Népújság, 1953. február (10-17. szám)

1953-02-22 / 16. szám

1953 február 22.

NÉPÚJSÁG

3

Harcba indulnak megyénk bányászai a terv teljesítéséért

i

PETOFI-BÁNYA

Hónapok óta adós Petőfi- bániyia az országnak. Az egykori élüzeni, melyre példaképként tekintettek az ország bányái, most az utolsók között kullog. A hatalmas felolvasóteremben eredménytáM ám szégyenkezik a

február első dekádjában 79

Mi Sehet ennek az oka. Mik akadályozzák Petőfihányán a terv maradéktalan teljesítéséit, hisz most is ugyanazok a bányászok dolgoznak? akiik él> üzemmé tették Peitőfifoányát, s ez emberi munkát segítő gépek még korszerűbbek, mint egy évvel ezelőtt. Az üzemi pártbizottsága a bányászokhoz fordult, tőlük várt a kérdésre feleletet. S a bányászok válaszoltak.

Szerdán a reggeli, déli és esti műszakváltásko'r tartott gyűléseken, az aknákban, lent a frontokon, a gépműhelyben, a fa telepen, mindenütt elmondták véleményüket a dolgozók. A műszakiak merev, nem egyszer hanyag munkája, — hangzott a majdnem egyöntetű válasz. S sokan hozzátették: a pártbizoí- ság ás a szakszervezet sem törődik eléggé a termeléssel, de velünk, a bányászokkal sem. Nem végeznek megfelelő nevelő munkát, keveset vannak közöttünk.

szám: 79 százalék. A muOt évről 9000 tonna szénadóságot hoztak, s ezt az új évben törlesztés helyett — növelték! Januárban 74.7 százalékra, s most

százalékra állnak a tervvel.

S a petőíibányai bányászok, akik hónapok óta szégyenkezve, mogorva arccal szállnak le az aknáiba, s ugyanolyan mogorva arccal iönnek föl, elmondták a hónapok óta magukban tartott véleményüket.

Szei'bert János, a Xl-es fronton munka-közben beszéli, hogy nagyon alacsony a szalagvágat, emiatt sok a láncszakadás, sok az állás. Hiába termelek én, ha a szén a műszakiak hibája miatt nem kerülhet a felszínre. Meribroczki Ivánnak az a véleménye, hogy a frontokat hajtsák hazafelé. Ez könnyebb is, oúcsóbb is, s nem is kellene állandóan ácsolni. S ezután szinte egymás szálából veszik ki a szót. A munkaversenyrő! nálunk sokat beszélnek. A mi frontunk keleti szárnyáért a DISZ-esek a felelősek, A fiatalok lelkesek, jól dolgoznak, de a kutya sem törődik velük! Sohasem tudják, hdgy mennyit termelnek, mert nincsen versenynyilvánosság.

A Vili as fronton most, a sző szorosan vett értelmében is frontális állapot van.

Húsz-harminc ember _ 3—400 méterre a föld alatt vívja itt bátor, hősit harcát az állandóan mozgó földdel — a tat aj nyomással. A tegnap még 'kétméteres vágatok egy méterre nyomódtak össze. Sok helyen ha>- soncsúszva közelítik meg a fülkéket. Az emberderék vastagságú faácsolaiok, mint gyufa- szálak, úgy törnek ketté, lapí- tódnaik össze, állandó a szén- szakadás. S a dolgozók hősi munkáját itt sem támogatja megfelelő műszaki vezetés. A kaparószalag 10 percig megy, egy óráig áll. Nincs b:ztosítás, a vágathajtó csapatokat elvitték, az itt dolgozók egyöntetűen már napok óta a<zt kérik a műszaki vezetőktől, hogy csak » front egyik szárnyát vigyék, a másikat hazafelé hajtsák ki. Ez a kérés a műszakiaknál süket fülekre talál.

