes ma­gyar ember magáévá teszi a Magyar Függetlenségi Népfront fogadalmát, hogy úgy, mint ed­dig. ezután is szent kötelessé­gének tartja óvni, szilárdítaná, fejleszteni ai munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsé­gét. Az erős munkás-paraszt szövetség állam rendünk alapja, amelyet megvédelmeztünk né­pünk ellenségeinek minden tá­madásával szemben a múltban és védelmezni fogjuk a jövőben is. A munkás-paraszt szövetség közé ver éket, a.ki a nép álla­ma nevében a dolgozó paraszt­sággal önkényeskedik. Rajta le­szünk, hogy kedvét szegjük & munkás-paraszt szövetség e megrontóinak és megszilárdít­- «6 suk a törvényességet a nép álfa- mában. Budapest Dolgozói! Tisztelt Nagygyűlés! Csak egyet emel­tem -ki azok közűi a tényezők közül, amelyeknek megválto­zott életünket köszönhetjük. Minden sikerünk előfeltétele és alapja a legdöntőbb tényező — a Szovjetunió barátsága. Né­pünk ezen a választáson is ímeg akarja mutatni: rendíthetetlen hűséggel áll a Szovjetunió mel­lett, amely rendíthetetlenül és következetesen támogatja a1 ma­gyar függetlenség, a magyar nép felemelkedésének ügyét. A második tényező — a Ma­gyar Dolgozók Pártja. Az el­múlt nyolc év kemény mun­kája csak azért hozott ilyen gazdag gyümölcsöt, mert né­pünk élén olyan harcedzett párt áll, mint a Magyar Dolgozók Pártja, mert országunk ügyeit olyan bölcs, előrelátó és szilárd kormányzat irányítja, mint a mi kormányunk, mert népünk élén olyan kipróbált vezető áll, mint a mi Rákosi elvtársunk. Rákosi Mátyás elvtársitól! elvá­laszthatatlanok nagyszerű vív­mányaink. az ő neve az a zászló, amely körül egyetlen egységes táborban egyesül az egész magyar nép. Rákosi Má­tyás elvtársat a magyar dől gozók forró szerefete és rtié tiszfelete övezi, mert benne lát­ja békénk nagy harcosát, a füg­getlen. szabad életünket bizto­sító békéét, amely népünk .leg­drágább kincse. Nem férhet két­ség ahhoz, hogy az előttünk álló választáson népünk még egységesebben tömörül pártunk, kormányzatunk, Rákosi Mátyás körül, hogy ez a választás új győzelem és új erőforrás lesz azon az úton, amelyen diadalra visszük a Magyar Függetlenségi Népfront programmját, a béke, a munka, a jólét, a felemelke­dés programmját. Éljen a munkásság, paraszt­ság, értelmiség testvéri szö­vetsége. a Magyar Független­ségi Népfront! Éljen népünk bölcs vezére, a béke első ma­gyar harcosa, Rákosi Mátyás elvtársi — fejezte be beszédét a nagygyűlés részvevőinek lel­kes tapsa közepette Dobi. István elvtárs. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs ' lépett az emelvényre. Rákosi 3itktyás elvtárs beszéde n budapesti választási nagygyűlésen Amikor Rákosi elvtárs a mik­rofon elé lép, végigzúg a tapis. viha>r az egész Kossuth-téren, s a környező utcákban, ahol a tér­re nem férő tömegek állnak A zászlók magasba emelkednek, s lengetik okét a zászlótartó ke­zek, ezer és ezer lengő nemzeti­színű és vörös zászló köszönti Rákosi elvtársat. Zúg, harsán az éljenzés, a taps, s akkor is csak lassan ül el, amikor Rákosi elv­társ megkezdi beszédét: Kedves Elvtársak! Budapest Dolgozói! Engedjék meg, hogy mielőtt ismertetném azokat a célkitű­zéseket, melyek megvalósítása a megválasztandó országgyű- gyűlés feladata lesz, vissza­pillantsak az 1949 óta