Heves megyei aprónyomtatványok 25/D

l>OiR8SB8WM!lrö^MW?giB8W91 © '§'& © © ©gr©;© © © © © Képek az egri színészet hőskorából Az első magyar-nyelvű előadások Egerben Ahogy napjainkban talán a film hatósugara a legnagyobb, a XIX. század első felében a színház volt a kor eszméinek leghatásosabb hordozója. Bár a fővárosban is igen jelentős lépések történnek a magyar- nyelvű színészet megteremtése érdekében (Kelemen Lászlóék mozgalma), a Nemzeti Szín­ház megalakulásáig a szín­játszás igazi hazája mégis csak a magyar viddék. A feloszlott Pesti Magyar Színjátszó Társaság egy része, Bállá és Ujfalussy társulata elkerül a mi vidékünkre is. A társulat egyik igen értékes szellemi irányítója Nagy Já­nos. A társulat tulajdonképeni törzshelye Miskolc, de a nyári szezont június 21-től július 14-ig Egerben töltik. Az első biztos dátumunk 1815. június 22. Nemcsak Nagy János aj­káról hangzik el magyar szó az egri színpadon, de akkor szólal mg Egerben a magyar színjátszás egyik legkedve­sebb egyénisége, és büszke­sége, Déryné, a „Béla futása” c. daljátékban. Déryné már előbb is sze­repelt vidéken, de első igazi országjárása ebben az évben kezdődik. Ez alkalommal még csak keresztülutaztukban, — Htvanból jövet — állapodtak meg Dérynéék Egerben, de — amint emlékezéseiben írja — oly szíves fogadtatásban részesült a társulat, hogy sok­kal több ideig időztünk, mint előbb szándékunk volt. A sok meghívásnak: ebédekre, pin­cékbe, vacsorákra, nem volt szünete. Ez előttünk új dolog volt. Pesten az ilyesmiben nem részesültün soha. Eleinte szé­gyelltünk elmenni, de „itt ez a divat” — mondják — „meg kell lenni, csak gyerünk”... az­tán mentünk. Akkor láttuk, hogy az nem oly közönséges pince, hol leülnek s mindig isznak. Föl volt terítve, az asztal megrakva minden jó­val: rántott csirke, hideg li­ba, sült bélesek, s végül a jó aszuszőlő-borok, melyeket a gazda gyomorerősítőnek kínál- gatott, amelyet némelyek a férfiak közül nagyon igény­be vettek”. Dérynét Egerhez egyébként kellemetlen emlékek is kö­tötték. Amikor első ízben Eger felé közeledtek, a határ­ban megpillantottak „négy oszlopot, amelyen már két hét óta függött hét, a törvény ál­tal halálra ítélt gonosztevő”. A borzalmas látványtól egy hétig beteg volt, de még ké­sőbb is csak borzalommal és undorral tudott visszaemlékez­ni erre a látványra. Abkarovits Endre .©osoc©©'®'©© ®js ©©©©©©©© ©'©■© ©■© ceo © ©'■© © © ® wms © © 15

Next

/
Thumbnails
Contents