Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
jgjS'e o © 0 e-oooc?oo©ae © an©r© s © @@©e ©oe @o© ©e ©©©©©©■■ tanító nőről. A dráma hőse, a kis tanítónő abban a korban kerül egy egy- tanítós falusi iskolába, amikor a feudalizmus... és polgárosodás maradi és haladó erői kibékíthetetlen feszültségben állnak egymással szemben. A földbirtokos jobbágyát, az egyház alázatos eszközét akarja látni a néptanítóban. A tanító demokratikus társadalmi felfogást, természettudományos műveltséget akar tanítani tanítványainak. Ez a dráma alapkonfliktusa, s ezt csak árnyalja az, hogy a falura kerülő pedagógus történetesen fiatal, csinos nő, és a föld- birtokos, a szolgabíró nemcsak szellemi alárendeltséget követel tőle, hanem elvárja, hogy szeretőjükké is aljasodjék. így válik a társadalmi konfliktus egyben személyi, erkölcsi konfliktussá a drámában. Azt a konfliktust Bródy Sándor igazán nem sematikusan tálalta. Mert egyfelől az ő pedagógusa, a kis tanítónő nem valami magasabb ideológiai műveltséggel rendelkező élenjáró társadalmi harcos. A társadalmi kérdéseknek éppenhogy a szele érintette meg. Állásfoglalása inkább csak érzelmi szolidaritás a dolgozó néppel, s nem öntudatos szocialista elvi elhatározottság. Természettudományos ismerete nincs is, csak az igény él bemie, de távol van attól, hogy tudatos materialista legyen. Másfelől ellenfelei sem sematikus alakok. Nem valami hidegszívű nagyurat állít a tanítónő ellenében, hanem egy úrhatnám nagyparasztot, egy földbirtokost játszó kulá- kot, azt is három változatban. Az öreg Nagy István nemcsak földéhes kulák, hanem él benne valami kis emberség is, valami paraszti józanság. Felesége, a nagyasszony, igazi anya és anyósjelölt, akinek mindenki kevés az ő fiához. Nem csupán osztályelfogultságból félti a tanítónőtől, hanem minden nőtől félti az anyák örök féltésével. Ifjú Nagy István pedig rossznak és jónak inkább rokonszenves elegye, akiben emberséges indulatok, becsületes jószándék küzd azzal a sok rontással, amit elkényeztetett, úrfi mivolta nyomorított belé. S a többi ellenséges alak sem sematikus. A szolgabíró például inkább nevetséges, mint félelmes. Az egyház sem egy arcot mutat. Az öreg plébános, a főúr, emberséges ember, s harcos káplánja szánandó, idegbeteg figura, akiben állandó konfliktust okoz a belenevelt fanatizmus és a nőtlenségre kényszerült fiatalember minden akadályt elsöprő érzékisége. Tehát a hős nem valami nagy hős és az ellenség nem valami megátalkodott démonikus gonosz. Ám Bródy éppen ezzel éri el azt, hogy éreztesse, milyen kibékíthetetlen erők állnak egymással szemben a társadalmi harcban. Ezt a naív kis tanítónőt ezek a nem különlegesen gonosz emberek el kell, hogy tiporják, mert nem ők állnak egymással szemben, hanem a nép ts az urak, a jövendő és a múlt, az igazság és a gazság. A második felvonás robbantja ki az első felvonásbeli feszültséget igazi összeütközéssé, társadalmi konfliktussá. Mert nemcsak a fiatal földesuraság vet szemet a tanítónőre, hanem a szolgabíró is, a káplán is. S mivel mindegyiknél ellenáll, összefognak ellene, s elhatározzák, hogy összezúzzák. Ott támadják meg, ahol ellenállása társadalmi értelmű: azt állítják róla, hogy istentelen, hogy materialista, hogy erkölcstelen. A harmadik felvonás azonban ezeket a lehetőségeket semmivé foszlatja. Kidéiül, hogy a kis Tóth Flórát meg lehetett kínozni, meg lehetett félemlíteni, futásra lehetett kényszeríteni, de nem lehetett megtörni, mert naivan, gyerekesen, félig-meddig tudatlanul, de ő képviseli a feltörő haladó erőket, s a legnagyobb hatalom, a nép jövendője áll mögötte. HALMOS GYULA ®T© ©0G© © © '© © ©:© © © © © © © © © © © GG © © © G G G © © © G 0 0 '© © ö © C 2