eltelt időre. Négy éve indultunk el­sőízben egységesen váfasztás-^ ra a Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesült hazafias, demokratikus erők. Ezen a vá­lasztáson már csak a dolgozó nép fiai voltak a jelöltek. Gróf, nagybirtokos, bankár s a nép egyéb ellensége már nem volt köztük. Ha most visszatekintünk a négy év alatt megtett útra, nyugodtan megái lapíthatj uk, hogy a demokratikus erők ösz- szefogása bevált és a népfront is beváltotta mindazt, amit ígért. (Taps.) A népfront fő választási jel­szava négy évvel ezelőtt így hangzott: „A munkásosztály ve­zetésével, szövetségben a dolgo­zó parasztsággal a népi demo­krácia útján előre, a szocialista Magyarországért.” A független­ségi népfront hangoztatta a béke megvédésének szükségességét és teljes erővel aláhúzta hűségét felszabadítónkhoz, a hatalmas Szovjetunióhoz. (Taps. ,,Szovjet­magyar barátság!" — felkiáltá­sok.) Az elmúlt négy évben a Ma­gyar Népköztársaság viszonya a Szovjetunióhoz mélyebb, benső­ségesebb lett. Erősödtek a ba­ráti szálak, amelyek bennünket a népi demokráciákhoz, köztük a győzelmes harcokban létrejött Kínai Népköztársasághoz is fűztek. Törhetetlen és egységes volt népünk kiállása a béke (megvédésének kérdésében. Hű­ek maradtunk ahhoz a jelszolhoz, hogy „Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján1’. (Nagy ta>ps.) Mik vol tak négy esztendővel ezelőtt legfontosabb gazdasági kérdéseink? Hároméves tervünk befejezése és első ötéves tervünk előkészítése állott akkor figyel­münk központjában. A hároméves tervünk hatmilli- árd forint beruházást tűzött ki célul. Ez a célkitűzés akkor oly merésznek látszott, hogy az el­lenség megvetően „kommunista propaganda-blöffnek” nyilvání­totta. És mégis a magyar do! go­zó nép lelkesedése és szorgalma ezt a tervet két év és öt hónap alatt túlteljesítette. A hároméves terv tapasztalatai alapján már bátrabban határoztunk: ötéves tervünk beruházásaira 35 milli­árd forintot irányoztunk elő. Ez a szám is oly nagynak látszott, hogy szükség volt a kétkedők­kel és szkeptikusokkal szemben annak bizonyítására, hogy ter­vünk megalapozott, reális. Azóta ezt a számot ismételten meg kellett emelni, mert kiderült, hogy lehetőségeink és tartaléka­ink sokkal nagyobbak, mint ahogy hittük. Az elmúlt három esztendő alatt népgazdaságunk­ba 40 milliárd forintot fektettünk be, többet, mint az ötéves terv eredeti összegét. A terv öt év alatt kívánta megduplázni acéltermelésünket, széntermelésünket, villamosener- giaitermelésünket. Mindezt a Cél­kitűzést nem öt, hanem három esztendő alatt valósítottuk meg. Megvalósult az a célkitűzésünk is, hogy hazánk iparosodó mező- gazdasági országból, fejlett me­zőgazdasággal rendelkező ipari országgá változzék. Gyáriparunk a múlt év végén háromszorany- nyit termelt már, mint a háború előtti utolsó békeévben. Ennek a tőkés viszonyok közt elképzel­hetetlen gazdasági fejlődésnek kellő értékelésénéj tek:ntetbe kell venni azt, hogy az elmúlt négy esztendő közül 1950-ben a termés a közepesen alul volt, a múlt évben pedig a fagy, a>z aszály és a korán beállott szo­katlanul bő őszi esők következté­ben termésünk rosszabb volt, mint az utolsó évtizedekben bár­mikor. Azt a célkitűzésünket, amely az ipari munkásság számát öt év alatt 300 ezerre] kívánta nö­velni, már három év alatt telje­sítettük. Ezzel megszüntettük a dolgozókat sújtó legsúlyosabb csapást, a munkanélküliséget. Jelenleg egy-egy tervevünkben a munkaerő növekedése jóval meghaladja a 200 ezer főt. Az elmúlt négy év alatt a társa­dalombiztosításban rés zesü1ők száma 1,650.000-rel nőtt és ma népünk majdnem 60 százaléka részesül szociális biztosításban. 