Heves megyei aprónyomtatványok 27/5

Színészek humora

összegyűjtötte: F. Nagy Imre

Egy színtársulat „mozdulása" 1867-ben Kolozsvártól Eperjesig

A régi színészvitágban egy „mozdulás” eseményszámba ment a társulatoknál, mert megtörtént, hogy néha egy hétig, sőt néha tovább is úton voltak. Természetes tehát, holy ily hosszú utazásban nagyon sok „kellékre” volt szüksége a társulatoknak.

Legelsősorban előkerütt a „pincetok”. Afféle egyenlő közökre osztott kis láda, amelyben a borféle dolgok foglaltak helyet, szépen sor- barakva, szalmába csavarva. Aztán jött a mindenféle „disznóság”. Szalonna, fokhagymás kolbász, stb. Ha télen volt az utazás, a | lábzsákok, nagykendők, kapisonok — már akinek volt. Egy ilyen utazás volt az, melyet Latabár Endre, jónevű karmester-színigazgató,

70 tagból álló társulatával tett meg 1867-ben ;

Kolozsvártól Eperjesig.

Latabárnak kiváló, fegyelmezett társulata volt, ő maga egyesen, vastagnyakú kálvinista. Nem hizelgett ő sem színügyi válaszmánynak, sem közönségnek. Kitűnő előadásai voltak. Ha jöttek a színházba, jöttek, ha nem jöttek, összeszedte a dekorációját, ment más városba. 1867-ben megtörtént, hogy Kolozsvártól egy hajtásban vitte társulatát ... Eperjesre. Hát erre a szóra a mostani színészek kettőt is nyelhetnek egyszerre. Mert tudják-e önök, mi volt akkor egy 70 tagból álló társulatot Kolozsvárról Eperjesre vinni „mit Sack und Pack”? Ugye nem?! Na, majd én elmondom.

Kolozsvártól Nagyváradig ment az ember Biasini-kocsikon (Biasini tartotta a „delizsánszot”, mely Nagyváradig közlekedett, azonfelül nagyfuvaros is volt... no meg vendéglős is.) Nagyváradtól Kassáig vasúton. Természetesen harmadik osztályon, Kassától Eperjesig Zigman-féle omnibuszokon, melyeket lovak húztak. 6 és fél nap kellett ehhez a csekélyke utazáshoz, de vitte, mert a téli állomás Kassa volt és oda Eperjes még a Zigman-féle lovakon is (melyeken nem volt semmiféle emberi ábrázat, mondaná Jakab mester a Fösvényben) csak egy félnapi járás volt Kassától.

16