Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

A díszítőkről Hiába álmodja meg a szob­rász a legszebb szobrot, hiába mintázza meg nagy tehetség­gel, ha a bronzöntő nem érti a mesterségét. A tökéletes gipsz­minta ott állhat eg'y életen át a szobrász műtermében, a nagyközönség csak a kontár­munkát látja. Akik egy színházi előadást színpadra álmodnak: rendező, tervező, színészek, tudják, mi­lyen életbevágóan fontos, a dí­szítők munkája. Sajnos, mint minden a művészetben, akkor tűnik fel igazán, ha rossz. Ha két díszletfalat rosszul illesz­tenek össze, tönkremegy a színpadi hatás, ha valaki a kancellár asztalán) felejti a kalapácsot, az egész nézőtér azon töpreng, mi lesz vele és nem figyel a darabra. Ha az emelvény rossz, a színész töri ki a nyakát, ha a képek vagy felvonások közötti szünet hosz- szú, a közönség lesz türelmet­len. Nagy felelősséggel járó, ne­héz munka ez. Minden művész hálával és szeretettel gondol az őt segítő mesterekre, mert tudja, milyen jó az, ha minden rendben van és azt. is, hogy a legkisebb zavart az előadás sínyli meg. Az anekdota sze­rint egy öreg vezérkari tiszt, miután végignézte az egyik műszaki próbát, felsóhajtott: Ha ezt Hötzendorfi Conrád tudta volna, nem vesztjük el a világháborút. A műszaki gárda valóban a hadsereghez hasonlít és ha a világháborún már nem is le- hét segíteni, sok színházi csa- tanyerésból kiveszik a részü­ket. Íí3 v@OGOQ'©e © o c? eooo c © © © ©'©©©•© ©■© co cc©7©’© © ©e s'g © e © © 12

Next

/
Thumbnails
Contents