Népújság, 1953. március (18-26. szám)

1953-03-26 / 25. szám

2

1953 március 26.

N E PUJ SAG

TEREMTSEN RENDET VERPELÉTEN A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG

Verpelét az egri járás legnagyobb, leggazdagabb községei közé tartozik. Dolgozói a fel - szabadulás után gyarapodtak, váltak mindinkább megbecsül- tekké. A felszabadulás után 2384 holdat osztottak szél 586 dolgozó paraszt között. Két hidat, tanácsházat, orvosi lakást, óvodát, húszezer forint értékű kultúrotthonberendezést és ugyancsak húszezer forintos bölesődeberendezést kaptak csak az utóbbi néhány év alatt, A falu lakói életszínvonalának emelkedését bizonyítja, hogy csak a helyi földmfivesszövetke- zetekben negyven kerékpárt és negyvenöt rádiót vásároltak a múlt évben a dolgozók. A fiatalok előtt is nyitva áll a fel- emelkedés útja — ezt bizonyítja, hogy' hat katonatiszt és tizennégy felsőbb iskolás került már ki a községből, számos fiatal pedig üzemekben válik szakmunkássá.

.Mégis ebben a községben, tnelv olyan sokat köszönhet pártunknak, nem ismerik eléggé a pártot, nem tudják, hogy mit köszönhetnek a pártnak. Ennek oka a pártszervezet rossz munkájában keresendő. Maga a pártszervezet vezetősége sem törődik a párt erősítésével — 1951-ben és 1952-ben mindössze tíz tagjelöltet és nyolc párttagot vettek fel. De a párttagokat sem nevelik, a politikai iskolákon négy-öt hallgató jelenik meg — a múlt pénteken négy politikai iskolán mindössze 25-en vettek részt. De nem nevelik a pártonkívüli dolgozókat sem. A pártszervezet elhanyagolja a népnevelőmunkát, időnkint dolgoznak csak az agitátorok. Nem végeznek jó munkát a községben a tömegszervezetek sem, a kultúrmunka sem éri el azt a színvonalat, amelyre lehetőség volna.

A beadásnál értek el eredményeket, de a kulákok a> múlt évben is — többek között — 71.437 maliganfok borral, száz- huszonegymázsa tengerivel, 5904 tojással maradtak adósai államunknak. Van tehát hiba Ver- peléfen. mely a párt munkáját, a szocializmus építését gátolja.

Mi ennek az oka?

Három évvel ezelőtt — 1950 február 10-én — Rákosi elvtárs feltárta azokat » hibákat, melyek pártunk egészséges fejlődését veszélyeztetik — « párt- demokrácia megsértése, a bírálat elfolytása:, a tömegkapcsolat lazasága. „Nekünk most erősíteni kell pártunkban az önkritikát, a demokráciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegelibe és megszüntessük a tömegektől való elszigetelődés veszélyét* —

mondotta ekkor Rákosi elvtárs.

Az eltelt három év alatt megyénkben is komoly eredményeket értünk el a pártdemokrácia megszilárdulása, a1 bírálat és önbírálat fejlesztése, valamint pártunk tömegkapcsolatainak elmélyítése terén. Vannak azonban még ma is a pártnak olyan alapszervezeti vezetői, titkárai, akik nem fogadták meg Rákosi elvtárs tanácsát, akik ahelyett, hogy elősegítenék pártunk fejlődését. basáskodó magatartásukkal. a bírálat elfojtásával, a tömegek lebecsülésével nehezítik a pártunk előtt álló feladatok megvalósítását. Semperger Sándor, a verpeléti egységes pártvezetőség titkára is ezek közé tartozik.

A verpeléti doigozó parasztok félnek a párttól — helyesebben Sempergeríől, mert az „igen nagy ember a faluban”. Nem mernek hozzáfordulni kéréseikkel. Miért félnek Semperger elvtárstól a dolgozók? Azért, mert magatartása idegen egy párttitkár magatartásától, viselkedése nem méltó egy párt- titkárhoz.

Semperger Sándor nem szereti a pártot. Ha. szeretné, nem hanyagolná el a község politikai nevelését, irányítását — többet törődne a dolgozókkal. Ver- peléten 32 párttag van a dolgozó parasztok közül — ebből az utóbbi időben csak nyolc- tíz vesz részt a taggyűlésen és a népnevelők között is igen kevés dolgozó parasztot tál á- unk. Aki nem szereti a pártot, nem szeretheti a népet sem — ezért becsüli le Semperger Sándor a dolgozó parasztokat. Ha egy dolgozó panasszal vagy kérelemmel fordul hozzá, olyan „magasszínvonalon'’ magyaráz neki, hogy az valahogy meg ne értse s máskor ne forduljon hozzá. Ezért felszegek a dolgozó parasztok, ezért mennek félve hozzá, ezért idegenkednek tőle.

De még a vezetőség tagjai is idegenkednek a titkártól, mert úgy végzi munkáját, mint egy régi polgármester. Nehezen mozdul ki a-z irodából,

igen keveset lehet látni a dolgozóik között. Reggelenkint beül a pártirodába s mintegy lőröl- metszett bürokrata, a papírokkal bíbelődik, vagy ha eszébe jut valami, telefonon utasítva ugráltat embereket. Nem érdekli őt, hogy Tóth László igazgató értekezleten van vagy a tanácselnök panasznapot tart, berendeli és - órákig ott tartja őket.

Ha eredmény van a faluban, azt Semperger elvtárs magának könyveli — rendkívül öntelt, nem akarja elismerni, hogy más is tud jó munkát végezni. Még a vezetőség tagjait sem bízza meg munkával s ez meglátszik a tömegszervezetek életében, de a tszcs fejlődésében is, mely ahelyett, hogy egészségesen fejlődne, egyhelyben topog. Időnkint ugyan ellátogat Semperger elvtárs a tszcs taggyűlésére, de segítség helyeit, durván ledorongolja a vezetőséget, tagságot.

Semperger Sándor úgy értelmezi a munkásosztály hatalmát, hogv az egyéni hatalom (,.sem- perger-uralom”) s ezért funkcióját a legkülönbözőbb módon próbálja hasznosítani. Testvérét a szövetkezethez akarta bejuttatni, feleségét pedig áruházvezetőnek javasolta. S hogy a szövetkezet vezetősége még a fenyegetőzésre sem fogadta el őket, pártvezetőségi ülésen tűzte napirendre. hogy ráijesszen azokra, akik nem hajtják végre utasításait. Ha egy kultúrelő- adáson véletlenül nem áll üresen egy szék az első sorban számára, fenyegetőzik — általában durva, erőszakos minden tekintetben. Különösen a dolgozó parasztokkal szemben, mikor a csoport mellett „agitál” és jogosan tette fel több dolgozó paraszt a kérdést: „miért csak minket szorongat, mikor a rokonai még mindig a csoporton kívül vannak?”

Semperger eivtársnak nem lehet a hibáiról beszélni, még a párttagok is félnek tőle. Van is valami alapja. Ha valaki bírálni merészelte, azt a legdurvábban utasította vissza, Nagy P. György tszcs-titkár elvtársat a bírálatért fegyelmivel, Dudás Jánosáét, a szövetkezet ügyvezetőjét, pedig az államvédelmi hatósággal fenyegette.

A titkár elvtárstól rettegnek a becsületes dolgozók, de nem Félnek tőle azok. akiknek valóban félniök kellene, akik hanyag, rossz munkájukkal megsértik pártunk politikáját, segítik az ellenséget. Kulp József tanácselnök meghallgatja a kulákok siránkozásait, a dolgozó parasztok panaszait vállrándítással intézi el. A beadásról az a véleménye: sok-sok. de én

nem tehetek róla. A tanácselnök elvtárs is egyetért Semperger módszerével, ezért nézi el, hogy Lőczi Imre vb-titkár durván bánik a dolgozó parasztokkal, kizavarja őket az irodából, de azért sem vonta felelősségre a vb-titkárt, mert ittasan hivatali titkokat fecsegett el.

Telek János begyűjtési előadó a megfélemlítést egyéni érdekeire használja fel, „ráijesztés- sel” próbál olcsó tejhez, tojáshoz iu“n; és szívesen látja a „valamiért — valamit”-elv alapján azokat az asszonyokat, akik kötényben hordják a vaial s miegymást számára. Mindezekért Semperger elvtárs is felelős aki tud ezekről, de semmit sem tett, hocry megszűnjön ez a lehetetlen állapot.

A járási pártbizottságnak sör. gősen felelősségre kell vonni Semperger Sándort, akj visszaélt pártunk bizalmával s ahelyett, hogy elősegítette volna a párt előtt álló feladatok megvalósítását, basáskodó módon, korrupcióval, a bírálad elfolyt á- sával hátráltatja azt. Teremtsen rendet a járási pártbizottság, hogv itt is, mint mindenütt az országban, megbecsül iék a dolgozókat és a dolgozók ne rettegjenek a vezetőktől, hanem követve azokat, egységesen harcoljanak a párt el őrt álló feladatok me°rva'ós:*ásáért, a szocializmus felépítéséért

TEGYÜK SZEBBÉ VÁROSUNKAT,

Egyre több levél érkezik szerkesztőségünkbe, amelyben a város dolgozói kérik és javasolják: „tegyük szebbé városunkat, váljék Eger virágos várossá."

Itt a tavasz — írja Nsigy Istvánná Bantakovich-utcai levelezőnk — mi városi emberek is kövessünk ei mindent, hogy füvet, virágot, kertet varázsoljunk otthonunk köré. Használjuk fel azt a keskeny földdarabot is, amely az utcán a járdaszegélyek mellett húzódik végig. Járuljanak hozzá a háziasszonyok, a fiatalok, a virágos Egér-mozgalomhoz. Hívják ki egymást

versenyre az utcák lakói. A nap nemsokára kicsaija a rügyeket, itt az ideje, hogy‘nekifogjunk a munkának. Hazánk felszabadításának nyolcadik évfordulójára takarítsuk ki az utcák parkjait, szedjük össze a szemetet, papírt, hogy az utca is ünnepi díszt öltsön. Ültessünk minél több színes virágot, tegyük széppé és egészségessé környezetünket, hotgy az ablakokon por helyett üde virágillat szálljon lakásunkba.

Magvari Ignácné azt kéri a városi tanácstól, hogv a Kné- zich-utcán a Mecset környékét

parkosítsák, túszén kö-ze! van a kórház és a lovasszekerek 'gén nagy port vernek fel. Mácsi' Sándor arról számol be, hogy a városi tanács dolgozói 410 órát vállaltak, hogy társadalmi munkával építsék, szépítsék a várost és versenyre hívták ki a megyei és városi tanács dolgozóit s. Az Erdődi-tér és Neymayer-ut- cai lakók is elhatározták, hogy társadalmi munkával rendbehozzák az Erdődi-teret. parkot, amelyben eddig kecskék, tyúkok és libák legelgettek. A gyerekek részére játszóteret, az ott lakók részére munka uiáu-i pihenőhelyet létesítenek

BAH Y ÁSZÉ LET A MII- IBI A

A múltban a bányászok embertelenül nehéz munkájukért éhbért kaptak. Az életveszélyes és nehéz munkáért 12—14 órás műszakra 2—2.50 pengőt fizetlek. Az urasági csatlósok és külszíni munkások bére még kevesebb volt. Ugyanezért a munkateljesítményért kevesebbet kapott a nő és a 18 éven aluli férfi. 1935-ben 60—70 fillért kaplak a munkásnők és a 18 éven aluli fiúk.

1943—44. években a fasiszta háború idején, amikor egy kiló zsír 50 pengő, egy méter férfiszövet 70—80 pengő, egy valamirevaló csizma 100—120 pengő volt, a bányászok bérét 4—5 pengőre, a külszínen dolgozókét pedig 2—3 pengőre emelték fel. Ebből a bérből a bányászok nem tudtak megélni. Otihon a család, az asszony és a gyermekek éheztek — ünnepet jelentett a paprikás krumpli és egy jó darab kenyér is. Állandó adóssággal, előlegekkel küszködtek és ez az adósság minden hónapban emelkedett.

Ebben az időben Rózsaszentmártonban a rablók helytartója, a kizsákmányolás igazgatója, Kompolti Ödön volt. Ez az ember amikor a bányászcsaládok éheztek, a következő verejték- és vérdíjat kapta Korinéktól:

r ——' I ti I I I I I I

ftoapolthF Ödön b«lg,ur szaicfejtett oaF*jov--'d«lttAröl, 1943 6v4 Julius hó 1-1 SrTénnjisli

4*66 44.

4. Jnalu 27.

faUium

M. 11». Bóa^akapltóapaácnnk,

Éri tőrssflzeté.

32 V-n* sss*63o'l pótlék Oszlsególjr 11 * Xsrécsonjla.gélj 11 * Taraelóel pótlók Köigyiilóni jutalók %-olandó járandóság

Hap járandóság Piaatósl pótlók Puyarnegráltés Föld»aeváltás

Osszjövedels»10.000.»

3.200..

1.100.. 1,100.3.650..

3.000. .

szar ólj lpótlák/

23.490.- 4.400 —

3.240720.P 31.850.Só zóaszentmórton,1944.j an.12.

Tiart« 1.11. 1;

összjövedelme tehát megfelelt 400 bányász, büntetések és levonások utáni tiszta keresetének. Ha egy családban három tagot számolunk, úgy 1200 embernek jut annyi pénz az életre — mint nekik hármuknak.

Folyó hó 19.-ón kait 43*6/194«. asánn ob. átír»tokra Msatolottol jalantjuk as alábbiakat.

Raja» iánoa vájár, aki 1896-ban aaülatatt és fia lfj.Major ásnaa asdlalrtt 192;-ban, oilllái, áolfalval lakóiok, UxoaUaknál raanálló tartóssal as alanti ráállítását sasrlnt adódott!

Id.Major Jánosi 194J.nár«lut havi karssoto...

....................... 128.T4 t

!

—vonásokibotassáaályáó áa a^^'iár .... 8.“ *----- olólagak .....................lT.................... 151.52 *

S

ók .................................................... 1.98 ■

c

ailléakonyha .................................. 27.92 •

O

asaaa 1«vonlai 213.47 F Marad tartozás ................................ 84.71 f

1

943.április havi kimosta ......................... U9.56 t

L

oTomáookibotagoogáljaó és nyngbér .... 7.90 •

•«!•«•*........................................ »!•:, .

SS*.•

«•illíftkonjrha ................»••••». 46.13 *

t

arteii* 943.«ára.hóról........... 64,71 *

O

saeaa laToaáat 240.19 2 ■arad tartoaáa .....................«... 12©.41 *

1

943.»óima hari karaaata .............................. '•*

tartoaáa 943.áprilia hóról... 12o.61 F

aajra* ..............................-.................. .......1*7°.. ■!

O

aaaoo tartoiiii 122,39 I

lfj.Major Jím.obi 1943.0A Jaa kari karaaata.............. „ 214 .U I

LaTOAáaokt bota«ao*óly*6 4a nyugiét.... 15.94 •

alólagak ................•...................... **••- I

a

nyag .......................................... 1.7B

a

dók .................................................. 4.62 •

c

ailléakonyha .............................. 61.#7 *

Caasaa ltTonáa» 323.41 F ■arad tartoaáa ........................... Io9.3o •

1

943. Jamlua bari karaaata« ..................... 79.47 I

ÍOISSAfokjLbotagaagélyaó éa nyugbdr ... 6.4# •

anyag 2.88

huntetéa !•"

tartoaáa 943.mája* hóról ... lo9.3o ■

callléakonyha ............... 33.72 _

O

aaaoo 1aromáéi 153.3o F Marié tartó*!. Onftt»l..■■ 73.83 F

OT ESZTENDŐ

A Magyar Dolgozók Pártja által vezetett munkásosztály, dolgozó népünk állama öt esztendővel ezelőtt államosította a száznál több alkalmazottal dolgozó iparvállalatokat. A nagyüzemek államosítása óriási győzelem volt és megnyitotta az utat újabb nagy politikai és gazdasági sikerek felé. Ha visszagondolunk az azóta megtett útra, mosolyognunk kell azokon az érveken, amelyekkel a burzsoázia harcolt az államosiiás sikere ellen. Nem jutott csődbe egyetlen ipari vállalatunk sem, sőt olyan termelési eredményekkel dolgozik a megújhodott, a nép kezén lévő magyar ipar. melyhez foghatót, el sem tehet képzelni kapitalista rendszerben.

Az államosítás évfordulóján munkásosztályunk, megyénk minden dolgozója méltán ünnepli az öl év alatt elért nagyszerű sikereket. De tudja azt is, hogy a burzsoázia még ma sem mondott le arról s nem is fog éleiében soha, hegy az országot hatalmába kerítse, a népet ismét hiába törje. Az államosítás évfordulója emlékeztessen bennünket arra is. hogy még jobban kell erősítenünk, védnünk nagy vívmányunkat, a szocialista tulajdont. A szocialista tulajdon, társadalmi rendünk alapja, úgy kell rá vigyáznunk. mint szemünk fényére. ,4 felszabadulási hél lendülete, kivívott győzelmei tegyék még szilárdabbá, egységesebbé munkásosztályunkat, még izmosabbá, még erősebbé szocialista iparunkat. Adjon az államosításra, a nagy diadalra velő visszaemlékezés újabb erőt munkánkhozf

ANTONIN ZÁPOTOCKY

Csehszlovákia Kommunista

Pártjának Központi Bizottsága 1953. március 21-én a prágai várban teljes ülést tartott. Az ülésen megvitatták az állam és a párt vezetésével kapcsolatos Inlézkedés&ket, s Csehszlovákia Kommunist* Pártjának Központi Bizottsága elhatározta, hogy Antonin Zápotocky elvtártat javasolja a Csehszlovák Köziár sas ág elnöki tisztjére.

Zápotocky elvtárs 1884-ben született a kladnój bányavidék közelében, Zakoiany községben. Apja a hazat munkásmozgalom egyik úttörő harcosa volt. Ö maga 1902 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Alig 21 esztendőis, amikor az 1905-öj nagy munkás-tüntetésekben való részvétele miatt letartóztatják és börtön nevetik. Ettől az időtől fogva sokszor megpróbálták rabsággal, terrorral megtörni erejét és hitét. Megjárta az Osztrák-Ma gya r Monarch: a börtöneit és éveken áí szenvedett a német Gestapo koncentrációs táboraiban. De sem testét, sem forradalmi szellemét nem tudták megtörni.

Zápotocky elvtárs egész életét a csehszlovák munkásosztály jogaiért, szabadságáért és emberi életéért vívott harcnak szentelte. Ezért küzdött, mint a csehszlovák szociáldemokrata baloldal egyik vezetője, mént a kiandno: bányászok szakszervezeti titkára 1907-től az első világháborúig, ezért szervezte a kladnoi bányászok sztrájkját 1920-ban, ezért vezette a nagy sztrájikharcokat az 1929—31-es gazdasági válság idején. És ezt a harcot folytatta a felszabadulás után kezdetben a szakszervezetek, majd a csehszlovák kormány élén. Harcolt a párton belül a különböző elhajlóik, a burzsoá ügynökök ellen.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta Zápotocky elv- társ szüntelenül hirdette, hogy a csehszlovák munkásosztálynak a szovjet példát kell követnie. Ö volt hazájában a Szovjetun óval való barátságnak, Lenin —Sztálin ügyének egyik leglelkesebb, legékesebben szóló agitátora és propagandistája. Zápotocky elvtárs következetesen vallotta, hogy a Szovjetunió példáját kell köveVii, lenini- sztálini politikát kell megvalósítani a nemzeti kérdésben is. Amikor a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek, a csehszlovák kormányküldöttség.élén Zápotocky elvtárs jött Budapestre, a szerződés aláírására. „Miután Magyarországon is megdőlt a töke uralma — mondotta erről a szerződésről Zá.potoöky elv- társ — Y« a hatalom a dolgozók kezébe került, felszámolhattuk régi ellentéteinket, úgyhogy ma már megbonthatatlan a magyar néppel kötött barátságunk, együttműködésünk és szövetségünk“.

A magyar dolgozó nép osztozik a csehszlovák néppel abban a szeretetben és bizalomban, amellyel a népi demokratikus Csehszlovákia új elnökét, Kle- ment Gottwald elvtárs régi harcostársát és utódját, Lenin— Sztálin ügyének harcedzett katonáját köszönti.

KÜLPOLITIKAI SZEMLE

A BONAI SZERZŐDÉS

Háromszoros kordonnal vette körül a felfegyverzett rendőrség csütörtökön a bonni parlament rajn-aparti palotáját, amikor a nyugatnémet parlament reakciós többsége jóváhagyta a hírhedt háborús szerződéseiket. A rendőrkordon is megmutatta, mi a német nép véleménye a haza- áru'ló palctumokról. Rendőrökre volt szükség, mert Adenauer a német nép érdekeit és békéjét súlyosan veszélyeztető egyezményeket hajszolt keresztül a nép kifejezett akarata ellenére. Joggal féltek saját népüktől az amerikai imperialisták csatlósai, a német imperialistáik képviselői, amikor Dulles amerikai külügyminiszter parancsára a megszabott határidőn belül elfogadták a szerződéseket.

A ratifikálás: a német nép elárulása, a Wall Street kiszol- gálása. Ezekben a szerződésekben a nyugatnémet állam lemond jógiiról, nemzeti szuverenitásáról, '/ven esztendőre meg- hoesz a bb í t j a N yugat - Németország megszállását, elrendeli a Weh rm ach t újraf elf el gyve r z ését és kimondja, hogy a nyugatnémet csapatok, amerikai parancsra, a világ bármely részén fel- használhatók. A szerződések törvényesítik Németország kettészakítottságát, miütarizálják az ország egész gazdaságát és súlyos gazdasági terheket rónak Nvugat-Németország népére. A háborús szerződésekkel kapcsolatos, hogv február 27-én Abs nácá bankár és háborús bűnös az Ademauer-kormány nevében elismerte Németország régi külföldi adósságait, amelyek összegét bonni pénzügyi körökben 38—40 milliárd márkára becsülik.

A bonni szerződés az amerikai és a német imperialisták közös terve Nyugat-Nénietország leigázására. A szerződés aláírásával a német imoeriEiÜsták let- tek az Egyesült Államok legfőbb szövetségesei. De a német imperialistáik és Adenauer parlamenti többsége nem jelenti a német népet. A dolgozók tiltakozása és ellenálló mozgalma — az Adenauer-kormány minden terrorja ellenére állandóan íoko- ,

zódik. A szerződések ratifikálása ’

még erősebbé, egységesebbé kovácsolja a német nép és ezen beiül a nyugatnémet munkásság sorait.

Max Reimann e!vtárs,_ Németország Kommunista Pártjának elnöke nyilatkozik. Nyilatkozatában arról beszél, hogy a német népnek minden erejét összpontosítani kell, hogy a né. met nép követeléseit megvalósítsák. Meg kell gyorsítani a német nép összes hazafias ereiének összesítését abbó] a célból, hogy aktiv ellenállást lehessen tanúsítani ezzel a háborús politikával szemben.

A Német Demokratikus Köztársaság népi és tartományi kamarájának pénteki határozata gaztettként bélyegezte meg a háborús szenődések bonni ratifikálását. „Ünnepélyesen kijelentjük — hangzik a határozat —, hogy mind a bonni különszerződés, mind az úgynevezett európai védelmi egyezmény a német nép szemportjából érvénytelen és a német népet semmire sem kötelezi.“

A Neues Deutschland. Németország Szocialista Egységpárt- 4 iának központi lapja hangsúlyozta:

„A német nép kétségkívül elég erős ahhoz, hogy széttépjl a háborús szerződéseket és meg1 döntse a bűnös Adenauer-rend1 szert. Ehhez azonban arra vatj szükség, hogy hatalmas ereje teljes egységben vesse latba.”