Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
■© peso o p © || © © ©©© 0 e opo'pc o © © g e© e c ©'©© ©©coo © ssi MIT ÉR AZ EMBER HA SZÍNÉSZ... ? — Színész a társadalomban V. — Semmivel sem volt jobb a helyzet nálunk sem. Kelemen Lászlótól napjainkig úgyszólván minden „jobb“ házból való fiatalembert kitagadtak, ha csak gondolni is merészelt arra, hogy a „világot jelentő deszkákra lépjen." A színészi társadalom kettősségét és egyúttal a magyar színészi rend megvetését bizonyítja Jászai Maritól vett eme idézet: „A francia Rachel előtt királyok hajlongták és fejedelmek vetélkedtek egy kézszorításáért. Kínában halál várt a leányra és szüleire is, aki színészhez megy férjhez ... Az angol Ir- vinget királynője lovaggá üti. Jadlowkerrel a német császár karonfogva sétál, a mi köszönésünk elől kelletlenül forgatják el fejüket azok a nagyúri hölgyek, akiknek a jótékony céljaira már untig szavaltunk díjtalanul." (Színész és közönség.) Nem lehet meghatottság nélkül olvasni Szigeti József naplój Vt, melyben többek között ilyeneket ír: „Kín, nyomor, előítélet... jövök, jövök ...” Nem többet mond-e minden példánál eme kifakadása: ,,Öh, Isten, Isten! Van-e nyomorultabb férged, mint egy magyar színész." (Egy színész naplója ) És ki nem vette volna észre azt a végtelen űrt, amely a Karádi Katalinok, Szilassy Lászlók és a vidéken előítélettel, nélkülözéssel, állati nyomorral küzdő színészek között tátongott. És mily végtelen volt a szakadék a pesti sztárok és a vidéki színészek között. akik előtt még pár évvel ezelőtt is azzal az indokolással zárták be az albérleti szobák ajtaját, hogy „színésznek nem kiadó." Csakhogy míg • Garickot, Talma-t művészétül tette Európaszerte ünnepel színésszé, juttatta társadalmi lag és történelmileg a legma gasabb polcra minden színes; között, addig sztárjaink legtöbbje protekció útján, szépségével, testének áruba bocsátásával csöppent bele a dicsőségbe. Miért volt ilyen kétes értéke a színészi rendnek? Hogy ezt megmagyarázhassuk, mindenek előtt azt kell megnéznünk, hogy kikből állott ez a társadalom? Nagyobb részt bizony jött-ment csőcselékből, szökött szolgákból, borbélyokból, pincérekből, Írnokokból, tevődött össze, s az elzülött diákok még mindig az arisztokráciát alkották a színész- társadalomiban. Tökéletesen tudatlan, durva és tanulatlan embereket a legjobb társulatokban is lehetett találni, s jellemző, hogy az ide-oda hánykolódó fiatal semmirekelő végül az utolsó két menedék közt határozott: vajon komédiás legyen-e, vagy katona. (Köztudomású dolog, hogy mit jelentett ezidőben katonának lenni.) ,,A színészet olyan tündérleány — írta Jászai — kinek feje az égig ér, az uszályát a sárban húzkodja és mindent magán visel, ami a kettő közt elfér... És itt a kulcsa a nagy fogalomzavarnak a nagyközönség részéről: mert'íme, van-e a földön még egy olyan foglalkozás, mely az emberi különbözőségnek, a lángeszű hivatottnak, a tehetségtelen, de furfangos törtetőnek, az együgyű fantasztának és rosszhiszemű dologkerülőnek olyan skáláját képes volna magába foglalni, mint a színészet.” • e © © © e o © © © e o é s © © © o © © © c c ©e ö© e © e © © e, e © © ©öcs© © 26
