Heves megyei aprónyomtatványok 27/5

Dráma-irodalmunk külföldi visszhangja

Nemrég kis tájékoztató tanulmány jelent meg az Akad. Kiadónál Fenyő István irodálom- \ történész tollából, amelyben a reformkor magyar irodalmának oroszországi tükröződését vizsgálja az egykori sajtóban. A szerző hosz- szabb időt töltött a Szovjetunióban s így alkalma nyílott a moszkvai és a leningrádi könyvtárak magyar vonatkozású sajtóanyagát alaposabban tanulmányozni. Mint kitűnik, a tanulmány nem csupán irodalomtörténeti, hanem kultúrtörténeti szempontból is érdekes. Sőt. bizonyos fokig a drámairodalom speciális területe, és a színházi élet szempontjából is. Tudniillik igen értékes utalásokat találunk az adatok között a reformkori magyar dráma- irodalomra vonatkozólag.

1847-ben az orosz színházi élet „vezető orgánuma’”, a „Repertuar i Panteon” c. folyóirat cikket közöl a következő címmel: „Ven- gerszkaja dramatyicseszkaja lityeratura”. — A tanulmány szezője meglepő tárgyilagossággal szemléli a magyar viszonyokat, sőt mondhatjuk, politikai éleslátásról tanúskodik, amikor a bevezető sorokban így jellemzi a magyar dráma helyzetét: „...amikor a kedvező, nyugodt időszak elkövetkezett, a magyar nemzeti dráma fejlődését megakadályozta a német elemek túlsúlya a városokban.

...A tizennyolcadik században a jezsuita iskolák versengése majdnem teljesen megsemmisítette a vándorló színitruppokat.'’

Alább megjegyzi, hogy a magyar színházi élet s vele a dráma helyzetében az 1790-es esztendő jelentős dátum. Ekkor nyílik meg a drámaírás újabb korszaka. Simái, Sós, End- rődi. Szentjóbi, Dugonics nevét említi, majd megjegyzi, hogy „a franciás klasszicista iskola feje „vitathatatlanul” Bessenyei, „aki néhány olyan tragédiát írt hatlábú versekben,

I melyek nincsenek értékek nélkül.” Érinti aztán a drámafordítások gazdagnak mondható repertoárját is, amely megintcsak a fejlődés ; egyik, eszközéül szolgált.

A színházalapítás kérdéséről szólva is igen érdekes megjegyzéseket tesz: „A jelen század kezdetén 1820-ig néhányszor megpróbáltak magyar színházat alapítani, egysorban a j némettel. A fővárosban ezek a kísérletek

13 —