A bányászok többsége azért harcol, hogy becsületesen, 480 percig fejthessék lent a szenet. Zólyomi elvtárs, » VII. front dolgozója elmondja, hogy vasárnap önként _ jelentkeztek azért, hogy a meddőt kihajtsák

— a váltadat vezetősége máshová küldte őket. Kovács elvtárs felháborodva számol be arról, hogy a kedd. éjszakai műszakban a ki s gumis zála g elszaka dt. s Horváth Ferenc külszíni felvigyázó nem jelentette ezt a reggeli váltásnál. Emiatt a szén- ürítést hat óra helyett délelőtt fél 10-kor kezdték meg. Forgó Jánosnak az a véleménye, hogy az üzemvezetőség tavaly, amikor a bánya 100 százalékos eredményeket- ért el, ráült a babérjainál, s azóta is ott p hen. Kiszereljünk, beszerelünk, állunk karbatett kézzel, — mondj® — de a hibáért felelős — az nincs. Liszkai Pál elvtárs nyíltan megmondta — nálunk hiába beszélünk a vállalatvezető- ségnek az előváj ásókról, nem törődnek vele. Pedig a sajtóban állandóan olvashatjuk ezek fontosságát. Tözsér elvtárs, a vállalatvezető azt mondja, hogv a tartalékfront nem célszerű, mert ráfizet a vállalat. Ez nem igaz. Vigyék oda a réseiőgépefcet az előváj ásókhoz, hogy gyorsabban menjen ® munkai A déli gyűlésen

a műszakiak nevében Jámbor Miklós az üzem főmérnöke szólalt fel

Az összegyűlt 400 bányász feszült figyelemmel hallgatta.

Elmondta, hogy elsősorban ő érzi ima gát felelősnek a l emaradásért. Elismerte, hogy a műszaki vezetés elszakadt a dolgozóktól, s 5 maga sem vette figyelembe ai dolgozók javaslatait Merev módszerekkel dolgozunk — mondotta. Az utolsó napokig nem akartuk megváltoztatni véleményünket a mezőbe való fejtésről. Igaz, hogy ez a módszer ele:nte jól bevált. De mi görcsösen kit ártottunk mellette. Most látjuk csak, hogy ez sok helyen csődöt mondott. Mindannyian keressük a megoldást, hogy lehet ebből az állapotból kikerülni. Én megígérem az elvtársaiknak, ho'gy újra összehívom, rendszeresen az*t a 10—12 sztahanovista aktívát, akikkel már közel egy éve nem beszéltem meg a bánya munkáját, s Ígérem azt is, hogy fokozatosan bevezetjük a hazafelé való fejtést.

Végül Jámbor főmérnök az ellenség munkájáról beszélt, s felhívta a dolgozók figyelmét; hogy a legkisebb hibánál is vonják felelősségre a vezetőket.

De Jámbor elvtárstól többet vártak a bányászok. Önbírálata nem volt elég mély! Dtmutatása, felajánlása a munka megjavításárai’ nem volt konkrét —

bizonytalan és általános volt! A bánya valóban olyan mint a harctér, » front. S ebben a csatában a főmérnök a parancsnak. Ha a katonák, akik égnek a vágytól, hogy az ellenséget legyőzzék, azt látják, hogy parancsnokuk a roham előtt bizonytalan, akkor joggal tételezik fel: a parancsnok nem hisz, nem bízik a győzelemben. S ettől a katonák is bizonytalanná válnak

A műsz aktiaknak, a bánya vezérkarának, élén Jámbor főmérnökkel, most az a feladatuk, hogy valóban támaszkodjanak a doíipnzókr», hallgassák meg •számtalan hasznos kezedemé- nyezésüket, látogassák meg őket a frontokon, s együtt döntsék el mi a teendő. Változtassanak azon a lehetetlen és káros állapoton, hogy a sok géphibáért, ’ gumiszalagszakadásért, hanyag munkáért, Petöfibányán nincs felelős. Ha ez így folytatódik, akkor az emberi munkát könnyítő és ' sokmülió forint érő gép „objektív” akadályozójává váiik ai termelésnek.

Értsék meg a bánya műszaki dolgozói, hogy a termelést csak akkor (tudják biztosítani, ha elsősorban ők maguk biztosítják a műszaki feltételeket: ha zavartalanná válik a szállítás, ha mégjobban javítják a íaeüátást, s ha biztosítják a tartalékvágatok feltárását.

A dolgozók termelni akarnak

meri megértették, a haza érdeke és az ő érdekük egy, » ezt a dolgozók többsé""? példákkal bizonyítja Petöfibányán, Akad természetesen köztük olyan is, aki csal ássa! próbálja megrövidíteni többi dolgozó társát. A lövés után a kifejtett szén egy részét

Szén — a „fekete gyémánt”,' iparunk kenyere, legfontosabb alapanyaga. Áramot ad, és meleget, hajtja a mozdonyokat, elképzelhetetlen nélküle az acélgyártás — mindenütt ott van, mindenütt szükség van rá, drágább a legdrágább gyémántnál. A föld mélyéből hozzák ki bányászaink, hogy ellássák vele az egész országot, minden eg^es dolgozót. Ötéves tervünk negyedik esztendejében 23.5 millió tonnát kell adniok — ötéves terv építésének élvonalában harcolnak.

Nem lebecsülendő az a feladat, amely Heves megye szénbányászai előtt áll, Petőfibánya lignitje, Egercsehibánya 3800 ka- lóriás szene eljut az egész országba. S a két szénbánya januári termelése erősen visszaesett. Száz és ezer tonna szénnel maradtak adósai népgazdaságunknak, és az az adósság fojtogatja iparunkat és közlekedésünket. A legnagyobb megterhelés idején ismételten megszakad legfontosabb üzemeink elektromosenergia ellátása. Fontos vonatjáratokat kellett leállítani. Hidegek a dolgozók lakásai, fáznak az iskolákban a gyermekek, kórházakban a betegek. Óriási felelősség nyugszik a bányászokon, akikben határtalanul bízik dolgozó nép úrik, s akik már nem egyszer megmutatták hazaszeretetüket, áldozatkészségüket, ragaszkodásukat pártunkhoz és Rákosi elvtárshoz. Nem túlzás, ha azt mondjuk: egész ötéves tervünk sikeres győzelme ma mindenekelőtt a bányászok két keze munkájától függ.

Erre döbbentek rá a mi megyénk bányászai is és most szá- motvetettek mit mulasztottak, mit kell tenniük a hazáért, a dolgozó népért, ötéves tervünk sikeréért, a békéért.

otthagyják a kaparószalag mellett — hisz nem a kifejtett szén mennyiségét, hanem » fejtés ünméretét mérik. De miért hagyják ezt a műszak; közép- káderek? Jámbor elvtárs miért nem őket bünteti és teszi felelőssé ezekért a hibákért? A becsületes dolgozók elítélik az ilyen ailjas munkát. Bacsó és Ivádi elvtársak felszólalásaikban gyűlölettel beszéltek ezekről az emberekről és felhívták a vállal átvezetésé g figyelmét, hogy folytasson kemény harcot ezesk ellen és figyelmeztették őket, hogy az 1600 beteg között bőven van szimuláns, táppénz- csaló is.

Sok sző esett ezen a napon aiz ellenségről is — úgy általában. Minden dolgozó izzó gyűlölettel beszélt az ellenségről. De a bánva páirtbizottsáo'a és az előadók elkövették azt a súlyos hibát, hogv nemi mutatták meg a dolgozóknak: az ellenség

•murfcásruihábai bújva ott van Petöfibányán is. Nem mondták el hoT” amióta a fatelepről kizavarták a horthysta katonatiszteket—— köztük egv alezredest, s a kulákokat, aizóta javult a bánya faellátása; azótai szűnt meg az, hogy a rózsaszentmár- tonj fedéshez három-négv méteres fákat szállítsanak két méter 20 centi helyett. Mutassa meg ai pártbizottság, hogv a terv lemaradása, a géphibák és gumi- szalagsz a leadások mögött ott van aíz ellenség keze is.

A pártbizottság legfontosabb

feladatai most — és hosszú időn keresztül az is marad — alapos nevelömunkáva! megmutatni a bányászoknak és nem utolsó sorban ai műszakiaknak a szén- termelés hatalmas politikai jelentőségét. A kommunistái bányászok ugyanúgy mint 1945- ben á,Hanak a csata élére, népszerűsítsék és terjesszék az élenjárók módszereit, nyújtsanak segítsége az elmaradóknak, bírálják meg a hanyagokat. Egy percre sem feledjék — s erre tanítsák a többi dolgozókat is — az ellenség mindent megpróbál, hogy fejlődésünkben visszahúzzon. A halál ügynökei ezek, kiknek fe:ére keményen kell lesújtani. Gondoskodjanak arról, hogy ai dolgozók egyetlen javaslata se maradjon meghallgatás néitbül. A bányászok érezzék meg, hogy dolgozó népünk vi- rrvázó szeme most rajtuk csüng. Szórják ki maguk közül az elei! enséwet, s dolgozzanak úgy, hogy félemelt fe*je! nézhessenek Rákosi elvtárs szemébe.

A párt támaszkodjon munkájában olyan emberekre, mint Bacsó FéreilC, Határ József, Nanti János. Andó József és a többi elvtársakra, akik dacárai parancsnokaik bizonytalankodásának, támadásba mertek indulni, s amit Tözsér vállalatvezető Rákosi etvtársnak nem mert megígérni, azt szerdán megígérték ők: Aprilí<5 4-e tiszteletére tervüket ráconként 100 százalékosan teljesítik.

EGERCSEiH «1VKI

719 tonna szénnel adósai népgazdaságunknak

— Még a ló is megrohadt itt azelőtt — fejezte ki tömör véleményét a múltról Biró d. József vájár, aki 26 esztendeje dolgozik a bánya mélyén. Ló volt az egyetlen „motor", meg a vájárok izzadsága, emiberfeietti nehéz munkája. A műszak után ki-ki gyalog ment haza Mikó- faifvára. Istenmezejére: tíz és húsz kilométerekre, osak úgy mocskosán, mert még rendes fürdő sem volt.

Ma gépek, — rázócsuszda, fúró, kaparószalaig. szovjet ré- selő — segíti a bányászok nehéz munkáját, modern fürdő, .autóbuszjáratok jelzik, hogy dolgozó népünk szeretettel és különös megbecsüléssel tekint a széncsata' hőseire.

Az egercsehi bányászok azonban nem hálálják meg tervünk fel becsül hetet len ajándékait, népünk megbecsülését, hónapok óta messze elmaradtak tervük teljesítésében. Az új esztendő majd két hónapja alatt még egyetlen olyan nap sem volt, mikor teljesítették volna tervüket — 719 fonna szénnel adósa; népgazdaságunknak.

Súlyos ez a lemaradás: ezért kellett a Bélapátfalvi Cementgyárnak Tatabányáról hozni szenet, ezért fut kevesebb szén » vasutasoknak, kórházaknak, a dolgozók lakásaiba. A , bánya

becsületes dolgozói megértették, hogy ez így nem mehet tovább. Tűrhetetlen, hogy munkásosztályunk legjobbjai a legrosszabb munkát végezzék, tűrhetetlen, hogy rajtuk múljon az ötéves terv idő előtti teljesítésének sikere.

Egercsehi bányai öntudatos kommunistái, akik eddig is élenjártak a termelésben a párthoz fordu'tak, — segítsen hogy közösen megbeszéljék mi nz oka a lemaradásnak, hogyan lehet azon rögtön segíteni. Aki éhes, a.z nem várhat hetekig ai kenyérre, — már pedig iparunk a kenyérre éhezőnél ás jobban varjai a fekete, kincset érő szenet.

S a kezdeményezés lelkes visszhangra, talált... az elmúit hét szerdáján, lenn a bánya mélyén, 200 méterrel a föld alatt, a géptelepen műszakon- kint gyűltek össze a csehi bányászok, hogy véglegesen pontot tegyenek az elmúlt hónapok lemaradása után. Kemény szavak hangzottak el! Már százszor és ezerszer elmondták magukban ezeket, s most, mintha felhúzták volna a zsilipeket, úgy ömlőitek ai bírálat, a leleplezés szavai.

Suszter István II az L-es fő- vágatban beszélt ai bányászok előtt.

