Népújság, 1953. május (35-44. szám)

1953-05-10 / 38. szám

2 T953 májas TC. N EPUJSAG Kisgyűléseken ismerteti a népfront felhívását a tiszanánai falusi pártbizottság A választási agitációs munká­ban fontos szerepe van a kis- gyűlésehnek, mert népszerűsé­gük lehetőséget nyújt, hogy el­ért eredményeinket, terveinket ismertetve mozgósítsuk dolgozó parasztságunkat a még jobb eredmények elérésére. A ki6gyűlések szervezésére hagy gondot fordított pártbi­zottságunk. Első munkánk ez előadók kiválasztása volt. A legfejlettebb népnevelőket jelöl­tük erre, de bevontuk az élen­járó dolgozó parasztokat is, akik példát mutatnak kötelezett­ségük teljesítésében. A szerve­zési munkába a dolgozó pa­rasztok széles rétegeit von­tuk be, melyet bizonyít az is, hogy 320 dolgozó paraszt házá­nál tartunk kisgyűlést. Ez köz­ségi viszonylatban azt jelenti, hogy minden harmadik háznál összegyűlnek a dolgozó parasz­tok és minden dolgozó paraszt hetenként résztvesz egy kisgyíí- lésen. A kisgyűlések időpontját jtóelőre megállapítjuk, 'a do.'go- Eő parasztokat értesítjük a kis- gyülés időpontjáról. Gondoskodtunk az előadók képzéséről is. Az előadókat elő­zőleg kioktatjuk miről beszélje­nek, milyen célja van a kisgyű- lésnek. Az előadók felhasznál­ják a népfront választási felhí­vását, melynek kivonata m-ind- egviküknél megtalálható. Az elő­adók beszámolnak az előző kis­gyűlések eredményeiről, hiá­nyosságairól, elmondják, hogyan fogadták a dolgozó parasztok a népfront felhívását, mennyiben sikerült mozgósítani őket a vá­lasztási békeversenyre. A község dolgozói szép szám­mal vesznek részt a választási kisgyűléseken. Több helyen meg­haladja a 20-at a jelenlévő dol­gozó parasztok száma. A hozzá­szólók elmondják a régi és mos­tani életük közti felmérhetetlen különbséget. A múltban már de­cemberben el kellett szegődni ti­zedes, aratónak, hogy a szűkös mindennapi kenyerüket bizto­sítani tudják. Messziről kellett kalapoini a „nemzetes” Balázsi és Gőz Bálint uraknak, hogy aratóknak megfogadja őket. He­teket kellett' dolgozni az iga használatáért „Megszánt már az a világ, mi már szabadj bol­dog emberek vagyunk" — mondta Szabad Jánosné, dolgo­zó parasztasszony, az egyik kis- gyűlésen. Megváltozott a tisza­nánai dolgozó parasztok élete. Ezt bizonyítja, hogy a község­ből 17 dolgozó paraszt gyerme­ke tanul tovább, kilenc tiszt ke­rült a néphadseregbe. Az óvo­da, a bölcsőde, az autóbuszjá­rat. mind a megváltozott élet ékes bizonyítéka. További eredményeink eléré­séhez hozzájárul a párt és a tömegek kapcsolatának erősíté­se. A tiszanánai pártszervezet számolt ezzel a tényezővel, ezért fordít nagy gondot a kisgyűié- sek szervezésére. A dolgozó pa­rasztok, az egyéni agitáció fo­lyamán, a kisgyűléseken meg­ismerkednek pártunk politiká­jával. a népfront választási fel­hívásával! és méltóan készülnek a választásra. Barna Andris MDP-titkár. Tiszanána Orvosolták a dolgozók panaszait tgercsehiben Egercsehiben több kisgyűiésen panaszolták » dolgozóik, hogy az üzemi konyhán nem kielégítő az ellátás, durván, sokszor szemtelenül bánnak velük. A népnevelők eljuttatták a dolgo­zók panaszait a pártbizottságra, amely a szakszervezet és a vál- I'aiatvezetőség segítségéve) megvizsgálta a dolgozók pana­szát és megállapította, hogy Fider László, az üzemi konyha vezetője a dolgoz.