Hevesmegyei Népújság, 1953. január (1-9. szám)
1953-01-25 / 8. szám
1953 január 25. N E PUJ SAG Nem használják ki a gépeket az egercsehi bányában Négy hónappal ezelőtt, egy bktóberi reggelen teherautó dö- fcögött végig Egercsehi bánya- 'télen en. Nem sok csodálója ekadt — naponta húsz is megfordul ebben a kis völgy bezárt telepen. A teherautó a géptelepre fordult be —, gyors kezek csigát, kötelet, csúsztatót hoztak, s óvatosan emelték le a Idrága terhet: a közel 10 mázsás B. 5-ös réselőgépet. .Nagy kincs egy ilyen gép, különösen, ha tudjuk, hogy a bánya havonta 60—70 vagon meddőt, homokot kénytelen kiszállítani a frontokról, s a per- cenkint 1.3 négyzetméter gyorsaságú gép, mely három perc alatt annyit rései ki, mint egy jó csákányos két óra alatt, éppen a homokmentes, minőségi termelést biztosítja, A szükséges előkészületek után leszállították a Vll-es ereszke egyik kiszélesi. tett feltörésébe. A géppel jött szakértő gombnyomással megindította a gépet, s a kacsacsőrhöz hasonló vágórész belemart iá szénfal aljába. A bányászok meredt szemmel figyelték a vizsgát: egy félóra alatt négy óra munkáját végezte el — három napig lehetett szállítani utána a szenet. — Hü, micsoda gép ez — vakarta meg fejét Jánosi Ignác. <— Ilyen kellene mindenütt! Úgy látszott, a gép megállta á helyét. A napok azonban mást hçztak. A bánya műszaki vezetői elkezdtek labdázni — a ré- selőgéppel. Egyik frontról a másikra, egyik körzetből a másikba — majd másfél hónapig hurcolták ide-oda a 350 ezer forintos drága gépet. Seholsem biztosítottak megfelelő helyet számára, s ha dolgozott is a gép — nem volt megszervezve a szállítás: saját szenébe fulladt bele. Megváltozott a bányászok véleménye is. A gépet okolták — az nem jó, benne van a hiba. „Minek ide ez a gép. Csak baj. meg kín van vele. A mi bányánk nem olyan, hogy ezt a gépet használni lehetne" — fakadt ki dühösen Pothóczki Mihály, a,ki már lassan egy hónapja kínlódott a géppel. Az általános hangulat j,nyomására" ai műszakiak, akik még nemrégen maguk dicsérték a B. 5-ös réselőt, úgy határoztak, hogy visszaküldik a gépet. Ekkor érkeztek meg a Bánya- gépalkalmazási Kísérleti és Kutatóintézet munkatársai. Brigádot alakítottak, kiharcolták, hogy a VII-es ereszkébe helyezzék el a gépet. Kezdetben itt 6em ment jól a munka, bár 10 — [5 perc alatt öt méter szélességben 1.60 méterre beréselt a gép — de sehogysem ment a szállítás. Hol a kaparó, hol a gumiszalag állt —, közben a szén gyűlt. Sokan a bányászok közül ekkor már megértették, hogy nem a gépben, nem is a bányában van a hiba, hanem egyes műszaki vezetők nemtörődömségében. — Lehet itt géppel dolgozni — jelentettt ki Bíró k. János. — Sokkal könnyebb vele a munka, csak megnyomom a gombot és 10 perc alatt berése- lek — Kedvem van a. géppel dolgozni, csak a szállítás menne — fűzte hozzá Pothóczki. Közben úi gép, a CLË 5-ös nagyteljesítményű réselő is megérkezett Egercsehibe — erről elég annyi, hogy még ma is kihasználatlanul áll az egyik munkahely közelében. A kutatóintézet dolgozói a szállítás megjavítása érdekében {elajánlották, hogy felszerelnek egy Kos ük-kötél gépet — de nem készítettek hozzá alapot, még a helyét sem jelölték ki — az előváj ási réselőgép még ma is hol dolgozik, hol nem, a bányászok ülnek a termelt szén tetején, s nagy káromkodás közepette várják, mikor indul meg a szállítás. Január' 20-án, az éjjeti műszakban hat órát ültek a bányászok, s 20 csille szén helyett, még riselni sem tudtak. Hozzávetőleges számítás szerint október 15-e óta’400 csille szén ment veszendőbe csak a réselőgép mellett, a rossz szállítás miatt. Január 19-én 54.2 százalékban teljesítette napi tervét Egercsehi bánya — pedig legalább 30 vagon szén hevert lenn a frontokon. A rossz szállítás visszaveti a dolgozók versenyét is: október második dekádjában a produktív dolgozók 70 százaléka teljesítette napi előirányzatát, — január első dekádjában már csak 37.5 százaléka. Azon túl. hogy népgazdaságunkat is komoly mértékben megkárosítja a bánya műszaki előfeltételeinek hiánya — csökken a bányászok keresete is. Mészáros István októberben 1906 forintot keresett, novemberben 1567, decemberben 1429 forint volt havi bére. Biró István sztahanovista azelőtt 100 forintot is megkeresett egy nap — ma 50—57 forint a napi bére. Mit mondanak, a műszaki ve zetők? „öreg már a berende zés". — „Nincsenek szakembe reink" — szól a panasz. S m az igazság? A gépi berendezés nagy része egy-két éves, de az elhanyagolt megelőző karbantar tás miatt vallóban súlyos károk keletkeztek az értékes gépekben Ami a szakemberhiányt illeti — ezen is könnyen lehelne segíte. ni. Bátrabban bánni az átkép zősökkel, megbízni bennük és segíteni őket munkájukban. A műszaki vezetők szívesebben pa naszkodtak Egeres-ebiben, mint sem cselekedtek. Wolf József műszaki igazgatót — aki felelőtlen, hanyag mun kájával megkárosította népgaz dóságunkat — a pártbizottság javaslatára leváltották. Eger csehi bánya dolgozói csatlakoz tak a rózsaszentmárloniak felhf vásáboz. a műszaki vezetők — igen helyesen — maguk? is fel ajánlásokat tettek a munka meg javítására. Most az a feladat ítogy a fogadalmat tettek köves sék, hogy mindent elkövessenek a jó munkafeltételek, a szilárd munkafegyelem megteremtésé nek érdekében. Nem utolsósor ban a műszaki vezetők odaadá sán, tudásán múlik, hogy Eger csehi bánya i§ méltóképpen vegye ki részét a 4.6 millió tonna szén kitermeléséből. 3ft>fjhcadtvh u harcot aa athtkriak a begyűjtési terv teljesítéséért Ugv ismerik a gyöngyösi járásban, de az egész megyében Atkár község dolgozó parasztjait, hogy mindig élenjártak az állam iránti kötelezettségük teljesítésében. A múlt évben ts lelkesen harcoltak Rákosi elvtársnak tett fogadalmuk vailóravál- tásáért, s győztesen kerültek ki a begyűjtés nagy csatájából — gabonabegyüjtési tervüket 130, a kapások beadását 106 százalékra teljesítették. A „Járás legjobb községe" büszkélkedik a felirat a községi tanács homlokzatán. A dolgozó parasztok tudják, a jó hírnév arra kötelez, hogy még lelkesebben. odaadóbban dolgozzanak. A felszabadulás utáni években megtanulták: ha az államot erősítik, ha szüntelenül ápolják és betartják az állami fegyelmet, azzal maguk és családjuk további boldogulását helyezik biztos alapokra. Ebben az esztendőben Is törleszteni akarják aiz 1400 méteres gyalogjárót, a gépállomást, az egészségházat, a két artézikutat, melyek szebbé és boldogabbá formálták életüket. Amikor megjelent az idei be- jgyüjtési rendelet, valóságos hangyabolyhoz hasonlított a község. Kézről-kézre járt a Szabad Nép, a megyei újság, hangosab- ban szóllak a rádiók, hiszen mindenki tudni akarta, mit követel tőle a haza' ötéves tervünk negyedik esztendejében. A pártszervezet, a községi tanács is felkészült, hogy minden dolgozó paraszttal megismertesse, megvitassa az új rendeletet. Január 5-én a népgyűlésen, 6-án ünnepi tanácsülésen mintegy 300 dolgozó paraszt hadlgatta feszült figyelemmel az új rendelet beszámolóját. Meggyőződtek arról, hogy az új rendelet a tavalyinál nagyobb kedvezményeket biztosit, s ezen fellelkesülve egyöntetűen csatlakoztak Boldog község versenykihívásához. Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére vállalták, hogy első negyedévi tojás- és teibeadási tervüket 105. a baromfi bead ást 120, a sertésbeadást pedig 130 százalékra teljesítik. A dolgozó parasztok szívügyüknek tartják a vállalás sikeres teljesítését. A tanácsülésén számosán Ígéretet tettek, hogy az első negyedévi beadási terv határidő előtti teljesítésével biztosítják: Atkár kerüljön ki győztesként a párosverseny- böl. Virág Gergely, a Micsurin tszcs elnöke vállalta, hogy első negyedévi baromfibeadását január első felében teljesíti és versenyre hívta a többi tszcs-k tagjait is. Babus Zoltán arra tett Ígéretet, hogy január 15-re rendezi félévi spványbaromfi- beadását. Szabó István március t-re az egészévi tojás- és soványbaromfi-beadását vállalta. A felajánlás nem maradt pusztán adott szó — Virág Gergely 108, Babus Zoltán 120 százalékra teljesítette beadását. Szabó István pedig 80 tojást és hat kiló baromfit adott be a hónap első leiében. A rendelet ismertetése azonban ezzel nem ért végett. A pártszervezet és a tanács népnevelői kísgyííléseken, házíagi- tációk során egyenként is ismertetik a dolgozó pafasztok- kal a beadási rendeletet, s annak jelentőségét. Gál Erzsébet a legjobb előadók közé tartozik. A klsgyülésekre való felkészüléskor mindig számol a ke- vésbbé öntudatosak ellenállásával is, hiszen Atkáron is vannak olyanok, akiket állandóan emlékeztetni kell a múltra, akikkel meg kell ismertetni a jelent. De Gál Erzsébet fáradhatatlan a meggyőzésben. Nem az a célja, hogy rábeszélje az elégedetlenkedőket a beadás megkezdésére, hanem beszél nekik a szocialista haza szeretetéről és arról, hogy miért kell tettekkel küzdeni g békéért. Juhász István tszcs-tag például az évvégi zárszámadáskor annyi gabonát kapott, hogy hattagú családjának az ellátása mellett 3 mázsa árpát, és öt mázsa búzát szabadpiacon is értékesíthetett — feleségének kerékpárt, magának és gyermekének ruhát vásárolt az árán. Sándor Pál nyolcholdas dolgozó paraszt a fejadagján kívül hét • mázsa búzát és öt mázsa árpát adott e| szabadpiacon, s az árán megvásárolta az új ház felépítéséhez szükséges anyagokat. De elmondja azt is, hogy sok traktor szánt már a földeken, kombájnok aratnak, csépelnek, az ember helyett — de még többet akarunk. Ezért is kötelesség a beadás. A begyűjtési terv sikeres teljesítése érdekében a községi tanács bátran támaszkodik a tömegekre, s bevonj a a munkába a tömegszervezeteket is. Az MN D S Z - asszon y ók fel vl! á gosí tó munkával segítik a terv teljesítését. Mindennap meglátogatják a körzetükhöz tartozó dolgozó parasztokat, Hevér Istvánné, Faska Béláné többször beszélgetett Benei Mihály hatholdas dolgozó paraszttal, akj azt tartotta „ráérek később is a beadással." Megmagyarázták neki, ha nem kezdi meg már az év elején a beadás teljesítését, saját magának okoz nehézséget, mert később nem tudja egyszerre teljesíteni, s drága pénzen másoktól kell megvásárolni. Benei Mihály hallgatott á jó szóra, kilenc kiló soványbaromfit adott he — egész évi beadását teljesítette. A pedagógusok, a DtSZ-fia- tatok szemléltető agitációval segítik a begyűjtési verseny kiszélesítését. A falu középpontján, a fötdmüvesszövctkezet kirakataiban helyezik el a rajzokat a feliratokat, melyeken megdicsérik az élenjárókat, de megbírálják a rosszul teljesítőket is. A jó felvilágosító munka nyomán napról napra emelkedik a beadás Atkáron. Virág Gergely, Babits Zoltán, Szabó István neve mellé már nagyon sok új név került, — mintegy 120 dolgozó paraszt az első negyedévi terv teljesítésével mutatta meg hűségét a nép állama iránt. Tartalék-szőlőterületek hasznosítása Az állami tartalékalaphoz tartozó szőlő és gyümőlosöeök hasznosításának feladatát ez- idáig a helyi tanácsok végezték. A nűnisztertanács rendeletét hozott, hogy ezt a feladatot ezután a Szőlőkezelést Felügyelőség látja el. A minisztertanács rendelete az állami földalaphoz tartozó tartalékszőlők évi haszonbérét -egyénileg gazdálkodók részére minőségi osztályonként a következőkben állapította meg: l. osztályú: katasztrális hol- dankint 350 forint. II. osztályú: 250 forint, III osztályú: 150. IV. osztályú:■ 80 forint. Termelőszövetkezetek a meghatározott haszonbér 60, egyénileg gazdálkodó szakcsoportok pedig 85 százalékát fizetik. A haszonbérlet időtartama a termelőszövetkezetek részére 3—6, az egyénileg gazdálkodók és föl dművesszi, vetkezeti csoportok részére 1—3 év. A megállapított haszonbér magábanfoglalja a tartalékszőlö után járó földadót és általános jövedelemadót, valamint a, kőtelező jégbiztosítási díjat. A IV-es osztályú tarta’.ékszölőJi mentesek a kötelező jégbiztosítás alól. A kötelező tűzbiztosítás a haszonbérelt tartaiéksző- lőkre nemi vonatkozik. Az állami földalaphoz tartozó lartalékszőlők haszonbérlőinek kedvezményes borbeadási kötelezettsége a szőlő minőségi osztálya szerint a következő: I. osztályúnál az 1 katasztrális holdra megállapított törvényes beadási kötelezettség 75 százaléka, a II. osztályúnál 50. a III. osztályúnál 25 százaléka, a IV. osztály pedig mentesül a borbeadátsi kötelezettség alól. Ha o III. osztályú állami földalaphoz tartozó tartalék- szőlő után a megállapított beadási kötelezettség az 500 mali- gánfokot nc. i éri el, borbeadást nem kell teljesíteni. Csecs István Miért kapott nótát a falurádiótól a káli gépállomás? Az elmúlt hét egyik napján lázas sietséggel gyülekeztek traktorosaink szerelőink a kultúrterembe, hogy meghallgassák a Falurádió műsorát. Ünnep csend volt a teremben, mert min denki tudta, hogv a rádió müso rában rótuk lesz szó, megérde melt jutalmat kapnak munkájukért. Büszke öröm töltötte el a dolgozókat, amikor elhangzottak a dicsérő szavak és felcsendült a nóta: „Felszántatom a szegedi főutcát". A dal végén az öreg Angyal bácsinak kicsordult a könnv a szeméből. — Nótát kaptunk, hát még ezt is megérhettem? — mondotta el érzékenyült hangon, az örömtől nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. A sok sikertelenség után ho gvan jutott el eddig a káli gép állomás, hogv első lett a me gyében a gépjavítás során? Gépállomásunk megalakulása óta mindig az utolsók között kullogott a versenyben. Rossz volt a munkaszervezés, a mun kaerőhiánv következtében sokszor még az egv műszakot sem tudtuk biztosítani, gyenge, száj- táti volt a vezetőség. Női mun kaerő ugyan volt a gépállomáson. de lebecsülték őket, nem ültették a traktorra-. Az ősszel azonban kemény kézzel láttunk a hibák megszüntetéséhez. Az első’ feladatunk volt a brigádok átszervezése, a gépek összpontositása. Ezzel a módszerrel az ellenőrzés, a műszaki felülvizsgálás, a versenyszellem kibontakozása is sokkal eredményesebb lett. Nehéz harcot kellett vívnunk a munkafegyelem megszilárdításáért is. Sok volt a későnjövő, az igazolatlan hiányzó, hanvag munkát végző traktoros. A becsületes dolgozók segítségével lelepleztük és eltávolítottuk a felelőtlen, ellenséges elemeket. Minden reggel röpgyűlésen beszéljük meg a napi feladatokat és értékeljük az elmúlt napi munkánkat A párt- és a kormányhatározatok maradéktalan Végrehajtása. a dolgozókkal való fokozóí- fabb foglalkozás eredménye, hogy. elsők lettünk a- gépfavítás- ban. Tobbezer forintot takarítottunk meg csak azzal, hogy felhasználtuk a javításhoz a régi alkatrészeket is. Dolgozóink az első helv további megíariásáért harcolnak Április 4-re, felszabadulásunk ünnepének tiszteletére vállalták, hanti a cséplőgépek 75 százalékát kiiavítiáh. A szántóbrígádok arra tettek ígéretét, hogv tavaszi tervüket erre a naora 10Ö százalékra teljesítik s versenyre híviák megyénk valamennyi gépállomását. Horváth Imre gépállomás igazgató h. Népünk teljesítette kötelességét Népköztársaságunk kormánya eleget tett a Szovjetunió részére teljesítendő jóvátételi kötelezett ségnek. Jó és örömteli érzé3 a becsületbeli kötelesség teljesítése. S a jóvátétel — válóban népünk becsületbeli ügye volt. Az az összeg, amelyet jóvátételként a Szovjetuniónak fi zettünk, csak töredéke azok nak a hatalmas károknak, ame lyeket a horthysták okoztak a szovjet nép földjén. Felgyuj tott falvak, lerombolt városok, könny és vér s az anyagi értékek hallatlan pusztítása kísérte a német és magyar fasiszták szovjetunióbeli tevékenységét. Nincs olyan ö6szeg amelyben kifejezhető g vér és a szenvedés. S az a jóyátételi összeg is, amellyel az elpusztított anyagi értékek okozta kárt térítettük meg, csak elenyésző százaléka a valóságos kárnak Sok egyéb mellett éppen a jóvátétel mutatja, hogy a Szovjetunió milyen magasztos barátsággal, őszinte segítőkészséggel közeledett népünkhöz annak ellenére. hogy a magyar fasiszták mérhetetlen sok bűnt követtek ej szovjet földön. Az okozott kárhoz viszonyított, amúgy is alacsony jóvátétel fizetésének határidejét a Szovjetunió kormánya 6 évről 8 évre hosszabbította meg e a fizetendő összeget 50 százalékkal csökkentette. Ez a segítség hatalmas jelentőségű volt népköztársaságunk életében. Elősegítette, hogy gyorsabban építsük újjá romba- döntőtt országunkat, segítette külkereskedelmünk gyorsabb helyreállítását. A jóvátétel! ösz- szeg csökkentése, határideiének növelése s a többi rendkívül előnyös kedvezmény mutatja: a Szovjetunió a jóvátétel kérdésében is arra törekedett, hogv e kötelezettség teljesítése mellett erőteljes ütemben fejlődhessünk, kielégíthessük hatalmasan növekvő belső szükségleteinket. A jóvátétel i kedvezményeket népünk méltán sorolhatja a Szovjetunió baráti segítségének megannyi, más formában tapasztal ható jeléhez. Néhány hónappal a h^bCrú befejezése után, már gazdasági együttműködési és kölcsönös áruszállítási egyezményt kötött velünk a Szovjetunió, s a felszabadító szovjet nép csupán 1945-ben 6,3 millió dollár értékű árut szállított Magyarországra. A Szovjetunió által szállított koksz, vaisérc és öntöttvas biztosította a magyar ipar alapvető nyersanyagellátását, s a megkötött -kereskedelmi szerződés és áruforgalmi, fizetési egyezmény újabb nagyszerű szakaszát nyitotta a két nép baráti együttműködésének, a hazánk számára oly bőségesen gyümölcsöző gazdasági kapcsolatoknak. A Központi Statisztikai Hivatal a napokban tette közzé azokról a nagyszerű sikerekről szóló jelentését, amelyeket a döntő tervévben tVünk el. E sikereink egyik legfontosabb összetevője, lendítője a Szovjetunió kiapadhatatlan támogatása. Soha nem érkezhettünk volna el népgazdaságunk eredményeinek olyan magaslataira, mint ahol most vagyunk, ha nem áll mellettünk, ha nem segít nyersanyaggal, tapasztalattal, s ezernyi egyéb módon a Szovjetunió. Az ilyen nagy segítség példa nélkül áll a történelemben. De ellenkező példát bőségesen -teremt napjaink története. Nyugat-Né- metország és Ausztria Olaszország és Japán példája mutatja, miiven gyökeresen különbözik az imperialista megszállás áttol a segítségtől, amelyet mi kaptunk nagy felszabadítónk tói. A második világháborúban győztes imperialista hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, nemhogy segítenék az új élet útján a legyőzött országokat, de tudatosan törekednek békés gazdaságuk megfojtására, s csak egyetlen Ipart: a hadiipart fejlesztik, mert ez belevág imperia- lista rabló terveikbe. Mit ielent ez a dolgozók számára? Azt, hogv becsukják a nem hadiipari üzemeket, nő a munkanélküliség. zuhan az életszínvonal. Most jóvátétel,i kötelezettségeink teljesítése után, megújult hálával gondolunk nagy felszabadítónkra, mert a béke, szabadság, szocializmus építésének útjára vezetett bennünket, megteremtve számunkra e harc győzelmes feltételeit. Népünk, szívében tovább erősödik, mélyül a Szovjetunió iránti barátság érzése — mert ez újabb nagv sikereink, győzelmeink legfőbb feltétele MADÁCH IMRE 130 évvel ezelőtt, 1823 január 2l-én született Alsósztregován Madách Imre, a nagy magyar költő és drámaíró. Iskoláit magánúton végezte, majd Pestre vérült, ahol megkezdte egyetemi tanulmányait. Az -itt töltött egyetemi évek nagy jelentőségűek: megismerkedik a liberális, polgári demokratikus eszmékkel, amelyek nagymértékben elterjedték az egyetemi ifjúság kóréhén. Tanulmányait betegsége miatt otthon fejezi be. ügyvédi oklevelét szerez és a megye szolgálatába lép. A megyében a liberálisokhoz csatlakozik ée az országos reformok megvalósítását sürgeti. A szabadságharc alatt sorozatos csapások érik. Elveszti testvéreit, menedéket ad egv politikai üldözöttnek, emiatt letartóztatják és a pesti Újépületbe hurcolják, mint rabot. Fogsága idején felesége hűtlen lesz hozzá. Ezek az események, a szabadágharc veresége, a meghurcol- tatás nyomasztólag hatnak rá : izzó gyűlölettel töltik el a mrnokság iránt Számos költeménye tanúskodik arról, hogy Madách a történelem legdicsőbb eseményének a forradalmi harcokat -tartotta. Ekkor írja élet« legnagyobb alkotását, az „Ember tragédiájá”-t. Hitét az emberiség haladásában, az elnyomottak ügyének diadalában megingatták az 1849-es események. Kételyeire magyarázatot keres, így ismerkedik meg az akkori természet- tudomány gondolataival, a század közepén kibontakozó materializmussal, ami újabb kételyeket és bizonytalanságot támaszt benne. Ennek a gondolkodásnak a hatása mutatkozik meg az „Ember -tragédiájá”-n is. A művön végigvonul aiz ember küzdelme a haladásban való hitért, mindazzal, ami harca értelmét el akarja vitatni. Születésének 130. évfordulóján dolgozó népünk szeretettel és kegyelettel emlékezik meg Madách Imréről, az emberiség nagy céljaihoz, a haladáshoz, a kételyek és kudarcok ellenére ragaszkodó nagy magyar költőről, akinek hazafias versei, az önkényuralmat, az osztrák gyarmatosítókat leleplező írásai arra tanítanak, hogy még jobban szeressük népünket, szabad életünket. A Hevesmegyei Népújság járási levelező értekezlete Szerkesztőségünk, február 1-én, a Magyar Sajtó napján ősz- szevont értekezletet tart a petervásári és az egri járás ieg- oljt> levelezői részére. Az értekezleten beszámolunk az elmúlt év levelezői mozgalmának fejlődéséről és a mozgalom so- ronkőveftkező új feladatairól. Az értekezletre a következő levelezőket hívjuk meg: Szegvári György, Egercsehi; Ország b. András vájár. Istenmezeje; Tárnái László úttörő titkár, Péter- ására; Cseh Pál. Pásztor Géza, Recsk; Kálmán Ferenc igazgató tanító, Szilvásvárad; Babos József, Maklártáiva; Kozma György. Vcrpelé*; Hossó Ilona, n evesaranyos; Hamar maria, Bok&lcej Bokor János, Korozs La jets, Felnémet; Kovács Kálmán, Szarvaskő-kőbánya; Bőgős Mária, Eger Bútorgyár; Licska Pétemé, Preisendorf Ri- chárdné, ozv. Kocsis Ignácné, Egér-Dohánygyár; Kocsis Sándor, Eger Téglagyári Egyesülés; Simon Antal, Eger ÄVLSZ; Pallos Emil, Eger Pedagógiai Főiskola; Szombati Pálné, Eger Mátravidéki Ásványbánya; Bóta Sándor, Eger MTSB., Lovcsányi Jenő, Eger Eaklya SE.; Ka- bóczki Lajos, Eger Megyei Tanács; Sveiczer János. Eger MÉSZÖV. Szabó Hermina, Szabó Sándor, Ragó Elemér, Eger középiskola; Dargay Lajos, Eger Ailaianos iskoia; Kivés Sándor. Párád és Kőhegyi Katalin, Pa- r adass v ár.