Nemcsak a mi keresetünk kevesebb, de kevesebb szén jut az országnak, a mi országunknak. Ne panaszkodjunk most, ne is magyarázkodjunk, mondjuk meg ki a felelős a lemaradásért, de azt is, mit tegyünk, hogy már holnap elérjük a száz százalékot

— Hogy mit tegyünk? Küldjük a fészkes fenébe először azokat, akik szánt-szándékkal gátolják a munkát — pattant fel Utassi Miklós vájár. Itt van Péter Gábor géplakatos. Hiába mondták, nem szerelte fel a meghajtó fogaskerekét. Elvtár- sak! Egy műszak, keretében 500

csille szén esett ki a termelésből, csak azért, mert Péter Gábort nem érdekli a termelés. De nem ő az egyedüli — csattant súlyosain a hangjai. Bodó Gábor szerelő lóg a munka helyett. Minek nekünk az ilyen ember. Ne is szálljon le többé a műszakba, nem akarunk vele találkozni többet.

— Hát én is tudok ilyet mondani. Józsa Ibolya a®, akinek ma is kapcsolatai vannak Amerikával. Vízhordó. Nem nagy munka, de csak látszólag. Mert ha nem tudok inni, akkor nem tudok dolgozni 6e — eddig ült a földön Barna Károly s aztán hirtelen felugrott. — S tudják az elvtársiak, hogy egyszerűen kijelentette, nem hajlandó két kanna víznél többet hozni egy műszakban. Nem is adott egy kortyot sem, redig azt hittem, hogy megfulladok a szomjúságtól. Hát minek nekünk az ilyen

ember, ide ne jöjjön mégegft- szer, mert alaposan megkeserülL

Gyűlölettel teli hangon beszéltek a bányászok az ellenségről. Maguk zsebén, az elért teljesít-ményeker mérték le az elmúlt időben, hogy néha egész apró dolgokban lehet ártani. — súlyosan a nép államának. így leplezték le Kreic Anna gépkezelőt, volt apácát, aki nemcsak hotry hanyag munkát végzett, de még a munkahelyen is erkölcstelen életet próbáit é.lrii.

Aznap reggel is lendületesen indult a, munka. Megállás nélkül csörgött a kaparó, vitte hátán a drága szenet. S délelőtt 10 órakor leállt a szállítás, — a műszakiak hibájából a lejtak- nában elszakadt egy csille, elzárta az egész szállító vágatot. Nem az első eset volt ez, — mindig becsúszott valami hiba, s emiatt sokszor egész nap nem folyt a szállítás, nem adott szenet Egercsehi bánya

— Álljanak már végre talpra a műszakiak

— mondotta Suszter István II.

— Rajtuk múlik, hogy nem tudjuk maradéktalanul teljesíteni fogadalmunkat. Vasárnap három műszakot tartottunk volnál a lemaradás behozásáért. Mj itt voltunk, csak éppen a szállítás nem ment. Miért nem segítenek, miért tűrik el az aknászok is a fegyelmezetlenséget, a hibákat. Ott van Barta r. Bálint: négy helyett két csavarral erősítette tel aiz MP 5-ös csuszdagép meghajtó motorját. Eilenőrízte-e valaki a munkáját? Senki! Szét is ment a csúszda.

— Úgy van! — vágott bele Utassi Tibor vájár,. Tudjuk mii, hogy kell a szén,, de biztosítsák a munkához a kellő feltételeket is. Van fúrógépünk, de három ember se bír vele, mert nincs éle. Nyomjuk, mint aiz őrültek, bemelegszik, elromlik, csak éppen nem lehet vele termelni. Magunknak kell köszörülni a vldiiaifejeket, pedig nem is értünk hozzá Nincs olyan, aki ezt csinálná, — hát állítsanak be a műszakiak erre is embert.

— Meg a faanyagutánpótlás, beszéljünk csak erről is — szól közbe Ország b Sándor. Egy műszak alatt legalább egy órát eltöltők azzal, hogy ácsolatot keresek. Egy óra majd egy csille szén, száz vájárnál száz csille szén, — akkor, amikor sok helyen nem lehet férni a fától. De a megelőző karbantartást is elhanyagolják. Ezért szakad a gumi, meg a kaparószalag, ezért nem szállít a lejtakna.

Nálunk is van hiba bőven, tudjuk mj azt, de vessenek számot magukkal a műszakiak is.

Még a bányúszlámpák fényei is felháborodottan ugrálnak a kemény szavakrai. A műszakiak valóban komoly mulasztásokat követtek el. Nem egyszer előfordult, hogy a napi terv kitermelve lent volt a bányában, ültek rajta a bányászok. Már pedig a szén csak akkor szén, ha már a kohók gyomrában ég. Mikor összement a lejtakna; napokon keresztül nem lehetett szenelni. — de c Vll-esből mégsem ekkor végezték az átszerelést az első körzetbe, hanem csak a szállítás megindulása után. Nem használták fel ezt az időt a karbantartásra sem.

Reggel 6-kor, délben 2-kor, este 10-kor a műszak végén, így beszélték meg a bányászok, hogy mi a hiba. Nem volt egyetlen műszak sem, ahol ne mondták volna, el, hogy Kreic Anna volt apáca legutóbb is olyan korán otthagyta a munkát, hogy még a műszak végéig 30 csillét pakoltak meg, hogy Péter Gábor, Bodó Gábor szerelők, Józsa Ibolya ai nép ellenségei, s ki kell zavarni őket a bányából. Nem volt egvetlen műszak sem, ahol ne bírálták volna meg keményen a műszakiakat a szer-’ « vezetlenség, a kényelmeskedés, ai rossz ellenőrzés miatt.

Bírálat, javaslat váltakozott egymással, s nyoméiban megszületett a fogadalom:

napról napra teljesítjük a tervet g április 4-re törlesztjük adósságunkat is

Ne kelljen szégyenkeznünk népünk, pártunk, Rákosi elvtárs előtt.

Ehhez azonban az is szükséges, hogy a műszakiaK valóban „talpraálljanak”. Igen kevés sízó esett az értekezleteken a műszakiak részéről. Lökner Ede mérnök csak egyenes felszólításra szólt hozzá az elmondottakhoz, de akkor is csak ígérgetett, megfeledkezett az őrabí- rálatról. Pedig lett volna oka bőven rá. A 2 óraikor megtartott megbeszélésen felszólalt Kummer elvtárs, a bánya igazgatója. Maga is kérte a bányászok segítségét, javaslatait, s a helyszínen tett Ígéretet, hogy mindent elkövet a szállítás, mint a legszűkebb keresztmetszet megAzelőif jóformán egyetlen egyszer sem beszélte meg a párt- bizottság, a szakszervezet és a gazdaságvezetés a helyszínen, lent a bányában, egy-égv probléma megoldását. Nem nevelte » műszakiakat, sőt az is előfordult, hogy „utasított”, a segítés, a: módszerátadás helyett. Ezekről is szó esett elég bőségesen.

Az a feladat, hogy elsősorban a szállítást javítsák meg Egercsehi bányán. Nem a génekben, hanem a megelőző karbantartásban. a tervszerűségben vám a hiba. Ezen a téren kell legdöntőbb módon javítani a műszakiaknak, hogy biztosítsák

javítására. De Kummer elv- társ se mélyedt el alaposan a hibák megjavításában, inkább csiak mint hallgató vett részt az értekezleten, s ígéretei 6em bírtak megfelelő meggyőző erővel.

Azt bizonyítják ezek. hogy ai bánya műszaki vezetői nem mérték még fel teljes súlyával felelősségűiket, még mindig inkább a „tárgyi” nehézségeikben látják a lemaradás fő okát. Arról azonban megtel edkeztek, hogy ezek a tárgyi nehézségek, elsősorban az 8 munkájuk, hanyagságuk következménye — s azon nekik is kell javítani.

A bányászok nemes fogadalmának teljesítéséhez.

az állandó egyenletes termelést. Kevés szó esett a, dolgozók elkövetett hibáiról, — nem bírálták eléggé bátran egymást. Alig-alig merték elmondani, hogy az utóbbi időben elszaporodott a csákánvlopás, s nem1 egy dolgozó emiatt szerszám nélkül ment a frontra. A felajánlás feljesité'e maguktól at vájároktól, csillésektől is megkívánja; hogy állandóan figyeljék, bírálják egymás munkáját, s könyörtelenül csapjanak le a a megbújó ellenségre, a hanyagokra. Neveljék erre a szellemre a dolgozókat a, bánya pártbizottság- h mmunistái.

az eddiginél sokkal több segítséget kell adni a pártbizottságnak is.

— Nem nyugszunk addig, amíg véget nem velünk a szégyenteljes lemaradásnak.