ók rovására másfél hónap alatt ötezer fo­rintot „spórolt” meg, — ennyit vont el ai dolgozóktól, hogy elé­gedetlenséget szítson közöttük. Fider László több alkalommal gyalázta a Szovjetuniót, dema­góg beszédével nem egy esetben lázított a népi demokrácia el­len. A vállalat vezetősége el­távolította Fider Lászlót, s b:z- tositaüa, hogy a dolgozók, ellá­tás^ minőségileg és mennyiségi­leg • egy a rájtjt,,Lie! égílő Jegyen. Eged István fel németi népnevelő elfogadta a versenykihívást Lapunk április 23-1 számá­ban Torma Ferencné hortj nép­nevelő versenyre hívta Eged István fel németi népnevelőt: ki végez jobb felvilágosító mun­kát, kinek a körzetében nem lesz hátul kullogó az időszaki munkában, melyikük körzetében teljesítik elsőnek állampolgári kötelezettségüket a dolgozó pa­rasztok. Eged István népnevelő a versenyrehívással kapcsolat­ban az alábbit közölte szerkesz­tőségünkkel: Torma Ferencné horti nép­nevelő versenykihívását elfoga. dóm és egyben közlöm vele, hogy a hozzám beosztott 10 do! gozó paraszt május 1-re a tava sziak és kapások vetését elvé gezte, Sike Sándor és Szabo Bernât egyénileg dolgozó pa rasztok a választás tiszteletére tett felajánlásukat is teljesítet­ték már — egészévi tojás, és baromfibeadásuknak eleget tét- iek. A körzetemben lévő többi dol­gozó paraszt szintén fel ajánlást tett a választás tiszteletére és vállalták, hogy félévi tojás és baromfibeadásukat a szavazás napjára teljesíteni fogják, el­mondották, hogy ezt a dolgozók életszínvonala emeléséért, a nép­front felhívásának teljesítéséért, a békéért teszik. A választási hangulat ls igen jó a körzetemben. Valamennyi dolgozó paraszt azt mondja be­szélgetésünk után, hogy gyer­meke jövőjéért és a boldogabb életért a függetlenségi nép­frontra szavaz. Eged Istvctn népnevelő tr Felnémet Tamás Andrásné népnevelő elintene A dolgozók bátran elmondják panaszaikat, sérelmeiket a nép­nevelőknek, segítséget kérnek ügyes-bajos dolguk elintézésé­hez. Tóth Pál Jánosné egri pa­rasztasszony Tamás Andrásné népnevelőnek mondta el, hogy házhelyét öregsége miatt nem tudta megfelelően művelni, ezért másnak adták ki megművelésre, de a beaidást rajta követelték és annak elmulasztásáért meg is büntették. Tamásné elment a vá­rosi tanácshoz, de ott az egyik osztályról a másikra küldték, többször azzal utasították el .nincs időnk”, s Tóíhné panasza a bürokrácia útvesztőjébe került. Tóthné mindezt elmondotta a tanácselnök elvtársnak, aki ösz- szehívta az érdekelteket, s a panaszt azonnal orvosolta. Tóthné beadását törölte a ta­nács, s a fölösleges zaklatásért bocsánatot kértek, Vasárnap alakulnak meg a szavazatszedő bizsttságok A belügyminiszternek az or­szággyűlési képviselőválasztá­sokra vonatkozó végrehajtási utasítása értelmében a szavazás lebonyolítására a városokban és községekben szavazatszedő bi­zottságok alakulnak. A bizottsá­gok vasárnap tartják meg ala­kuló üléseiket. A bizottságok tagjai a végre­hajtó bizottságok elnökei előtt esküt tesznek arra, hogy felada­tukat jól látják el és biz­tosítják a szavazás tisztaságát, a választás törvényességét. A bizottsági tagok megbeszé­lik, hogy mik a szavazaitszedő bizottsági tagok feladatai és megismerkednek azokkal a vá­lasztási jogszabályokkal, ame­lyek a szavazatszedő b zottságök feladatait szabályozzák. A választásoknál többtízezer szavazatszedő bizottsági tag, ak­tíva és tanács-dolgozó működik közre a választások zavartalan lebonyolítása érdekében. A dol­gozók ünnepnek tekintik a vá­lasztást és lelkesen készülnek arra, hogy a választás napját külsőségekben is minél ünnepé­lyesebbé tegyék, s ezzel is hitet tegyenek népi demokráciánk ed­digi eredményei és a második ötéves terv mellett. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Két világ — két életforma Az árleszállítások hatása a szovjet kolhozparasztok életére A Szovjetunióban végrehajtott újabb árleszállítás elősegíti a kolhozparasztok anyagi és kul­turális jólétének további emel­kedését A kolhoztulajdon növe­kedése és az évenkénti árle­szállítások eredményeként a kol- hozpairasztok reáljövedelme 1951-ben körülbelül 60 százalék­kal voli magasabb, mint a háború előtt, 1952-ben további 8százalékkal emelkedett, a mos­tani ötéves terv során legalább 40 százalékkal növekszik a kolhozparasztok reáljövedelme. Kis- és középfannertk súlyos helyzete Az amerikai gabonamanopó- íiutnok mesterségesen lenyom­ják a gabona felvásárlási árát, hogy minél nagyobb hasznot szerezzenek. Ez főleg a kis- és középfairmerekre hat súlyosan. Nagymértékben esik a mező- gazdaságii termények ára. Feb­ruárban 9 százalékkal alacso­nyabb volt, mint a műit év meg­felel ő hónapjában. Ennek követ­kezménye, hogy >31 farmerek vásár! óképessége csökken. Ezt mutatja >az is, hogy az „Inter­national Harvester”, az Egye­sült Államok legnagyobb mező­gazdasági géptrösztje 1952 no­vemberétől 1953 januárjáig 12 százalékkal kevesebb mező­gazdasági felszerelést adott el, mint az előző hónapokban. Nagyarányú fejlődés a romén mezőgazdaságban A Román Népköztársaság messzemenően gondoskodik a dolgozó parasztságról, 1952-ban a dolgozó parasztság 3530 trak­tort, 1440 gabona ve tógépet, 2300 kultivátort, 1200 cséplő­gépet, 100 burgonyaszedőgépet és 300 magán járó kombájnt kapott. A mezőgazdaság fejlő­désére jellemző, hogy egyedül 1952. év folyamán 30 új gép- és traiktorállomást létesítettek. Kié a föld Nyugat-Németországban? Nyugat-Németország mező­gazdaságára, mint a Stimme című. lap közli, szörnyű adós­ságok terhe nehezedik. A hábo­rús előkészületekre kiprésejt roppant összegek, az amúgyis súlyos adóteher 1948-tól 1951-ig 72 százalékkal emelkedett. Külö­nösen súlyos a kisparasztok helyzete. Hivatalos adatok eze­rint ezek az összes földművelőik 55 százalékát képezik, de a meg­művelt mezőgazdasági terület­nek csak 10.9 százaléka van birtokukban, ennek is 30 száza­léka bérletként. E gazdaságok­ban minden tulajdonosra 0.5 hektár föld jut. A nagy föld­területek tulajdonosai főként a hitleri hadsereg volt magas­rangú törzstisztjei, akik a teljes gazdalétszám 0.7 százaléknyi töredékeként, a mezőgazdasági művelési terület 27.7 százalékán uraskodnak. Az öntözés 3 csehszlovák népi demokráciában Dél-Morvaország - éghajlati viszonyai kitűnőek a rizs és dohány termesztésére, csak a talaj nedvessége kevés. A bur- zsoá köztársaság idején is készültek tervek Dél-Morva- ország öntözésére, de nem való­sult meg belőlük semmi. A népi demokratikus rendszer ezen a téren is változást hozott. Dél- Morvaországban őnitözőcsa forrta épül, amely végetvet a száraz­ságnak. A 21 kilométeres csa­tornát gyors ütemben építik, a tavaszi hónapokban már 11 kilo­méter el is készül belőle. Jugoszláviában a kolákság gazdagszik Jugoszláviában a kulákok évről évre