'Törvényt hoztunk ap. anya- és csecsemővédelemről; a többgyer­mekes szülők családi pótlékát három év alatt megháromszo­roztuk. Felszámoltuk a háborús gazdálkodás maradványát, a jegyréndszert. Az ötéves terv első három évében a falusi és üzemi kultúrotthonok, mozik, népkönyvtárak ezreit létesítet­tük. S végül, de nem utolsósor­ban létrehoztuk néphadseregün­ket, békénk és szocialista jövőnk őrzőjét. (Hosszantartó, lelkes taps.) Azt hiszem, elvtársak, hogy ezekre az eredményekre joggal lehet büszke a magyar dolgozó nép! (Nagy taps.) ★ Négy esztendő nem nagy idő egy nemzet történetében és mégis e rövid néhány év alatt hazánk többet fejlődött és vál­tozott, mint azelőtt hosszú év­tizedek során. Ez a változás nemcsak gazdasági és kulturális téren jelentős, hanem népünk összetételét is megváltoztatta. Megváltozott szocialista építé­sünk derékhada, nagyszerű mun­kásosztályunk. Ez a változás el­sősorban számbeli növekedésben jelentkezik. Örökre eltűnt a munkanélküliség réme, eltűnt a Horthy-idők hárommillió koldu­sa, megszűntek a köpködők, az emberpiacok. Míg a kapitalista országokban az állandó munka- nélküliség tovább gyötri a dol­gozókat, addig nálunk — és hozzátehetem, a többi népi de­mokráciában is — az egyik leg­nagyobb probléma, hogy hon­nan vegyük az új munkásokat. De nemcsak számbelileg nőtt meg e négy esztendő alatt az ipari munkásság, hanem öntu­datában, szaktudásában és kul­túrájában is. Elég rámutatni ar­ra, hogy jelenleg több mint 70.000 sztahanovistánk van, ami bizonysága annak, hogy mun­kásosztályunk egyre nagyobb része közelíti meg szakismeret­ben és tudásban a műszaki ér­telmiséget. Ma már ott tartunk, hogy iparostanulónak mind­inkább csak olyan fiatalokat veszünk fel, akik elvégezték az általánosiskola nyolc osz­tályát. Azok a munkások, akik ma a mi ipari tanmű­helyeinkből kikerülnek, úgy tu­dás, mint általános műveltség tekintetében messze felette álla­nak a- kapitalista idők inasaiból lett segédeknek. A munkásosz­tály ma már nem az, ami négy évvel ezelőtt volt. Ma művel­tebb, tanultabb, magabiztosabb és öntudatosabb. Négy esztendővel ezelőtt, a választások idején még külön szükségesnek tartottuk aláhúz­ni azt, hogy a magyar munkás­osztály nemcsak hivatott veze­tője dolgozó népünknek, de hi­vatásának meg is tud felelni. Az elmúlt négy év a felszabadu­lás óta eltelt időnek a fele. Ez a négy esztendő minden fel­merült kérdéssel kapcsolatban igazolta, hogy munkásosztályunk meg tud fejelni a történelem ál­tal rárótt feladatoknak és biztos kézzel tudja vezetni egész né­pünket a jobb, szocialista jövő felé. Nemzefvezető szerepére hi- vaíottságát nem kell már bi­zonyítani, mert a magvar nép a felszabadulás óta eltelt idő alatt a vállalt áldozatok ég az elért eredmények aiapján ma szilárd meggyőződéssel vallja vezetőjé­nek a munkásosztályt és a Ma­gyar