Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
cd szerdán dele. írom az epilógust a szerelem kis élettanához, amelynek még az elejéig is alig jutottam. A tudományos vizsgálódások, a praktikus tájékoztatás, szerelmi természetrajz és szerelmi történelem: minden, a toliban marad. Csak egy ígéretemet sikerült végképp megtartanom, azt, hogy az élettan korántsem lesz fontoskodó, rendszeres. Nos, tehát végképp rendszertelen lett. Többi hibája között főképp azt nézzük el az írónak, hogy ennek a témának tudományos, vagy legalább is okos tárgyalásához nincs meg a szükséges higgadtsága. Hála Istennek! Azonban a tárgynál sem jogom, sem kedvem nines a szubjektivitásra, inkább egy utolsó erőfeszítéssel, lehetőleg higgadtan megpróbálom letenni a folytatásos — és rap- szodikus — kis tanulmányok zárókövét. Tehát: igen jó dolog a szerelem és nyilvánvaló, hogy a teremtés ezzel ragasztja az embert a föld porához és ennek a segítségével viszi be a mennyek országába. Hogy van erkölcs, csak azért lehető, mert van szerelem. A társadalmi rend pedig egyszerűen az élettani rendetlenségen alapul. De talán nem kell külön is dicsérnem az intézményt, minden valamirevaló földi lénynek éreznie kell, hogy megfullna nélküle, épp úgy, mintha nem volna levegő. Hogy állandóan élünk, vagy élnünk kell vele, azt épp úgy nem mondhatja senki, mint azt, hogy valameny- nyien egyformák vagyunk benne: szerelem, szerelem. Öh nem, több a vállfája, mint amennyit a Kamasutram kimutat. És vannak lények, akikben erősebb az emlék, mint a jelenlevő szenvedély. Épp azért botorság volt azt hinnem, hogy összefoghatom egy kalap alá, mint egy csomó színes pillangót. Valóban ő, az Óceán, amihez oly sokszor és sikeresen hasonlították. Vigyázzunk barátaim, hogy el ne tévedjünk rajta, el ne merüljünk benne, szele és viharja kegyelmezzen mindnyájunknak, édes! Jó szerencsét, kései kiábrándulást — ám egy kis kenyeret és húst is hozzá. Mert szomjúság és éhség az ördög bűvszere az isteni eredetű szenvedély ellen. Amivel nincs azt mondva, hogy gazdag férfihoz menjetek nőül és ne vegyen el szegény lányt, aki nem gazdag férfiú. Sőt, még az sem értetik alatta, hogy a házasság szentsége és törvények alatt való roskadozása, a megszokottság jármával együtt, megölné. A szerelem el nem múlik soha, nagy pillanatában van örökkévalóság. Belső természete nem az állandóság, de nagyralátás volna földi embernek azt követelni az egektől, hogy ami ily csudás, a változatlan, az maradjon. Egy másik életben bizonyára tökéletesebb lesz és én hiszem, hogy a földön csak az elejét éljük. Valahol másutt van a kifejlődése, a magyarázata, a titka. Itten : sok kínja és még több gyönyörűsége. Amíg itt vagyunk, éljük és viseljük: vizsgálgatni majd ráérünk, amoda, a kényelmes, az idő- nélkül való, tehát időkben bőséges örökkévalóságban. BRÓDY SÁNDOR 00 9009.0 909000.9 9.9.9 90090.Q«8iK>iafifcigfc»tfigiili9ftti r© ©©©©©© ©■©©©© ©©©©©©© ©.©© ©©©©©©©©ö© ©©©©.© © © © © 8