gazdagodnak, ugyan­akkor a szegény- és közép­paraszt gazdaságok tömegesen tönkremennek. Az elírni! t évek­ben csak a zágrábi járás fai­jaiból 8796 p:ar aisz tes a Iád ment a városba, hogy munkát keres­sen. A falu „felesleg" emberei­nek nagyszámú hadserege özönli el a jugoszláv városokat. A tönkrement parasztok munka reményében családostól járják az országot. A Gyöngyösi Váltó- és Kitérő- gyárban van egy kis, alacsony ember, aki diszpécserhez hason­lóan irányítja — nem az üzem gépeit, de az üzemben dolgozó emberek szívét, fejét. Kis szo­bájában a jelzőlámpák nem pi­rosak és zöldek, hanem kék- és barnaszínü lámpák — emberi szemek azok — melyek jelzik számára az üzemben történő eseményeket. De nemcsak ez a különbség a diszpécser és Varga elvtárs, az üzem párttitkára között Ö nem várja meg, hogy a lámpák szobájában — a pártirodában — gyulladjanak ki. Kint jár az emberek között az üzemben, mindenkihez van egy halk, okos szava. Harminckilenc éves Varga elv­társ, az embereknek abból a fai /tájából, akiről az ember azon­nal érzi: olyan munkás ez, ki­nek az apja is munkás lehetett A kő, a vas, a természet for­málja az embereket s kialakítja ■ maga típusait. Okos, kemény­tekintetű szem, kicsit barnás, Tatarozott arc, erősfogású, büty­kös kéz, halkszavú, kevés be­széd — ilyenek a vasmunkások. Ilyen Varga Lénárd elvtárs is. • A kis Lénárd Miskolctól pár kilométerre Csáti Szabó kegyel­mes úr hetedik tanyáján ötödik gyermekként született a Varga­családba. Apja: Varga Károly innét járt be mindennap a négy kilométerre lévő üzembe gyalog, hogy családjának szűkös kenye­rét biztosítsa. S innét jártak a gyermekek is gyalog a városi iskolába. Iskolaévek — hát arra emlékszem, — mondja — hogy kaptam két nagy pofont, nem a tanítótól, hanem az uraság inté­zőjétől, mert a teheneket ráen­gedtem a dinnyeföldre. Anyám gondozta, fejte, én legeltettem a jószágokat s ezért kaptunk he­tenként három liter tejet. Iskola után dolgozott bulgár- kertészetben, volt kifutó, mig végül teljesült az álma s be­került 3 diósgyőri kohóüzeinbe, ahol édesapja is dolgozott. Se­gédmunkás lett. Dolgozott a kohó mellett, volt gépmunkás, fúrós, marós, gyalus — csak boldog, megelégedett nem volt sohal°AkármiIyen gépre került, AKIT ELŐSZÖR VÁLASZTANAK — S AKI ELŐSZÖR VÁLASZT az első hónapok azzal teltek el: hogyan lopja el a fogásokat, hogyan, tanulja meg a féltve őr­zött szakmát. Egyedüli éltető eleme a munkaszeretet volt. Közben megnősült. Ezután ket­ten jártak dolgozni, ő az üzem­be, a<z asszony napszámba a föl­dekre. Hosszú éveket töltött el az üzemben, míg megértette: miért olyan csendes, szótlan az ő apja, miért látták olyan keveset mo­solyogni. Ekkor már ő is ilyen­né vált 1945- ben Varga Lénárd is ott volt a többiek között, akik a há­rom telitalálatot kapott gyárat újjáépítették. Ugyanolyan szóf­ián konoksággal dolgozott, bár belül .már derengett valami. Be­lépett a pártba. Még nem tudta pontosan megmagyarázni, de érezte, hogy valami nagy válto­zás van kialakulóban s mintha jobbak, többek lettek volna kö­rülötte az emberek is. 1946- ban számára teljesen vá­ratlanul megbízták a hatalmas üzem szállításának — 72 ember­nek irányításával. Mintha ki­cserélték volna — máról hol­napra megváltozott. Kinek eddig szavát is alig lehetett _ hallani, most 72 ember vezetőjévé vált. Segített, nevelt, agitált, maga is hozzáfogott