Heves megyei aprónyomtatványok 25/H

JChLlw rOmdÁ(püfik !

Itt, ezen a helyen, az Agria Taverna sok évszázados kőbevájt pincéjében több, mint kétszáz esztendeje őrzik a legjobb egri borokat. A Főszékesegyház és a Líceum tőszomszédságában, az egri érsek barokk palotája alatt, a föld mélyében, mintegy tíz méterre húzódó pincevájatok már az 1700-as években az egri érsek borospincéjéül szolgáltak.

A pince születése azonban ennél jóval korábbi. A XV. században, amikor a török betörések már előre vetették árnyékukat, az ősrégi Agria város — mai néven Eger — lakói valóságos alagútrendszert fúrtak a város alá, hogyha a várat támadás érné, védekezésükre szolgálhasson, ha pedig menekülni kell, egérutat nyújtson. A későbbi békés időkben aztán a nagy egri bortermelők borospincének használták az alagútrendszer egy részét.

Évszázadok történelmi emlékét őrzi tehát ez a romantikus hangulatú Taverna, és őrzi a sok évszázados hírű egri borok legjobbjait: a bíborszínű bikavért, a fehér leánykát, a tüzes olasz rizlinget és a világhírű Medoc-Noir-t, — amelyek oly sok kedves vendéget vonzanak városunkba.

Az Agria Taverna híven őrzi az egri „pincézés” évszázados szokásait, nemcsak a legjobb egri borokat kínálja, hanem azokat a hideg falatokat is, a „borkorcsolyát”, amelynek ízeit generációk ízlése alakított ki, s amelyre oly jól csúszik a bor.

Érezze jól magát, kedves vendégünk, távozzék kellemes emlékekkel, s minél hamarabb tisztelje meg újra látogatásával, miként egykor azt Petőfi Sándor is tette, és versében látogatását megörökítette.

„Hol jó bort érzek, betérek, Ne térnék be Egerbe?

Ha ezt a várost elkerülném, Az Isten is megverne.”