Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
:,;©o0o.©,oo ©©©©©_© ©_©©_© ©'© ©;©.© © © ©© © o © o o © © © © © o © © © •* RRÓDY ANDRÁS: MIHALEC Budán laktunk, a Városmajor mellett, — hatéves lehettem. Apám délben kelt fel, mert hajnalig dolgozott minden nap a Magyar Hírlap szerkesztőségében. Tizenkettő tájban megreggelizett és utána elbeszélgetett azzal a nagy sereg csudabogár emberrel, aki meglátogatta. Volt közöttük titkos drámaíró, dilettáns költő, vidéki színész és színésznő, hivatásos koldus és még sok mindenfajta. Egy Mihalec, Mikulics, vagy Mi- lovics nevű ügynökfajtára különösen emlékszem. A név más is lehet, hiszen utoljára a múlt évszázad végén láttam, csak nevének csengése, nekem gyanús udvariassága tűnt fel, és az, hogy azt állította magáról, hogy egri lakos. Apámat minden érdekelte, ami hevesmegyei és főképp egri. Szerinte a világ közepe Eger, és minden földadta jó között a legjobb az erről a tájékról való. Ha valaki Egerről szeretettel beszélt, annak már nyert ügye volt az egri születésű Bródy Sándornál. Nevezzük végleg Mihalecnek az „egri” ügynök urat. Szóval Mihalec nemcsak barátságbul, hanem üzletbül járt hozzánk. Hol egy hordó bort, hol egy fél disznót, hol egy köteg szűzdohányt (nagy becsülete volt akkoriban a szűzdohánynak), hol más egri származású finomságot adott el apámnak, mert ő mindent megvett, amiről Mihalec azt állította, hogy az Eged aljából származik. Egy hideg téli napon beállít Mihalec tavaszhoz méltó ragyogó arccal. Egész lénye sugárzott, előadta nekünk nagy boldogan, hogy van egy hold szöllő eladó Egerben. Ez óriásinagy dolog, mert ritka az eladó szöllőbirtok a bikavér hazájában. Alkalmi vétel, — haláleset, temető és egyéb szomorúságok miatt kell a pénz az illetőnek. De rögtön, most, azonnal. Ö most visszafrodul és megy tüstént Egerbe apámnak szöllőt vásárolni. A színeskedő és izgatott előadás végén megkérdezte, hogy van-e elegendő pénz itthon. Nem tudom, hogyan és miképpen, volt pénz otthon. Mihalec megkapta, írást adott és eltávozott. Apám megbízott benne, megkérte, hogy a formaságokat intézze el és küldje el a szokásos írásokat. Tél volt, mint mondottam, ilyenkor nem érdekes a szöllő, hiszen úgyszólván semmit sem látni belőle. Ezért nem utazott le senki a „birtok” megtekintésére. Aztán, mint a világ teremtése óta szokásos, tél után elkövetkezett a tavasz is. Apám elutazott tele reménnyel és áhítattal, hogy megnézi a birtokát. Kereste Mihalecet, hogy együtt menjenek ki a szöllőbe — Mihalec: sehol. Hosszas kutatás után kiderült, hogy Mihalec sohasem volt egri lakos. Néha ősszel lejött a Tótság- ból, ahol egy kis faluban lakik és összevásárolja Egerben a legolcsóbb borokat. De volt egy unokabátyja, akinek az egri kőbánya oldalában öt holdnyi földje volt. Es ezt a földet árulta a múlt évben Mihalec. Ezen a földön azonban semmi sem termett, csak macskakő és aranyzöid gyík. Az is kitudódott, hogy évek óta kínálja boldog-boldogtalannak a bikavér helyett követ termő, még birkalegelőnek sem alkalmas pusztaságot. Eddig nem akadt rá vevő egy se, kivéve egy Bródy Sándor nevezetű Eger-imádó írót. Apám nem bosszankodott, — pénz miatt nem tudott mérgelődni. Hamarosan eladta pár forintért — „birtokát.” Mihalec pedig eltűnt a felvidéki hegyek sűrű tömkelegében és azt is felesleges talán megjegyezni: Mihalecet többé nem láttuk.- © ©r© © © ©& © ©'© ©"© ©©'©©©©©© ©'©'© ©©©'©©©©<©©© © © © '©©'©©£• 11
