Heves megyei aprónyomtatványok 27/5

Történetek Csortos G-yuláról (Demeter Imre : Rivalda c. könyvéből.) Egy fiatal színésznő pályája röpke győzelmeit ecsetelte Csortosnak. Elcsicseregte, hogy alakította ezt meg ezt a szerepét, tudálékosan magyarázta, hogy és mint készül az előadásokra. Csortos egykedvűen hallgatta, mire a kis szí­nésznő, mint végső tromfot játszotta ki: — Kérem szépen, én színészetet tanulok N-t61, a Belvárosi Színház rendezőjétől. —< És az az N. kitől tanul? — nézett rá Csortos várakozóan. O Szegeden szabadtéri színpadon játszották Az ember tragédiáját. Csortos volt Lucifer. Joviális, nyárspolgári ördög volt. sohasem deklamált, soha­sem illusztrált. Emberi ördög volt, ezért volt remek Lucifer. A bizánci színben, fekete-zöld köpenyében, Csortos a zárda ablaka alatt állt, Adám a szövege szerint kiáltotta szenvedélyesen: — Izóra! Abban a pillanatban tizet kongatott az Egyetem órája. Csortos elnyújtott hangon, az Adámot játszó színészt utánozva visszhangozta: — Tízóra! o Csortos egy fiatal színésszel együtt lépett fel va­lahol. Taxiba ültek, együtt indultak el. A fiatal szí­nész a kocsiban rágyújtott, Csortos rászólt szelíden: — Nézze, fiatalember. Maga most nyugodtan ci­garettázik. A taxiban szűk a hely, a parázs kiéget­heti a nadrágomat. Maga azt mondja: pardon. En azt felelem: kérem. S én holnap lyukas nadrágban járhatok . . . Ezt talán mégsem kívánhatja tőlem. Az iíjú színész gyorsan eloltotta a cigarettát. Heltai Jenő A JÓ FIÚ Egy vagyonos, de már kissé idős úriember hir­telen meghalt, örök gyászba borítva viruló fiatal feleségét. Négy hónappal a férj halála után a vigasztal­hatatlan özvegy egész­séges, de néger fiúgyer­meknek adott életet. — Kicsit fekete ez a fiú — mondták az asz- szony barátnői. — Hát persze — sóhaj­tott a fiatal mama meg- hatottan —, szegényke az apját gyászolja. meséiből: BOHÓC Előadás után, öltözőjé­ben ült a híres bohóc. A kiváncsi újságíró fag­gatta: — Rettenetesen fárasz­tó munka ez ... köröm­szakadtáig mulattatni a közönségéti A vén bohóc jóságo­sán mosolygott: — Nem olyan veszé­lyes a dolog. Hébe-hóba pihenek és magam is mulatok. — Hogyan pihen? Mi­vel mulat? — Sírok. 20

Next

/
Thumbnails
Contents