a tanuláshoz. A nappali munka, az éjszakai ta­nulás fárasztó volt. Mégis ak­koriban már gyakran látták öt mosolyogni. A tanulás, a fárad­ságot nem ismerő szorgalom meghozta a maga gyümölcsét: 1949-ben a párt alapszervezeté­nek vezetőségi tagja lett s elő­léptették művezetővé. • Varga elvtárs egyszer volt életében Gyöngyösön a gyár megbízásából, bort vettek egy ünnepélyre. Amikor meghallotta, hogy üzemük egy részét áthe­lyezik s hogy ő is átmegy — nem nagyon örült. A hosszú évek alatt szívéhez nőtt a gyár. 'Nehezen tudta elképzelni egy új üzemben az életét. De amikor 1951 decemberében átjött az öt­éves terv gyönyörű alkotásához, az ő szívét is (megejtette. Büsz­keség töltötte el. Ott, ahol 1946- ban, amikor Gyöngyösön járt és szántóföldeket látott a vonat ablakából, most a gyár impo­záns üvegcsarnoka emelkedik az ég felé — az ő munkahelye, az ő új hazája. Hát ez a mi erőnk, a munkásoké — gondolta. Minden kezdés nehéz. A Vál­tógyár ifjú élete is tele volt leküzdhetetlennek látszó akadá­lyokkal, nehézségekkel. És ezek- közül is a legnagyobb voit a ezakmunkáshiány. Amikor a ta­nács segítségével megvolt a megfelelő létszám s ott állt vagy három-négyszáz, nagyobb- részük tegnap még dolgozó pa­raszt, arra várva, hogy valaki megtanítsa őket az új szakmára, Varga elvtárs, aki ebben az idő­ben már párttitkár volt, úgy érezte: ennél szebb, de ennél nehezebb feladat még nem állt előttük. „Rákosi elvtárs szavaira gondoltam — mondja — & eb­ből merítettem az erőt: 300—400 szakmunkást kell rövid időn be­lül nevelnünk. Eszembe jutott egy kicsit a múlt, tanulóéveim, az összelopkodott tudás — az­után nekifogtunk.” Hát ezeknek az embereknek nem kell lopniok a szakmát. Mindannyian azon voltak, hogy minél hamarabb megtanulják a gépek kezelését s az egykori kulákcse’.édek ma a legkomplikáltabb gépeken is hozzáértéssel dolgoznak. Hu­szonkét sztahanovistája van az üzemnek, Varga elvtárs a leg­büszkébb rájuk. Nagy jellemformáló a párt. Az egykori segédmunkás ma az üzem első embere — anélkül, hogy ezt kimondaná valaki. Irá­nyítja a népnevelőket, pártbizal­miakat, személyesen ismer az üzemben minden munkást, se­gíti problémájukat, éber szem­mel figyeli fejlődésüket — el­lenőrzi a kommunisták példa­mutatását. A három műszakból rendszerint két műszakot a dol­gozók között van. Amikor meg­kérdezzük tőle, mindezt miért teszi — értelmetlenül néz ránk. Azután mégis meggondolja ma­gát és halkan válaszol: szere­tem az embereket meg a műn- kát, azt akarom, hogy nekik jobb legyen, mint nekem volt. A gyár munkásai is szeretik Varga Lénárd párttitkárt s most képviselőjüknek jelölték. * A gyűlés után, mire hazaért, az asszony meg a gyermekek már mindenről tudtak. Ahogy megállt az ajtóban s levetett sapkáját kisfia kikapta kezéből, felesége ránézett, majd a fehér abroszról a láthatatlan kenyér- morzsákat kezdte söpörni, 12 éves kislánya pedig szótlanul, hol egyikükre, hol másikukra nézett — ugyanazt érezte, mint a gyűlésen a gyárban. De a melegség, ami a szívét össze­szorította, nem hagyta szóhoz- jutni. Leült. Az asszony le­emelte a tűzhelyről a lábast s gyöngéd szeretettel szedte ki neki a vacsorát. * Sápadira festi a lámpa fénye a fiatal leányarcot. A bársonyos homlok mögött vadul kergetűz­nek a gondolatok, Megyeri Má­ria, a Váltógyár legfiatalabb 20 éves sztahanovistája a nap ese­ményeit