Dolgozók Pártját. Hála és dicsőség demokráciánk alappil­lérének, a magyar munkásosz­tálynak! (Nagy taps. „Elfen a párt!’’, „Párt és RákosiT'-felkiál- tások.) Megváltozott az elmúlt négy esztendő folyamán a magyar parasztság is. A doígozóparaszt- ság egyre növekvő része tér át a szocialista nagyüzemi gazdál­kodásra. Négy esztendővel ez­előtt a termelőszövetkezetekben még csak 15.000 család volt. Az idén tavasszal már majdnem 340.000 család dolgozott a ter­melőszövetkezetekben és a szövetkezeti tagok száma meg­közelíti a félmilliót. (Taps! „M unkás-paraszt szövetség!’’- felkiáltások.) Jelenleg a szántó­területnek 40 százaléka van a termelőszövetkezeti tagok vagy az állami gazdaságok kezén. A termelőszövetkezetek a tavalyi rossztermésű esztendőben i-s megáiiták a helyüket, s népi de­mokráciánk hathatós segítségé­vel erőteljesen tovább fejlődtek. Az őszi és a tavaszi mező­gazdasági munkáknál most már világosan jelentkezett a szocia­lista nagyüzemi termelés fölé­nye. A szövetkezetek, az állami gazdaságok földjét jobban mű­velték meg, az agrotechnika új módszereit szélesebben alkal­mazzák. Beigazolódott, hogy he­lyes volt kormányzatunknak az a politikája, hagy nem tűrt semmiféle erőszakot vagy nyo­mást a szövetkezetek létrehozá­sánál, hanem szigorúan betar­totta az önkéntesség elvéti M!g ellenségeink azt híresztel- ték, hogy nálunk a szövetkeze­tekbe kényszerrel, viszik a pa­rasztságot, mi inkább lassítot­tuk a szövetkezetek növelését. Arra vettünk irányt, hogy elő­ször kiképezzük azokat a káde­reket, akik a szövetkezetek ve­zetését jól el tudják végezni. Ez az eljárás helyes voit, s ma már megállapítható, hogy a ter­melőszövetkezetek megerősödé­sében jelentős szerep jutott a nö­vekvő számban munkábaálló újf s z a kém ber eknek, a gron ómu sok­nak. Ma már biztos a szövetke­zetek erőteljes továbbfejlődése, mert a parasztság egyre na­gyobb rétegei győződtek meg a szocialista nagyüzemi termelés fölényéről. A szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés egy­ben a munkás-paraszt szövetség erősödését és további megszilár­dulását is jelenti. Nem szorul magyarázatra, hogy a termelő­szövetkezeti tag, az állami gazdaságok, vagy gépállomá­sok dolgozója tudatosabban és mélyebben fogja fel a munká­sok és parasztok szövetségének nemz etfen n t a rtó jelentőségét, világosabban látja e szövet­ség fontosságát az egész ma­gyar nép jövője és életérdeke szempontjából. De a parasztságnak az a ré­sze is, amely még nem határoz­ta el magát, hogy a szocialista nagyüzemi termelési mód útjá­ra lép, egész más ma, mint a felszabaduláskor vagy négy év­vel ezelőtt voit. Népi demokrá­ciánk politikai vívmányaival, nemzetünk gazdasági és kultu­rális növekedésévei nagyot vál­tozott a dolgozóparasztság. A villany, a rádió, a telefon, a kultúrotthonok hálózata, a könyvtárak, a mezőgazdaság nö­vekvő gépesítése, a megjavult közlekedés természetesen rá is hatással vannak. Az állami gazdaságok, a termelőszövetke­zetek magasabb termelési mód­szereit ő is átveszi A mező­gazdaság gépesítése az ipar de­centralizálása is egyre közelebb hozza a falut a városhoz. Mind­ez nizzai jár, hogy paraszt sál gunfc egésze politikusabb, műi'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents