Heves megyei aprónyomtatványok 25/H

A Kossuth Lajos Tudományegyetem KISZ-bizottsága rendezésében

Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1968. március 17—április 7.

Szabó László új kiállítása meglepetéssel szolgál azoknak, akik két évvel ezelőtt látták grafikáit a debreceni művészklubban. Akkor szigorú geometrikus rendbe állított kompozícióit láthattuk. Témáit a közvetlen valóság tárgyai adták. Mindez — ma már megállapíthatjuk — csak iskolát jelentett számára. Új lapjai nem csak méreteikben növekedtek meg a korábbiakhoz képest, témái is kiteljesedtek, technikai felkészültsége is gyarapodott. A két év alatt megjárt út a fiatal művésznek a mind komplexebb kifejezésre való törekvéséről ad számot.

Kiállított grafikáinak többsége nem a valóság primer leképezéséből fakad. Témáiban és kifejezési módjában egyaránt egyénisége sajátos vonásai kerültek előtérbe, a külső valóság konkrét elemeit a belső világ megjelenítésének rendelte alá. Képein ez a belső világ talál formára, lapjainak érzelmi feszültsége a belső ellentmondások bemutatásából és feloldásából fakad. Különös világ: sárkányok és mondahősök jelennek meg előttünk, mesévé oldódnak benne a virágcsendéletek, és legendává tornyosulnak az ornamentikus elemek Guevara arcképe körül. Zárt világ: ugyanazok a motívumok rendeződnek át a meg-megújuló tartalom szolgálatába állítva. Lapjain a változatos formai elemek a befelé tekintő ember belső gazdagságát mutatják, az idillikus virágornamentikától a nagy fekete és fehér foltok drámai kontrasztjaiig; a kompozíciók rendje az önmagát építő ember szigorát és bizonytalanságait hordozza magában.

Ritkán jelenik meg képein az ember, s ha igen, nagyobbrészt irracionális környezetben, maga is díszítő motívummá formálva. Ám a formai torzítások a tartalom expresszivitását segítik elő: az ember és környezete így rendeződik a belső világ feszítő kifejezési kényszerévé, a metszeteken pedig harmonikus renddé Szabó László egyéniségében és művészi világában.

TÓTH ISTVÁN