összegezi. Ma jelölték képviselővé Varga Lénárdot, ott volt ő is a gyűlésen, örömmel emelte fel karját — de most előbbre fut gondolata egészen máius 17-ig. Első szavazás, milyen lehet ez a pillanat, amikor fiatal lány évtizedekre előretekint a válasz­tási urnák előtt. Nincsenek éles, világos képei a múltról. De nem kell hozzá semmi erőlködés, hogy visszaemlékezzen édes­anyja elgyötört arcára, azokra a csuparongy ruhákra, melyeket az ócskapiac végén vásárollak számára, a négy gyermek ma­rakodására egy ßzelet kenyér felett. így rakosgatta össze ak­kor este is s azóta is gyakran az emlékmozaikokat, melyek vé­gül teljes valóságában mutatták meg számára, honnan indult mitől mentette meg a szovjet nép, a párt S mivé lett. Még most is torkába ugrik a szive, mikor az első nagy napra, 1952 január 19-re gondol. Ekkor lépte át először, mint új mun­kás, az új gyár kapuját. A ha­talmas szerelőcsarnokban úgy érezte magát, mint valami törpe, ijedten rezzent össze, mikor el- csörgött feje felett a daru. Se­gédmunkásként jött és most sztahanovista gyalus. Szakem­ber! Teljesjogú ember, aki már tanít is: Tábi Ferenc, a gyön­gyöshalászi parasztember mel­lette Ismerkedett meg a gép ezernyi rejtelmeivel. Hosszú volt az út, mig idáig eljutott. Sokszor kellett össze­harapnia száját, a rosszindu­latú megjegyzések, a sok le- kicsinylés, a számtalan nehézség miatt. De beszéljen erről maga Megyeri Mária. — Eleinie, ha {tamolyabb mun­kát kaptam, rendre elrontotta m. Majd elsüllyedtem, úgy szé­gyenem magam, különösen azért, mert voltak jónéhányan olyanok, akik szinte kárörven- dően dörzsölték össze tenyerü­ket, lebecsültek, mert nő vagyok és még fiatal. De volt min­dig, aki segített. Különösen Varga elvtárs, a képviselőjelöl­tünk, az segített sokat. Szám­talanszor odajött hozzám s volt türelme újra és újra megma­gyarázni, mit, hogyan kell csi­nálni. Buzdított, ie'kesietí, új meg új reményt öntött be­lém. Igazán nagyszerű ember. neki köszönhetem elsősorban, hogy december 21-én megkap­tam a sztahanovista oklevelet. Sztahanovista oklevél! Ebben az oklevélben benne van egész népi rendszerünk nagyszerűsé­ge. Az ember a munka megbe­csülése a nyitott kapu, a végte­lenbe ívelő út mely fiatalságunk előtt áll s amelyre most május 17-én szavaz. — Anyámnak sosem vob a választáshoz joga, csak a robot­hoz^ ahhoz igen. En, aki alig múltam húszéves, már válasz­tok, döníhetek jövom felett. A magam lábán állok. Jól keresek, megbecsülnek, annyi lehetőség van előttem, hogy .. hogy egy­szóval mindent ennek a rend­szernek, a tervnek köszönhetek. Úgy érzem, hogy szavazatom vetőmag: jövőm megvált vetem el, hogy dús és szép tegyen az én életeim, nem olyan, mint szü­léimé volt. Nemrég csináltattam ruhát magamnak. Ezt, a legszeb­bet veszem fel, mikor szavazni megyek. Ünnep lesz számomra, hisz tudom, kire adom szavaza­tomat: a nép képviselőire, Rákosi elvtársra, olyanokra, mint én vagyok, olyanokra, mint Varga Lénárd elvtárs. Húszesztendős .mvlt Megyeri Mária. Számára épül ez a világ, s szorgos kezekkel építgeti S maga is. A sztahanovista ok­levél, munkája határtalan szere- tete már szavazatot jelent ra­gyogó jövőnkre. a népfront pro­grammera. Májú« 17-én Me­gyeri Mária okleveles sztahano­vista gyalus már csak pontot tesz. Suha Andor Gyúr kő Géza « i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents