Népújság, 1953. február (10-17. szám)

1953-02-26 / 17. szám

à

N E PUJ SAG

1953 február 26.

Hogyan irányítja az agitációs munkát a bélapátfalvai üzemi pártbizottság titkára

A párthatározatok egész so- ra foglalkozott az agitá- cíoa mtwlka helyzetével és szabta meg ezen a téren a feladatokat. A Politikai Bizottság 1950 november 21 *i, agitációró! szóló határozata többek között kimondja, hogy az agitációs munka megjavítása valamennyi pástszerve létünk egyik legfomo- sabb feladata és az elvi irányítást a pártbizottságok titkárainak kell végezniük.

A Bélapátfalvai Cementgyárban hosszú időn keresztül nem e határozat szellemében dolgoztak, nem fogadták meg Rákosi elvtárs tanácsát, nem törekedtek a párt és a tömegek közötti kapcsolat állandó erösllé- eére. A népnevelők csak papíron szerepeltek elvétve tartottak népneveiöértekezletet — ezek is termelési értekezletekhez voltak hasonlóak — nem segítették érveikkel a népnevelőket, ezért a népnevelőmunka általános volt, nem harcoltak a terv sikeréért. nem leplezték le az ellenséget. A politikai munka gyengesége, a tömegekkel való kapcsolat lazasága folytán az üzem 1952-ben sok vagon ce. menttel maradt adósa népgazda, tágunknak.

Az 1953-a* év elején a párt- bizottság határozatot ho- *ott « tömegfelvilágosító munka megjavításáról és máris jelentős eredményeket ért el. Első lépésként óijiászervezték a népnevelő csoportokat, majd biztosították, kogv az al'apszervezetek tikárai lend szeresen megtartsák a nép- «evelőértekezlet eket,

Csömör eflvtárs a pártbizottság titkára rendszeresen tanulmányozza az agitációs munkáról szóló határozatokat, az agitácló- íó! széló kiadványokat, segíti a jjó módszerek alkalmazását. A népnevelők nevelése érdekében agitációs előadásokat tartottak a szociáldemokratizmusról és arcot, hogy a cementgyár tervtel- j/esítése hogyan függ össze a megye építkezéseivel. Vezetőségi üléseken, majd kiagyűléseken is {eldolgozzák a Szabad Nép agi* uáeiós cikkeit, —- különösen azokat, melyek a cementiparral foglalkoznak. Csömör elvtárs egy-egv fontosabb Szabad Nép. vagv Népújság cikkre felhívja az alapszervezeti titkárok figyelmét.

A szakszervezeteit bevon ásá. val levelet írnak az élenjáró dolozók feleségeinek ezzel fa kifejezik mennyire megbecsülj értékeli pártunk kormányunk a munkáinkat jól végzi dolgozókat, Ugyanakkor azok feleségeinek is írnak, akik ha nyagok, ezzel is segítik őket, hogy az élenjárók színvonalára emelkedjenek. A gyermekek Az iskolában értékelik kinek az édesapja, vagy édesanyja az, aki a gyárban dicséretet, és ki az, aki bírálatot kap.

„Meg kelt érteni, hogy az értelmiség nem a régi már. A kapitalizmus viszonyai között csak egy parányi rész képes arra, hogy szakítson a burzsoáziával és a munkásosztály oldalára álljon — a szocialista építés idején a ritka kivételből tömeges jelenség lett. Ugyanekkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az értelmiség sem mindig elég szilárd, könnyebben visszacsúszik, mint az élenjáró munkás. Látnia, tapasztalnia kell pártszervezeteink állandó támogatását" — mondotta Horváth elvtálrs a KV június 27-i ülésén.

A bélapátfalvai pártbizottság magáévá tette Horváth elvtàrs útmutatását. Csömör elvtárs személyesen is foglalkozik a műszakiakkal, megbeszéli velük. hogyan számolják fel a ter- meléstgátló akadályokat, segíti őket egy-egy munka elvégzésében, s a műszakiak érzik a párt segítségét, lát|ák, hogy ezzel olyan feladatokat tudnak megoldani, amit enélkűl nem volnának képesek. A kőbányában az ellenség aknamunkája következtében rossz volt a termelés. A műszakiak egyedül nem tudták biztosítani a munka megjavítását. Miután a pártszervezet meg- javította a tömegfelvilágasító munkát, leleplezte az ellenséget, segítette a műszakiakat a vezetésben, rohamosan megjavult a termelés. Decemberben egy műszak alatt a 170 dolgozó csak 250 csille követ adott a gyárnak, januárban már 140 dolgozó 550 csille követ termelt.

Segíti a pártbizottság a műszakiakat egyéni problémáik megoldásában is. Csömör elv- társ javaslatára a vállalat vezetőségé Csikán főmérnök elv- táirsat szabadságra küldte, mert szüksége Volt a pihenésre.

A műszakiakkal való helyes foglalkozás eredménye, hogy a műszaki dolgozók nem úgy néznek a pártfunkcionáriusokra — ezen keresztül a pártra — mint aki csak bírál, számonkér, fe- lelősségrevon, hanem mint olyan vezetőkre, akik készek segtíeni minden becsületes dolgozót abÍ

ban, hogy munkáját még jobban végezhesse.

A pártbizottság tagjai tud- jók hogy .így érhetnek csak el eredményeket, úgy ívelhet feljelé a termelés g rajikonja, ha szívós harcot folytatnak az ellenség aknamunkájával szemben, ha leleplezik az ellenség káros ideológiáját.

Az utóbbi időben több ellenséges elemet, köz lük ku Iá kokat, jobboldali szociáldemokratákat lepleztek ie. A kőbányában So- modi Antai kőbányás'z, aki több mint 2000 forintot keresett feleségével és fiával, ezenkívül még egy családjuk van, szépen Öltözködnek, most építettek házat és ezt a szociáldemokratiz- mus káros hatására úgy „köszönte meg” népi demokráciánknak, hogy elégedetlenkedett. Azt bangoztata hogy nem tud megélni nem tudja eltartani gyermekét. A pártbizottság megvizsgált» Somodi Antal ügyét és megállapította, hogy Somodi Antal nem ellenség, — nevelni kell. Csömör elvtárs megbízta Somodi Antal kőbányászt, hogy tartson kisgyíiléseket és ott mondja el a dolgozóknak mit kapott 6 demokráciánktól, s ennek ellenére tudatlanul, hogyan uszított demokratikus rendszerünk ellen. A kisgyüléseken komoly, őszinte bírálatokat kapott a dolgozóktól Somodi Antal, s ez használt neki. Azóta nem fújja az ellenség nótáját, vidáman, jól dolgozik. Ugyancsak ai a kőbányában leleplezték és eltávolították a dolgozók segítségévet Ördög Ákos mérnököt — 270 holdas kuláköt —, aki a kulákok Iránt igyekezett sajnálatot kelteni, a munkaverseny ellen, népi demokráciánk ellen uszított.

A tömegfelvilágosító irtunkká javulása, az ellenség leleplezése, a munka eredményeiben mutatkozik meg. Az üzem januárban cementtermelési tervét hosszú hónapok után 103 százalékra teljesítette, megszűnt a béralaptúllépés, a dolgozók nagy többsége versenyvállalást tett — a műszakiak 95 százaléka is versenyben van. Megjavult a bírákat, az őnbírálat, a dolgozók sokkal bátrabban tárják fel a hibákat, mint azelőtt. A jó nevelési munkai eredménye, hogy megnövekedett a dolgozók íelclőss 'gérzete. Érzik, hogy érdemes többet termelni, mert ezzel elősegítik népgazdaságunk fejlődését, gyáraink, dolgozóink lakásainak építését. I Uigyaoakkor saját tapasztalatai kon keresztül győződnek meg, |

hogy egyéni érdekük is ez, mert nagyobb termelési eredmény n«“

gyobb fizetést Is jelent.

/M indezek kezdeti eredmé- nyék, melyeket tovább kell fejleszteni, ki kell széles!- tenl. Nem következtetnénk helyesen, ha azt állapítanánk még, hogy Bélapátfalván minden rendben van az agitáció terén. Ezt mutatja a februári második harmad 81 százalékos terv teljesítése. Különösen nagy hiányosság tapasztalható még a munkafegyelem terén, a dolgozók nem használják ki a munkaidőt, a cementgyárnál félórával előbb abbahagyják a> munkát. A népnevelők nem rfagyai- rázzák meg a dolgozóknak, hogy az üzem, a népgazdaság érdekével együtt saját érdeküket is sértik a lógással, sőt előfordul, hogy a népnevelők is elkövetik azt a hibát, hogy nem használják kj a munkiado 480 percét.

A népnevelők nem ellenőrzik a dolgozók tervteljesítését, nem kérik számon naponként a vállalások teljesítését. Csömör élvtárs sem foglalkozott még az alapszervezeti titkár elvtársak- kd, nem tanítja őket az agitá- ctós munka helyes Irányítására. Ezért van a.z, hogy bár nagy lépést Utek már afelé, hogy a népnevelőértekezletek színvonalasabbá váljanak, még mindig előfordul, hogy a népnevelő- értekezleteken a termefés problémáin kívül kevés Szó esik a politikai munkáról, a dolgozók politikai neveléséről.

A feladat, mely a párfbizottk ság titkára előtt áll, hogy még többet tanulva fejlessze az aigitációs módszereket és gondoskodjon a népnevelőmunka helyes Irányításéról. Tanuljon állandóan a népnevelőktől, építsen ki szorosabb kapcsolatot a pártszervezetek és a dolgozók között, fejlessze tovább a műszakiakkal való helyes foglalkozást, Építsék kt tervszerűen a népnevelőháiózatot, hogy minden népnevelőhöz 8—10 dolgozó tartózzon abban a műszakban, amelyben dolgozik.

Növelni keli a népnevelők felelősségérzetét. Meg kell követelni tőlük, hogy számontartsák és ellenőrizzék a hozzájuk tartozó dolgozók tervteljesíiését, tanulását, magatartását. Állandóan lássák el a népnevelőket érvekkel, neveljék őket harcos- ságra, bátorságra, hogy minden időben a párt politikájának he- yl zászlóvivői lehessenek.

Vadász József MB politikai munkatárs

{ „legfőbb érték az ember“ i

• I

J Pártunk és kormányunk azt :

Î mondja, hogy a szocializmus- | ban legfőbb érték az ember X j; Ezt a mondást pártunk néni : 2 csak mondja, hanem meg is • I valósítja.

: Már 55 éves vagyok, de a •

! múlt rendszerben csak arról : * volt alkalmam meggyőződni. ; : hogy az embert, a munkáéi • l nem tartották értéknek. Nem- X • régiben a mátraházal tüdő- X

Í

X szanatóriumban jártam, hogv • meglátogassuk Eles Pál ko- • VÔCsot, a recski ércbánya X egyik dolgozóját, aki súlyos ; • betegséggel került a szanató- «

I

riumba. Lálogalásunk alkat- !

mával elmondotta, hogv a jó ! S szanatóriumi kezeléssel meg : X mentették az életnek, úttal X dolgozhat. Mikor a szanató- I : riumba került, 40 kiló volt,

; most már 70 kilóra hízott. j1 • mindent megkap, amit kíván, j : Élelmezése elsőrendű, minden X • üap orvosi vizsga, amellett | ; ityashat, szórakozhat Is. ;

I Emlékezhetünk mindnyájan j ; arra, hogy régen a dolgozó * X sötét odúban ki köhöghette tű- X dejét, mert a szanatórium csak I a tőkéseknek állt rendelkező * sére. Aáa azonban a szanató- î rium fs a dolgozó népé és a dolgozó nép egészségének j megjavítását szolgálja.

5

A mátraházai szanatórium . orvosainak, ápolóinak köszö- : ntlet kell mondani mindazért

:

2 a cfondoskodá«ért, ápolásért,

X amiben a beteg dolgozókat s részesítik.

Hermann Ferenc i levelező,

A múltban négy óra után már sötétség ütte meg a falut és az életet csak egy-egy kutya hangos csaholása, vagy a kocsma- ajtón kiszűrődő lámpafény jelezte. Most este hét óra van és vlllanylámpák égnek Pély utcáin. Az emberek szapora léptekkel igyekeznek a Rákosi ter- melőcsoport irodája felé. ahol kellemes meleg fogadja a belépőket.

Major Gábor; alacsonyterme- tŰ fiatalember a terem egyik sarkában ül, összeráncolt homlokkal meséli dolgozó társainak, hogy a felszabadulás előtt, hogyan becsülték, mint embart, mit fizettek keserves munkájáért.

—- Vona b. János 250 holdas kuliknál voltam cseléd — mondja gyűlöletes hangon. —- Nem Ismerte az emberséget, télen, nyáron, esőben, hóban már hajnalban talpon kellett lenni és állatta«»« dolgoztatott késő estig. A fizetség hisz ti is tudjátok — ha dőgtődött egy baromfi, odadobta mint a kutyának — „tt-ésZe Major, edd meg, ne vesszen kárba.” De nem ment kárba a birkasavó sem, reggelire, vacsorára azt kaptam, de azzal sem lehetett ám akárhogy bővelkedni hiszen a „jó gazda" gondolt az állataira is.

A körülötte lévők Kovács István; Tóth János, Burai Mihály jó] ismerik á múlt életet, hiszen nekik is volt részük benne, de mégis feszült figyelemmel hallgatják, mert az ő múltjuk '« megelevenedik. Az arcok akkor lettek ismét derítHebbel?, amikor Major Gábor a jelenre terelte a szót.-— Hogy mit változott az életem a felszabadulás óta; sok

Tíz perc alatt két világ

volna elmondani. Munkám után becsületes bért kaptam. Gyökeresen megváltozott az étetem, de én még jobbat akartam. Négy esztendővel ezelőtt beléptem a Rákosi termelőcsoportba, s mondhatom nem bántam meg. Évről-évre olyan jövedelmet viszek haza, amire néhány évvel ezelőtt még gondolni sem mertem volna. A múlt esztendőben is 340 munkaegységet teljesítettem, az egyebeken kívül 8 mázsa búzát, 112 kilő rizst, 6 kiló szalonnát kaptam. A szabad piacon értékesített termény áfából annyit vásároltam, hogy a múltban 20 esztendő alatt ®em tudtam annyit venni. Kerékpárunk, rádiónk van, államunk szerető gondoskodása révén éppen Vona b. János ku!áR házában lakom feleségemmel, ahová azelőtt még belépni is csak hajlongva lehetett. Háztáji gazdaságunk is olyan szép, hogy sokan megcsodálják gyönyörű tehenem, fiasdisznóm, birkám van, egy 120 kilós sertést már levágtam, de megvettem az új hízónak valót is.

S a hallgatók mindegyike a saját életét látja maga előtt. Egyik is, másik is bekapcsolódik a beszélgetésbe és kialakul a teljes kép a megváltoz- itt falu boldog éleiéről.

A másik csoportnál közben már az idei tervről, az Új feladatokról folyik a szó.

Rákoói elvtárs azt mondta, hogy minden módon emelnünk kell mezőgazdaságunk terméshozamát — magyarázza Maj'or Sándor növényíermesz- tési brigádvezető. Az ősszel 68 hold gabonát vetettünk kereszt- sorosán, de a tavasszal további 110 holdat vetünk, 73 hold kukoricát pedig négyzetesen ültetünk. Tanultunk « multévl példából, amikór a kereszteorösan vetett árpa hoidankint 180 kilóval, a négyzetesen Ültetett kukorica pedig 6 mázsává! adott többet — nem kevés az a mennyiség, amellyé! megkárosítottuk saját magunkat.

Hanzó Péter Öntözés.! felelős Is feszült érdeklődéssel figyeli a beszélgetést, majd 5 is közbeszól.

— A múlt esztendőben a rizs is gazdag jövedelmet hozott csoportunknak, 40 holdról 960 mázsát arattunk le. Az Idén már 80 holdra bővítjük a fixtelepet, az ott elhasznált vizet pedig nem hagyjuk kárbaveszni, hanem a rizstelep közelében lévő 40 holdas kukoricatáblát öntözzük vele. Erre azért is szükség van, mert a múlt évben pz aszály miatt csak 9 mázsa termett, az idén pedig a terv szerint is 12 mázsát kelt termelni.

Vájjon Sándor közben papírt s ceruzát vesz elő és Számolja, hogy mennyi vetőmagot tisztítottak már ki.

— Igyekeztünk az Idén a vetőmag előkészítéssel -— níondja örömmel —, 14 mázsa zab, 20 mázsa árpa, 20 mázsa búza és 13 mázsa kukorica vetőmag már készen várja a tavaszt. Valamennyit Bzelektoroztuk és csávázzuk, öt holdon pedig jarovi* záljuk az árpát, mert az tdén nagyobb termést akarunk betakarítani, több gabonával akarunk hozzájárulni a szocializmus építéséhez.

Még sok tagnak volna mondanivalója, de közben nyolcra , jár az óramutató és Vaijort Sándor jelzi, hogy kezdődik a politikai oktatás.

Endrész Sándor

ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS - ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS

ÉLJEN ÉS ERŐSÖDJÖN A DICSŐ SZOVJET HADSEREG!

Február 23-án múlt 38 esztendeje, hogy a vérző, sokat szenvedett Oroszország fiai Pszkov és Narva alatt győzelme» harc' ban megverték a Petrográd ellen törő német militarista állig fel fegyverzett hadsereget, amely semmibe vette a szovjet kormánnyal kötött fegyverszüneti egyezményt. Munkások é» parasztok tömegei, serdülő fiatalok, a cári elnyomástól senyvedt öregek küzdöttek a vörös zászló aíatt — a haza legjobbjai vé- reztek a szabadság megtartáséért, a fiatal szocialista haza megvédéséért.

Kemény véres harc volt a Szovjet Hadsereg bölcsője, és a 14 állam intervenciósai ellen való küzdelem volt a serdülőkora. Harcban, tűzben, kovácso- lódott gyémántkeménnyé, vérben és lángban erősödött a világ legelső hadseregévé az 1918 február 23-án született Szovjet Hadsereg. Azért válhatott le- győzhctetlenné, a világ legerősebb hadseregévé, mert olyan férfiak álltak az élén, mint a nagy Lenin, mint Sztálin elvtárs a diadalmas szovjet nép fegyveres erejének zseniális vezére. Sztáiln elvtárs eleget tett Lenin halálakor mondott esküjének: a szovjet nép, erejét nem kímélve erősítette hadseregét.

Fényesen igazolja t Nagy Honvédő Háború, hogy a Szovjet Hadsereg a világ legerősebb hadserege. A Szovjet Hadsereg már a háború első éveiben súlyos csapásokat mért az orvul támadó fasiszta német hadseregre. A németek 1941-es súlyos veresége Moszkva alatt örökre eloszlatta a hitleristák által kiagyalt legendát, a német had- iereg legyőzhetetlenségéről. A sztálingrádi csata a sztálini haditudomány diadala, a hadtörténetem legkiemelkedőbb győzelme volt — ezzel vette kezdetét a fasiszta területrablók szovjet földről való kiűzése.

A Szovjet Hadsereg egymásután mérte csapásait a fasiszta martalócökra. és nem állt meg országa határán. 1944 augusztusában a román nép nyakáról szakította le a fasiszta igát, egymásután szabadította fel a bolgár, albán, lengyel, csehszlovák népet és miután agyonsanyargatott népünknek szuronya hegyén elhozta a szabadságot, Berlinben a fasiszta fene vad barlangjában tűzte ki a győzelem vörös lobogóját. A Szovjet Hadsereg teljesítette felszabadító küldetését, elhozta a békét, a szabadságot, Közép és Dél-Kelet Európa sokat szenvedettt népeinek. A szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban megmutatta szétezakifhatat'an hitét, és a történelemben példa nélkül álló hősiességről tett tanu’ságot. Meresz- Jevek, Zójik, Matroszovok és többszázezer hős neve hirdették és hirdetik ma is a világnak, a szovjet ember erkölcsi fölényét, lángoló, hősiességét, kiapadhatatlan hazaszeretetét.

A Szovjet Hadsereg ma még- inkább, mint azelőtt, az egyszerű emberek reménysége, a világ szabad népei hadseregének példaképe, a háborús gyujtoga- tók réme, a béke legyőzhetetlen védőpajzsa. Az SZKP XIX. kongresszusán elhangzott felszólalások arról tanúskodnak, hogy ma méglnkább megvan annak a lehetősége, hogy a Szovjet Hadsereg alapos és végleges vereséget mérjen azokra, akik meg mernék sérteni a szovjet határokat, a béke határait.

A béketábor országainak dolgozói békét akarnak, a békéért harcolnak. A békéért folyó harc ékes bizonyítéka épülő, szépülő hazánk Is. Sztálinváros háztömbjei, az új gyárak égbenyuló kéményei, dolgozóink lelkes munkája, egész népünk jövőbe vetett hite. És ezt a békét meg is védjük! A mi néphadseregünk erejének is — mint a Szovjet Hadsereg és a világ szabad népei hadseregének — az a forrása, hogy valóban népi hadsereg, melyet a népek közti barátság szelleme, a dolgozó nép sze- retete hat át, a hátország dolgozó tömegeinek rendíthetetlen bizalmával rendelkezik, s a legmodernebb felszerelést biztosítja számára a rohamosan fejlődő szocialista ipar.

Aki a népek barátsága, a népek békéje ellen tör, aki a halállal cimborái — az elpusztul, A Szovjet Hadsereg és a köréje tömörülő testvéri népek hadseregei olyan bástyái a vitágbé. kének, amelyekbe minden rangú és rendű gyilkos foga beletörik.

Ezért ünnepelte megyénk dolgozó népe is határtalan szeretettel a Szovjet Hadsereg születésének évfordulóját, ezért áldoztak kegyelettel a szovjet hősök, nek és helyezték el koszorúikat azoknak a hősöknek emlékművén, aki életüket áldozták a népek legdrágább kincséért, a szabadságért. Ezért öltöttek zászló- díszt városaink, falvaink, ezért harsant minden dolgozó, minden harcos ajkáról a forró lelkesedéstől fűlött kiáltás: Éljen és

erősödjön a 35 éves dicső Szovjet Hadsereg! örök hála és dicsőség a békeszerető emberiség nagy reménységének, a diadalmas, dicső Szovjet Hadsereg megteremtőjének és vezérének a nagy Sztálinnak!

KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK Reklám és valóság

A nyugatnémet sajtó az égig magasztalja uz 1953—1954. évi költségvetéstervezetet. Különösen reklámozzák azt a tényt, hogy az új költségvetés majdnem 9 milliárd márkát, vagyis az összes kiadások 40 százalékát utalja ki úgynevezett „szociális szükségle- lekre.''

Honnan a nyugatnémet vezetőknek ez ü váratlan nagylelkűsége? Erre nem nehéz válaszolni, ha megnézzük, mit tekint a bonni klikk „szociális szükségletnek." Amint a „Freies Volk" című nyugatnémet újság közölte a „szociális szükségletekre'' fordítandó kiadások rovatában ilyesfélék tál átkötök: *

— 624 millió márka nyugatnémet gyáriparosok konkurren- ciaképességének „fenntartására";

— 522 millió márka az úgynevezett „áttelepült személyek" és „meneküllek", vagyis a Német Demokratikus Köztársaságból át- szökött kémek és reakciósok közül kikerülő amerikai bérencek támogatására,;

— 825 millió márka a hitlerista hadsereg tábornokai és tisztjei számára „korpótlék és nyugdíj" címén;

— 3342 millió márka segélyek kifizetésére a Wehrmacht volt katonáinak és tisztjeinek, akik a háború idején kárt szenvedtek...

A 9 millió márkából tehát lényegében több mint 5 milliárdot a hadiipar támogatására és azoknak a militarista elemeknek eltartására utalnak ki, akikből majd a nyugatnémet hadsereget megalakítják. Mindennek természetesen semmi köze a dolgozók szociális biztosításához. Szociális célokra a bonni hatóságok a költségvetésnek mindössze H százalékát utalják ki.

A bonni költségvetés zöme háborús célokat szolgát: az új Wehrmacht megalakítását, hadászati építkezéseket, a megszálló csapatok eltartásai és fegyvergyártást. Ezekre a célokra több mint 10 mílLárd markot fordítanak. Vagyis a költségvetési kiadások valóban 40 százalékát. Ehhez az összeghez hozzá kell még tenni azt az 6 milliárd márkát, amelyet Adenauer kormánya, mint látjuk, „szociális szükségletek" ürügyén szintén a militarizálás cél- jaira fordít.

Ez összesen meghaladja a 60 százalékot. A vêgeiïdmtny tehát, 60 százalék háborús szükségletekre és milttarizál&Mra, Ei mar nem reklám, ez g valóság!

_9