Hevesmegyei Népújság, 1953. január (1-9. szám)

1953-01-08 / 3. szám

1953 január 8.

HEVESMEGYEI NÉPÚJSÁG

3

» • •

HOSOK TALÁLKOZÓJA

A galyatetői üdülőben — a>hol a felszabadulás előtt a népnyúzó uraik tivornyáitól visszhangzottak a faiiak — több mint 100 sztahanovista, számos kiváJó művész, tudós, élenjáró dolgozó piheni ki a munka fáradalmait. 6 itt üdül több mini másfél hete a szuhakállói 17 hős bányász ;s. akik hat és félnapot töltöttek állandó életveszélyben » bánya mélyén. A hős bányászokat jöttek meglátogatni petpfibánya és egeresein .élenjáró dolgozói.

Alig pár perc és már az üdülő gyönyörű halijában ismerkednek, beszélgetnek a szénosa- ta hősei. Kecskés János, eger- csehi sztahanovista vájár, Ba- nóczi László szuhakállói vájárral. Gub:s István petőfibányai sztahanovista frontfejtést vájár, Lakatos Lajossal Biró N. János egercsehi vájár Boné Kálmán frontmesterrel. Dénes Zoltán petőfibányai kétszeres sztahanovista vájár Szűcs Zsuzsannával, Kosz Pál, a rózsa- szentmártoni akna üzemvezetője. Kresák Magdával, a másik hős bányászlánnyal beszélget — többen állják körül a többi szuhakállói bányászt is, nagv érdeklődéssel hallgatják a már részben ismert nagyszerű hőstettet.

December 16-án. hajnalban a szuhakállói bányában óriási mennyiségű víz tört elő, s kezdte el önteni a bánvát. A dolgozók a feltartóztathatatlan víz áradaton keresztül gázoltak a. kijárat felé, mikor az áradással együtt, nagy gomolyagban mérges 6zénsavgáz tört elő. Vrábik Lajos szervezőtitkár, Kresák Magda és Sziics Zsuzsanna megmenekülhettek volna, de ők vállalták a halálveszélvt, csakhogy minél több bennmaradt dolgolzót értesíthessenek. Tizenhét bánvász. köztük két fiatal lány bennrekedt » bányában, több. mint 30.000 köbméter víz és hatalmas mennyiségű gáz zárta el előlük az életet jelentő kijáratot.

Sok-sok méterrel a föld alatt, víztől és mérgesgáztól körülvéve megkezdődött a harc az életért; Kevés szó esett a. halálról. A bizakodás, az erő, a kommunisták szava- az életet, a szebb jövőt vázolta a természet által halálraítélt bányászok előtt. Ifjabb Bakos János egy hónapja nősült, aPiáva.l együtt biztattai a> többit. Vrábik Lajos a szovjet emberek hőstetteit elevenítette fel. Valamennyiüfcben élt a meggyőződés: nem hagynak cserben bennünket. Egy lámpát égettek, lepihentek a földre, hogy kevesebb levegőt használjanak mert a levegő egyre jobban fogyott. Többen elájultak! Végre felcsengeti az eddig süketen hallgató telefon, a 17 bányász szívében megerősödött a remény. Meghallották kedveseik hangját, értesültek arról, hogy milyen hatalmas küzdelem folyik életükért.

A föld felszínén ekkor már a legkorszerűbb gépek, a leghíresebb sztahanovisták, a szakma legjobbjai, honvédségünk, államvédelmi hatóságunk legkiválóbb egységei, gépei, harcoltak a 17 bányász megmentéséért. A Dunántúlról, Egeresedből és környező bányákból hozott szivattyúgépek apasztották a vizet. A mentők szembe- száliitak a hóviharral, leküzdötték a természet ellenállását, győzött a bátorság. a fegyelem, az akarat. — győzött az élet a halál feleit. A 17 bányász hat és félnap után, újra láthatta a napot, újra keblükre ölelhették kedveseiket, megszoríthatták msgmentőik kezét. A szolidaritás, az emberszeretet bebizonyította az emberi életért folyó harcban, csatát nyertünk.

Ezeket mondták el a hős s zuh aká 1 ! ói a k hány ász t ár s a ik

nak, egyszerű, keresetlen szavakkal. Számtalanszor elmondták már ezeket különböző küldöttségeknek, melyek meglátog-atták őket. itt, a galyatetői üdülőben. Voltak már i-t-t hajdúmegyei úttörők, külföldiek, dolgozó parasztok és tszcs-tagok meglátogatták őket az otthoniak, újév napján pedig az elsőszámú megmentöjük, a legkedvesebb vendég Rákosi elvtárs látogatott el hozzájuk. » csaknem két órán át beszélge tett velük a legjobb barátságban, érdeklődött hogylétük felől.

Rákosi elv-társ mindenről tudott; ami Szuhakállón történi Óránként érdeklődött a mentésről. tanácsokat adott és tele foron keresztül biztatta a bá nyába-n lévőket: tartsanak ki legyenek erősek, megmentjük va! amennyi ükét. Idős Bakos János vájár. 53 éves, alacsony, íeketebaiuszú ember. Apja, nagyapja bányász volt, ő 14 éves korától dolgozik a föld mélyén. „Rákosi elvtárs úgy törődött velünk, mint apa „ gyermekével — mondja. — Ve lünk örült, mikor jobb volt a levegő, óránként adott tanácsot, sürgette a mentést." Goldberger József vájár lelkesen beszélt Rákolsi elvtá-rssa-l való találkozásáról. „Nagyon kedves. barátságos volt. Minden után érdeklődött. Apja mellett sem érzi magát iobba-n az ember, mint Rákosi elv-társ mellett.” „Rákosi elvtárs állandóan ve-lünk volt — mcln-dia Vrábik elvtárs. — Nem aludtunk, nem ettünk, fáztunk, nem volt elég levegőnk, fulladoztunk, de nem gondoltunk arra, hogy meghalunk, tudtuk, hogy a párt. Rákosi elvtárs értünk aggódik, értünk harcol és ez erőt adott valamennyiünknek."

Szeretet, odaadás, ragaszkodás csendül ki ezekből a szavakból. Hála az iránt a férfi iránt, aki megteremtette gz ország dolgozóinak a, szebb életet és aggódik, harcol, dolgozik azért.

hogy ez az élet meg is maradion és ne csak tartós, hanem örök legyen.

Meglátogatta a- szuhakállói bányászokat — a több: külföldi látogató között egy dél amerikai küldöttség is. A bányászok megkérdezték: önöknél mit tettek voin-a hasonló esetben a dolgozók megmentéséért? A küldöttség egyik tagja szomorúan jegyezte meg: „Nálunk biztos

nem hívták volna mentésükre az egész ország legjobbjait, az is lehetséges, hogy a tulajdonos még egy pár vödör vizet öntött volna ahhoz a hatalmas vízmennyiséghez, amely az életet elzárta."

A beszélgetést az ebéd szakította fé.be. Ebéd alatt, a bőséges teríték mellett sokan gondoltak a kapitalista országokban élő bányászok nehéz sorsára és arra, hogy milyen becses nálunk az emberi élet. Ebéd utam Kohut András, a petőfibányai. Szecska Kálmán, az egercsehi bányászok nevében megköszönte a szuhakállói bányászoknak hősies munkájukat. mely a férfi- bátorság, a bányáiszbecsület fényes megnyilvánulása és Ígéretet tettek, hogy » szuhakállói bányászok példáját követve. minden akadályt legyőzve harcolnak az 1953-as évi terv teljesítéséért. Vrábik ©Ívtárs, a szuhakállói bányászok nevében megköszönte a baráti látogatást, s elmondta; hogyan küzdött az ő bányájuk a terv teljesítéséért, A szerencsétlenségről szerényen beszél: „Ebből a legnagyobb tanulság az — mondotta —, hogy ma még inkább láthatjuk: a párt előtt, a kommunisták előtt nincs akadály. Bebizonyosodott, hogy nálunk a legfőbb érték az • ember. A párt adott életet valiaimennviün-knek. ezért a jövőben mindent elkövetünk, hogy megháláljuk azt. hogy a 17 bányászdolgozó életéért az egész haza megmozdult. A jövőben is harcolunk a pártért, a tervért

A

Alig 15 esztendővel ezelőtt, kopott öltözetű, tarisznyáé ember gyalogolt a kápolnái úton: Tóth Imre háromgyermekes családapa. Gyakran megjárta ezt az utat, mert a család mindennapi kenyerének a biztosítása megkövetelte ezt. Nincs talán olyan község a körnvéken, ahol ne járt volna — hol az egyik, hol a másik kuláknál robotolt. Amikor megsokaita a sok embertelenséget, elszakadt a családtól és az ózdi vasgyárba ment könyörögni, hogy vegyék fel napszámosnak. Ott sem volt azonban fényesebb az élet, a néhány pengő, amit keresett, még a saiátmaga fenntartására sem volt elég. — hát még a család?

A gyermekeknek is kenyér után kellett nézni. A fiatalabb Tóth Imre. amikor elvégezte a VI. elemit, nem gondolhatott továbbtanulásra, mert a nehéz helyzet nem engedte meg. 5 is napszámosnak szegődött a kápolnai gépjavítóhoz Mosta a földet az irodában, tisztította a gépeket. — ennyi tartozott a mesterségéhez. Pedig nagyon szeretett volna génész lenni, de erről nem is szólhatott, mert úgysem hallgatták voina meg. Titokban azonban sokat ismerkedett a motorral, mert reménykedett. egyszer hátha sikerül.

A felszabadulás után valóra vált az álma: 1945-ben felszabadult a gépjavító szakmában, megbecsült tagja lett a társadalomnak. Tóth Imre érezte, hogy mindezekért hálával tartozik. Megváltozott életét azzal köszönte meg. hogv minden évben kiváló munkát végzett. 1946- ban lelkiismeretes munkája iu- ta'mául na"" kitüntetés érte. tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. Kommunistához méltóan. lelkes felvilágosító munkát végzett dolgozó társai között.

Ma. a Hevesmegvei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat esztergályosa. Mitnkaközben állandó feszült figyelemmel kíséri az alkatrészeket, minőségileg megfelel-e. igyekszik kihasználni a munkaidő minden percét. Mellette dolgozik Gál Miklós át- képzős, aki néhánv nzpia került az üzembe. Vele is sokat foglalkozik. segíti, hasznos tanácsokat ad. hogy mielőbb ió szakmunkás váljék belője.

Tóth Imre keveset beszél, de annál többet cselekszik. Dolgozókét Tóth megváltozott élete

társai szelíd, csendes, de lelkes embernek ismerik. A példamutatás az egyik agitációs fegyvere és erről nem feledkezik meg soha. Ha valaki megkérdezi, miiven teljesítménnyel dolgozik,* büszke örömmel meséli, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére 150 százalékos teljesítményével elnyerte a .,gépműhely legjobb esztergályosa" vándor- zásziaiát és azóta is a birtokában van. Azt is hozzáfűzi, hogv ez az eredmény azt követeli meg, hocv az eddiginél még több és iobb munkát végeznek.

— A szemináriumon a XIX.

pártkongresszus anyagát tanuljuk — mondja — megtanultam, hogy a szebb és a jobb élet, a béke védelme megköveteli, hogy minél több gépet javítsunk ki a tavaszra, mert ezzel tudunk hozzájárulni a bő terméshez.

Tóth Imre becsülettel megállta helyét a termelésben. Tudta, hogv az üzem dolgozói azt váriák tőle. mint élenjáró dolgozótól és kommunistától, hogy példák mutasson. S beváltotta a hozzáfűzött reményeket. 150 százalékos teljesítményével, ma is az élenjárók között van. Három R 35 Hofberr-dugattyú helyett ötöt javít ki naponta —

átlagos havi keresete 1200 forint.

Az idős és az ifjú Tóthnak gyökeresén megváltozott az élete. Az apa azóta hét hold földlön gazdálkodik, lova, tehene, gazdasági felszerelése van, azonkívül két sertést vágott az elmúlt esztendőben. Azzal hálálja meg emberséges életét, hogv minden esztendőben becsülettel teljesíti az állam iránti kötelezettségét.

Az ifjú Tóth Imre elhatározta. hogy ötéves tervünk negyedik esztendeiében még jobb munkát végez, módszereit átadja. fegyelmezett munkájával példát mutat dolgozó társainak.

Orosz ufazó Egerben, 1810-ben

S ?. á z negyvenh áram esztendővel ezelőtt orosz haditengerész- tiszt utazott keresztül Magyarországon. 1784-ben született, a neve Vladimir Bronyevszkij Bogdanov ics. Triesztből jött, Nagykanizsán, Pesten, Miskolcon, Kassáin, Eperjesen. Bártfán át igyekezett a Balti-tengeren állomásozó flottához.

Mellesleg eleven tollú író, aki nyitott szemmel jár-kej a világban. Könyvének címe: Utazás

M agyarországon. Megjelent 1810-ben.

Meglátszik írásain, hogy a tengerésztiszt a francia felviliágosultság emlőin nevelkedett. Rögtön észreveszi elmaradottságunkat. Iskola, egészségügy, iparosodás, kereskedelem. szabadságjogok — állapítja meg —■ nincsenek. A kenyértermő földek rosszul műveltek, egyáltalán a földművelés Magyarországon a gyermekkorát éli! A folyókon kompokon kelnek áf, zaf- láskor a közlekedés szünetel. Nyáron az Alföld portemger, őszszel feneketlen sár- fészek. A lakosság ásott kutak vízét iszsza: a tífusz és a malária állandó két vendég, akárcsak a cári Oroszországban.,

Mielőtt Miskolcra utazott volna másod- magával Egert is meglátogatta. Megfordult a várban, a Líceumban, a fürdőben. a püspökkertben. A vár múltját eléggé ismeri. Tudja, hogy az egri vitézség sikeresen küzdött meg a sokkal nagyobb török erővel. Azonban nem kerüli el figyelmét, hogy Eger erősen nyögi a papság igá-. jót. ,A templomok, mint azt várni -lehetett, Különösen gazdagok, szobraik, fa. ragv&nyaik csodálatosan szépek. Az érseki palota és néhány más. a papok tulajdonában tevő lakóház gyönyörű külső képet nyújt, a többi lakóház bizony alacsony; szennyes, omladozó."

Pénteki napon jött Bronyevszkij Egerbe, bojtos ebédet kapott, „mert a városban senki sem merészeli megsérteni az érsek husfo- gvasztási tilalmát.’1 ,i4 jelenlegi érsek — írja tovább — a báró Fischerek nemzetségéből a legfukarabb életmódot éli, alattvalói közúl senki sem emlegeti dicsérettel jótékonysága miatt. Találkoztam őeminenciájával a Fő-utcán és megfigyeltem, . hogy az összes körülötte lévő élőlények közül csakis és kizárólag a lovak jóllakottak,t Minden hivatalt a városöan és a noz- zátartozó falvaikban a papok emberei látnak el. katonák itt legfeljebb vendégszerepelhetnek. Szavamra Eger, ez a kis Róyia. nem dicsekedhetik valami elsőrendű közigazgatással. A civil hatóságok szüntelen

harcban állnak a papi hatalommal.

Mi az oka a mai- gyár nyomornak? íme. ,,mágnások és főpapok tartják kezükben a föld nagy részét, a közoemes a lovagiasság kódexe mögé rejtőzik, se lát, se hall, az igát a paraszt húzza.”

Végezetül ezt írja:

,.Megvallom, minden sajnálkozás nélkül hagytuk el Egert, melyre gőg, fennhéjázás és le- aíacsonvító ellentétek a jellemzők.” Kolacskovszy Lajos

Román kulturális küldöttség érkezett hazánkba

A magyar—román kulturális egyezmény 1953. évi munkatervének megtárgyalására kedden este Budapestre érkezett a magyar—román vegyesbizottság román tagjai.

A küldöttség vezetője Dumitru Mihalache, a Román Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő Kulturális Alapit- •ványok Bizottságának al- elnöke, tagjai Maria Barbu, a Román Kultúrkapcsol átok Intézete alelnöke, Eduard Stan, a Román Kultúrkapcsolatok Intézete titkára.

A román vendégeket a pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. A Román Népköztársaság budapesti követsége részéről a küldöttség fogadtatásán megjelent Petre Gheorghiu követség! tanácsos és Elena Benkő, a követség első titkára.

MOZIK MŰSORA

EGER, Dózsa filmszínház: Jan.

8-10-lg: „Mj leszünk az elsők1’. 11—13-lg: „Vallomás”. Matiné;

11-én, d. e. ll-l<or: „Szuhe Bátor”

EGER, Vörös Csillát; filmszínház- fan. 8—14-lg: „Vihar”. 15— 21-ig: „Két út‘. Matiné: 11 én.

d. e. ll-ltor: „Nagy hazafi” I.

rész.

GYÖNGYÖS: január. 9—11-lg:

„Nyugati övezet”. 12—14-ig: „Pál- nyék a faluban” Matiné; 11-én, d. e. 11-kor; „Dalolva szép az élet”.

HATVAN; január. 10—12 ig: ..Riadó”. 13— 15-ig: „Halló. Moszkva”. Matiné: 11-étn. d. e. ll-kor: „Kálin a sas”,

,,Objektív nehézségek“ a Bélapátfalvi Cementgyárban

Műszakváltáskor: — Mi bajotok van? Miért kötöttétek be a szemeteket?

— Psszt! — Ne szólj senkinek, versenyben vagyunk.

Minisztertanácsi határozat Lenin-emlékmű felállítására

A minisztertanács eleget téve szocializmust építő népünk azon óhajának, hogy a nagy Lenin halhatatlan emlékét hazánkban is méltó emlékmű hirdesse, elhatározta, hogy Vlagyimir Iljics Leninnek hazánk fővárosában, Budapesten szobrot emel. A szobor felavatása időpontjául 1954 január 21 -ét, V. I. Lenin halálának 30. évfordulóját tűzte ki.

A minisztertanács az emlékmű-pályázat kiírására és a pályaművek elbírálására kormánybizottságot küldött ki. A kormánybizottság elnöke

Rákosi Mátyás, a bizottság tagjai: Dobi István, Gerő

Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Hidas István, Horváth Márton, Darvas József, Erdei Sándor, Pongrácz Kálmán, Bernáth Aurél, Domanovszki Endre és Mikus Sándor.

A zártkörű pályázaton a következő szobrászművészek vesznek részt: Béck András, Kamotsay István, Kisfaludy- Stróbl Zsigmond, Kocsis András, Makrisz Agamemnon, Olcsay-Kis Zoltán, Pátzay Pál és Tar István.

LENIN A „SZÖVETKEZETEKRŐL"

Harminc esztendővel ezelőtt, 1923 január 4-én írta meg Lenin elvtárs a „Szövetkezetekről” című nagyjelentőségű - cikkét. Világosan és félreérthetetlenül meghatározta cikkében a szövetkezetek szerepét és jelentőségét a szocializmus építésében. A mi szövetkezeti mozgalmunk is a felszabadulás után, a földművesszövetkezetek mega'.akulá- val került közelebb a dolgozó néphez.

Azelőtt is voltak hazánkban szövetkezetek, mint a népelóenes Hangya; a tejszövetkezetek, valamint egyéb szövetkezeti álarc mögé bujtatott kapitalista vállalkozások, melyeknek alsó veze. tése a falu kulákjai, spekulánsai, felső vezetése pedig a grófok és nagy kapitalisták kezében vofit.

A földművesszövetkezetek már az első percektől kezdve harcba- szálltak a különböző népelíienes álszövetkezetekkel szemben, döntő változást azonban ezen a téren is a fordulat éve hozott, amikor 1948-ban pártunk második szövetkezeti konferenciája útmutatásai alapján felszámoltuk a Hangya szövetkezet spekuláns. ellenséges elemeit és létrehoztuk az egységes falusi föl dművesszövetkezetet.

A 30 esztendővel ezelőtt írt lenini szavak lángoió betűkkel hirdetik a szövetkezeti mozgalom hatalmas jelentőségét, a szocializmust építő országok életében. Lenin elvtárs megállapítja azt is cikkében, hogy sokan félvállról beszélnek a szövetkezetekről s ez igen'gyakran megmutatkozik a pártmunkásoknál is. Hasonló jelenségekkel gyakran találkozhatunk nap- jainban Is. Minden funkcionárius éppen ezért tanulmányozza Lenin elvtárs cikkét, s akkor felismeri a szövetkezetek hatalmas jelentőségét.

A megye föidmüvesszövet- kezeíej jelentős eredményeket értek el az elmúlt évek során. Ezeket az eredményeket pártunk és kormányunk állandó segítsége. a szovjet fogyasztási szövetkezetek gazdag tapasztalatai teremtették meg. Nem mentesek azonban szövetkezeteink a hibáktól sem. A hibák oka egyrészt az, hogy a megyei, járási irányítószervek, kádereink »olitikaí,

szakmai felkészültsége nem tart lépést a feladatok növekedésével. De oka az is, hogy a szövetkezetekben sok helyütt még ott van az ellenség, s nem utolsósorban az, hogy a szövetkezetek vezetői, dolgozói sokszor felületes- hanyag munkát végeznek. Nem értik meg ezek a dolgozók, hogy „milyen kivételes jelentősége van a szövetkezeteknek először elvi szempontból, másodszor abból a szempontból, hogy az új rendre való áttérést a tehető legegyszerűbb, legköny- nyebb s a parasztoknak légért- hetőbb módon valósíthatjuk meg” — mint tanítja Lenin elvtárs.

A falu jó és zavartalan áruellátásáért, a begyűjtési tervek ‘eljeeítéséért nem kis mértékben a szövetkezet dolgozói a felelősek, rajtuk is ál! a munkás- paraszt szövetség további megerősítése. A föidmíívesszöve*- icezeti mozgalomra a jövőben is nagy feladatok megoldása var. Biztosítani kell a ra!u zökkenőmentes áruellátását, az új begyűjtési törvény maradéktalan végrehajtását & a falu minden becsületes dolgozó parasztjának beszervezését a föidrnüvesszövet- kezetekbe. De nem utolsósorban mozgalmi és gazdasági munkájuk megjavításával! bebizonyítani a szövetkezeti rendszer fölényét és átvezetni a tagságot » kezdetlegesebb szövetkezeti tormáról a fejlett nagyüzemi termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára.

A tagság aktivizálásához azonban az is szükséges, hogy anyagiakban is érdekelté tegyük őket a szövetkezetek munkájában, egyrészt a vásárlási visszatérítéssel, másrészt pedig a részjegyhátraiékok befizetésével. Az a dolgozó paraszt, aki rendezte részjegyhátrailékát, még jobban vigyáz a szövetkezet vagyonára, még kíméletóenebbül lép fel a szövetkezeti vagyon, a társadalmi tulajdon sikkasztói, megkárosítói ellen.

Pártszervézeteink, a községi tanácsok segítsék a földműves- szövetkezetek munkáját, adjanak meg minden támogatást, hogy azok sikeresen oldhassák meg a rájuk háruló feladatokat.

Cseh Anted

MÉSZÖV megyei titkár.

4