Népújság, 1953. április (27-34. szám)

1953-04-19 / 32. szám

2 1353 április 19. N É PUJSAG / JOBB FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁVAL HARCOLJANAK EGERCSEHIBEN A VÁLASZTÁSI BÉKEVERSENY SIKERÉÉRT Az egeresein bánya dolgozói tóműit évi tervüket 102.9 szá­zalékra teljesítették. 1953 első negyedét azonban már 921 va­gon szén adóssággal zárták. Még nagyobb lett volna ez az adósság, ha a felszabadulási héten nem értek volna el olyan kiváló eredményeket a dolgo­zók. Fodor m. István 170, Ró­zsa Géza 195, Biró gy. Má­tyás 155, Biró k. Lajos és Bíró k. Sándor 200 százalékon felüli teljesítménye — és a többi jól dolgozóé — járult hozzá, hogy a felszabadulási hétre előirányzott 7640 tonní szén helyett 7890 tonnát adtak a hazának. A kommunista és pártonkivüli dolgozók jó mun­káját dicsérik ezek a számok. A felszabadulási hét eredmé­nye után a bánya dolgozói áp­rilis 6-án csatlakoztak a Gheor- ghiiu-Dej Hajógyár választási békeverseny-felhívásához, hogy több szénnel köszöntsék ők is a választás napját. Többek kö­zött vállalták, hogy áprilisi ter. vüket 102.2 százalékra teljesí­tik — május 1-ig 300 tonna szenet törlesztenek adósságuk­ból. A termelési grafikon ál­lása azonban eddig azt mutat­ja. hogy a vállalás csak ígéret maradt — a vállalás napja óta egyetlen napon sem .teljesítette tervét az üzem. A lemaradás oka az, hogy a pártbizottság és az üzemvezető­ség nem használta fel a fel- szabadulási hét tapasztalatait. Különböző értekezleteket tartot­tak ugyan, de a legfontosabbat, a dolgozók között végzett fel­világosító munkát elhanyagol- jáik. A választási felvilágosító munkában nem támaszkodnak eléggé a pártonkivüli dolgozók­ra — a 151 népnevelő között, .mindössze 30 pártonkivüli van. Kevés ez a 151 népnevelő és ezt növelhették volna azokkal a becsületes pártonkívüliekkel, akik jó munkájukkal méltónak bizonyulnak arra, hogy a párt szavát hallassák, akik szívesen végeznének felvilágosító mun­kát. A népnevelői; elosztása he­lyesen történt meg, de az agi­táció tartalmi részét elhanya­golták. Jóformán alig találko­zunk olyan népnevelővel, mint Kecskés János sztahanovista, aki az eredmények ismertetése után azt mondja a dolgozók­nak: „mi már most megkezdtük a szavazást, jó munkánkkal. Május 17-én már csak pontot teszünk az után, hogy elfogad­tuk a népfront felhívását, egyet­értünk programmjával.” Vagy' mint Bíró n. István, aki arról beszél, hogy ő a múltban egy íé'.kenyérrel járta az országot munkát keresve. Most sztahano­vista, megbecsülik, gondtalanul éi. többször kapott jutalmat, ki­tüntetést. Számos olyan dolgozó van. még Egereseidben, aki nem is­meri a népfront választási fel­hívását. Pedig a népfront fel­hívásában -sok oiyan pent van, melyet mintha csak Egercsehi- böi vettek volna ki. „Négy esz­tendő alatt megváltozott az or­szág, megváltozott a nép" — közti a felhívás. Mi hozzáte­hetjük: az ötéves terv eddigi eredményeként megváltozott Egercsehi, megváltozott az eger­esein bányászok élete. A mul't évben 104 személyes legény- szállás épült, hozzávetőleg másféümllviós költséggel. Épül már a dolgozók részére két­emeletes ház is 36 modern la­kással — erre több mint há­rommillió 300.000 forint költ­séget fordít államunk, s ez év­ben még 100 családiház épí­tésének megkezdése van terv­ben. Sz-uics-bányatelepen vájár­tanuló-otthon van. Egercsehi-ben strand épül, 230 —260 ezer fo­rintos költséggel. De nemcsak a föld felett, ha­nem lent a bányáiban is sokat ád a terv. A régi lejtős-aknát 600 ezer forintos költséggel át­építették, két vágat építésére 420 ezer forint van előirányoz­va, az összes bányászati beru­házások összege ez évben egy­millió 35.000 forint. Rövidesen 300 millió forintot ruházunk be Egercsehin. Ebből több mint 100 milliót lakásépítésre. Ke felejtsék a népnevelők: a kapi­talista világban 1935—1945-ig, tehát 10 év alatt összesen FALIÚJSÁG Még egy kalapácsütés, s he- Ivére kerül a hr németi tanács­háza falán az új faliújság: m.t változott a falu élete a fel­szabadulás óta. Nem érdekte­len, ha végignézzük az ötletes képeket, mögéje nézünk a gon­dos kézzel kirajzol) számok­nak.,. . Egyszerű, de mégis csinos ház látható az egyik képen, mellette a szám: 41. Ennyi új ház épült a felszabadulás óla Felnémeten. Az Egerből a köz­ség felé vezető minit mentén mindenütt új házak •— való­sággal kinőtte a bőrét a falu. Egyszerű munkásemberek lak­nak itt, olyanok, a ók a múlt­ban csak mesének tartották, hogy valaha saját házuk lesz. Antal Lajos a szomszédos üze templomot és egy kis egészség­házat építettek az urak. „Az egészségvédelmet, a szo­ciális biztosítást a dolgozók százezreire terjesztettük ki." Monosbélben munkásfürdő épült, Beniczky-aknán a női dolgozóik részére május 1-én, a: vájár­tanulók részére augusztus 20-án adják át az új fürdőt. Csak kutakra 70 ezer forintot fordí­tott államunk, de még további 140 ezer forint van előirányoz­va. A lakótelep felújítására ez év első felében 100 ezer forin­tot fordítanak. A dolgozók munkáját is a terv könnyítette meg. azokkal a gépekkel, melyeket segítségükre küldött. 1950-ben érkezett az első kaparószaiag, ma kilenc van, 630 méter hosszúságban. Négy szovjet és egy magyar gyártmányú gumiszalag hordja most a szenet 950 méterre — azelőtt bányászok tolták a csil­lét. Tizenkét fúrógép, 410 csil­le, különböző műszerek stb. se­gít.k méor a munkát és az e’- ^mult évben több mint félmillió ’formt jutalmat osztottak ki. Ezeket kellene elmondaniok — a sok egyéb érv mellett — a népnevelőknek, hogy a dolgo­zók ezeket látva, ítélhessék meg a népfront négyéves munkáját, hogy a jövőben is azokra bíz­zák az ország vezetését, akik tettekkel bizonyították be: min­dent a dolgozó nép érdekében tesznek. A népnevelők munkája, a dol­gozók -jobb termelésre való készülődése, csak úgy lesz ered­ményes, ha amellett, hogy a mek egyikébe jár dolgozni, az­előtt az Lij-soron lakott. De­hogy is volt az a sor „új” — csak a gúny fogfa rá. A föld­ből alig kilátszó putrik, íordu- iásnyi " konyhával, egyágynvi szobával. Antal Lajosnak még itt is cs-ak egy konyha jutott. Macsirka Györgyié nycleadnia- gáv-al lakott egy js-zűk udvaron. — ma szép kőház aiz otthonuk. Antal Lajos, Rőfusz András, Székács József, Horváth Béla meg a többiek, az a tíz is, aki most építi új házát, népi rend­szerünknek, ötéves tervünknek köszönheti ezt. Egy másik képen villanyfé­nyes szoba látszik: 85 házba vezették be a villanyt. A har­madik kép azt hirdeti, hogy a község 600 házából 510-ben ott népnevelők munkájával, a mű­szaki vezetőség is nagyobb gon­dot fordít a munkafeltételek b i zt ősit ás á r a ; T Î zenh a tód lkán délelőtt is előfordult a 41-es fronton, hogy a vájárok 100 méterre mentek el -a fáért — annyi anyaguk sem volt, hogy biztosítani tudjanak. A vállalás teljesítéséért ví­vott küzdelemben egy pillanat­ra’ sem szűnhet meg az ellen­ség elleni harc. Ne higgyek a népnevelők, a dolgozók, hogy Sípos János főszolgabíró, Kra- jecz Anna apáca, 17 kulák és 10 kitelepített eltávolításával vége az osztályharcnak. A leg­utóbbi fizetésnél a dolgozók többsége kevesebb fizetést ka­pott, mint ami jár. A 41-es, a 41/11. csapat összesen 5054 forinttal kapott kevesebbet, de az összes csapat jogos követe­lése eléri a 30 ezer forintot. Súlyos hibák voltak a gyermek­telenek adójának levonásánál is. Nem véletlen ez. A párt és a becsületes bányászok, nem akar­ják elhinni, hogy ez egyszerű tévedés lenne. S nem is az. Az ellenség most így próbál za­vart, elégedetlenséget kelteni. Ha a pártbizottság, a párt­tagok, a népnevelők törődnek a dolgozókkal, ha a műszakiak biztosítják a munkafeltételeket, ha minden egyes dolgozó nyi­tott szemmel jár és leleplezi az ellenség munkáját, a választási békeversenyben ugyanolyan jó eredményt érnek el. mint a fel- szabadulási héten. S akkor épp­oly méltóan ünnepelhetik a vá- ' iasztás napját, mint ahogy ün­nepelték felszabadulásunkat. szól a rádió. Azelőtt dolgozó paraszt házába még fülhaiiga- tós rádió se nagyon került, a főjegyzőnek, ai 36 holdas Egér- völgyi Ferenc malomiul ajdonos- nak, meg társainak volt csak pénze ilyen „lukszusra". Felnémet — még a megyében se ismerték mindenütt ezt a községet — neveltjei ma az or­szág, a megye, vagy a járás életét irányítják. Németh János a járási tanács elnökhelyettese. Farkas András állami gazdaság igazgatója, Jakab Emil a mi misztériumban dolgozik — s ígv sorolhatnánk tovább a név­sort. Egyszerű kis faliújság az, ami a tanácsház íalára kerül: — de sok minden van mö­götte. A FÖLDI SZENTHÁROMSÁG egy pártbizottság jobban törődik a- ÉS AMI MÖGÖTTE VAN üzemeink, községeink dolgo­zói kitörő lelkesedéssel fogadták a Magyar Függetlenségi Nép­front választási felhívását és úi munkahőstet iekkei, választási békeversennyel készülnek május 17-re, a választások napjára. Ezt a lelkes munkát igyekez­nek akadályozni népünk ellen­ségei, akiket még jobban feidii- hített a Dunai Vízierőmű, a 250 ezer új lakás, a dolgozók reál­bérének 50 százalékos emelése — a Népfront programmjából kibontakozó szocialista Magyar- ország. S mivel ma nincs csendőrszurony, meivre támasz­kodhatnának, férgek módjára orvul támadnak. Igyekszenek megnyergelni 1000 éves uralmuk még meglévő maradványát, a sötétséget, a tudatlanságot és a „vallás" égisze alatt nem egy becsületes dolgozót — lia csak ideig-óráig is — de sikerült megtéveszteniük. Az 1000 holdas világ s:ráma, a nép hatalmának gyűlölete, ma éppúgy összehozta a letűnt rendszer söpredékét, mint a Horthy-rendszer választási ko­médiái, amikor egymással ver­senyt futva, egymásra licitálva igyekeztek félrevezetni, becsapni a dolgozó népet. Ha nyitott szemmel járunk, számo«; községben megtalálhat­juk a dolgozó nép ellen össze­tákolt hármas szövetséget, a „szentháromságot”, nem az ég­ben, hanem a földön! Makiár- jálya községben elterjedt a hír, megjelent Szent Ilona (termé­szetesen tanuk nélkül) és, azt „su­gallót ta", hogy „imádkozzatok egész nap. mert nagyon rosszak az emberek". A tavaszi munka helyett — imádkozás egész nap! Ezt eszelte ki Csiszár János, volt ferencrendi szerzetes e szent mögé bújva. A káli „szentháromságban'’ dr. Halmos Mihály érseki taná­csos (a pócspetri rendőrgyiikos sógora) tölti be az „atya” sze­repét, „fia" Várkonyi József és kuiáktársai. de legalább iiyen kedvesek számára, a „szentlel- kek”, akik ha nem is éppen pün­kösdkor és nem is önszántukból jövék közéjük, mégis csak ott vannak. ökrös E'erenc volt horthysta rendőrtiszt, mint „hi­vatásos” orgonataposó, napköz­ben ki-be jár a parókián. Sorol­ni lehetne ezeknek a letűnt nagyságoknak a neveit, van köz­tük nyilas vezérkari tiszt, vati­káni kövei özvegye, gróf is, báró is — még olyan is, aki bolond­nak tetteti magát és mint ilyen „kecskepásztori minőségben” szeretne bolondilani másokat is a falu becsületes dolgozói közül. Amikor a községi tanács a tavaszi munkára mozgósít — Halmos úr és siserehada a temp­lomkerítés megjavítására. Ami­kor a népnevelők a begyűjtés mellett agitálnak — ők arról si­ránkoznak a dolgozó parasztok fülébe, hogy nincsen termény, mindent elvitt az aszály. Min­den ténykedésük arra irányul, hogy keresztezzék a helvi szer­vek rendelkezéseinek végrehaj­tását — kuláktányokkal agitál­tainak az ifjúsági szervezet el­len, akiket a káplán készít fel erre a sekrestye mögött. Felnémeten if j. Tóth Antal plébános az Almárvölgvben nvujt „lelkivigaszt" a kiteiepi- tetteknek. Legutóbb „fáradsá­gáért" egy dlszpárnát kapott ilyen felírással: „Felnémet csil­laga, álmodj rólam szépet". Eb­ben a faluban csak a csinos asszonyok tudnak énekelni, s ezek e szent ember lakásán pró­bálnak — mellékesen mosnak, súrolnak, íörü,Igeinek, amit a plébános úr anyja iiyen szavak­kal méltányol: „nézd ezt a sok hülyét, akkor törlik az ablakot, amikor a padlót már bevikszol- ták”. Ifj. Tóth Antal — csak úgy mint a kerecsenéi pap — arról siránkozik, hogy a kulákok nem szavazhatnak, arról beszél, hogy nem érdemes szavazni mert egypárírendszer van, nincs vá­lasztás. Arról már elfeledkezik, hogy a múltban, ha 36 párt in­dult volna, akkor is csak gróf Keglevich, Petró Kálmán, vitéz Subik kanonok és hasonszőrű társaik között lehetett válogatni, akik évszázadokon keresztül vé­rét szíviák a népnek. Arról sem beszél — hisz ez furcsa is lenne — hogv a népfront felöl tjei egvtől egvig a munkában élen­járó becsületes dolgozók, mun­kások, parasztok, értelmiségiek, hogv rajtuk kívül senki másnak nincs joga képviselni az ország­gyűlésben dolgozó népünket. Bükkszéken Kalapos József káplán is „bekapcsolódott” a begyűjtésbe: tőbbszáz tojást gvüjtétett össze. Tájékozatlansá­gában — mivel újságot nem ol­vas — ,.nem tudta”, hol kell be­adni, így hát elíeketézte. A bé­keív aláírását azzal tagadta meg, hogy „nem kaptam erre utasítást a főpásztoriól", a to- jásgyüjtéshez és feketézéshez utasítás nélkül is volt esze! Ez azért egy cseppet sem zavarja abban, hogy továbbra is az er­kölcsről prédikáljon, e a népi demokrácia tóién uszítson. Nem hiába írta Petőfi az ilyen papokról: „Pap és ravaszság, pap és áru­lás. Pap és minden rossz... egy!” A falu kommunistái és becsü­letes dolgozói ne altassák el magukat! Nem egv községben a helyi pap csak látszólag tartja be az állam és egyház között létrejött megállapodást — a va­lóságban alaííomban ott árt, ahol tud! Nincs helye tehát a tétlenke­désnek, az opportunizmusnak. Népnevelőink elevenítsék fel a régi választásokat, amikor ezek a plébános urak is ott voltak a csendőrszuronyok, a zergetoüas földbirtokosok mellett és még a szószékről is a „voksokra” va­dásztak. Egv szavuk sem voll akkor az ellen,, hogv „híveik", a dolgozó nép nagyobb többségét megfosztották választójogától! Állítsák ezzel szembe a jelent, a mostani választásokat, a mi jelöltjeinket. Kemény, egy pillanatra sem szűnő, következetes harc a nép ellenségeivel szemben — egyet ielent ez a Dunai Vízierőmű, a 250 ezer úi lakás, a dolgozók reálbérének 50 százalékos eme­léséért. a szocialista Magyaror­szág felépítéséért vívott harccal! (—th—J KÜLPOLITIKAI JEGYIETEK VESSÜK ÖSSZE Választás a Szovjetunióban Szavazás után a MoszUva-tertileti Kalinyin-kerületi pervamajszki 18. sz. szavazókörzetben A Szovjetunió államhatalmi szerveinek megválasztása so­rán fényesen napvilágra kerül e szovjet társadalmi rendszer valódi demokratizmusa. Ezek tényleg szabad, demokratikus választások. A szovjet válasz­tási rendszer nemcsak hirdeti, hanem ténylegesen biztosítja is az általános, egyenlő és kötet­len választójog, a titkos sza­vazás érvényesítését A szovjet választási törvényt első betűjé­től az utolsóig a választókról való gondoskodás és az * tö­rekvés hatja át, hogy biztosít­sák a választóknak állampol­gári kötelességük gyakorlásá­nak, akaratuk szabad kifejezé­sének lehetőségét. A Szovjetunió népeinek ün­nepnapot jelentenek a válasz­tások. A választások alkalmá­val a: szovjet emberek egy- emberként tömörülnek a Szov­jetunió Kommunista Pártja, s szeretett kormánya mögé. Választás Olaszországban 1952 május 25-én a választások napján apácák lepték el Rómát Olaszországban de Gasperi klerikális kormányzata arra készül, hogy meghamisítsa a közelgő választásokon a nép akaratát. A de Gasperi-féie „választási törvény” szerint a kormányra leadott szavazat majdnem a kétszeresét fogja érni, mint a haladó pártokra leadott szavazat. De Gasperi ezúttal törvénye­sítette a csalást. A csalástól azonban már a múlt választás alkalmával sem riadt vissza, a fővárosba — Rómába — hoza­tott apácákat, papokat és tör vény-télén úton szavazati jogot adott nekik, hogy így biztosítsa „győzelmét”. f < Április 20-án kezdődik Panmindzsonban a beteg és sebesült hadifoglyok kölcsönös kicserélése A koreai néphadsereg és a kí­nai népi önkéntesek őrizetében lévő beteg és sebesült hadifog­lyokat szállító első gépkocsika- raván április 14-én, kedden reg­gel 6 órakor indult e! déli irány­ban Keszon felé. A gépkocsika- raivánnal szállított hadifoglyo­kat április 20-án telepítik haza az amerikai féihez Panmindzson­ban. A 23 gépkocsiból álló első gépkocsákaraván április 16-án érkezett Kaszonba. A gépkocsi- karaván minden egyes járművet a gépkocsi tetején elhelyezett egy négyzetméter nagyságú vö­rös kereszttel és a gépkocsira ki­tűzött, ugyancsak egy négyzet- méter nagyságú vörös zászlóval jelölték meg. Azokat a helyeket, ahol a gépkoC'SÍkaraván meg­szakította útját, nagy vörös ke­resztekkel jelezték. A beteg és se­besült hadifoglyok hazatelepíté- sére vonatkozó egyezmény biz­tosítja a beteg és sebesült hadi­foglyokat szállító, Koszon, illet­ve Munsza felé haladó és a két helységből Panmindzson felé tar­tó gépkocsi'karavánok támadástól való mentességét. A -két fél összekötő tisztjeinek csoportjai vasárnap nem tartot­tak ülést. Szombaton Daniel el­lentengernagy', az amerikai ősz- szeköíő tisztek csoportjának ve­zetője — miután Li Szán Csu tábornok javasolta, hogy vitas­sák meg a teljes küldő*teégek ülései haladéktalan folytatásá­nak időpontját — indítványozta, hogy az összekötő tisztek cso­portjai mindaddig szüntessék üléseiket, amíg az összekötő tisztjein keresztül üzenetet nem juttat el a koreai-kínai félhez. Daniel később hozzájárult Li Szán Csu tábornoknak ahhoz á javaslatához, hogy az összekötő tisztek csoportjai egy vagy két nap múlva tartsanak ismét ülést és tárgyaljanak a fegyverszüneti tárgyalások folytatása időpont­jának kitűzéséről. Miközben a világ a fegyver­szüneti tárgyalások folytatására vár, Panmindzsonban gyors ütemben folynak az előkészüle­teik a beteg és sebesült hadifog­lyok átadására és átvételére. A fegyverszüneti tárgyalások térsé­gének északnyugati részében a koreai-kínai küldöttséghez be­osztott személyzet gyors ütem­ben utakat épít és talajegyenge- tési munkálatokat végez. Ezek a munkálatok előreláthatólag vasárnap befejeződnek és azután sátrakat állítanak fel az április. 20-áva! kezdődően átadott beteg és sebesült koreai és kínai hadi­foglyok elhelyezésére. < J

Next

/
Thumbnails
Contents